Esti Hírlap, 1983. december (28. évfolyam, 284-307. szám)

1983-12-01 / 284. szám

• Tegnap a szovjet tele­vízió estjének kiemelkedő programja volt a moszkvai Kis Színház Beszélgetések holdviláignál című televí­zióra vett előadása. Kiemel­kedő nemcsak azért, mert V. Ivanov tökéletes arány­­érzékű rendezésében jobb­nál jobb színészek nem csu­pán játszották, hanem min­den porcikájukban élték a szerepüket. Kiemelkedővé elsősorban a történetek megírásának minősége, a drámai anyag tette. Vaszilij Suksin négy elbeszélését tolmácsolták a Kis Színház művészei, annak a Suksin­­nak munkáit, akiben még soha nem csalódtunk. Megindító volt a maga be­­fejezetlenségében az első történet. Az elvált asszony talán utolsó, bátortalan kí­sérlete, hogy újra férfitá­maszra találjon. Azok a té­tova beszélgetések, az a csendes szomorúság, ami a harmonikázó kisfiú arcán is ott­ lopakodott, az a semmi mással össze nem téveszt­hető szibériai falusi hangu­lat, amely a történetet át­lengte, a maga egyszerűsé­gében is torokszorítóan szép és megrendítő volt. Ha az első történetet a moll hang­nem és a pasztellszínek jel­lemezték, a másodikban magasra csapott a szenve­dély lángja, harsány, bí­borszínű, vad tüzek égtek benne. Pedig látszólag csu­pán egy öregember és egy öregasszony, két magányos hetvenes özvegy egymásra találási kísérletéről, egybe­­kelési szándékáról szólt. A történet és feldolgozása­ valóságos kis remekmű volt. Legkevésbé sikerült a har­madik történet, nem vált világossá, mire ment ki a faluban nyaraló ifjú és vétlen tudósok megleckéz­­tetése. A negyedik epizód ismét fölszárnyalt. Súlyos emberi tragédiákat bontott ki, nehéz történelmi háttér mögül. Igazi maradandó művészi élményt nyújtot­tak e Suksin-történetek. (barabás) Mókakabaré A Budapesti Művelődési Központ mozikabaré-soro­­zatot szervezett, amelyet péntek esténként 10 órai kezdettel mutatnak be az Olimpia moziban. Decem­ber 2-án fellépnek — a színpadon —: Horváth Ti­vadar, Forgács Gábor, Ko­vács Erzsi, Verebély Iván és Voith Ági; filmen: La­­tabár Árpád és Latabár Kálmán, Sennyei Vera, Balázs Samu és Vay Ilus. Konferál: Szuhay Balázs. A BABITS-ÉVFORDULÓ TISZTELETÉRE Laodameia a Várban Ha nehéz vállalkozás is, semmiképpen sem volt hiá­bavaló színpadra állítani Babits Laodameiáját. A XIX. századi angol mintá­ra készült „vérszínű” drá­mát olv­asni sem könnyű, a rímek, strófák tökélye mö­gött leselkedő földöntúli borzalmak könnyen el­ijeszthetnek a szellemi erő­feszítéstől. Testet, formát adhat a rejtőzködő indulat­nak a színjáték, s Ruszt József rendezése részben teljesítette is e feladatot. A várszínházi Laodameiában már nem a tökéletes kom­pozíció, a költői formák já­téka kötötte le figyelmün­ket, végig érezzük hatását a színpadról áradó szenve­délynek. Ezt hangsúlyozza a látvány is: Csányi Árpád sötét szigorúságú díszlete, a kort idéző és a hangulatot erősítő jelmezek, textilek, Schaffer Judit munkái. Laodameia királyné nem elégszik meg a jóslattal, nem nyugszik bele a hír­nök üzenetébe sem. Férjét akarja, nemcsak emlékét, szellemidéző áldozata ezért hatol a végzet szabta hatá­­­rokon túlra. Amíg a szín­padon nő a feszültség, amíg a lányok és fiúk kara előkészíti, a jós­ karvezető és a hírnök pedig kibont­ja a tragikus előzménye­ket: egységes a színpadi ha­tás. A színház stúdiósai odaadóan, a versek hatása