Esti Hírlap, 1983. július (28. évfolyam, 155-180. szám)
1983-07-14 / 166. szám
BOLGÁR-NYUGATNÉMET TÁRGYALÁSOK Európai biztonság, leszerelés, kapcsolatok A kelet-nyugati kapcsolatokról, az európai biztonság kérdéseiről, a madridi találkozó mielőbbi befejezéséről és a leszerelés kérdéseiről volt szó Petr Mladenov bolgár, és Hans Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter tegnap esti szófiai megbeszélésén. Az NSZK alkancellárja és külügyminisztere hivatalos látogatáson tartózkodik Bulgáriában. — A békéhez és a biztonsághoz vezető út nem egyirányú utca. Mindenekelőtt politikai realizmusra és felelősségre van szükség — jelentette ki Petr Mladenov azon a vacsorán mondott pohárköszöntőjében, amelyet az NSZK diplomáciájának vezetője tiszteletére adtak Szófiában. Hangsúlyozta, ha a madridi találkozó sikeresen befejeződik, jó példája lesz annak, hogy jóakarat és konstruktív szemlélet, politikai realizmus meglétekor előre lehet lépni Helsinki szellemében a ■béke megszilárdítása felé, más létfontosságú békefórumon is lehet haladást elérni. Válaszában Genscher kiemelte, hogy a szocialista országok javaslatai, amelyeket Nyugaton tanulmányoznak, a tényleges haladás reményével kecsegtetnek a kelet-nyugati kapcsolatokban. Miközben hangsúlyozta, hogy a feszültség okainak megítélésében vannak különbségek, a nyugatnémet külügyminiszter a kölcsönös megértés szempontjából hasznosnak és szükségesnek nevezte Kohl kancellár moszkvai látogatását. OLASZ FOLYÓIRAT BEJELENTÉSE KÉT TITKOS DOKUMENTUMRÓL Képviselőházi interpellációk az Agca-ügy új fejleményéről Róma, július 14. Simó Endre, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Az olasz „Pace e guerra” (Béke és háború) folyóirat szerkesztősége bejelentette, hogy két olyan dokumentum birtokába jutott, amelyben az Egyesült Államok római nagykövete, Maxwell Rabb javaslatot tesz Washingtonnak: varrják a „keleti tömb” nyakába a II. János Pál pápa ellen 1981. május 13-án a török terrorista, Agca által elkövetett merényletet. Az ANSA olasz hírügynökség által közöltek szerint Rabb 1982. augusztusi jelentésében lehetségesnek találta, hogy „Olaszországban kampányt szervezzenek. A cél az, hogy felhívják a közvélemény figyelmét a pápa ellen elkövetett merénylet bolgár összefüggésére. Egy ilyen kampány lehetséges és ígéretes, egyrészt azért, mert a katolikusok fogékonyak rá, másrészt mert Agca, az olasz titkosszolgálatok, kormánytisztviselők, politikusok, katonák és néhány napilap készek volnának támogatásukat adni hozzá. Bulgária kompromittálásával lépést tehetnénk afelé, hogy lejárassuk a szovjet vezetőket” — áll az amerikai nagykövetnek tulajdonított jelentésben. A második dokumentum, ugyancsak Rabb jelentése 1982 decemberében kelt. Ebben már arról esik szó, hogy milyen sikert könyvelhetnek el a kampány kapcsán. A jelentés méltatja néhány politikai és szakszervezeti vezető hozzájárulását a kampány sikeréhez. Az ANSA szerint a „Pace e guerra” következő számában teljes terjedelmében közzé teszi a két dokumentumot. A Proletár Egységpárt (PDUP) két képviselője, Luciana Castellina és Luca Cafiero interpellációt nyújtott be az olasz képviselőházban az üggyel kapcsolatban. Azt kérdezik az olasz kormánytól, képes-e megerősíteni, hogy a két jelentés valódi, hihetőnek tartja-e a bennük foglalt „rendkívül súlyos információkat". (A Proletár Egységpárt a legutóbbi választáson együtt indult az Olasz Kommunista Párttal.) Az USA római nagykövetségének szóvivője tegnap este hamisítványnak minősítette a két jelentést. Azt mondta, hogy „ezek a jelentések sohasem kerültek Rómából Washingtonba”. BÍRÓSÁGI ÍTÉLET Áldozat a jégszekrényben New Orleans, július 14. Gyilkosságban mondta ki bűnösnek a bíróság és feltehetően életfogytiglani szabadságvesztésre ítéli azt a 25 éves New Orleans-i férfit, akinek hűtőszekrényében feldarabolt