Esti Hírlap, 1979. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1979-07-28 / 176. szám

• A televízió 2-es csa­tornáján tegnap este a vi­lághírű Doldinger Passport együttes mutatkozott be, s hamar tanúbizonyságot tett: a Passport kitűnő együttes. A meghatározó egyéniség, Doldinger jeles zenész, aki a legmoder­nebb irányzat elkötelezett­je, a dzsessz-rocknak na­gyon sok híve van Ma­gyarországon is. A Pass­port lemezei milliós pél­dányszámban fogynak a vi­lág minden pontján. Nem véletlen, mert kitűnő a ze­ne, az együttes tagjai első­rangú zenészek. Az impro­vizációkkal színesített kon­certen is kitűnt, valameny­­nyien mesterei hangszere­iknek, de ami a leglénye­gesebb: korunk-napjaink zenéjét játsszák. Sajnos Magyarországon ritkán üd­vözölhetünk ilyen rangos együttest. Ami most külön öröm: a Doldinger Pass­port tagjai „koncertembe­rek”, előadásaik magas színvonalúak, megfelelő az atmoszféra, élményt je­lentenek, nemcsak lemezen kitűnőek. Ezúttal is egy­mást segítve zenéltek, igyekeztek minél erőtelje­sebb improvizációkkal meg­adni a markáns hangula­tot. Újabban örömmel ve­hetjük tudomásul, hogy mind sűrűbben látunk vi­lághírű együtteseket a Dzsesszpódium műsorai­ban, valamint egyre gyak­rabban tűnnek fel élvonal­beli külföldi popegyütte­sek is a tévé képernyőjén. Korai-koncert Ma este a Budai Ifjú­sági Parkban a Korai együttesben új dobos mu­tatkozik be, Dorozsmai Pé­ter személyében, aki a dzsessztanszék másodéves hallgatója. „Péter hamar beilleszkedett az együttesbe stílusa jól illik zenénk­­hez” — mondta Balázs Fe­renc, a Korai vezetője. Az esti koncerten több új szá­mot is játszanak, az együt­tes rendkívül fiatal, hiszen az elmúlt évben, május 1- én alakultak, azóta mintegy kétszáz koncertet adtak. A Budai Ifjúsági Parkban az East együttessel lépnek fel közösen. Bach­orgonaművek A Johann Sebastian Bach orgonaműveit bemutató so­rozat következő előadását július 30-án, hétfőn este fél 7 órai kezdettel rendezi . TIT művészeti szakosztá­lya a Bécsi kapu téri evan­gélikus templomban. A há­rom korálelőjátékot Peskó György orgonaművész adja elő. Bevezetőt mond és az előadást vezeti: Hollerung Gábor. A Vörös Csillag, a Tátra, az Alkotmány és a Táncsics filmszínházban délután, a Puskin moziban délelőtt. TRANSZSZIBÉRIAI EXPRESSZ FŐTITKÁR NEGYEDSZER Habfürdő és Fehérfófia Beszélgetés Matolcsy Györggyel A franciaországi An­­necy-ben tartotta idei köz­gyűlését az ASIFA ( Asso­ciation Internationale Film d' Animation, Nemzetközi Animációsfilm Szövetség), amelyen immár negyed­ízben választották főtit­kárrá Matolcsy Györgyöt, a Pannónia Animációs és Rajzfilm Stúdió vezetőjét. Mozgó festészet — A szövetség 1960-ban alakult, amikor az animá­­ciósfilm-művészet új kor­szakába lépett — mondja a főtitkár. — Ezekben az években kezdtek a közön­ség előtt is népszerűvé vál­ni azok a rendezők, akik egy csaknem két évtizedes fejlődés után végképpen elszakadtak attól a fajta rajzfilmművészettől, ame­lyet Walt Disney neve fémjelez. Ezek a művészek — közöttük az amerikai John Hubley, Norman McLaren, a francia Paul Grimault, a szovjet Ivan Ivanov-Vano, a magyar származású angol John Halas, a román Ion Popes­­cu-Gopo és a magyar Macs­­kássy Gyula — nemcsak modern tartalmat akartak közölni az animációs film­mel, hanem a képi kifeje­zés új útjait, módjait is ke­resték. A hagyományos rajzfilm mellett ekkor je­lennek meg a filmvásznon a mozgó festészet, az ani­mált plasztilia, a kombi­nált filmek — amelyekben