Esti Hírlap, 1984. március (29. évfolyam, 52-78. szám)

1984-03-21 / 69. szám

CENTENÁRIUMI LAKÓNEGYED Melyik iskolába jár...? Tervek és gyerekek • Jobb a kevesebb Pest, Buda, Óbuda cen­tenáriumán kapta nevét a még 1972-ben kezdett épít­kezés, a XVI. kerületben: a Centenáriumi lakótelep. Azóta 1700 otthonba költöz­tek be a családok, s még körülbelül 7­ 800 lakás ké­szül el. Az építés kezdetén az ÉVM előírása szerint tervezték meg, milyen isko­la kapjon helyet az új ne­gyedben. Ezer lakásonként 8+2 tanterem jár — szólt a normatíva. Ha akartak vol­na, sem tudtak volna a rendelkezésre álló pénzből nagyobbat építeni. A cente­náriumi lakótelepen na­gyon sok az iskolás gyer­mek. Már néhány évvel ez­előtt látszott, hogy a 80-as évek közepére nem lesz elég az iskola. Szerencsére közben megváltoztak a ren­deletek is, s az ezer lakásra jutó 8+2 tanterem helyett megépült egy 16+4, mellet­te pedig egy tíztantermes iskola. — Sajnos, az 1700 család­ra jutó harminc tanterem sem elég — mondta Kiss János, a XVI. kerületi Ta­nács általános elnökhelyet­tese. — Kénytelenek va­gyunk módosítani az isko­lakörzeteket, indítunk. Pillanatnyilag 1356 gyerek tanul a Cente­náriumi lakótelep iskolái­ban, ebből 663-an alsó ta­gozatba járnak, 761-en igénybe veszik a napközis ellátást. Áthidaló megoldás — Néhányan már most a Baross Gábor utcai iskolába járnak, és a Sas­vár utcai iskola hat tanter­mébe is — már most autó­busszal — járnak tanulni ebből a negyedből. Negyven tanteremben folyik az okta­tás, ám negyvennyolc cso­port van, ezért a szertára­kat, tornatermeket, a gya­korlati oktatásra szóló ter­meket is tanításra használ­juk. — A további építkezések­kel egyidőben terveznek-e újabb iskolát a Centenáriu­mi lakónegyedben? — Sehol a világon nem rendezkedhetnek be arra, hogy az igényeket a demog­ráfiai hullám tetőpontján elégítsék ki hosszú távra. Ezért nem tervezünk továb­bi iskolaépítést a Centená­riumi lakónegyedben. Át­hidaló megoldás azonban van. A négytantermes Szín­játszó utcai iskolához az idén tizenkét tanterem hoz­záépül, már elkészült a Táncsics utcai nyolctanter­mes iskola tizenöt tanter­mesre való bővítése, és az ősszel szeretnénk egy részét átadni a Békés Imre utcai 16+4 tantermes új iskolá­nak, így a lakónegyed kör­nyezetének hagyományos isk­lahálózatát is megerő­­síti. Pálffy Judit Autóbusszal utaznak — Mit szólnak ehhez a szülők? — Aggodalmaskodnak, indulataik érthetőek. Nehéz beletörődni, ha a gyerme­künk nem abba az iskolába jár, amit látunk, ha kite­kintünk az ablakon. Nem tehetünk azonban mást: jö­vőre négy elsős tanulócso­portot a Békés Imre utcai, rákosszentmihályi iskolába buszoztatunk. A Centená­riumi lakónegyedből a he­lyi iskolába mennek regge­lenként a gyerekek és taná­ri felügyelet mellett onnan indulnak­­ Rákosszentmi­­hályra. Biztosak vagyunk benne, hogy ennél jobb megoldás nincs, a gyerekek biztonságáról, kényelméről maximálisan gondosko­dunk. Ennek a megoldás­nak, persze, előnye is van, a nevelés, oktatás eredmé­nyesebb lesz, mintha meg­emelnénk, mondjuk, ötven­­re az osztálylétszámokat. Jövőre tíz új első osztályt IZOTÓPOS VIZSGÁLATHOZ Hazai gyógyszer A Szegedi Orvostudomá­nyi Egyetem és a kecske­méti kórház után — har­madikként az országban — a gyulai megyei kórház is gyárt, házi használatra, izo­tóphordozó gyógyszert. A szegedi központi izotóp­diagnosztikai laboratórium szakemberei által kidolgo­zott újítást átvéve ugyan­abból a költségből jóval több beteg ember vizsgála­tát végezhették el: 1982- ben hatszáz, tavaly a házi gyógyszer-előállítás ered­ményeként kétezer-három­száz izotópos vizsgálatot végezhettek, az idén pedig várhatóan négyezer eset­ben kerülhet sor izotópos betegségmegállapításra. Gyulán kilencféle izotó­pos vizsgálatot végeznek s háromféle vizsgálathoz immár saját gyártmányú hordozót, inaktív radiofar­­makont használnak: ezek­ből kettő behozatalt pótol, a harmadik pedig nehezen beszerezhető. EGY HATVANÖT ÉV ELŐTTI