emberi húst találtak. A férfi ellen szomszédai márciusban tettek feljelentést, hogy kutyákat gyilkol és azokat eszi meg. Az illető lakásának hűtőszekrényében talált hús nagy része azonban emberi hús volt. A vádlott bevallotta, hogy lakótársát ölte meg. Olajprognózis Párizs, július 14. A kismértékű gazdasági megélénkülés következtében, csekély mértékben ugyan, de nőni fog a tőkés világ olajkereslete az idei év második felében — jósolja a gazdasági együttműködési és fejlesztési szervezet, az OECD tanulmánya. A párizsi székhelyű intézet féléves jelentésének olajpiaccal foglalkozó speciális tanulmánya szerint az év hátralévő részében a tőkés világ olajfelhasználása meghaladja a napi 44,5 millió hordót. Az olajkereslet 1984-ben tovább nő, de még mindig nem éri el az 1981-es esztendő napi 46,2 millió hordós szintjét. AZ ANGOL ALSÓHÁZ ELVETETTE A HALÁLBÜNTETÉS VISSZAÁLLÍTÁSÁT A vitában fontos szempont volt az északír helyzet A vitában, amely az elmúlt napokban országos üggyé dagadt, a halálbüntetés ellenzői a vártnál sokszorta nagyobb többséggel vitték keresztül akaratukat. A képviselők ebben az ügyben nem pártjuk, hanem lelkiismeretük szerint szavaztak, annak ellenére, hogy a kormánypárt fő szónoka, Leon Brittan belügyminiszter az akasztás visszaállítása, az ellenzék belügyi szóvivője viszont a halálbüntetés eltörlésének (1965) érintetlenül hagyása mellett foglalt állást. Az előzetes felmérések 20-30 szavazatos többséget jósoltak a halálbüntetés, ellenzőinek, ehelyett a viszszaállításra irányuló indítvány megsemmisítő vereséget szenvedett. A halálbüntetés ellenzői, élükön a Munkáspárt, a szociáldemokrata-liberális koalíció és a konzervatív „mérsékeltek” vezetőivel 100 szavazatot meghaladó többséget mutattak fel. A vitában fontos szempont volt az észak-írországi helyzet. A tény, hogy a „terrorizmust” halálbüntetéssel megtorolni kívánó képviselők száma 116-tal kevesebb volt, mint az ellenkező oldalon állóké, arra vall, hogy az alsóház végül is nem kívánta a brit korona ellen lázadó ír mártírok számát gyarapítani. London, július 14. Aczél Endre, az MTI tudósítója jelenti: A brit parlament mára virradó éjjel elvetette a halálbüntetés visszaállítását. CUTOLO BIRODALMA Sosem volt szám... Nagyszabású akció Itáliában a Nyolcszázötvenhat letartóztatási parancs. Sosem volt szám. Közismert huligánok, minden gyanún fölül álló üzletemberek, ügyvédek és politikusok, egy apáca és több vállalkozó került börtönbe maffiás típusú bűnszövetkezetben való részvételért. A júniusi, az egész ország területére kiterjedő „aratáshoz” foghatót még soha nem szerveztek Itáliában a bűnüldözők, azóta is beszédtéma. A camorrát támadták meg. Enzo Tortora, az olasz televízió egyik legismertebb személyisége, Pierluigi Concutelli, a priuszai alatt roskadozó fasiszta merénylő, Renato Vallanzasca, az egyik leghírhedtebb nápolyi bandita (csempész és bérgyilkos) csakúgy ott található a letartóztatottak tömegében, mint például Giuseppe D’Anbuono, az egyik Nápoly környéki városka polgármestere. „Don” Raffaele Cutolo, a camorra börtönben lévő vezérének virágzó szervezete ellen indult egy 10 ezer emberből álló rendőrhadsereg, már-már katonai hadviselés méreteit öltő harcba. A pontosság (és az érdekesség) kedvéért: 412 embert tartóztattak le és 337 letartóztatási parancsot kézbesítettek már bebörtönzött egyéneknek, 107-et nem tudtak kézbesíteni. Szökésben van „Don” Raffaele felesége, mégpedig a Nápoly környéki Napoli La Marca szociáldemokrata városi ülnökének a társaságában. Az akciót a nyomozók 300 oldalas jelentése alapján szervezték meg a rendőrök s a carabinierik, mégpedig két „bűnbánó” camorrista, Pasquale Barra és Giovanni Pandico által szolgáltatott adatok alapján. A két „bűnbánó” megosztotta egymás közt a szerepeket: Barra leleplezett, Pandico, a Nuova Camorra Organizzata (az Új Szervezett