Esti Hírlap, 1985. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1985-02-05 / 30. szám

Sinowatz—Sorsa találkozó Üdvözölte az atom- és űr­­fegyverekről tartandó szov­jet—amerikai tárgyaláso­kat Fred Sinowatz osztrák kancellár és vendéglátója, Raiert Sorsa finn minisz­terelnök. Ausztria kormány­fője vasárnap érkezett­ hi­­­vatalos látogatásra Helsin­kibe, és­ tegnap kezdte meg tárgyalásait. Rogers megerősítése Bernard Rogers tábornok ,marad az Európában állo­másozó amerikai haderők főparancsnoka 1987. június 30-ig. Az erről szóló elnöki döntést tegnap jelentették be a Pentagonban. A 63 éves Rogers 1979 óta tölti be ezt a tisztet, és ő a NATO európai haderőinek főparancsnoka is. LUG­AR ÉS VANCE NYILATKOZATOK A SZENÁTUS KÜLÜGYI BIZOTTSÁGÁBAN Washington, február 5. Mind több tekintélyes amerikai politikus száll síkra a szovjet—amerikai kapcsolatok javításáért, a fegyverkezési verseny meg­fékezéséért. Richard Lugar szenátor, a szenátus külügyi bizott­ságának elnöke a TASZSZ szovjet hírügynökségnek adott nyilatkozatában üdvözölte a Genfben már­cius 12-én kezdődő szov­jet—amerikai tárgyaláso­kat, amelyeken a nukleáris és űrfegyverkezés kérdéséről lesz szó. „Remélem, hogy ezek a tárgyalások hozzájárulnak olyan megállapodás ki­dolgozásához, amely a nuk­leáris fegyverzet csökken­téséhez, majd teljes fel­sz­ámolásához vezet. E­z megfelelne mind a Szovjet­unió, mind pedig az Egye­sült Államok érdekeinek. Remélem továbbá, hogy a tárgyalások eredményekép­pen csökken a nemzetközi feszültség, növekszik a biztonság és javulnak két­oldalú kapcsolataink"­­ — mondta a szenátor. Mint Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenítette, az amerikai fegyverkezés mér­séklését javasolta a szená­tus külügyi bizottsága előtt Cyrus Vance, Carter volt elnök egykori külügymi­nisztere. A volt külügyminiszter „megvalósíthatatlan álomnak” nevezte Rea­gan elnök hír fegyverkezé­­si programját, amely „tökéletes védelmet’’ ígér a támadó nukleáris fegyverekkel szemben. Rá­mutatott: ez a program könnyen a támadó fegyve­rek fejlesztésében folyó verseny meggyorsításához vezet el. Bár hajlandó volt támogatni a kísérleti programot, ellenezte az űr­fegyverek telepítését. Vance az­t is sürgette, hogy Washington adja fel az első csapás elérésére alkalmas MX rakéták fej­lesztésének terveit, bár ezek helyett egy kisebb méretű, egy robbanófejes rakéta kifejlesztését javasolta. Azt is felvetette, hogy az Egyesült Államok rendeljen el moratóriumot a tengeri telepítésű és hagyományos fegyverekkel felszerelt ma­nőverező­ robotrepü­lőgépek telepítésére, mert azokat igen nehéz megkülönböztet­ni a nukleáris fegyvereket hordozó eszközöktől, s így fejlesztésük és telepítésük kockára teszi a SALT—2 egyezmény fenntartását. IDŐZAVARBAN AZ „ÖRDÖGI SZERETŐK" Darabokra tört a betonalibi Párizs, február 5. Ördögi tervet agyajt ki felesége meggyilkolására Christian Degoule, aki busz­sofőr a Párizs környéki Epinayben. Kibeszélte szeretőjét: kö­vesse el ő a gyilkosságot, mialatt maga buszt ve­zet, hogy „betonalibi­je” legyen. Degoule válni akart fele­ségétől, de az asszony hal­lani sem akart erről. A két „ördögi szerető” — ahogy most a francia