Esti Hírlap, 1981. május (26. évfolyam, 101-125. szám)
1981-05-12 / 109. szám
MEGKEZDŐDÖTT AZ ÁTÉPÍTÉS Ilyen lesz a Belváros... Sétálóutcák, terek • Duna-korzó Hosszú évek óta tartóhúzódó viták: legyen vagy ne legyen járműforgalom a Belvárosban ? Fővárosunk pontosan két négyzetkilométernyi területéről van szó, s ez csaknem pontosan megegyezik az V. kerülettel, ahol több mint ötvenezer ember lakik, a kétszerese dolgozik, s ahol a kereskedelmi és ügyfélforgalom révén a napi lélekszám közel félmillió. Nos, e legbelső kerületünkben hétezer parkolóhely van, ugyanennyi hiányzik, s ez a „deficit” öt éven belül — a prognózisok szerint — tizenkétezer lesz... Megóvják műemlékeinket Kié a Belváros? Az autósoké vagy a gyalogosoké? A főváros vezetése 1976 óta tervezteti — a változó feltételeknek megfelelően — a gyalogosközlekedési hálózatot. Úgy, hogy ne szenvedhessen csorbát a klaszszicista jellegű történelmi városmag műemléki együttese, s hogy a megépítendő sétálóutca-szerkezet a gyalogosok javát szolgálja. A munka elkezdődött, mert a Fővárosi Tanács Közlekedési Főigazgatósága úgy döntött, hogy az idén — kizárólag saját pénzeszközeinek felhasználásával — megkezdik a Duna-korzó építését. (A Vörösmarty tér és a Váci utca átépítése, a díszburkolat lefektetése lett volna az első, ám ahhoz csak a most folyó foghíjbeépítések befejeztével láthatnak hozzá.) Szögezzük le: kizárólag gyalogos városnegyed sohasem lesz a mi Belvárosunk. Nem alkalmas erre a sugaras-gyűrűs utca, útszerkezet, a város történelmileg kialakult építési rendje. Nem olyan, mint egy-egy nagyváros belső magja, ahol csak közintézmények, vállalatok vannak, s amely esténként kihal, s nem olyan, mint egy-egy harminc-negyven-ötven évvel ezelőtt épített városmag, amelyet már a rohamosan fejlődő közlekedésre gondolva fektettek papírra, először a tervezőasztalon. A gépkocsiforgalmat (ennél többet nem bír már el a főúthálózat), ahol lehet, csökkenteni kell, kirekeszteni. Segít a földalatti Ennek jegyében született a Belváros közlekedésfejlesztési koncepciója. Lényege: a Belváros a metróvonalakkal úgy legyen áthálózva, hogy tömegközlekedéssel, illetve gyalogosan minden úticélt legfeljebb háromszáz méteren belül elérhessünk. A megszületendő gyalogosrendszer gerince a Vörösmarty tér— Váci utca—Felszabadulás tér vonala, s ezt dél felé a Károlyi Mihály utca—Kecskeméti utca—Kálvin tér, észak felé a Vörösmarty tér—Vigadó utca—Vigadó tér—Duna-korzó felé célszerű folytatni. A Dunapart és a Kálvin tér között így egy lazán összefűzött, tér-utca komplexumot hoznak létre. Ez megfelel a külföldi tapasztalatoknak is, mert gyalogosutcát ott érdemes létesíteni, ahol ezt a kereskedelmi hálózat is megkívánja. A Váci utca és a Vörösmarty tér forgalmát 1964-ben és 1976- ban korlátozták, de a végleges átépítésre — a már említett okok miatt — csak 1983 után kerülhet sor. Díszburkolat, teraszok A Duna-korzót viszont már lezárták. Építése meglehetősen bonyolult feladat, mert részben az eklektikus korhoz, részben a Fórum, az Átrium, az Inter-Continental Szállodák modern tömbjeihez, részben pedig a szecessziós Thonet-házhoz, a Vigadóhoz kell hivalkodásmentesen alkalmazkodnia. Olyan kőanyagokat, vaselemeket, mobil utcabútorokat, közvilágítási oszlopokat kellett tehát a tervezőknek felhasználniuk, amelyek minden körülmények között praktikusan használhatóak, s ugyanakkor stílusosan illeszkednek a környezetbe. Milyen is lesz hát a Duna-korzó? Megszüntetik a kocsiút és a járda térbeli tagolását, díszes (világosabb és sötétebb mintás) burkolatot fektetnek le a 2-es villamos sínei és az épületek között. Kétkarú, bronz színű alumíniumoszlopokon két-két gömblámpa világítja meg, majd a tetszés szerint elmozdítható, egyedi gyártású székeket, teraszokat. Megszüntetik az ide nem illő raktárakat, színvonaltalan boltokat, irodákat, s a helyükre éttermek, eszpresszók kerülnek. Még az idén elkészül a Duna-korzó, jövőre sor kerül a Vigadó tér átépítésére, s elkezdik a Vigadó utca—Vörösmarty tér, a Váci utca, a Kristóf tér, a Fehérhajó utca és a Biermann István tér díszburkolatának építését, amelyeket a tervek szerint 1983 végére fejeznek be. Lukács Ákos IDÉN A