Esti Hírlap, 1985. december (30. évfolyam, 282-304. szám)

1985-12-21 / 299. szám

Ma délutántól, kívül-be­­lül felújítva, ismét műkö­dik a Margitszigeten a Bo­dor-, közismertebb nevén: a zenélő kút. Marosvásár­helyi eredetijének 1936-ban felállított másolatát 1954- ben Pfann Egon tervei sze­rint restaurálták először. Az évtizedek múlásával is­mét elnémult szerkezet fel­újítását a Budapesti Város­­­szépítő Egyesület kezdemé­nyezte, üzemek, vállalatok lelkes kollektívái segítették, a társadalmilag elvégzett munka értéke meghaladja az egymillió forintot. Az időt is mutató, beépített óraszerkezet „vezényli a zenekart”, fél órakor egy részletét, egész órákkor öt percen keresztül játszva Bengráf József 1791-ből származó „Magyar tánszok” című muzsikáját. Neptun szobra a kútépü­let kupolá­ján, tekintetével követve a nap mozgását, 24 óra alatt egy teljes fordulatot tesz meg. (Halm­ágyi Péter fenv.) Római sánc a múzeumban Állandó helytörténeti ki­állítás nyílt a Baranya megyei Sásdo­n a lelkes lo­kálpatrióták gyűjtötte tár­gyi emlékekből és írott do­kumentumokból. A meg­alakulásának negyedszáza­dos jubileumát ünneplő Sásdi Honismereti Kör tag­jai eredetileg az évforduló alkalmából rendezett kiál­lításra készülve rendsze­rezték bemutatásra hu­szonöt éves kutató-feldol­gozó munkájuk eredmé­nyét. A kiállítás gazdag anyagát látva azonban a Sásdi Művelődési Központ elhatározta, hogy állandó otthont ad az értékes gyűj­teménynek. A honismereti klubhoz kapcsolódó termekben be­rendezett állandó kiállítás végigvezeti nézőjét a me­cseki hegyhát földtörténe­tének és történelmének eseményein. Bemutatja az amatőr kutatók által hazai és külföldi múzeumokban, gyűjteményekben fellelt hegyháti vonatkozású do­kumentumok másolatait, s a helytörténészek közremű­ködésével feltárt régészeti és kultúrtörténeti emléke­ket. A sásdi kismúzeum különlegességei között lát­hatók például a település helyén egykor állott római kori sáncok kövei, a török hódoltság idejéből fennma­radt malom részletei, 11. József korabeli katonai térképek, az 1343—49-es szabadságharc támogatásá­ra buzdító röpiratok és egy honvédtáborozást meg­örökítő értékes festmény is. (MTI) TÁRSKERESŐK KOPOGTATNAK Valaki hiányzik... Ünnep előtt Apróhirdetés: „Már az ün­nepeket sem t­art­­i egyedül, In . . . Társkeresőhöz for­dul.­’ Bizony a feldíszített hajó nemsokára horgonyt húz és nekivág az ünnepek há­romnapos hullámainak, s nekünk még nincs helyünk a fedélzeten. Sietünk, kap­kodunk, integetünk, jaj, csak itt ne maradjunk egyedül a parton! — A forgalom, a félfor­galom — mondja a társke­reső iroda vezetője — az­ ünnepek előtt felgyorsult. Higgye el, nemcsak a hir­detések miatt. Időszakai, csúcsidői vannak a je­lentkezéseknek. Például a tél. A hosszú, sötét nap­palok. A melegség hiá­nya. Télen több tél ko­pogtat be hozzánk, mint például nyáron. De hasonló nagy időszak a tavasz is. A kezdések, az újrakezdé­sek, a próbálkozások ideje. Adatlapok. Név, foglal­kozás, magasság, hajszín, alkat (az alkatra öt megha­tározás, mind finom fo­galmazásban — keszeg, po­cakos, hájas egy sincs, csak: arányos, karcsú, spor­tos, molett, testes­; vagyo­ni helyzet — és a kívánsá­gok. A hosszú ünnepek előtt a kívánságok már reálisab­bak. A negyvenéves ta­nárnő talán most elfogad egy ötven, ötvenkét évest is. (Eddig a korhatárt szi­gorúan negyvenöt évesben szabta meg.) Egy ma jelentkezett új fél: negyvenkét éves értel­miségi asszony, tizenhárom éve elvált, két gyermekével él, már 18—20 évesek, s csak most néz körül: „Va­lamit lépnem kell”. Miért csak most? „Mert már na­­gyok a gyerekek, állandóan otthagynak, az