Esti Hírlap, 1983. május (28. évfolyam, 103-128. szám)
1983-05-02 / 103. szám
• Tegnap este a felvonulók, vagyis a véletlenszerűen kiválasztott nézők szerkesztették a műsort, persze némi segédlettel, irányítással, hiszen a valódi szerkesztők jó előre előkészítettek bizonyos, az adás gerincét alkotó számokat. Sok kérésre, gondolom, nagy biztonsággal, már hetekkel korábban felkészültek, mivel várható volt, hogy sokan szeretnék látni és hallani Márkus Lászlót, a Sandokán híressé vált bevezető zenéjét, a Kacsadalt és így tovább. A kéréseket jó ritmusú műsorrá építették össze az adás munkatársai. Láthatóan arra törekedtek, hogy mint minden ilyen programnál, ez kötelező szokás is, mindenki megtalálhassa az ízlésének, hangulatának leginkább megfelelőt. A komolyzene, a vers, a vidám jelenet, a diszkószám pergő ritmusban követte egymást a munkás, a főosztályvezető, a külföldi diák, a politikus, a filozófus, az újonnan kitüntetett és a legkisebbek, a gyerekek kérése nyomán. Az archívumból előkeresett felvételek mellett új számok is megjelentek a képernyőn, s nem egy előadóval előzetes beszélgetés is készült. Kár viszont, hogy a Felvonulási téren kérdezősködő riporterek meglehetősen vértelenek voltak, s alig-alig mertek a megkérdezettek rövid bemutatására is törekedni, többnyire beérték azzal, hogy suta kérdéseikre, miszerint este a Televízió teljesíti kívánságukat, mi is volna hát az ... Szerencsére a stúdióban ülő Szegvári Katalin feledtetni tudta, hogy ifjú kollégái meglehetősen felkészületlenek voltak, ötletes összekötő mondatai, valódi beszélgetést kezdeményező kérdései jól követhető folyamattá kapcsolták a Felvonulók kérték című programot. Vagyis ez a véletlenül összeálló műsor igazán kellemes szórakozást nyújtott, így például azzá tette Dajka Margit és KoósJános, Alfonzo és Sas József, valamint a csupán arcjátékkal, szemvillanással is vezényelni képes zseniális karmester, Ferencsik János. (harangozó) MÁSOKKAL Jövőre veled, ugyanitt A Madách Kamara Színházban új szereplők próbálják Bernard Slade Jövőre veled, ugyanitt című vígjátékát. A kétszereplős darabot négy és fél éve mutatták be ugyanitt, azután, amikor a színházat felújították, a Gyermekszínházban vendégszerepeltek vele. Doris és George — a két kedves házasságtörő — történetét a szélesebb közönség is megismerhette, elvitték sokfelé az országban. Ebben az évadban ismét a Kamara Színházban játszották. Sikere két kiváló színész, Schütz Ila és Sztankay István nevéhez fűződik. A darab iránt változatlanul nagy az érdeklődés. — Miért osztotta át a szerepeket 425 előadás után? — A világon mindenütt az a gyakorlat — mondja Szirtes Tamás rendező —, hogy a különösen nagy sorozatoknál egy idő után, mielőtt kifáradna a darab, új szereposztás lép a régi helyébe. Sokat teljesítettek a színészek, és ez művészileg és idegileg is kimerítő. Az új szereposztásnak az az előnye is megvan, hogy jó szerepet kínál egy már befutott színésznőnek, Kiss Marinak, és a pályája elején levő Lesznek Tibornak remek alkalmat a ■bemutatkozásra. Handabasa avagy A fátyol titkai Bemutató a Józsefvárosi Színházban Némi meglepetéssel szolgált a nyitány után a három unatkozó fiatalember. Vörösmarty ifjú tekergőit ugyanis színes mai trikókba, reklámcímkékkel teleragasztott börzekékbe öltöztette a vendég jelmeztervező, Füzy Sári. Valamelyest magyarázattal szolgál Darvas Ferenc ugyancsak maira hangszerelt zenéje, de már némi zavart okozott, amikor a fiúk mögött látványos, múltszázadi ruhákban jelennek meg a hallgatózó lányok, majd később a többi szereplő is. Ez a kissé erőszakolt és a darab átdolgozásához sem simuló aktualizálás valamelyest később is zavaró, de annyira nem, hogy ne egy kellemesen pezsgő, jókedvű előadás emlékével hagyjuk el a Józsefvárosi Színház nézőterét. Az alapötlet: az úri kisasszony — cserfes szolgálója segítségével — miként bünteti meg a három, sportból házasodni kívánó léhűtő ifjút, hogy a negyedikhez, az epekedő szerelmeshez menjen feleségül — igazán nem volt új, már Vörösmarty korában sem. Szinte vég nélkül álltak rendelkezésre a hasonló helyzetek mintái a korabeli színpadokon. S még az sem nevezhető egyéni leleménynek, hogy