Esti Hírlap, 1980. szeptember (25. évfolyam, 205-230. szám)

1980-09-01 / 205. szám

FŐVÁROS! KÖRKÉP Kőben és fában ♦ Angyalföld, Budapest a nyolcvanas években Kispest, Óbuda A Budapesti Pártbizott­ság székházában legutóbb megtartott hármas megbe­szélések tanulmányozása lehetővé teszi, hogy felvá­zoljuk a nyolcvanas évek­re tervezett fejlesztést. A tervezés alapelve: a leg­fontosabb feladat az állan­dóan megújuló, egységesen fejlett, a múlt hagyomá­nyait megőrző, természeti kincseit megóvó főváros megteremtése. Vagyis az új feltételek között is folyta­tódik a hatvanas-hetvenes években megkezdett nagy munka. Megújulni a követelmény Mit jelent, hogy a fővá­ros állandóan megújul? Más volt Budapest 1979- ben, más az idén és más lesz 1981-ben. Amikor na­ponta átlag 40—50 lakást, hetente egy-két gyermek­­intézményt adnak át, a fej­lődés olyan gyors, hogy már évenként lehet észlel­ni a változásokat. S ha a következő időben valame­lyest lassul is az építési ütem, mégis számottevő lesz a főváros gyarapodá­sa. A hatvanas-hetvenes években elért nagy fejlő­dés olyan belső lehetősége­ket halmozott fel, hogy ki­sebb beruházással is sokat kaphat városunk. A dél­pesti földalatti vasút és a megújított Üllői út átadá­sa megkönnyítette Kispes­ten és a környező negye­dekben a lakásépítkezést. S azzal, hogy 1981-ben az Élmunkás térig elkészül az észak—déli vonal legnehe­zebb, legköltségesebb sza­kasza — a Kálvin tér, a Deák tér vagy a Marx tér, mind-mind többszintű góc­pont —, megéri a Váci úton is megépíteni a pályát az Árpád-hídig. S mivel közben Óbudán is elkészül a megújított Bécsi út, Szentendrei út, az észak— déli főtengely, az Árpád­­híd szélesítése nagy válto­zást hoz majd Buda és Pest északi felében. Vagyis­ a korábbi beruházások a nyolcvanas­ években is meghatározzák az építke­zés irányait. Az állandó megújulás­i követelmény. Új negyedek sora épült távol a Belvá­rostól. Jelentősen nő az utazások száma. Ha nem fejlesztenék a közlekedést, súlyos nehézségek kelet­keznének a főváros életé­ben. Gyorsan nő a forga­lom a kereskedelemben is. Ezért a nyolcvanas évek­ben több új, kisebb-na­­gyobb áruház nyúlik. De ezek jó kihasználása is megkívánja a közlekedés állandó fejlesztését. Amióta — 1950-ben — egyesítették Budapesttel a Vörös öv helységeit, a ter­vezés egyik legfőbb törek­vése az egységesen fejlett főváros megteremtése. Ez a munka a hatvanas-hetve­nes években meggyorsult. Megépültek az új negyedek Óbudán, Újpesten, Angyal­földön, Rákospalotán, Kő­bányán, Lőrincen, Kispes­ten, Erzsébeten, Csepelen, Budafokon, és megkezdő­dött a városrészközpontok kibontakozása. Változás az életmódban A már elkezdett vagy tervezett építkezések jel­zik, hogy a nyolcvanas években is a legnagyobb fejlesztés a külső negye­dekben lesz. A pártbizott­ság állásfoglalása: meg kell őrizni a nagy múltú munkáskerületek sajátos arculatát, de ugyanolyan jól felszerelt, szép lakásokat kell építeni — gyermekin­tézményekkel és áruházzal együtt —, mint a város belsejében. A belső és a külső városrészek közti fej­lettségi különbségek meg­szüntetése sok időbe és te­mérdek pénzbe kerül. De az eredmények — s ezek tár­sadalmi hatása — már jól láthatók Újpesten, Kőbá­nyán, Csepelen vagy Óbu­dán S a legutóbbi idők több nagyberuházása lehe­tővé