Esti Hírlap, 1981. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

1981-06-30 / 151. szám

Hasznos műsor a Csak arra vagyok kíváncsi. . . Lehetőséget ad, hogy olyan, kérdésekről halljunk, gon­dolkodjunk, amelyek tán már bennünk is megfogal­mazódtak. Persze, hogy mennyire köti le a hallga­tót egy ilyen személyes tu­dásvágyat kielégítő összeál­lítás, az elsősorban a kér­dezőtől függ. Tegnap este Straub F. Bruno biokémi­kus ült mikrofon elé. Ő, a kutató, a kíváncsiságból él, s mint kiderült, nemcsak a tudományban — sok min­den másban is igyekszik ■tájékozódni. Egyetlen óra alatt — ennyi volt az adás ideje — a riporterek és a szerkesztő, Egyed László segítségével a többiek kö­zött a mezőgazdasági hul­ladékok és melléktermékek ■hasznosításáról, a szóbeli közlés hiteléről — összesen hatféle dologról — esett szó. Hogy a beszélgetések közül kit mi ragadott meg, az szubjektív. De biztosan volt olyan téma például, hogy miért kiváltság a te­lefon, vagy mi az oka az újraéledő cím- és rangkór­ságnak —, amely minden­kit érdekelt. S az efféle kí­­váncsiskodás nem arra jó csupán, hogy valamiféle vá­lasz elhangozzék, hanem hogy az egyes területek je­lenlevő gazdái újra és újra összegezzék: mit értünk el a tudományban, minden­napjainkban és hol kell to­vábblépnünk. (fazekas) □ A MILÁNÓI LEO­NARDO DA VINCI Tudo­mányos-Technikai Nemzeti Múzeum anyagából nyílik kiállítás július 2-án csü­törtökön délelőtt 11 óra­kor a Budavári Palota épületében a Magyar Mun­kásmozgalmi Múzeumban. A Leonardo da Vinci tu­dományos-technikai élet­műve című kiállítást dr. Vayer Lajos nyitja meg, majd a Lyra-trió és Nyíri Dániel (ének) ad műsort. □ NAGY ANTAL, a II., Fenyves utcai általános is­kola tanulója volt a Po­gány madonna című film negyedmilliomodik nézője. Az ifjú mozilátogató teg­nap késő délután a Szikra filmszínházban nézte meg Mészáros Gyula filmjét, s vette át a gyermekfősze­replőtől, Pálok Gábortól, a történet szerint elrabolt szobor aranyozott, fából készült kicsinyített mását. TESTRE SZABOTT SZEREPOSZTÁS Irma a Városmajorban Szokatlan színházi lecke Irma tizennyolc évvel ezelőtt vonult be Pestre. Az a tizennyolc év előtti pesti színház ma is bom­­baüzletként virulhatna, ha nem keresztelik el Petőfi­ről, és nem szervezik százéves k. u. k. sablon szerint: állandó társulat­tal repertoárszínháznak. Mert akkor nálunk még nem voltak az egész euró­pai színjátszástól alapjai­ban különböző műfajnak specialistái; a Petőfi Szín­­ház szereplőit a prózai társulatoktól és az operet­től kellett elcsábítani. Amit hosszú távon senki sem gondolhatott komo­lyan. A Broadwayn kivirult műfaj egyik legfőbb köve­telménye, hogy minden darabját testre szabott szereposztással lehet csak életre kelteni, ez pedig ál­landó társulatoknál elkép­zelhetetlen. Az operett­színház legsikeresebb kí­sérletei is vendégsztárok: Básti Lajos, Bessenyei Fe­renc, Gábor Miklós, Psota Irén nevéhez fűződtek, amíg csak meg nem je­lent a Nagymező utcában — Galambos Erzsi. A szabadtéri játékok nagy lehetősége éppen ab­ban rejlik, hogy minden produkciójukhoz a legmeg­felelőbb szereplőket szer­­ződtethetik, az egész ma­gyar színésztársadalomból. A Városmajorban újjászü­lető Irma esetében pilla­natig sem okozhatott gon­dot, hogy ki legyen