Esti Hírlap, 1983. augusztus (28. évfolyam, 181-204. szám)

1983-08-13 / 192. szám

SZABADALOM VÉDI A KELMÉT Üzletkötés a laboratóriumban Közösen dönt: tervező, gyártó, értékesítő Vásárlókörutaink során latolgatjuk, vajon a kínált portéka megéri-e az árát. Sőt, mind gyakrabban fo­galmazódik meg a kérdés: egyáltalában, megve­gyük-e ... Nem kis gond­ban van hát a divatipar. A vevőért való verseny foko­zódó önkontrollra készteti a portékák gyártóit, eladóit egyaránt. Nyolcvan ország A helyzetet jól példázza a minap a Budaprint Pa­­mutnyomóipari Vállalatnál egybegyűlt seregnyi külke­reskedő és a házigazdák kötetlen beszélgetése. A Hungarotex képviselői nem véletlenül látogattak el épp e nagy múltú, de felhőtlen­nek alig nevezhető éveket megélt céghez. Iparunk ex­portjában ugyanis változat­lanul nagy részt képvisel könnyűiparunk, ezen belül a textilipar, melynek rep­rezentánsa a napjainkban sem csekély gondokkal küszködő, jelenleg mintegy tízezer dolgozót foglalkoz­tató, az idén 120 millió négyzetméter textíliát adó Budaprint. Termelésének 40 százaléka közvetlenül, további 20 százaléka pedig ruhának, blúznak, kosztüm­nek, nyugágypárnának, ab­rosznak, függönynek, ágy­neműnek megvarrva jut el határainkon túlra. Érthető, a külkereske­dők kíváncsiak, mi várha­tó hosszabb távon is e cég­től, tájékozódásuk fontos üzleti tárgyalásaikhoz. A Hungarotexnek nyolcvan országban van képviselete, s emellett tizenegy vegyes vállalata fáradozik a ma­gyar portéka, köztük a Bu­daprint cikkeinek mind gazdaságosabb értékesíté­sén. A textilipari cég ke­reskedelmi igazgatója és főmérnöke az ez év elején elkészült gyártmány- és minta­fejlesztési központba kalauzolta a külkereskedő­ket: íme —végre!— együtt van itt a kémiai fejlesztő laboratórium, a kollekció­fejlesztő részleg, a gyárt­mányfejlesztés és a műte­rem. Immár ilyen helyszí­nen fogadhatják üzletfelei­ket is. Láthatja a partner, nyomban, miként alakul, formálódik az általa kért, óhajtott vagy csak épp kör­vonalazott, megálmodott szín, minta, alapanyag. Pontosabb határidők „Stratégiánk végtermék­centrikus!", hangsúlyozták a vállalat vezetői. Bizonyí­tékként máris mutatták a friss leporellók sorát, ben­nük anyagminták, rajzok, fotók, műszaki tudnivalók együttese, s a lényeg: mi minden készülhet belőle. Ám — hangsúlyozták —, azon is fáradoznak, hogy eztán ne csak kiállításokra divatbemutatókra szánt egyedi modellek készültje­nek közösen a feldolgozó partnerekkel. Napjaink gaz­dasági kényszerpályája késztette tervezési-gyártási­­értékesítési együtt gondol­kodásra alapanyaggyártót, feldolgozót. A Budaprint, mondták a külkereskedők közül töb­ben, megbízható partner. Erről szólt elsőként a Hun­garotex londoni képviselő­je, az angol—magyar ve­gyes vállalat igazgatója is. Ugyanakkor többekkel örömmel nyugtázta: e gyártmány- és mintafejlesz­tési központ léte méltán fo­kozza majd a külkereske­dő biztos fellépését. Szin­tén emeli majd az innen kikerülő cikkek rangját, hogy a technológiai, mű­szaki újdonságaikat — akárcsak e szakmában rég­óta sokfelé­ a világban te­szik így — ezentúl szaba­dalommal védik. Karbantartás Nem utolsósorban: lé­nyeges, hogy ne csupán a felgyorsult divatváltásra le­gyen naprakészen a gyár­­, az eddiginél pontosab­ban tartsa meg a szállítá­si határidőket, tovább ja­vítsa termékei minőségét, egyebek közt egyenletesebb, színtartóbb legyen textí­liáik festése. Mindehhez el­engedhetetlen, hogy a ter­mékszerkezet folyamatos „karbantartása” mellett az eddiginél alaposabb legyen a gyártás közbeni ellenőr­zés, kiszállításokkor pedig a végeket önkritikusabban minősítsék. Különben hiá­ba a legkényesebb ízlésnek is tetsző holmi, a vevő mégsem azt latolgatja majd, megéri-e, hanem — előnyben részesítve hason­lóan divatosat, ám kifogás­talan minőségben szállító­kat — a mienkről lemond! Cs. Ben­kő Judit Nyári vásár, félidőben kelendő portékák, áruházi rekordok Lehet válogatni • Megtakarítás Soha, még