Esti Hírlap, 1985. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-08 / 236. szám
Garancia, szavatosság — új otthonok Rendezettn helyzetben kárt szenved a lakó És a felelős a hibákért • Javaslatok a megoldásra Az OTP közvetlenül a lakossággal, vagyis a vásárlóval áll kapcsolatban, így annak az érdekeit kellene, hogy képviselje. Mit mond erről dr. Tersztyánszky Ödönné, az OTP jogi irodájának helyettes vezetője? Pereskedik az OTP — Mi eladók vagyunk, s nem javítók — mondja. — Egy-egy ház átadása után „talicskával” tolják be a hibajegyzékeket. És ez nem túlzás. Száz-kétszáz hiba lakásonként ismétlődik. Mit tehetünk ilyenkor? Az építőknek tételesen somtjuk fel a hibákat, kötelezve őket arra, hogy azokat kijavítsa. Ilyenkor különböző alkudozások kezdődnek. Ha elismerik a hibákat — és ez a jobbik eset —, megpróbáljuk határidőre kijavíttatni. Ha ez nem sikerül, vagy a lakó maga vállalja a hiba kijavítását, arra törekszünk, hogy legalább a kárösszeget megfizesse az építővállalat. Ez sem könnyű. Általában az építővállalatok nem ismerik el a vétkességüket, sőt, az esetek többségében azzal vádolják a lakókat, hogy a listába vett hibák hónapokkal később keletkeztek. — Mit tehet ilyenkor az OTP? — Pereskedünk! Ma több ezer per zajlik a bíróságon anélkül, hogy megoldást hozna a vevő gondjaira. 55 ezer eladott lakás után 1933 per fut jelenleg. És ezek csak szavatossági perek, mert van egyéb ügyünk is. A Fogyasztók Országos Tanácsa ülésén elhangzott: az OTP-nek nem érdeke a hibák kijavíttatása, mert a szerződésben a vásárlók aláírják, hogy az OTP javításra nem kötelezhető. Ez nem a vevő kijátszása? — Ez a jogszabály. Megjegyzem, az OTP-nek a lakáseladás nem jó üzlet. Mindössze egy-két százalék a haszon. Mivel a lakások többsége tanácsi kijelölésű, az OTP-nek szabad rendelkezésre csak néhány marad meg. Ezzel szemben állnak mindazok a negatívumok, amelyekről már előbb is beszéltünk. Dr. Markó Attila, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium munkatársa szerint pénzhiány miatt sok építővállalat nehéz helyzetben van. — Tudni kell: az állandóan emelkedő lakásárak egyidejűleg nem szolgálják az építőipari vállalatok gazdagodását. Nem védem és nem is védhetem a rossz munkát. De sok vállalatnál vélekednek úgy, hogyha a garanciális előírásokat betartanák, egy lakást sem tudnának átadni — még késéssel sem. — A minisztériumnak nincs módja ezt a szemléletet felszámolni, ha mással nem, a vállalatok belső ellenőrzésének szigorításával? — Amint látja, nem sok eredménnyel. Nem állhat ott minden munkás mellett egy ellenőr, amikor az beszereli a mosdót, és közben letör belőle egy darabot. Amikor széttöri a csempét, kiégeti a padlószőnyeget, szétrepeszti a szekrények ajtaját, vagy görbe ajtókat, ablakokat szerel be. Büntetik, figyelmeztetik az építésvezetők azokat, akik ilyen hibákat elkövetnek. A gondokat még az is növeli, hogyha új technológiákat vagy szabványokat alkalmaznak. Erre egy példa: az új hőtechnikai szabványok miatt számos lakásban megpenészednek a panelek. Ugyanis nem szellőznek megfelelően. Ezt az építők tapasztalták, mégis alkalmazniuk kell. Ez is a garanciális problémák közé tartozik, holott nem az építőipar a hibás. Az illetékesek ez év júniusra ígérték a szabvány megváltoztatását, de még mindig nem készült el. A FOT-ülésen elhangzott az a javaslat, hogy a kivitelezési ár 75 százalékát fizessék ki a vevők, és egy év után, amikor kiderülnek a hibák, a hiányzó 25 százalékot. Mi erről a véleménye? — Már említettem, hogy az építőipari vállalatok pénzhiánnyal küszködnek. Már most is igen tetemes az az összeg, amelyet pereskedés miatt ki kell fizetniük. Nem lenne ésszerű egy ilyen javaslat elfogadása, helyzetet teremthetne az állami és magánlakás-építés garanciális gondjainak megoldásában. A FŐT javasolja, hogy készüljön törvény a lakásjótállásról, „mert még egy zsebrádiónak is van jótállási ideje”; lehetővé kell tenni, hogy a jövendő lakók hónapokkal előbb ismerhessék meg otthonukat, így legyen lehetőségük az átvétel előtt a garanciális