Esti Hírlap, 1982. október (27. évfolyam, 231-256. szám)

1982-10-25 / 251. szám

­ AZ ESTI HÍRLAP természet- és városvédő fóruma KÉSZEN ÁLL A GYAKORLOTT GARDA Híd kell Pestnek Mintha épült volna újabb ♦ Lágymányos vagy Albertfalva? Budapest, a Duna és a hidak: összetartozó fogal­mak. Ám egy híd, legyen bármilyen kecses, tükrözze bármily tökéletesen építése idejének ízlését — mégsem, szobor vagy műalkotás, amelyet néznek, amelyet nézünk, amelyről­­ szétné­zünk; a híd közlekedési út­vonal, az úthálózat egy sza­kasza, függetlenül anyagá­tól, formájától , szépsé­gétől. Ott épül, s olyannak, ahol, s amilyenre szükség ötévenként egyet a fővárosi hidak, így, el­sődleges megközelítéssel, alkotóelemei a budapesti — és sugaras jellegénél fogva — az országos úthá­lózatnak. Friss statisztika: Budapest legforgalmasabb útvonalainak listáján az első négy helyet az Erzsé­­bet-híd, a Petőfi-híd,­­az Árpád-híd, és a Margit-híd foglalja el! S ez már jelzi is az ínséget: miközben tetszetős mértékben gyara­podott a közúti hálózat — számos felüljáróval is —, a kelet—nyugati forgalmat a hídszűke zavarja. Buda­pestnek — helyesebben fo­galmazva: az országnak —, Budapesten hídra van szük­sége. Régebbi elhatározás: öt­évenként készüljön el egy új híd vagy alagút. Ám­iszerint, a hetvenes évek első felétől már a harma­diknál tartanának... Tud­juk viszont: pénz arra kel­lett, hogy új helyett a meglevő régi hidakat te­gye rendbe az ország és Budapest. Ez a munka 1984-ben az Árpád-híd tel­jes átépítésével befejező­dik. Az eredménye? Az ed­digi hídfő-korszerűsítések, és egyéb „forgalomtechni­kai intézkedések” olyan áramlást tettek lehetővé, mintha felépült volna egy újabb híd. Az Árpád-híd kétszer háromsávosra bő­vítése, a gyorsvillamos, va­lamint a hozzá kapcsolódó építkezések Pesten és Bu­dán, ugyancsak felérnek egy új híddal! Amiért ez az egyenlet így mégsem teljesen egyértel­mű: a főváros 27 kilomé­teres folyószakaszának kö­zepén, mindössze hét ki­lométeres térségre szorul­nak össze a hidak! Beveze­tik a városba — ma már a város közepébe — az autópályák forgalmát, s az északi és déli városrészek megközelítése is csak nagy kerülővel lehetséges. Budapest és környékének igen kedvezően fogadott új közlekedésfejlesztési­­ kon­cepciója — miután az or­szág sugaras közúthálóza­tában nemigen lesz válto­zás — tartalmazza az au­tópályákat összekötő, Bu­dapest peremén körbefutó MO autópályagyűrű kiala­kítását. Apránként, szaka­szos építéssel készül, észa­kon és délen egy-egy Du­­na-híddal. (Építése a déli területen néhány év múlva kezdődhet.) Kétezerben kétszeres Mivel a gyűrűre még évtizedekig nem lehet szá­mítani, a kelet—nyugati forgalom viszont 2000 kör­nyékén már kétszerese lesz a mainak, a koncepció to­vábbi, hamarabb felépíten­dő három híddal számol. A hidak: Újpest—Óbu­da, Lágymányos—Ferenc­város és Albertfalva—Cse­pel—Pesterzsébet között lesznek. Derzsi András, a Fővá­rosi Tanács közlekedési fő­igazgató-helyettese a múlt heti népfronttanácskozá­­son bejelentette: az Árpád­­híd elkészülte után a gya­korlott hídépítő gárda ké­szen áll a Déli Vasúti Híd mellé közvetlenül felállí­tandó Lágymányosi-híd építéséhez. Természetesen­­ ismét több milliárdos értékről van szó! — a kez­déshez országos szintű dön­tés szükséges. Az előkészí­tés úgy áll: ha 1984-ben ez a döntés