Esti Hírlap, 1979. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1979-08-01 / 179. szám

A távfűtés távlata: fejlesztés, takarékosság Mennyibe kerül a meleg víz? Budapest láthatatlan folyója Mindenki tudja, hogy Budapestnek van Dunája. De arra kevesen gondol­nak: létezik a fővárosban egy másik folyó is — csak ez láthatatlan. Azaz: évente 14 milliárd liter meleg víz folyik a pest­budai lakásokba. Ilyen nagy melegvíz-fo­lyamban fürdik, mosdik, mos, mosogat Budapest. A ,,hőforrás": a Távfűtő Művek és hőrendszere, a húsz saját kezelésű üzem és az ezekből szétfutó 46 fővezeték. A házak, utcák, terek, parkok alatti nagy folyam — valóságos vízi út, hő­energiát szállít a házakba, a pincék hőcserélőjébe, ahol a hideg vizet felme­legítik 40 fokosra. A lát­hatatlan folyó hossza 267 kilométeres távvezeték. Annyi, mint a Budapest— Gyula közötti távolság. A Távfűtő Művek föld alatti folyamából ma 144 ezer budapesti lakás kap meleg vizet, fűtést. Az 1977-ben értékesített hőmennyi­séggel felforralhatták vol­na a Velencei-tavat. Ez év első felében Bu­dapesten 354 millió kiló kalória értékű hőenergiát állítottak elő a Távfűtő Művekben. A víz talán a világ leg­olcsóbb nyersanyaga, de például távhőszolgálta­tásra, melegvíz-ellátásra, lakásfűtésre való felhasz­nálása már tetemes költ­ségekkel jár. Egy 600 mil­liméteres távfűtőhálózat építése — ha talaj­vizes szakaszon kell átvezetni — annyiba kerül, hogy há­rom sorban lehetne a­­cső­vezeték fölött Zsiguli sze­mélygépkocsikat elhe­lyezni. Budapesten tavaly 573 millió forint árkiegé­szítést fizettettek a távfű­tésből származó bevétel és önköltség különbségének kiegyenlítésére. Jelenleg az ország több mint ötven vá­rosában és községében mű­ködik a távhőellátás. 1971- ben az egész ország távhő­­ellátása akkora volt, mint ma a Fővárosi Távfűtő Műveké. A vállalatnál az önköltség csaknem háromszorosa a fogyasz­tó által fizetett összeg­nek, de van az országban olyan távhőszolgáltató rendszer is, ahol az önköltség több mint ötszöröse a díjnak. A távfűtés távlata: fej­lesztés, korszerűsítés. Éven­te 10—12 ezer lakást sze­retnének bekapcsolni a há­lózatba. A 267 kilométer hosszú részben leromlott minőségű hőszigeteléssel ellátott távfűtővezeték hő­veszteségéből egy, közepes lakótelep fűtését lehetne ellátni. A korszerű, előreszige­­telt távfűtővezeték fel­­használása nemcsak a beruházási költséget, de a hőveszteséget is csök­kenti. A jól hőszigetelt — ilye­nekre van mielőbb szük­ség — ablakok, ajtók al­kalmazásával 30—40 szá­zalékkal lehet csökkenteni a fűtéshez szükséges hő­mennyiséget. A másik teendő: a fűtés automatikus szabályozá­sa. Ezzel 5 százalék hő­energiát bizonyosan meg lehet takarítani. Az év vé­gére befejeződik a meleg­víz-termelő egységek auto­matizálása és 1982-ig min­den lakossági, vagy lakos­sági jellegű hőközpontba utólag beépítik az automa­tikus fűtésszabályozókat. Békés Attila MŰALKOTÁSOK SZÁZEZERSZÁM Kézbe metszett mikrovilág A LÁNCHÍDTÓL AZ ŰRTECHNIKÁIG A grafikusművészt, aki­ről a továbbiakban szó lesz, nem annyira neve szerint, mint inkább művei révén ismeri a világ. Vértes Jó­zsef bélyegtervező három évtizedes munkássága nyo­mán elérte azt, ami majd minden alkotó álma: mun­káinak egy-egy darabja tíz-százezres sokszorosítás­ban visz hírt rólunk a föld­tekét keresztül-kasul átsze­lő nemzetközi postaháló­zat „országútjain"’. A dömösi származású művész kompozícióinak témái egyaránt felölelik történelmi múltunkat és napjaink aktualitását. Bé­lyegeinek, bélyegtervei­nek jó része hazai és kül­földi elismerésben része­sült, különféle díjakat ka­pott. Sportbélyegei például Olaszországban, Franciaor­szágban és az USA-ban nyertek első díjat. A gyűjtők, a rézbemet­szett mikrovilág sajátos esztétikumának élvezői kö­rében kiváltképp népsze­rűek