Esti Hírlap, 1982. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1982-06-19 / 143. szám

• Még a reménykedő várakozás állapotában nézhettük végig az Ablak kora esti adását, a késő es­ti nagy focicsata kimenete­le az argentinokkal még több esélyes kérdőjel volt. Lelki békénk szempontjá­ból tehát határozottan ro­konszenvesnek tetszett Déri János kísérlete, hogy a megszokott formáktól el­térő fogásokkal kösse a műsorhoz közönsége figyel­mét. Az adást indító rövid filmecske a vásárlót oly gyakran meglegyintő kép­telen meglepetésekről — akár egy szórakoztató ösz­­szeállításban is sikeresen megállta volna a helyét. Ez egyrészt dicséri a riporter közismerten kritikus szel­lemű humorát, de minősí­ti a pénzünkért vásárolha­tó kínos bosszúságok ki­meríthetetlen sorát is. A kereskedelem hálás téma; az adás, amely ezt választ­ja tárgyául, aligha szenved bármikor is mondanivaló­hiányban. Az Ablak most az országgyűlésen elhang­zottak köré szervezte mon­danivalóját, átadva a kez­deményező szót a képvise­lőknek. Amit a munkatár­sak még hozzáfűztek ehhez, az inkább informatív jel­legű megjegyzés volt, a to­vábbgondolást, feltehető­­en az idő szorítása miatt, a későbbi adásokra hagy­ták. Az információk közül frisseségével kitűnt a Pi­list keresztülszelő új autó­út bemutatása, a Szeged fe­lé kocsizók étkezési és szál­láslehetőségeinek számba vétele, az alaposságával, s újdonságával a Tourinform legújabb szolgáltatásáról adott tájékoztató. (bársony) □ WEÖRES SÁNDOR Üdvözlet Nimolitániából (válogatás a Hatvany La­jos Múzeum anyagából) cí­mű kiállítása nyílik július 1- én, délután 5 órakor a Helikon Galériában (V., Eötvös Lóránd utca 8.). A tárlatot Tőkei Ferenc nyit­ja meg. □ AMATŐR OPERA­EGYÜTTES működik a Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Házában 1965 óta. Programjaikkal rend­szeresen szerepelnek a munkásszállásokon és egyéb rendezvényeken. Hétfőn, 21- én este 7 órakor most évad­­záró hangversenyt tartanak a művelődési ház első eme­leti klubjában. □ A FLÓRIÁN ÜZLET­HÁZ étterme irodalmi mű­sorok színhelye lesz mától minden szombaton éjjel fél 11- kor. SZAKOKTATÁS A FŐVÁROSBAN Szakmák becsülete A munkára nevelés elve — bármennyit is beszé­lünk fontosságáról — a ta­nulók számára sokszor megfoghatatlan marad, csak a tantárgyi újítások (például a techniikatárgy bevezetése) mutatja a gya­korlat lassú térhódítását. Nagyon kellettek hát a szí­nes tárlók, tájékoztatók, képek, eszközök, amelyeket a Szakoktatás és szakkép­zés a fővárosban című ki­állításon, a Munkásmoz­galmi Múzeumban láttunk. — A vállalatoktól meg­próbálunk tájékoztató anyagot kérni. A kiállítá­son ezenkívül diavetítés és hangos tájékoztató igazítja el a látogatókat — mondja Puscsizna József, a Fővá­rosi Tanács szakoktatási osztályának munkatársa, a kiállítás szervezője. — Ötéves szerződést kötöt­tünk a múzeummal, ad­dig — persze évenként megújítva — láthatják ezt a kiállítást. Osztályunk rendszeresen tájékoztatta a végzős általános iskolá­sok osztályfőnökeit a szak­mai képzésről. Ez a szóbeli orientálás azonban szem­léltető anyag nélkül­­szinte a levegőben lógott. A kiál­lítás ezen is segít. Nemcsak hasznos, szóra­koztató is lesz megnézni ezt a gyűjteményt, s nem­csak a végzősöknek, ha­nem a kisebbeknek is — a korán felébredt érdeklődés csak előny —, sőt azok­nak is, akik már tanulják egyik, vagy másik szak­mát. A kiállított tanulói munkák magas követel­ményről, színvonalas szak­képzésről tanúskodnak. Ezt példázza maga a kiállítás is, hiszen tervezésében a Kirakatrendező és Dekora­tőr, szervezésében, rende­zésében