Camorra-NOC) szervezeteinek alapos ismerője pedig bizonyította Barra állításait. Barrát egyébként szívesen emlegetik ma az illetékesek az olasz Valachiként. (Valachi volt az első az amerikai szervezett bűnözők közül, aki 1963 szeptemberében a tv nyilvánossága előtt beszélt egykori szervezetéről, nevezte nevén: Cosa Nostrának, beszélt fölépítéséről és tevékenységéről. Rá két hónapra megölték Kennedy elnököt, akinek testvéröccse, Robert ült a Valachi-ügy idején az igazságügy-miniszteri székben. Vele csak öt év múlva végeztek...) Mielőtt még tovább mondanánk a camorrastoryt, tisztázni kell a bűnszövetkezet jellegét. Sokan ugyanis a maffia változatának tekintik. Ha az ember leegyszerűsíti a kérdést, s azt mondja, hogy bűnszövetkezet mind a kettő, akkor a camorra is maffia. Pedig nem az. Más jelenség. Más az eredete, más időben született, mások a gyökerei, a módszerei, a céljai. Egy igen fontos közös vonásuk azonban van: az erőszak. És éppen ezért megtörténhet (ahogy többször meg is történt), hogy bizonyos körülmények között és bizonyos, környezetben közvetlen vagy közvetett kapcsolatba került egymással a két szervezet. Közösen jellemző destabilizációs és fölforgató tevékenységükön túl azonban semmiféle közös „stratégiájukról”, vagy egységes elképzelésükről nem lehet beszélni. Ha már itt tartunk, éppen a szóban forgó nagy akció során kerültek elő viszont újabb adatok a Vörös Brigádok és a camorra együttműködéséről Ciro Cirillo, nápolyi kereszténydemokrata városatya emlékezetes elrablásával és szabadon bocsátásával kapcsolatban. Állítólag közjegyzőnél van letétbe helyezve az az írás, amelyben a párt akkori elnöke, Flaminio Piccoli, maga kérte Cutolótól, járjon közbe a Vörös Brigádoknál a Cirillo-ügyben. Megtörtént. Mondják, milliárdokba került a kereszténydemokratáknak elvbarátjuk kiszabadítása. A camorra időszakonkénti szövetségesei közül persze nem maradhat ki Calabria maffiája, a számunkra nehezen kiejthető nevű „ndrangheta” sem. Emanuele De Francesco, a maffia elleni harc mai szicíliai főmegbízottja és a Lisde (a polgári hírszerző és elhárító szervezet) vezetője, a nagy akció megindulása után gyors mérleget készítve megállapította: a terrorizmus, amely egyszeregyszer ugyan föllobban, de hanyatlóban van, a másik három olasz bűnszövetkezet, a maffia, a camorra és a ndrangheta azonban virágkorát éli s ez kihat az ország egész életére. Az utóbbi évek camorrájának bűnözői közül Barra 1040-et, Pandico 240-et nevezett meg. A „hadművelet” a 95 megye (provincia) közül 33-at érintett, Bolzanótól és Udinétól le Palermóig és Cagliariig. Ottavianót, Cutolónak a Vezúv lábánál lévő, szinte erődítménnyé kiépített szülővárosát, szabályos ostromzár alá helyezték a rendőrök és a carabinierik. A nem olaszoknak nehezen fér a fejébe, hogy a csodában tudott — mint a legújabb olasz lapjelentések mondják — „egy több mint 3000 emberből álló bűnszövetkezetet konspiratív módon és eszközökkel börtönéből irányítani”? Ennek a képtelen számnak a fele is bőségesen elég annak igazolására, hogy a camorrát Nápoly (de nem csak Nápoly) bizonyos befolyásos köreinek támogatása nélkül fenntartani és működtetni nem lehetett. camorra ellen Ahogy a kép ma kibontakozik, a többnyire 18—22 év közti camorristák többségét maga a „szuperfőnök”, Cutolo válogatta ki, könyörtelenségük és föltétlen szolgálatkészségük, és persze hallgatni tudásuk alapján. A NOC a kereskedőkre kivetett „adók” beszedésével kezdte. A pénzt „okosan” kezelték: nem csak egyéni meggazdagodásukra, hanem lebukottak és családjuk segélyezésére, ügyvédeik honorálására és fontos emberek korrumpálására fordították. Pontosan, mint az amerikai szervezett bűnözők. Aztán egyre jövedelmezőbb „üzletágak” következtek: a cigaretta- és kábítószercsempészet meg -kereskedelem, a fegyverkereskedés, s végül a prostitúció szervezése és kézben