Esti Hírlap, 1981. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-03 / 154. szám
A VEZETŐK LEGGYAKORIBB HIBÁJA: GYORSHAJTÁS, NEM MEGFELELŐ SEBESSÉG Kezében a volán kezében a döntés Abszolút és relatív ♦ Hibás becslések + Szűk, kanyargós utakon Az autóközlekedésben a járművezetői hibára viszszavezethető baleseti okok közül a gyorshajtás, illetve a járművek sebességének helytelen megválasztása a leggyakoribb. Ilyen vezetési hiba évente átlagosan 4500 baleset létrejöttében játszik elsődleges szerepet, vagyis a járművezetők által okozott balesetek 30 százalékáért felelős. A balesetek kimenetelét illetően pedig egyértelműen kimutatható, hogy a gyorshajtás miatti balesetek jóval súlyosabb személyi és anyagi következményekkel járnak, mint azok a balesetek, amelyeket egyéb okok idéznek elő. Ennek magyarázata főképpen az — s ezzel sajnos nem minden autós van tisztában —, hogy a töréseket és roncsolásokat előidéző lendületi energia a kocsisebességgel nem egyszerűen arányos, hanem azzal négyzetes arányban növekszik s fejti ki káros hatását ütközéskor. Kétszer, illetve háromszor nagyobb sebességnél a kocsi lendületi energiája tehát négyszeresére, illetve kilencszeresére nő. Ugyanebből az okból és ugyanebben a mértékben — azaz négyzetes arányban — növekszik a sebesség növekedésével a jármű fékútja is. Írások is terhelik, amelyek szerint a látási, időjárási, forgalmi és az útviszonyoknak megfelelő sebességgel kell közlekednie. Nagyon fontos tudnivaló, hogy e körülmények figyelembevétele mindig a sebesség megfelelő mértékű csökkentését jelenti a normális körülmények között alkalmazhatóhoz képest, és lényegében a közlekedő járművet körülvevő környezeti viszonyok korlátozó hatását érzékeltetik. A sebesség megválasztására további szempont maga a gépjármű, mindenekelőtt típusa, műszaki jellemzői, menetdinamikai viselkedése. Figyelembe kell venni a személy- és poggyászterhelést, az utóbbit különösen akkor, ha tetőcsomagtartón van elhelyezve. Fontos szempont lehet a kocsi pillanatnyi műszaki állapota, elhasználtsága, esetleges kisebb műszaki hiányosságai. Felesleges előzés A menetsebesség megválasztásában fontos tényező a vezető személye,s kapcsolata a kocsijához. Elsősorban lelki és testi adottságokra gondolunk, valamint a pillanatnyi állapotra, a vezetési tapasztalatra, az elméleti ismeretekre, s nem utolsósorban arra, milyen mértékben ismeri a vezető saját járművét, menetdinamikai viselkedését, a vezetéstechnikailag kockázatos határhelyzetekben. Ha az említett szempontok egyike sem kényszeríti a vezetőt más magatartásra, akkor leghelyesebb, ha a sebességet úgy választja meg, hogy alkalmazkodik az őt körülvevő többi jármű kialakult sebességéhez, így nem kell más járműveket megelőznie és más vezetőt sem kényszerít arra, hogy lassú tempója miatt őt kelljen előznie. Napjaink közlekedésének egyik alapvető szabálya: az előzést feleslegesen ismételgetni vagy éppenséggel, másokat erre kényszeríteni nagyfokú felelőtlenség. S nem kevésbé súlyos balesetveszély. Az esetek többségében a helytelenül megválasztott sebesség mindig — a célszerűhöz képest nagyobb sebesség. Ilyenkor indokolt „gyorshajtásról" beszélni, bár ez így nem pontos szóhasználat, hiszen bizonytalan, hogy mihez képest hajt túlságosan nagy sebességgel az illető járművezető. A hibás sebességmegválasztás miatt balesetező autós vagy motoros rendszerint azzal védekezik, hogy ő nem lehet hibás, mert nem lépte túl a tételesen előírt, vagy jelzőtáblával jelzett sebességkorlátozást. Így aztán csak a bírósági tárgyaláson értesül róla, hogy a kifejezetten előírt sebességkorlátozáson kívül számára még más kötelmek is megszabják azt a sebességhatárt, amelyet megfelelőnek ítélhet az adott közlekedési helyzetben, s amelyhez járművének sebességével igazodnia kell. A gyorshajtási problémának