megszületik, ak­kor még ebben az évti­zedben összekapcsolódik az M1 és az M5-ös autópálya, az európai főútvonal két szakasza. A népfrontban elhangzott ellenvetés: célszerűbb len­ne elsőként a lágymányosi­nál délebbre tervezett al­bertfalvai híd építése, mert ez az autópályák forgalmát kevésbé hozná be a város­ba, közvetlenül csatlakozna az 6-os főúthoz is, továb­bá összekötné a külső vá­rosrészeket. ti közút, forgalmi sávszámmal­­- vasút, vágányszámmal e­lá­árosi gyorsvasút vágányszámmal 100 metró es közúti alagút komp, átkelőhajó A meglévő átkelés ▲ új átkelés ■ korszerűsített híd Múlt századi Hungária Miért mégis a lágymá­nyosi? Derzsi András in­doklása: a hidak építésének sorrendjét döntően befo­lyásolja a Hungária úti gyűrű kialakítása. Ez észa­kon az óbudai Bécsi úttól indul, az Árpád-hídon ér Pestre, majd a Könyves Kálmán körútnál jut is­mét a Dunához, s a lágy­mányosi hídon át a Ham­­zsabégi útban végződik. A gyűrű helyét jórészt még a múlt században kijelölték; azóta szabad a területe — elenyésző bontás szükséges csupán —, csak rendesen meg kell építeni az utat. Ez a munka, ahogy a főváros pénze engedi, folyamatosan halad. Az M5-ös és az M7-es autó­pályán kívül közvetlenül belefut az M3-as is, to­vábbá több országos útvo­nal. A Hungária-gyűrű két­szer háromsávos kialakítá­sa lehetővé teszi a be­áramló forgalom jó elosz­tását. Ez fejezhető be a legrövidebb időn belül, s ha kész,­­ jelentős mérték­ben — a forgalom elveze­tésével — könnyíti a töb­bi Duna-híd terhelését. „TALÁN, HA HÚSZAN MARADTUNK...” Kandallók, kályhák mestere Az értékes, szép tár­gyaink elpusztulásába be­lenyugodni nem tudó mes­terek közül, ezúttal a kályhák, kandallóik újjá­­varázsolóját, Balogh Gyu­lát mutatjuk be. Ő is egyi­ke azoknak a kézművesek­nek, akik a televíziós fel­hívás nyomán jelentkeztek a műemlékeseknél, hogy szaktudásukat, egyedülál­ló szakértelmüket a köz javára felajánlják. Lenin körúti lakásának leghangsúlyosabb helyén egy csodálatos, zöld kan­dalló. Rézvereteivel, dom­borításaival egészen egye­dülálló hangulatot teremt, s most arról ne is szóljunk, hogy — f­űti a lakást... — Ez egy Hardtmuth kandalló. Magyarország legnagyobb cége volt ez, 14 állandó alkalmazottal! Olyan megrendelőik vol­tak, mint például a budai Vár... De egyébként nem ez a legszebb kandallóm. A másik egy százéves Zsol­­nay, az országban még egy ilyen van, a Nagytétényi Kastélymúzeumban. Csak azt rosszul rakták össze ... — mutatja, a fényképeket összehasonlítva. — A kincsek után, né­hány szó saját magáról is. — Az én családom igazi kályhás dinasztia. Anyai ágon a nagyapám kezdte, 6 fazekas volt. Apám meg Bécsben tanulta ki a szak­mát, s amikor hazajött, megismerkedett a kollégá­val ... Elvette lányát, nem­csak mert szerette, hanem mert ez akkoriban nagyon természetes is volt: egy­­egy szakma tudói, ha lehe­tett, egymás családjába há­zasodtak ... Én 13 éves koromtól dolgoztam apám mellett, nála is szabadul­tam. Milyen munkáink vol­tak? Hát például apám há­zi kályhása volt gróf Borza Gézának. Szarvasi kasté­lyába, képzelje el, nyolcvan kályha és kandalló volt... Balogh Gyula most 58 éves. A KIOSZ-ban ő kép­viseli azt a néhány kály­hást, aki még megmaradt Budapesten. — Talán, ha húszan ma­radtunk. Nemcsak azért, mert a kályhások megöre­gedtek és sokan dőltek ki a