élő szereplők is játszanak — és más megoldások. A szövetség azt tűzte ki cél­jául, hogy propagálja a reneszánszát élő animá­­ciósfilm-művészet eszmé­it, megteremtse a nemzet­közi együttműködés felté­teleit, s szervezze az ani­mációs film fórumait. A szövetségben kilenc bizottság dolgozik, közte kutatási és fejlesztési, pub­likációs, információs és bulletin, kooprodukciós, nemzetközi, filmcsere- és archívum-, valamint más bizottságok. Természete­sen, minden bizottságnak igen széles körű munkája van. Például a kutatási és fejlesztési bizottság azokkal az új módszerekkel fog­lalkozik főképpen, ame­lyek az elektronikus for­radalom következtében kapnak egyre nagyobb sze­repet az animációban, így a komputer, a lézer, a ho­logram és a videotechnika használatával. A bulletin­bizottság szerkeszti a szö­vetség Animafilm című ki­adványát, amely angol, orosz és francia nyelven, valamint a kiadó ország — jelenleg Lengyelország — nyelvén jelenik meg. A szövetség egyebek között patronálja, illetve rendezi az animációsfilm-feszti­­válokat, Annecy-ben, Zág­rábban, Ottawában és — az idén októberben először Várnában. — A stúdió munkája? — Nyugodt lélekkel mondhatom: óriási mun­kában vagyunk. Jelenleg három egész est­i betöltő anim­ációs filmet forgatunk. Tudomásom szerint az egész világon mindössze egy japán animációs film­stúdióban forgatnak egy­szerre három ilyen filmet. Kovásznái György mai té­májú musicalt készít Má­sik János zenéjével, Hab­fürdő címmel; Jankovics Marcell, az ismert magyar népmese, a Fehérlófia ani­mációs változatát készíti, Gémes József pedig a Tol­di-triológia alapján ké­szít filmet a mozgó festé­szet módszerével, ennek Daliás idők lesz a címe. Ezt a három egész estés fil­met azonban úgy készít­jük, hogy közben az egyéb műfajokat sem hanyagol­juk el. Ebben az évben is elkészülünk tíz-tizenkét mozi-rövidfilmmel, a tele­vízió különböző szerkesz­tőségei számára pedig, mintegy ezerperces mű­soridőben gyártunk külön­bisző filmeket. A többi kö­zött Szabó Szabolcs, Ko­vács István, Rófusz Fe­renc, Somogyi Győző és Macskássy Kati jelentke­zik hamarosan új alko­tással. iskola tanulói rajzoltak, s ők is mesélik el a történe­tet, Dargay Attila a nép­szerű állatregény, Fekete István Vak című könyve megfilmesítésén dolgozik, Foky Ottó pedig Tersánsz­­ky Józsi Jenő Misi Móku­sának bábfilmváltozatát ké­szíti el a televízió számá­ra. Mindkét film oly mó­don készül, hogy egyszer­re és több részletben egy­aránt sugározható lesz. Folytatódik továbbá a kecs­keméti műtermünkben ké­szülő magyar népmeseso­rozat, Varsányi Ferenc pe­dig az Irkafirkából ismert technikával készít hatré­szes sorozatot. Ugyancsak sorozatot rendez Vajda Béla, mégpedig ismeret­terjesztő sorozatot, szoci­­ál­pszichológiai témákról. — örvendetesen bővül­nek stúdiónk nemzetkö­zi kapcsolatai. Ebben az év­ben például a müncheni Infafilmmel közösen 52, egyperces sportfil­met — egyetlen ötletre épülő rö­vid animációs filmet — gyártunk és tárgyalásokat folytatunk francia és ame­rikai vállalkozóikkal egy­­egy, egész estét betöltő ani­mációs film készítéséb­ől. (morvay) Jelenet Kovásznár György Habfürdő című filmjéből Komputer és hologram — Milyen az ASIFA fel­építése? — Mint minden más ha­sonló szervezetben, ebben is a tagországok nemze­ti szövetségeiből áll ösz­­sze a nemzetközi szerve­zet, és ezen belül egyéni tagság is van. Amikor 1973- ban először választották főtitkárrá, harminc körül járt a tagszövetségek szá­ma, és hatszázan