Esti Hírlap, 1981. május (26. évfolyam, 101-125. szám)
1981-05-16 / 113. szám
GAMMASUGÁRZÁSSAL VIZSGÁZTATJÁK Reaktorok acélfala Ólomköpenybe burkolt laboratórium Atomerőművet építeni: új feladat a magyar gazdaság történetében. Azt is mondhatnánk, ezzel az eddig soha nem látott mérvű beruházással új fejezet nyílik ipartörténelmünkben. Ez a minden eddiginél nagyobb műszaki-gazdasági próbatétel már most, az építés közben és később, a működtetés során is sok ellenőrzési feladat elvégzését jelenti. Az első bázmi ilyen például annak biztonságos előrejelzése is, hogy a majdan működő reaktortartályok 160—200 milliméter vastag acstfalának anyagszerkezetét és tulajdonságait milyen mértékben és mennyi idő alatt módosítják a maghasadás közben kiszakadó neutronok. Speciális anyagvizsgálatokra van szükség. Ezek elvégzéséhez szükséges laboratóriumot, a megfelelő műszerek és gépek kiválasztását a Magyar Tudományos Akadémia Izotóp Intézetének technológiai osztályán tervezték. Dr. Lehofer Kornél tudományos osztályvezető tájékoztatott a különleges műszaki, minőségi követelményeknek eleget tevő berendezésről. A cseh gyártmányú reaktortartályok anyagából próbatestek is készültek, amelyeket a tartálytérbe helyezünk el a magreakció működésének első pillanatától kezdve. Időközönként ezeket a próbatesteket ki kell emelni és egy forró kamrának nevezett, sugárveszély miatt ólomköpenybe burkolt laboratóriumban megvizsgálni. A szakítógép, az ütőgép, a csiszológép és más mechanikus eszközök, továbbá a mikroszkóp és egyéb vizsgálóberendezések kívülről manipulátorokkal működtethetők. — Nemcsak az újfajta műszaki megoldások, hanem egyúttal az anyagvizsgáló berendezések forradalmát is éljük. Melyek jelenleg a legkorszerűbb eljárások? — A különféle fizikai elveken kifejlesztett fémszerkezetvizsgálati és roncsolásmentes anyagvizsgáló eljárások. Ez utóbbiak közül munkahelyemen, az MTA Izotóp Intézetében egy évtizede fejlesztették ki az első hazai, csőben járó, gamma-defektoszkópot, amely csak elnevezésre bonyolult. Azt jelenti, hogy a hegesztett csövekbe juttatva, gammasugárzás segítségével belülről vizsgálja a varratokat. Az így készült felvételről megállapíthatók a repedésveszélyt jelentő belső anyaghibák. A legnagyobb szerepe a távvezetéképítésnél van. Jelenleg is a siófoki Kőolajvezeték Építő Vállalat használja egy továbbfejlesztett változatát. — A sugárzást használják jelzőként a már működő létesítmények ellenőrzéséhez is, például a hídszerkezeteken? — Igen, de mindig más módszerekkel együtt. Időről időre a hidalakon is megjelennek a wolframbélésű izotópos defektoszkópok, ultrahangos és mágneses műszerek, amelyek segítségével megállapítható a szerkezet állapota. Építkezéseknél a helyszínen szerelt, hegesztett elemek másként, mint roncsolásmentesen nem is vizsgálhatók eredményesen. Legutóbb Budapesten kiállítást és előadássorozatot rendezett az MTESZ Gépipari Tudományos Egyesülete és az Arbeitsgemeinschaft Deutscher Aussteller Für Werkstoffprüfung (ADAW) NSZK-beli vállalat a roncsolásmentes és az alakító anyagvizsgálat legkorszerűbb berendezéseiről és elméleteiről. Mindig más — Melyek voltak a Testexpo ’81 néven ismert kiállítás legérdekesebb látnivalói ? — Nehéz kiemelni bármelyiket is, hiszen mind más és más vizsgálatra használható műszerek. Hordozható ultrahangos falvastagságmérők, mágnesporos repedés vizsgáló készülékek, rétegvastagság és repedésmélység mérők, röntgen- és gamma-defektoszkópok, továbbá statikus vizsgálógépek szerepeltek a bemutatón. Azaz a minőségellenőrzésben és a balesetveszély előrejelzésében fontos szerepet játszó, az automatizáltság különböző fokán levő műszerekkel ismerkedhettek meg a hazai szakemberek. Az előadások szintén nagyon hasznosak voltak. Nyolc szakmai beszámoló segített a legkülönbözőbb helyeken alkalmazható anyagvizsgáló eszközök megismerésében. — Vásároltak is ezekből a berendezésekből? — A beszerzések folyamatosak. De a kiállítás sikere abban is rejlik, hogy megfelelő környezetet teremtett a tapasztalatcseréhez és a közeljövőben