Esti Hírlap, 1984. április (29. évfolyam, 79-101. szám)

1984-04-02 / 79. szám

VALAHOL BUDÁN A legszigorúbban ellenőrzött hegyvidéki építkezés (Lehoczki István rajza) Ez a a­­T Autóbusz-pályaudvar a Népligetben? Az ötlet majd­nem olyan elképesztőnek tűnik, mintha azt halla­nánk, hogy jövőre a Város­major helyén villamosre­mízt építenek... Ha már nem létesülhet annyi park és zöldfelület, amennyit szeretnénk, miért nem vigyázunk legalább arra, ami van? A gyűrűre „ültetve” Természetesen új pálya­udvarra is szükség van. Ezt különösen azok érzik, akik a Pestről délre eső telepü­lésekről — Monor irányá­ból, Vecsésről — járnak be nap mint nap a pestlőrinci Béke térre, illetve a Nagy­várad térre. Ott ugyanis a busz indulását jelző táblán kívül semmi nem nyújt vé­delmet vagy kényelmet a buszra várakozóknak. Pá­lyaudvar kell, de miért pont a Népligetbe? — A területet a Fővárosi Tanács jelölte ki még évek­kel ezelőtt, amikor a buda­pesti közlekedési hálózat­fejlesztéssel összefüggés­ben napirendre került a pályaudvar telepítésének ügye — válaszolja Enyedi László, a Volán 20-as Vál­lalat főmérnöke. — Az el­képzelés az, hogy a városba, de ne a belterületre, lehe­tőleg a Hungária körút gyű­rűjére „ültetve”, a frekven­tált közlekedési csomópon­tok és metróállomás közelé­be hozzuk be utasainkat. A Népliget ilyen szempontból ideálisnak bizonyul. Az a terület, melyre nekünk szükségünk lenne, körülbe­lül 8000 négyzetméter, azaz 0,8 hektár. Ez elenyésző a Népliget 110 hektáros te­rületéhez képest. Megér­tem persze a kertészek ál­láspontját, ők minden fát féltenek, óvni szeretnének. Éppen ezért a telepítési ter­veket készítő Buváti külön favédelmi tervet készített. A központi épület helyét, formáját úgy alakították ki, hogy helyet hagyjanak a különösen értékes vagy rit­ka példányoknak. A tervezett pályaudvar makettja — mely az Uva­­terv kiviteli vázlatterve alapján készült — valóban nagyon mutatós. Minden bizonnyal hamar megsze­retnék az utazók, s nem vál­na szégyenére a városkép­nek sem. Különösen nem, ha nem a Népligetben, ha­nem mondjuk a Kőbánya- Kispest metróvégállomás közelében láthatnánk elké­szülte után... — A magunk részéről semmi kifogásunk nincsen ellene, hogy valahol másutt épüljön meg — mondja a főmérnök. — Nehogy azt higgye bárki is, hogy ez a vesszőparipánk. Nyerni ezen csak az utasok nyerhetnek, mi egy ilyen,­­40 millió fo­rintos beruházás elkészülté­vel nem számíthatunk több viteldíjat. Ha valaki jobb, elfogadhatóbb ötlettel állna elő, szívesen megfogadnánk. A metró Kőbánya-Kispest végállomása környékén vi­szont nemcsak hogy hely nincs — legfeljebb a kiser­dő kiirtása árán —, de a szükséges közművek is hiá­nyoznak. Gazda nélkül Célszerű megnézni ezek után a helyszínt, a Népliget Üllői úti felüljáró melletti csücskét is, ami körül a vita jó ideje dúl már. Elhanya­golt, gondozatlan, hepehu­pás terület, ahol fű helyett parkoló autókat, szemetet találni. Nem is meglepő, mivel a területnek a metró­építés befejezése óta nincs gazdája. A Főkert ezt a részt nem vette vissza gon­dozásba, a Metróber embe­rei pedig csak „hevenyé­szett” rendet csináltak ma­guk után. Murvával leszór­ták, mondván, a buszpálya­udvar építéséig átmenetileg jó lesz így is. Időközben mutatványosok verték fel itt tanyájukat, s hintáiktól, teherautóiktól megsüppedt a talaj. S amint az lenni szokott az ilyen üresen álló területeken, megjelentek a parkolóhelyet kereső autó­sok is... Ezt látva, nehéz elképzelni, hogy az új pá­lyaudvar ízléses épülete nem lenne jobb megoldás ... BUSZOK ÉS MUTATVÁNYOSOK Pályaudvar a Népligetben? Elhanyagolt, gondozatlan, hepehupás terület. 