Esti Hírlap, 1981. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-03 / 154. szám

A VEZETŐK LEGGYAKORIBB HIBÁJA: GYORSHAJTÁS, NEM MEGFELELŐ SEBESSÉG Kezében a volán­­ kezében a döntés Abszolút és relatív ♦ Hibás becslések + Szűk, kanyargós utakon Az­ autóközlekedésben a járművezetői hibára visz­­sza­vezethető baleseti okok közül a gyorshajtás, illet­ve a járművek sebességé­nek helytelen megválasztá­sa a leggyakoribb. Ilyen vezetési hiba évente átla­gosan 4500 baleset létre­jöttében játszik elsődleges szerepet, vagyis a jármű­vezetők által okozott bal­esetek 30 százalékáért fe­lelős. A balesetek kimene­telét illetően pedig egyér­telműen kimutatható, hogy a gyorshajtás miatti bal­esetek jóval súlyosabb sze­mélyi és anyagi következ­ményekkel járnak, mint azok a balesetek, amelye­ket egyéb okok idéznek elő. Ennek magyarázata fő­képpen az — s ezzel sajnos nem minden autós van tisztában —, hogy a törése­ket és roncsolásokat előidé­ző lendületi energia a ko­csisebességgel nem egysze­rűen arányos­­, hanem azzal négyzetes arányban növekszik s fejti ki káros hatását ütközéskor. Két­szer, illetve háromszor na­gyobb sebességnél a kocsi lendületi energiája tehát négyszeresére, illetve ki­lencszeresére nő. Ugyan­ebből az okból és ugyan­ebben a mértékben — az­az négyzetes arányban — növekszik a sebesség növe­kedésével a jármű fékútja is. Írások is terhelik, amelyek szerint a látási, időjárási, forgalmi és az útviszo­nyoknak megfelelő sebes­séggel kell közlekednie. Nagyon fontos tudnivaló, hogy e körülmények figye­lembevétele mindig a se­besség megfelelő mértékű csökkentését jelenti a nor­mális körülmények között alkalmazhatóhoz képest, és lényegében a közlekedő járművet körülvevő kör­nyezeti viszonyok korláto­zó hatását érzékeltetik. A sebesség megválasztá­sára további szempont ma­ga a gépjármű, mindenek­előtt típusa, műszaki jel­lemzői, menetdinamikai viselkedése. Figyelembe kell venni a személy- és poggyászterhelést, az utób­bit különösen akkor, ha te­tőcsomagtartón van elhe­lyezve. Fontos szempont lehet a kocsi pillanatnyi műszaki állapota, elhasz­náltsága, esetleges kisebb műszaki hiányosságai. Felesleges előzés A menetsebesség megvá­lasztásában fontos tényező a vezető személye,­s kap­csolata a kocsijához. Első­sorban lelki és testi adott­ságokra gondolunk, vala­mint a pillanatnyi állapot­ra, a vezetési tapasztalatra, az elméleti ismeretekre, s nem utolsósorban arra, mi­lyen mértékben ismeri a vezető saját járművét, me­netdinamikai viselkedését, a vezetéstechnikailag koc­kázatos határhelyzetekben. Ha az említett szempon­tok egyike sem kényszeríti a vezetőt más magatartás­ra, akkor leghelyesebb, ha a sebességet úgy választja meg, hogy alkalmazkodik az őt körülvevő többi jár­mű kialakult sebességé­hez, így nem kell más jár­műveket megelőznie és más vezetőt sem kényszerít ar­ra, hogy lassú tempója miatt őt kelljen előznie. Napjaink közlekedésének egyik alapvető szabálya: az előzést feleslegesen ismé­telgetni vagy éppenséggel, másokat erre kényszeríteni nagyfokú felelőtlenség. S nem kevésbé súlyos bal­esetveszély. Az esetek többségében a helytelenül megválasztott sebesség mindig — a cél­­szerűhöz képest nagyobb sebesség. Ilyenkor indokolt „gyorshajtásról" beszélni, bár ez így nem pontos szó­­használat, hiszen bizony­talan, hogy mihez képest hajt túlságosan nagy se­bességgel az illető jármű­vezető. A hibás sebesség­megválasztás miatt balese­­tező autós vagy motoros rendszerint azzal védeke­zik, hogy ő nem lehet hi­bás, mert nem lépte túl a tételesen előírt, vagy jelző­táblával jelzett sebesség­­korlátozást. Így aztán csak a bírósági tárgyaláson ér­tesül róla, hogy a kifeje­zetten előírt sebességkorlá­tozáson kívül számára még más kötelmek is megszab­ják azt a sebességhatárt, amelyet megfelelőnek ítél­het az adott közlekedési helyzetben, s amelyhez járművének sebességével igazodnia kell. A gyorshajtási