Esti Hírlap, 1985. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-08 / 236. szám

Garancia, szavatosság — új otthonok Rendezettn helyzetben kárt szenved a lakó És a felelős a hibákért • Javaslatok a megoldásra Az OTP közvetlenül a lakossággal, vagyis a vá­sárlóval áll kapcsolatban, így annak az érdekeit kel­lene, hogy képviselje. Mit mond erről dr. Tersz­­tyánszky Ödönné, az OTP jogi irodájának helyettes vezetője? Pereskedik az OTP — Mi eladók vagyunk, s nem javítók — mondja. — Egy-egy ház átadása után „talicskával” tolják be a hibajegyzékeket. És ez nem túlzás. Száz-kétszáz hiba lakásonként ismétlődik. Mit tehetünk ilyenkor? Az épí­tőknek tételesen somtjuk fel a hibákat, kötelezve őket arra, hogy azokat ki­javítsa. Ilyenkor különbö­ző alkudozások kezdődnek. Ha elismerik a hibákat — és ez a jobbik eset —, megpróbáljuk határidőre kijavíttatni. Ha ez nem si­kerül, vagy a lakó maga vállalja a hiba kijavítását, arra törekszünk, hogy leg­alább a kárösszeget megfi­zesse az építővállalat. Ez sem könnyű. Általában az építővállalatok nem isme­rik el a vétkességüket, sőt, az esetek többségében az­zal vádolják a lakókat, hogy a listába vett hibák hónapokkal később kelet­keztek. — Mit tehet ilyenkor az OTP? — Pereskedünk! Ma több ezer per zajlik a bíróságon anélkül, hogy megoldást hozna a vevő gondjaira. 55 ezer eladott lakás után 1933 per fut jelenleg. És ezek csak szavatossági pe­rek, mert van egyéb ügyünk is.­­ A Fogyasztók Orszá­gos Tanácsa ülésén el­hangzott: az OTP-nek nem érdeke a hibák kijavíttatá­sa, mert a szerződésben a vásárlók aláírják, hogy az OTP javításra nem köte­lezhető. Ez nem a vevő ki­játszása? — Ez a jogszabály. Meg­jegyzem, az OTP-nek a la­káseladás nem jó üzlet. Mindössze egy-két százalék a haszon. Mivel a lakások többsége tanácsi kijelölésű, az OTP-nek szabad ren­delkezésre csak néhány marad meg. Ezzel szemben állnak mindazok a negatí­vumok, amelyekről már előbb is beszéltünk. Dr. Markó Attila, az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztérium munka­társa szerint pénzhiány miatt sok építővállalat ne­héz helyzetben van. — Tudni kell: az állan­dóan emelkedő lakásárak egyidejűleg nem szolgálják az építőipari vállalatok gazdagodását. Nem védem és nem is védhetem a rossz munkát. De sok vál­lalatnál vélekednek úgy, hogyha a garanciális elő­írásokat betartanák, egy lakást sem tudnának átad­ni — még késéssel sem. — A minisztériumnak nincs módja ezt a szemlé­letet felszámolni, ha más­sal nem, a vállalatok belső ellenőrzésének szigorításá­val? — Amint látja, nem sok eredménnyel. Nem állhat ott minden munkás mellett egy ellenőr, amikor az be­szereli a mosdót, és köz­ben letör belőle egy dara­bot. Amikor széttöri a csempét, kiégeti a padló­szőnyeget, szétrepeszti a szekrények ajtaját, vagy görbe ajtókat, ablakokat szerel be. Büntetik, figyel­meztetik az építésvezetők azokat, akik ilyen hibákat elkövetnek. A gondokat még az is növeli, hogyha új technológiákat vagy szabványokat alkalmaznak. Erre egy példa: az új hő­technikai szabványok miatt számos lakásban megpené­­szednek a panelek. Ugyan­is nem szellőznek megfe­lelően. Ezt az építők ta­pasztalták, mégis alkal­mazniuk kell. Ez is a ga­ranciális problémák közé tartozik, holott nem az építőipar a hibás. Az ille­tékesek ez év júniusra ígérték a szabvány meg­változtatását, de még min­dig nem készült el.