lapok neve­zik őket — elhatározta, hogy elteszi az asszonyt láb alól. Egy alkalommal, ami­kor a feleség néhány napra elutazott, a lakásban, meg­rendezték a gyilkosság fő­próbáját is. A 22 éves Marie Colombo a férfi szeretője, este belo­pódzott egy szándékosan nyitva fagyott ablakon a házaspár lakásába és az alagsorban­ kikapcsolta az áramot. A mit sem sejtő feleség lement az alagsorba, hogy kicserélje a biztosítékot, s az ott lesben álló fiatal nő egy konyhakéssel le­szúrta. Ezután felment a lakásba, több bútort felbo­rított és elvitt néhány tár­gyat, hogy betörés látsza­tét keltse. Majd ismét visz­­szament az alagsorba, és észrevette, hogy a feleség még él, erre késsel több­ször beleszúrt, amíg meg nem bizonyosodott arról, hogy az áldozata halott. Közben Christian buszt vezetett. Szolgálati idejé­nek letelte után találkozott cinkostársával, átvette tőle a kést és azt egy szemét­telepen eldobta. De mintegy fél órába telt, amíg megszabadult a gyilkosság eszközétől, s végül is ez lett a veszte. A rendőrség gyanúját ugyanis épp az keltette fel, hogy a férfi nem tudott pontosan beszámolni arról, mit tett e fél óra alatt, s ellentmondásokba kevere­dett. A detektívek, miután gyanúsnak találták a férfi viselkedését, magánélete után nyomozva megállapí­tották, hogy szeretője van és válni szeretett volna. Is­mét kihallgatták és Degoule a keresztkérdések súlya alatt megtört és mindent bevallott. Vallomása alap­ján szeretőjét is letartóz­ A Mikrovar u.«ш pályázatot hirdet az Ond vezér úti lakótelepen, a XVI., Egyenes u. és a Cziráki u. kereszteződésénél 1985 első negyedévében átadandó új, korszerű szolgáltatóházában három munkahelyes, M­I (családi) fodrászati egységének két műszakos, szerződéses üzemeltetésére Feltételek: szakirányú végzettség, ötéves szakmai gyakorlat és erkölcsi bizonyítvány. A pályázattal kapcsolatban részletes felvilágosítást és írásos tájékoztatót a szövetkezet vevőszolgálati helyiségében adunk. Cím: Budapest VII., Lenin krt. 14. Háború és béke — Kabulból nézve Afganisztán háborúja időn­ként „hadüzenet nél­küli háborúként"’ emlege­tik, hogy elkerüljék a bo­nyolult magyarázatokat. Mert polgárháború lenne, de mégsem az. Mert mi­lyen polgárháború az, amelyben a támadó fél, több nagyhatalom kincstá­rából, fegyvertárából és ki­képzőtáboraiból meríti a „kedvet és a bátorságot” a harchoz, s amelyben ezért a védekező fél is kénytelen külföldi segítséghez folya­modni. A határ menti tör­zsek egy részének ellenál­lásával, a földjüktől meg­fosztott földbirtokosok, a volt királyi és Daud-hiva­­talnokok (deklasszált ele­meknek hívjuk őket, min­den forradalom kitermeli ezt a réteget) ellenállásá­val Kabul minden belső fejlődési zavar ellenére rég megbirkózhatott volna, ha nincsenek a stratégiai té­nyezők. Mert az afgán háború Washington­ és szövetsége­sei számára például ugyan­úgy „tárgyalási adu” a fegyverzet korl­á­tozás­i alku­ban, mint az MX-rakéta, vagy az űrfegyverkezési fe­nyegetés, amelyek igazi ér­telme talán nem is egy atomháborús győzelem il­lúziójának táplálása, ha­­­nem a másik fél stratégiai erőinek megfeszítése, gaz­dasági kifárasztása. Afganisztán nyilván­valóan semmiféle közvetlen vagy