Esti Hírlap, 1986. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)

1986-08-09 / 186. szám

Azé a pálma, aki újdonsággá formálta a bájos ódonságot, és Kisfaludy Károly múlt század eleji darabját mai mulatságként élvezhető játéknak honosította képernyőre. A pálma tehát Bohák György rendezőé, és a forgatókönyvet író Kardos G. Györgyé. Itt ugyanis a keretjáték, azaz egy korabeli erdélyi színtársulat előadásának fikciója, nem egyszerűen a dramaturgia szokásos csomagolástechnikai trükkje, amivel el lehet fedni a némely klasszikusokat sem kímélő finom porréteget. Itt nem zizegett az olcsó selyempapír, nem facsarta az orrot a naftalin szaga, és nyoma sem volt a megfiatalító plasztikai műtétek mindig szemet szúró hegeinek, mert sebészeti megfiatalítás helyett visszaöregítés történt. A keret játék révén a darab és az előadás módja olyan hangsúlyt kapott, olyan természetesen került vissza a maga természetes idejébe és helyére, hogy ettől egycsapásra üde, friss és fiatal lett. Az átdolgozásnak köszönhetően a kellő helyeken kikerültek a macskakörmök. E szellemesen kitett macskakörmökben a darab korának szellemét híven tükröző hazafiúi megnyilatkozások úgy hangzottak el, hogy a mai fülnek erősen tanítóbácsis buzgalmú intelmek és szentenciák a legmaibb érvényességű értelmet kaptak, a mai nézőhöz szóló gondolatok csengettek ki belőlük a vidám kedvű színészek. Kisfaludy Sándor versei, Darvas Ferenc zenéjére mindig éppen a kellő időben szólaltak meg és a mindenben érvényesülő ízlés és mérték elevenen ható, harmonikus tévéprodukciót hozott létre a kérőkből. Kedves humor, bumfordi természetesség jellemezte a közreműködő művészek játékát. Valamennyien megérdemelték a képzeletbeli és a valóságos közönség tapsát. (bársony) • Egészen különleges sakkmeccs zajlott tegnap este a második műsorban, főidőben. Kaszparov, a világbajnok mérkőzött Karpoval, az exvilágbajnokkal. Nem volt tábla, nem voltak bábok, amelyekkel léphettek volna. Mégis, nagyon izgalmas parti volt. Többek között azért is, mert a riporter, Sugár András remekül kérdezett. Azt a régi igazságot erősítette ezzel, hogy kérdezni tudni kell. Tudott. Ehhez persze a nemzetközi nagymesterek sajátos viszonya is kellett, ez a kapcsolat a két zseni között mindenképpen különös. Már csak azért is, mert játékuk stílusa is merőben eltér egymástól, életvitelükben, gondolkodásmódjukban, megjelenésükben, beszédmodorukban, hanghordozásukban, dinamizmusukban szinte semmiféle közös vonás nincs. Mint ahogy a Nemzetközi Sakkszövetség elnökének megítélésében, az eddigi világbajnoki csatáik lebonyolítási formájában és megoldásaiban is különböző véleményen vannak. Egyben egyeznek csupán, elismerik a másik képességeit. ■ (szabó) SZIMPÓZIUM, KONCERT, MESTERKURZUS Magyar művészek sikere Assisiben Fesztivál Liszt halálának 100. évfordulóján A római székhelyű Accademia Musicale Ottorino Respighi Alapítvány az idén is megrendezte július 5. és augusztus 10. között a Festa Musica Pro nemzetközi zenei fesztivált. A világ neves operaénekeseinek, zeneművészeinek, kórusainak és zenekarainak 14. seregszemléjét a Rómától mintegy 100 kmre levő, az egyik legépebben fennmaradt középkori itáliai városban, a csodálatos földrajzi fekvésű Assisiben tartják. Ez a műemlék város nyolcadik alkalommal ad otthont a fesztiválnak, amelyet korábban