a fő­szereplő, mert a műfaj franciás pikantériával fű­szerezett európai változa­tát és a zenés játékok pes­ti hagyományait ma egy­értelműen Galambos Erzsi érti és egyesíti magában a legmagasabb szinten. A férfi főszerepre már tucat­nyi jelölt is pályázhatna, akik között — papírforma szerint — nagyon kevés esélye lehetett volna Tor­­dy Gézának, ő viszont, hála Seregi László szerep­osztó merészségének, most alaposan rácáfol a papír­formára. Az amerikai musical­produkciókat elsősorban nem a költséges Broad­­way-látványosság, a pazar díszletek és kosztümök különböztetik meg az európai színháztól, hanem a zenei tolmácsolás. Az európai színházi zeneka­rok a legjazzesebb kompo­zíciókat is úgy játsszák, mintha polkák és kuplék lennének. Az amerikai, néger gyökerű zenélési tradíciók viszont a legpol­­kásabb­ valceresebb dalocs­kákat is (Hegedűs a ház­tetőn!) izgalmassá teszik az úgynevezett off beat­­technikával. A mi színházi muzsiku­saink ebből a szempont­ból a legeurópaiabbak: ké­pesek az angolszász zené­ket merevebben játszani, mint a legszögletesebb né­met katonazenekarok, Így aztán jobb, ha mi elsősor­ban a saját kontinensünk darabkínálatából váloga­tunk, ami nem nagy ugyan, de legalább nem áll ellent ennek a „béke­beli” magyar zenélési praxisnak. Marguerite Monnot harmonikás-sanzo­­nos dallamai semmiféle nehézséget nem okoznak. A szabadtéri megafonok nem igényelnek, nem is érzékeltetnének finomabb hangzásokat, színészeink­nek pedig egyenesen jól áll a franciás kuplézás, Galambos Erzsi viszont Amerikában is modern Ir­ma lenne. Rafinált ízlés­sel kormányozza a szerep harsány, néha egyenesen trágár vonásait, hamvasan üde utcalány és elbűvölően közönséges naiva min­dent világszínvonalon tud, ami ehhez a szerephez kell, rendelkezik azzal a pikantériával, ami a női ruhák divatján keresztül közízlést diktál mostaná­ban: régimódi vonásokat és színeket képes a leg­maibb értelemben mo­dernné alakítani. Ennek az előadássoro­zatnak kegyetlen nehéz­séggel kell megbirkóznia minden este: a nyári idő­számítással. Világosban gyulladnak fel Fehér Mik­lós szimultán­ színpadán a párizsi éjszaka lámpái, a napszítta, esőverte színfa­lak közé csak Kemenes Fanny ruhái lopnak színt, a reflektorok csak az elő­adás vége felé jutnak ész­lelhető szerephez. Balázs Péternek minden színpadtechnikai támasz nélkül kell megoldania narrátorfeladatát, rideg környezetben fölvezetni a nézőket a Galambos meg­jelenésével teljessé váló illúzióig. Ez merőben szo­katlan, speciális színházi lecke, aminek jó megoldá­sát az egész estén át csi­­títatlan nevetés méri és igazolja. Fodor Lajos BÉKÁSMEGYER KÖZMŰVELŐDÉSÉÉRT LAKÓTELEPI PÁLYÁZAT A békásmegyeri lakóte­lepen élőknek hirdetett pályázatot a Lakóklubok Intéző Bizottsága. Tár­sulások és egyének kezde­ményezéseit várják, ame­lyek megkönnyíthetik, hogy a hasonló érdeklődésűek­­ből csoportok alakuljanak, lakóhelyi közösségek jöj­jenek létre. Szentpéteri Zoltán, a Népművelési Intézet mun­katársa elmondta, mint sok más lakótelepen, Bé­kásmegyeren sem várható a közeljövőben, hogy a művelődési intézmények száma megfeleljen a lakók számának és igényeinek. A lakótelep tervezői — a Városépítési Tudomá­nyos és Tervező Intézet munkatársai — és a köz­művelődési szakemberek