problémá­nak az említett két néző­pont szerinti értelméhez igazodik a vele kapcsola­tos szóhasználat is. Eszerint abszolút gyorshajtás, ami­kor a gépjármű sebességé­vel túlléptük az adott úton jelzőtáblával megjelölt, vagy tételes rendelkezések­ben általános érvénnyel megfogalmazott, illetve rögzített felső sebességha­tárt. Itt vitának helye nincs — a sebességtől lépés ténye mérhető és bizonyítható. Tanulás, gyakorlat A másik fogalom az úgy­nevezett relatív gyorshaj­tás. Ebben az esetben a gépjárművezető ugyan nem lépi túl az engedélyezett sebességet, az alkalmazott sebesség azonban nagyobb, mint ami az adott körül­mények között biztonságos­nak ítélhető, s a megenge­detthez képest néha na­gyon jelentősen csökken­tett értékű sebesség. A se­bességcsökkentést sok ve­zetéstechnikai meggondo­lás sugallhatja, leggyakrab­ban a normálisnál veszé­lyesebb útviszonyok, for­galmi helyzetek, meteoro­lógiai körülmények. Nos, a baleseti statisztikákból egyértelműen kitűnik, hogy az ilyen természetű sebes­ségmegválasztással kapcso­latban aránytalanul sokan vétenek. Nem árt szólni a sebes­ségbecslés problémáiról sem. Nem szükséges bi­zonygatni, hogy a bizton­ságos autóvezetés szem­pontjából olykor döntő je­lentőségű, milyen megbíz­hatóan tudjuk felbecsülni a közeledő másik jármű sebességét. Gyakori ugyan­is az olyan közlekedési ve­szélyhelyzet, amikor sebes­ségbecsl­ő képességünkön — illetve gyakorlatunkon — múlik a baleset bekö­vetkezése vagy elkerülése. Általános tapasztalat, hogy az embernek gyenge oldala a sebességbecslés. Ez érthető, hiszen az em­ber természeti adottságai az évmilliók során a gya­logláshoz idomultak. Ér­zékszervei még manapság is a technikai vívmányok nélküli környezetnek felel­nek meg — és csak a ta­nulás, a gyakorlat, a meg­szokás révén nyújthatják a tőlük elvárt teljesítőképes­séget. Az idegen jármű se­bességének megítélése még a nagyobb gyakorlattal rendelkező autóvezetőknél sem egyértelműen hibátlan. Miért? Vegyünk két jellemző példát. Országúton, jól be­látható útbetorkollásoknál gyakori az ütközéses bal­esetek halmozódása. Nos, az okelemző vizsgálatok kimutatták: a baleseti góc­pont úgy keletkezik, hogy az elsőbbségadásr­a kötele­zett járművek vezetői alá­becsülték a betorkollás fe­lé közeledő másik jármű sebességét. Nyilvánvaló, hogy a tudatos önnevelés és a tapasztalat révén a sebességbecslés pontossága jelentősen növelhető. Itt tulajdonképpen nem is a sebesség számszerű megíté­léséről van szó, hanem olyan gyakorlati érzék ki­alakulásáról, ami lehetővé teszi annak becslését, hogy a másik jármű mennyi idő alatt érkezik ahhoz a bizo­nyos kritikus ponthoz. A gépjárművezetői engedély ezt a képességet nem nyújthatja, ezt kinek-kinek tanulás és tapasztalat ré­vén a gyakorlatban kell megszereznie, a szemből közeledő jármű sebességét kizárólag elöl­nézeti körvonalrajzának lassú növekedése alapján van lehetőségünk felbe­csülni, és ez sokkal nehe­zebb feladat, mintha oldal­ról látnánk valódi mozgá­sát. Másrészt ilyen esetben a sebességbecslési tévedés következménye többnyire a frontális ütközés, amit köztudottan a legsúlyo­sabb következményekkel járhat. Az említett körülmények miatt bizonyult az előzés — a baleseti statisztikák szerint is — a legveszélye­sebb vezetési műveletnek. Az ilyenkor elkövetett se­bességbecslési hibát rész­ben csökkentheti a szem­ből jövő jármű vezetőjének megértő lassítása, ám erre nem mindig, nem minden esetben számíthatunk. A megnyugtató megoldás: önnevelő és tudatos kocká­zatfelismeréssel megtanul­ni az előzési művelet he­lyes gyakorlatát. A sebesség ösztönös meg­választásával kapcsolatban sem árt néhány fogalmat feleleveníteni. Miről is van szó? Ha egy útszakaszon a forgalom elhanyagolha­tóan csekély, tehát nem korlátozza a gépjármű ve­zetőjét sebessége tetszés szerinti megválasztásában, akkor ösztönösen kiválaszt egy számára legkedvezőbb sebességet. Kísérletek