Citta di Castelloban rendeztek. Hunok csatája A római alapítvány, amelynek tiszteletbeli elnöke Doráti Antal, a világhírű magyar származású karmester, s művészeti igazgatója, Giuseppe Juhar, azaz Juhar József, minden évben a nemzetközi zenei élet kiemelkedő eseményének jegyében redezi meg az említett programot. A holnap záruló fesztivált Liszt halálának 100. évfordulója alkalmából tartották, illetve a programok összeállításánál hangsúlyozottan érvényesült Liszt alkotó munkásságának, életének a megismertetése, népszerűsítése. Bemutatták a zeneszerző legismertebb műveit, így például a Dante- és Faust-szimfóniát, valamint Tasso, a Hunok csatája és Orpheus című zenedarabját. Az Assisi Festa Musica Pro 86-ra a korábbi évekhez hasonlóan több neves magyar művészt is meghívtak, akik a jelenlevő angol, francia, nyugatnémet, amerikai, japán, délkoreai, belga, svájci, osztrák, olasz, csehszlovák előadók mellett sikerrel szerepeltek. Erről Giuseppe Juhar, az Alapítvány művészeti igazgatója — több évtizede él Rómában — és dr. Monika Ryba alapítványelnök Assisiben a következőket mondta: — Tekintettel rá, hogy a magyar zenei kultúra nemzetközi viszonylatban is elismert, a mai opera- és zeneművészet képviselőit évek óta meghívjuk vendégszereplésre. — Az idei Festa Musica Pro programjaiban sok hazai művész vett részt és szerepelt sikerrel, így például Komlósi Ildikó és Kováts Kolos operaénekes, valamint Kodályné Péczely Sarolta dalénekesnő, Ránki Dezső és Lantos István zongoraművész, aki mint nagy Liszt-interpretátor, a zeneszerző nevét viselő mesterkurzust is tartott. Nagy érdeklődés kísérte Virágh Endre orgonaművész és Tátrai Vilmos hegedűművész tevékenységét is, akik a koncerteken való szereplésük mellett évek óta részt vesznek a nemzetközi mesterkurzusok munkájában. Az idén mintegy 30 országból jelentkeztek e foglalkozásokra. Vendégük volt Sándor György, a magyar származású, 1945 óta New Yorkban élő zongoraművész, valamint Luganóból Peskó Zoltán karmester, aki Liszt halálának 100. évfordulója napján, július 31-én a Haláltáncot és a Faust-szimfóniát vezényelte. Bemutató Az idén is Assisiben üdvözölhették a MÁV Szimfonikus Zenekart, és karmestereit, Nagy Ferencet, valamint Joó Árpádot. A zenekarnak mindig nagy sikere van a fesztiválon. Élénk érdeklődés kísérte — július 21. és 24. között — a Liszt-szimpóziumot, amelyen a külföldi szakemberek mellett neves magyar zeneesztéták, főiskolai tanárok értékelték a művész életútját. Ebben a munkában részt vett Legény Dezső és Lendvai Ernő professzor, valamint Hamburger Klára, Eckhardt Mária és Lukin László. A fesztivál holnap, Liszt Krisztus című művének bemutatásával ér véget, a pozsonyi Szimfonikus Zenekar és a városi kórus, valamint szlovák operaénekesek közreműködésével. Egyetemes cél Assisiben beszélgettem Kodály Zoltánná Péczely Saroltával. — Hogyan látja ön a Festa Musica Pro szerepét a nemzetközi zenei életben? — Véleményem szerint e fesztivál eredményesen szolgálja a zene egyetemes célját. Saját személyemben is örömmel teszek eleget az alapítvány meghívásának, mert kellemes légkörben léphetek fel, sok világhírű művész társaságában. Tavaly például a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézettel sikeres Nemzetközi Kodály Szemináriumot rendeztek Assisiben. A mostani Festa Musica Pro