Esti Hírlap, 1985. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-02 / 101. szám
NEGYVENEGYEDIK SZABAD MÁJUS ELSEJÉN Színpompás felvonulás, gazdag ünnepi program Folytatás az 1. oldalról.) Dózsa György úton, hogy éves szavakkal, virággal szentsék a tribünökön iyet foglaló közéleti személyiségeket: a párt és az am vezetőit, a kormányjait, a társadalmi és a megszervezetek képviselt, a munkásmozgalom teránjait, a termelésbenn.járó munkáskollektívák illdetteit, az ünnepre bankba érkezett külföldi alszervezeti delegációkat. A köszöntőt követően patosan tíz órakor kürt,a harsant, szemvillanás ott összerendeződött nyitó élőkép: hatszáz piros, ihér és zöld zászlót maasba tartó fiataltól öveetten, a tér közepén ünepélyes méltósággal húzott fel az árboc csúcsán a munkásmozgalom vörös lobogója. Majd a dolgozók menete öveikezett. Az első sorokon egymás mellett érkezek a tribünök elé An,alföld és Zugló, Kőbálya és Józsefváros, Pesterzsébet, Soroksár és Csepel, a Teréz és a Belváos, valamint a XI. karnet dolgozói, lakói. Mögötük a XII. kerületiek és az újpestiek, a XV. kerületiek is a ferencvárosiak, a kispestiek, a XVI. kerületiek és az óbudaiak, az I., a XVIII. kerületiek és az erzsébetvárosiak, a XXII., a XVII. és a II. kerületiek haladtak. A kerületek felvonulói után az MHSZ budapesti sportolói és aktivistái élőképekben jelenítették meg a sportot és a haza védelmét egységbe ötvöző tevékenységüket, majd 2700 fiatal alkotott záróképet, miközben felcsendültek az Internacionálé hangjai. ★ Május elsején a fővárosban estig tartó több száz program: humoros, zenés, felnőtteknek és gyermekeknek szóló műsor, sport- és ügyességi verseny, játékos vetélkedő várta a budapestieket. A főváros, szinte minden nagyobb parkjában, a művelődési házaikban több helyszínen zajlottak a rendezvények; itt látták vendégül dolgozóikat a vállalatok, üzemek is. Nem pihentek a mutatványosok, céllövöldések és körhintások sem, s szinte mindenütt kínálták változatos portékáikat a vásározó kereskedők. Az ország többi városában, és szinte valamennyi településen színpompás felvonulással, sokféle ünnepi programmal köszöntötte a lakosság a világ dolgozóinak nemzetközi ünnepét. A változatos rendezvénysorozatok több helyütt késő estig tartó vidám utcabállal fejeződtek be. ★ Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára és Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke a Felvonulási téren találkozott a Szakszervezeti Világszövetség képviselőivel és azokkal a külföldi szakszervezeti vezetőkkel, akik részt vettek a budapesti dolgozók május elsejei ünnepségén. Az MSZMP főtitkára kérte a jelenlévőket: hazájukba visszatérve tolmácsolják a magyar nép jókívánságait mindazoknak, akik a társadalmi haladásért, a népek szabadságáért küzdenek és a béke ügyét támogatják. ★ Kádár János a budapesti dolgozók május elsejei felvonulásán nyilatkozatot adott a sajtónak: — Május elseje hűvös idővel virradt ránk — mondta a többi között —, de a budapestiek itt felvonuló tömege magabiztosságot, jókedvet sugároz. Ennek alapja: nemrégiben ünnepeltük felszabadulásunk 40. évfordulóját, s ezt megelőzően megtartottuk pártunk XIII. kongresszusát. Az elfogadott országépítő program fő céljait magáévá tette a Hazafias Népfront is. Ezért kérhetjük az egész magyar néptől : támogassa politikánkat, a fejlett szocialista társadalom felépítésének töretlen folytatását célul tűző elhatározásunkat az országgyűlési képviselő- és tanácstagválasztásokon is. Úgy, ahogyan azt a munkás hétköznapokon is teszi. Majális a Városligetben . (r-fotó) Mint felhajított kő viszszaútban, úgy zuhan alá a kis sportgép a budai hegyek fölött... Aztán —alig néhány méternyire a földtől —, egy ördöngös figura végén ismét feldübörög vagy háromszáz lóerő, hogy