tartása. Majd mikor már megvoltak hozzá a milliárdok, betörtek az építőiparba, s az állam által kiírt nagy szociális vállalkozások finanszírozásába is. Az újabb „üzletágak” belső szervezeti változtatásokat, változott helyzetükhöz való alkalmazkodásukat követelték, módszerekben, emberanyagban egyaránt. Kezdetben még a Bourbonok idejéből rájuk maradt titkos szekták szokásait másolták, ezek azonban szűk körre korlátozták működésüket. A mai NOC ebből a körből kitört, fő tevékenységi területe ugyan Campania (Nápoly megyéje, ahol az elmúlt öt év során több mint ezer emberrel végeztek), de már megjelentek az északi iparvidéken is. Megszülettek a „halál városai”: Ottaviano, Nola, Acerra, Castellamare, Afragola, az „elátkozott háromszög”, Angri—Scafati— Nocera. Túllépve azonban Campania határait, megüt,köztele a maffiával, sőt már a „nagy amerikai családokkal” is. Közben azonban nagyon vigyáztak, hogy oldalukon tudják a „ndranghetát”, a Vörös Brigádokat és más alkalmi bűnszövetkezeteket is. Ascoli Piceno különleges börtöne, ahol Cutolót őrzik, operációs bázisuk. Katonai szervezeti formákat öltöttek, nyelvezetük, technikájuk egyre jobban hasonlít a Vörös Brigádokéhoz. A NOC éppen 20 éve született. Cutolo akkor követteel első gyilkosságát. Egy sofőrt ölt meg, 24 évre ítélték, de mivel nem sikerült cáfolhatatlanul rábizonyítani tettét, 1975-ben szabadult. A következő négy év alatt lett „nagyhatalom”. 1979-ben ismét lebukott ugyan, de „szuperbörtönéből” simán intézi ügyeit. Onnan engedtette szabadon a Vörös Brigádokkal Cirillót is, öt alkalommal kísérletezett „pszichiátriai megoldással”: szerette volna, ha beszámíthatatlannak nyilvánítják. Eddig nem sikerült. Napjainkban nemcsak a bűnüldözők általános offenzívája nehezíti helyzetét, hanem a konkurrens bandák is erőre kaptak és óhatatlanul kihasználják megtorpanását. Ez onnan látszik leginkább, hogy legközvetlenebb társainak árulása után már csak húgában és szökésben lévő feleségében bízhat föltétlenül. „Birodalmának” összeomlásáról azonban még korai lenne beszélni. Gellért Gábor A nők , a férfiak és a szemüveg „Nem érvényesülnek a szép szemeim.” „Mindig is ellenszenvesnek találtam a szemüveget, nekem nem áll jól.” „Az ember úgy néz ki benne, mint egy irodakukac.” „Öreg tanítónőnek érezném magam” — efféle válaszokat kapott dr. Reinhold Berger, nyugatnémet pszichológus, aki azt kutatja, hogy miért idegenkednek a nők a szemüvegviseléstől. Dr. Berger kérdőíveket osztott szét páciensei között, s a kapott válaszokból világosan kiderült, hogy noha a nők teljesen tisztában vannak a gyenge látásból fakadó veszélyekkel, a szépségüket mindennél fontosabbnak tartják. A megkérdezett gyenge látású nők kétharmada készségesen elismerte, hogy a televíziózás megerőltető számukra, alkonyaikor, különösen autóvezetés közben látási nehézségeik vannak, nem tudják jól felbecsülni a távolságot, nehezen olvassák az apróbetűs szövegeket. Ennek ellenére valósággal irtóznak a szemüvegtől vagy a kontaktlencsétől. Egyesek valóságos érvrendszert alakítottak ki maguknak, hogy megindokolják, miért nem kell viselniük a gyűlölt optikai segédeszközt: — szemedzést végzek, gimnasztikázom. A-vitamint fogyasztok — csupán több alvásra és nyugalomra van szükségem — nem vezetek sötétben autót — a szemüveg amúgy sem segít, a szem egyre csak romlik — azok, akik elboldogulnak okuláré nélkül, erős jellemű emberek stb. Másképp áll a helyzet a férfiakkal: a szemüveges férfiak könnyedebbnek, vidámabbnak, egyénibbnek, sportosabbnak, férfiasabbnak érzik magukat. Egy vizsgálat szerint az NSZK-ban 5,1 millió lakosnak, közte 3,1 millió nőnek kellene szemüveget hordania. Az autóvezetők több mint egyötöde rosszul lát. A gyenge látású gépkocsivezető többször szenved balesetet, a túlzottan gyakori fékezési manőverek miatt pedig lényegesen nő autójának benzinfogyasztása.