Esti Hírlap, 1987. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1987-04-30 / 100. szám
IRANGATE BOTRÁNY Az első vádemelés Washington, április 30. Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Megtörtént az első hivatalos vádemelés az Irán-kontra botrány ügyében, s ez mindjárt szenzációs fordulatot hozott. Carl „Spitz” Channel, aki konzervatív mozgalmak, így a nicaraguai ellenforradalmárok javára gyűjtött hatalmas pénzösszegeket, a bíróság előtt Oliver North alezredest, a nemzetbiztonsági tanács volt munkatársát nevezte meg bűntársaként. Channel ellen egyelőre amiatt emeltek vádat, hogy a kontrák javára összegyűjtött pénzösszegekről az adományozók előtt azt állította: az összeget „jótékony célú adományként" le lehet számítani az adóalapból. Ugyanakkor ez nem igaz, s ezzel súlyosan megkárosította az adóhatóságokat. Channel a botrány kirobbanása idején tagadta, hogy bármiféle kapcsolata lett volna North alezredessel, most azonban a bíróság előtt őt nevezte meg bűntársként. North ellen egyelőre még nem emeltek vádat, ügyében a nyomozás folytatódik. Közben a törvényhozás bizottságai is szolgáltak meglepetéssel: bejelentették, hogy a jövő héten kezdődő nyilvános tanúkihallgatások során elsőnek Richard Secord volt tábornokot, az egyik titkos fegyverszállítót hallgatják meg. Ő kulcsszereplő volt mind az Iránnak teljesített titkos fegyverszállításokban, mind a nicaraguai ellenforradalmárok utánpótlásának megszervezésében kezében az ügy rengeteg szála futott össze. Record május 5-én kezdődő meghallgatása várhatóan több napot vesz majd igénybe. OECD-elemzés Elsősorban az Egyesült Államokra, az NSZK-ra és Japánra — a világ három legnagyobb kereskedő nemzetére — vár a feladat, hogy megoldást találjanak a tőkés világgazdaságot sújtó egyensúlyhiányra — erre a következtetésre jutottak az OECD minap kiadott elemzésének szerzői. A jelentés megállapítja, hogy a jelenlegi helyzetben még azonnali intézkedések esetén is évekbe telne, amíg a kedvezőtlen folyamatok fordulatot vennének, ám a sürgető lépések elmaradása hosszú időre konzerválná a világgazdaság egyensúlyhiányát, s a dollár zuhanásszerű gyengülése mellett erőteljes növekedésnek indulnának az amerikai kamatlábak is. BEGIPSZELT SZOBROK ÉS PÁLYAUDVARI VÉRNYOMÁSMÉRÉS Diáktüntetések Párizsban Párizs tegnap újra diáktüntetésektől volt hangos. Igaz, ezúttal nem az egyetemisták százezres tömegei, csak ötezer orvostanhallgató vonult fel, tiltakozva a Chirac-kormány orvosképzési reformterve ellen. Az orvostanhallgatók azért tüntettek, mert az egészségügyi és felsőoktatási miniszter közös reformterve le akarja fokozni a leendő általános orvosok státusát. Az orvostanhallgatók képzésük utolsó három évét kórházi gyakorlattal töltik. Betegeket vizsgálnak, éjszakai ügyeletet adnak — valamenynyien egyformán, függetlenül attól, hogy általános vagy szakorvos lesz-e belőlük. Ennek megfelelően cselédkönyves orvosnak nevezik őket, a kormány terve viszont az, hogy a leendő általános orvosokat ezentúl ideigleneseknek nevezzék. A hallgatók tiltakoznak munkájuk és leendő státusuk, az általános orvos szerepének és megbecsülésének fenyegető leszállítása ellen. Az orvostanhallgatók hetek óta változatos formákban fejezik ki haragjukat: leöntöttek gipsszel köztéri szobrokat, csoportosan kivonultak