iga­zolják, hogy ez az úgyne­vezett ösztönös sebesség nem véletlenszerűen ala­kult ki, hanem a közleke­dés négy fő tényezőjének — ember, jármű, útpálya, környezet — együttes ha­tására jön létre. Az ösztö­nös sebességet mindenek­előtt a gépjármű vezetője határozza meg. Részben tudatos intézkedéseivel, részben a többi közlekedé­si tényező hatása is az ő személyén keresztül rea­lizálódik. A gépjármű oldaláról mindenekelőtt a műszaki természetű hatások jutnak érvényre az ösztönös se­besség megválasztásánál. Fontos szempont a gépjár­mű milyensége, a rugózás és a vezetés kényelme. Kí­sérletekkel igazolt tény, hogy csupán a kényelme­sebb vezetőülés átlagosan tíz kilométernyi értékkel növelte az ösztönösen vá­lasztott sebességet egy adott teherautó-típusnál — egyébként ugyanolyan fu­varozási és személyi adott­ságok mellett. További lé­nyeges szempont, a jármű terhelt vagy üres állapota, műszaki állapota, ellátott­sága vezetéskényelmi be­rendezésekkel és nem utol­sósorban típusa. Minél könnyebben kezelhető egy jármű, minél kevésbé fá­rasztja a vezetőt, annál nagyobb lesz a vezető ál­tal ösztönösen megválasz­tott utazási sebesség. Az Országos Közlekedésbiztonsági Ta­nács országos akciója a helyes és biztonságos sebesség megválasztására hívja fel a jármű­vezetők figyelmét:,,Kezében a volán — kezé­ben a döntés!" Egy korábbi kiadványból — szerzője dr. Sidó Ferenc, a KOTUKI tudomá­nyos osztály vezetője — nem árt a sebesség­gel kapcsolatos néhány fogalmat ismét em­lékezetbe vésni. Látási viszonyok A baleset fékezéssel való elkerülésének reális lehe­tősége tehát rohamosan csökken. A sebesség megválasztá­sánál a gépjárművezetőnek a jelzőtáblák utasításait, a KRESZ tételes közlekedési szabályait, valamint az ok­tatás során nyert szakis­mereteire és későbbi veze­tési tapasztalataira alakuló helyzeteket kell figyelem­be vennie. Mindenekelőtt nem szabad túllépnie a jogszabályokban foglalt ál­talános érvényű, illetőleg az adott helyen jelzőtáblán feltüntetett sebességhatáro­kat. A járművezetőt azon­­ban ennél jóval bizonytala­nabbul értelmezhető elő­ Alapvető fogalmak A másik példa: ország­úton, előzés mérlegelése­kor a szembejövő jármű sebességének becslése. Ez két ok miatt is veszélye­sebb. Egyrészt azért, mert Műszaki hatások Az ember oldaláró­l ható szempontok mindenekelőtt a vezető állandó jellegű vezetési adottságait, továb­bá pillanatnyi diszponált­­sági állapotát tükrözi. Az előbbi csoportba tartozik az életkor, a vezetési ta­pasztalat, az egyén testi, szellemi felépítése, neme és így tovább. A második csoportba sorolható a kipi­­hentségi állapot, a beteg­ség, az egyéni gondok, az éhségérzet. Az említett em­beri tényezőket kiegészít­hetik és módosíthatják bi­zonyos tudati körülmények. A kisebb sebességre ösz­tönző, megfontolt termé­szetet befolyásolhatja pél­dául a fuvar sürgősségé­nek tudata vagy a kilátás­ba helyezett anyagi előny. Ködben, szürkületben Végül az útpálya oldalá­ról, elsősorban kiépítettsé­­gi jellemzői befolyásolják a sebesség alakulását. Szűk, kanyargós úton csak ki­sebb sebesség lehetséges, a széles és jó betekintésű, vonalvezetésű út egyene­sen sugallja a vezetőnek a nagyobb sebességet. Az út­burkolat felületi egyenet­lenségei szintén fontos sze­repet játszhatnak az ösz­tönös sebesség alakulásá­ban. Az egyenetlen felületű, hullámos, esetleg már ká­­tyúsodó úton két okból is lecsökkentjük a sebességet: egyrészt a kényelmetlen rázkódások, másrészt a ki­­sodródási veszély miatt. Végül hatnak egyéb, kör­nyező hatások is. Elsősor­ban a meteorológiai ténye­zők: rossz kilátású, ködös vagy szürkületi időszakban természetesen csökkentjük a sebességet. Csökkenteni is kell, hiszen a nedves, esős útburkolaton jelentő­sen csökken a tapadóerő. Hogy miért? És milyen szerepe van a biztonságos közlekedésben a tapadóerő­változás figyelembevéte­lének, arról következő összeállításunkban írunk.

Next