Esti Hírlap, 1987. október (32. évfolyam, 233-256. szám)

1987-10-05 / 233. szám

MARGITSZIGET, NÉPSZIGET Pihenőpark a Duna-parton Környezetvédelmi tanácskozás Angyalföldön Környezetvédelmi ta­nácskozást szervez ma az angyalföldi népfzont­­bizottság. Nem ez a­z első alkalom, hogy megkí­sérlik koordinálni azoknak a kerületi vállalatoknak, intézményeknek a munká­ját, amelyek érintettek a környezetvédelemben. A szervezők azt remélik: ha­gyományteremtő módon ezentúl minden évben rendszeresen visszatérő té­ma lesz természeti értéke­ink védelme. A tennivalók­ról a házigazda, Zavaros József kerületi népfronttit­kár nyilatkozott lapunk­nak. Társadalmi őrség — 1986 januárjától fenn­tartási szempontból is An­gyalföldhöz tartozik a Mar­gitsziget — mondja Zavaros József. — Itt a legtöbb gon­dot a meglévő természeti értékek védelme jelenti. Társadalmi őrség felállítá­sát tervezzük, amelyiknek éppen ez lenne a feladata. Lakóterületen ez már be­vált módszer. — Miért számít mostoha­­gyereknek a Népsziget? — Ez a terület az ötve­nes években élte a virágko­rát, amikor a kerületi vál­lalatok vízitelepeket tartot­tak fenn. Ahogy a sziget népszerűsége csökkent, egy­re kevesebbet áldoztak rá. A kerület vezetői ismét di­vatba szeretnék hozni a Népszigetet, hiszen gyönyö­rű pihenőhely lehetne most is. Ezért telepítettek ide nemrégiben egy ifjúsági központot, talán kedvet kapnak mások is, tárgyaltunk. A népfront se­gíti a párbeszédet a tanács, a lakosság, a tervezők kö­zött. — Köztudott, hogy a ki­emelt nagyberuházások, így a metróépítés is minden előnyével együtt, sokat ron­tott a természeti környeze­ten. A kerületi népfront egyértelmű kudarcként ér­tékeli az itteni környezet­­védelmi munkát? — Egyáltalán nem. Az igaz, hogy a metróépítés so­rán sok fát kivágtak, és nem is mindig tudtuk ezt megakadályozni, pedig több fórumot is tartottunk. Ám ha még döntés előtt si­került közbeavatkozni, ak­kor előfordult az is, hogy nem vették ki a fákat, vagy úgy ásták ki, hogy másho­va is elültethető legyen. Ezeknek az eszmecserék­nek a legnagyobb haszna, hogy közeledtek egymáshoz az álláspontok. A lakók el­fogadták, hogy egy ilyen beruházás óhatatlanul is pusztítással jár, hiszen az alagútrendszer miatt fel­bomlik a vízháztartás. De a másik fél is elfogadta azt a nézetet, hogy a fák pótlá­sánál nem a számtani mennyiség a fontos. Inkább legyen kevesebb fa, de jobb minőségű, hogy gyökeret is tudjon verni. Reményke­dünk például, abban, hogy a metró új szakaszának át­adásával nem telepítenek olyan csenevész fákat, mint korábban a Volga Szálló és az Árpád híd között. — Számítani lehet rá, hogy a meglévő parkok fenntartására kevesebb pénz jut, mint korábban. An­gyalföldön miben látják a megoldást? — Ha mindenhova egyen­lő mértékben kerül pénz, akkor biztos, hogy semmire sem lesz elég. Ezért java­soljuk azt, hogy csak azok a területek kapjanak támo­gatást, ahol a lakosság is részt vesz a környezet gon­dozásában. Számolunk az­zal, hogy ilyen szisztéma szerint, bizonyos területre egy-egy évben nem jut egy fillér sem. Következetes cselekvés — Mekkora a lakosság segítőkészsége? — Ha számokkal akarom a segítőkészséget kifejezni, akkor igen biztató a kép. 1980-ban még 12 forint tár­sadalmi munka jutott egy lakosra, négy évvel később már 310 forint. A társadal­mi munka értéke jelenleg 