a pályaudvarokra vérnyomást mérni az utasoknak, rágógumival betömködték az utcai parkolóórák nyílását. Az új felsőoktatási miniszter, Robert Valade azonban ugyanúgy semmibe veszi őket, mint bukott elődje: hiába kértek találkozót tőle az orvosjelöltek, csak irodafőnökét küldte. Lehet, hogy ő is ugyanúgy pórul fog járni, mint elődje? — ez a kérdés foglalkoztatja a francia közvéleményt. László Balázs Két kép ugyanazzal a szereplővel. Múlnak az évek és változnak a testsúlyok: a ma 62 esztendős Marlon Brando a Quick képén némiképpen másként fest, mint pont huszonöt esztendeje a híres Bounty-film forgatása idején. Egyszóval testsúlya meghaladta a 150 kilogrammot, és szigorú diétára fogták: kalóriaszegény ételek, mint languszta vagy marhasült kerülnek asztalára. A minőség azonban átmegy mennyiségbe, mert a filmsztár ugyan tartja étrendjét, de szemtanúk szerint négy-öt alkalommal is megebédel, s végigeszi menüjét. Csodák pedig nincsenek ... Tigrisek a külvárosban Moszkva, április 30. A szovjet Távol-Keleten élő usszuri tigris — amelyet három évtizede még a kihalás fenyegetett — újabban annyira elszaporodott, hogy már veszélyt jelent más állatfajok és az ember számára. A tigrisekre 1900 óta nem szabad vadászni, s számukat ma már 389-ra teszik. Az utóbbi időben csökkent azoknak az állatoknak a száma, amelyekre a tigris vadászik, Vlagyivosztok elővárosaiban ezért az idén már hétszer fogtak el olyan nagymacskát, amelyet az éhség hajtott a lakott területre. BESZÉLGETÉS A MOSZKVAI HÉTKÖZNAPOKRÓL Változások a feszített ritmusban Új gondolkodásmód ♦ Helyi választások előtt Mostanság sokat beszélnek a moszkvai változásokról. Ezek közül az egyik, hogy Vjacseszlav Jevgenyevics Remizov még harminchat esztendős sincs, de máris a szovjet főváros pártbizottságának egyik felelős vezetője. Rokonszenvesen nyílt és közvetlen beszélgetőpartner. 1977-ben végezte el a Lomonoszov egyetem, újságíró szakát. A szovjet ifjúság nemzetközi kapcsolataival foglalkozó szervezet sajtóosztályára került, innen a moszkvai pártbizottságra vezetett az útja. 1915 júniusában instruktorrá, tavaly májusban alosztályvezetővé nevezték ki — e beosztásában is a sajtóval foglalkozik. Az élet úgy hozta, hogy váratlanul sok munkája lett: a moszkvai pártbizottságon mozgalmas hónapokat élnek az apparátus tagjai, hiszen talán az egész Szovjetunióban, a fővárosban a leggyorsabb a reformok üteme. Szétkapkodott újságok — A közelmúltban szokatlanul heves kritika érte a moszkvai pártmunkát.. Borisz Jelcin első titkár kemény szavakkal ostorozta a hibákat. Miben jelentkeztek ezek a hiányosságok, és mi változott az utóbbi másfél évben? — A korábban elkövetett hibákról részletesen beszélt Borisz Jelcin a Moszkovszkaja Pravda főszerkesztőjével folytatott eszmecsere során. Erről április 14-én másfél újságoldalon számolt be a lap. Én most nem ismételném meg pontról pontra azt, amit ő mondott. De már maga a tény is újdonság, hogy a moszkvai első titkár ilyen terjedelemben beszél a város problémáiról, terveiről. Akikkel én beszéltem, nem emlékeznek hasonló esetre. Az 1985. decemberi városi pártértekezlet volt a fordulópont — azóta elég sok minden történt, ha nem is lehet mindent „szabad szemmel" látni. Végül is nem a pusztában épített, vadonatúj városról van szó. A legfontosabb a