Esti Hírlap, 1984. február (29. évfolyam, 29-51. szám)

1984-02-11 / 36. szám

LIBANON Légitámadások, tűzpárbaj, evakuálás Bejrút, Damaszkusz, Jeruzsálem, február 11. A TASZSZ damaszkuszi jelentése szerint az izraeli légierő gépei pénteken a kelet-libanoni Bamdun és Manszuria városokat bom­bázta. Az izraeli támadás­nak több tucat polgári ál­dozata van. A jelentés sze­rint a térség közvetlen kö­zelében levő szír légvédel­mi erők tüzet nyitottak az izraeli harci gépekre. Hírügynökségek jelentet­ték, hogy a pénteki izraeli bevetés 20 percen át tar­tott és négy hullámban támad­ták a fővárostól délre eső területeket is. Az izraeli rádió jelentése szerint izraeli páncélozott járművek a dél-libanoni megszállt területről észak felé vették irányukat és pénteken már Bejrúttól 12 kilométerre voltak. Nyuga­ti diplomáciai források sze­rint az izraeli akció célja, hogy elzárja a keleti hegy­vidéken levő libanoni el­lenzéki erők utánpótlási vonalát a Bejrúttól délre eső körzettől. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia tegnap több mint ezer nyugati ál­lampolgárt szállított el légi hídon Bejrút nyugati és keleti részéből. A polgári személyeket, főként diplomatákat, ame­rikai és brit katonai he­likoptereken Ciprusra szállították át. Az eltávozók között túlnyo­mórészt amerikai és brit állampolgárok, továbbá ka­nadai, ausztráliai, nyugat­német, dán, svéd, japán és egyiptomi diplomaták, kö­­vetségi alkalmazottak vol­tak. A spanyol kormány egyidejűleg bejelentette, hogy a napokban elszállítja Bejrútból a 200 fős spanyol kolónia tagjait. Az elszál­lítás ma folytatódik. A bejrúti repülőtérre teg­nap megérkezett a Nem­zetközi Vöröskereszt repü­lőgépe, 22 tonna gyógy­szerrel. A libanoni fővárost ket­tészelő demarkációs vonal mentén tegnap a késő esti órákban ismét heves tűzpárbajra került sor a kormányerők és a mohamedán ellenzéki erők között. A diplomáciai erőfeszíté­sek — egyelőre — változat­lanul holtponton vannak. Az elmúlt 24 órában némi reményt keltett azonban az, hogy az ellenzéki Nemzeti Megmentési Front képvise­lői Damaszkuszban tegnap nyilatkozatot tettek közzé. Ebben az ellenzék a kor­mányhadsereg újjászerve­zését indítványozza. A két­napos damaszkuszi találko­zón Franzsie volt libanoni elnök, Rasid Karami egy­kori kormányfő és Valid Dzsumblatt, a Haladó Szo­cialista Párt elnöke vett részt. Francia szocialisták Varsóban Józef Czyrek, a LEMP PB tagja, a KB titkára teg­nap fogadta a Francia Szocialista Párt parlamen­ti frakciójának küldöttsé­gét. A francia delegációt Pierre Joxe, a parlamenti csoport elnöke vezeti. A két küldöttség tájékoztatta egymást országa helyzeté­ről. LETARTÓZTATÁS Az olasz rendőrség őri­zetbe vett egy belga férfit, aki a 112 amerikai robot­­repülőgépet befogadó co­­misói NATO-támaszpont bejáratánál fényképfelvé­teleket készített. MEESE KINEVEZÉSE MIATT Demokrata képviselők tiltakozása Washington, február 11. Az amerikai kongresszus egy demokratapárti képvi­selőkből álló csoportja til­takozását fejezte ki amiatt, hogy Edwin Meese-t, az el­nök egyik volt tanácsadóját jelölték ki az igazságügymi­­niszteri posztra. A képvi­selőház 25 tagja nyílt levél­ben szögezte le, hogy „Meese-nek nincs joga be­töltenie ezt a posztot”. Mint ismeretes, Meese nagy politikai botrányt okozott, amikor a közel­múltban úgy nyilatkozott: azok, akik ingyen levesért állnak sorba, kizárólag „ta­karékosságból” teszik ezt. A nemrég nyilvánosságra ho­zott hivatalos adatok ezzel szemben azt mutatják, hogy jelenleg több mint 40 millió amerikai állampolgár él a „szegénységi határ” alatt. Meese legújabb megnyilat­kozása is méltó eddigi szó­lamaihoz: az ABC amerikai televíziós társaságnak a na­pokban adott interjújában