ismét égnek röpítse a masinát, „nyergében” Tóth Lászlóval, a honi motoros műrepülés egyik jeles képviselőjével. Ilyen és más érdekes programok szórakoztatták azt a többszáz embert, akik az idei május elsejét a budakeszi repülőtéren töltötték. A Malév, a MÉM Repülőszolgálat és az MHSZ ismét itt rendezte meg a már hagyományos „repülős majálisát”. A délelőtt kilenc órakor kezdődött népünnepélyre külön autóbuszok szállították Budakesziről és környékéről az érdeklődőket. Volt is hit, mert délelőtt tíz órára benépesült a völgykatlan. Sokan voltak kíváncsiak a látványosnak ígérkező majálisra. Az egyre erősödő szél a program első felét nem zavarta. Ugyanis az ismert és az utóbbi időben a gyerekek kedvencévé előlépett zenekar, a hűvös idő ellenére is „100 Folk Celsius”-ra hevítette fel a hallgatóságot. Nem tett jót viszont a műsor további részének ... Mert sokak — főleg a gyerekek — szomorúságára le kellett mondani a mindig látványos ejtőernyős, sárkány repülős és hőlégballonos bemutatóról. Kárpótolta viszont őket egy másik parádé! Az MHSZ motoros pilótái látványos kötelék-műrepülést produkáltak. Ezt megelőzően pedig Matus István vitorlázó gépével— zenével kiegészítve —, valóságos légi balettet mutatott be alig néhány száz méterre a budakeszi dombok felett. S miután természetesen a helikopterek sem hiányozhatnak egy valamire való „égi” majálisról, az ebbéli látványról a légi rendészet akrobatikus ügyességű tagjai (egy helikopterből alácsüngő kötélen ereszkedtek roppant látványosan a reptér gyepére) gondoskodtak. Charles Walker, a kaliforniai pilóta, a MÉM RSZ vendégeként egy Hughes 500-as típusú helikopterrel kápráztatta el az egybegyűlteket. — Minden tekintetben vendég vagyok. Magyarországon is és egy ilyen népünnepélyen is. Nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek a színes káváik adnak. Ez itt valóban mindenki ünnepe — mondta, s aztán elindult megnézni mi újság a hangárban, ahol diszkóműsorral záródott a tegnapi program. — látó —• Angyalföldön Az Autóvillamossági Felszerelések Gyárában tartott munkásgyűlés résztvevői bizonyosan megjegyezték azt a mondatot is, amelyet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára beszéde elején mondott. Megköszönve a meghívást és a szíves fogadtatást, így folytatta: „Meg szeretném mondani, hogy én is örömmel és szívesen jöttem ide. Ez a találkozás nekem is fontos ...” Tizenöt esztendeje, hogy Angyalföld évről- évre nemcsak május elsejét, a nemzetközi munkásszolidaritás nagy ünnepét várja, hanem az előtte való napokat, napot is, amikor is Kádár János immár hagyományos, mindig nagy szeretettel és büszkeséggel várt látogatása a kerület programja. Őszinte, nyílt, meghitt eszmecserék ezek, a főváros egyik legfontosabb munkásnegyedének mindennapjairól, eredményeiről és gondjairól, terveiről és életéről. Így volt ez most, kedden is. A kerületi pártbizottság székházában tartott tájékoztatón természetesnek tűnt, hogy a pártbizottság első titkára a kerület hangulatáról így szólt: „Az a szenzáció, hogy nincs szenzáció.” Az emberek dolgoznak, mind többen felismerik, hogy ma az a leghasznosabb tett, ha mindenki a maga munkáját végzi, céltudatosan és szorgalmasan. S ez a tettekben is mérhető — a kerület üzemeinek első negyedévi eredményei meghaladják az országos átlagot. Az angyalföldiek közéleti-politikai aktivitását minősíti a választási előkészületek eddigi tapasztalatainak értékelése: „A jelölő gyűlések teltházasak, ilyen széles körből még soha nem választottak tanácstagjelölteket a kerületben.” Néhány hete a postás levelet hozott a Thälmann utcai II. számú általános iskola 239-es számú, Várkonyi György úttörőcsapatának. A kézzel írt, kétoldalas levelet Kádár János küldte; megköszönte az úttörők jókívánságait tolmácsoló