moszkvaiak tudatában lezajlott és most is folyó változás. Ezt már érzékelni lehet, és ez lesz majd hatással a többi szférában megvalósítandó reformokra is. Azért is terelném inkább a gondolkodásmódra a szót, mert nekünk, a pártbizottság ideológiai kérdésekkel foglalkozó munkatársainak ez a közvetlen „munkaterületünk”. Például nem lehet nem észrevenni a városi lapok minőségében bekövetkezett változást. A Moszkovszkaja Pravdát reggel tízre már szétkapkodják. A hétszázezres példányszám sem elég — pedig nem is olyan régen még sok ezer fölösleges újságot kellett bezúzni. Az új helyzet egyben a legfontosabb változást is tükrözi: nyílt, őszinte párbeszédet kezdtünk összes meglévő gondjainkról. A célunk az, hogy minden moszkvai lássa, milyen hatalmas munka vár ránk. Nemcsak a pártszervezetre vagy a tanácsi szervekre, hanem mindanynyiunkra, akik Moszkvában élünk. Mert a tömegek részvétele nélkül semmire sem megyünk. — A Majakovszkij téren az egyik házon évekig láttam egy neon feliratot: „Változtassuk Moszkvát kommunista mintavárossá!” Most már más van a helyén. Miért? — Hány évig olvastuk ezt a jelszót, miközben olyan kevés történt a végső cél elérése érdekében! Ezért vettük le ezt a feliratot. Pontosan tudjuk, hogy Moszkvát előbb igazi várossá kell változtatnunk, s csak utána lehetnek távolabbi céljaink. Szociális fejlesztés — Melyek a legsúlyosabb gondok, mi keseríti a moszkvaiak életét? — Sok gondunk van. Rengeteg problémát okoz például a városi tömegközlekedés. Sokáig csak vidékről érkezett embereket foglalkoztattunk ebben az ágazatban. Most átállunk az „önellátásra”. Csakhogy a moszkvaiak számos munkától már elszoktak. Nincs elég takarítónő, házmester. A sok felköltöző miatt is van, hogy kétmillióan várnak jobb lakásra a városban. Vannak még társbérletek is; most már szeretnénk előnyben részesíteni azokat a tősgyökeres moszkvaiakat, akik évtizedek óta így élnek. A teljes lakosság tizennyolc százalékáról van szó. A lakáshelyzet stabilizálását attól a programtól várjuk, ami 2005-ig vetíti előre a szociális fejlesztés irányait. Nincs minden rendben az egészségügyi hálózattal sem. Ez is nagyon súlyos probléma, hiszen a halvaszületések száma például ismét növekedett az utóbbi időben, és viszonylag magas szintet ért el. Fejleszteni kell a diagnosztikai lehetőségeket is — ehhez harminchat központot építünk a főváros harminchárom kerületében. A fogorvosi rendelők hálózatát is bővíteni kell. Vannak még nehézségeink a szolgáltatásokkal is. Ezt mindenki érzékelheti, ha megpróbál valahol megebédelni előzetes helyfoglalás nélkül. — Itt talán segíteni fog a május elsejétől érvénybe lépő új törvény, amely szabályozza az egyéni munkavégzést, és eddig zárva tartott ajtókat nyit meg a szolgáltatásokban is. — A kerületi tanácsokba már érkeznek a kérvények. Ez nem az én közvetlen szakterületem, ezért pontos számokat nem tudok mondani, de azt tudom, hogy sokan kérvényezték orvosi magánpraxis engedélyezését, a Kropotkinszkaja utcán már megnyílt az első szövetkezeti vendéglő, s lesznek még mások is. De itt van még az iparművészet és a kézműipar, no meg a szolgáltatás is. Éppen ezért felmértük, hogy mennyire ésszerűen vannak kihasználva a földszinti helyiségek a városban. Ugyanis sok teljesen ide nem való intézmény foglal fölöslegesen helyet, így