Esti Hírlap, 1983. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1983-03-14 / 62. szám

VITA A CSALÁDRÓL Ne csak a tanárra maradjon a nevelés Otthon és iskola ♦ Bizalmasan beszélgetni Évtizedek óta tart a vita: válságban van-e a család, betölti-e szerepét, s ha igen, hogyan, ha nem, miért nem. A család, e legkisebb közösség ma is együttélé­sünk allapja, bár — tudjuk —, felépítése, funkciója napjainkra sokat változott. S hogy a jövőben milyen lesz, azon is múlik, hogyan sikerül felkészíteni a csa­ládi életre a mostani fia­talokat. Erről rendezett együttes tanácskozást a Ha­zafias Népfront budapesti bizottsága és a Magyar Vö­röskereszt mindazok rész­vételével, akik bármit is tehetnek a fiatalok családi életre neveléséért. A házigazdát, a népfront budapesti bizottságának ve­zető titkárát, Bostai Ká­­rolynét kértük: foglalja össze a tanácskozáson fel­merült gondolatokat. • Hiányos ismeretek — A családi életre felké­szítés programján az 1970-es évektől folyamato­san dolgozunk, különös te­kintettel­­az iskolák, az egészségügy és a család szerepére. Ez a tanácskozás fontos állomás volt ebben a munkánkban, hogy össze­gezhessük a tapasztalatokat — hogyan érdemes és kell tovább haladni. — Milyen jelenségekre hívták fel a figyelmet a ta­nácskozás résztvevői? — Mindenekelőtt arra, hogy az ifjúság körében rendkívül hiányosak mind az egészségügyi, mind a morális ismeretek. A felszó­lalásokból kiderült — pe­dagógusok és iskolaorvosok is elmondták — hogy az osztályfőnöki órákon igen kevés felvilágosítást tudnak adni a családi élettel, a há­zassággal, a szexuális élet­tel kapcsolatban. Felvető­dött e témakörben az a gondolat is, hogy érdemes lenne visszavenni a tantár­gyak közé a valamikori egészségtant. Ez sok alap­vető egészségügyi ismereten kívül hozzásegít az alapo­sabb erkölcsi neveléshez is. Az osztályfőnöki órákon ugyanis többnyire csak ál­talános témákról van szó, a gyerekek nem mernek kér­dezni, nem alakulhatnak ki bizalmas beszélgetések, gyermek szempontjából egyértelműen negatívnak ítélünk. Én mégsem­­ a „Cson­kaság” tényében ke­resném a hibák okát,, ha­nem a már említett erköl­csi, egészségügyi nevelés hiányosságaiban. — Említette az iskolát, a családot. Milyen ténye­zők hatnak a harmonikus emberré nevelődés ellen? , — Ellentmondásos hely­zet alakult ki: sok a kedve­ző körülmény, több a sza­bad idő, több a lehetőség a családi együ­ttlétre. Ennek jótékony hatása mégsem mutatkozik meg, szabad időben is mindenki rohan a pluszmunkáját végezni — rohanásban tel­nek el a va­laha bensőséges családi ünnepségek, együttlétek is. Megváltozott a légkör, s eb­be beleszólna, ezen változ­tatni­­ kívülről nem lehet. Ismét visszajutunk az isko­lához, az érzelmi felkészí­tés, az egymás iránti fele­lősség, a közös gondok vál­lalásához, a türelem fon­tosságához. Az iskoláról szólva fel kell hívni a fi­gyelmet egy érdekes és ko­rántsem közömbös tényre: a budapesti pedagógusok 34 százaléka harminc év alatti. Van tehát egy pedagógus­­korosztály, amelynek egy­részt most kell beilleszked­nie a pályáján, éppen most van elfoglalva a családala­pítással — és ő felelős a gyerekek értelmi, érzelmi fejlődéséért is — bár a kez­detekben nem kapott olyan felkészítést, mellyel pályá­ján minden vonatkozásban helyt tudjon állni. A szülő is — Nem várunk túl sokat az iskolától? — A most meglévő formá­ban talán igen, és ezért igyekszünk mi is segíteni. Például úgy, hogy összehív­tuk a szülői munkaközös­ségek vezetőit és a segítsé­güket kértük, ne csak a ta­nárra maradjon a családi életre nevelés feladata, ha­nem ők is segítsenek ebbe bevonni a többi szülőt. A tanácskozás szekcióvitái is igazolták a nagy érdeklő­dést, érezhető hatás termé­szetesen csak később mu­tatkozhat. S hogy mennyire nem kampányszerűe­n fog­lalkozunk a témával, hadd mondjam el, hogy április­ban nevelőtestületi értekez­leteket tartanak