­­ A FOT-ülésen elhang­zott az a javaslat, hogy a kivitelezési ár 75 százalé­kát fizessék ki a vevők, és egy év után, amikor kide­rülnek a hibák, a hiányzó 25 százalékot. Mi erről a véleménye? — Már említettem, hogy az építőipari vállalatok pénzhiánnyal küszködnek. Már most is igen tetemes az az összeg, amelyet pe­reskedés miatt ki kell fi­zetniük. Nem lenne éssze­rű egy ilyen javaslat elfo­gadása, helyzetet teremthetne az állami és magánlakás-épí­tés garanciális gondjainak megoldásában. A FŐT javasolja, hogy készüljön törvény a lakás­­jótállásról, „mert még egy zsebrádiónak is van jótál­lási ideje”; lehetővé kell tenni, hogy a jövendő la­kók hónapokkal előbb is­merhessék meg otthonukat, így legyen lehetőségük az átvétel előtt a garanciális hibák felmérésére, kijavít­tatására; legyen állásfogla­lás arról, hogy piaci ter­méknek minősül a lakás. Mert, ha igen, akkor vizs­gálatra szorul, hogy az adott hibák miatt nem áll-e fenn a tisztességtelen ár esete egyes építkezések­nél. Az OTP jelenleg egy- tíz százalék között enged a lakásárból minőségi hibák esetén. Ez a FÖT vélemé­nye szerint kevés, mert a minőségi hibák rendszerint ennél nagyobb mértékűek; a Szabványügyi Hivatalt kérjék fel, hogy a szabvá­nyokat vizsgálják felül; az Anyag- és Árhivatal köte­lezze a kivitelezőt, hogy a hibák javítását végezze el vagy fizesse ki azoknak az árát; az ÉVM anyagilag te­gye érdekeltté az építőipari vállalatok belső ellenőrzé­sét; az OTP ne mentesül­jön a hibák kijavíttatásá­nak felelősségétől. A JÖVŐ SZÜRETEIRE Pótlásra szőlővesszők OLTVÁNYOK, GYÖKERESEK KERTÉSZETI ÁRUDÁK A szőlő mézédes illata már beüzent a szőlőhe­gyekről, a kertekből a mu­zsikusokért: kezdődhet a szüret. (A muzsikusok azonban — ama jelképes zenészek — hála, meg nem indulnak: szép, gyümölcs­­érlelő napsugaras őszünk van, lehet még várni, ha már kevesebb is a fürt, de legalább édesebb, értéke­­sebb legyen). De mi lesz szüret után? Hisz tudjuk, ’85 komisz­te­le, fagya alaposan megtize­delte a szőlőket. A pótlás­ra, ültetésre — a jövő szü­reteire — lesz-e elég olt­vány? A Kertforg Kft-től (44 taggazdasága az ország szaporító anyagának 90 százalékát termeli) kapom az információt. Idén csaknem 9 millió oltványt és körülbelül 4 millió gyökeres szőlőt állí­tanak elő. (A gyökeres sző­lő a homokra való). Ez ke­vesebb a tavalyinál, a ta­valyi jégverés miatt keve­sebb aranyvessző volt, s a téli fagyok megtizedelték az oltárügyeket. Így az össztermelés 3-4 millióval kevesebb, de ezt a hiányt a lakosság nem érzi meg. Az oltványok kitermelé­se október végén kezdő­dik, az értékesítése pedig — általában a szüretek után — november első fe­létől lesz. A fajtaválaszték jónak mondható: a lerakatokba 40-50 fajta kerül. A Bian­ca, s a Tramini fajtákból hiány lesz. Viszont örven­detes, hogy idén a Kék­frankos