PALACE-NAK, AZ EMKENEK KOOPERÁCIÓBAN KÉSZÜLNEK A KÖZÉPÜLETI LIFTEK A lakóépületi felvonók sorozatgyártását követően megkezdték a Ganz-Mávagban a középületi felvonók előállítását is a svájci Schindler céggel kötött licenc- és kooperációs megállapodás alapján. A megállapodás lehetővé teszi, hogy ezután a kooperációs gyártással készülő felvonókkal helyettesítsék az eddigi importot. Az új liftek vezérlő és hajtó berendezését a Schindler cég szállítja, a többi részegységet a Ganz-Mávagban készítik. A magyar iparvállalat a svájci termékek jelentős részét ellentételezi saját termékeivel. Az első itthon összeállított középületi felvonókat már felszerelték több siófoki szállodában és a margitszigeti Thermál Hotelben. Rövidesen átadják a Budapesti Műszaki Egyetem új 20 szintes kollégiumának felvonórendszerét, s hazai gyártmányú liftek kerülnek még ebben az évben a Palace és az Emke szállókba is. A Ganz-Mávagban évek óta sorozatban gyártják a lakóépületi felvonókat a svájci céggel kooperálva. Most az új felvonó gyártására igen rövid idő alatt rendezkedtek be, pedig ezek a liftek teljesen más műszaki megoldásúak, mint az eddig nálunk gyártott típusok. Menetsebességük például kettő-négyszer gyorsabb, vezérlésük le- és felmenetben is gyűjtőrendszerű. (MTI) \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ V . Nemrég készült el a VIII. kerületben a Semmelweis Orvostudományi Egyetem új, modern kollégiuma. A józsefvárosi épületben összesen ötszáz egyetemista talált kényelmes otthonra. Felvételeinken: a kollégium házi stúdiója és a bejárati csarnok. (M : Fotó : Pintér Márta felvételei) A BORSODI SZÉNBÁNYÁKBAN Mosóművet építenek Nagy teljesítményű szénmosó üzem felépítésére kötött szerződést a Tatabányai Szénbányák a Borsodi Szénbányákkal. A fűtőanyag minőségének javítására építik fel Miskolc közelében 1983- ig a tatabányai vállalat dolgozói, akik saját vállalatuknak már felszereltek egy hasonló technológiával dolgozó, de kisebb teljesítményű mosóművet. Az új üzemben a borsodi bányákból felszínre kerülő szenet különleges technológiával különválasztják majd a meddőtől és az egyéb szennyezőanyagoktól. Ilyen módon alacsonyabb hamutartalmú, jobb minőségű szenet nyernek. .Egyenletesebb lesz a szén fűtőértéke és szemnagysága is. Egymástól elkülönítve kétféle tüzelőanyag — a lakosság ellátására alkalmas magasabb kalóriájú és az ipari üzemeknek szükséges, gyengébb minőségű szén — kerül majd ki a mosóműből, s így gazdaságosabbá válik a borsodi szén felhasználása. A mosómű óránként 900 tonna nyers aknaszén feldolgozására lesz képes. t ? NOSZTALGIA % A csarnokban már elfogytak a legfrissebb g áruk, a napi árusok már 4 rég összecsomagoltak és hazautaztak, de az állandó % standok még nyitva tartottak, hogy kiszolgálják a ké£ sel vevőket és eladják ma£ radék portékájukat. Új ré- 4, pát kínált a néni, de pet£ rezselyme már elfogyott hozzá, szatyorból kókadozott a tulipán, s az öreg ember nem mulasztotta el minden arra haladónak a lelkére kötni, hogy virág £ nélkül nem szabad hazatérünk Anyóka parányi stand£ ján fényesre törölt almák, $ mosolygós retkek és karcsú ~ újhagymák kellették ma- l gukat. Az államiban volt még a legtöbb primőr, pasradicsom, paprika, kígyó, uborka, spenót. A vásárlást befejezvén körülnéztem, ahogy hol is lehet kenyeret kapni. Az egyik pékárut árusító kis pavilon már beszart, a másikat renoválják, a még nyitva tartó fűszerüzletben már rég kifogyott a kenyér. Akkor hát az egész vásárlás a csarnokban már nem ér semmit, ha utána be kell menni a közértbe, méghozzá csúcsidőben ...! És akkor felbukkant a hátsó sorok egyikében egy üzlet, a cégérjén vágott hasú, világosbarnára sütött kenyér, s rajta a felirat: házi sütés! És kapni lehetett, sőt a kenyér olyan volt, amilyet a cégér ígért: vágott, vastag héjú, belül fehér és még meleg is. Talán ez a kenyér okozta, hogy egyszerre nosztalgiám támadt a hozzá illő vajra is, ami sárga, kenhető, illatos és valahogy hasonlít arra, amit valaha nagyanyám köpült. A tejeseknél még nyitva volt egy stand, a talajon ugyan nem volt zörgősre keményített fehér kötény, de valami hasonlót viselt, és csalódottan kellett konstatálnom, hogy vajat