ezüst- és aranyvasárnapokon sem volt akkora forgalom az áruházakban, mint az idei engedményes nyári vásáron. Három budapes­ti áruház — Skála Buda­pest Nagyáruház, Corvin, Szivárvány Kereskedelmi Vállalat — illetékeseitől kértünk gyorsmérleget az eddigi tapasztalatokról. SKÁLA BUDAPEST NAGYÁRUHÁZ — Becsléseink szerint az első napon 130—140 ezer ember jött be áruházunk­ba — mondja Tárcsás Re­zső igazgató —, 60 ezer vá­sárlás történt. Az első négy napon 50 millió forint ér­tékű forgalmat bonyolí­tottunk le, amelyből 15 millió volt az engedmé­nyes áru. A lakosság az engedményes vásárlások révén eddig nálunk 5,5 millió forint megtakarítást könyvelhet el. A legna­gyobb sikerük a férfiöltö­nyöknek, a nyári ruhák­nak, a blúzoknak, a strand­cikkeknek volt. Elfogytak a rövid ujjú ingek, a fapa­pucsok­ és a kisméretű für­dőruhák. Bízom benne, hogy a tömeg csökkenésé­vel az embereknek több idejük lesz válogatni, s ak­kor a kötött áru is elfogy. Méig 45 millió forint érté­kű árut szeretnénk eladni, úgy számítjuk, hogy a la­kosság tízmillió forintot takaríthat meg. SZIVÁRVÁNY KERESKEDELMI VÁLLALAT — Az ötvenmillió forint értékű áru mintegy felét már eladtuk, a legnagyobb sikere a sportruházatnak volt — mondja Kézdi Ká­rolyné igazgató. — Elfogy­tak a pólók, alig van sá­tor, tréningruha. Szintén elfogytak a nyári cipők, szandálok és a kockás ze­­fíringek. Szeretnénk még eladni textilméterárunkat, amely most nem fogy any­­nyira, mint tavaly, szer­zünk még be rövid ujjú in­get, mert úgy látjuk, hogy abból még nagyon sokat el tudunk adni. A vásárlás most kellemesebb, hiszen kisebb a tömeg, kezdődhet a vásár második félideje. Pálffy Judit / CORVIN ÁRUHÁZ — Mostani engedményes vásárunk kínálata nagyjá­ból hasonló a múlt évihez, újdonságképpen vegyi, koz­metikai és OFOTÉRT-vá­­sárt is rendezünk — tájé­koztat Tamás András áru­forgalmi vezető. — Szé­pen fogynak a nyári női és bakfisruhák, a szandálok, a könnyű öltönyök és a sza­badidő-ruhák. Sikere van a napszemüvegnek, elfo­gyott az ágynemű és a füg­göny. Van még tetszetős női otthonkánk, olcsón, há­zimunkához. A vásár­lé­ PESTI LÁNYOK, ASSZONYOK ♦ PESTI LÁNYOK, ASSZONYOK Évtizedek a taxinál A Főtaxinál 3305 gépkocsivezető dolgozik. Közülük mindössze 129 a nő. Hajnalban Olaszországba indul a férjével, 1200-as Ladájuk van, pontosan ki­dolgozott terv szerint ha­ladnak majd, és egészen Rómáig szeretnének le­menni. — Jó tizenöt éve, hogy megismertük az utazás ízét, örömét, azóta minden évben elmegyünk vala­merre. Mindig autóval, hi­szen mindketten hivatásos gépkocsivezetők vagyunk, és olcsóbb is így. Gyakran voltunk a bolgár tenger­parton, láttuk Spanyolor­szágot, Török- és Görög­országot is, hogy csak Eu­rópa két szélső pontját említsem. Táborozunk, ke­vés pénzből kijövünk. De utazni nagyon jó! Előbb persze a gyereket fel kel­lett nevelni, útnak indíta­ni. • • Hatvani Ferencnének, a Főtaxi gépkocsivezetőjé­nek nem csupán e szép olasz út miatt emlékezetes ez a nyár. Július 9-én nyugdíjba ment a 32 évi szolgálat után. — De másnap ugyanúgy taxin ültem, mint eddig . .. Nem tudom elképzelni az életemet taxi nélkül. Nem az autó hiányzik, hiszen hajthatnám a sajátunkat is, hanem az emberek, a válto­zatosság. Ez a pálya egy nagy kaland. Nincs két egyforma fuvar, még ugyanazon az úton sem, mert változik az utas. Hányféle embert, sorsot is­mertem meg 32 év alatt! Engem minden és minden­ki érdekel. Kivétel a ré­szeg. Részeg utast soha­sem szállítottam! Alacsony, kemény kéz­­fogású, határozott, csinos asszony. Haja, ruhája diva­tos, korához illő. Elkép­zelem, milyen szép lehetett fiatalon. — Nem is akarta a fér­jem, hogy taxizzak! De aztán belátta, nem kell en­gem félteni. Eredeti szak­mám: férfiszabó. Valahogy nem nekem való volt ül­dögélni egy műhelyben ... 