közvetett hadászati fenyegetést nem jelent az Egyesült Államokra és tömbtársaira nézve, emiatt ez a háború számukra „ki­­fizetődő”-nek, szinte koc­kázatmentesnek tűnő vál­lalkozás. „Kifizetődő” ah­hoz képest, hogy a kozmi­kus védelmi rendszer ki­építésének előmunkálatai csak a következő öt évben több mint 25 milliárd dol­lárral terhelik az amerikai költségvetést. Vagy ahhoz képest, hogy a másik had­üzenet nélküli háború, a Nicaragua ellen, milyen ráfordításokkal, rizikókkal és kísérőjelenségekkel jár. A főváros ukáin ilyen körülmények között természetesen ahhoz is ko­moly érdekeik fűződnek, hogy Afganisztán lehetőleg kizárólag hadijelentések tárgyaként jelenjék meg a világsajtóban. A kabuli kormány ezzel szemben azt szeretné elmondani a vi­lágnak, hogy Afganisztán még ilyen viszonyok között is épít; hogy a szovjet ka­tonai segítségnél nem ki­sebb a gazdasági segítség, hogy jövőre például befe­jeződik a dzsangalak gép­gyár teljes rekonstrukciója. Azt szeretné, ha a külföldi sajtó „véget nem érő és megnyerhetetlen” háború helyett földreformról, okta­tási reformról, új lakótele­pekről és üzemekről, vagy­is az elkerülhetetlen béké­ről írna. A népességükben gyor­san növekvő afgán váro­sok mind nagyobb bizton­ságot és védelmet nyújta­nak azok számára, akik az új rendszert támogatják, vagy legalábbis vállalják. Kabulban kétségkívül to­vábbra is érvényben van az éjszakai kijárási tila­lom, a város fontos pont­jait afgán katonák őrzik. Éjszakánként néha megszó­lalnak a gépfegyverek is, nappal pedig a város kör­nyéki hegyek között, aho­vá tavaly még beszivárgott egy-egy rakétás különít­mény a könnyen szállítha­tó föld-föld rakétákkal, megfigyelő helikopterek ró­ják a köröket. Mégis, aki Kabul utcáit rója, előbb tamáskodva, az­tán csodálkozva, végül megnyugvással tapasztalja, hogy mindemellett Kabul­ban nincs hadiállapot. Az emberek arckifejezéséből, az emberforgatag sűrűségé­ből, az esküvőre felvirágo­zott taxik gyakoriságából, a kirajzatok zsúfoltságából és a portéjus sokféleségéből az következik, hogy a há­ború ehhez a városhoz nem is jutott igazán közel, lesz, minden nappal erő­sebb és ütőképesebb. Mi­után néhány hete két évre csökkentették (három, il­letve négy év volt eddig) a kötelező katonai szolgálat idejét a fiatalok számára, csökkent a katonaszökevé­nyek száma, s nőtt a visz­­szatelepülőké. (A dezertá­lások egyik legfőbb oka amúgy is az volt, hogy a fiatalok egy része vonako­dott kockázatot vállalni egy rendszer védelmében, amely még nem bizonyította fölé­nyét és állóképességét. Csakhogy ez a bizonyítási eljárás jócskán folyamat­ban van. A népi rendszer pedig, ha fölényét még nem is bizonyíthatta, napról napra több emberrel tudja megértetni szándékainak tisztaságát, eszméinek el­fogadhatóságát, a nemzeti­­demokratikus forradalmi céloknak a hagyományok­kal és az iszlámmal való összeegyeztethetőségét, s időközben az is világossá vált, hogy a Pakisztánba vezető út gyakorlatilag ugyanabba a háborúba vi­szi a fiatalokat.) Gyü­mölcskínálat a kabuli bazárban II. JÁNOS PÁL PÁPA LÁTOGATÁSA Pokolgépes merényletek a perui fővárosban Lima, február 5. Sötétségbe borult Lima, a perui főváros mára vir­radó