az iskola és a család kapcsolatáról, s ezekre meghívják a szülői munkaközösségek vezetőit és a népfrontkörzetek kép­viselőit. A mostani megbe­szélés anya­gát pedig meg­küldjük az iskoláknak, a szülői munkaközösségek­nek, hogy még szélesebb körben terjeszthessék a ta­pasztalatokat. Borics Katalin Töb­b lehetőség — Az ismeretadás tehát a családra marad? ~— Döntően igen, s éppen ezért a családnak sokkal nagyobb felelősséget kelle­ne éreznie. Az iskola adhat ismereteket, de a gyerek otthon él, otthon szerzi tapasztalatait. Ezért nem mindegy, milyenek ma a családok. A népfront ki­emelt feladatának tartja a velük való foglalkozást, igyekszik segítséget adni a megváltozott családoknak. Mondhatjuk, hogy megvál­tozott családoknak, mert érdekes tendencia érvénye­sül külföldön és nálunk is: a fiatalok önállóan akarnak családot a­lapítani. Felméré­sünk alapján Budapesten a családok 84 százalékában nem él rokon, szülő­i négyzetméterek hiányában hol is élhetnének? A régeb­bi nagyobb közösségek te­hát kis egységekre bomlot­tak. Emellett vannak cson­ka családok, amelyeket a JAPÁN BERENDEZÉSEK Több propilén , kevesebb hulladék A Tiszai Vegyi Kombinát tavaly jelentősen túlteljesí­tette termelési, gazdaságos­­sági és exporttervét. Az évi negyvenezer ton­na teljesítményre épült polipropiléngyárban több mint ötvenezer tonna poli­propilént állítottak elő, s így a hazai igények kielé­gítése mellett tizenhétezer tonna terméket exportált a kombinát. A szovjet—magyar olefin­egyezmény keretében létre­jött megállapodás alapján a következő években a szov­jetunióbeli partnerek a je­lenleginél lényegesen na­gyobb mennyiségű — 1986- tól évi huszonötezer tonna — polipropilénre számíta­nak. A Tiszai Vegyi Kom­binát termelése fokozására jelentősen bővíti az üze­met, s benne japán gyártási technológiát alkalmaz. A gyár kétmilliárd forintba kerülő bővítése — amivel az év végére elkészülnek — lehetővé teszi a polipropi­lén-gyártás megkétszere­zését, és azt, hogy a hazai ellátás, továbbá a szovjet export mellett a nyugati piacra is számottevő áru­­mennyiséget szállíthasson a kombinát. A polipropiléngyárban al­kalmazott új japán beren­dezések egyik nagy előnye — a már többszörösen el­lenőrzött megbízhatóság mellett —, hogy minimális a technológiai hulladék, így nincs szük­ség a hulladék költséges szétválasztására. A szennyező anyagok meg­semmisítésére égető beren­dezést szerelnek föl, ebben a kombinát más egységei­ben keletkező hulladékot is megsemmisítik, mégpedig úgy, hogy a keletkező hő­vel gőzt is fejlesztenek. Biztonságosabb lesz a szennyeződés megsemmi­sítése, így tovább javul majd a levegő tisztasága Leninváros körzetében. (MTI) A RICO Kötszerművek budapesti gyárában vatta és sebvarró fonalak mellett mind több infúziós és transzfúziós berendezés készül. A gyár évente egymilliót állít elő ezekből az egészségügyi eszközökből. Felvételünkön a gyártás utolsó fázisai: az össze­szerelés és az ellenőrzés. (MTI Fotó : Pintér Márta felv.) VÁLTOZÓ ÉRTÉKREND Jövőt formáló robotok Milliók állása ♦ Kétkarú A csodagép felismeri a színeket, érzékeli az anya­gokat, s mi több, még be­szél is. Mindez már nem utópia. A hírek szerint Ja­pán jövőre mutatja be az ipari robotok legkorszerűbb változatát. A világon megközelítő­leg 25 ezer robot dolgozik, de a tervek szerint 1986-ra számuk száznégyezerre nő. Japán áll az élen. Becslé­sek szerint az ezredfordu­lóra a szigetország össze­szerelő üzemeiben egymil­lió dolgozik majd. A robotipar rohamos fej­lődése után jövőte­ megha­tározó technikává vált. A ma gyártott gépek már nemcsak anyagmozgatásra, egyszerű kiszolgálómunká­ra képesek, hanem bonyo­lult szerelési műveleteket is elvégeznek. Ami min­dennél fontosabb: ezek a berendezések „fáradhatat­lanok”. Átlagosan 98 szá­zalékos teljesítménnyel dol­goznak, s emellett üzemel­tetési költségük tíz év múlva nem lesz több