sátrból, hanem azért is, mert a korábbi évek olaj­válsága — a bányászokon kívül — talán minket érin­tett legjobban. A hetvenes évek elején mindenki azt fújta: vége a szilárd tüze­lőanyagok korának, nem kellenek a­ kályhák és a kandallók. Leállt Rom­hány, megszűnt az egye­dülálló csempegyár, az emberek szétverték a kály­hákat, a legjobb mesterek hátat fordítottak az iparnak. Most aztán vissza minden. Csakhogy nulláról kell in­dulnunk ... A mesternek fehér a ha­ja, semmi más nem jelzi korát. Fiatalos mozgású, élénk beszédű, reggeltől estig dolgozik. Kevesen vannak, márpedig soha nem látott reneszánszát éli a kályhásipar. — Samott-tégla, cserép, drót, agyag — nagyjából ennyi kell. Mindez itthon beszerezhető, nem szüksé­ges semmiféle import hoz­zá ... Milyen a kályhás munkája? Hívnak javítás­hoz, építéshez. Kívülről építünk, alulról fölfelé. Reggel 8-tól délig hajo­lunk, attól már nem, mert derékig ér délre a kály­ha... Az köztudott: ez a fűtés a legolcsóbb. Hozzá­teszem: ezek a kályhák és kandallók, szinte örök­­életűek. Ha jól rakták ősz­­sze, 150 évet szolgálnak. A nagyapát, az apát, a négy nagybácsit és a két testvért most Balogh Gyula, fia, unokaöccsei követik a sorban. Kapott-e már megrendelést, hogy jelent­kezett a műemlékeseknél? — Eddig még nem... Talán nem mindenütt tud­nak rólunk, talán sokan még mindig csak a szét­verésben látják az egyetlen megoldást. Pedig, higgyék el, milliárdos értékek vár­nak mesteremberre a laká­sokban, hivatalokban. Podmaniczky téri házszámot is Ságvári Ágnes javaslata, hogy a metró Arany Já­nos utcai állomása felett létrejött teret nevezzék el Podmaniczky Frigyes tér­nek, kitűnő. De akkor kö­vetkezetesen kell megvaló­sítani és a térre nyíló há­zakat is át kell számozni, legyenek azok Podmanicz­ky téri házak. Ezt fontos­nak tartom. Az elnevezés a névadó emlékének a megörökítését célozza. Azok az utcák, amelyek neve nem szerepel levelek borí­tékán, személyi igazolvá­nyokban, a tanácsok nyil­vántartásában, ismeretle­nek maradnak. Két példa: a Corvin Áruház és a Rókus kórház közötti utcát a hajdani, nagyszerű színésznőről, Márkus Emíliáról nevezték el. Ebben az utcában nin­csenek kapuk és az elneve­zést némileg indokolttá te­vő Nemzeti Színházat is lebontották. A József At­tila utca és Október 6. ut­ca sarkán levő parkosított kis teret a Pesten sok há­zat épített építészcsaládról Hild térnek nevezték el. Bár nyílik kapu erre a térre, átszámozás nem tör­tént. Vigyázzunk arra, hogy utcák elnevezése ne legyen formális: a név épüljön bele az emberek tudatába, alkalmat kell adni arra, hogy az utcanév ne csak névtáblán és tér­képen szerepeljen. Dr. Del Medico Imre 1149 Bp. XIV., Handzsár u. 6. VAN SRAMLI! Október 11-én a KÖZ­­TÉR-ben közölt „Mindenki lehet névadó” című riport­ból idézem: „...Óbudára javasoltak korábban Sramli utcát, idegen hangzása, di­vatjellege miatt több hely­ről kifogásolták — nem lett”. Ugyanakkor Sramli utca létezik! Igaz, nem Óbudán, hanem attól egy kőhajításra: Békásmegye­ren, az új lakótelepen. A riportban felsorolták azo­kat az intézményeket, akik véleményezik egy-egy utca elnevezését. Akkor most nem értem, hogyan lehe­tett jóváhagyni olyan elne­vezést, amelyet előzőleg többen kifogásoltak? Mészáros György 1039 Bp., Zemplén Győző u. 1. ÖSSZEÁLLÍTOTTA : Szöllősi Ferenc Szűcs Gábor

Next