ünnepekre is külön programot csinál­tak, az egyik el is utazik.” Közben csöng a telefon, a bejelentkezések, a vissza­jelzések „igen kérem, igen. Tehát ki lehet újra adni”. Mármint a címet, az adat­lapot. „Ez a hölgy egy hó­nappal ezelőtt kérte, hogy emeljük ki a lapját, sike­rült társat találnia. Úgy látszik, répc.” A lapját te­hát ismét ki lehet adni. Majd újból egy telefon. Az irodától kapott címeket a társ- (kincs) kereső, már mind feldolgozta. „Nem, nem, baj az, jöjjön csak be legközelebb, Zsuzsika. Van sok új cím. Nézzük majd át együtt, találunk majd valakit.”. ^ (kőbányai) — egyedül 3 Címek, adatok TETŐ LESZ BELŐLE Vágják a sziki nádat Megkezdődött a nádaratás az Alföldön. Az évszak­hoz képest szokatlanul enyhe időjárás miatt egyelőre a kisebb, ritkább, úgynevezett szórványnádasokban indul­tak meg a betakarítógépek. Teljes üzemre akkor ke­rül sor, ha beköszönt az igazi tél, és a kemény fagyok lepörgetik a levélzetet, megkönnyítve az aratóberende­zések munkáját. Az Alföldön a fő termőhely a Duna— Tisza-közi szikes táj. Az itteni nád igen jó minőségű. Ezt keresi elsősorban a feldolgozóipar, mert a különbö­ző termékek készítésekor alig keletkezik belőle hulla­dék. Sokféle cikk készül ebből a vízinövényből, közülük a hazai és a külpiacon mind keresettebb a tetőfedő nád. Erre a célra a legjobb minőségű kévéket használják. Ta­nyamúzeumok és más népi­ építészeti emlékek tetőzetét újítják fel vele. Egyre gyakrabban kerül 30—40 centi­méter vastag, igen jó hőszigetelő nádfedél gazdasági épületekre és víkendházakra is. (MTI) T­enyőfa, gyertyafény, te­­­rített asztalok, kará­csonyi dal. Mindez egy hi­vatalos épület, egy iskola klubhelyiségében, az Illatos Úti 35-ös Számú, Makszim Gorkijról elnevezett Szak­munkásképző Iskolában. Ünnep előtt hétköznap dél­után. Amikor odakint még vásárolnak, szaladgálnak, készülődnek az emberek. Tíz fiú ül egymás mel­lett. Elfogódott arc, kö­zönyt mímelő tekintet, el­­érzékenyült pillantás. Né­zem őket. Vajon mit érez­nek, mire gondolnak, mi jut eszükbe. Nem tudnak emlékezni meghitt kará­csonyestekre, anyai csók­ra, nagymama közötte pu­lóverre. Most is tanáraik, nevelőik és társaik veszik körül őket, de emberek között vannak. Csomagok. Karácsonyi papírba kötöttek. Kívülről egyformák. De a tartalmuk már nem azonos. Karácso­nyi kéréseiknek tett eleget Sinka Lajosné ifjúságvé­delmi felelős, amikor ki­­nek-kinek azt vásárolt, amihez kedve volt. Zseb­rádió, ezüstlánc, divatos pulóver, fehérnemű­ garni­túra. Édesség, házisüte­­m­ény (a szülője sütötték), üdítő és meghitt hangulat. Tíz állami gondozott, akik az iskolában tanulnak festő-mázoló szakmát. Ne­velőszülőknél, intézetben, kollégiumban laknak, s a karácsonyuk is közösség­ben telik el. Tíz fiú, akik nagy za­varban, ügyetlen kézfogás­sal veszik át az ajándékot, de az ünnepi percek már oldódnak. Már mosoly is látszik az arcukon. A bejg­linél már kamaszok, Zsol­tok és Jánosok, alacsonyak és magasabbak, szőkék és barnák — ifjú, életre ké­szülő emberek. Az iskola igazgatósága, a társadalmi szervek fontos­nak tartják ezeket az ösz­­szejövet­eleket. Nemcsak adni akarnak, hanem ta­nítani is az ajándékozás­ra. Remélik, hogy a gye­rekek megtanulják az ajándékozás örömét, s vi­szik magukkal egy életen át. Nagy gonddal és szere­tettel készültek erre a kis ünnepségre, amelyet nem először tartanak. Őszinte­ség és igyekezet, ez érző­dött a rövid egy óra alatt. A­mi itt történik, nem pó­­tol sok mást. De na­gyon kedves és kellemes. Bárha sok helyen ismétlőd­ne hasonló. (bsade) Új könyvesbolt Sopronban nyílt meg a a Könyvértékesítő Vállalat első vidéki könyvesbolja. A