Esti Hírlap, 1987. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-28 / 50. szám
dunai vasmű Megkezdődött a termékváltás Megérkeztek az első magas vastartalmú svéd ércszállítmányok a Dunai Vasműbe. A vállalat az idén főként Svédországból és Indiából összesen 570 ezer tonna 66-67 százalékos ércpelletet vásárol, hogy mintegy 25 százalékkal növelje a nyersvastermelést. Erre a kohászati kombinátban végbemenő legfontosabb technológiai váltáshoz van szükség. Ahhoz ugyanis, hogy a gyár fokozatosan megszüntesse gazdaságtalan marginacélgyártását és jelentősen növelje a hétszerte kevesebb energiát igénylő konverteres acélgyártás arányát, többet kell előállítania a konverterbe adagolható nyersvasból. A konverteres acélgyártás előnye nemcsak az energiatakarékosság, hanem a termék jobb minősége és a levegőszennyezés csökkenése is. A magasabb vastartalmú érc felhasználásával maga a nyersvasgyártás is gazdaságosabbá válik. Ugyanannyi ércből, 15-20 százalékos energiamegtakarítás mellett 40 százalékkal több vasat nyerhetnek. hibaelhárítás Az áramellátás zavarainak gyors elhárítására számítógépekkel szerelték fel a Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat négy üzemigazgatóságának irányítóközpontját és 24 transzformátorállomását. A hódmezővásárhelyi igazgatóságon kezdődött kísérletek alapján a múlt év végén a szegedi és a nagykőrösi igazgatóságot látták el ilyen berendezéssel, a következő napokban pedig befejezik ezt a munkát a békéscsabai igazgatóságon len logikával. Ha Kosa joviális pater familias, Kas tipikus agglegény volt, már-már karikatúraszerűen jellegzetes eset, csetlő-botló, tétova figura. De csúnyasága és mogorva nehézkessége ellenére a nők vonzódtak hozzá, bár hogy mit ért el náluk, az sosem derült ki. Nem járt senkivel, de sok csinos asszony udvartartásába tartozott bele, afféle mindig megbízható lovagként, kitűnő hallgatóságként, aki szinte sosem terhelte partnerét azzal, hogy véleményt, vagy főként ellenvéleményt nyilvánítson. ..Jól fogja a port” — mondta róla gúnyosan az egyik barátnője, akivel később látványosan összeveszett. A harmadik volt a legfiatalabb köztük, Cseresi Tivadar. Öt éve végzett, amikor Gál néhány órát adott valami formatervezéssel foglalkozó kurzuson. Adatott az okos, lelkes, törekvő fiúnak néhány megbízatást a vállalatnál, majd az első adandó alkalommal kijárt számára egy státust. Kosa és Kas gyorsan befogadta Cseresit, és a szakma hamarosan megismert egy új szignót, amelyet az immár háromtagúvá bővült team használt: KOSA-KASO-TM. — Az Öreg nem akar „bukott emberként” menni nyugdíjba. Márpedig, ha tényleg megszüntetik a fejlesztést, az az ő bukása. Vagy legalább az ő bukása is. Én megértem — mondta Tivadar. Ő egy külterületi szoba-konyhás házban élt, néhány esztendővel idősebb élettársával. Az asszony sok gyereket akart volna. Kas, aki esetlen külseje ellenére minden szerszámmal virtuózként bánt, segített Tivadaréknak, hogy a szűk kertben hatalmas nyúlketrecrendszert létesítsenek. Ennek a jövedelméből akarták bővíteni, komfortosíttatni a házat. — Nézzétek át ezt! — Gál Kosa kezébe adta a dossziét, amelyet hozott. — Azt hiszem, nektek való munka. És elég jó pénz is van benne. . Amikor kilépett a folyosóra, színre beleütközött Minikébe, a gépírónőbe, aki fojtottan veszekedett Nusi nénivel, az egyik kézbesítővel. Gál menekült volna, de nem tehette. A két asszony egyre hangosabban csepülte egymást, özönvíz előtti sérelmeket emlegettek föl, folyton egymás szavába vágva követték a titkárságig, ahol a Főnök épp egy kávét kért Jutkától. Eleinte furcsálkodva, majd egyre dühösebben hallgatta a perpatvart. Elegáns, ősz haj keretezte arcát lassan elöntötte a pirosság, a szeme összeszűkült. A hatalmas darab férfi még óriásibbá nőtt a haragtól, szinte felfúvódott. — Nem hagyják azonnal abba?! Mit képzelnek, nekem, meg a kollégáknak nincs jobb dolgunk, mint hogy a maguk kicsinyes piszkálódásaival foglalkozzunk? Vegyék tudomásul, hogy nem tűröm! Nem tűröm tovább, értik?! Hát hogy jövök én ahhoz, hogy hülye tyúkok kúrálásával tétessem tönkre az életemet? Béküljenek ki vagy kerüljék el egymást! Vagy ha nem megy, vagy ha nem tetszik, fel is út, le is út! Úgy kirúgom magukat, hogy attól kódolnak! Tecsapta az egy hajtással kiürített kávéscsészét, hogy az a lendülettel