voltak egyéni tagok. Jelenleg negyvenhat tagja van a szö­vetségnek, az egyéni tag­létszám pedig megduplá­zódott azóta. A szövetség élén az igazgatótanács áll. A főtitkárság székhelye — lévén a főtitkár magyar — Budapest. Misi Mókus bábfilmen Igen érdekesnek ígérke­zik Pásztor Ágnes filmje, A hét ikerszarvas sárkány amelyet a kofolód cigány- OBUDAN VIVALDI - CSALÓDÁSSAL Átlapozva az e heti rá- és rövid kórustételekből dióújságot — hányszor ta­lálkozunk Antonio Vivaldi nevével? Sokszor. S ha va­laki statisztikát készítene, kinek a dallamait veszik át leggyakrabban aláfestő és kísérőzenének a rádióban, tévében, filmen — nos, a velencei mester itt is igen előkelő helyet foglalna el. Szeretjük Vivaldit. Kétsze­res tehát az öröm, ha rit­kán hallható művét tűzik műsorukra jeles muzsiku­saink, álló laza konglomerátum. S miután mindez olasz nyel­ven hangzott el, a hallga­tóságnak fogalma sem le­hetett, hogy ki kicsoda,­­ miért, miről és kinek éne­kel ... Pedig Matastasio libret­tója érdekes és szövevé­nyes história. Az ókori Olümpiába vezet bennün­ket, van benne bajtársi hű­ség, önfeláldozás, elveszett s megtalált gyermek, gyil­­kossági kísérlet, személy­­csere, fondorlat — és per­sze szerelem. A befejezés természetesen heppy end — mindenki boldog és elége­dett. Csak a hallgatóság nem annyira, mint lehetne. Ha már úgy alakult, hogy egy háromórás operát a felére húznak, felborítva ezzel meséjét s nem utolsó­sorban belső arányait, to­vábbra is operának nevez­ve e megcsonkított műal­kotást, akkor legalább az ülésekre elhelyezett szóró­lapokkal vagy pár perces narrátorszöveggel segíthet­ték volna a mű jobb — vagy legalábbis minimális — megértését. A laza ária­­füzér eleve lehetetlenné tett bármilyen koncepciót. Pedig a remek szólisták tiszteletre méltó erő­feszítés­sel igyekeztek életet lehel­ni a figurákba. De — s most a librettóból idé­zünk, mert az előadáson csak az énekesek neve de­rült ki, a szereplőké nem — Argonéról csak azt tud­tuk meg, hogy játékos, Ariszteáról, hogy szomor­kás, Megaklészről, hogy hősies, Lüszidaszról pedig, hogy ezernyi fúria gyötri. De hogy miért, arra érte­lemszerűen nem adhatott választ sem Zempléni Má­ria csalogányhangja, sem a mezzoszerepbe bravúro­san beugró Pitti Katalin galambbúgása, sem Hor­váth József fényes, érze­lemgazdag tenorja vagy Miller I­ajos virtuozitása. A zenekart és az — ezúttal erősen foghíjas — Buda­pesti Madrigálkórust Sze­keres Ferenc vezényelte, hősiesen küzdve a széthul­ló előadás valam­iképpeni összefogásáért. Ez történt legutóbb is az óbudai Zichy-kastély han­gulatos, bár akusztikailag nem kifogástalan udvarán. (Néhány hangterelő para­ván, jobb dobogórendszer sokat segítene!) Az Olim­piádé című operát, illet­ve annak hangversenyvál­tozatát hallhattuk. A elne­vezésből az ember azt gyanítaná, hogy ugyanaz a mű hangzik el, csak dísz­let, jelmez, rendezés nél­kül. Bevált gyakorlat ez, az utóbbi években rendre így mutatták be például Purcell operáit. Óbudára azonban sajnálatosan az Olimp­adónak csupán a váza­ jutott el. Az indok: hosszú a 3 felvonás, túl sok a recitativo, az énekes be­széd. Húzni kellett, hát ezeket húzták. S mi ma­radt? Egy áriákból — igaz, remekbe szabott áriákból — SZABADTÉR—SZABADTUR Fonográfok a Park Színpadon Sokan nyolc-tíz éves gye­rekeikkel az oldalukon gyülekeztek a szép nyári estében a Budai Park szín­pad előtt. Tizenöt évvel ez­előtt jártak huszadik évük körül. Akkor még ők vol­tak, sokak által­i fejcsóvá­­lással