az említett két nézőpont szerinti értelméhez igazodik a vele kapcsolatos szóhasználat is. Eszerint abszolút gyorshajtás, amikor a gépjármű sebességével túlléptük az adott úton jelzőtáblával megjelölt, vagy tételes rendelkezésekben általános érvénnyel megfogalmazott, illetve rögzített felső sebességhatárt. Itt vitának helye nincs — a sebességtől lépés ténye mérhető és bizonyítható. Tanulás, gyakorlat A másik fogalom az úgynevezett relatív gyorshajtás. Ebben az esetben a gépjárművezető ugyan nem lépi túl az engedélyezett sebességet, az alkalmazott sebesség azonban nagyobb, mint ami az adott körülmények között biztonságosnak ítélhető, s a megengedetthez képest néha nagyon jelentősen csökkentett értékű sebesség. A sebességcsökkentést sok vezetéstechnikai meggondolás sugallhatja, leggyakrabban a normálisnál veszélyesebb útviszonyok, forgalmi helyzetek, meteorológiai körülmények. Nos, a baleseti statisztikákból egyértelműen kitűnik, hogy az ilyen természetű sebességmegválasztással kapcsolatban aránytalanul sokan vétenek. Nem árt szólni a sebességbecslés problémáiról sem. Nem szükséges bizonygatni, hogy a biztonságos autóvezetés szempontjából olykor döntő jelentőségű, milyen megbízhatóan tudjuk felbecsülni a közeledő másik jármű sebességét. Gyakori ugyanis az olyan közlekedési veszélyhelyzet, amikor sebességbecslő képességünkön — illetve gyakorlatunkon — múlik a baleset bekövetkezése vagy elkerülése. Általános tapasztalat, hogy az embernek gyenge oldala a sebességbecslés. Ez érthető, hiszen az ember természeti adottságai az évmilliók során a gyalogláshoz idomultak. Érzékszervei még manapság is a technikai vívmányok nélküli környezetnek felelnek meg — és csak a tanulás, a gyakorlat, a megszokás révén nyújthatják a tőlük elvárt teljesítőképességet. Az idegen jármű sebességének megítélése még a nagyobb gyakorlattal rendelkező autóvezetőknél sem egyértelműen hibátlan. Miért? Vegyünk két jellemző példát. Országúton, jól belátható útbetorkollásoknál gyakori az ütközéses balesetek halmozódása. Nos, az okelemző vizsgálatok kimutatták: a baleseti gócpont úgy keletkezik, hogy az elsőbbségadásra kötelezett járművek vezetői alábecsülték a betorkollás felé közeledő másik jármű sebességét. Nyilvánvaló, hogy a tudatos önnevelés és a tapasztalat révén a sebességbecslés pontossága jelentősen növelhető. Itt tulajdonképpen nem is a sebesség számszerű megítéléséről van szó, hanem olyan gyakorlati érzék kialakulásáról, ami lehetővé teszi annak becslését, hogy a másik jármű mennyi idő alatt érkezik ahhoz a bizonyos kritikus ponthoz. A gépjárművezetői engedély ezt a képességet nem nyújthatja, ezt kinek-kinek tanulás és tapasztalat révén a gyakorlatban kell megszereznie, a szemből közeledő jármű sebességét kizárólag elölnézeti körvonalrajzának lassú növekedése alapján van lehetőségünk felbecsülni, és ez sokkal nehezebb feladat, mintha oldalról látnánk valódi mozgását. Másrészt ilyen esetben a sebességbecslési tévedés következménye többnyire a frontális ütközés, amit köztudottan a legsúlyosabb következményekkel járhat. Az említett körülmények miatt bizonyult az előzés — a baleseti statisztikák szerint is — a legveszélyesebb vezetési műveletnek. Az ilyenkor elkövetett sebességbecslési hibát részben csökkentheti a szemből jövő jármű vezetőjének megértő lassítása, ám erre nem mindig, nem minden esetben számíthatunk. A megnyugtató megoldás: önnevelő és tudatos kockázatfelismeréssel megtanulni az előzési művelet helyes gyakorlatát. A sebesség ösztönös megválasztásával kapcsolatban sem árt néhány fogalmat feleleveníteni. Miről is van szó? Ha egy útszakaszon a forgalom elhanyagolhatóan csekély, tehát nem korlátozza a gépjármű vezetőjét sebessége tetszés szerinti megválasztásában, akkor ösztönösen kiválaszt egy számára legkedvezőbb sebességet. Kísérletek