Esti Hírlap, 1981. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-27 / 97. szám

SIROKMÁNY LAJOS LUZERNI TELEFONJELENTÉSE: Egy nappal a nagy rajt előtt Ma edzési raki a magyar válogatott Holnap, április 28-án kezdődik a magyar váloga­tott nagy VB-selejtező so­rozata, ezt követően rövid 39 nap alatt csak tavasszal még három ellenféllel ta­lálkozik csapatunk. A Sze­pesi—Mészöly—Mezey hár­mas annak idején azért tö­rekedett a kései nyitányra, hogy ideje legyen az ar­gentínai VB után szétzilált helyzetben rendet teremte­ni, új együttest kialakítani. Nos, a mai nappal lezárul minden haladék — csoport­beli ellenfeleink, az ango­lok, a románok, a norvégok és a svájciak már több mérkőzésen túlvannak , holnap a mieink is pályára lépnek Luzernben, Svájc ellen. A magyar küldöttség va­sárnap Malév-géppel, kel­lemes utazás után érkezett Zürichbe, onnan autóbusz­­szal folytatták útjukat a mérkőzés színhelyére, Lü­zembe. A Montagna Hotel­ben már pontos szobabe­osztás várta őket, régi tár­sak, egy klubbeliek kerül­tek össze, Törőcsik Tóth Józseffel, Nyilasi Katzirz­­zal, Kiss Izsóval... A pa­zar fekvésű szálloda a­z ereszkedő hegyoldalon a Fierwaldstad-tóra néz, az ablakokból oda látni a két­ezer méter magas Pilátus hegycsúcs hófedte ormaira. Az ebédnél még programon kívüli közjátékra is sor ke­rült, egy ismert svájci né­pi énekesnő jódliszámokkal üdvözölte a fiúkat. Fél hat­kor edzés következett, az igazán kisvárosi színvona­lú 25—27 ezer néző befoga­dására alkalmas luzerni stadionban, sőt ez volt az első alkalom, hogy a hol­napi két társaság „látótá­volságba” került, hiszen a mieink egyórás átmozgató gyakorlása után azonnal a svájciak tartottak edzést. Az időjárás? Hát az bi­zony nem kellemes. Szom­baton este hűvös lett, sze­merkélni kezdett az eső, tegnap az edzés idején is esett, és ma reggelre sem állt el. Az emberek fázó­san húzzák össze már nyá­­riasra vett kabátjaikat és elbújnak lakásaikba, ahol nyugodtan végighallgatják az utolsó, mindkét oldalról reménykedő tévényilatko­zatokat. Paul Wolfisberg, a július 1-ig megbízott svájci szö­vetségi kapitány ezt mond­ja: „Szabály, hogy a hazai pályán igyekezni kell min­denkit legyőzni, idegenben pedig harcolni a lehetséges pontokért. Ahogy én a ma­gyar labdarúgást ismerem, még abból az időből, ami­kor az FC Luzernben ját­szottam ellenük, a techni­kásak, jó az összjátékuk, kollektív a csapatjátékuk, de láthatóan nem erőltetik meg magukat. Sokat tart­ják a labdát, lassúak és nem elég veszélyesek a ka­pura. Pozsonyi győzelmünk után nekem személy szerint erkölcsileg sokat jelentene, ha holnap győznénk. Remé­nyeink csak akkor lehetnek a továbbiakra, minimálisan azért döntetlennel is elé­gedett lennék.” A televíziósok azonnal asztalhoz ültették Szepesi Györgyöt és Mészöly Kál­mánt is. — Mint minden szövetsé­gi kapitánynak, nekem is gondjaim vannak a mérkő­zés előtt, — nyilatkozta Mészöly. — Ennek ellenére nyugodtan nézek a svájci —magyar elé. A két váloga­tott sikeres főpróbát tett, a hazaiak a csehszlovákok el­len nyertek Pozsonyban, mi pedig Valenciában 3:0-ra vertük a spanyolokat. És most idegenben játszunk. Mégis azt mondom, egyik gárda sem mehet biztosra. Szepesi Györgyöt arról