programjaiban is részt vettem, Liszt-dalokat énekeltem. Karczag László EHn (ASA) 7265 A típusú televíziókészülékekhez mc-ZJbH a TXT dekádért Hfl kívánságára Elektromos , , Szövetkezet RlAÁYIiiTlÉKf központi tv-szerviz UC Vfili Iliin Budapest X., ■ * Pongrác u. 9. Telefon: 575-631 BAJOR NAGY ERNŐ Szerelmes alkonyat a Kitört a szerelem Visegrádon? Vagy legalábbis a Fővárosi Tanács ottani szociális otthonában?... Alighanem erre gondoltak legtöbben, amikor megkapták a nyomtatott meghívót, mely nem kevesebb, mint öt pár egyidejű házasságkötési ceremóniájára invitálta a kiválasztottakat. Nemegyszer jártam már abban az intézményben. Nyílott alkalmam, hogy beszélgessek az ott élőkkel, így talán nem oktalan merészség részemről, ha leírom: az öt házaspárt aligha olyan viharos szenvedély késztette erre az elhatározásra, mint aminő láz a költőt annak idején a Minek nevezzelek című remekének megalkotására bírta. Bár a menyasszonyok mindegyike lánynéven szerepel a meghívón, gondolom, többségük özvegy, magára maradott és a vőlegények is túl vannak már az első lagzi szédületén. Szociális otthonban aligha kínálkozik mód önálló háztartás megteremtésére. Még azt sem tudom egykönnyen elképzelni, hogy nagyszívű igazgatójuk talál-e arra lehetőséget, hogy a házasok külön-külön szobába költözhessenek. Úgy emlékszem, szűkiben vannak a helyiségeknek. Mégis mi lehet az, ami arra biztatta az öt idős párt, hogy életszövetséget kössön? Része akadhat benne a fölismerésnek, hogy az ember ott is magányos lehet, ahol százan ülik körül az asztalt. Kell valaki, akihez minden föltétel nélkül, bizalmasan forduljon. Hogy ez, meg ez fáj, az pedig fölvidított; valaki csalódást váltott ki belőlem; az élet vesztesének vélem magamat; másképp szoktam elkészíteni a rakott krumplit, mint ahogy a konyhánkon előállítják. Vagy akad, akinek csak az aggódásteli kérdés hiányzik: bevetted-e már a gyógyszereket, nem hiányzik-e a felső gomb az ingedről? De kötőanyag lehet két korosodó lény között a hasonló — esetleg a nagyon különböző — életút emléke. Az egymást kiegészítő vérmérséklet. Még az a szerény kapocs is fontos lehet, hogy mindketten szeretik a régi magyar filmeket, vagy a 4711-es kölni illatát. És — nincs mit mosolyogni fölötte! — szerepet játszhatik mindezekben az alkonyati szerelem is ... Akár csak egy emberöltővel ezelőtt még érzelmi tévelygésnek minősítették, ha idős nő és férfi úgy élt, hogy szerelem fűzte őket össze. Talán csak Örkény István Macskajáték című darabja nyitotta rá szemünket arra, hogy nincs abban semmi elképzelhetetlen, és elítélendő, ha nagymama és nagypapa korú emberek érzelmileg is akarnak valamit egymástól... Mesterségem nem garasoskodik, ha ezt igazoló példákra van szükségem. Már a lapok házassági hirdetéseiben is léptennyomon ilyeneket olvashatunk: „Hetvenes, független férfi, csinos özvegyasszony ismeretségét keresi,megszeretjük egymást’ jeligére”. Egy szó sincs benne lakásról, nyugdíjról, vagyonról. Csak csinosságról és érzelemről. .. Kivágva őrzök egy női társkereső szöveget is: „Hatvannégy éves, karcsú, elegáns elvált asszony még egy kísérletet tesz arra, hogy megtalálja a boldogságot. Nem kövér, nem kopasz, diplomás férjet keres, aki többre becsül egy verset, mint egy takarékkönyvet.” Tessék! Még az utolsó fordulóban is szerepe lehet a lírának. "Tagadhatatlan, nem