Esti Hírlap, 1983. augusztus (28. évfolyam, 181-204. szám)
1983-08-13 / 192. szám
SZABADALOM VÉDI A KELMÉT Üzletkötés a laboratóriumban Közösen dönt: tervező, gyártó, értékesítő Vásárlókörutaink során latolgatjuk, vajon a kínált portéka megéri-e az árát. Sőt, mind gyakrabban fogalmazódik meg a kérdés: egyáltalában, megvegyük-e ... Nem kis gondban van hát a divatipar. A vevőért való verseny fokozódó önkontrollra készteti a portékák gyártóit, eladóit egyaránt. Nyolcvan ország A helyzetet jól példázza a minap a Budaprint Pamutnyomóipari Vállalatnál egybegyűlt seregnyi külkereskedő és a házigazdák kötetlen beszélgetése. A Hungarotex képviselői nem véletlenül látogattak el épp e nagy múltú, de felhőtlennek alig nevezhető éveket megélt céghez. Iparunk exportjában ugyanis változatlanul nagy részt képvisel könnyűiparunk, ezen belül a textilipar, melynek reprezentánsa a napjainkban sem csekély gondokkal küszködő, jelenleg mintegy tízezer dolgozót foglalkoztató, az idén 120 millió négyzetméter textíliát adó Budaprint. Termelésének 40 százaléka közvetlenül, további 20 százaléka pedig ruhának, blúznak, kosztümnek, nyugágypárnának, abrosznak, függönynek, ágyneműnek megvarrva jut el határainkon túlra. Érthető, a külkereskedők kíváncsiak, mi várható hosszabb távon is e cégtől, tájékozódásuk fontos üzleti tárgyalásaikhoz. A Hungarotexnek nyolcvan országban van képviselete, s emellett tizenegy vegyes vállalata fáradozik a magyar portéka, köztük a Budaprint cikkeinek mind gazdaságosabb értékesítésén. A textilipari cég kereskedelmi igazgatója és főmérnöke az ez év elején elkészült gyártmány- és mintafejlesztési központba kalauzolta a külkereskedőket: íme —végre!— együtt van itt a kémiai fejlesztő laboratórium, a kollekciófejlesztő részleg, a gyártmányfejlesztés és a műterem. Immár ilyen helyszínen fogadhatják üzletfeleiket is. Láthatja a partner, nyomban, miként alakul, formálódik az általa kért, óhajtott vagy csak épp körvonalazott, megálmodott szín, minta, alapanyag. Pontosabb határidők „Stratégiánk végtermékcentrikus!", hangsúlyozták a vállalat vezetői. Bizonyítékként máris mutatták a friss leporellók sorát, bennük anyagminták, rajzok, fotók, műszaki tudnivalók együttese, s a lényeg: mi minden készülhet belőle. Ám — hangsúlyozták —, azon is fáradoznak, hogy eztán ne csak kiállításokra divatbemutatókra szánt egyedi modellek készültjenek közösen a feldolgozó partnerekkel. Napjaink gazdasági kényszerpályája késztette tervezési-gyártásiértékesítési együtt gondolkodásra alapanyaggyártót, feldolgozót. A Budaprint, mondták a külkereskedők közül többen, megbízható partner. Erről szólt elsőként a Hungarotex londoni képviselője, az angol—magyar vegyes vállalat igazgatója is. Ugyanakkor többekkel örömmel nyugtázta: e gyártmány- és mintafejlesztési központ léte méltán fokozza majd a külkereskedő biztos fellépését. Szintén emeli majd az innen kikerülő cikkek rangját, hogy a technológiai, műszaki újdonságaikat — akárcsak e szakmában régóta sokfelé a világban teszik így — ezentúl szabadalommal védik. Karbantartás Nem utolsósorban: lényeges, hogy ne csupán a felgyorsult divatváltásra legyen naprakészen a gyár, az eddiginél pontosabban tartsa meg a szállítási határidőket, tovább javítsa termékei minőségét, egyebek közt egyenletesebb, színtartóbb legyen textíliáik festése. Mindehhez elengedhetetlen, hogy a termékszerkezet folyamatos „karbantartása” mellett az eddiginél alaposabb legyen a gyártás közbeni ellenőrzés, kiszállításokkor pedig a végeket önkritikusabban minősítsék. Különben hiába a legkényesebb ízlésnek is tetsző holmi, a vevő mégsem azt latolgatja majd, megéri-e, hanem — előnyben részesítve hasonlóan divatosat, ám kifogástalan minőségben szállítókat — a mienkről lemond! Cs. Benkő Judit Nyári vásár, félidőben kelendő portékák, áruházi rekordok Lehet válogatni • Megtakarítás Soha, még ezüst- és