Esti Hírlap, 1981. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
1981-06-30 / 151. szám
Hasznos műsor a Csak arra vagyok kíváncsi. . . Lehetőséget ad, hogy olyan, kérdésekről halljunk, gondolkodjunk, amelyek tán már bennünk is megfogalmazódtak. Persze, hogy mennyire köti le a hallgatót egy ilyen személyes tudásvágyat kielégítő összeállítás, az elsősorban a kérdezőtől függ. Tegnap este Straub F. Bruno biokémikus ült mikrofon elé. Ő, a kutató, a kíváncsiságból él, s mint kiderült, nemcsak a tudományban — sok minden másban is igyekszik ■tájékozódni. Egyetlen óra alatt — ennyi volt az adás ideje — a riporterek és a szerkesztő, Egyed László segítségével a többiek között a mezőgazdasági hulladékok és melléktermékek ■hasznosításáról, a szóbeli közlés hiteléről — összesen hatféle dologról — esett szó. Hogy a beszélgetések közül kit mi ragadott meg, az szubjektív. De biztosan volt olyan téma például, hogy miért kiváltság a telefon, vagy mi az oka az újraéledő cím- és rangkórságnak —, amely mindenkit érdekelt. S az efféle kíváncsiskodás nem arra jó csupán, hogy valamiféle válasz elhangozzék, hanem hogy az egyes területek jelenlevő gazdái újra és újra összegezzék: mit értünk el a tudományban, mindennapjainkban és hol kell továbblépnünk. (fazekas) □ A MILÁNÓI LEONARDO DA VINCI Tudományos-Technikai Nemzeti Múzeum anyagából nyílik kiállítás július 2-án csütörtökön délelőtt 11 órakor a Budavári Palota épületében a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban. A Leonardo da Vinci tudományos-technikai életműve című kiállítást dr. Vayer Lajos nyitja meg, majd a Lyra-trió és Nyíri Dániel (ének) ad műsort. □ NAGY ANTAL, a II., Fenyves utcai általános iskola tanulója volt a Pogány madonna című film negyedmilliomodik nézője. Az ifjú mozilátogató tegnap késő délután a Szikra filmszínházban nézte meg Mészáros Gyula filmjét, s vette át a gyermekfőszereplőtől, Pálok Gábortól, a történet szerint elrabolt szobor aranyozott, fából készült kicsinyített mását. TESTRE SZABOTT SZEREPOSZTÁS Irma a Városmajorban Szokatlan színházi lecke Irma tizennyolc évvel ezelőtt vonult be Pestre. Az a tizennyolc év előtti pesti színház ma is bombaüzletként virulhatna, ha nem keresztelik el Petőfiről, és nem szervezik százéves k. u. k. sablon szerint: állandó társulattal repertoárszínháznak. Mert akkor nálunk még nem voltak az egész európai színjátszástól alapjaiban különböző műfajnak specialistái; a Petőfi Színház szereplőit a prózai társulatoktól és az operettől kellett elcsábítani. Amit hosszú távon senki sem gondolhatott komolyan. A Broadwayn kivirult műfaj egyik legfőbb követelménye, hogy minden darabját testre szabott szereposztással lehet csak életre kelteni, ez pedig állandó társulatoknál elképzelhetetlen. Az operettszínház legsikeresebb kísérletei is vendégsztárok: Básti Lajos, Bessenyei Ferenc, Gábor Miklós, Psota Irén nevéhez fűződtek, amíg csak meg nem jelent a Nagymező utcában — Galambos Erzsi. A szabadtéri játékok nagy lehetősége éppen abban rejlik, hogy minden produkciójukhoz a legmegfelelőbb szereplőket szerződtethetik, az egész magyar színésztársadalomból. A Városmajorban újjászülető Irma esetében pillanatig sem okozhatott gondot, hogy ki legyen a főszereplő, mert a műfaj franciás pikantériával fűszerezett európai változatát és a zenés játékok pesti hagyományait ma egyértelműen Galambos Erzsi érti és egyesíti magában a legmagasabb szinten. A férfi főszerepre már tucatnyi jelölt is pályázhatna, akik között — papírforma szerint — nagyon kevés esélye lehetett volna Tordy Gézának, ő viszont, hála Seregi László szereposztó merészségének, most alaposan rácáfol a papírformára. Az amerikai musicalprodukciókat elsősorban nem a költséges Broadway-látványosság, a pazar díszletek és kosztümök különböztetik meg az európai színháztól, hanem a zenei tolmácsolás. Az európai színházi zenekarok a legjazzesebb kompozíciókat is úgy játsszák, mintha polkák és kuplék lennének. Az amerikai, néger gyökerű zenélési tradíciók viszont a legpolkásabb valceresebb dalocskákat is (Hegedűs a háztetőn!) izgalmassá teszik az úgynevezett off beattechnikával. A mi színházi muzsikusaink ebből a szempontból a legeurópaiabbak: képesek az angolszász zenéket merevebben játszani, mint a legszögletesebb