a Duna-kanyar neve­zetességeit — Visegrádot, Esztergomot, Vácot — áb­rázoló totál távlatú alko­tások. A Vértes József alkotta bé­lyeggrafika valutában is kamatozó exportcikkeink egyike. A művész a Vi­lágszervezet felkérésére 1964-ben készítette el első ENSZ-bélyegét, s legújabb — nagydíjas — munkája az ENSZ szervei számára a bécsi Duna-parkban fel­épített épületegyüttest áb­rázoló sorozat. Vettel-bé­­lyegekkel bérmentesítenek Mongóliában, Libanonban, Szíriában és Ecuadorban. A felkelő nap országába is eljutott a bélyegtervezés mesterének munkája. Vértes József három év­tizedes alkotó munkássá­gáról nemrégiben gyűjte­ményes kiállítás nyílt Do­rogon, a József Attila Mű­velődési Központban. Itt egyaránt bemutatták a mű­vész legrégibb, 1949-ban ké­szített bélyegét, amely az újjáépített Lánchidat áb­rázolja és azokat a bélyeg­­grafikákat, amelyeket a na­pokban adott ki a posta. A sok témát felölelő bé­lyegsorok között az Űrha­jósok című bélyegkompo­zíció képviseli korunk technikai forradalmát. Harminc esztendő alatt nem kevesebb, mint 300 bélyeget készített a míves képírás hazai mestere, aki — mint kritikusai mond­ják —, nemcsak a négyzet­milliméterek képalkotásá­nak avatott művelője. Ér­deklődési köre a makrovi­­lágot is felöleli, mesterien fest is. Rab Erzsébet Kár a benzinért. . . A porlasztóhoz még szakember is akkor nyúljon, ha megfelelő műszere van: senki sem hagyatkozhat csak a fülére. Ha helytelen a beállítás, 30-50 százalékkal is elfogyaszthat az autó. ENERGIAFEDOMLET Vegyes vállalatok Gyors ütemben bővül a KGST-tagországok vegyes vállalatainak hálózata, ame­lyet a nyugati piacokon hoztak létre. A tőkés or­szágokban 1976 végén 215 vegyes vállalat vagy bank működött, részben vagy teljesen szocialista tulajdon alapján. Két évvel később számuk már meghaladta a 300-at, és együttvéve jelen­leg mintegy egymilliárd dollár alaptőkével rendel­keznek. A nyugati székhelyű ve­gyes vállalatoknak mintegy háromnegyede kereskedel­mi jellegű, 12—13 százalé­ka szállítási és szállítmá­nyozási cég, s a fennmara­dó közös vállalatok egy ré­sze különböző szolgáltatá­sokat lát el. A másik, a még kisebbik része pedig közös termelést folytató vállalat. A KGST-országok közül a Szovjetunió alapította Nyu­gaton a legtöbb vegyes vál­lalatot, a bankokkal együtt 83-at. 1970 óta többszörö­sére növelte a vegyes vál­lalatok számát. A sorrend­ben második helyen áll Lengyelország 65, a har­madik helyen pedig Ma­gyarország 59 vegyes vál­lalattal. Bulgária 35, Ro­mánia 29, Csehszovákia 26 és az NDK 15 vegyes vál­lalattal rendelkezik az 1978. évi adatok szerint. A KGST-tagországok az NSZK-ban, Nagy-Britan­­niában, Franciaországban és Ausztriában alapították a legtöbb vegyes vállalatot. A munkás- és katonatanács utolsó ülése „...vissza fogunk jönni!'' Offenzíva a Tiszánál • Julier végzetes terve A Tanácsok Or­szágos Gyűlésén, 1919. június 19-én Kun Béla a Cle­­menceau-jegy­­zékről is beszél: ......Az antant blokadíroz bennünket, elzárta hatá­rainkat, ki akar bennünket éheztetni. Azonkívül elle­nünk mozgósította egyrészt a nemzetközi, másrészről a belső ellenforradalmat is. Legyünk tisztában azzal, hogy ha megkötjük is a bé­két, az nem jelenti, azt hogy az antant nyugodtan fog bennünket hagyni. Mert, ha esetleg le is parancsolja határainkról a csehszlovák és a román vagy jugoszláv államok katonaságát, de mindenesetre mozgósítani fogja ellenünk az ellenfor­radalmat. S ha ez sikerülne neki, akkor egészen bizo­nyos, hogy meg is fojtana bennünket...” Amikor ezek a szavak el­hangzanak, a Tanácsköztár­saság politikai és állami ve­zetése már döntött — elfo­gadja az antant ultimátu­mát. Szenvedélyes vita után döntöttek... A jobb­oldali és centrista szo­ciáldemokrata vezetők azért követelik a jegyzék fenntartás nélküli