aranyvasárnapokon sem volt akkora forgalom az áruházakban, mint az idei engedményes nyári vásáron. Három budapesti áruház — Skála Budapest Nagyáruház, Corvin, Szivárvány Kereskedelmi Vállalat — illetékeseitől kértünk gyorsmérleget az eddigi tapasztalatokról. SKÁLA BUDAPEST NAGYÁRUHÁZ — Becsléseink szerint az első napon 130—140 ezer ember jött be áruházunkba — mondja Tárcsás Rezső igazgató —, 60 ezer vásárlás történt. Az első négy napon 50 millió forint értékű forgalmat bonyolítottunk le, amelyből 15 millió volt az engedményes áru. A lakosság az engedményes vásárlások révén eddig nálunk 5,5 millió forint megtakarítást könyvelhet el. A legnagyobb sikerük a férfiöltönyöknek, a nyári ruháknak, a blúzoknak, a strandcikkeknek volt. Elfogytak a rövid ujjú ingek, a fapapucsok és a kisméretű fürdőruhák. Bízom benne, hogy a tömeg csökkenésével az embereknek több idejük lesz válogatni, s akkor a kötött áru is elfogy. Méig 45 millió forint értékű árut szeretnénk eladni, úgy számítjuk, hogy a lakosság tízmillió forintot takaríthat meg. SZIVÁRVÁNY KERESKEDELMI VÁLLALAT — Az ötvenmillió forint értékű áru mintegy felét már eladtuk, a legnagyobb sikere a sportruházatnak volt — mondja Kézdi Károlyné igazgató. — Elfogytak a pólók, alig van sátor, tréningruha. Szintén elfogytak a nyári cipők, szandálok és a kockás zefíringek. Szeretnénk még eladni textilméterárunkat, amely most nem fogy anynyira, mint tavaly, szerzünk még be rövid ujjú inget, mert úgy látjuk, hogy abból még nagyon sokat el tudunk adni. A vásárlás most kellemesebb, hiszen kisebb a tömeg, kezdődhet a vásár második félideje. Pálffy Judit / CORVIN ÁRUHÁZ — Mostani engedményes vásárunk kínálata nagyjából hasonló a múlt évihez, újdonságképpen vegyi, kozmetikai és OFOTÉRT-vásárt is rendezünk — tájékoztat Tamás András áruforgalmi vezető. — Szépen fogynak a nyári női és bakfisruhák, a szandálok, a könnyű öltönyök és a szabadidő-ruhák. Sikere van a napszemüvegnek, elfogyott az ágynemű és a függöny. Van még tetszetős női otthonkánk, olcsón, házimunkához. A vásárlé PESTI LÁNYOK, ASSZONYOK ♦ PESTI LÁNYOK, ASSZONYOK Évtizedek a taxinál A Főtaxinál 3305 gépkocsivezető dolgozik. Közülük mindössze 129 a nő. Hajnalban Olaszországba indul a férjével, 1200-as Ladájuk van, pontosan kidolgozott terv szerint haladnak majd, és egészen Rómáig szeretnének lemenni. — Jó tizenöt éve, hogy megismertük az utazás ízét, örömét, azóta minden évben elmegyünk valamerre. Mindig autóval, hiszen mindketten hivatásos gépkocsivezetők vagyunk, és olcsóbb is így. Gyakran voltunk a bolgár tengerparton, láttuk Spanyolországot, Török- és Görögországot is, hogy csak Európa két szélső pontját említsem. Táborozunk, kevés pénzből kijövünk. De utazni nagyon jó! Előbb persze a gyereket fel kellett nevelni, útnak indítani. • • Hatvani Ferencnének, a Főtaxi gépkocsivezetőjének nem csupán e szép olasz út miatt emlékezetes ez a nyár. Július 9-én nyugdíjba ment a 32 évi szolgálat után. — De másnap ugyanúgy taxin ültem, mint eddig . .. Nem tudom elképzelni az életemet taxi nélkül. Nem az autó hiányzik, hiszen hajthatnám a sajátunkat is, hanem az emberek, a változatosság. Ez a pálya egy nagy kaland. Nincs két egyforma fuvar, még ugyanazon az úton sem, mert változik az utas. Hányféle embert, sorsot ismertem meg 32 év alatt! Engem minden és mindenki érdekel. Kivétel a részeg. Részeg utast sohasem szállítottam! Alacsony, kemény kézfogású, határozott, csinos asszony. Haja, ruhája divatos, korához illő. Elképzelem, milyen szép lehetett fiatalon. — Nem is akarta a férjem, hogy taxizzak! De aztán belátta, nem kell engem félteni. Eredeti szakmám: férfiszabó. Valahogy nem nekem való volt üldögélni egy műhelyben ... 