szemlélve „ezek a fiatalok”. Illésék nevét ír­ták a házfalakra, s a Vár­ban, meg az Egyetemi Szín­padon meg a balatoni sza­badtéri színpadokon tolong­tak a lelküket oly nagy te­hetséggel megérintő és ki­fejező muzsikáért-szöv­e­­gért. E nemzedéket ma már egészen más gondok foglal­koztatják; némelyik fiúnak hullik már a haja, egyik­másik lány nádszáldereka sem a régi; sokan nemcsak a családalapításon, de már az első váláson is túljutot­tak ... De a mostanság rit­ka pesti hírre: Fonográfok koncerteznek­, ha fárad­tabban is, de összegyűlnek — és nemcsak ők, hanem az időben előre-hátra szó­ródva az előttük járó, s az utánuk jövő nemzedék de­­rültebb lelkű zenekedvelői is. És­ ismét nem csalatkoz­tak. Fonográf­ok az évek során — noha már ők sem a befogadtatásért hadakoz­nak — mit sem veszítettek készségeikből: szuverén ze­nei igényességük az okos és költészetbe hajló szövegek­kel, színes előadói erények­kel párosult pompás hang­­szerelésük és a remek szín­padi hangulatteremtés — minden külsőséges színpadi rajcsúrozás nélkül, vagy tán éppen ezért — szívet indító-felemelő estét ho­zott. Szörényiék az elmúlt években az angolszász vá­rosi népzenei stílus, a country magyarországi adaptálásával új hangot ütöttek meg. Nem ok nél­kül figyeltek fel rájuk leg­utóbb Cannes-ban a nyuga­ti üzletemberek, a western, az ő kelet-közép-európai lé­nyükön és hagyományain átszűrődve új, sajátos ízt és humort kapott. Régi szá­maik egy részét is áthang­szerelték erre a hozzájuk mindig is közel állt stílus­ra. Amikor Szörényi Levente előveszi a hegedűjét, s a countryba valami szikrányi cigányosságot is lopva rá­zendít egy rögtönzésre, ami­kor Tolcsvay László száj­­harmonikája — a prérik és a puszta szelét egyszerre éreztetve — belesír­ nevet a zenébe, amikor Móricz Mi­hály a gitárjába kap, ami­kor Németh Oszkár bele­vág egy monstre dobszóló­ba, amikor Szörényi Sza­bolcs a létra tetejéről pin­cehangján beledörmög a pompás vokálba, Bródy Já­nos pedig steel-gitárja mö­gül néhány ironikus szóval bevezeti és megalapozza a hangulatot — az intellek­tuálisat a népivel oly ran- Veszi természetességgel öt­vöző játékuk szenzációsan jós élménnyel ajándékoz meg. S mindez a Feneketlen-tó partjának fényben úszó fűzlombjai alól szállt fe­lénk ... Igazán remek este volt. (f. f ) S ha kétszeres az öröm, hogy ritkán hallható Vival­­di-mű kerül közönség elé, kétszeres a csalódás, hogy így. Vivaldi muzsikája nem nagyon alkalmas a pap­­zaikjátékra. De ha — kü­lönféle meggondolások alapján — mégis széttör­deljük, akkor gondoljunk azokra, akik össze is sze­retnék rakni. C. Szalai Ágnes □ SZENTGYÖRGYI JÓ­ZSEF festőművész munkái­ból nyílt kiállítás az Egye­sült Izzó fonyódi üdülőjé­ben ma. A tárlat, amelyet az Egyesült Izzó pártbizott­sága a Szabadfoglalkozású Képzőművészek Pártszer­vezete és a Műcsarnok kö­zösen rendez, augusztus 10- ig tekinthető meg. Külföldi fesztiválokon Három fesztiválon vesz­nek részt magyar filmek augusztus első felében. A svájci Locarnóban Kovács András Ménesgazda című alkotását mutatják be a versenyben, szekcióvetítése­ken pedig Ember Judit Fagyöngyök és Gábor Pál Angi Vera című műveit vetítik. A dániai Odense mesefilmfesztiválnak ad otthont, melyen Dargay Attila Ludas Matyiját és három rövid rajzfilmet tűznek műsorra a magyar filmek közül. Panamában nemzetközi fi­lmfórumot tartanak, amelyen Gyar­­mathy Lívia Álljon meg a menet és Szomjas György Talpuk alatt fütyül a szél című produkciói szerepel­nek. (MTI)

Next