felborult, végiggurult Jutka íróasztalán, lebucskázott a szőnyegpadlóra. A Főnök lenézett a csészére, végigkorbácsolta villámló tekintetével a hüledező Nusi nénit, a már vörösödő szemű Minikét, akiből kirobbanni készült a zokogás, legyintett és bevágta maga mögött az ajtaját — Ajjaj — szólalt meg Gál —, fenenagy front lehet. Jön a meleg. Ez az a pillanat, amikor semmiképp sem szabad megsértődni — próbálta nyugtatni az előbb még kis híján egymásnak ugró két nőt. — Járt nála valaki? — kérdezte aztán Jutkától. — Nem — felelte a titkárnő. — A vezér beszélt vele telefonon. Aztán meg ő hívatta velem a minisztériumot. MÁR MEGINT: AUTÓALKATRÉSZ ELLÁTÁS Részvénytársaság alakul? Számítások szerint elegendő, a gyakorlatban nem közismert tény: hazánkban az üzemben tartott autók életkora egyre magasabb. Az utakon látni még C-s és I-s rendszámú járműveket, de az új rendszám sem jelöl mindig új gépkocsit. S felhozza még a gondokat a rossz alkatrészellátás is. Erről ugyan a szakembereik azt mondják: annyi pótalkatrész érkezik az országba, amennyire szükség van. Ugyanakkor a javítók és a felhasználók vélekedése szerint akadozik az ellátás. A „bűvös" harmadik év . Mi van emögött? Hogyan lehetne zöldágra vergődni az autóalkatrész-piacon? Erről beszélgettünk Cseh Lajossal, a Közlekedési Minisztérium főosztályvezetőjével. — Törvényszerű, hogy az elöregedett gépkocsiállomány fenntartásához a szokásosnál sokkal több pótalkatrészre van szükség. A többlet-alkatrészigény ugrásszerűen megnő egy bizonyos gépkocsiéletkorban, a „bűvös" harmadik év után. A hazánkban forgalmazott autók alkatrész-ellátása a különböző típusokat gyártó cégektől függ, és figyelembe véve a hazánkban működő valamennyi gépjárművet, a számítások alapján valóban rendelkezésre áll a kellő mennyiségű alkatrészédekeltségük, és a különböző készletgazdálkodási szabályozók miatt szinte megoldhatatlan a gördülékeny együttműködés. — Hogyan lehetne megoldani ezt a problémát? — Az illetékes kormányzati szervek már felismerteik az érdekkülönbözőségből fakadó alkatrész-ellátási gondokat, és hamarosan várható a rendezés. Az elképzelések szerint akár szerződéses, akár szervezeti típusú együttműködést is lehet létrehozni. Ha a szervezeti elkülönültség megszűnne a forgalmazó, az alkatrészellátó és a javító cégek között, akkor például egy részvénytársaság alakulhatna ezekből a vállalatokból, és még a különböző feladatokat is megoszthatnák egymás között. Például elképzelhető, hogy nem minden új gépkocsit forgalmaz majd a Merkur, csak a nagy szénásokat, de ugyanakkor az ő feladatkörébe tartozna az ahhoz szükséges alkatrészekről való gondoskodás. Az is elképzelhető, hogy bármelyik kisebb autójavító vállalkozna a kisszériás gépkocsik behozatalára, s természetesen az alkatrészutánpótlásról is gondoskodna, hogy valamilyen alkatrészre szükség van, és nem lehet hozzájutni. Elképzelhető-e, hogy azok a magyar állampolgárok, akik rendelkeznek külföldi valutával, ezért itthon is megvásárolhatják az alkatrészeket? — Az érvényes jogszabályok először is nem preferálják a Nyugatról származó gépkocsik behozatalát, hiszen nem cél, hogy olyan autók járjanak az útjainkon, amelyeknek a szervizelését nem tudjuk megoldani. Ebben a tervidőszakban mindenképpen keressük a megoldást, hogy több új autó érkezzen Magyarországra , folynak a tárgyalások nyugati típusokról is —, és ezzel egyidejűleg a szervizgondokat is megpróbáljuk megoldani. Elképzelhető, hogy annak, aki nyugati autóra áldoz, megéri, hogy valutáért a pótalkatrészeket is megvegye, s talán járható út, ha az autó vételárához még bizonyos összeget felszámítva, tulajdonképpen egy keretet teremtünk a későbbi alkatrészigények kielégítésére. Pálffy Judit Hamarosan rendezik — Miért nincs, ha van? — A legfőbb nehézség az, hogy az alkatrészeket forgalmazó, az autókat eladó és a szervizelést végző cégeknek nincsen közös ér kapható valutáért . Ezek az elképzelések, ha valóra válnak, csak a hazánkban üzemelő, szocialista országokból származó gépkocsik alkatrészellátását javítanák. De Magyarországon a legkülönbözőbb típusú nyugati márkákat is megtaláljuk, s ezek alkatrészellátása végképp megoldatlan. Van ugyan néhány nyugati márkaszerviz — BMW, Nissan, Volvo, Mercedes, Opel, Volkswagen —, de megesik, nem is ritkán. Megkezdte