és az Oportó vö­rösbor fajtákból nagy lesz a választék, s ami azelőtt szintén „hiánycikk” volt: a muskotályos csemegesző­lőkben sem lesz hiány. Idén 15 új lerakatot nyi­tottak a taggazdaságok, s így már az ország 450 el­árusítóhelyén lehet majd az oltványokat, szaporító anyagokat — a faülteté­sekre is kell gondolnunk — megvásárolni. ígérik, hogy az árudákba való szállítás idén javul, egysé­gesebb lesz. (Nem kell majd külön ezért vagy azért a fajtáért elmenni.) Néhány lerakat az utánvé­ten szállítást is bevezeti, vállalja. Ezek a lerakatok, kertészeti árudák a hama­rosan kezdődő szezonban a hétvégeken is, szombat-va­sárnapon is nyitva tarta­nak. k. gy. Szegény vállalatok Az OTP tehát nem tud­ja és nem is akarja átvál­lalni a garanciális javítá­sokat. Maradnak a perek, amelyek évekig elhúzód­nak. S ha nem az OTP, akkor ki tud érdemben in­tézkedni ? Magánépítők Rozgonyi Ernőt, a Szö­vosz munkatársát a ma­gánlakás-építők gondjairól kérdeztük. — Nekünk is nagyon sok bajunk van az építőkkel. Sokat változnak az építő­ipari szabványok. Ezt a magánlakás-építők nem is­merik. Kiszolgáltatottak az anyagbeszerzésben, a szak­emberek órabéreinek meg­állapításában. Ha perre kerül sor, meg kell küzde­niük azzal, hogy nincsenek tisztában jogaikkal. A Szövosz nyújt ugyan se­gítséget, de nem képes olyan mértékben — nincs ilyen szervezetük —, ahogy arra a magánlakás-építők­nek szükségük lenne. Végezetül — a rendezet­len helyzet orvoslására — ismerjük meg a FÓT állás­foglalását. A javaslatcso­kor megvalósítása jobb Kapjanak választ! A FÓT javaslatai több éves tapasztalatok alapján készültek. Reméljük, hogy gondos, tényeken alapuló észrevételeikre érdemi vá­laszt kapnak? Nyárádi Éva Mezőtúr határában — a környékbeli gázkutak termelé­sének feldolgozásával — megkezdte munkáját az új­endrődi III. számú gázüzem. Előkészítés után naponta 3 millió köbméter fogyasztási minőségű földgázt juttatnak az országos hálózatba. Innen oldják meg Szarvas és Gyomaendrőd városi gázellátását is. (MTI Fotó : Oláh Tibor felv.) MA­GI­AR,NSZK KOOPERÁCIÓ­ Kisvasút, modellautó A Lemezárugyár koope­rációs megállapodást kö­tött alkatrészek szerelésé­re, különféle lemezjátékok készítésére az NSZK-beli Marklin-céggel, a világ egyik legnevesebb játék­gyártójával. A megállapo­dás értelmében a magyar vállalatnál szerelik össze részben saját gyártmányú, illetve az NSZK-beli part­nertől érkező alkatrészek­ből a Markivi modellvasút­­jaihoz a síneket. A kisvasutakhoz külön megrendelés alapján vasúti kocsikat is szállí­tanak. Az első megbíza­tásukat háromféle mo­dellre kapták, s ezekből november végéig 90 ez­ret küldenek el. A Lemezárugyár részt vesz a Márklín fémépítők gyár­tásában is, amihez külön­féle fémszerelvényeket ké­szítenek majd győri gyá­rukban. A Lemezárugyárból az idén 250 ezer márka árut szállítanak az NSZK-beli partner számára, s jövőre az eddigi tárgyalások alap­ján 2-4 millió márka kö­zötti megrendelést várnak. Az NSZK-beli partner elé­gedett a magyar vállalat munkájával, termékeik mi­nőségével, ezért szó van arról, hogy más termékeik gyártásába