a leányt nevelő bácsika és a szomszédos vénkisaszszony a fiatalokkal együtt evez be a házasság boldog révébe. Az viszont, hogy Katica, a vénkisasszony és Ligeti táblabíró uram a nyelvújítás veterán harcosai, s a „virány”, az „ölelmény” és hasonló bájszavak le nem hervadnak, ajkaikról, már szellemes nyelvöltögetése a szerzőnek, mellyel a kortárs viták harcosait teszi nevetségessé és egyben jellegzetesen magyarrá a sokat használt alaphelyzetet. Görgey Gábor pedig, ha nem is mindig kíméletes, de mindenképpen szakavatott kézzel nyúlt Vörösmarty szövegéhez. Így nemcsak jól mondható, áttekinthető, egyszerűbb lett a dialógus, hanem alkalmasabb a korabeli játékstílus paródiájára is. Tömöry Péter, a vendégrendező pedig éppen azt a kényes egyensúlyt találta meg szerencsésen, hogy a ma nézője számára a vaskos paródia közben az alaptörténet fordulatait is hitelesen eljátszhassa. Magyarán: hajlandó volt annyira komolyan venni a vígjátéki helyzeteket, hogy ezekből szervesen épüljenek fel az önparódia pillanatai. Ehhez Darvas Ferenc zenéje is segítette a rendezőt és a színészeket, néhány dallamgazdag invenciózus számmal. Legfeljebb azon meditálhatunk, a klasszikus operettől a jazzig, nem túl sokféle zenei mintát használt-e fel, s így amit a dalbetéteken nyert, azt vajon nem vesztette-e el a stiláris váltások zökkenőivel az előadás. A kitűnő színészcsapat mindenesetre sokat segített a rendezőnek abban, hogy viszonylag egységes, jól pergő, vidám, valóban szórakoztató előadás szülessék. A három lézengő ifjú szerepében például Koldus Nagy László, Eszes Sándor, Felföldy László, a pantomimtől a burleszk eszközeiig mindent felhasználtak a vidámság és a paródia érdekében, anélkül, hogy a kínálkozó ripacskodás csapdáiba estek volna. Hármasuk olyan bohóctrió, amely (leszámítva ruháikat), kitűnően tartja össze a darab gyengébb eresztékeit is. Dimulász Miklós olyan hősszerelmes, hogy képes valódi érzelmeket elhitetni, miközben gesztusai, minden mozdulata, hanghordozása szünet nélkül a felkölt érzelmeket teszi nevetségessé. Talán az előadás legjobb alakítása. Igaz, vetekszik vele az itt vendégeskedő Tóth Judit. Időbe telik ugyan, míg vonzó külseje ellenére elhisszük a szereplőnek, hogy egy csúf öreglány, de ezt a színpadi őskaraktert, különösen a második részben, annyi bájjal, s ami a lényeg, a korábbi vénkisasszony-elődöktől eltérő eredeti humorral adja elő, hogy ő a nézőtéri vidámság egyik legfőbb forrása. A jól éneklő Szilágyi Zsuzsa ugyancsak kedvesen eredeti variációját adja a színpadi szobalányok több évszázados figurájának. Beszterczei Zsuzsa a törékeny „szépkisasszony”, a darab utolsó negyedében pedig az ugyancsak vendég Bánffy György alakítja kedélyes, táblabíróhoz illő humorral a hirtelen megszerelmesedő nagybácsit. A Handabasa avagy a fátyol titkait vastaps köszönti a Józsefvárosi Színház nézőterén. Bernáth László Beszterczei Zsuzsa és Szilágyi Zsuzsa MINI, LGT - TABÁN Fiatalok ezrei a hegyoldalban Lassan másfél évtizedes múltra tekintenek vissza a tabáni popkoncertek. A budai hegyoldal festői környezetében közvetlenül május 1-e előtt, kellemes, hasznos időtöltés a fiataloknak az ingyen popmajális. Most szombaton megintcsak eszünkbe jutott a kezdet, hiszen a Mini vadonatúj számok mellett egy-két kompozíciójával felidézte a múltat is. A fuvolás, énekes Török Ádám változatlan kedvvel dolgozik, s továbbra sem maradnak el az eredmények. Ma délelőtt sajtótájékoztatón mutatták be az együttes legújabb nagylemezét, a Dzsungelt. Ők mindezt megelőlegezték közönségüknek, hiszen jó néhány számot eljátszottak az új albumból. Sokat hallottunk mostanában az LGT-ről. Angliából kaptuk a híreket, miután hazajött a társaság, itthon lépett fel néhány vidéki városban. Somló Tamás még márciusban küldött kisebb tudósítást, és már akkor azt írta levelében, hogy bár egyik városból a másikba utaznak a szigetországban, azért a Tabánra a szokásoknak megfelelően nagyon készülnek. Az LGT- nél senki sem ismeri jobban a Tabánt, a lehetőséget és a feladatot. A zene stúdióminőségben szólalt meg. Ebben nem csalódott a több tízezres közönség. De sajnos zavaró volt, hogy a bizonyára fontos összekötő