ÜZENETVÁLTÁS EMLÉKÉRE György hívja Viktort — Lehet, hogy könnyebb dolga volt 1919-ben annak a rádiótávirásznak, aki Kun Béla üzenetét továbbí­totta és vette Lenin vála­szát? — mondja Krausz­ Illés, a csepeli Kerékpár­­gyár energetikusa, rádió­amatőr. Óriási a hangzavar az éterben, hívásunkra a kör­nyező országok, majd a Közel-Kelet állomásai je­lentkeznek. Egy nevezetes emléképület első szintjén ülünk a berendezés előtt: a Tanácsköztársaság kikiál­tásának hatvanadik évfor­dulójára sok száz társadal­mi munkaórával tervezték és építették Csepel dolgo­zói. Itt, ennek a helynek a közelében állt az 1914-ben létesített csepeli magyar királyi rádiótelegráf-állo­­más, ahol hatvanöt eszten­deje a történelmi neveze­tességű üzenetváltás lezaj­lott. Az 1980-as emlékmű­avatás óta működik itt a HG—19—HB hívójelű rá­dióamatőr állomás. — Várj egy kicsit, felve­szem a telefont — kéri rádióamatőrök Martin Osztravából — ma­gyarul. — A feleségem hív. Néhány másodperc múlva újra hallani Martin hang­ját. Következik az elma­radhatatlan információ­­csere a berendezésekről, antennákról. Végezetül még azt is megtudjuk: Osztra­­vában szép napos idő van, 13 fok a hőmérséklet. Forog a 15 méter magas antenna, Illés — a rádió­amatőrök csak a keresztne­vüket mondják szerte az egész világon — átvált az angol nyelvre. Ezt hasz­nálják a legtöbben, ha „át­beszélnek" országuk hatá­rán. • • Most egy jordániai ama­tőr a beszélgetőpartner. Egy pillantás az antenna állását jelző tárcsára, hogy megfelelő-e a vételhez az irány, s máris kezdődhet a beszélgetés. — Köszönem — búcsúzik a partner magyarul, mi­közben jól halljuk egy ja­pán és egy svéd társalgását. — Nekem már japán is köszönt vissza magyarul — meséli Molnár György mű­szerész, aki nemcsak itt, hanem a munkahelyén is kollégája Krausz Illésnek. — Az igazán izgalmas az, ha kis szigetekről, vagy mondjuk kínai amatőrtől veszünk adást, ott ugyanis még kevesen rádióznak. Ja­pán földrajzi távolsága a kapcsolatfelvételben nem akadály náluk, annyi a rádióamatőr, hogy velük szinte mindig összeaka­dunk. Most Molnár György ül a készülékhez, és mint ha,H'’ ni elődje, morzejelekkel hirdeti az éterben: szovjet rádiós jelentkezését várja. Előbb egy távol-keleti ama­tőrt hallunk, amint európai területről keres honfitár­sat — a Szovjetunióban is sok a rádióamatőr —, vé­gül siker koronázza György próbálkozását: Viktor je­lentkezik. • • A magyar rádióamatőr új ismerősének elmondja, hogy ez a beszélgetés egy régi, 65 év előtti üzenetváltás emlékét idézi. Azt, amikor szikratávírón küldték ma­gyar földről a Tanácsköz­társaság híreit, s várták a győztes szovjethatalom ve­zetőjének válaszát. (g. é.) Az állomás jele: G-19-HB Csepeli Tavaszvárás új szőnyeggel! Soproni szőnyegparádé a Terézvárosi Textiláruházban március 19-től 31-ig. Gazdag mintaválaszték ebédlő-, összekötő- és faltól-falig szőnyegekből, változatos színekben, sokféle méretben. Díjtalan szőnyegszegés (a gumihátúak kivételével). Budapesten díjtalan házhoz szállítás. Otthonának igazi dísze: a szép soproni szőnyeg! 4229 Várjuk vásárlóinkat! Budapest VI., Majakovszkij u. 56—60. ÉLÉNKÜLŐ KERESLET Vegyipari termékek sikere a külpiacokon A vegyipari üzemek és a kereskedelmi vállalatok együttes erőfeszítéseket tesznek, hogy az idén a népgazdasági átlagnál na­gyobb mértékben, megkö­zelítően 8 százalékkal nö­veljék az exportot. Minde­nekelőtt legsikeresebb termékeik kivitelét akarják tovább növelni, de egyéb árucikkeik szá­mára is igyekeznek kihasz­nálni azt, hogy egyes ter­mékek iránt valamelyest már nő a külpiac érdeklő­dése. Ehhez nagy segítsé­get jelent, hogy egyebek mellett a műtrágyák és nö­vényvédőszerek gyártása, valamint a petrolkémia és a műanyagipar fejlesztése során nagy áldozatokkal be­szerzett gépeken jó minősé­gű termékeket állítanak elő. A vállalatok törekvéseit segíti, hogy a nitrogénmű­trágyák piaca túljutott a tavalyi mélyponton, a Che­­molimpex külkereskedői­nek tapasztalatai szerint