az ak­kori munkásbéreknél. Mindez persze felhőtlen­nek tűnik: egy gép, amely dolgozik helyettünk. Az idillnek azonban ára van: a munkanélküliség. Óha­tatlanul kialakul egy "kis műszakiakból álló csapat, a kiszolgálóhad és mellettük a tétlenek serege. Milliók állásait fenyegeti a robot. Elkerülhető-e a munkanél­küliség, hogyan kell átér­tékelnünk néhány fogalmat életünkben ? Ezekkel a kérdésekkel már hazánkban is foglal­kozik néhány kutató. Dr. Horváth Endre, a System Szervezési Vállalat tudo­mányos főmunkatársa sze­rint a megoldás a szolgál­tatóágak rohamos fejlesz­tése. Csak ez lesz képes fel­szívni a felszabaduló mun­kaerőt. Néhány évtized, s minden második munkás szolgáltatással foglalkozik majd. Érdekes azon is el­töprengeni, hogy a mun­kabér elveszti jelentősé­gét, hiszen az ipari ro­botok elterjedésével bármi előállítható néhány gépke­zelő segítségével, így a ter­melékenység és hatékony­ság fogalma is megválto­zik. Hol van még ez az idő? — kérdezhetjük ma még joggal. A szakemberek sze­rint azonban nem kell már sokáig várni a robotokkal dolgoztató társadalom ki­alakulására. Előrejelzések szerint a robotipar évente mintegy harminc-negyven százalékkal fejlődik. 1986- ra például a fejlett nyugati országok autóiparában a munkák 65 százalékát ro­botok végzik majd. Jólle­het, az árak ma még drá­gák. Háromezertől százezer dollárig vásárolhatók ilyen berendezések. Mi a helyzet itthon? Ma­gyarországon­ — a mai PRC-1 nipulátorokat nem szá­mítva — húsz-harminc robot dolgozik. Ezek üze­meltetése sem egyértelműen siker. 1980-ban például 65 ezer rubelért vásároltak meg egy PRC—1 kétkarú robot licencét, amely saj­toló-, présgépek, mély húzó­gépek kiszolgálója. Mind­össze hat darabot készített el az Egyesült Izzó gyön­gyösi gyára, s ebből kettő a nyakán maradt. Jóllehet, a megtérülési idő mind­össze másfél, két év lett volna.­­ A vállalatok nagy ré­sze még idegenkedik a ro­botoktól — mondja dr. Horváth Endre. — Pedig az egyre erősebb világ­piaci versenyben, a rugal­masság alapja a robotok alkalmazása. Talán most elkezdődik valami! Az Ipa­ri Informatikai Központ szervez egy tanfolyamot a robottechnikáról is. Hogy hányan éreznek majd ked­vet az új tudomány elsa­játítására? Ez még a jövő, titka. A mai napig azonban mindössze körülbelül száz szakember készült fel eb­ben a témában, többségük csak kedvtelésből. A lehetőségek adottak. A KGST szakosí­tómunkában a Szovjetunió, az NDK és Bulgária a robotgyártó. A Szovjetunió a tervek sze­rint 1985-re 125 ezer ro­bottal rendelkezik majd, az NDK pedig 45 ezerrel. Ez Magyarország előtt is meg­nyithatja a kapukat a leg­újabb technika előtt. Erre viszont már most fel kell készülni. Babucs Éva A Röltex Kereskedelmi Valldat pályázat útján öt évre bérbe adja a következő boltjait: 73. sz. Budapest XIV., Nagy­­ Lajos király útja 56/c. 119. sz. Budapest XIV., Martos Flóra u. 27. 124. sz. Budapest XIII., Fivér u. 6/c. A feltételeiket tájékoztatón ismertetjük, március 14-én 14 órakor. Cím: Budapest VIII., Üllői út 32., III. emelet. A pályázatokat írásban kell benyújtani, március 18-án 15 óráig, a vállalat jogi osztályán (III. em., 13.). A versenytárgyalást április 12-én 15 óraikor tartják, ugyancsak a III. emeleten. Munkavédelmi őrök A Borsodi Szénbányák üzemeiben a munkahelyi balesetek megelőzésére a szocialista brigádok tagjaiból az idén csaknem kétszázan vállaltak munkavédelmi feladatokat. A frontfejtéseken, az elővárásokon, a szállí­tásnál, a szivattyúknál és a levegőt szállító gépeknél is állandóan figyelemmel kísérik az előírások betartását, s ha szabálytalanságot, balesetveszélyt észlelnek, arra azonnal felhívják a felügyeletet ellátó műszakiak figyel­mét. Tavaly több mint négyezer ilyen eset fordult elő, különösen a csillézésnél, a frontfejtéseken volt úgy, hogy a szállító gépeken vagy az elektromos vezetékeken­­vettek észre hibákat.

Next