nem tudjuk hol megnyitni az új műhelyeket, vendéglőket, ifjúsági klubokat, diszkókat. Óvodák, medencével — Sokat bírálták a moszkvaiak a kereskedelmet is. Itt milyen változások történtek? — Valóban sok baj volt a kereskedelemmel. Bizonyos mértékben egyszerűen kikerült az ellenőrzésünk alól. Sok volt a törvényszegés is. Most rendet rakunk — elsősorban a káderpolitikában. Ez más ágazatokban is igaz, de hát most a kereskedelem került szóba. Segíteni fog az a negyvenöt szövetkezeti élelmiszerbolt is, amit most tervezünk megnyitni. Az eddigi ilyen kezdeményezések nagyon népszerűek voltak, annak ellenére, hogy itt az árak egy kicsit magasabbak, mint az állami üzletekben. — Mire büszkék máris? — Talán a problémák megoldásának új módjára. Mondok egy példát. Hirtelen megint kevés lett az óvodai hely. Hatvanezerrel van kevesebb, mint amire szükség lenne. Olyan döntést hoztunk, hogy hetvenezer férőhelyet kell építeni öt év alatt — de minden új óvodában kell lennie már úszómedencének is. Most már tudatosan gondolunk a jövőre is, nemcsak a mának építünk. — Hogyan változott az apparátusban dolgozók munkája? — Nem panaszkodni akarok, de a munkaritmusunk nagyon feszített, a fegyelem szigorú. Nem elsősorban arról van szó, hogy több időt töltenénk a pártbizottság épületében, mint korábban. Persze ez is igaz, de ez mégis csak külsőség. A lényeg az aktivitás. Merthogy annyi gond halmozódott föl, hogy most nagyon kell iparkodnunk a megoldásokon. Változik a pártapparátus munkastílusa is, hiszen a reformot magunkon kell kezdeni. Az irodai munkát felváltja az emberekkel való közvetlen törődés. Így aztán a nap nagy részét éppenhogy házon kívül töltjük. Négy kerületi pártbizottság pedig kísérleti jelleggel új rendszerben foglalkozik az ott lévő intézményekkel és vállalatokkal. Korábban a szakterületek instruktorai a saját ügyükben külön-külön tartották a kapcsolatot a pártszervezetekkel. Most egyegy vállalat „szőröstül-bőröstül” egy instruktorhoz tartozik, aki mindent figyelemmel kísér. Most kíváncsian várjuk az eredményeket, hiszen minden eddiginél nagyobb érdeklődés kíséri a kísérleteket. Keressük az új megoldásokat, az új feladatoknak megfelelni képes embereket. Kellemes érezni azt a felelősséget, amit az emberek hirtelen megnövekedett bizalma jelent. Horváth Gábor Egy jelszó nyomában — Most zajlanak a jelölő gyűlések, a közelgő helyi választásokat előkészítő találkozók. Érződik-e már az új hangulat a résztvevők aktivitásán? — Természetesen. De a szokásos módon élni sok esetben még mindig könényebb. Egész életünk demokratizálása, a tanácsi választások demokratizálása fontos feladat, de nem megy mindenütt egyformán könnyen. Vannak olyan kollektívák, ahol minden éppolyan „olajozottan” megy, mint korábban. Ezt látjuk mi is, és igyekszünk harcolni ellene, hiszen minden eredményünket veszélyeztetheti, ha itt nem lépünk előre. Nem véletlenül ismételgetjük, hogy a demokratizálást újra meg kell tanulnunk. Ebben nagy szerep jut a tömegtájékoztatásnak is, hiszen meg kell győznünk az embereket, hogy az ő érdekükben áll az aktív részvétel a társadalmi életben. Sok helyen nagyon éles viták közepette, egyáltalán nem formálisan zajlanak a jelölő gyűlések, az emberek értik, hogy amilyen küldöttet megválasztanak, öt évig olyannal kell együttműködniük.