német katonazenekarok, Így aztán jobb, ha mi elsősorban a saját kontinensünk darabkínálatából válogatunk, ami nem nagy ugyan, de legalább nem áll ellent ennek a „békebeli” magyar zenélési praxisnak. Marguerite Monnot harmonikás-sanzonos dallamai semmiféle nehézséget nem okoznak. A szabadtéri megafonok nem igényelnek, nem is érzékeltetnének finomabb hangzásokat, színészeinknek pedig egyenesen jól áll a franciás kuplézás, Galambos Erzsi viszont Amerikában is modern Irma lenne. Rafinált ízléssel kormányozza a szerep harsány, néha egyenesen trágár vonásait, hamvasan üde utcalány és elbűvölően közönséges naiva mindent világszínvonalon tud, ami ehhez a szerephez kell, rendelkezik azzal a pikantériával, ami a női ruhák divatján keresztül közízlést diktál mostanában: régimódi vonásokat és színeket képes a legmaibb értelemben modernné alakítani. Ennek az előadássorozatnak kegyetlen nehézséggel kell megbirkóznia minden este: a nyári időszámítással. Világosban gyulladnak fel Fehér Miklós szimultán színpadán a párizsi éjszaka lámpái, a napszítta, esőverte színfalak közé csak Kemenes Fanny ruhái lopnak színt, a reflektorok csak az előadás vége felé jutnak észlelhető szerephez. Balázs Péternek minden színpadtechnikai támasz nélkül kell megoldania narrátorfeladatát, rideg környezetben fölvezetni a nézőket a Galambos megjelenésével teljessé váló illúzióig. Ez merőben szokatlan, speciális színházi lecke, aminek jó megoldását az egész estén át csitítatlan nevetés méri és igazolja. Fodor Lajos BÉKÁSMEGYER KÖZMŰVELŐDÉSÉÉRT LAKÓTELEPI PÁLYÁZAT A békásmegyeri lakótelepen élőknek hirdetett pályázatot a Lakóklubok Intéző Bizottsága. Társulások és egyének kezdeményezéseit várják, amelyek megkönnyíthetik, hogy a hasonló érdeklődésűekből csoportok alakuljanak, lakóhelyi közösségek jöjjenek létre. Szentpéteri Zoltán, a Népművelési Intézet munkatársa elmondta, mint sok más lakótelepen, Békásmegyeren sem várható a közeljövőben, hogy a művelődési intézmények száma megfeleljen a lakók számának és igényeinek. A lakótelep tervezői — a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet munkatársai — és a közművelődési szakemberek ebben a szükséghelyzetben új művelődési és közösségi formákat szeretnének találni. Azt szeretnék, ha a pályázók megírnák, milyen közösségi tevékenységre van igény környezetükben, lehet-e társadalmi munkára számítani, találtak-e olyan kihasználatlan helyiségeket — sok ilyen van minden telepen —, amelyek barkácsműhellyé, klubhelyiséggé vagy játékházzá „varázsolhatók”. Lényeges kérdés az is, hogy egy-egy közösségi forma, csoport várhatóan hány lakót vonz majd. A pályázatokat július 31-ig kell leadni a III. kerület, Füst Milán utca 26. szám alatt, az MSZMP 111/16. körzetében. Ugyanitt kedden és szerdán, délutánonként ügyeletet tartanak a lakótelep tervezői, s tanácsaikkal segítenek a pályázóknak. A pályázatok elbírálását szeptember 30-ig végzi el az Országos Közművelődési Tanács. Ezen a héten szabadtéri gyermekműsorokat, sportvetélkedőket, koncerteket rendeznek a lakótelepen, nem utolsó sorban azért, hogy a pályázat iránt nagyobb érdeklődést keltsenek. Július 3-án este 6-ra párbeszédre hívják a lakókat a III. kerületi Tanács, a pártbizottság, a tervezők és a Népművelési Intézet munkatársai. (M Ha) NEM DISZKÓBÓL ÉLNÉK Művelődési ház nyárra kiadó A művelődési intézményektől folytonos alkalmazkodást kíván a szabad idő növekedése, szerkezetének változása. Az általános szabad szombat még az eddigieknél is nagyobb erőpróbát jelent majd. Ha ma még van is olyan művelődési ház, ahová a szombat esti discó zárórájától a hétfői kezdésig legföljebb a takarítónő teheti be a lábát, ezután — ahogy Andriska Pál művelődési házigazgató mondja — nem szabad hét végén zárt művelődési házat találni. Ezért adja nyárra bérbe a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete a Jókai Művelődési Ház termeit, az itt próbáló együttesek nyári turnéi alatt ugyanis üres egy jól hangosított és világítható szobaszínház, egy nagyterem és egy táncospróbaterem. Hátha akad vállalat, esetleg vidékiek is, amelynek szüksége lenne a városközpontban található termekre, mialatt Andriska Pál és népművelő-pedagógus kollégái a Mecsek erdeiben gyerekeket táboroztatnak. Kiosztották a diplomákat