több más szak­közép- és szakmunkáskép­ző iskola részt vett. A tá­jékoztatókat, amelyek egy­­egy szakma követelmé­nyeiről, jellemzőiről, s az elhelyezkedési lehetősé­gekről számolnak be, és a többi feliratot is a nyom­daipar tanulói készítették. Tájékoztató Bár a diákok — akiknek elsősorban szólt a kiállítás —, a szünidő első napjait bizonyára nem itt töltik, szeptemberig még van idő, hogy fogadásukra felké­szüljön a kiállítás. Például sok, színes propaganda­anyaggal. A CENTENÁRIUMRA A TŰZMADÁR A zeneszerző 100. szüle­tésnapján elbűvölő mese­­pantomimmal gazdagította Sztravinszkij-műsorát az Állami Bábszínház. A kato­na története és a Petruska sok sikert megért bábválto­­zatához elkészült A tűzma­dár. A komponista világhí­rét megalapozó balett ro­mantikus értelemben va­rázslatos előadása, Bródy Verának és Koós Ivánnak a műfajhoz egyszerűsített meséjével és figuráival, Bródy Vera rendezésében került a közönség elé. A bábkirályfi, aki annyi kővé változtatott elődje nyomán, a tűzmadarat ül­dözve belép a rettenetes varázsló, Kascsej birodal­mába — most úgy tetszik — minden­ élő színésznél, táncosnál elhihetőbben ele­veníti meg Sztravinszkij mesehősét, mert korlátlan teret enged a fantáziának, mely ugyanolyan, majdnem passzív engedelmességgel követi az álomvilágot min­­denséggé tágító muzsikát, mint ő. Ebben az álomvi­­lágban Kascsej előbb vala­miféle természeti képződ­ménynek tűnő árnyalak­ként rémíti a környezetét és a nézőket, aztán — az idők szele — egy borzalmas sci-fi szörnyalakjaként ele­venedik meg, hogy mámo­ros megkönnyebbüléssel örülhessünk a kis tűzpiros, pávaszemű madár diadalé­nak, a szörny megsemmi­sülésének. Iván herceg, akiért lián és tűzcsóvák korbácsoló tömegében resz­kettünk, megszabadította Világszépe hercegkisasz­­szonyt és társait a rabság­ból, újra életre keltek a kő­vé vált ifjak, s a madár szivárványos alakja alatt vidám körtáncot járnak, mint egy orosz népi együt­tes. A színház legszebb Rán­­ki-, Mendelssohn- és Bar­­tók-zenékre készült pro­dukcióinak stílusát követve, ez az előadás is gyermek­ké változtatja a felnőtt né­zőt, s a felnőttek szorongá­sait idézi fel , hogy tőlük megszabadítsa őket­­ a gyermekeknek. Koreogra­­fikus pontossággal követi a látvány a muzsikát­­akkor is, amikor a gépzene már nem képes fölidézni az ere­deti, élő szimfonikus hang­zás túláradását, s a végső fokozás helyett kis csoport­tánc jelzésévé egyszerűsö­dik. A legegyszerűbb katarti­­kus élmény jóleső lelki für­dőjét nyújtja, méltó a si­kerre. Fodor Lajos ALFÖLDI VENDÉGJÁTÉK Színház - gyerekeknek Vendégszínház szórakoz­tatja nyolc napon át a bu­dapesti gyerekeket. A gyermekszínjátszó fesztivá­lokról már ismert Alföld Gyermekszínpad és az Al­föid stúdió érkezett Deb­recenből. Ma délután 5-kor a Szi­gony utcai lakótelepen Lá­zár Ervin meséiből össze­állított zenés játékot ad­nak elő Történetek a négy­szögletű kerek erdőről címmel. Ugyanezzel a da­rabbal lépnek föl másnap Új­palotán a Legénybíró utcai parkban. Hétfőn dél­után a XV. kerületi nap­közis táborban, 6-kor a Ráday utcai Udvarszínház­ban, 22-én, kedden az Asz­talos János Ifjúsági Park­ban játszik a debrece­ni együttes. Csütörtökön (24-én) délután fél 3-kor a Budapesti Művelődési Ház­ban mutatják be a Pál ut­cai fiúk című Molnár Fe­renc regényéből készült gyerekmusicalt. Az előadá­sok rendezője Várhidi Atti­la. Mintadarabok Bizonyíték a kiállítás ar­ra, hogy a sok nehézséggel küzdő szakoktatás valóban a mesterség alapos műve­lésére és szeretetére tanít. Méghozzá hagyományo­san. Szinte megható az a