kifejtette, hogy az USA-ban csak azok nem rendelkez­nek lakással, akik nem is akarnak... PALME KÖRÚTJA San José, február 11. Olof Palme svéd minisz­terelnök tegnap közép-ame­rikai körútjának utolsó ál­lomására, Costa Ricába ér­kezett, ahonnan ma este hazaindult Stockholmba. San Joséban tartott sajtó­értekezletén a svéd kor­mányfő megismételte, hogy országa támogatta a nica­­raguai sandinista nemzeti felszabadítási frontot a So­­moza-diktatúra megdönté­séért folyó harcában és az­óta is segíti az ország új­jáépítését. Palme szólt a közép-ame­rikai térség általános hely­zetéről is. Rámutatott, hogy az itt élő népeknek ma­guknak kell megoldaniuk problémáikat. Támogatásá­ról biztosította a Mexikó­ból, Venezuelából, Kolum­biából és Panamából álló Contadora-csoport békeerő­feszítését, amit „egyfajta latin-amerikai függetlensé­gi nyilatkozatnak” nevezett, s bölcs döntésnek nevezte Costa Rica tavaly kinyil­vánított semlegességét. RENDKÍVÜLI biztonsági intézkedések Kasmírban Kivégzés Új-Delhiben Új-Delhi február 11. Ma hajnalban Új-Delhi központi börtönében végre­hajtották a halálos ítéletet az 50 éves Makbui Batton, a „Dzsammui és Kasmíri Felszabadítási Front” nevű szakadár szervezet vezérén. Két gyilkosságért és Pa­­krizbán javára folytatott kémkedésért ítélték halál­ra. Hívei terrorakciókkal kísérelték meg élete meg­mentését. Nyolc nappal előbb az angliai Birming­hamben elraboltak egy in­diai diplomatát és életéért cserébe egymillió fontos váltságdíjat és Batt sza­badságát követelték. Az indiai kormány nem enge­dett, mire meggyilkolták a diplomatát. Egy nappal az ítéletvégrehajtás kitűzött napja előtt fiatal kasmíriak Új-Delhiben megkísérelték elrabolni a tájékoztatási ál­lamtitkár kasmíri szárma­zású feleségét és gyerme­keit, de sikertelenül. Kas­míriak a határ mindkét oldalán, tehát Pakisztán­ban is megtorló akciókkal fenyegetőztek, ha kivégzik­ Battot. Az indiai hatóságok ezért tegnap óta rendkívüli biz­tonsági intézkedéseket lép­tettek életbe az ország egész északi részén. A rendőri erőket teljes ké­szültségbe helyezték, több száz, szakadár tevékenység­gel gyanúsított kasmírit őrizetbe vettek, köztük a halálraítélt fivérét, Ghulam Nabi Battot. ANGLIA London, február 11. A recesszió és a nagy­arányú munkanélküliség kí­sérőjelenségének mondják hivatalos körökben azt a tényt, hogy a múlt évben ötezerrel csökkent az angol egyetemekre újonnan fel­vett hallgatók száma. 1982- ben még 74 514 hallgatót vettek fel a szigetország 53 egyetemére, tavaly már csak 69 631-et. Az is tény viszont, hogy éppen a mun­kanélküliség miatt is sok fiatal az egyetemeken sze­retné átvészelni a nehéz időket: 1982-ben még 149 330 kérte felvételét, ta­valy már 157 015. A tory kormány ráadásul az oktatási kiadások csök­kentése folytán az egyete­mek részére nyújtott támo­gatás mértékét is mérsé­kelte. OKTATÁSI GONDOK :j!i!Hiiimiinui!iHiinii*iiiiniiininiiiiiiiii2 AZ IDŐ I SODRÁBAN I ZiliMIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIflllllllllllltr o „Régebben a chilei de­mokrácia Latin-Amerika példaképe volt. Az elmúlt tíz évben azonban a terror és az elnyomás uralta az országot. Betiltották a po­litikai pártokat, üldözik a baloldali erőket, lábbal ti­porják az emberi jogokat”. Így fogalmazott Felipe González spanyol minisz­terelnök abban a levelében, amelyet a nyugat-európai országok állam- és kor­mányfőihez intézett még ta­valy szeptemberben, együttműködésüket kérve ahhoz, hogy „Chilébe visz­­szatérjen a demokrácia”. A törvényesen, parlamenti vá­lasztások révén hatalomra került Allende-féle haladó Népi Egység megbuktatásá­nak tragikus évfordulóján írt sorok igencsak indokol­tak voltak. Az immár több mint egy évtizedes Pinochet-rend­szerrel szemben