faggatták, kik a jobbak, a svájciak által legyőzött csehszlovákok vagy a ma­gyarok. Az MLSZ elnöke így válaszolt: „Most úgy tű­nik, északi szomszédaink válogatottjai, kupacsapatai jobbak, mint a mieink. Mégis, egymás ellen gyak­ran születnek váratlan eredmények, így hát ebből nehéz következtetni a sváj­ci—magyar erőviszonyokra. Különben is minden mér­kőzésen újra és újra meg kell küzdeni a sikerért. Mi mindent elkövettünk, hogy felkészülésünk jó legyen, sajnos a „győztes csapaton ne változtass” elvhez Kat­­zirz kézsérülése miatt nem ragaszkodhatunk, (Mészáros véd). Bízunk a jó VB-rajt­­ban, a csapat tagjai tudják, hogy a közvéleményünk várja ezt tőlük. Mészöly Kálmán ma fél hatkor újabb edzést tart, és ezután csapatot hirdet. Ez­zel lezárul a magyar válo­gatott keret hosszú ideje tartó előkészületi szakasza, holnap már bizonyítani kell a világ előtt. RÉGI BÚTOROK BÖRZÉJE a BÁV IX., Tűzoltó utcai raktárában m­ájus 4-től 9-ig, csak öt napig! Egyedi bútorok, olcsó árak, nagy választék. Nyitva: hétfőtől péntekig, 8-tól 16 óráig, szombaton 8-tól 12 óráig. BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT JÉGKORONG VB Első a Szovjetunió Göteborgban az 1:1 (1:1, 0:1, 0:0) arányú döntetlen­nel végződött Szovjetunió —Csehszlovákia jégkorong­­mérkőzéssel befejeződött az 1981. évi jégkorong A-cso­­portos világbajnokság küz­delemsorozata. A végső sor­rend a következő: 1. Szov­jetunió 6: 4, 2: 0, 38:12, 10 pont; 2. Svédország 6, 3, 1, 2, 16:26 pont; 3. Csehszlo­vákia 6, 2, 2, 2, 20:22, 6 pont; 4. Kanada 6, 0, 1, 5, 16:30, 1 pont. A KÉZILABDA NB I rang­adóján a Budapesti Honvéd 28:24-re verte az Elektromost, és ezzel egyedül százszázalé­kos a bajnokságban. L. RÉTI ANNA TELEXJELENÍTÉSE Ó, az az ütő!... Öt kínai aranyérem egyéniben is kattognak a filmfelve­vők, a sajtóteraszról kézi­kamerával követik az ese­ményeket, a sportágban meghatározó erőt jelentő Butterfly-cég emberei rög­zítik az eseményeket, a ja­a­pánok egykori világbajno­ka, Hasegawa szintén ki­kapcsolja a külvilágot, fe­jén hallgató, kezében mi­niatűr diktafon, mások is jegyeznek, jegyezgetnek, az európaiak játszanak, ját­szogatnak, a kínaiak pedig­­ nyernek. És az ő titkuk ezúttal nem kivételes játékere­jükben van, hanem az ütőjükben. A titok — titok marad, ilyenformán az esélyek nem egyformák. A jugoszláv közönségnek kedvét szegte, hogy az egyéni versenyek döntőin csak kínai állt kínaival szemben, de az, hogy az asztalitenisz hová, merre tart, erről nemcsak az új­ságíróknak, nem a csaló­dott nézőknek kellene vi­tatkozni, hanem azoknak az embereknek, akik a nem­zetközi szövetség tisztség­­viselői. Sem doppingvizsgálat, sem a sportszerek — ez­úttal az ütőkre gondolunk — hitelesítése nem vele­járója a világbajnokság­nak. Teljesen illuzórikus arról beszélni — márpedig be­szélnek róla! —, hogy az asztalitenisz olimpiai sport­ág legyen. Ahol személyes kapcsolatok — nevezhetjük barátinak, vagy üzletinek — a dominensek, ott a sportág jövőjének nem a szorgalom, a tehetség a le­téteményese, hanem a le­hetőség. Az asztaliteniszben sok pénz forog, nem annyi, mint teniszben, de nincs is olyan rend benne. A rang­listák viszonylagosak, a vi­lágbajnokságok változó ké­pet és erőviszonyokat