igazolják, hogy ez az úgynevezett ösztönös sebesség nem véletlenszerűen alakult ki, hanem a közlekedés négy fő tényezőjének — ember, jármű, útpálya, környezet — együttes hatására jön létre. Az ösztönös sebességet mindenekelőtt a gépjármű vezetője határozza meg. Részben tudatos intézkedéseivel, részben a többi közlekedési tényező hatása is az ő személyén keresztül realizálódik. A gépjármű oldaláról mindenekelőtt a műszaki természetű hatások jutnak érvényre az ösztönös sebesség megválasztásánál. Fontos szempont a gépjármű milyensége, a rugózás és a vezetés kényelme. Kísérletekkel igazolt tény, hogy csupán a kényelmesebb vezetőülés átlagosan tíz kilométernyi értékkel növelte az ösztönösen választott sebességet egy adott teherautó-típusnál — egyébként ugyanolyan fuvarozási és személyi adottságok mellett. További lényeges szempont, a jármű terhelt vagy üres állapota, műszaki állapota, ellátottsága vezetéskényelmi berendezésekkel és nem utolsósorban típusa. Minél könnyebben kezelhető egy jármű, minél kevésbé fárasztja a vezetőt, annál nagyobb lesz a vezető által ösztönösen megválasztott utazási sebesség. Az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács országos akciója a helyes és biztonságos sebesség megválasztására hívja fel a járművezetők figyelmét:,,Kezében a volán — kezében a döntés!" Egy korábbi kiadványból — szerzője dr. Sidó Ferenc, a KOTUKI tudományos osztály vezetője — nem árt a sebességgel kapcsolatos néhány fogalmat ismét emlékezetbe vésni. Látási viszonyok A baleset fékezéssel való elkerülésének reális lehetősége tehát rohamosan csökken. A sebesség megválasztásánál a gépjárművezetőnek a jelzőtáblák utasításait, a KRESZ tételes közlekedési szabályait, valamint az oktatás során nyert szakismereteire és későbbi vezetési tapasztalataira alakuló helyzeteket kell figyelembe vennie. Mindenekelőtt nem szabad túllépnie a jogszabályokban foglalt általános érvényű, illetőleg az adott helyen jelzőtáblán feltüntetett sebességhatárokat. A járművezetőt azonban ennél jóval bizonytalanabbul értelmezhető elő Alapvető fogalmak A másik példa: országúton, előzés mérlegelésekor a szembejövő jármű sebességének becslése. Ez két ok miatt is veszélyesebb. Egyrészt azért, mert Műszaki hatások Az ember oldaláról ható szempontok mindenekelőtt a vezető állandó jellegű vezetési adottságait, továbbá pillanatnyi diszponáltsági állapotát tükrözi. Az előbbi csoportba tartozik az életkor, a vezetési tapasztalat, az egyén testi, szellemi felépítése, neme és így tovább. A második csoportba sorolható a kipihentségi állapot, a betegség, az egyéni gondok, az éhségérzet. Az említett emberi tényezőket kiegészíthetik és módosíthatják bizonyos tudati körülmények. A kisebb sebességre ösztönző, megfontolt természetet befolyásolhatja például a fuvar sürgősségének tudata vagy a kilátásba helyezett anyagi előny. Ködben, szürkületben Végül az útpálya oldaláról, elsősorban kiépítettségi jellemzői befolyásolják a sebesség alakulását. Szűk, kanyargós úton csak kisebb sebesség lehetséges, a széles és jó betekintésű, vonalvezetésű út egyenesen sugallja a vezetőnek a nagyobb sebességet. Az útburkolat felületi egyenetlenségei szintén fontos szerepet játszhatnak az ösztönös sebesség alakulásában. Az egyenetlen felületű, hullámos, esetleg már kátyúsodó úton két okból is lecsökkentjük a sebességet: egyrészt a kényelmetlen rázkódások, másrészt a kisodródási veszély miatt. Végül hatnak egyéb, környező hatások is. Elsősorban a meteorológiai tényezők: rossz kilátású, ködös vagy szürkületi időszakban természetesen csökkentjük a sebességet. Csökkenteni is kell, hiszen a nedves, esős útburkolaton jelentősen csökken a tapadóerő. Hogy miért? És milyen szerepe van a biztonságos közlekedésben a tapadóerőváltozás figyelembevételének, arról következő összeállításunkban írunk.