hibák felmérésére, kijavíttatására; legyen állásfoglalás arról, hogy piaci terméknek minősül a lakás. Mert, ha igen, akkor vizsgálatra szorul, hogy az adott hibák miatt nem áll-e fenn a tisztességtelen ár esete egyes építkezéseknél. Az OTP jelenleg egy- tíz százalék között enged a lakásárból minőségi hibák esetén. Ez a FÖT véleménye szerint kevés, mert a minőségi hibák rendszerint ennél nagyobb mértékűek; a Szabványügyi Hivatalt kérjék fel, hogy a szabványokat vizsgálják felül; az Anyag- és Árhivatal kötelezze a kivitelezőt, hogy a hibák javítását végezze el vagy fizesse ki azoknak az árát; az ÉVM anyagilag tegye érdekeltté az építőipari vállalatok belső ellenőrzését; az OTP ne mentesüljön a hibák kijavíttatásának felelősségétől. A JÖVŐ SZÜRETEIRE Pótlásra szőlővesszők OLTVÁNYOK, GYÖKERESEK KERTÉSZETI ÁRUDÁK A szőlő mézédes illata már beüzent a szőlőhegyekről, a kertekből a muzsikusokért: kezdődhet a szüret. (A muzsikusok azonban — ama jelképes zenészek — hála, meg nem indulnak: szép, gyümölcsérlelő napsugaras őszünk van, lehet még várni, ha már kevesebb is a fürt, de legalább édesebb, értékesebb legyen). De mi lesz szüret után? Hisz tudjuk, ’85 komisztele, fagya alaposan megtizedelte a szőlőket. A pótlásra, ültetésre — a jövő szüreteire — lesz-e elég oltvány? A Kertforg Kft-től (44 taggazdasága az ország szaporító anyagának 90 százalékát termeli) kapom az információt. Idén csaknem 9 millió oltványt és körülbelül 4 millió gyökeres szőlőt állítanak elő. (A gyökeres szőlő a homokra való). Ez kevesebb a tavalyinál, a tavalyi jégverés miatt kevesebb aranyvessző volt, s a téli fagyok megtizedelték az oltárügyeket. Így az össztermelés 3-4 millióval kevesebb, de ezt a hiányt a lakosság nem érzi meg. Az oltványok kitermelése október végén kezdődik, az értékesítése pedig — általában a szüretek után — november első felétől lesz. A fajtaválaszték jónak mondható: a lerakatokba 40-50 fajta kerül. A Bianca, s a Tramini fajtákból hiány lesz. Viszont örvendetes, hogy idén a Kékfrankos és az Oportó vörösbor fajtákból nagy lesz a választék, s ami azelőtt szintén „hiánycikk” volt: a muskotályos csemegeszőlőkben sem lesz hiány. Idén 15 új lerakatot nyitottak a taggazdaságok, s így már az ország 450 elárusítóhelyén lehet majd az oltványokat, szaporító anyagokat — a faültetésekre is kell gondolnunk — megvásárolni. ígérik, hogy az árudákba való szállítás idén javul, egységesebb lesz. (Nem kell majd külön ezért vagy azért a fajtáért elmenni.) Néhány lerakat az utánvéten szállítást is bevezeti, vállalja. Ezek a lerakatok, kertészeti árudák a hamarosan kezdődő szezonban a hétvégeken is, szombat-vasárnapon is nyitva tartanak. k. gy. Szegény vállalatok Az OTP tehát nem tudja és nem is akarja átvállalni a garanciális javításokat. Maradnak a perek, amelyek évekig elhúzódnak. S ha nem az OTP, akkor ki tud érdemben intézkedni ? Magánépítők Rozgonyi Ernőt, a Szövosz munkatársát a magánlakás-építők gondjairól kérdeztük. — Nekünk is nagyon sok bajunk van az építőkkel. Sokat változnak az építőipari szabványok. Ezt a magánlakás-építők nem ismerik. Kiszolgáltatottak az anyagbeszerzésben, a szakemberek órabéreinek megállapításában. Ha perre kerül sor, meg kell küzdeniük azzal, hogy nincsenek tisztában jogaikkal. A Szövosz nyújt ugyan segítséget, de nem képes olyan mértékben — nincs ilyen szervezetük —, ahogy arra a magánlakás-építőknek szükségük lenne. Végezetül — a rendezetlen helyzet orvoslására — ismerjük meg a FÓT állásfoglalását. A javaslatcsokor megvalósítása jobb Kapjanak választ! A FÓT javaslatai több éves tapasztalatok alapján készültek. Reméljük, hogy gondos, tényeken alapuló észrevételeikre érdemi választ kapnak? Nyárádi Éva Mezőtúr határában — a környékbeli gázkutak termelésének feldolgozásával — megkezdte munkáját az újendrődi III. számú gázüzem. Előkészítés után naponta 3 millió köbméter fogyasztási minőségű földgázt juttatnak az országos hálózatba. Innen oldják meg Szarvas és Gyomaendrőd városi gázellátását is. (MTI Fotó : Oláh Tibor felv.) MAGIAR,NSZK