is bevonja a magyar vállalatot. így például arról tárgyalnak, hogy Magyarországon ké­szítenék a Marktin modell­­autóinak egyikét, a 30-as évek BMW sportkocsijá­nak kicsinyített mását, aminek az eredetije olyan különlegességnek számít a gyűjtők köré­ben, hogy ebből a model­lek egy-egy példányát 10 ezer márkára biztosítják az NSZK-ban. A kooperációban készí­tett valamennyi játékot a Marklin-cég vásárolja vissza, az együttműködés révén azonban olyan szel­lemi és technikai ismere­tekre tesznek szer­t a ma­gyar szakemberek, ame­lyek elősegítik, hogy itthon is szebb és jobb játékok kerüljenek az üzletek pol­caira. (MTI) UTCAKÉPEK —I A taxisofőr vezet. I Utasát egy bizonyos L_1 utca bizonyos háza elé viszi. Ez a munkája, a feladata, ezért kapja a pénzt. Hogy közben unat­kozik? Erről senki nem te­het. Ilyen a természete. A forgalom, a piros és zöld lámpa, a villogó sárga, a bukdácsoló gyalogos iga­zán nem dobja fel. Rakétát olvas tehát. Ra­kéta regényújságot. A foly­tatásos krimit. Izgalmas. Még egyáltalán nem tudni ki a gyilkos. A kihajtott folyóirat ott van a mellette levő ülésen. Amikor tilos jelzést ka­punk, felveszi, folytatja, el­merül, körmét rágja. Lám­paváltásnál megyünk to­vább. Elképzelem, amint az operáló professzor — mi­közben szikére vár — be­­lepislant egy Agathe Chris­­tie-be. Amint egy karmes­ter a villanásnyi tétel­szünetben beírja a függő­leges 4-be a megfejtést... Frivolabb gyászolót keveset láttam. Fe­kete blúz, kabát, ha­risnya, cipő és­­ szoknya. Miniszoknya. A legminibb mini, amit mostanában lát­tam. Fiatal lány viseli, té­vedés kizárva — hallom, amint részvétet nyilvání­tanak neki. Hogy kit gyá­szol, nem derül ki. Hogy hogyan, az sajnos igen. A divat — divat. A gyász — gyász. Inkább vi­selne piros virágos akár­mit. Pettyes harisnyával. De ez így­­ kissé ké­tessé teszi az érzéseket. És a külsőség önmagában el­szomorító. Felszállok a távolsá­gi autóbuszra. Köszö­nök. Hangosan, ért­hetően. A sofőr adja a je­gyet, nem köszön vissza. Tévedés kizárva. Többször tapasztaltam hasonlót, most már figyelem a szájmozgá­sát. Érdeklődéssel. Vajon mi az ok? Nem vagyunk egymásnak bemutatva? Természetesnek találja, hogy az utas köszön, ő meg hallgat? Másutt jár­nak a gondolatai? Sokszor akartam már megkérdezni az okot. Az­tán hagytam. Most viszont a tettek mezejére lépek. Leszállás­nál — végállomásnál — szótlanul távozom. — Vi­szontlátásra — mondja nem nekem, hanem min­denkinek. Gépiesen. Úgy látszik, ez a beidegződés. A búcsúzás. Nem köszönök vissza. Kvittek vagyunk. Bende Ibolya KÜLDI A TANNIMPEX Bőráruk a Szovjetunióba A szovjet Raznoexport Külkereskedelmi Egyesülés és a Tannimpex Bőr és Szőrme Külkereskedelmi Vállalat vezetői Budapes­ten megkötötték az 1986-os szállításokról szóló szerző­déseket. Ennek értelmében összesen 172 millió rubel értékben szállít a magyar fél a szovjet partnernek női táskákat, diplomata­­táskákat, sporttáskákat, férfi és női, utcai, és sportkesztyűket, valamint lábbeliket , szandálokat, cipőket, csizmákat, férfiak, nők és gyermekek részére. (MTI) 1983. október 8., kedd 8

Next