teszi, hogy ott is meg­gyorsítsák a folyamatot — elsősorban Angyalföldön és Kispesten —, ahol ed­dig lassúbb volt az építési ütem. S ami különösen fontos: az új építkezések sok vál­tozást hoznak az életmód­ban. Javul a közlekedés és könnyebb lesz a bevásár­lás a külső negyedekben, s így több idő jut pihenésre, művelődésre, szórakozás­ra. A nyolcadik kerület leg­­sűrűjében lakom, s igen barátságos ház a miénk! Most a megnyurgult szo­banövényeink boldogan nyaralnak a körfolyosón, s locsolgatás közben meg­beszéljük a világ sorsát. Ha nyögve dinnyét cepelünk haza, tüstént megfelezzük Mici nénivel, aki viszont különlegesen finom ková­szos uborkával a hóna alatt csöngeti a megbeszélt hármat. Jut a jószomszé­doknak friss palacsinta, új recept, érdekes pletyka, s nem gond, ha éppen kifo­gyott a hagyma, az ecet, a lázcsillapító, lehet köl­csön kapni. Mihozzánk nem postások járnak, hanem a Feri, meg az Attila, s tudják jól, hogy például Gyuszi bácsi nyugdíját Bartosékak is nyugodtan oda lehet adni. Vagy másfél éve jelent meg minálunk a szöszke hölgy, zseblámpáját az órákra villantotta, s hozta a számlát. Tüstént jó­indulattal kifaggattuk. Megtudtuk, hogy van egy tündérien szép kis­leány­ká­ja (lapult éppen fénykép a táska mélyén), s hogy hármasban apucival éppen építkeznek a bala­­tonmeredeki bazaltfölde­­ken. Milyen levegő, micsoda kilátás! Azonkívül más egyebük egyelőre még nincs, közölte mentege­tőző mosollyal, s köszönte szépen a pénzt. Legközelebbre már meg­volt a házikó, formálódott a kert. S micsoda ízletes flekként sütnek a szomszé­­dékkal! Szimpatikus né­pek. A fiuk kicsit idősebb, mint a szépséges leány. Milyen boldogság, hogy a két kölyök is annyira ra­jong a vidékért! Talán nem is csak azért, somolyogtunk össze, aztán vártuk a foly­tatást. Sejtelmünk igazolódott! Az ifjakat nemcsak a táj csábította a kies hegyvi­dékre. A szöszke hölgy gondterhelten számolt be a bimbózó érzelmekről. Gyerekszerelem, bóloga­tott megbocsátóan a ház. Sajnos, komor fellegek gyűltek a telek fölé. A leány még tizenhat sincs, már asszony akarna lenni! A fiú egy éve se koptatja az egyetem padját, se ke­reset, se élettapasztalat, de bezzeg feleség kell neki. Fenyegető mérgesen lobo­gott az anyai kézben a gáz­számla! Csak szépen, nyu­godtan, okosan, tanácsol­ta aggódva a ház. De jaj, a legközelebbi számla mellé borzasztó hírt kaptunk! Kapta farmer­­nadrágját, tucat beatleme­­zét a két megbokrosodott ifjú, s már albérletben szoroskodik. Onnan üze­nik: vagy jöjjön az anyai áldás, vagy jöjjön a teljes szakítás! A ház izgatottan tárgyalva két pártra sza­kadt. Fele a mamával kö­tötte az ebet a karóhoz, mi viszont inkább rugalmas­ságot tanácsoltunk, meg diplomáciát Mint kiderült, miránk­­ kellett volt­­a hallgatni. Az­­ if­jú pár nem engedett, csak­­ egymással törődött, olyan­­ pompás eredménnyel, hogy­ hamarosan hárman lesz-­ nek. Nem nyugszom bele, s nyújtotta szipogva a­­ számlát a szöszke mama.