va­lamelyest élénkül a keres­let, az árak stabilizálódnak. Az idén újabb céggel bő­vült azoknak a köre, me­lyeknek egyezmény kereté­ben szállítanak. Hosszú idő után ismét élénkül az érdeklődés a külpiacokon a műanyag alapanyagok és készter­mékek iránt, így a külkereskedők mérsé­kelt áremelkedést várnak. A piaci prognózisok alap­ján a Chemolimpex szak­emberei már tavaly meg­kezdték a gyorsan fejlődő magyar műanyagipar ter­mékeinek mind szélesebb körű megismertetését kül­földi partnereikkel, s a ter­melő vállalatokkal közösen hozzáláttak a piacfeltáró munkához. .CSAK BARMAIM VANNAK...”­­Búcsú a gyártól Csikvári Jenőnek, a Ganz Villamossági Művek MSZMP-bizottsága titkárá­nak mozgalmi munkája el­ismeréseként, nyugdíjba vonulása alkalmából a Ma­gyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa a Szocialista Magyarországért Érdem­rendet adományozta. A ki­tüntetést Maróthy László, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Buda­pesti Pártbizottság első tit­kára tegnap adta át. Nyugdíjba­­ vonult egy nagyüzemi párttitkár. Hat­vanadik évének küszöbén, fiatalosan, karcsúan. Csak a haja, az ezüstös fehérség jelzi, hogy az idő mégis­csak elszaladt... Csikvári Jenő, a Ganz Villamossági Művek párt­­bizottságának titkára, egy a százezrek közül, akiknek élete, fiatalsága szüntelen munkában, tanulásban telt el. Ma már nehéz ezt nyo­mon követni. Az élet tar­talmasabb és kényelme­sebb lett. Megváltoztak az emberekért, az emberekkel végzett munka módszerei is. Elfelejteni ezeket az éveket mégsem szabad. Mai életünk alapjait a nyugdíj­ba vonuló hatvanévesek rakták le. Csikvári Jenő büszke, hogy úgy megy nyugdíjba, nem hagy maga után hara­gosokat. „Csak barátaim vannak...” Bírja tehát a legtöbbet, az emberek sze­­retetét, tiszteletét. Huszonhárom évesen 12— 14 órákat dolgozott napon­ta, hét végén vidékre ment, „falujárásra”. Ami kevés ideje volt, azt olvasással töltötte. Hiszen alapisko­láinak száma csekély volt, pótolnia kellett. A szak­mája: villanyszerelő. A felszabadulásig egy óbudai kisüzemben dolgozott. 1945- ben került a Vörös Csillag Traktorgyárba. Itt foglal­koztak vele a legtöbbet. Tanították, segítették. 1949- ben függetlenített párt­funkcionárius lett. Néhány év után az an­gyalföldi pártbizottságra került, így mondja: An­gyalföld — ahogy a kerület régi lakói mondják még ma is. Mert bár nem ott szü­letett, ma már legszűkebb hazájának érzi. Ott az ott­hona, s ott kíván pártmun­kát végezni, nyugdíjasévei­ben is. Sok helyütt dolgozott az eltelt évtizedek alatt. A pártbizottsági munkát ter­melőüzem, a Ganz Villa­mossági Művek követte. Majd ismét pártbizottság­a a budapesti. Elvégezte a Pártfőiskolát, s rövid ke­rülővel a IX. kerületi Párt­­bizottságon dolgozott. Visz­­szahúzta a szíve a Ganzba. „1969-ben kértem vissza magam a termelőmunká­ba. Azóta dolgozom itt. Ez az a hely, ahol jól érez­tem magam, ahol elvégez­hettem mindazt, amit el­terveztem. Sokat és sokan segítettek ebben. A kollé­gáim, a II. kerületi Párt­­bizottság munkatársai. És mégis eljött az az idő, ami­kor észrevettem, hogy a mai harmincévesek már másként beszélnek, más módon értékelnek, mint mi, hatvanévesek, őket mi neveltük fel, ők viszik to­vább, amit elkezdtünk. Az a fiatalember, aki az utó­dom lesz, harmincas évei­nek közepén jár. Ideje, hogy bizonyítson.” (Bozsán felv.) Családszerető ember. Két fia, négy unokája van. Sze­ret futballmeccsre járni, ol­vasni. „A pártmunkát sem hagyom abba. Az életem­ben semmi sem válto­zik ...” Nyárádi Éva LICENCSZERZŐDÉS Holsten sör Kanizsán A Nagykanizsai Sörgyárban az NSZK-ból vásárolt licenc alapján az idén megkezdik a Holsten sör gyár­tását. Az Intercooperation Rt. közvetítésével kötött, tíz évre szóló keretszerződés alapján a nyugatnémet part­ner a gyártási technológia átadása mellett vállalta, hogy a műszaki fejlesztési tudnivalókról is folyamatosan tá­jékoztatja a magyar üzemet, s emellett a márkahaszná­latot is engedélyezte.

Next