alatt játszanak. Oszter Sán­dor (Hírnök) dinamikus keménysége, Avar István (Iphiklos) visszafogott fáj­dalma egyensúlyban tartja a nekivaduló érzelmeket. A színrehozás gondjai akkor kezdődnek, amikor a má­sodik részben a földöntúli árny, és az élő, vágyakozó nő találkozása játszatik. Hámori Ildikó előtt olyan feladat áll, amelyet kivéte­lesen erős szellemi összpon­tosítás, és fizikai teljesít­mény ellenére sem tud — mert nem lehet — megol­dani. A színház és közönségé­nek egyetértése többnyire csak addig terjed, míg a színészt élő emberi lénnyel azonosíthatjuk. A tragikus csúcspont: Laodameia és halott férje, Protesilaos (Pálfi Zoltán) véres, szerel­mes találkozása így túlzot­tan naturális, majdnem­­hogy nevetséges lesz. S a királynőnek is talán azért kell megőrülnie, hogy könnyebben elfogadjuk e síri jelenet túlvilági való­ságosságát. Ez újabb nehéz­ség elé állítja Hámori Ildi­kót. Az őrületet, a szerel­mes szenvedély mellett kell megmutatnia, nem azonosí­tani a kettőt, és amíg ter­mészetesnek veszi kísérte­ties együttlétét a halottal, kettősüket kicsit ironiku­san, kívülről is kell néznie. Szerencsére a befejezés a kezdethez hasonlóan — visszatér a babitsi „szóva­rázs” hitelességéhez. Itt a főszerep a Karé — bár a gyakorlatlan hangok szóló­ja néha rontja­­a hatást — és a Jósé. A színpadra ál­lítók szerencsés kézzel tol­dották meg Gáti József szö­vegeit. A Jós nyúlfarknyi szerepének is súlyt ad. Öröm, hogy ezután is sokat látjuk — halljuk még. Kar­vezetőként a fiatalokat inti és értékeli, magyarázza az eseményeket. A színész ma­gasra röpíti a magasba vá­gyó­­szókat, s ha jóval a színpadon túlra, az sem baj. A Laodameiát a fiatal költő érzelmei fölé pajzsuló feszített formamágia drá­májaként kell elfogadnunk, s ennek éppen olyan hiva­tott előadója Gáti József, mint amilyen író-mestere Babits. Molnár Gabriella KEK SZOMBATI KONCERTEK A Kertészeti Egyetem Klubjában december 3-án, szombaton este nem akár­milyen koncertsorozat vár­ja az érdeklődőket. A Kor­morán együttes után Tolcs­­vay László élő lemezbemu­tatójára kerül sor, majd pedig hosszú idő után is­mét színre lép a Fonográf A Kormorán egyébként ebben az évben komoly külföldi sikereket ért el. — Koncerteztünk Auszt­riában, Lengyelországban, Hollandiában és az NSZK- ban. Évek óta nagy szere­tettel fogadnak bennünket ezekben az országokban — mondta Koltay Gergely, a K­amorán együttes vezető­je, majd szót ejtett még arról, hogy a nyáron Jan­­csó Miklóssal forgattak két televíziós filmet. HNGAROIQN J.S.Bach Il./h-moll/szvit, BWV 1067 Schubert VIII./h-moll/ szimfónia, D.759 (Befejezetlen) Szobányi János /fuvola/ A Magyar Rádió szimfonikus zenekara Vezényel: Otto Klemperer /Archiv felvétel/ LPX 12 379 ÁRA: 70 Ft DECEMBERRE VÁRHATÓ ... Móra-újdonságok Hangyaúton címmel 8 éven felüli gyerekekhez szól Döbrentei Kornél köte­te. A Gépek és képek cí­mű könyv ugyanezt a kor­osztályt érdekelheti. Akik a Delfin sorozatot kedvelik és gyűjtik, most Haggard, Henry Rider: Salamon ki­rály kincse című kötetével bővíthetik gyűjteményüket. Scinke-picinke az óvodáso­ké, 262 oldalon tanítja őket koruknak tetsző rig­musokra, mesékre. B. Mé­hes Vera Számlépcsője ez­úttal másodszor kerül a könyvesboltok polcára. Az 5 éven felülieknek szánt Vidám matematika II., va­lamint Pipacska és Koc­kapaci újabb kalandjai is várja