­­ Tiszta kitűnő volt, nem ar- | ra neveltem, majd én meg- \ mutatom! |­­end­kívül izgatottan j­ár-; | tűk a legközelebbi gáz-­ számlát. Nem sejtettük,­­ milyen fordulatot hoz. \ Váratlant, szentigaz. Azt,­­ hogy barna, teltk­arcsú,­ szimpatikus hölgy hozta­ szétosztani. A szöszkéről­­ csak annyit tud, hogy saját­­ kérésére más körzetbe he­­­ lyezték, valami családi­­ problémák miatt. Egyéb­ \ ként kedveljük a barnát is,­­­öcsikéje nem eszi a spe­­­ nótot, Tündi-bündi nem­­ mindig mos fogat, más baj­­ nincsen a két angyali kis-­­ gyerekével. Ezúton kérjük a Műve-] két, közölje, lett-e a szösz-i kééknél unoka, s fiú-e \ avagy kisleány? Hacsak­ nem akarja, hogy fogyasz- ] tóinak oldalát kifúrja a­ kíváncsiság! G. Szabó Judit ! FOL­YT. KÖV. IIIIMHIIIillllllllltlIK HIMIII'HHHHHIH'imilUtlIHmilimilimtlM'lltlHIII IIIIHIMOllllHlimmi Megóvni az örökséget A nyolcvanas években sokat tesznek, hogy meg­óvják a város természeti kincseit. Folytatják a nagy­­fásítást, erdősítést és par­kokat telepítenek, nagy­részt társadalmi segítség­gel. A tervezésben erősö­dik a felelősség a város szépségéért. Az építészek kőben és fában gondolkod­nak. Ahol csak mód van, megőrzik az ősi tájat — el­sősorban a hegyvidéken —, s minden nagy építkezésen a városk­épet meghatáro­zó, jellegzetes vonás lett a gazdag növényzet. Ezt a szemléleti változást kifeje­zi a beruházási főosztály és a közlekedési főigazga­tóság sok új terve. Az építésben új felada­tot kap a 2000 éves törté­neti örökségnek megóvása. Sok helyen a római és a középkori falakat beépítik a mába. A megújult Óbu­dának sajátos hangulatot ad majd a Szentendrei úton helyreállított római acqua­­duetus, csakúgy, mint a XI. századi Buda marad­ványa. Ugyanolyan féltő gond­dal mentik át korunkba a budapesti munkásosztály történetének emlékeit. Ezt megkönnyíti, hogy a nagy fejlesztés elérte Angyalföl­det és Kispestet. Aczél Kovách Tamás Korunk jellemzői: a műanyag és az automatizálás. A Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat debreceni gyárának automata gépsorán hatféle méretben, negyvenezer mé­ter műanyag csatornacsövet gyártanak, elsősorban közműhálózat építésére (MTI Fotó : Oláh Tibor felv.) BUDAPESTNEK VAN EGY VIZE... Ki hol ért viszi, hordja Nemzeti kincs is lehetne ♦ Mire használják? Nagy Árpád, a Fővárosi Fürdőigazgatóság főmér­nöke tömören fogalmaz: — A termálvíz — vagy másik nevén a hévíz — nemzeti kincs. — Mennyi az évi terme­lés? — A fővárosban 11—12 millió köbméter. — Lehetne több ? — Lehetne, ha újabb kutakat nyitnánk, de a je­lenlegiek hozama elegendő. KAROK — Mennyi a föld mélyé­nek tartaléka? — Pontosan nem tudjuk. Még az is vitatott, hogy a fővárosi források szakadat­lan utánpótlása honnan származik. Az Alföldről? Hiszen Szentes, Szolnok, a Hajdúság környéke is közismert hévizeiről. Vagy a Dunántúlról? A szén­bányászat eocénprogram­jában új mélyművelésű bányákat nyitnak. A ter­melésnek elkerülhetetlen előzménye a szénrétegek és a felszín közötti víz kiszivattyúzása. Egyesek szerint félő, hogy ez érezhe­tően befolyásolja a buda­­ itHitiiiiitiimitiiiiimmiH'titiiiiiii iiiiimitiiiiMiiiiiimtiiiii miiiiiimiiiiiiiiuiutiiiiiii MtiuiiiiiHimiiiiwHiiiiii Hi*miwiiw***iHuiii*uu iimmmimmmmimiHi iwHi—HiHMiiitiiwMiwiiir pesti termálvízforrások hozamát. A budai oldalon ellenőrzőkutakkal figyelik az esetleges változást. — A víz csak jön, jön... Tudják tartalékolni? — A víz nem jön, jön ... Egy-egy kút hozama adott, ennél többet kivenni a rablógazdálkodás kárával járna. Kevesebbet termelni viszont lehetséges, semmi­féle különleges műszaki felkészültséget nem igé­nyel. — Termelik