a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A színésztanszakon 36 hallgató végzett az idén, az esti tagozat gyártásszervezői szakán húszan kaptak diplomát. Képünkön dr. Simó Jenő rektor nyújtja át Karancz Katalin színészi oklevelét. (Kanyó Béla felvétele) PESTEN CSAK JÖVŐRE Gyorsinterjú Róna Viktorral A brüsszeli opera évadzáró előadása után alkalmunk nyílt beszélgetni világhírű balettművészünkkel, Róna Viktorral. Ezat éven át az Oslói Opera sztárja és koreográfusa volt, az elmúlt év szeptemberében pedig az a megtiszteltetés érte, hogy a Párizsi Opera hívta meg balettmesterének. A magyar balettművész párizsi szerződése azért is rendkívüli, mert a Párizsi Opera fennállása óta első ízben fordult elő, hogy a balettmester irigyelt állását külföldi művész tölti be. — Milyen céllal jött a belga fővárosba? — Maurice Bejart legújabb művére voltam kíváncsi. — Látványos, rendkívül szórakoztató, ízléses összeállítás, de nem mestermű — ez volt a belga kritika véleménye. — A kritikával kár lenne vitába szállni... — tért ki ügyesen a válaszadás elől a kollégát igen tisztelő Róna Viktor. — Milyen az élet Oslo után a Párizsi Operaháznál? — Roppant változatos. Oslóban szinte egy egymást szerető család dolgozott együtt, itt Párizsban 125 táncosnő és táncos mind, mind sztárnak készül (vagy hiszi magát), és ennek megfelelően is viselkedik. Az igazgatóság rendkívül igényes, sokat, művészit követel. A műsorterv zsúfolt. Sok a fellépésünk, és a próbák is rengeteg időt emésztenek fel. — Legközelebbi tervei? — Nyáron a Párizsi Opera két hónapra bezárja kapuit, én ekkor lemegyek Cannes-ba, ahol több előadás koreográfiáját terveztem meg, és a gálaelőadásokat is magam tanítom be. — Tehát ezen a nyáron nem találkozik a pesti közönséggel? — Nem, de januárban a Párizsi Balett több napos szabadságot élvez, természetesen én is. Naponta gyakorolok, régi szerepeimet át-átveszem, s azt tervezem, hogy a jövő év elején Budapesten, több előadás keretében újból színpadra lépek. Mécs László ARANYÉRMES Vissza az útra A IX. nemzetközi vöröskeresztes és egészségügyi filmfesztiválon a rövidfilm kategóriában aranyéremmel tüntették ki Somló Tamás rendező Vissza az útra című filmjét. A film, amelyet Somló — aki annak idején mint a Szegénylegények operatőre lett világhírű — az Országos Rehabilitációs Intézet megbízásából készített, bemutatja azt a hősies erőfeszítést, amelyet az orvosok, pszichológusok, gyógytornászok, szociális munkatársak a beteggel közösen tesznek a lehetőség szerinti testi és a teljes lelki felépülésért. A film a MAFILM Propaganda Filmstúdiójában készült, operatőre Szabó Árpád. STÚDIÓ K Meglepő az ötlet, de ez a művelődési ház sok minden másban is elüt a többitől, hiszen helyiségei terézvárosi bérház emeletén vannak, tehát tilos a nagy teljesítményű erősítők alkalmazása. Ennek ellenére az ideszokott együttesek az idényben a hét valamennyi napján megtöltik a házat. Itt működik a Bihari táncegyüttes, a Quick versenytáncklub, s újabban a Stúdió K színházi alkotóközössége. Nem „discóból élnek”, ilyen formán, a nemzetközileg is elismert együttesek vonzzák a közönséget, s szerepléseik bevételt is jelentenek. ROCK-KEMPING Tavaly tavasszal Jókai Tájszínház néven a Kolinda együttes zenét, a Stúdió K színházat, a Bihari táncot kínált Pest megyeszerte. A nyári harmincfős gyermektáborhoz a pécsi IKV adja az erdészházat, más vállalatok a buszt, egy SZOT-szálló pedig az ételt. A gyerekeket nemcsak nyáron foglalkoztatják. Év közben Mesélj, rajzolj, játssz velünk! címmel tartott sorozatuk egy részletét a televízió is átvette. Serdülők számára újabb ajánlatuk a rockkemping, egy Pest környéki strandon, tíz-húsz vidéki rockegyüttes közreműködésével. Az augusztusra tervezett kétnapos program sok fiatalt szórakoztat majd, a művelődési háznak pedig jó hasznot ígér a jövő évi tervekhez. — Elismerem, ez a program csak szórakoztat — mondja Andriska Pál —, de ha már engedmény, legalább legyen ötletes, igyekszünk újdonságát is kihasználni. Mégis jobb, ha az együttesek rajongói dzsesszbalettet néznek a szabadban, mintha, mondjuk, aluljárókban keresnék egymás társaságát. Az sem közömbös, hogy a koncertek nyeresége saját együtteseink működését, üzemeink munkásainak művelődését segíti. Molnár Gabriella