elfogadá­sát, mert abban bíznak, hogy az antant olyan poli­tikai feltételekhez köti majd a békét, amely őket juttatja hatalomra. Böhm — ekkor még a Vörös Had­sereg főparancsnoka, né­hány héttel később bécsi követként a proletárdikta­túra megdöntésének egyik diplomáciai előkészítője — azzal érvel, hogy a Vörös Hadsereg kimerült, a csa­patok hangulata rossz... A kommunisták — Szamuely, Pogány — szerint éppen el­lenkezőleg: a visszavonulás lenne lélektanilag végzetes a Vörös Hadseregre. Hajdú Gyula — a 44. dandár poli­tikai megbízottja — arról a veszélyről beszél, ami az ultimátum biztosíték nél­küli elfogadása lenne. — Bizonyos vagyok ben­ne, hogy ha elfogadjuk ezt, jön egy újabb jegyzék, újabb kívánságokkal. Ha elfogadjuk azt is, fog jön­ni még egy jegyzék, még újabb kívánságokkal, és vé­gül, ha teljesíteni fogunk mindent, amit csak kíván­nak tőlünk ... utolsó kíván­ságuk feltétlenül az lesz, hogy a tanácskormány pe­dig távozzék helyéről... IDŐT NYERNI Az antant szándékait ille­tően Kun Bélának sincs il­lúziója — mégis a jegyzék elfogadását javasolja. Fel­ismeri, hogy ez a kegyetlen kompromisszum az egyetlen esély az időnyerésre, amely most élet és halál kérdése lehet. A nemzetközi helyzet a Magyar Tanácsköztársa­ság szempontjából a lehető legrosszabb. A Bajor Ta­nácsköztársaságot május el­sején vérbe fojtotta az el­lenforradalom. Ausztriában június 14-én a hatalom át­vételére, a proletárdiktatú­ra kikiáltására készülő kommunista párt 130 veze­tőjét letartóztatják, a más­nap felvonuló munkásokat sortűzzel fogadja a rendőr­ség, a „hörlgassei csatatér­nek” húsz halottja, nyolc­van sebesültje van. S még nem segíthet a legnagyobb szövetséges, Szovjet-Orosz­­ország sem. Amit eddig tehetett, meg­tett mindent. Május elsején és másodikén, a válság óráiban, a Budapest felé tö­rő román intervenciós csa­patokat a Tiszánál Szovjet- Oroszország és Szovjet-Uk­­rajna ultimátuma állította meg. Az ukrán Vörös Had­sereg csapatai májusban többször megtámadták a Dnyeszternél álló román és francia csapatokat. Most nem támadhatnak — min­den erőt el kell vonni a nyugati frontról, mert Gye­­nyikin kétszázezer fős el­lenforradalmi hadserege Moszkva felé tör. Az északi hadjárat, a ma­gyar Vörös Hadsereg min­den győzelme és sikere sem ellensúlyozhatja a mind sú­lyosabbá váló belső gondo­kat. A katasztrofális nyers­anyaghiány miatt a gyárak­ban, az üzemekben roha­mosan csökken a termelés. A tiszántúli mezőgazdasági területek elvesztése, az élel­miszer-tartalékok kimerülé­se az ellátásban súlyos za­varokat okoz, a város és a falu közti cserét gyakorla­tilag lehetetlenné teszi az iparcikkhiány, a pénzügyi válság. S mindehhez: a köz­hangulatot mérgező, az elé­gedetlenséget rémhírekkel, rágalmakkal, szabotázzsal szító, mind elszántabban szervezkedő — ellenforra­dalom. Az országban és az országhatáron túl. TIZENNYOLC KOPORSÓ A román és a csehszlo­vák intervenció hírére vi­déken sorra lobbannak fel a lázadások. Május 1-én el­lenforradalmi tisztek letar­tóztatják az egri direktó­rium tagjait, s a városban átveszik a hatalmat. Felke­lés tör ki Hatvanban és Gyöngyösön. Május 16-án Rákospalotán lepleznek le ellenforradalmi összeeskü­vést — Dietz, volt budapes­ti rendőrfőkapitány szerve­zi. Május 29-én a mura­­szombati járásban az ellen­forradalmárok kikiáltják a „Mura Köztársaságot”, 31- én Tolnatamásiban, június 5-én Kőszegen és több Sop­ron megyei községben tör ki fegyveres felkelés. A Forradalmi Kormányzóta­nács május 30-án kénytelen hadműveleti területté nyil­vánítani öt dunántúli me­gyét, majd néhány nap múlva az egész Dunántúlt , s eközben a kommunis­táknak nemcsak az ellen­forradalmárokkal kell har­cot vívnia, hanem a prole­tárdiktatúrát és módszereit a pártban és a kormányzó­­tanácsban burkoltan vagy