Esti Hírlap, 1984. február (29. évfolyam, 29-51. szám)

1984-02-11 / 36. szám

ÉS KOSSUTH­­KÖNYVEK A mezőgazdasági könyv­napokra jelent meg Csiz­madia Ernő: Az MSZMP agrárpolitikája és a ma­gyar mezőgazdaság című könyve, amelyben — töb­bek között — részletesen elemzi, hogy minek köszön­hetők nemzetközileg is el­ismert mezőgazdasági ered­ményeink. Mátyás Antal: A polgári politikai gazda­ságtan napjainkban című könyvében a legfontosabb polgári közgazdasági elmé­letek és nézetek változásait, illetve továbbfejlesztését vizsgálja. A polgári filozó­fia a XX. században című sorozat újabb kötetében Juhász Anikó az egziszten­cializmus oroszországi vo­nulatának legjelentősebb képviselője, Nyikolaj Ber­­gyajev munkásságát elem­zi. Ismét megjelent Kossa István nagy sikerű me­­moárkötete, a Dunától a Donig, amelyben olyan té­nyeket tár a fiatal nemze­dékek elé, melyek soha nem mehetnek feledésbe. A Szülőknek a nevelésről sorozat korosztályonként foglalkozik a gyermekek nevelésével. A megjelent két könyvecske — Hevesi Katalin—Kenéz Márta—dr. Püspöky Gabriella: A cse­csemő fejlődése és Kálló Éva—Kenéz Márta—dr. Lő­­rinczy Erzsébet: A kisgyer­mekkor — 0—1, illetve az 1—3 éves korú gyermekek gondozásához, neveléséhez ad tanácsokat. A ZENEAKADÉMIÁN Hegedű­hangversenyek Márciusban a Zeneakadé­mián négy esten egy-egy hegedűművész ad önálló koncertet. Az elsőn, már­cius 2-án Ligeti András, a második esten Keller And­rás lép a közönség elé. Fal­­vay Attila estje lesz a har­madik, a negyedik hang­versenyt pedig Szabadi Vil­mos tartja. (MTI) □ NÉMETH GYULA ve­zényletével a Postás Szim­fonikus Zenekar ad kon­certet 19-én fél 8-kor a Zeneakadémia Zenekari es­tek szocialista brigádok­nak sorozatában. Közre­működik zongorán Katona Ágnes, klarinéton Kuszing János. Operettszínészeink külföldön Operaházi vendégek a Luxemburg grófjában Magyar klasszikus ope­retteket játszanak mind nagyobb sikerrel Európa­­szerte. Főleg­ az NSZK, Svájc és Ausztria színpa­dain. Csak néhány példa: az elmúlt héten a bécsi Raimund Színházban Ab­rahám Pál Bál a Savoy­­ban című operettje és Le­hár Drótostátja volt mű­soron, míg a Volksoper­a Csárdáskirálynőt és A víg özvegyet adta. A Csár­dáskirálynő színpadot ka­pott Darmstadtban, Inns­bruckban, Wiesbadenban, Bremenben, Hagenben, Karlsruhéban, Old­enburg­­ban és Trierben. A mosoly országát Bernben, Gies­­senben, Münchenben és St. Pöltenben nézhette a közönség. Népszerű a Ma­rien grófnő is. Aki akad­nak-e a magyar zenés da­rabokhoz megfelelő mű­vészek is az említett szín-­­házakban? Vannak. Ma­gyarok! Karmesterek is A Fővárosi Operett Színház titkárságán óriási méretű falragaszon tünte­tik fel a színészegyezteté­seket. Az igazgatóság ugyanis „exportál” olyan magyar színészeket, akiket külföldre hívnak vendég­szerepelni, egyben Buda­pesten is ellátják felada­tukat. A külföldi szerző­déseket jó előre kötik meg az Interkoncert segítségé­vel. Így történik aztán, hogy néhány operette Bu­dapesten hármas szerep­­osztásban kerül színpadra, nehogy az anyaszínházban zavar álljon be. Ennek következtében nemigen van műsorváltozás. A kül­földi színigazgatók szíve­sen látják a temperamen­tumos budapesti művésze­ket, még akkor is, ha azok némi akcentussal beszélik a nyelvet, de a szerep a kisujjukban van. — Ebben az évadban — mondja Horváth Erzsébet művészeti titkárnő —, gondos, napra beosztott programok, előre megha­tározott utazások tudtával engedhetjük