tük­röznek, s hogy az európai sajtó ünnepel egy svéd ti­nédzsert, mert megállított egy kínai versenyzőt, az nem Anders Johansson ed­ző érdeme, hanem azé a le­hetősége, hogy a svédeknek alkalmuk van Kínában is ver­senyezni. Más kérdés, hogy a tizenhat éves svéd ifjúsá­gi Európa-bajnoknak mód­ja nyílik arra, hogy világ­­bajnokságon induljon ... Ez nálunk nem fordulhat elő! S nemcsak az „öregek” melletti feltétlen kiállás kérdése, meg a „nincs jobb” kényelmesnek tűnő felfogá­sáé, hanem azé a félelemé: mi lesz, ha nem lesz ered­mény? Ezen a világbajnok­ságon a magyar férficsapat ezüstérme megóvja az asz­taliteniszezőket mindenféle támadástól. Való igaz, hogy derekasan helytálltak, s az is igaz, hogy nem lehet mindig kocsira való arany­éremmel hazatérni. De egy hét leforgása alatt (holott éppen úgy, állt a tétel, hogy a múló idő nekik kedvez) hogyan lehet főszereplőkből mellékes statisztákká válni (és nemcsak a kínaiak el­len!) az megér néhány szót. Klampár minden dicsé­retet megérdemel, egészségesen, talán jobban is alakulhatott volna sor­sa. De hogy férfi párosaink csak a tizenhatig jutottak, ez labdabiztonság, küzdő­képesség, idegi erőnlét dol­ga is! S azt figyelmen kí­vül hagyni, hogy a vegyes­­párosért is világbajnoki ér­meket osztanak — ez lu­xus ... Mondhatjuk, hogy Kíná­ban 30 millióan pingpon­goznak, a nagy választék­ból nagy eredménynek kell következnie, de hogy hét számból hét kínai győze­lem szülessék, erre még nem volt példa a világbaj­nokságok történetében! A kínai fölény várható volt, de a már fentebb vázolt körülmények leg­alább ilyen súllyal esnek a latba. Hitelesíteni, egységesíteni a sportszereket (most az ütő­nél csak a borítás vastag­sága van szabályozva), or­szágonként csökkenteni az egyéni indulók számát, esetleg kötelező világrang­lista-versenyek után kiala­kítani az indulókat — egy­szóval reformokra lenne szükség, hogy ez az izgal­mas, szép, nagy múltra visszatekintő, tömegeket vonzó és tömegeket szóra­koztató játék ne a sport­szergyártó cégek propagan­­dacéljait szolgálja, hanem a sportág fejlődését, a világ­­bajnokság pedig ne legyen egy­ nemzet­kázi versenye. A 36. világbajnokságon nyolcvanhárom ország in­dult, hét kínai világbajnoki aranyérem született (egyé­niben négy nemzetnek „en­gedtek” át bronzérmet), s csak egyetlen ezüstöt — a magyaroknak — sikerült elcsípniük! Ez a statisztika önmagáért beszél... S hogy a résztvevők, a szereplők mégis kellemes benyomás­sal távoznak a helyszínről, az a rendezők érdeme: jól szervezett, jól lebonyolított versenyt rendeztek, s kelle­mes házigazdáknak bizo­nyultak. A XXXVII. asztalitenisz világbajnokság győztesei. Férfi egyes: Kuo Jao-hua, női egyesben: Tong Ling. Férfi párosban: Li Chen­­shi, Cai Cen-hua, női pá­rosban: Chang Te-jing, Cao Cen-hua (valamennyi kínai versenyző). Spartacus-bravúr A női kézilabda KEK döntője a Kőér utcai sportcsarnokban zsúfolt nézőtér előtt kezdődött. A Bp. Spartacus ezúttal is jobbnak bizonyult az SK Bane Sekulic Zombornál, 22:17-re nyert, és így el­nyerte a KEK győztesének járó kupát, amelyet Max Trinkenburger, a Nemzet­közi Kézilabda Szövetség IHN magyar tanácstagjá­ra és Madarász István, az IHN magyar tanácsadója adott