a chilei la­kosság mind szélesebb ré­tegei követelik a demokra­tikus szabadságjogok hely­reállítását. A tavaly év ele­je óta egyre növekvő népi elégedetlenség hátterében az alapvető polgári jogok durva megsértése mellett az ország súlyos gazdasági vál­sága húzódik: az aktív la­kosság több, mint egynegye­de, a santiagói egyetem adatai szerint a munkaké­pes emberek 35 százaléka van állás nélkül. A katonai rezsim minden állítása ellenére a chilei gazdasági élet továbbra is pang. A dél-amerikai or­szág gazdasága egyedül 1982-ben 15 százalék­kal hanyatlott. Az „értéke­sítési és termelési adatok arra utalnak, hogy a re­cesszió folytatódik, a kor­mány nem képes véget vet­ni a gazdasági válságnak” — vallotta Humberto Vega közgazdász, a chilei kato­likus egyházhoz közel álló, tekintélyes kutatóintézet szakértője. Még az Ipari és Kereskedelmi Szövetségben tömörült tőkések is, akik pedig hagyományosan tá­mogatják Pinochet rendsze­rét, széles körű állami szub­venciókat sürgetnek, mivel szerintük csak így lehet is­mét mozgásba hozni az or­szág termelési és pénzügyi rendszerét, munkát adni az­ állástalanoknak. Több nyugati, tárgyila­gos közgazdasági szakértő úgy vélekedik, hogy Chilé­ben kudarcba fulladt a ne­ves amerikai közgazdász, Milton Friedman nevével fémjelzett úgynevezett mo­netaristás gazdasági kísérlet. Chile az utóbbi években rendre nyitva állt a külföl­di tőke előtt, nagymérték­ben csökkentették a beho­zatali vámokat, mindennél előbbrevalónak tekintették a gazdasági növekedést. Csaknem négyszáz — még Allende idejében — államo­sított vállalatot adtak ma­gánkézbe, beszüntették a Népi Egység kormányzása előtt megkezdett agrárre­formot, a kiosztott föld egy részét visszaadták korábbi tulajdonosaiknak. A nagy gazdasági fellen­dülésnek, a felületes szem­lélő által csodaként emlege­tett felvirágzásnak 1981-re befellegzett, A chilei nyers­anyagkivitel alapját képe­ző réz világpiaci ára nagy­mértékben zuhant, a köny­­nyelmű hitelpolitika követ­keztében Chile rekordmér­tékben eladósodott: 18 mil­liárd dollárnyi külföldi tar­tozást kellene visszafizet­nie. A reálbérek 27 száza­lékkal csökkentek, az inflá­ció pedig meghaladta a 30 százalékot az országban.­ ­ Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy a chilei tár­sadalom széles rétegeit érintő elégedetlenségi hul­lám oka csupán a gazdaság visszaesése, az életszínvonal hanyatlása lenne. A megszi­gorított rendkívüli állapot, a rendfenntartó erők ria­dókészültségbe helyezése ugyanis nemcsak a balol­dali, hanem a polgári ellen­zéket is a katonai rezsim ellen tömöríti. A gazdasági „egérfogó­ba” került Pinochet még „marxista merényletet” szimatolt a tavaly januári több ezres tüntetés láttán, amelyet Frei, a néhai chilei elnök emlékének adózó mi­se után tartottak Santiago utcáin. Ugyanabban a hó­napban, valamivel később már több ezer szakszervezeti aktivista nyílt levelet inté­zett Pinochet tábornokhoz, népszavazást követelve a katonai rendszer további sorsáról, majd márciusban több ellenzéki párt is kö­zös felhívásban sürgette a demokrácia helyreállítását Következett május 11-e, amikor is a Rézbányászok Szövetsége kezdeményezé­sére megtartották a rend­szer elleni első országos tiltakozó napot, amelyet a további hónapokban újabb megmozdulások követtek. A rendőrség minden alka­lommal brutálisan lépett fel a tüntetőkkel szemben, több tucatnyi halálos áldo­zatot követelve. A múlt év augusztus el­ső hetében tartott véres tiltakozási nap után a pol­gári ellenzéket tömörítő Demokratikus Szövetség Pinochet lemondását és át­meneti kormány megalakí­tását követelte. A tábornok ehelyett kormányátalakí­tást hajtott végre; a bel­ügyminiszteri posztot pol­gári politikusnak, Onofre Jarpának