el például időnként a Csárdáskirály­nő ausztriai előadásaira Bécs kedvencét, Németh Sándort. Ott vendégszere­pel gyakran Zsadon And­rea is. Az NSZK-ban Ti­boldi Mária arat sikert, ahogy Felföldi Anikó, Far­kas Bálint, Maros Gábor és Oszvald Marika is. Az utóbbiról azt írták a kriti­kusok, hogy jobb és nép­szerűbb, mint amilyen Rökk Marika volt. Nem­csak színészeket exportá­lunk, hanem karmestere­ket is. Makláry László ze­neigazgatónk és Váradi Katalin karmester szintén sikeres út befejezésével érkezett haza. Persze mind­ez csak olyan módon volt lehetséges, hogy például a budapesti Marica grófnő­­címszerepét Tiboldy Má­rián kívül még két prima­donna játszotta: Kovács Brigitta és Domonkos Zsuzsa. Huszonkét év után — Színészexport tehát van bőven. És „import”? — Legközelebbi újdon­ságunk az 1962 óta nem játszott Lehár-operett, a Luxemburg grófja lesz. Az első szereposztásban március 23-án, a második­ban március 30-án hoz­zuk színre, de operaházi vendégeket importáltunk. Angéle szerepét Pitti Ka­talin, Renée-t Leblanc Győző énekli, őket Jan­­kovits József, Virágh Jó­zsef, illetve Domonkos Zsuzsa váltják fel. Juliette­­et Lehoczky Zsuzsa és a héten külföldről hazatérő Oszvald Marika, valamint Meyer Aranka játssza. Fleury: Németh Marika és Petress Zsuzsa. Sir Ba­­silt Luka Sándor személye­síti meg mindkét szerep­­osztásban. Brissard: Far­kas Bálint és Maros Gá­bor. A rendező: Seregi László. A karmester Mak­láry László és Váradi Ka­talin. A Luxemburg grófja Magyarországon először 1910. januárjában hangzott fel, az egykori Király Színházban. Kristóf Károly Évtizedek a színpadon Több mint harminc esz­tendeje láttam először, fő­iskolás volt még, s az első vagy második bérgyilkost játszotta a III. Richárd cí­mű Shakespeare-tragédiá­­ban. Kis szerepben egy növendék — pocakja pici­ikét akkor is domborodott, haja enyhén ritkult már —, de fel kellett figyelni rá. Megtörtént az a bizo­nyos színlapzizegtetés, ami­kor a nézőtéren mindenki az ismeretlen, új nevet ke­resi. Aztán évtizedeket töltött el a Nemzeti Színházban, mint a társulat egyik leg­megbízhatóbb, megbecsült színművésze. Nem mindig jó szerepek — ilyen a szí­nészsors­a, de mindig őszinte, igaz színpadi je­lenlét, mindig a legbecsü­letesebb megoldása a fel­adatnak, mindig a tehetség csillogása. Az utóbbi két esztendő­ben a Katona József Szín­ház tagja. Csaknem min­den este színpadon van, te­hetsége megérett, kiteljese­dett, új dimenziókban mu­tatkozik meg. Játszik Az imposztor című új magyar drámában, Spiró György munkájában és egy se­reg klasszikusban: látjuk Shakespeare-ben, Moliére­­ben, Goldoniban, Csehol­­ban, olyan kitűnő dara­bokban, mint az Ahogy tetszik, a Mirandolina, A manó, A nők iskolája. És halljuk a rádióban, látjuk a képernyőn s a mozivásznon (többet, több­ször szeretnénk). Népszerű, kitűnő, a közönség által nagyon kedvelt színészünk Horváth József, aki most, február 11-én hatvan esz­tendős. Közönsége nevében üdvözöljük és kívánunk születése napján minden jót. (bt) LOVAGOK ÉS KERESZTESEK Shelby négy könyve TÖRTÉNELMI ISMERETEK Régen olvashattunk már kalandos történetet bátor lovagokról, cselszövő had­vezérekről, keresztes had­járatokba induló királyok­ról! Mióta a felnőttkor ki­ütötte a kezünkből Robin Hoodot és Ivanhoe-t, ka­landolvasói­­ szomjunkat többnyire krimik, háborús filmek pisztoly- és gépfegy­verropogásával, sci-fik víz­fejű hőseinek űrhajóival csillapíthatjuk. A