éjszaka, amikor II. János Pál pápa — az or­szág északi részén tett kör­útja után — visszatért oda. Az egyházfő éppen a repü­lőtérről a pápai nunciatú­­rára ,a vatikáni külképvi­seletre­­tartott, amikor áram nélkül maradt a fő­város. Az áramszolgáltatás meg­szakítását a maoista Fé­nyes Ösvény (Sendero Lu­­minoso) gerillaszervezet ak­ciójának tulajdonítják. Rendőrségi források szerint négy pokolgépes merényle­tet követtek el Lima kele­ti külvárosában, és meg­rongáltak több távvezeté­ket. Ugyanakkor öt robba­nás történt egy limai lakta­nyában, II. János Pál korábban Ayacuchóban élesen elítélte a szélsőséges genllaszerve­­zet tevékenységét és „Isten nevében” fegyverletételre szólította fel őket. A pápa ma Peruból Trinidadba és Tobagóba utazik tovább. BEETHOVENKÉNT MUTATKOZOTT BE Lebukott a zenerajongó belga gengszter Francois van Beeth belga gengszter néhány héttel ezelőtt, egy helyszíni szemlén, széttörte bilincseit és kereket oldott. A roppant erejéről­­is­ híres bűnöző a pénzen kívül az éjsza­kai életet­­ és a klasszikus (!) zenét kedveli a legjobban. Van Beeth szokásait a rendőrség is ismerte, ez okozta a „zeneimá­­dó” gengszter vesztét. Az amszterdami rendőrség fülébe jutott, hogy az éjszakai szórakozóhelyeken egy igen gáláns lovag tűnt fel. A gavallér férfi van Beethovennek nevezi magát, és ha jókedve van, hangosan dudorászik. A nyomozók (óvatosan) közelebbről is szemügyre vették van Beethoven urat, akiről hamarosan kide­rült, hogy nem a nagy zeneszerző kései leszármazottja,, ha­nem Francois van Beeth belga bürtönszökevény . .. (mécs) Az afgán hadsereg Babrak Karmai, a forra­dalmat győzelemre vivő Algári Népi Demokratikus Párt vezetője a párt meg­alakulásának évfordulóján, első számú feladatként az ellenforradalom legyőzését jelölte meg. És a jubileu­mi alkalommal Borbély Sándor vezetésével Kabul­ban járt magyar pártkül­döttség igen magas afgán személyektől azt hallhatta, hogy az afgán hadsereg, amelynek ebben a háború­ban végül is döntő szerepe Narancsszüret Dzhalalabádban Kabulban és a többi ér­dekelt helyeken is tudott dolog: Afganisztánban nem lesz béke, amíg le nem zár­ják a határokat. A másik oldalon megjelenő helyzet­elemzések egyik ismétlődő mozzanata, s egyben hamis kiindulópontja, hogy ez le­hetetlen. Két és fél ezer kilométeres határt védeni rendkívüli hadászati fel­adat, mondják erről Ka­bulban, de nem lehetetlen. Megoldható, s belátható időn belül, talán két éven belül, meg is oldják. He­ráiban, a tavalyi ellenfor­radalmi lázadás színhelyén nyugalom van. Mi a hely­zet a pakisztáni határhoz közeli Dzhalalabádban, amely sokáig volt az el­lenforradalmi tevékenység egyik fő célpontja? Elhall­gattak a fegyverek, s a kör­­nyéken hamarosan kezdő­dik a narancsszüret. A há­ború az ország területének jelentős részén még folyik, de amióta a forradalmi ha­tóságok statáriális bíróság elé állítják a terrorcselek­mények résztvevőit (sokáig­­ „becsületszóra” szabadon engedték őket), a vidéki fehérterror is alábbhagyott. Washingtonban egy minisz­terhelyettes még „hosszan tartó, véres, megnyerhetet­len háborúról” beszél, Ka­bulból azonban már felsej­lik a béke. Bokor Pál 1985. február 5., kedd

Next