ebben a szükséghelyzetben új művelődési és közössé­gi formákat szeretnének találni. Azt szeretnék, ha a pályázók megírnák, mi­lyen közösségi tevékeny­ségre van igény környeze­tükben, lehet-e társadal­mi munkára számítani, találtak-e olyan kihaszná­latlan helyiségeket — sok ilyen van minden telepen —, amelyek barkácsmű­hellyé, klubhelyiséggé vagy játékházzá „vará­zsolhatók”. Lényeges kér­dés az is, hogy egy-egy közösségi forma, csoport várhatóan hány lakót vonz majd. A pályázatokat július 31-ig kell leadni a III. kerület, Füst Milán utca 26. szám alatt, az MSZMP 111/16. körzetében. Ugyan­itt kedden és szerdán, dél­utánonként ügyeletet tar­tanak a lakótelep tervezői, s tanácsaikkal segítenek a pályázóknak. A pályá­zatok elbírálását szeptem­ber 30-ig végzi el az Or­szágos Közművelődési Ta­nács. Ezen a héten szabadtéri gyermekműsorokat, sport­­vetélkedőket, koncerteket rendeznek a lakótelepen, nem utolsó sorban azért, hogy a pályázat iránt na­gyobb érdeklődést keltse­nek. Július 3-án este 6-ra párbeszédre hívják a lakó­kat a III. kerületi Tanács, a pártbizottság, a tervezők és a Népművelési Intézet munkatársai. (M Ha) NEM DISZKÓBÓL ÉLNÉK Művelődési ház nyárra kiadó A művelődési intézmé­nyektől folytonos alkal­mazkodást kíván a szabad idő növekedése, szerkeze­tének változása. Az álta­lános szabad szombat még az eddigieknél is nagyobb erőpróbát jelent majd. Ha ma még van is olyan mű­velődési ház, ahová a szombat esti discó zár­órájától a hétfői kezdésig legföljebb a takarítónő te­heti be a lábát, ez­után — ahogy Andris­ka Pál művelődési ház­­igazgató mondja — nem szabad hét végén zárt mű­velődési házat találni. Ezért adja nyárra bérbe a Helyiipari és Városgazda­­sági Dolgozók Szakszer­vezete a Jókai Művelődé­si Ház termeit, az itt pró­báló együttesek nyári tur­néi alatt ugyanis üres egy jól hangosított és világít­ható szobaszínház, egy nagyterem és egy táncos­próbaterem. Hátha akad vállalat, esetleg vidékiek is, amelynek szüksége len­ne a városközpontban ta­lálható termekre, mialatt Andriska Pál és népműve­lő-pedagógus kollégái a Mecsek erdeiben gyereke­ket tá­boroztatnak. Kiosztották a diplomákat a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A színésztanszakon 36 hallgató végzett az idén, az esti tagozat gyártásszervezői szakán húszan kaptak diplomát. Képünkön dr. Simó Jenő rektor nyújtja át Karancz Katalin színészi oklevelét. (Kanyó Béla felvétele) PESTEN CSAK JÖVŐRE Gyorsinterjú Róna Viktorral A brüsszeli opera évad­záró előadása után alkal­munk nyílt beszélgetni vi­lághírű balettművészünk­kel, Róna Viktorral. Ezat éven át az Oslói Ope­ra sztárja és koreográfusa volt, az elmúlt év szeptem­berében pedig az a megtisz­teltetés érte, hogy a Párizsi Opera hívta meg balettmes­terének. A magyar balett­művész párizsi szerződése azért is rendkívüli, mert a Párizsi Opera fennállása óta első ízben fordult elő, hogy a balettmester irigyelt állását külföldi művész töl­ti be.