történe­lem iránti vonzalmunk­nak pedig a társadalmi vi­szonyokból következő szük­ségszerűségek túlhangsúlyo­zásával veszik el a ked­vünket. Ezzel szemben alig ol­vastam el, már vagy öten kölcsönkérték Graham Shelby két kötetben megje­lent 4 regényét: Sötét lova­gok — Hiú királyok, A sá­tán széttöri láncát — Farkas a kertek alatt. Pedig mint írói alkotás hagy kivetni­valót maga után ez a tetra­lógia. Jellemek helyett jel­lemvázlatokat kapunk, ér­zelmek éreztetése helyett azok leírását, vagy megne­vezését. Üdítően becsületes ez a négy könyv. Iszonyú divat a történelmi regényben, amikor az író a régmúlt királyokat, várakat, harco­sokat, hercegnőket csak díszletnek használja, amely­hez a mondanivalónak, a hősök véget nem érő belső monológjainak semmi kö­ze. Vagy ha a fülszövegből azt tudjuk meg, a könyv fikció, így is történhetett volna. Shelbynél ilyesmiről nincs szó. Ő történelem­­könyvet írt. Olyat, ami tan­könyveinkkel ellentétben nem elemzi, miért úgy tör­téntek a dolgok, ahogy meg­történtek, csupán leírja őket. A harmadik keresz­tes hadjárat véres ütköze­teit, Földnélküli János ki­rály cselszövéseit, Oroszlán­szívű Richárd csatáit, lo­vagi tornákat, és lovagiat­­lan gyilkosságokat. S ha a négy kötet nem is éri el Walt­ert, vagy Duron történelmi regényeinek szín­vonalát, ismereteket ad, néhány kellemes órát sze­rez, és ez nem is kevés. (tótisz) A JÓZSEFVÁROSBAN A KÖR NÉGYSZÖGESÍTÉSE „Tegnap, amikor megis­merkedtünk, telebeszélted a fejemet, hogy milyen­­gyönyörűen fogunk élni. »Ludmillácskám, feltétlen hozzám kell költöznöd, majd meglátod, milyen szép, nagy szobám van­«” — panaszkodik Ludmilla, az újdonsült feleség, amikor kiderül, hogy a „szép, nagy szobában” egyszerre két if­jú házaspárnak kell élnie. A csalódottság azonban ha­mar elmúlik,, ahogy hirte­len köttetett a házasság is. Ugyanilyen gyors és hatá­rozott a döntés, amikor másodjára már a lányok választanak férjet... egy­másét. A kör négyszögesí­tését megoldani is gyerek­játék lenne Katajev fiatal hőseinek, akik a húszas évek rohanó eseményei kö­zött élnek, fejpárnájuk Marx, evés helyett pedig az Anti-Dühringet falják. Ma már kedvesen történel­mi zamatúak Katajev vígjá­tékéinak ezek a jelenetei. De ha sikerült volna meg­éreztetni a komikum mö­gött egy valódi, s a maitól egészen különböző élettem­pót, életmódot, életértel­mezést, s emögött a még konkrétabb szükségszerűsé­geket, a Népszínház józsef­városi bemutatóján nem­csak nevethetne, el is gon­dolkodhatna a közönség. Persze a vígjáték akkor is vígjáték, ha nem látszik mögötte történelmi távlat­ból az őt szülő helyzet. Ludmilla akkor is túlgü­gyögi a szerelmet, Tanya akkor is „agyonelvizi” a házasságot, s a fiúk elő­ször felnőni nem tudnak kedveseik kiválóságaihoz, aztán elviselni nem bírják már a szélsőségeket. Ezek a túlzások, a házastársi meg nem felelések időtől és környezettől függetlenül mindig mulattatnak, s a rendező, Szigeti Károly egyébre nem is törekszik, engedi, hogy a négy fősze­rep, a négy kedves karika­túra helytálljon magáért. Ez persze a színészekre ró nagyobb terheket, de az ő fiatal energiájuk szeren­csére feszülőbb is, mint amilyet a darab megkíván. Ezért lehet nagyon mulat­ságos és őszinte az a né­hány perc, amikor Ludmilla, szájába gyűrve a díszpár­nát, nevet, aggódik és re­ménykedik, hallgatva a szomszéd szerelmeseknek az övékéhez oly hasonló perlekedését. Réti Szilvia a lehetségesig visszafiatalít­ja ezt