táviratot, amelyet a kongresszuson kapott kézhez és a meghívást, hogy látogasson el hozzájuk. Így került sor az angyalföldi programban az úttörőkkel való találkozásra. A program feszített volt, de itt senki nem nézte az órát, senki nem sietett, maradt idő az iskolatörténeti kiállítás megtekintésére, egy-egy osztályfoglalkozás meglátogatására, az ünnepi csapatgyűlésen való részvételre, a műsor meghallgatására. Lépten-nyomon érezni lehetett a gyermeki bájt, kedvességet, szeretetet. Sok járókelő és szülő (közülük jó néhányan az iskola elődjébe, a Tömöri úti hírhedt barakkiskolába jártak) nézte végig, amint a párt főtitkára úttörők segítségével diófát ültetett el az iskolaudvaron. Az egyik kislányt megkérdezte valaki. ..Tudod-e, hogy miért diófát?” „Tudom. Aki diófát ültet, az a jövőnek ültet...” Az iskolától alig néhány háztömbnyire van Angyalföld múltja, a Helytörténeti Gyűjteményt a főváros felszabadulásának 40. évfordulójára nyitották meg. Dokumentumok, fotók, emléktárgyak — az egykori munkásélet és -mozgalom relikviái. A sok-sok kép között van egy iskolai tárgyú is, az 1920-as évek közepéről. Az egyik angyalföldi elemi iskola tanulóinak csoportképe — tizenkét kopaszra nyírt gyerek néz mereven a lencsébe. Közülük hárman viselnek cipőt ... Nemrég riportot közöltünk lapunkban az Autóvillamossági Felszerelések Gyáráról. A 33 éves, kétdiplomás mérnök, a pártalapszervezet újonnan választott titkára azt fejtegette, hogy a gyár szakmai és politikai vezetése minden idegszálával a holnapra, a jövőre koncentrál. Legfontosabb szakmai és politikai munkájuknak az előre gondolkodást, a jövő megalapozását tekintik. Erről a törekvésről s ennek eredményeiről az MSZMP főtitkára is meggyőződhetett. Az 1600 dolgozót foglalkoztató vállalat termékeit indítómotorok, egyen- és váltóáramú generátorok — egyaránt keresettek itthon és külföldön. Saját fejlesztési részlegük, az utóbbi években vásárolt licencek eredményeként termékeik tisztes nyereséget hoznak a kollektívának: évek óta növelni tudták dolgozóik reálbérét. Január elsejétől pedig több mint tízszázalékos alapbéremelést hajtottak végre. Hogyan csinálják, mi a titkuk? A szakszervezeti bizalmi így fogalmazott: „Dolgozóink tudomásul veszik az egyre fokozódó követelményeket, értelmes munkájuk van, és biztosítottak a munkavégzésük feltételei.” Ezt a véleményt erősítették, igazolták azok a munkások és munkásnők is, akikkel Kádár János a forgácsolóműhelyben, majd a szereldében meg-megállva elbeszélgetett. Nagy volt a zaj, jártak a gépek, de láthatóan ez sem zavarta őket, jól megértették egymást. A munkásgyűlésen az elismerés mindenkinek jól esett („Amit önök végeznek, az országos fontosságú és az országos gazdálkodásban jelen van”), és az a figyelmesség is, amellyel Kádár János a vállalat jó munkáját elismerő oklevélhez gratulált: „Tudom, hogy a siker mögött sok munka, másfél milliárdos termelési érték van.” Jólesett, mert olyan ember mondta, aki aztán igazán tudja értékelni a teljesítményt. Az is természetes volt, hogy a nemzetközi munkásünnep előtt, Angyalföldön, munkások között, majd’ minden mondata, gondolatainak témája a munka volt: az értékteremtő tevékenység, boldogulásunk legfontosabb erőforrása. „Ha nem egyszerűen a több, hanem a jó, s még jobb munkára alapozunk, a szűk esztendőket lassan, fokozatosan magunk mögött tudhatjuk, mert jobb életünk feltételeit csakis munkával teremthetjük meg. Ez volt kongresszusunk lényegi mondanivalója az országnak, és úgy tapasztaljuk, az emberek meg is értették.” Azt is, hogy ehhez rendre, fegyelemre, kötelességtudásra van szükség, hogy mindig újabb és újabb feladatok következnek, ez az élet dinamikája, s hogy „a munka, a becsületes küzdelem mindig meghozza a maga gyümölcsét”. Balogh László