Esti Hírlap, 1979. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1979-02-01 / 27. szám

CÉL: TÖBB JÓL ÉRTÉKESÍTHETŐ ÁRU Hitelek gazdaságos beruházásokhoz, fejlesztésekhez A Magyar Nemzeti Bank elnökének tájékoztatóit (Folytatás az első oldalról.) tőkésítési gondokat is ta­kar. A vállalatok ugyanis az anyagbeszerzésekben nem a gyártás valódi szükségletével számoltak és termelésüket nem iga­zították az értékesítési le­hetőségekhez. A készletek elsősorban a gépiparban, vegyiparban, könnyűiparban, építőipar­ban, a szállításban és a hír­közlésben, valamint a kis­kereskedelemben magasak. A lakosság készpénzbevé­tele 8,6 százalékra nőtt. 17,2 milliárd forinttal emelke­dett a lakosság takarékbe­tét állománya. A kedvezőtlen világpiaci konjunkturális helyzet­­ a devizapiacon is érezhető volt. A nagyfokú bizonyta­lanság megnyilvánult az árfolyam-ingadozásokban és a­ kamatokban. Az árfolyamarányok nyomon követésére a bank hat al­kalommal módosította egyes konvertibilis valuták forintárfolyamát, ami együttesen a forint 3,5 százalékos felértékelését jelentette a kereskedelmi elszámolásokban. A KGST-országok kollektív valutájának, a transzferábi­lis rubelnek az árfolyamát 35 forintról 33 forint 50 fil­lérre, majd 32 forintra mó­dosították. A külföldi hitelfelvételek alapvető rendeltetése az volt, hogy hozzájáruljanak az ország exportcélú fej­lesztési forrásainak bővíté­séhez. 1978-ban 100 millió dollárt vett fel a bank az Abu Dhabi Investment Co­­tól, hétéves lejárattal, 300 millió dollárt a Continen­tal Illinois Ltd London szervezésében hétéves lejá­rattal, 100 millió dollárt és 20 millió yent a japán Long Term Credit Banktól, 10, illetve 15 éves lejárat­tal. A kölcsönöket a nép­gazdaság exportképes ága­zataiba fektették be. Az idén a bank törekszik a szigorúbb pénzügyi gaz­dálkodásra és a gazdasági szabályozók érvényesítésé­re. 1979-ben várható, hogy egyes vállalatok, illetve szövetkezetek nehezebb pénzügyi helyzetbe kerül­­nek, mert nem tudnak gyorsan alkalmazkodni az új feltételekhez. Mindez gondos és körülte­kintő munkát igényel a bankapparátustól. A jóvá­hagyott hitelpolitikai irány­elvek szerint a beruházási hitelfolyósítás felső határa az idén 26 milliárd forint lesz. A korábban aláírt szerződések már kimerítet­ték a legtöbb ágazati hitel­keretet, ezért új szerződés megkötésére csak nagyon kivételes esetben lesz mód. Az exportfejlesztő hitel­keretet 1980-ig 6—10 mil­liárd forinttal felemelik. Kizárólag olyan fejleszté­sekre lehet hitelt igényel­ni, amelyeket legkésőbb 1980 végéig üzembe helyez­hetnek és 1981-től már áru­alapot képeznek az export­ban. Elsősorban a kisebb és közepes gazdálkodóegy­ségek kezdeményezését várja a bank, mert nagy építkezésekkel járó és hosszabb átfutási idejű fejlesztésekre nincs mód. Az exporthitelek szigorú feltétele, hogy három év alatt megtérüljenek. Az ágazati beruházási hitelek igénybevételének feltételeit a bank az export­hitelek feltételeihez hason­lóan szigorította. Csak a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását, illet­ve a gazdaságosabb ter­mékszerkezetet szolgáló hi­teleket lehet jóváhagyni. A bank a gyárakban, üze­mekben folyamatosan figye­lemmel kíséri a hitel fel­­használását és megtérülé­si fokát. A Nemzeti Bank szak­emberei azzal számolnak, hogy az idén a tőkés export, a múlt évinél gyorsabban emelkedik, s az import mér­séklődik. A szocialista or­szágok forgalmában az im­port növekedési üteme az idén is meghaladja az ex­­portét. Továbbra is felvesz a bank a nemzetközi pénz­piacon középlejáratú fi­nánchiteleket kötvénykibo­csátás révén, illetve kon­­zorciális hitelek formájá­ban. Jelenleg aláírás előtt áll egy 309 millió