a folyamatos termelést Szigetvár legújabb ipari üzeme, a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság exportképes termékeket előállító bútorelemgyára. Az 53 millió forintos beruházással létesített gyárat tíz hónap alatt építették fel. Az eddig kellően ki nem használt, bútoripari célokra kiválóan alkalmas tölgy és bükkfa alapanyagból magas feldolgozottsági fokon készítenek szekrényajtókat, fiók-előlapokat és bútorpár-i iányokat. (MTI-fotó Kálmándy Ferenc) MONDÁK ÉS KRÓNIKÁK Aranyőrző griffek Budán Hatszáz évvel ezelőtt készült a festett kép: hunok vonulnak, a sereg felett vörös zászló — rajta fekete turul. Egy másik kép: Árpád vezér, kezében pajzs — és ismét a fekete turul. Ez lett volna ősi hadijelünk? Mátyás király történésze, a jeles Thúróczy János szerint Attila király pajzsára és zászlajára sólyomféle madár volt festve. Ezt a hadijelvényt viselték a hunok és a magyarok, egészen Taksony vezér fiának, Géza vezérnek az idejéig. Kézai Simon, a XIII. századi krónikás ránk hagyományozta a sólyomféle madár nevét is: turul. Kun László kiirály tudós papja Szkítia földjéről szólva megemlíti: „A pusztaság hegyeiben a vadászsólyom költ és griff fészkel". A rejtélyes aranyőrző griffmadárról már Szkítia 2500 év előtti (!) hérodotoszi leírása tudósít. A közben eltert századok értesüléseit összegyűjtve Thúróczy János sok újait mesél el: „Bár Szkítia dúskál aranyban, ezüstben és gyöngyökben, a griffek, ezek a legvadabb madarak őrzik a kincseket, és senkit nem engednek odamenni". Szétszaggatják azokat is, akik megkísérlik elvinni az itt található kristálykövet és a smaragdot. A krónikás épp 500 évvel ezelőtt — 1487-ben — befejezett könyve a régi krónikák s a legkiválóbb antik és középkori szerzők nyomán minél teljesebben kívánta bemutatni Szkítiát, „ahol állítólag a magyarok is felbukkantak”. A különféle megállapítások között temérdek az eltérés és ellentmondás, de az nem vitatható: ahol elképzelték Szkítiát — a Don, a Volga és az Urál táján —, valóban ott vándoroltak Fekete turul vörös zászlón elődeink, s ott keletkezett a magyar nép. Szkítiában ismerték meg a solymászatot csakúgy, mint régi mondáink zömét. Anonymus örökítette meg az Árpádok származását elbeszélő mondát. Ügyek fia az Álmos nevet kapta. „Csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának — Emesének — álmában isteni látomás jelent meg turul képében, s mintegy reá szállva teherbe ejtette." Más értelmezés szerint: „A turul mintha alászállva teherbe ejtette volna ...” Vagyis Anonymus idejében még élt a régi monda emléke — az Árpádok őse a turulmadár volt. Kézai Simon szerint Álmos fia, Árpád vezér a Turul-nemzetségből való. Hogyan vélekednek minderről tudósaink? Valóságos madár volt-e a turul? Bizonyára valóságos madár volt — talán sólyom —, majd az ősi hitvilágban csodás lénnyé változott. S Emese álma, az isteni látomás igen régi, az ember és az állat, a föld és az ég sajátos kapcsolatát feltételező hiedelmek megnyilvánulása. A turulus ugyanúgy jelzi az Árpádok származását, mint ahogy kifejezi a család uralkodásra alkalmasságát. Elterjesztette a nemes madár tiszteletét a sólymok szeretete. A legkedveltebb szórakozás volt Szkítiában az előkelők körében a solymászat, s az maradt az új hazában is, Buda közelében. Solymáron laktak a király solysmászai. Feladatuk volt a madarak betanítása. A solymárok, amikor felhajtották a fácánt, gémet, vadkacsát, elengedték a madarat. A ragadozó űzőbe vette a vadszárnyast, fölébe szállt s lecsapott rá. Ha egykor hadijel is volt a turul, az állam megalapítása után eltűnt. A pogány hitvilág emléke nem fért össze az új renddel. Száz évvel ezelőtt, a honfoglalás évfordulójára készülődve újra felfedezték a mondabeli turult. Megjelent a Duna felett az 1896- raelkészült hídon, a budai Várban és másutt is , mint képzőművészeti alkotás... Láttak-e őseink Szkítiában griffmadarat? Aligha. A kincset őrző sasszárnyú és sasfejű oroszlánnal először Budán találkoztak, Kőbe faragva. Később a főváros címerén is helyet kapott a griff. Az igazi oroszlánnal együtt tartotta Pest és Buda tornyos kapuit. Ma újra vannak képzőművészeti törekvések, hogy mondáink két madarával szépítsék, díszítsék városunk utcáit, házait. Aczél Kovách Tamás • • Emese álma • • Királyi solymászok 1987. február 28., szombat