belvárosban berendezett önkiszolgáló rendszerű üz­let szépirodalmi munkákat, gyermekkönyveket, idegen nyelven megjelent magyar műveket és nyelvkönyve­ket, valamint hanglemeze­ket kínál a vásárlóknak. A Sopronban nagy számban megforduló külföldi turis­tákra gondolva különféle térképeket és magyarországi útikönyveket is árusítanak. Ezek körét a jövő évi ide­genforgalmi szezon kezde­tére kibővítik, s a tervek szerint teljes választékot biztosítanak a különböző hazai tájegységeket bemu­tató munkákból. SZÉPEK SZÉP EMLÉKE BÉCSRŐL Nem­ „lejtett” a hazai pálya Jól telt az edzőtábor • Csalafinta hotelszám­la Amikor a magyar hölgy­­koszorú kapitánya magasba emelte a győztes csapatnak járó serleget, a bécsi Hilton Szálló nagytermében kitört a tapsvihar. Pedig a közön­ség „hazai­’ szurkolókból állt! Pontosabban ült az elegánsan terített asztalok­nál az ötszáz schillingért vásárolt jegyekért, amely­ben természetesen egy re­mek vacsora is benne fog­laltatott. A pergő ritmusú esten — a már korábban összesor­solt egy osztrák, egy ma­gyar — lányok párosával léptek a dobogóra. Még ar­ra is jutott idő, hogy rövid műsorvezetői kérdés kap­csán bemutatkozzanak. A lányok olykor frappáns vá­laszaikkal ebben sem val­lottak szégyent. A nemzet­közi zsűri az összesítés után 21 ponttal a magyar csapat „összhatását” tartotta jobb­nak. KIRÁLYNŐK PÁRDÁN — Kicsit azért tartottam az egésztől, mert a vélet­lenek folytán én éppen az osztrák szépségkirálynőt húztam párnak —, mondta Molnár Csilla, aki egyben a csapatkapitányi tisztet is betöltötte. — Nem tudhat­tam, mennyire „lejt” majd a hazai pálya. Úgy tudom, a következő ellenfél a nyu­gatnémet szépségverseny válogatottja lesz. —­ Úgy látszik, jót tett valamennyiünknek a kata­­linpusztai „edzőtáborozás” — mondta Csordás Ilona. — Nagyon örülök, hogy befértem a csapatba és nem vallottunk szégyent. Ter­mészetesen még a többiek­nél is jobban izgultam. Még az üdvözlő lapok fel­adásáról is megfeledkez­tem, így aztán majd sze­mélyesen kézbesítem, ami­kor hazaértünk. Azt hiszem, Bécs nekem nagyon szép város marad FELEDÉKENY ÜGYNÖKSÉG A lányok tehát boldogan könyvelték el a sikert. Még az sem tudta már elvenni a válogatott kedvét, hogy megérkezésükkor jókora összegű számla várta a ve­zetőket a patinás szálloda portáján. Történt ugyanis, hogy — mint tudott — az itthoni szépségverseny első négy helyezettjének egy hét­végi meghívás is járt, amelynek teljes költségét az osztrák Pro Market reklámügynökség vállalta. A lányok el is utaztak — Média-költségen —, jól is érezték magukat. Minden rendbe­n is lett volna, de kiderült, hogy a meghívó nemcsak az eset­leges telefonszámlákat fe­lejtette el rendezni a szál­lodával, de még a szobák­ban lévő üdítőket is a ma­gyarokkal fizettette meg. MÜNCHEN KÖVETKEZIK — Kicsit meglepett ben­nünket ez a fogadtatás, de túl vagyunk rajta. Talán hi­ba volt komolyan venni őket, a lányokat viszont nem csaphattuk be — mondja dr. Fodros István, a Magyar Média igazgatója. Viszont ez a háromnapos kintlét és verseny teljesen m­ás volt. A szervező és meghívó Europa Corpora­tion képviselői a megérke­zés pillanatától változatos programot állítottak össze. Megtisztelő volt, hogy Bécs főpolgármestere, dr Helmut Zielk is hivatalában fogad­ta a küldöttséget. Aztán városnézés, zenés vacsora a Grinzingb­e, tánc Bécs legelegánsabb diszkóklub­jában. S végül az árai miatt sokak által csak kívülről csodált luxus szabadidők­öz­­pontban, az Eldorádóban vendégeskedett a csapat. Ráadásként pedig a győze­lem, amely jövő tavasszal várhatóan Münchenben folytatódik. Látó János A magyar csapat a bécsi dobogón

Next