dolláros kölcsönszerződés. Hitelt csak exportképes árut termelő, gazdaságos beruházások fi­nanszírozására használnak fel. Tavaly 17 millió külföl­di látogatott hazánkba. Kö­zülük kereken 12 millió a KGST-országokból, több mint 3 millió Jugoszláviá­ból és csaknem kétmil­lió tőkés országokból érke­zett. A külföldre utazó ma­gyarok száma az előző év­hez képest 16 százalékkal nőtt, meghaladta az ötmil­liót. A devizabevétel több mit kétharmadát a kiutazó magyar állampolgárok va­lutaellátására költötték. (nyárádi) Tavasszal megkezdődnek az üzemi próbák a Rábai Cukorgyárban. Az első ter­melési ciklusban — az idén — mintegy 300 ezer tonna cukorrépát dolgoznak fel az új — lengyel szakemberek tervei alapján, s segítsé­gükkel megépített — cu­korgyárban. A májusra ter­vezett műszaki próbákig a már elkészült berendezése­ket folyamatosan felszere­lik, ellenőrzik. Első képün­kön: ülepítők, a másodikon főzőkészülékek láthatók. (MTI Fotó : líu/.-sonyi fe­.v.) SOK MEG AZ ÁTFEDÉS Új utcajegyzék készül Petőfi, Kossuth, Ady majdnem mi iién kerül el­ben A fővárosban elkészítik a közterületek új utcajegyzé­két, szabályozzák az utcák elnevezésének és a házak számozásának a módját. E munkához ad hasznos se­gítséget Hajdú Mihály, a nyelvtudományok kandi­dátusa. TUDÓSOK, SZÍNÉSZEK Vizsgálódásai időpontjá­ban Budapesten 6816 nevet kapott közterület volt. Ez nem azt jelenti, hogy ugyanannyi elnevezés ol­vasható le a táblákról, hi­szen még mindig sok az át­fedés: József Attila, Pető­fi, Kossuth, Ady, Ság­­vári, Bajcsy-Zsilinszky ne­vével több kerületben is találkozhatunk. A tar­ka palettán az egyko­ri nevezetes személyisé­gek fordulnak elő leg­nagyobb számmal: 1759 ut­ca kapott tőlük nevet. Nem­­­zeti történelmünk nagy­jainak csaknem ezer közte­rület jutott. A személyek számát tekintve a mun­kásmozgalmiak járnak az élen, akiket a reformkori politikusok és a szabadság­­harc részvevői követnek. Érdekes, s egyben érthetet­len is, hogy az aradi vér­tanúk közül egyedül csak Lahner György nem kapott utcát. A Martinovics-féle összeesküvés tagjai sem sokkal jobban jártak: mind­össze három személy nevét viseli tíz utca, ezek közül is nyolc Martinovicsét. Az 1918-as forradalom vezetői­vel is szűkmarkúan bántak: ők is ugyanennyit kaptak. A tudós névadóknak 10 százalék alatti a részesedé­sük. A művészeti élet kép­viselői közül kevés a szob­rász, színész, operaénekes viszont annál több. Sok névadó hovatartozá­sát és kilétét nem sikerült megállapítani. Azt azonban igen, hogy 101 utcánk nem magyar személyektől kap­ta nevét. Nagyon gyakori eset, hogy helységnév válik utcanévvé: a fővárosban 1153 utca viseli egy-egy vá­ros vagy község nevét. Az emberi testről is gyakran neveznek el utcákat: Borda, Csont, Garat, Derék, Kö­nyök, Ököl, Szív. Nagyon sok utcánk férfi keresztnév­re „hallgat". A társadalmi helyzetre, osztályra, címek­re, rangokra, méltóságok­ra is találunk elnevezése­ket : Csoport, Osztály, Rend, Munkás, Dolgozó, Jobbágy, Zsellér, Nádor, Országbíró, Palatínus. A katonaságot szintén feltűnően sok utca idézi: Bajtárs, Vitéz, Hős, Hadak, Ostrom, Csata, Ro­ham, Sánc, Laktanya, Bri­gád, Üteg, Osztag. Néphad­sereg: Baka, Aknász, Káp­lár, Őrvezető. Számos utca őrzi a régi kismesterségek emlékét: Drótos, Csapó, Bo­rotvás, Kerékgyártó, Köte­les. Az ősi foglalkozások-­­ ra több mint harminc utca­­ emlékeztet, köztük a­­ Gyöngyhalász. köznevek közül az átlago­san tájékozott ember alig ismer néhányat, pedig je­lenleg harminckettőről tu­dunk: alsó rakpart, árok, átjáró, autóút, dűlősor, er­dősor, határút, kert, körönd, sugárút, udvar, út.