KOOPERÁCIÓ Kisvasút, modellautó A Lemezárugyár kooperációs megállapodást kötött alkatrészek szerelésére, különféle lemezjátékok készítésére az NSZK-beli Marklin-céggel, a világ egyik legnevesebb játékgyártójával. A megállapodás értelmében a magyar vállalatnál szerelik össze részben saját gyártmányú, illetve az NSZK-beli partnertől érkező alkatrészekből a Markivi modellvasútjaihoz a síneket. A kisvasutakhoz külön megrendelés alapján vasúti kocsikat is szállítanak. Az első megbízatásukat háromféle modellre kapták, s ezekből november végéig 90 ezret küldenek el. A Lemezárugyár részt vesz a Márklín fémépítők gyártásában is, amihez különféle fémszerelvényeket készítenek majd győri gyárukban. A Lemezárugyárból az idén 250 ezer márka árut szállítanak az NSZK-beli partner számára, s jövőre az eddigi tárgyalások alapján 2-4 millió márka közötti megrendelést várnak. Az NSZK-beli partner elégedett a magyar vállalat munkájával, termékeik minőségével, ezért szó van arról, hogy más termékeik gyártásába is bevonja a magyar vállalatot. így például arról tárgyalnak, hogy Magyarországon készítenék a Marktin modellautóinak egyikét, a 30-as évek BMW sportkocsijának kicsinyített mását, aminek az eredetije olyan különlegességnek számít a gyűjtők körében, hogy ebből a modellek egy-egy példányát 10 ezer márkára biztosítják az NSZK-ban. A kooperációban készített valamennyi játékot a Marklin-cég vásárolja vissza, az együttműködés révén azonban olyan szellemi és technikai ismeretekre tesznek szert a magyar szakemberek, amelyek elősegítik, hogy itthon is szebb és jobb játékok kerüljenek az üzletek polcaira. (MTI) UTCAKÉPEK —I A taxisofőr vezet. I Utasát egy bizonyos L_1 utca bizonyos háza elé viszi. Ez a munkája, a feladata, ezért kapja a pénzt. Hogy közben unatkozik? Erről senki nem tehet. Ilyen a természete. A forgalom, a piros és zöld lámpa, a villogó sárga, a bukdácsoló gyalogos igazán nem dobja fel. Rakétát olvas tehát. Rakéta regényújságot. A folytatásos krimit. Izgalmas. Még egyáltalán nem tudni ki a gyilkos. A kihajtott folyóirat ott van a mellette levő ülésen. Amikor tilos jelzést kapunk, felveszi, folytatja, elmerül, körmét rágja. Lámpaváltásnál megyünk tovább. Elképzelem, amint az operáló professzor — miközben szikére vár — belepislant egy Agathe Christie-be. Amint egy karmester a villanásnyi tételszünetben beírja a függőleges 4-be a megfejtést... Frivolabb gyászolót keveset láttam. Fekete blúz, kabát, harisnya, cipő és szoknya. Miniszoknya. A legminibb mini, amit mostanában láttam. Fiatal lány viseli, tévedés kizárva — hallom, amint részvétet nyilvánítanak neki. Hogy kit gyászol, nem derül ki. Hogy hogyan, az sajnos igen. A divat — divat. A gyász — gyász. Inkább viselne piros virágos akármit. Pettyes harisnyával. De ez így kissé kétessé teszi az érzéseket. És a külsőség önmagában elszomorító. Felszállok a távolsági autóbuszra. Köszönök. Hangosan, érthetően. A sofőr adja a jegyet, nem köszön vissza. Tévedés kizárva. Többször tapasztaltam hasonlót, most már figyelem a szájmozgását. Érdeklődéssel. Vajon mi az ok? Nem vagyunk egymásnak bemutatva? Természetesnek találja, hogy az utas köszön, ő meg hallgat? Másutt járnak a gondolatai? Sokszor akartam már megkérdezni az okot. Aztán hagytam. Most viszont a tettek mezejére lépek. Leszállásnál — végállomásnál — szótlanul távozom. — Viszontlátásra — mondja nem nekem, hanem mindenkinek. Gépiesen. Úgy látszik, ez a beidegződés. A búcsúzás. Nem köszönök vissza. Kvittek vagyunk. Bende Ibolya KÜLDI A TANNIMPEX Bőráruk a Szovjetunióba A szovjet Raznoexport Külkereskedelmi Egyesülés és a Tannimpex Bőr és Szőrme Külkereskedelmi Vállalat vezetői Budapesten megkötötték az 1986-os szállításokról szóló szerződéseket. Ennek értelmében összesen 172 millió rubel értékben szállít a magyar fél a szovjet partnernek női táskákat, diplomatatáskákat, sporttáskákat, férfi és női, utcai, és sportkesztyűket, valamint lábbeliket , szandálokat, cipőket, csizmákat, férfiak, nők és gyermekek részére. (MTI) 1983. október 8., kedd 8