létrejövő üzletkötéseket megelőző műszaki tárgyalásokhoz. Pálffy Judit Boroshordók és kádáripari termékek kaphatók és előjegyeztethetők a ВЧи шшш VASEDÉNY boltjaiban: XI., Karinthy Frigyes út 4. VI., Bajcsy-Zsilinszky út 59. V., Tolbuhin krt. 12. Mókus bútorszövet Az idén 200 ezer méter „Mókus” fantázianevű nedvszívó poliészter és hidramidszál alapanyagból kevert bútorszövetet készít a Budapesti Finomkötöttáru Gyár debreceni gyára. Az új bútorszövet a Textilipari Kutató Intézet szabadalma alapján készült. Az anyag nedvszívó képessége megegyezik a pamutéval. Előnye, hogy nem deformálódik, kopásállóbb, rugalmasabb és könnyen tisztítható. Jó ütemben halad az észak—déli metróvonal újabb szakaszának építése, amelyet a Deák tértől az Élmunkás térig még ebben az évben átadnak. A metróépítők a Marx téri mélyállomásban megkezdték a mozgólépcső szere----- lését. (MTI Fotó : Tóth Gyula felvétele) DÖMSÖDRŐL BATTÁRA ÉRKEZETT Csőcsordák között legel már a nyár TÍZ NAP A JUHÁSZ ÚTJA Iovácsék üdülőtelkesek. I . Nincsenek tyúkjaik. E Kissék „bennszülöttek”. Naszép kendermagosok I kapirgálnak — Kovácsék E kertjében. Igen, mert ott sokkal szebb a fű, és egyéb I zöldféle is nő. Kisséknek I tyúktartókhoz nem illő, ko- I pár udvaruk van. Kovácsék, mint víkende- Izőknél szokásos, hét végén I látogatnak a telkükre. Nem I sokat törődnek a főzéssel, I kotyvasztanak valamit, s I igyekeznek minél többet I pihenni. I A tojás könnyű étel, gyor- san elkészül. Kovácsné úgy A nyáj most a csordák közt legel. Csőcsordák közt. Százhalombattán „csőcsordának” hívják a sok száz kilométer hosszú, egymás mellett futó csővezetékeket. Dömsödi juhász legelteti most a lepárlók, olajtartályok, szivattyúk közt, a Dunai Kőolajipari Vállalat 200 hektárnyi („de ne gondolja, hogy az mind fül”) területén a nyájat. Burján Gábor csacsival s lakókocsival jött el erre az „ipari mezőre”. A bárányozáson már túl van a nyáj: 130 százalékot könyvelhet el, ami azt jelenti, száz juh után 130 bárány született. Ha az idő továbbra is kedvez, tíz-tizenkét nap, s a tartálytornyok közt megkezdhetik a nyírást. Dömsödi juhász, hogy tudott a nyájjal, a háromszázharminc birkával átjönni a Dunán? Ez még nem is oly’ nagy távolság. Tavaly Pomáz sö gondolta, hogy a szomszéd lőtt, a hegyek közt legelte- Kisséknél jó falusi tojást tett. Dömsödről Pomázig a | vásárolhat — hallotta, hogy nyájjal. Átkompozott a | mások is odajárnak. ráckevei Duna-ágon, s ment | Kissék nem adtak Kováa Csepel-szigeten Lórév feielé. Ismét át a Dunán Adony- fa mélyén, ahol a lelki. ba. Onnét a besenyői pusz- ismeret morzsája honolták. Itt meg egy nagy robot t érezték, hogy a jó sok zölgő folyam állta útját: az idei elfogyasztott tyúkok toM7-es. A nyájjal a felülvezető hídon, azon is által jutott. Nagykovácsi, Solymár, Budakalász, Pomáz, Csobánka. Tíz nap, s meg is érkezett a juhász. 1 ujas lásáért nem illik Kovácséktól pénzt elfogadni. Ingyen pedig? Ahhoz túlságosan fukarok a szép családi házzal, kocsival s egyéb földi javakkal rendelkező Kissék. Kovácsné üres kosárral tért vissza a házba. — Hallottál már ilyet? — mosolygott keservesen. Férje bólogatott, hallott már ilyet. Már harmadik éve víkendeztek a faluban. Már volt fogalma, milyen a kapcsolat az őslakók és a „betévedtek” között. Aznap tejet vacsoráztak, kenyérrel. Másnap reggel Kovácsné kiáltozva hívta az urát. A faház mögött volt egy kis gödör. A gödörben hét tojás. Mintha figyelmességből rakta volna oda valaki. Talán mégis feltámadt Kissékben a szunnyadó becsület? Szó se róla. Az egyik tyúk talált magának jó tojóhelyet s tért vissza kötelességtudóan mindennap — nem lévén tisztában határokkal, birtokjogokkal. — Add vissza nekik — intett Kovács. Az asszony, az ő jó, becsületes felesége határozottan és elszántan rázta a fejét. — Szó sincs róla... ez jár nekünk ... Jól int a cinkosok, ették a -i’* gyönyörű, sárga rántottat. Jóízűen, elégedetten. — Miért mondják, hogy tyúkeszű — tűnődött később a férfi jóllakottan, s nézte a friss zöldben kapirgáló baromfikat. Választ nem kapott. Az asszony az