­ ­ Oláh Béla ! LELKI TANTUSZ ! /"'aki apját Budáról, a­­ Bajvívó utcából ismer­­­­tem. Két-három hetenként a­­ kapu előtt várt. Fiatalabb­­ volt, mint most a fia. Csak 1 annyit mondott: 2 — Van egy sztorim ... I Vadonatúj ... Még nem me- E­séltem senkinek... Megve- Észi? I Megvettem. E Forintért, cigarettáért, E meccsjegyért. Mikor m­eny­­t nyiért. A történet minősége I és pillanatnyi anyagi hely­­­­zetem szerint változott az­­ ár. I Gabit most januárban E mutatta be az édesapja. A I Körúton, míg a lámpa vált­o­zott, láttuk egymást. Ők S siettek. Én is. Régi, közös E „üzleti" ügyeinkre emlékez­tető cinkossággal búcsúz­tam: — Lábon „lövöm” a jó sztorit... Kápéért, staubért, zsugáért az enyém. Tegnapelőtt telefonált Galli. Tegnap az egyetemhez közeli presszóban vártam rá. Negyedórát késett, mint rendelt tonikkal. — Pszichológus leszek — mondta önmagáról. — Má­sodéves vagyok. S nehogy félreértsen: nem kínálok sztorit „lábon”, sőt, én re­mélek esetet, eseteket. Le­hetőleg igazat... A lényeg­ ,a történet hőse, szenvedő alanya, mindegy, az apám legyen. Tudom, gyerekkori ismerőse-ismerője. S azt is: már legalább húsz esztende­je tíz mondatnál többet alig beszéltek egymással. E hé­ten is véletlenül találkoztak. Tehát nyugodtan kérhetem, amit kértem, kérek. I h­uszonéves magabiztos- Sággal, fiatalsága fö­lényével folytatta: — Magyarázatként csu­pán annyit: én nem hábor­gok az aggokra, nem hőbör­­gök az öregekkel. Előre megfontolt szándékkal, tu­datosan jófiú vagyok. A rendes gyerek. Végighallga­tok a múltról mindent és mindenkit. Otthon, egyete­men, hivatalban, boltban. Tapasztaltam, tapasztalom: az emberek — a felnőttek! — magukról a jóra, mások­ról a rosszra örömmel, szí­vesen emlékeznek. S én egy-egy kérdéssel még fo­kozom a vének mesélő ked­vét ... Módszerem férfiak­nál, nőknél: tudom,,megtu­dom, kinek mi a stecken­­­feldje. A vesszőparipája. A szeszélye. A hóbortja. A rigolyája. Fradistát Sárosi Gyurkáról kérdezem. Sakk­rajongót Maróczy Gézáról. Mozibolondot Hedy Lamar­­ról. Haspókot grenadírmars­­ról. Vizesnyolcas kereske­­dősegédet Fenyves fehér februárjáról. Frontharcost a doni áttörésről. Egykori kegyelmest Horthyék gar­­denpartyjáról... A példá­kat folytathatnám, de mi­nek. Érti? S hát e rafiné­ria mindmáig magán- és közéletemben egyaránt ka­matozott. Alkalmanként ki­fizetődőnek bizonyult. Ma­teriálisan. Hatásszünetet tartott Ronson öngyújtót húzott elő a zsebéből. Az asztalra tette. A szó továbbra is az övé maradt. — Minderről csupán azért szövegeltem, mert emberismeretem sugallja: a maga kasztbeli — elenyé­sző kisebbség — várja a kendőzetlen, kíméletlen, kegyetlen őszinteséget. Re­mélem, nem csalódom ... Cigarettára gyújtott. Ken­tet szív. — S most a papától aka­rok ... no, nem kérni, de­hogy ... Elfogadni. Akcióm­hoz, a bensőséges beszélge­téshez, esetleges monológjá­hoz hajnalig kellene vala­mi... Valami, amiről szí­vesen szól, amire büszke, amit szeretett. Mindegy... Bármi, ami indítaná a du­mát ... Lelki tantusz...­­ Ronsonnal játszott. S ** közben komolyan-ko­­moran — lehet, hogy őszin­tén? — mondta. — A faterról keveset, semmit sem tudok... A fa­tert ismerem a legkevésbé. T .Cz1 n Mikn­k ERDŐSOR. KÖRÖND ! Az ipari tevékenységet 1­83 utca jelképezi: Acélmű,­­ Martin, Kohó, Kokilla. A E kereskedelemnek viszont­­ csak tizenegy utcája van:­­ Piac, Vásár, Lóvásár, Kai- H­már. A közlekedést is utcák S serege idézi: Bérkocsis, Fu- A­varos, Szekeres, Lovas, Hin­­r tó, Lőcs. Az állatok is bőven­­ megtalálhatók az utcanevek­­ között, még a rovarok is 27 | utcát kaptak. Az utcaneveink utótag- | jában előforduló földrajzi \ =«UIM(llllllllll«*lll(lillllllMII< 1НП<11Ш111ШШ111ШШ1ШМНМ111111П1П1Ш111ПММ11Ш1111М111НН11МШ|:Н ittilMIIIMItlIHIIIIIII I IttltMIIIMKIfMilllllll

Next