gondosság, aprólékos mun­ka, ami a száz évvel ez­előtt készült mintadarabo­kat jellemzi. A képzés múltjáról is láthatunk ugyanis összeállítást, arról az időről, amikor például az irodalmat és a nyelve­ket dr. Szerb Antal tanítot­ta a felső kereskedelmi fiú­iskolában. A szakmák be­csülete most is fontos szempont, erre akarják ne­velni tanítványaikat a mesterek. Három-négy év azonban kevés idő. Az ala­pozást előtte — az általá­nos iskolákban —, a meg­erősítést pedig utána, a munkahelyen kell elvégez­ni. Hiszen a gyakorlaton le­vő diákok arcán elmélyült­­ség, figyelem, néha áhítat látszik, akár az öntőke­mence mellett állnak, akár csecsemőt pólyáznak. Itt kiállított munkáik is az egyre nagyobb eredmé­nyekre való törekvést pél­dázzák. Molnár Gabriella Folkhétvége Pomázon Az elmúlt év szeptembe­rében indult Pomázon a Tolcsvay tanya elnevezésű kezdeményezés, amely azóta is népszerű. Június 26-án és 27-én Folkhétvége Pomázon címmel nagyszabású népze­nei fesztivál lesz, amelyen a házigazda szerepét a Vu­­jisics együttes látja el. Eb­ben az időben tartják Szentendrén az országos nemzetiségi találkozót és a folkhétvégén fellépnek az ott vendégeskedő délszláv és román nemzetiségű cso­portok, valamint a szom­széd népek zenéjét játszó együttesek, mint például a Vujisics, Zsarátnok, Kolin­­da ... Érdekesség, hogy mindkét napon egész éjjel country, görög, magyar és délszláv táncházat tartanak. Lesz kirakodóvásár, hang­lemez- és kottaárusítás és folk­ kocsma. A Pomázi Művelődési Ház és Könyvtár melletti szabad területen június 26- án déluá­n 5 órától indul a program: a Vujisics, a Tekergő, a Gereben, a Víz­öntő. Sebő Ferenc, Michel Montanaro és együttese (Franciaország), a Blueg­­rass Pilgrims Band, az Interfolk, a Tolcsvay trió, Tolcsvay László, Móricz Mihály, Németh Oszkár, a Szirtosz együttes lép fel. Másnap, vasárnap délután 3 órától nemzetiségi, dél­szláv és román csoportok, a Muszty—Dobay duó, a Zsarátnok, a Makám, a Kolinda, a Kaláka, Michel Montanaro és együttese, Bródy János, a Kormorán, Szörényi Levente, a Muzsi­kás és bar­átai, a Vujisics együttes koncertezik. HOLNAPTÓL SZÓFIÁBAN NEMZETEK SZÍNHÁZA MAG­YARORSZÁGRÓL: CSÍKSOMLYÓI PASSIÓ Holnap kezdődik, és jú­lius 6-ig tart a bolgár fő­városban A nemzetek szín­háza — Szófia ’82, amelyen több mint 40 állami szín­ház és jó néhány magán­­társulat vesz részt, köztük a Moszkvai Kisszínház, a Deutches Theater (NDK), a Münchener Kammerspie­le (NSZK), Jean Louis Barrault társulata (Fran­ciaország), az Atelie 212— (Jugoszlávia). Görögorszá­got az Athéni Művész Színház képviseli, Vietnam­ból a Hagyományos Nem­zeti Színház, Japánból pe­dig a No Színház vendég­szerepel Szófiában. Ma­gyarországot a Népszínház társulata képviseli. Két al­kalommal — június 26-án és 27-én — adják elő a Csíksomlyói Passiót. A fesztivál vendégei lát­hatják a világ legjobb ba­lettegyütteseit, így a Moszkvai Klasszikus Ba­lettet, a Kubai Nemzeti Balettet, a Győri Balettet, P. Bausch táncszínházát (NSZK). Nagy érdeklődésre számíthatnak az amerikai, a csehszlovák, a holland, az NDK-ben­ és más or­szágokból érkező bábszín­házak is. Gazdag folklór­­műsorral mutatkoznak be Kongó, Szíria, Mozambik, Algír társulatai Tizenöt nap alatt több mint 70 előadást tartanak a szófiai színházak színpa­dain. A hazai színházak a bolgár drámairodalom leg­jobb alkotásait viszik mű­sorra a fesztivál ideje alatt. A nemzetek színháza­i Szófia ’82 keretében tart­ják a nemzetközi verse­nyeken díjat nyert tévé­játékok seregszemléjét is, és vitát rendeznek A drá­mai színház és a televízió címmel. Színházi plakát­kiállítás is nyílik. Ruszka Zagorszka Sofiapress ..