1950-ben amikor a nők na­gyobb számban kerültek addig kimondottan férfi­asnak ítélt munkakörök­be, a taxi is tanfolyamot hirdetett. Gondoltam, itt az alkalom, hátha sikerül. Mondom, a férjem nem örült, hiszen a gyerek is kicsi volt még, de meg­győztem, próba szerencse. És nem bántam meg. De úgy gondolom, a taxi sem. •­­ Hatvani Ferencné a Fő­taxi 3. számú üzeménél dol­gozik. Amikor az igazga­tót, Papolczi Attilát arra kértem, szeretnék talál­kozni egy „igazi”, egy ki­tűnő taxivezető asszony­nyal, azonnal így szólt: „A Panni!” Azóta megtud­tam, 1 millió 450 ezer ki­lométert vezetett eddig — baleset nélkül. — No nem egészen — javít ki. — 1979-ben volt egy koccanásom. Tényleg nem voltam hibás, az előt­tem haladó kocsinak nem működött a féklámpája. Különben végig szerencsés voltam pályám során. Jó pályatársaim voltak, jó barátaim, valahogy szót értettem mindenkivel. Az én nemzedékem kitartó, munkaszerető. Még mindig vagyunk néhányan a taxi­nál. Pedig eleinte állan­dóan bizonyítanunk kellett, hogy alkalmasak, hogy megbízhatóak vagyunk, hogy bírjuk a strapát, hogy nem borulunk ki egyköny­­nyen, hogy nem nyúzzuk a kocsit. Talán segített en­gem, hogy soha, sem fa­gyos úton, sem kánikulá­ban nem éreztem azt, kö­telességből vezetek. Pedig minimum kétszáz kilomé­tert meg kell tenni műsza­konként, hogy gazdaságo­san fusson a kocsi. Szen­vedélyem a vezetés. Ki akartak emelni többször is, és irodába ültetni. Az az­tán igazán nem nekem va­ló! Mégis „kiemelték”: 1975- től csoportvezető, és 37—40 gépkocsivezető-társ gond­ja, baja tartozott hozzá. — Munkámat elismerték a férfiszaktársak is, és a vállalat is. Gyakran kap­tam kitüntetést. Mint cso­portvezető, különösen a fiataloknak szerettem vol­na példát mutatni, arról, hogy sohasem szabad ke­vesebbet dolgozni annál, mint amire képesek va­gyunk. Én nem kíméltem magam, 2 óra 45 perckor keltem minden hajnalban. Valaha biciklin hordtam a lányomat óvodába, ha kellett, mellékmunkát vál­laltam. Nem ismertem le­­­hetetlent. Ma is vallom, csak így lehet, és érdemes élni. Lányom közgazdász lett, vejem ágazati fő­mérnök, szépen, jól vannak egymással, tízéves, kedves lányunokám van. A család összetartó, egymást szerető. Ilyenkor úgy érzem, nem dolgoztunk hiába. Nehezen képzelem el ezt a kemény kis­asszonyt nyugdíjasán. Meg is mon­dom neki. — Számomra a nyugdí­jasélet nem lesz a tétlenség kora. Azt hiszem, szerző­dést kötök a vállalattal. Ha harminckét évig jó volt a Főtaxi, jó lesz ezután is. Bár jobban járnék ma­szekként, függetlenebb is lennék, mégsem tudom el­képzelni további életemet a közösség, a műhely, a munkatársak nélkül. Lukács Teréz AKÁC, CSER, TÖLGY, KŐRIS Falépcsők A Somogyi Erdő- és Fa­­feldolgozó Gazdaság csur­gói gyáregységében Tóth Miklós faipari mérnök, előre gyártott falépcsők több típusát dolgozta ki. Ezek tetőtér-beépítésű vagy kétszintes családi házaknál, illetve nyaralóknál, hétvégi házaknál egyaránt alkal­mazhatók. A lépcső járólap­jait több rétegből ragaszt­ják: az alsó-felső réteg akác, cser, tölgy, kőris, míg a középréteg fenyő és más puha fafajta. A gyáregység az érdekelt építőipari vállalatokhoz, TÜZÉP-ekhez elküldte a terveket, s amennyiben a kereskedelem is igényt tart rá, rátérhetnek a lépcsőszer­kezet nagybani gyártásá­ra. A termék lehetővé tenné a Somogyban nagy mennyi­ségben található akácfa gazdaságos felhasználását. (MTI) Germán temető A Borsod megyei Tiszakarád határában a régészek befejezték egy negyedik századi germán település temetőjének három éve tartó feltárását. Az ásatás során Lovász Emese, a miskolci Herman Ottó Mú­zeum régésze pontosan ötven sírt tárt fel A sírok­ból edények, ezüstfibulák, borostyán gyöngyök, ró­mai pénzek és egyéb korabeli használati tárgyak ke­rültek elő. Az utoljára feltárt sírok egyikéből ásták ki azt a vas pajzsdudort, amely a harcost védő nagy­méretű fapajzs középső részét alkotta. Ugyancsak megtalálták a pajzs fogantyúját és egy, a fegyverzet­hez tartozó nagyméretű lándzsát. A pajzsdudor meg­lehetősen ritka lelet: a most előkerültet elsősorban méretei és formája miatt tartják különlegesen érté­kesnek.

Next