40 millió kellene A levegő már most is ala­posan szennyezett a Népli­getnek ebben a külső sávjá­ban, az Üllői út forgalma miatt. S az is bizonyos, hogy az új pályaudvarról in­duló, ide érkező — naponta 200-250 buszról van szó —, közismerten nem „levegő­barát” járművekkel sem javulna a helyzet... Hová kerüljön az állo­más — a végső döntés ki­mondása előtt, úgy tűnik, lesz még idő az érvek ösz­­szevetésére. Hiszen a beru­házó Volán 20-asnak ugyan­is nincs elegendő pénze a kivitelezéshez. Negyven­­millió kellene, már bizo­nyos, hogy 1990-ig semmi­képp sem tudnak az épít­kezésnek nekifogni. A kér­dés viszont továbbra is kér­dés: mi lesz addig a már most is szomorú képet mu­tató terület sorsa? Kőmíves Katalin Kíváncsiak Klubja A rádió népszerű mű­sorának, a Kíváncsiak Klubjának felvételére várják azokat, akiket érdekel a természet- és környezetvédelem. A nyilvános felvétel idő­pontja és színhelye: áp­rilis ötödike, csütörtök délután hat óra, TIT Természettudományi Stú­dió (XI. ker, Bocsk­ai út 37.). A műsoron részt ven­ni szándékozó „kíván­csiak” a tárna legkitű­nőbb szakértőinek tehe­tik fel kérdéseiket. A válaszadók között ott lesz az Országos Kör­nyezet- és Természetvé­delmi Hivatal általános elnökhelyettese, Rakon­­czai Zoltán is. ZACSKÓBAN ÉRKEZETT Pázsit, de nem pannonica... MAJDNEM SZENZÁCIÓ Csomagot hozott a posta. Szokatlan a forma, s még szokatlanabb a tartalom: egy kiürített kristálycukros nylonzacskóból szárított fűféle került elő. Egy héttel ezelőtti írásunkra érkezett válasz ez. Édes nevű fű­félét, a Magyar mézpázsi­tot ajánlottuk akkor az ol­vasók figyelmébe — külö­nösen a kispestiekébe —, mert ez a földgolyóbison csak egyedül nekünk zöl­dellő fűféle — kiveszett. Úgy tudjuk: vagy ötven év­vel ezelőtt véglegesen ki­halt környezetünkből. S hangot adtunk az érthető örök emberi kételynek is: valóban nincs? S kértük, elsősorban a kispestieket, néznének-e szét házaik ol­dalában, a kertek mélyén; e dallamos nevű Puccinel- La pannonica véletlenül nem élte-e túl mégis saját temetését? S erre, alig pár nap múl­va, megérkezett a csomag. Lehet, hogy a fű, amelyet Kispesten kívül sehol még nem találtak a világon, itt hever a nylonzacskóban? A feladó, aki társul ajánl­kozott e kutatáshoz, Bozán H. Béláné, nem Kispesten, Lőrincen lakik. Ott találta e felvételünkön is látható pázsitot, még augusztus végén. Otthon őrizgette, s most elküldte szerkesztősé­günknek. Elsőként Csapody Verá­hoz, a 94. születésnapját ünneplő tudós-művész asz­­szonyhoz fordultunk, a hí­res botanikus könyv rajzo­lójához. Ő még a mezőkön .­találkozott a fűvel, s le is rajzolta könyvében. Ám hi­ába az albumbeli rajz, a pontos, élethű másolat, a végérvényes ítélethez ez ke­vés. E pázsit testvérei — s van belőlük néhány — szinte a megszólalásig­­ha­sonlítanak egymáshoz. Sza­bad szemmel nem látható a különbség. — Pedig micsoda szenzá­ció lenne egy kihalt nö­vényt újra felfedezni! — lelkendezik Csapody Vera, aki éppen a születésnapjá­ra kapott virágözönből ki­választott aranyló gerberát festi. — Sajnos azonban, az én véleményem ehhez nem elég. El kellene vinni az ajándékot egy botanikus­hoz ... A Növényvédelmi Kutató Intézet Júlia majori állo­másán már izgatottan vár­nak. Dr. Sólymosi Péter bo­tanikus sztereomikroszkóp fölé hajol. Az asztalon fek­szik a Csapody-rajzolta kötet: a Magyar Flóra Ké­pekben aktuális oldala a nézőkében az általunk ho­zott pázsit. Néhány percig úgy tűnik: szenzáció szüle­tik! A kezdeti örömet azon­ban a tüzetes vizsgálódás lehervasztja. A kis száracs­­kák egészen