igazak álmát aludta. Az üres gödör mellett, a pázsiton. (bende) (mai) HlillllllllMllllllllllllllillllllllllllllilllllllllIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIItlIlllllllllllllltlIlllllllIHlllillllllllllltlMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII MEGJEGYEZZÜK ERKELYEK, REDŐNYÖK TV/Tagam is megijedtem, amikor rájöttem, hogy külföldön járva, szinte mániákusan, valamilyen kényszertől indíttatva figyelem az ablakokat. A kényszer annál is nyomasztóbb, mert nemcsak s talán nem is elsősorban a román körívek s gótikus csúcsívek megszemlélésére ingerel, nem elégíti ki a középkori házak apró ablakai, vagy az a kaleidoszkóp, ami a katedrálisok belsejében fogad a hatalmas üvegmozaikok láttán. Nem. Újra és újra az új lakótelepek épületeinek homlokzatát vagyok kénytelen pásztázni. Figyelni az ablakokat és az erkélyeket. Mert itthon még mindig dúl az „erkélyharc”. S ahelyett, hogy e háborúság elülne végre, félő, hogy új területekre is kiterjed. Hiszen már mutatkoznak a „redőnyhadjárat’’ első jelei is. Gondolom, nemcsak a mi szerkesztőségünkbe záporoznak a panaszos levelek, s nemcsak a loggiás lakással rendelkező óbudai lakosokat nem elégíti ki a kerületi tanács ügyfélszolgálati irodájának tájékoztatása, amely szerint „készül már egy sablon terve, de nem tudni, mikor lesz kész, lesz-e rá kivitelező, hol lehet megrendelni, s mennyibe fog kerülni az átalakítás.” Mint ahogy azt sem hiszem, egyedi jelenség volna az az eset, amelynek híre viszont a Duna másik partjáról, a Kacsóh Pongrác úti lakótelepről érkezett. „Körülbelül két évvel ezelőtt, a januári orkánszerű szél az egyik szoba ablakát egyenesen bevitte a szobába” — írja olvasónk. Majd folytatja: „Tökéletes javítása csak a teljes ablaktok kicserélésével, az egész ház tatarozásával lehetséges. Ezért ideiglenesen két óriási riglivel próbálkoztam, míg egy séta alkalmával észre nem vettem, hogy egykét helyen külső tokos redőny van felszerelve. Huzatos ablakomra én is felszereltettem egy redőnyt — a telepen már 10—15 helyen alkalmazzák ezt a megoldást. A tanács ekkor felszólított, hogy szereltessem le, mert rontja a városképet. De mit csináljak egy olyan lakásban, ahol, ha kint egy kis szél fúj, még a hajunk is lobog?” Mindezek után nem túlzás talán a háború „eszkalációjáról” beszélni. Hiszen odáig jutottunk, hogy a városképet már a redőnyök ellen is óvni kell. Amelyek pedig nem tettek ellenünk semmit... Sőt: igen barátságosan viselkednek az ember iránt. Beeresztik a fényt, a levegőt, ha akarjuk, de kívül is rekesztik az égető napsugarakat, a tomboló szelet, az elviselhetetlen zajt. Le lehet őket engedni félig is, vagy egészen, de csak lazán, helyet hagyva a fénynek és a levegőnek, s ki is lehet támasztani a redőnyt ... Valamennyi lehetőséget szinte fel sem lehet sorolni. Akik régebbi építésű házakban laknak, tudják ezt. S azok is, akik külföldi utazásaik során nemcsak a műemlékekre vetnek egyegy pillantást. Jó fél évvel ezelőtt Rijeka loggiáival és a régi Fiume erkélyeivel példálóztam. S nem is említettem a toronyházak redőnysorait ... Nem is gondoltam rá, hogy itthon még őket is érheti táma-dás. Persze, mondhatják sokan, Jugoszlávia délre fekszik tőlünk. S ott délen nem divat az „elvágólagos” rend. Ha az embert előítéletei vezérlik, szinte bizonyos lehet benne, hogy tőlünk északra viszont nem talál emilyen déli lazaságot. A német kis- és nagyvárosokban különösen nem. Pedig talál. Beüvegezett és beüvegezetlen loggiákat, vászontetővel vagy anélkül. S redőnyöket az ablakokon. Sőt, zsalugátereket is. Te igazán nem akarjuk elvetni a sulykot. Mert még valakinek eszébe jut a rég elfeledett zsalugáter. Amelynek egyik szárnyát ki lehet nyitni, a másikat be lehet csukni, amelyen tetszés szerinti réseket lehet hagyni... Ezt már istenkísértés tovább folytatni, mert még elszabadul a pokol. S a városképet — illetve a monotóniába átcsapó egyöntetűséget védő illetékeseket újabb döntések meghozatalára kényszerítenénk. Pedig még az immár hónapok óta tartó erkélyharc sem fejeződött be. (gyémánt)