a termált, mire használják? — Részben saját kezelé­sű gyógyfürdőink ellátásá­ra, másrészt eladjuk. — Veszik a vizet? — Nem palackban. Ve­zetéken szállítjuk. Például az ORFI új kórházi rész­legének. Néhány éve van így. Mióta azt is tudjuk, hogy a gyógyvíz jó áron értékesíthető nemzeti kincs. — És néhány évvel előbb? — Els­ütöttük, elmosa­­kodtuk, s más nem lévén, el is főztük. Az ötvenes évek elejétől a margitszi­geti források termálvizét az V., a XIII., a XIV . a Lukács-fürdő gyógyvizét a II. és III. kerületi lakások fűtésére, vízellátására hasz­nálták fel. És 25 házban, több száz lakásban még ma is használják. A Fővárosi Tanács határozata értel­mében a gyógyvizet gyó­gyászati célokra kell hasz­nosítani. A lakások víz­szolgáltatásának ezt a módját tehát fokozatosan megszüntetjük. KINEK JÓ? — Mivel helyettesítik majd? — Ahol a fővárosi táv­fűtés vezetékei kiépültek, ott könnyebb a dolgunk. Például a Pozsonyi úton a 14-es számú ház kivételével már megtörtént az átállás. Az V. kerületben nincs távfűtővezeték. Megoldás­ként csak a gázfűtés kínál­kozik, de a kémények­­ ál­lapota miatt a használati víz melegítése csak vil­lanybojlerrel lehetséges. — Ki viseli az átalakítás költségeit? — A Fővárosi Fürdő­igazgatóság. És hozzáten­ném: saját beruházási le­hetőségeink terhére. Nem haladunk rohamléptekkel. — Most éppen hol tarta­nak? — A Szemere utca 19-es számú, 24 lakásos társas­házzal kötünk szerződést. A közös képviselő köte­lessége, hogy az átalakítás valamennyi munkájához kivitelezőt keressen, hogy velük megállapodjék. A számlát mi egyenlítjük ki, s a közös képviselő közve­títését a teljes költség 4 százalékával honoráljuk. — A lakóknak igen jó a termál­víz is, nem hiszem, hogy sietnének a kapacitás felkutatásával. — Annyira azért nem jó. A 25—30 éves vezetékek kiszolgálták idejüket. Sok a csőtörés, a műszaki hi­­b­a, akadozik a szolgáltatás. Így is egy-egy ház átállítá­sának az előkészítése hó­napokba telik. Például a vezetékfektetés miatt az útelzárás, a forgalomeltere­lés engedélyeztetése. — Mivel ellensúlyozzák, gondolom, tetemes kiadá­saidat? — Mindent megteszünk, hogy a gyógyvizet rendel­tetésének megfelelően hasz­nosítsuk. Nem pontos a párhuzam, de mondhat­nám, hogy például a Po­zsonyi úti lakásoktól el­vett termálvízre épült a margitszigeti új gyógyszál­ló. Újpestnek gyógyfürdője van, gyógyvizét a városli­geti forrásokból, hétkilo­méteres vezetéken szállít­juk. A Dagály utcai volt tisztasági fürdőbe most tartálykocsival viszik a gyógyvizet, de hamarosan a Petőfi-híd alá szerelve a csőhálózatot, a fürdőt a Gellért rakpart hérforrá­sai táplálják majd. Törek­vésünket nem a minden áron való gazdasági ha­szon jellemzi. Szolgáltató vállalat vagyunk, és abból, amink ven, szeretnénk mindenkinek minél töb­bet adni. MIÉRT KELL INDOKOLNI A fővárosiak el-elkerü­­lik a Király fürdőt. Pedig a vizét — teljes egészében — a tízezrek által emléke­ző feliratokkal és magasz­tos szavakkal dicsért Lu­kács uszoda forrásaiból kapja. Nem is tudom, mi a nehezebb: valami újat megcsinálni, vagy megin­dokolni, hogy miért is csi­náljunk újat... Nemrégiben egy olva­sónk panaszkodott, hogy lakásából kikapcsolták a termálvizet. A maga szem­pontjából érthető sértő­döttséggel kérdezte: miért? Polgár Tamás

Next