csu"*■ pán a vers varázsa koronál össze egymáshoz illő öregedő szíveket. Néhány napon belül két, azonos jellegű panasszal fordultak hozzám, nyugdíjaskorú újságolvasók. Az első ügyfél szolidan rozoga néni volt, hetvenhárom éves. Így kezdte: „Nyújt-e védelmet a törvény gátlástalan Casanovák mohósága ellen ?” Mit tudom én... De a hölgy aztán részletezte bánatát. A magányosok egyik klubjába járt hónapokig. „Csak vén csoroszlyák ültek mellém. De éppen négy hete feltűnt neki egy kakasléptű férfiú, aki olyan pillantással pásztázta végig a magányos nők asztalát, mintha máris indulna velük az anyakönyvvezetőhöz. Ügyfelemhez e szavakkal fordult: „Szelecsei vagyok, magamat tisztelettel ajánlom. És van-e nagysádnak valami elképzelése a hamisítatlan toroskáposztáról?” Szelecseinek kezdődő sörhasa volt, villás bajsza, mint bizonyos neorealista filmekben a falusi olasz postamestereknek, ráadásul könnyed felelőtlenséggel raccsolt is. A megszólított asszony már másnapra meghozta neki a toroskáposztát. Legalább úgy, mintha Debrecenben, ennek az éteknek a fővárosában békítették volna össze a benne rejlő ízeket... Egy héttel később Újházy tyúklevesre és csúsztatott palacsintára támadt éhe a szép bajusz gazdájának . .. Dús étlap következett ezután. Gombapörkölt és banános palacsinta egyik este, rántott harcsa és megygyeszétes azt követően, pulykamell roston és almáspite harmadnap. „És?” — firtattam a folytatást. Nem volt folytatás. A fehérasztal Casanovára váltott. Átpártolt egy haj Fehérvárcsurgó határában kora vaskori halomsírokat tártak fel a régészek, amelyekben meglelték az eltemetettek hamvait, különböző használati tárgyait, fegyvereit. Képünkön a kutatók: F. Petres Éva, Jumber Béla és Kovács Tibor (MTI Fotó : Kabáczy Szilárd felvétele) BETŰCENZÚRA Dél-afrikai írók és a kivételes állapot A Dél-afrikai Köztársaságban uralkodó kivételes állapot és betűcenzúra ellen mind erőteljesebben igyekeznek harcolni a haladó felfogású, apartheidellenes írók is. André Brink dél-afrikai regényíró nemrégiben a New York Times hasábjain intézett nyílt levelet Botha kormányfőhöz, amelyben a többi között leszögezi: „Ön azt képzeli, hogy végre valahára elnémított bennünket, ám ez nem sikerült Önnek!” Nadine Gordimer regényírónő az amerikai PEN-központon keresztül tiltakozott a Botha-rezsim elnyomó intézkedései ellen. Több írótársával együtt cenzúraellenes bizottságot alapított. Elsősorban a kormány esetleges intézkedéseitől jóelőre megfélemlített könyvkereskedőkre kívánnak hatni: árusítsák csak továbbra is nyugodtan a haladó írók munkáit. Menan du Plessis írónőt most tüntették ki egy irodalmi díjjal új regényéért: az ünnepélyes díjátadást arra használta fel, hogy tiltakozó beszédet mondjon az apartheidpolitika ellen, a díj öszszegét pedig egy ismert apartheid-ellenes szervezet számlájára utalta át. Jean Marais újra tartjat Világszerte a nők bálványa volt egykor Jean Marais, a francia filmgyártás egyik legnagyobb sztárja. Az immár 72 éves művész új filmjében egy öreg parasztot személyesít meg a Családi kötelékekben, amelyet Willy Rameau rendez. Dél-Franciaország hegyei közt élő furcsa, öreg parasztot játszik Marais, akit unokája váratlan felbukkanása megzavar nyugalmában. A konfliktust elmélyíti, hogy az unoka a félvér, minthogy édesanyja jamaicai fekete nő volt.