adta, aki annak idején a Népi Egység meg­rögzött ellensége volt. Az új belügyminiszter később nagylelkűen úgy véleke­dett, hogy a polgári pártok működése 1984 közepén „engedélyezhető” és „még 1939 előtt” parlamenti vá­lasztásokat tartanak az or­szágban. Az időpont kitűzé­se azzal függ össze, hogy Pinochet a gazdasági fellen­dülés idején, 1980-ban tar­tott népszavazáson az évti­zed utolsó előtti évéig hosz­­szabbíttatta meg „mandá­tumát”. A sors fintora, hogy tavaly ősszel már a ma­­gánteherautó-tulajdonosok is tiltakozásuknak adtak hangot, s sztrájkba léptek, ők a közellátásban tölte­nek be igen fontos szerepet, s az 1973 őszi munkabe­szüntetésükkel nagymér­tékben hozzájárultak a Né­pi Egység megbuktatásá­hoz ... " A chilei katolikus egyház újabb és újabb felhívásban sürgeti a Pinochet-rezsimet, hogy folytasson tárgyaláso­kat a polgári ellenzéket tö­mörítő Demokratikus Szö­vetséggel a szabadságjogok helyreállításáról. Időköz­ben a hadseregben, főleg az alacsonyabb rangban le­vő katonatisztek körében, de még a légierő parancs­nokai között is mind többen sürgetik a demokratikus intézmények visszaállítását. Tavaly októberben például Fernando Matthei tábor­nok, a junta tagja, a légierő főparancsnoka közölte, hogy „kész leülni a tárgyalóasz­talhoz akár a marxistákkal is”. További erőt adott a chi­lei ellenzéki mozgalomnak, hogy tavaly szeptember ele­jén létrejött a Demokrati­kus Népi Mozgalom, amely a Kommunista Pártból, a Szocialista Párt egyik bal­oldali szárnyából, a ke­resztény baloldalból, és to­vábbi más baloldali cso­portokból áll. Ez év február első vasárnapján pedig a chilei fővárosban tünteté­sekkel fejeződött be a De­mokratikus Népi Mozgalom több napos országos gyűlé­se, hatezer résztvevővel. A helyszínre kivezényelt ro­hamrendőrök vízágyúkkal, gumilövedékekkel és könnygázgránáttal avatkoz­tak be, több személyt le­tartóztattak. A Demokratikus Népi Mozgalom programját a szocialista párti Manuel Al­­meyda, a koalíció vezetője ismertette. Eszerint az ösz­­szes ellenzéki, tehát polgári erők bevonásával is ideig­lenes kormányt kell létre­hozni, miután a katonai rendszert távozásra kény­szerítették. A következő lé­pés az alkotmányozó nem­zetgyűlési választás lenne. Almeyda azt is közölte, hogy a Demokratikus Népi Mozgalom március 27-ére tömegtüntetést tervez az aznap tartandó általános sztrájk támogatására. A chilei ellenzék nem táplál illúziókat, hanem újabb erőpróbára készül. Pogonyi Lajos : TÁBORNOK ÉS A FUVAROSOK Hawke Kínában Peking, február 11. Robert Hawke ausztrál miniszterelnök ma befe­jezte kínai látogatásának pekingi részét és vidékre utazott. Az ausztrál kor­mányfő holnap utazik to­vább Sanghajból a 18 na­pos ázsiai körút következő állomására, Szingapúrba. Vonat­szerencsétlenség Új-Delhi, február 11. Negyvenhárom halottja és 100 sebesül­tje van az eddigi jelentések szerint annak a vonatszerencsét­­lenségnek, amely tegnap történt az indiai főváros közelében. Egy személyvo­nat vezetője nem vette fi­gyelembe a tilos jelzést és belerohant egy állomáson veszteglő expresszvonatba. Hídon és alagúton A Nagy-Britanniát a kontinenssel összekötő alagút évszá­zados álma egy lépéssel ismét közelebb került a megvalósu­láshoz. Franciaország két legnagyobb ipari csoportosulása csat­lakozott az „Euroroute” néven az alagút megépítésére, 1981-ben létrejött brit vállalati csoportosuláshoz. Közös tervük az alagút és a híd összekapcsolásán alapul: a francia és a brit partoktól egy-egy hídszelvényt építenek mesterséges szigetekre. A hídszelvények a csatorna közepén, egy 19 kilométer hosszú alagútban végződnének. A hidakon, il­letve az alagútban két sínpár, a sínpár mindkét oldalán pedig egy-egy kétsávos autóút futna.

Next