az asszonytípust, aki halálosan komolyan veszi a feleségszerepet, s amit ő nyújt férjének — nem iga­zán „elvi alapon” — azért megköveteli a miákolást és a puszit az orrocskára. Tá­­nya, akit Strasszer Anikó játszik, nem ennyire örök típus. Ő a kor szülötte, aki még a vacsorafőzést is „etikus,nem etikus” ala­pon végzi. Mindkét alakí­tást színezi a jellemek mé­lyén megbújó bizonytalan­ság. A magukra hagyott, szertelenül élni akaró fia­talok válogatnak a kínál­kozó minták közül, s a le­hetetlenségig eltúlozva utánozzák őket. A fiúk a szerelem hevé­ben eleinte feleségeikhez idomulnak, önálló karakte­rük csak a darab­ vége felé bontakozik ki. Kettőjük közül Iván, Gyür­ki Istv­án az emlékezetesebb, Kőhal­mi Attila szerepe és alakí­tása is erőtlenebb. Iván fi­gurája a legérettebb a kvartettben, természetes ér­­­zelmei és ösztönei csak ideig-óráig tűrik az erősza­kot, kitörnek. Így aztán az ő szájából hangzik el leg­mulatságosabban minden jelszóízű mondat. Tánya szalmazsákjáról, Ludmilla díszpárnái közé költözik, éreztetve azonban, hogy ez a Katajev elindította örök­mozgó tovább működik, valószínűleg újabb gene­rációk folytatják még a kör négyszögesítésének fá­radságos munkáját. Molnár Gabriella Valkai Pál, Réti Szilvia és Strasszer Anikó (MTI Fotó: Tóth István Csaba felvétele) A Bakfark Consort lemezsikerei Nem mindennapos siker fémjelzi ismét a Benkő Dá­niel lant- és gitárművész vezette Bakfark Consortot. Az Audio című­­ rangos NSZK-beli hi-fi magazin­ban az európai országok szavazatai alapján a Tánc­zene Magyarországról című lemeze — a Telefunken- Decca világcég kiadásában — valamennyi minősítő ka­tegóriában kimagasló ered­ményt ért el. Az „Év leme­ze” kategóriában az Ang­liában élő Solti György ve­zényelte Wagner Ring-je után (a Bécsi Filharmo­nikusok előadásában) má­sodik lett a kibővített ma­gyar együttes. Megelőzte többek között a nemrég el­hunyt kanadai híres zongo­rista, Glenn Gould és Pla­cido Domingo olasz énekes lemezeit. Az „Év művészei” között az első tízben olyan nevek társaságában talál­juk a Benkő Consort leme­zét, mint Herbert von Ka­rajan, Glen Gould, a Berli­ni Filharmonikusok és Leo­nard Bernstein. „A legjobb együttes” címért az első öt között ugyancsak ott állnak a magyar művészek. Technikai kivitel szem­pontjából „Az év lemeze” a Tánczene Magyarországról lett. (Egyelőre e lemez még nem kapható nálunk — Ko­csis Zoltán és Ránki Dezső külföldön készült lemezei már igen­­, de remélhető­leg hamarosan erről is be­számolhatunk majd!) A legfrissebb Bakfark Con­sort-hír: újabb Telefunken- Decca meghívásnak tesz­nek eleget. Márciusban im­már a hetedik lemezt ké­szíti el velük a cég. Ez ugyancsak csemegének ígérkezik: nyolcvanhárom hangszeren ezúttal rene­szánsz muzsikát játszik — mai felfogásban — a tíz művész. Hazatértük után országos turnéra készülnek e reneszánsz show-ból. (cs. b. j.) 100. Hofélia A múlt év áprilisában mutatta be és azóta éjsza­kai előadásokon játssza a Madách Kamaraszínház a Hofélia című műsort, ame­lyet Hofi Géza, Szenes Iván és Malek Miklós írt. A programot minden alka­lommal zsúfolt, pótszékes házak előtt játsszák. Hofi Géza műsora ma este ju­bilál: ekkor kerül sor a Hofélia 100. előadására. □ KÓS KÁROLY EST lesz — Varjúvári legenda címmel — 17-én 8 órakor az Egyetemi Színpadon. Bevezetőt Pomogáts Béla irodalom­történész mond. Az előtérben Nagy Kata­lin művészettörténész Kós Károly kiállítást rendez.

Next