hegyesek, míg a pannonkcáé lekerekítet­tek ... Azért elkeseredésre nincs ok. Talán, ha mások is kö­vetik a­ lőrinci asszony pél­dáját (főleg Kispesten ...), s szétnéznek a kertek mé­lyén, házak tövében, az árokparton, talán egyszer újra ünnepelhetjük mézpá­zsitunk újjászületését. Babucs Éva Fotókiállítás a Várban A Népköztársaság útja, a Belső-Terézváros után — Belső-Erzsébetváros. Sta­­dinger István, a Budapes­ti Városszépítő Egyesület elnöke április 6-án, péntek délután 3 órakor nyitja meg az öntevékeny város­fotósok újabb nagyszabású kiállítását a Budapesti Tör­téneti Múzeumban. A meg­nyitó előtt az alkotógárdá­nak a dorogi Erkel Fúvós­ötös ad félórás ajándék­hangversenyt. Az egy hó­napig nyitva tartó kiállí­táson kapható lesz az egye­sület két kiadványa, ame­lyek a Belső-Terézváros és az­­Erzsébetváros történe­téhez szolgáltatnak adalé­kokat. Évekig koptattuk a Vö­rösmarty tár aszfaltját ab­ban a­­ reményben, hogy majd egyszer itt is olyan gyönyörűséges térburkolat lesz, mint amilyeneket az európai nagyvárosok sétáló­utcáin megcsodálhattunk. Talán ezért is voltunk oly kritikusak a korzó kétféle szürkesége láttán, s köve­teltük a színeket, a változa­tos formákat. Vágyainkat, a már eddig is féléves késés­sel, jócskán megkoplal­tuk ... Tavaly novemberben az OMFB, az ÉVM, a Fővá­rosi Tanács és az Alkotó Ifjúság Egyesülés közösen írt ki pályázatot a beton­­technológiában jártas vál­lalatoknak: melyikőjük tud a legolcsóbban, s a legjobb minőségben előállítani szí­nezett betonelemeket. Az ÉVM Mélyépítő Vállalata megnyerte a pályázatot, s mostanában várja annak a nyugati gépsornak a meg­érkezését, amely nélkülöz­hetetlen a gyártáshoz. Két­­három héten belül megkez­dődhet a próbaüzem, május elején pedig ezekből az ele­mekből kirakják azokat a mintákat, amelyek közül a véglegest kiválaszthatják a tervezők. A Fővárosi Tanács köz­lekedési főigazgatóságá­nak tájékoztatása szerint a térburkolat mégis elké­szül ez év végére, méghoz­zá színesen, mintásan. Igaz, ehhez némi technológiai változtatásra is szükség lesz. Ugyanis a színes be­tonelemeket nálunk — és sehol másutt — beton alap­ra rakják, s a hézagokat kiöntik. Erre azért van szükség, mert magasan vannak a közművezetékek, s nem viselnék el sérülés nélkül a tömörítőgépek ter­helését. Másutt viszont, ahol ef­féle színes betonelemekkel burkolják a városi utakat, alapként homokos kalácsot alkalmaznak. Csíkbe ágyaz­zák az elemeket, majd tö­mörítik a burkolatot. Ily módon viszonylag olcsó és ami fő, úgynevezett héza­gos burkolatot kapnak. (A betonelemek között ugyan­is utat talál magának a nedvesség, így a sétálóut­cák fái, növényei a városi ártalmak közepette is job­ban megmaradnak, mint ott, ahol gyökereik levegőt sem kapnak, nemhogy ned­vességet a hézagmentes burkolat miatt.) A budapesti változat ,,kiküszöböli” ezt az előnyt, ráadásul annyiba kerül, mint a drága aszfaltjárda. Ám, kétségtelenül szebb lesz, mint amilyen a mos­tani burkolat. Egy helyen: a Vörösmarty-szobor körül marad a kiskockakő-burko­lat. Wild László nemcsak a korzóra és az Aranypók Áruház elé, hanem ide is tervezett ivókutat. A nyolc­karú lámpást „megeme­lik”, és ahogy ez a rajzon látható, régies oroszlánfe­jek köpik majd „tenye­rünkbe’­ a vizet. Körülötte, a már ismert padok, székek teszik otthonossá a teret. A Gerbeaud terasza is átala­kul, de továbbra sem lesz szintben elkülönítve a tér­burkolattól. A Vörösmarty tér után a Váci utcában folytatódik a burkolatcsere, s hírek sze­rint, jövő év végéig, az is elkészül. Mihály Éva ÖSSZEÁLLÍTOTTA: Szöllősi Ferenc Szűcs Gábor

Next