­ — Milyen céllal jött a belga fővárosba? — Maurice Bejart leg­újabb művére voltam kí­váncsi. — Látványos, rendkívül szórakoztató, ízléses össze­állítás, de nem mestermű — ez volt a belga kritika vé­leménye. — A kritikával kár lenne vitába szállni... — tért ki ügyesen a válaszadás elől a kollégát igen tisztelő Ró­na Viktor. — Milyen az élet Oslo után a Párizsi Operaház­nál? — Roppant változatos. Oslóban szinte egy egymást szerető család dolgozott együtt, itt Párizsban 125 táncosnő és táncos mind, mind sztárnak készül (vagy hiszi magát), és ennek meg­felelően is viselkedik. Az igazgatóság rendkívül igé­nyes, sokat, művészit köve­tel. A műsorterv zsúfolt. Sok a fellépésünk, és a próbák is rengeteg időt emésztenek fel. — Legközelebbi tervei? — Nyáron a Párizsi Ope­ra két hónapra bezárja ka­puit, én ekkor lemegyek Cannes-ba, ahol több elő­adás koreográfiáját tervez­tem meg, és a gálaelőadá­sokat is magam tanítom be. — Tehát ezen a nyáron nem találkozik a pesti kö­zönséggel? — Nem, de januárban a Párizsi Balett több napos szabadságot élvez, termé­szetesen én is. Naponta gyakorolok, régi szerepei­met át-átveszem, s azt ter­vezem, hogy a jövő év ele­jén Budape­sten, több elő­adás keretében újból szín­padra lépek. Mécs László ARANYÉRMES Vissza az útra A IX. nemzetközi vö­röskeresztes és egészség­­ügyi filmfesztiválon a rövidfilm kategóriában aranyéremmel tüntették ki Somló Tamás rendező Vissza az útra című film­jét. A film, amelyet Somló — aki annak idején mint a Szegénylegények opera­tőre lett világhírű — az Országos Rehabilitációs Intézet megbízásából ké­szített, bemutatja azt a hősies erőfeszítést, amelyet az orvosok, pszichológusok, gyógytornászok, szociális munkatársak a beteggel közösen tesznek a lehető­ség szerinti testi és a tel­jes lelki felépülésért. A film a MAFILM Propa­ganda Filmstúdiójában ké­szült, operatőre Szabó Ár­pád. STÚDIÓ K Meglepő az ötlet, de ez a művelődési ház sok min­den másban is elüt a töb­bitől, hiszen helyiségei te­rézvárosi bérház emeletén vannak, tehát tilos a nagy teljesítményű erősítők al­kalmazása. Ennek ellenére az ideszokott együttesek az idényben a hét vala­mennyi napján megtöltik a házat. Itt működik a Bihari táncegyüttes, a Quick versenytáncklub, s újabban a Stúdió K szín­házi alkotóközössége. Nem „discóból élnek”, ilyen formán, a nemzetközileg is elismert együttesek vonzzák a közönséget, s szerepléseik bevételt is je­lentenek. ROCK-KEMPING Tavaly tavasszal Jókai Tájszínház néven a Kolin­­da együttes zenét, a Stú­dió K színházat, a Bihari táncot kínált Pest megye­­szerte. A nyári harminc­­fős gyermektáborhoz a pécsi IKV adja az erdész­házat, más vállalatok a buszt, egy SZOT-szálló pe­dig az ételt. A gyerekeket nemcsak nyáron foglal­koztatják. Év közben Me­sélj, rajzolj, játssz velünk! címmel tartott sorozatuk egy részletét a televízió is átvette. Serdülők számára újabb ajánlatuk a rock­kemping, egy Pest kör­nyéki strandon, tíz-húsz vidéki rockegyüttes közre­működésével. Az augusz­tusra tervezett kétnapos program sok fiatalt szóra­koztat majd, a művelődési háznak pedig jó hasznot ígér a jövő évi tervekhez. — Elismerem, ez a prog­ram csak szórakoztat — mondja Andriska Pál —, de ha már engedmény, legalább legyen ötletes, igyekszünk újdonságát is kihasználni. Mégis jobb, ha az együttesek rajongói dzsesszbalettet néznek a szabadban, mintha, mond­juk, aluljárókban keres­nék egymás társaságát. Az sem közömbös, hogy a koncertek nyeresége saját együtteseink működését, üzemeink munkásainak művelődését segíti. Molnár Gabriella

Next