szövegből szinte semmit sem hallottunk ... Ezzel együtt az LGT-slágerek megtették hatásukat, kellemes hangulat keletkezett. Somló Tamás külön párbeszédet folytatott a közönséggel, szaxofonjával — szavak nélkül — beszélgetett a fiatalokkal. Az I. kerületi Művelődési Ház és az IRI rendezvénye a kellemes időben jól sikerült. Néhány száz méterrel odébb, a Budai Ifjúsági Parkban ezekben a napokban a közönség láthatta a P. Mobil nagy visszatérését a fővárosba, az Edda Művek újbóli nekirugaszkodását és a Karthago koncertjét. Az egész országban sorra nyitottak az ifjúsági parkok, a zenekarok kijöttek a sportcsarnokokból és megkezdődött a szabadtéri szezon a rockzenében is. (riskó) Presser a zongoránál (Szabó Judit felvétele) Próza, verslemezen Ha hanglemezt mondunk, elsősorban zenére gondolunk. Annál fejlettebbnek tartjuk hanglemezgyártásunkat, minél színvonalasabban reprodukálják a klasszikus zeneműveket, s minél frissebben követik a zenei divatokat. Talán éppen e zenei túlsúly miatt nevezik a más műfajú lemezeket „prózainak”. Tóth Attila, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat irodalmi főszerkesztője nem szereti ezt a megjelölést. — Én irodalmi lemezeknek nevezem őket — mondja —, nem prózainak. Hiszen éppen a líra az, ami — akusztikus műfaj lévén — értékes műalkotás hanglemezen is. — Mégsem egysíkú az irodalmi lemezválaszték. — Én háromfelé osztom a lemezeinket: irodalmi és gyermeklemezekre, és az „egyéb” kategóriába tartozókra, ezek elsősorban nyelvleckék, oktatási segédanyagok, főleg hangszalagon. A határok persze nem élesek, hiszen irodalom a gyermeklemez is, és az egyéb kategóriába tartozó, magas színvonalú iskolai hangos szöveggyűjtemény is. — Két lemezük viseli ezt a címet: Varietas delectat. Ez jelmondat is lehetne? — Valóban céljaink között szerepel, hogy a változatossággal is gyönyörködtessünk. Az e címet viselő lemezeken több művész előadásában halljuk ugyanazt a verset, például Vörösmarty Vén cigányát, József Attila Ódáját. Az irodalmi lemezek közt ■megkülönböztetjük a szerzői lemezt, amely az életmű egy részét mutatja be, és az előadói lemezt. Egyre többször vesszük lemezre a költők előadásában saját verseiket; megjelent már Pilinszky János, Weöres Sándor, Babits Mihály lemeze. Ezek kultúrtörténeti dokumentumok is, mint ahogy az lesz a lemezre vett művészi hitvallás. Most dolgozunk Örkény, Németh László, Latinovits nyilatkozatainak hanglemezfelvételén. Az őszi Hungaroton hanglemezhetekre mi is tartogatunk meglepetéseket. Mensáros László lemezén a Jónás könyve, Haumann Péterén az Így írtok ti szerepel, és Demján Editet hallhatják a Liliom című lemezen. — A gyermekeknek szóló lemezek között ma is a ■mesék vezetnek? — A gyerekek is tudják, hogy a vers elmondva az igazi. Lelkesedésük addig töretlen, míg hallás után tanulják, nem olvassák a verset. Közkedveltek ezért a gyermekvers-lemezek is, például A játék, az gyönyörű című, vagy Arany Jánostól A fülemüle, A bajusz, a Rózsa és Ibolya. Népszerűek az énekelt versek, nemsokára kazettán is megjelenik a Mesebeli madár, ahol Venczel Vera és Végvári Tamás mondja, Vitay Ildikó énekli ugyanazokat a verseket. A mesélő színészek mellett más kitűnő előadók is szerepelnek: Fábián Ágostonná, népi mesemondó például, egy másik lemezen pedig gyermekek mondanak mesét a gyermekeknek. Az új tantervekhez részben már elkészült, a III—IV. gimnázium számára most készül a hangos szöveggyűjtemény. Sok kitűnő fiatal színészt foglalkoztatunk ezen a felvételeken, s ez az újdonság varázsa mellett arra is jó, hogy jövendő közös munkákat megalapozzon. — Kell reklám az irodalmi lemezeknek? — A nagyon közkedvelteknek már nem, Latinovits Zoltán Ady-lemeze százezer példány körül kelt el, ez az eddig elért legnagyobb példányszám. Figyeljük az új lemezek forgalmát, s ha elfogy, újra nyomjuk, hogy mikor, ez elsősorban a lemeztasakok elkészültétől függ. Vannak új ötleteink is a lemezek népszerűsítésénél, ilyen az „élő lemezbemutató”. Ezeknek sorát Kállai Ferenc nyitja május 4- én, a Vigadó Kamaratermében. Szabó Lőrinc verseit szavalja — mint új lemezén is —, a Huszonhatodik év szonettciklusának darabjait. Molnár Gabriella