olvasóit. A Kozmosz­kiadványok között szerepel a Világirodalom gyöngysze­mei sorozat újabb darabja­ „Fehér szél támad ...” címmel a bolgár költők antológiája. NÉGYSZÁZ ÉV UTÁN Kódex-különlegesség A legtöbben csak kézbe­veszik, megcsodálják és vesznek helyette olcsóbb könyveket. Sokan biztos mozognak is: ezerötszáz fo­rint egy könyvért , mely­ben gombák láthatók. A Clusius kódex mégis kapós, kiadója nem fog ráfizetni. Az Akadémiai Kiadó „nagy dobása” idegen ötletre szü­letett. A Nemzetközi Clu­sius Társaság javasolta, hogy készítsenek közös ki­adványt a XVI. századi tu­dós munkáiból. Carolus Clusius — mint az album pótolja művelt­ségünk hiányait — német­alföldi botanikus volt, a flórakutatás úttörője, a gombatan megteremtője. A turizmus korából vissza­nézve is impozáns, meny­nyit utazott, igaz akkor még útlevél, vízumok nél­kül tehette, de a korabeli közlekedési eszközökkel, rossz utakon többször is bejárni csaknem egész Eu­rópát,­ szép teljesítmény. Magyarországon is többször járt. Nyugat-Dunántúl és a környező vidék növényvi­lágából 1583-ban adott ki könyvet, 1601-ben pedig a világ első gombákkal fog­lalkozó monográfiáját. Érdekes a nevét viselő ki­advány is. Az akkori mo­nográfia fakszimile nyoma­tán kívül tartalmazza azo­kat a színes, eredeti illuszt­rációkat, amelyekről famet­szeteket készítettek, mert másképp a korabeli nyom­datechnika nem tudott megbirkózni velük, s ame­lyeket több száz évig elve­szettnek hittek. Neves ma­gyar és külföldi szerzők ír­tak most tanulmányokat Clusius koráról, életéről, munkásságáról, a mű kelet­kezési körülményeiről. Né­met nyelven .. S ha mind­ez gyönyörű is, kinek kell Magyarországon? A szép album irodalmi szerkesztő­je, Káldor Mária, és mű­szaki szerkesztője, Löblin Judit válaszol. — Jelentős tudományos munka ez, amely ma is ér­dekes a mikológusoknak (gombászok), botanikusok­nak, biológusoknak. A gom­bák képei mellett jól lát­­hatók a régi magyar elne­vezések is, Clusius egyik mecénása, Batthyányi Bol­dizsár kézírásával, vagy az például, hogy­ ezt „nem jó ennyi”. Szóval a nép­rajzosok, nyelvészek is sze­rethetik a Clusius-kódexet. Végül a szép könyvek gyűj­tőire is gondoltunk. Az Akadémiai Kiadó szakemberei úgy vélik, el­ért hozzánk ismét egy di­vat, a változó tudományos értékű fakszimile vagy rep­rint szuperprodukciók di­vatja —, s ezt versenyké­pesen követni kell. — Clusius egy másik mű­vét is kiadták Grazban reprintként. A mi albu­munknak elsősorban tudo­mányos értéke van, s hogy a kivitel méltó legyen, azért készítettük ilyenre. Természetesen a hétközna­pi olvasóknak drága könyv lett, de nem is nekik szól. A kódexek között — de tudományos jelentőségéhez képest is — viszonylag ol­csó. — Hogy áll a sokat szi­dott magyar nyomdaipar az ilyen megbízásokkal? — Ha van megfelelő pa­pír, alapanyag, jól előké­szített kézirat, szívesen vál­lalkozik még arra is a nyomda, hogy bizonyos műveleteket kézzel csinál­janak. Egy ilyen kiadvány a mostani mu­­kásokat meg­tanítja hagyományos mó­don dolgozni, s arra, hogy örömöt leljenek a munká­ban. Tudják, hogy van ér­telme küszködni, mert mestermunkát és nem tu­catkönyvet készítenek. — Visszahat ez az ol­csóbb könyvek minőségé­re? — Kellene. Mindenesetre megmutatja, mit lehet el­érni, ha igényesek va­gyunk De egy kiadó is úgy gazdálkodik, hogy van, ami­re költhet, másra nem. Egy