1950-ben amikor a nők nagyobb számban kerültek addig kimondottan férfiasnak ítélt munkakörökbe, a taxi is tanfolyamot hirdetett. Gondoltam, itt az alkalom, hátha sikerül. Mondom, a férjem nem örült, hiszen a gyerek is kicsi volt még, de meggyőztem, próba szerencse. És nem bántam meg. De úgy gondolom, a taxi sem. • Hatvani Ferencné a Főtaxi 3. számú üzeménél dolgozik. Amikor az igazgatót, Papolczi Attilát arra kértem, szeretnék találkozni egy „igazi”, egy kitűnő taxivezető asszonynyal, azonnal így szólt: „A Panni!” Azóta megtudtam, 1 millió 450 ezer kilométert vezetett eddig — baleset nélkül. — No nem egészen — javít ki. — 1979-ben volt egy koccanásom. Tényleg nem voltam hibás, az előttem haladó kocsinak nem működött a féklámpája. Különben végig szerencsés voltam pályám során. Jó pályatársaim voltak, jó barátaim, valahogy szót értettem mindenkivel. Az én nemzedékem kitartó, munkaszerető. Még mindig vagyunk néhányan a taxinál. Pedig eleinte állandóan bizonyítanunk kellett, hogy alkalmasak, hogy megbízhatóak vagyunk, hogy bírjuk a strapát, hogy nem borulunk ki egykönynyen, hogy nem nyúzzuk a kocsit. Talán segített engem, hogy soha, sem fagyos úton, sem kánikulában nem éreztem azt, kötelességből vezetek. Pedig minimum kétszáz kilométert meg kell tenni műszakonként, hogy gazdaságosan fusson a kocsi. Szenvedélyem a vezetés. Ki akartak emelni többször is, és irodába ültetni. Az aztán igazán nem nekem való! Mégis „kiemelték”: 1975- től csoportvezető, és 37—40 gépkocsivezető-társ gondja, baja tartozott hozzá. — Munkámat elismerték a férfiszaktársak is, és a vállalat is. Gyakran kaptam kitüntetést. Mint csoportvezető, különösen a fiataloknak szerettem volna példát mutatni, arról, hogy sohasem szabad kevesebbet dolgozni annál, mint amire képesek vagyunk. Én nem kíméltem magam, 2 óra 45 perckor keltem minden hajnalban. Valaha biciklin hordtam a lányomat óvodába, ha kellett, mellékmunkát vállaltam. Nem ismertem lehetetlent. Ma is vallom, csak így lehet, és érdemes élni. Lányom közgazdász lett, vejem ágazati főmérnök, szépen, jól vannak egymással, tízéves, kedves lányunokám van. A család összetartó, egymást szerető. Ilyenkor úgy érzem, nem dolgoztunk hiába. Nehezen képzelem el ezt a kemény kisasszonyt nyugdíjasán. Meg is mondom neki. — Számomra a nyugdíjasélet nem lesz a tétlenség kora. Azt hiszem, szerződést kötök a vállalattal. Ha harminckét évig jó volt a Főtaxi, jó lesz ezután is. Bár jobban járnék maszekként, függetlenebb is lennék, mégsem tudom elképzelni további életemet a közösség, a műhely, a munkatársak nélkül. Lukács Teréz AKÁC, CSER, TÖLGY, KŐRIS Falépcsők A Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság csurgói gyáregységében Tóth Miklós faipari mérnök, előre gyártott falépcsők több típusát dolgozta ki. Ezek tetőtér-beépítésű vagy kétszintes családi házaknál, illetve nyaralóknál, hétvégi házaknál egyaránt alkalmazhatók. A lépcső járólapjait több rétegből ragasztják: az alsó-felső réteg akác, cser, tölgy, kőris, míg a középréteg fenyő és más puha fafajta. A gyáregység az érdekelt építőipari vállalatokhoz, TÜZÉP-ekhez elküldte a terveket, s amennyiben a kereskedelem is igényt tart rá, rátérhetnek a lépcsőszerkezet nagybani gyártására. A termék lehetővé tenné a Somogyban nagy mennyiségben található akácfa gazdaságos felhasználását. (MTI) Germán temető A Borsod megyei Tiszakarád határában a régészek befejezték egy negyedik századi germán település temetőjének három éve tartó feltárását. Az ásatás során Lovász Emese, a miskolci Herman Ottó Múzeum régésze pontosan ötven sírt tárt fel A sírokból edények, ezüstfibulák, borostyán gyöngyök, római pénzek és egyéb korabeli használati tárgyak kerültek elő. Az utoljára feltárt sírok egyikéből ásták ki azt a vas pajzsdudort, amely a harcost védő nagyméretű fapajzs középső részét alkotta. Ugyancsak megtalálták a pajzs fogantyúját és egy, a fegyverzethez tartozó nagyméretű lándzsát. A pajzsdudor meglehetősen ritka lelet: a most előkerültet elsősorban méretei és formája miatt tartják különlegesen értékesnek.