sem árult. Elfordultam, de a ko-a fák régi szokása szerint utánam kiáltott: Mi kellett volna? Megmondtam, hogy a vaj. „Itt van!” — kínálta a pécsiek staniolba bugyolált termékét, de hiába, nekem £ egy másik vajra támadt í gusztusom, olyanra, mely ° ehhez a kalácskenyérhez il-llik. A kofa tágra nyitotta a 4 szemét és fölényesen £ kioktatott: „Hol van már £ olyan vaj? A köpülő már régen a múzeumban van! ? De vegyen túrót, s csináljon metéltet, vagy csuszát, ez ám finom, házi!...” 1. De hiába, bennem már is dolgozott a gyanakvás, s emlékeimből előbukkantak a damaszt-szütyök, amelyek velejárói a házi túrakészí-tésnek, s valahogy az az érzésem támadt, hogy már az is múzeumba vándorolt ís a köpülőedény mellé, s a £ kofa kicsomagolta a Me- ^ csek-tej papírjaiból a tű- fiút és belerakta a nagy, ^ kétfülű vájdlingba. $ Mert az még nincs a mú- % zeumban... ^ L. Réti Anna '• Kemenesaljai napok Vasárnap kezdődnek Vas megyében a hagyományos kemenesaljai napok. Egyhetes programjának nyitányaként rendezik meg Celldömölkön az ipari szövetkezetek országos dalostalálkozóját. Szerepel a programban több képzőművészeti, népművészeti, háziipari, és dokumentumkiálítás, tudományos tanácskozás a régi fotogrammetriáról és a modern matematikaoktatásról, megrendezik a munkáskórusok találkozóját, s az éneklő ifjúság napját. írott SZÓ A kommunikáció a hatalom egyik eszköze lehet, de lehet forradalmi fegyver, üzleti termék, vagy a nevelés eszköze. Szolgálhatja a felszabadítás vagy az elnyomás ügyét. Segíthet a személyiségek fejlődésében, s befolyásolhatja az embereket. Sean MacBride, a Lenin- és Nobel-díjas UNESCO- elnök nemrég így jellemezte a sajtó, s tágabb értelemben a teljes nyomdaipar felelősségét. Ezt az iparágat, sikereit, eredményeit nem lehet egyszerűen tonnákban, dollárokban mérni. Ha csupán a termelés egészében elfoglalt helyét tekintjük, jelentéktelennek tűnhet a nyomdaipar. Hiszen a fejletlen országokban mindössze fél százalékkal, a legfejlettebb országokban is csupán másfél százalékkal járul hozzá a teljes termeléshez. Befolyása mégis minden más iparágnál jelentősebb. Minden ország szellemi klímáját, társadalmi közérzetét napról napra formálja, befolyásolja a sajtó, a nyomdaipar. Éppen ezért különös fontosságú, hogy ma Budapesten ült össze a nyomdai szakszervezetek ötödik nemzetközi konzultatív konferenciája. Hatvankét országból hetvennégy szakszervezet képviselői érkeztek fővárosunkba. A feszült nemzetközi légkörben a Kelet és Nyugat akadozó párbeszédének idején kiemelkedő jelentőségű, hogy egy asztalhoz ülnek a legfejlettebb tőkés országok szakszervezeteinek képviselői, a szocialista országok delegátusai, és itt vannak a harmadik világ legjelentősebb szakszervezeti mozgalmainak küldöttei is. Eltérő társadalmi rendszerek, hasonlíthatatlan gazdasági körülmények. Míg tizenkilenc nyugateurópai országban 1977-ben 23 500 millió dollár értékben állítottak elő nyomdaterméket, addig huszonhét latin-amerikai országban mindössze 3500 millió dollárért. Negyvenkét afrikai ország nyomdaipari termelése alig haladja meg a félmilliárd dollárt. Míg Japán lakossága 5 százalékát adja Ázsia népességének, nyomdai teljesítménye 56 százaléka kontinensének. Afrikában kilenc országban egyáltalán nem jelenik meg napilap. Földünkön harmincnyolc olyan állam van, amelynek lakói reggelente nem vehetik kezükbe a friss híreket. Míg Európában egyegy lakosra több mint 11 kiló újságpapír jut, Afrikában csupán 70 deka. Ezek a számok jól érzékeltetik, mennyi eltérő feladatról, különböző tennivalóról esik szó a budapesti konferencián. Ott, ahol évszázados technológiák adják hírül a történteket, s ott, ahol a mikroprocesszorokkal vezényelt nyomdagépek, ipari csodák dolgoznak , a szakszervezeteknek egységes állásfoglalást kell elfogadniok, hogy dolgozóik elkerüljék az állandóan fenyegető létbizonytalanságot, joguk legyen a tanuláshoz, a képzéshez, ne legyenek napról napra kitéve a sajtómonopóliumok önkényének. A nyomdaipari dolgozók 51 szakszervezetének ötmillió tagja képviseletében a béke, a demokrácia és a szociális haladás iránti vágy és törekvés jegyében ülnek ma Budapesten tárgyalóasztalhoz. Horváth László