ÉS LEGYÉL A BARÁTOM’ Elindult egy Utárni Éppen tizenöt éve, 1967- ben Szegeden indult el egy szál gitárral Dinnyés József, a „daltulajdonos” énekes. Abban az időben mások is próbálkoztak az úgyneve­zett pol-beattel: Doleviczé­­nyi Miklós (ex Rex), Oroszi Péter, Vámos Miklós, Berki Tamás, Gergely Ágnes vagy a Gerilla együttes. Dinnyés József megma­radt annak, aki volt. Járja az országot, előadókoncert­­körutakat szervez, és — mellesleg — az egész or­szág ismeri. Jubilál, pálya­futása kezdetének tizenöt­éves fennállását ünnepli. Termékeny művész, ezen idő alatt tizennégy önálló estet készített. Az Ének az aszfalton, és az Aranyos emberek is sikert hozott, nem beszélve, az Ez ám a karrier-ről! Később megis­merkedett a Kilencek és a Hetek irodalmi csoportjá­val, legfőképpen az ő ver­seiket zenésítette meg. 1975- től a határainkon túli ma­gyar irodalom: Farkas Ár­pád, Király László, Fodor Géza, Kovács Vilmos, Gál Sándor, Tőzsér Árpád, Fe­hér Ferenc Domonkos Ist­ván munkái felé fordult. Mintegy 300 verset dolgo­zott fel. Közel került a köl­tészethez. Sikeres volt a Hontalan nemzedék című összeállítása. Néhány hete megkezdte ötven előadásból álló jubi­leumi koncertsorozatát. A repertoárt jó barátok ked­venc dalaiból állította össze. Előadó a szó nemes értel­mében. 34 éves, természetes létformája a népművelés. Nem fáradt el, pedig több­ször körbejárta az egész or­szágot. Annak idején, az autóstopos korszakban, ha­vi háromezer kilométert hagyott maga mögött. Az építőtáborokban is, minden­hol barátként fogadták. — Művészi hitvallásom­ból nem engedek — mond­ja —, pedig sokszor ér egy­két pofon. Nagy öröm, ha sokan kívánnak nyomdo­kaimba lépni, sok a tehet­séges fiatal. Ők is tudják, milyen érzés egy szál gitár­ral kiállni a porondra. San­zon-verséneklőnek tartom magam, de nevezhetjük is bárhogy — „dallamos köz­érzetem van”. Soha sem fo­gom megérteni, hogy ez a műfaj miért nem jut Ma­gyarországon nagylemezhez, hiszen szeretettel, meggyő­ződéssel és azt hiszem, nem rossz színvonalon végezzük valamennyien ezt az izgal­mas, varázslatos munkát. Mert hiszen: „Ti­ a forrás, szép szó, ez legyen a jelszó, és legyél a barátom”. Riskó Géza Magyar művészek külföldön Ezen a nyáron igen sok magyar művész utazik külföldi vendégszereplés­re. A sorból néhány kira­gadott név: Polgár László, a londoni Covent Garden­­ben lép fel Bellini Alvajá­ró című operájában. Ausztriába utazik a Ma­gyar Állami Operaház ba­lettegyütteséből alakult 30 főnyi csoport. A Mörbich­­ben rendezendő ünnepi játékokon operettben tán­colnak. Németh Sándor is Ausztriába készül. A Rai­mund Színházban hosz­­szabb ideig játszik a Csár­dáskirálynő előadásain. Sas József és Kovács Zsu­zsa Ausztráliában turnéz­nak majd. Lehel György július elején a montreali szimfonikusokat dirigálja Kanadában. Gulyás Dénes Hamburgban a Traviata előadásain énekel. Só­lyom-Nagy Sándor részt vesz a bayreuthi ünnepi játékok hét Mesterdalno­kok előadásán. A 64 fő­ből álló Budapesti Filhar­monikusok Olaszországba készülnek. Vámos László rendező Assisiban rendez. Operaházunk 75 főnyi ba­lettegyüttese a milánói Scalában lép fel, és elő­adja a Tavaszünnep­et. Kováts Kolost Torinóson hívták meg egy hangver­senyre, amelyen Beetho­ven IX. szimfóniája ke­rül előadásra. Júliusban Onczay Csaba, az Egyesült Áll­amokban a West Newton-i nyári egyetemen tanít a Kodály Center of America felkérésére. Vé­gül: Miller Lajos Genfben több előadáson énekli a Pikk Dáma baritonfősze­repét. (K)

Next