át. „A sorozat első mérkőzésétől kezdve min­den idegszálunkkal a vég­ső sikerre készültünk, azért is örülünk csapatunk első­ségének, mert így jövőre már két magyar együttes, rajtunk kívül a Bp. Épí­tők is csatázhat a KEK- sorozatban” — mondotta érthető örömmel a döntő után Bácskai Károly, a Bp. Spartacus vezető­ed­zője. Josziph Szemardzsin, a jugoszláv csapat edzője így fogalmazott: — A ru­tinosabb csapat nyert, a mi játékosaink rendkívül idegesen, kapkodva ját­szottak. Gratulálok a Spartacusnak, amelynek tagjai közül Czeglédi, Krámerné és Nyári igen jó teljesítményt nyújtott. HUNGÁRIA KUPA KROVOPUSKOV GYŐZELME A Hungária Kupa dön­tőjét tegnap rendezték meg. A legjobb nyolc kardvívó közé a magyarok közül egyedül Nébald Rudolf ju­tott be. Végeredményben a győzelmet a szovjet Krovo­­puskov szerezte meg a len­gyel Bierkowski előtt. Né­bald hatodik lett. VÍZILABDA VILÁG KUPA Rajt két vereséggel A kaliforniai Long Be­­achban megkezdődött a ví­zilabda Világ Kupa. A ma­gyar csapat rajtja enyhén szólva nem sikerült, a nyitó találkozón 11:10 arányú ve­reséget szenvedett Jugosz­láviától, sőt mára virradó­ra ismét kudarc követke­zett, ezúttal Kubától kapott ki dr. Mayer együttese 9:8-ra. Hát jobbra számí­tottunk ... A PARAGUAYI PECCI sike­rével ért véget Bournemouth­­ban a nemzetközi tenisztorna férfi egyesének döntője, mi­után a dél-amerikai játékos 6:3, 6:4 arányban bizonyult jobbnak Taróczy Balázsnál. NB II Változatlan helyzet az élen A 30. fordulót rendezték meg a labdarúgás második vonalában. Mindhárom cso­portban a listavezetők ide­genben játszottak, s döntet­len eredményeket értek el. Még nyolc forduló van hát­ra, s valószínű, hogy a ta­bella élén álló együttesek jutnak az NB I-be. Eredmények. Keleti csoport: Ózd—Salgótarján 2:2, Duse— Kazincbarcika 3:0, Gyöngyös- Lehel SC 1:1, Szabó L. SE— Asztalos J. SE 1:1, HMSE— MVSC 8:2, Nagybátony—H. Bocskai 4:1, B. Volán—Karcag 2:2, Papp J. SE—Gyula 3:2, Szarvas—D. Kinizsi 2:3, Eger— Szolnok 0:0. Az élcsoport: 1. Ózd 44, 2. Gyula 38, 3. Gyön­gyös 38 ponttal. Középcsoport: Kecskemét— Balassagyarmat 2:1, MÁV Elő­re—D. Építők 4:1, Bp. Sparta­cus—Szegedi Dózsa 1:1, Ganz- Várag—Vác 2:1, 22. sz. Volán —Pénzügyőr 1:0, SZEOL—Épí­tők SC 0:0, Oroszlány—BKV Előre 0:1, Dorog—Budafok 0:2, DÉLÉP—BVSC 2:1, KEFSE— Bem J. SE 2:2. Az élcsoport: 1. SZEOL 42, 2. Ganz-Mávag 39, 3. Kecskemét 39 ponttal. A Nyugati csoportban Saba­­ria—Szekszárd 2:1, Bakony Ve­gyész—PVSK 2:1, Bauxitbá­nyász—Pét 5:2, Ajka—Olajbá­nyász 2:0, Mohács-Véménd— Sopron 1:0, MÁV-DAC—Dom­bóvár 1:1, Bábolna—Sellye 2:0, Rákóczi SE—Keszthely 0:0, Várpalota—Fűzfő 3:1, Komló— Haladás 1:1. Az élcsoport állá­sa: 1. Haladás 44, 2. Olajbá­nyász 39, 3. Sabaria 39 ponttal. BIRKÓZÓ EB Bálla és Szabó ezüstérmes Véget ért Lengyelország­ban, Lódzban a XXIV. szabadfogású birkózó Euró­­pa-bajnokság. A magyar versenyzők közül Szabó Lajos (52 kg) és Bálla Jó­zsef (+100 kg) ezüstérmes lett, a 90 kilogrammos Mol­nár Géza pedig negyedik lett. Kovács István, a Csepel korábban visszavonulását bejelentő világbajnok bir­kózója azt nyilatkozta, hogy megváltoztatja elképzelé­sét, s tovább folytatja, meg­próbál felkészülni a szep­temberi világbajnokságra.

Next