leplezetlenül támadó szo­ciáldemokrata vezetőkkel is. Június 12-én, a pártkong­resszuson Szamuely ezt mondja: — Azok az elvtársak, akik Budapesten bírálnak, akik Budapesten humaniz­must hirdetnek, nem tud­ják, hogy ... vidéken ez a jelszó „üsd a kommunistát” jelszóvá változott... Az ellenforradalmi felke­lések irányítója a bécsi ma­gyar ellenforradalmárok — gróf Bethlen István, gróf Teleki Pál — által szerve­zett Antibolsevista Comité, majd az Aradon megala­kult ellenforradalmi kor­mány. Innen szervezik a június 24-én Budapesten ki­robbant fegyveres felke­lést, a monitorok és a lu­­dovikások lázadását is. A felkelést néhány óra alatt leverő vörösőrségnek tizen­nyolc hősi halottja van — az elfogott ellenforradal­­m­ároknak hajuk szála sem görbül. Rónai Zoltán, akko­ri igazságügyi népbiztos „tárgyi bizonyítékok hiá­nya miatt” megakadályoz­za az ítéletek végrehajtását. Keserű gúnnyal vágja sze­mébe néhány nap múlva Szamuely: — ... igen tisztelt Rónai elvtárs, tegnap láthatta a tárgyi bizonyítékait az el­lenforradalomnak abban a tizennyolc koporsóban ... Ezek voltak a tárgyi bizo­nyítékai annak az ellenfor­radalomnak, amelynek ön majdnem minden eddigi vezérét szabadon bocsátot­ta ... BUDAPESTRE NYITVA AZ ÚT A Clemenceau-jegyzék kö­veteléseinek megfelelően a Vörös Hadsereg északi csa­patai június 30-án megkez­dik a visszavonulást. Stromfeld, a Vörös Hadse­reg zseniális vezérkari fő­nöke nem ért egyet a dön­téssel, s benyújtja lemon­dását. „Az ultimátum elfo­gadása kapitulációt jelent... A győzedelmesen előrevo­nuló csapatok visszavonu­lása szétzülléshez vezet, amelynek folyománya az anarchia”. Utóda az a Julier Ferenc ezredes, aki 1927- ben arról ír cikket a Ma­gyarságban, hogy kinevezé­se pillanatától a diktatúra megbuktatására törekedett. Ő és a főhadiszállás más vezetői tudták, hogy amíg van Vörös Hadsereg, a dik­tatúrát belső ellenforrada­lommal lehetetlen megdön­­teni, „ ... tehát a Vörös Hadsereget kell belehaj­szolni egy olyan, eleve ku­darcra ítélt akcióba, amely annak tönkretételét és az antant újabb támadását vonja maga után.” Július elején a vezérkar azt javasolja, hogy a Vörös Hadsereg indítson támadást az intervenció legerősebb hadserege, a Tisza bal part­ján védelemre berendezke­dett román hadsereg ellen. Kun kezdetben ellenzi a hadműveletet, a Kormány­zótanács később mégis az offenzíva mellett dönt, azt remélve, hogy egy sikeres támadás ismét összeková­csolja, fellelkesíti a vissza­vonulás miatt deprimált csapatokat. Mint később ki­derült, a vezérkar eleve olyan támadási tervet dol­gozott ki, amely bizonyossá tette a vereséget (erről ír­ta egy angol történész: a történelemben egyedülálló, hogy egy fővezér tervet ké­szítsen saját csapatainak oldalba támadására), s még ezt is eljuttatják az ellen­séghez ... A Vörös Hadsereg nem győzhetett. A tiszántúli offenzíva július 20-án hajnalban in­dult. Hiába volt minden hő­siesség , 27-én a Vörös Hadsereg utolsó egységei is visszavonultak a Tisza vo­nala mögé. Július 29-ről 30- ra virradó éjjel a román csapatok átkelnek a Tiszán, az út Budapest — a forra­dalom szíve felé — nyitva áll... ★ 1919. augusztus elsején — ma hatvan esztendeje, egy pénteki napon — az új vá­rosháza üléstermében utol­jára ül össze a Budapesti Központi Munkás- és Ka­tonatanács. (Délelőtt a párt­vezetőség és a Kormányzó­­tanács együttes ülésén a tanácskormány már elhatá­rozta lemondását.) Délután három óra van. Az ülést a kommunista Bierman Ist­ván nyitja meg, majd ő is zárja be: „Menjünk széjjel abban a rendíthetetlen meggyőződésben,­­ abban a megdönthetetlen hitben, hogy bármi is történjék holnap, bármi is következ­zék be a legközelebbi na­pokban, ha el is kell men­nünk, vissza fogunk jönni. A proletariátus újból át fogja venni a hatalmat...” Balogh László

Next