ilyen szép könyv pedig sokba kerül. Tótisz András Donald kacsa és a többiek Meg kell vallani, némi kis csalódást okoz a talál­kozás Donalddal, Plútóval, Mikivel és a többiekkel. S a csalódást nem az okozza, hogy az idősebbek emléke­zetében sokkal mulatságo­sabbak voltak Walt Disney örök életű rajzfilmfigurái, hanem arról, hogy ez a ti­zenegy részből álló összeál­lítás a „kései korszakból” való. Abból­ az időből, ami­kor­ már ki tudja hány bőrt húzott le a mester szenzá­ciós teremtményeiről. Mindez, persze nem azt jelenti, hogy ne lennének most is hallatlanul mulat­ságos pillanatai Donaldnak például, akit a vízcsap csö­pögése nem hagy aludni, vagy Plútónak rögtön az elején az a kétségbeesett igyekezete, hogy megszaba­duljon egy rugótól. Tündé­nek a kis mókusok is, amint Donaldot megleckéz­tetik, kár, hogy Miki itt már csak unalmas háziúr­ként mutatkozik be, s nem az a renitens, nagyszájú, ügyes fickó, aki önmagá­nak és alkotójának meg­alapozta a világhírnevet. Persze még így is kiderül, hogy hányan élnek Walt Disneyből, mert talán­­ az összeállítás legjobb darab­ja, az „ős Maci Laci” ka­­­­landjai a halakkal és a vadőrrel. Ez az epizód vi­lágosan mutatja, Hanna és Barbera honnan merítették nemcsak az ihletet, hanem a konkrét ötletet, sőt, a fi­gurákat is. A felnőttek enyhe csalódása ellenére így is valószínűleg a gye­rekek legjobb karácsonyi moziajándéka lehet ez az összeállítás — s persze a felnőttek se bánják meg, ha elkísérik a kicsiket. — bel — Hé, élet! Hetyke kihívást sejtet a cím, ám a finn Tapio Suo­­minen fiatal hősei kénysze­rű álarc gyanánt öltik ma­gukra a kihívó hetykesé­get. Az érzelmi és lel­ki elhanyagoltság sérültje mindkét kamasz, a túlko­ros osztály két „réme”. Suominen nem szándéko­zik kevesebbet tenni, mint­hogy közel vigyen ehhez a senkinek sem fontos két fiúhoz, megértesse a szét­hullásnak azt az átmeneti állapotát­, amikor még min­den visszafordítható lenne. Jussi is, Pete is az őket körülvevő légüres tér, ful­doklói, iskolai lázongásuk meg nevelhetetlenségük olyan kétségbeesett kapáló­zás valami fogódzó után, amit, ha más nem, legalább a tiltakozásuk e dühödt módja kínál nekik. A kallódó kamaszokról szóló történeteknek azt a válfaját képviseli a Hé, élet!, amely a mikrokör­nyezet tényszerű ábrázolá­sával igyekszik túllépni a didaktika szűkkeblű hatá­rait. A látszólag hűvös tárgyszerűségben megérez­ni Suominen keserűsé­gét és felháborodását, s ez­zel éri el a film, hogy az együttérzés nem olvad szét a semmire sem alkalmas sajnálkozásban. A rend­őrök brutalitása, a tanári kar kicsinyes és korlátolt tekintélyelvűsége, az ott­hon közönyös légköre reá­lis és hiteles képekben, szi­tuációkban jelenik meg, és ez akkor is erény, ha mind­ez ismerősnek hat. Egy jól ismert és többször filmre vitt téma finn változata kerül tehát elénk egy olyan filmben, amelyben az egyéni stílus és az egyéni látásmód áldott jegyeinek hiányát a feltétlenül tisz­tességes alkotói magatar­tás enyhíti. (bársony) □ SZÓL A NÓTA cím­mel 4-én, délután 3-kor Bessenyei Ferenc, Puskás Sándor, Szentendrei Klára, Fazekas József, Katona Er­zsi, Szabó József, Balogh Rozália, Kornai Júlia, La­ky Erzsi, G. Galambos Er­zsi. Balogh Albert és népi zenekara lép fel a Pataky Művelődési Központban — közös rendezésben a Zene­műkiadóval. Műsorveze­tő: Hortobágyi Judit.

Next