40-45 millió forint. Érdekes, hogy a segítő szándékban éles különbségek vannak a kerületek egyes részei kö­zött. A faöntözési akcióban például a Tahi úti patak­parton nagy kedvvel gon­dozták a fákat, máshol alig akadt valaki, aki egy vödör vízzel megszánta volna a növényeket. Nagy még az eltérés az új városrész és a kertes övezet között. Ez utóbbinál természetes, hogy a házak előtti terület is a lakók gondja, összességé­ben nálunk is érvényes a Hazafias Népfront Vili. kongresszusának gondolata amely szerint a környezet­és természetvédelemben a felismerést fel kell váltani a következetes cselekvés­nek. N. A. Kevesebb fát, de jót — Mi lesz a Duna-part rendezésével? — A Duna-part, különö­sen az Árpád híd és a Drá­va utca között igen elha­nyagolt. Ez főként azután lett gond, hogy közelében felépült a Vizafogó város­rész. Az Árpád hídnál pél­dául a Kavicskotró Válla­latnak van egy telepe, ahonnét a szél lakóépüle­tekhez hordta a port. Éve­kig ment a huzavona a ki­telepítésről. Jó hír, hogy rövidesen lebontásra kerül ez a telep, s a többi rész pedig néhány sporttelep meghagyásával pihenőpark­ká alakul. Egy tervezett szoborpark ügyében már ismert művészekkel is A Vasért Vállalat felvesz fiatal raktári dolgozót A targoncavezetői vizsga és a szerszámismeret előny. Jelentkezni lehet a 331-925-ös telefonszámon. A Fényszóró sugarában si­entünk a Markó utcai­­ munkaügyi bíróságra, K. Gy. kollégám és bará­tom autóján, jómagam az ő tanújaként, s amint ott kiderült — erről a beosz­tásáról maga se tudott ad­dig! —, ő pedig az ügy fel­pereseként. Az eltűnt idő nyomában jártunk, ha nem is éppen Proust techniká­ját követve. Az eltelt idő­ből kellett néhány hónapot fölidéznünk. Igen, mind­össze pár hónapot, sőt a végén kiderült, hogy egy­két hetet csupán! Tanús­kodnom kellett, hogy Gyu­ri barátom akkor és ott belső emberként csakugyan részt vett a Fényszóró cí­mű művészeti hetilap elő­állításában. R. Gy. I. bit­rátánk volt K. Gy. egyik tanúja, s én a másik. Miről volt szó, miről le­hetett szó? A majdani nyugdíjbeszámításról, de­­ hát mennyit jelenthet az a néhány hét vagy hónap, amelyet igazolnunk kel­lett? Száz forintot talán, vagy még annyit sem? Hi­szen nem is e csekély — s majdan, ha Gyuri csak­ugyan nyugdíjba megy, még sokkal kisebbre zsu­gorodó — összegről, in­kább, így bontakozott ez ki a tárgyaláson, egy­fajta presztízsről, múltunk védelméről, önnön identi­tásunkról. Nem tudta egyi­künk sem előre, hogy ez az ősi bírósági játék sze­rint folyik majd le, Györ­gyünk lesz a felperes, az alperes pedig az SZTK, amely — hivatalból! — nem akar elismerni egyet­len munkában eltöltött na­pot sem megfelelő tanúk és/vagy bizonyítékok híján. Neki ez a dolga. (Állító­lag.) A munkaadónak meg az (lett volna) a dolga, hogy a munkavállalóját azonnal bejelentse az SZTK-ba, illetve annak elődjébe, az OTI-ba, csak­hogy sok munkaadót kell utólag megróni ennek el­mulasztásáért, még a fel­­szabadulás utáni időkből is. Mi hárman azonban em­lékeink és identitásunk ér­vényességéért harcoltunk. Ismerjék el, legyen vala­mi gyógyírunk is her­vadá­sunk nyílt sebére, hogy immár a „nagy öregek” sorába vétessünk fel. Még­is más így, jelzősen öreg­nek lenni. Erre gondoltam két évvel ezelőtt is, ami­kor R. Gy. I. szakmai la­punkban megírta a Fény­szóró történetét, s abból kiderült, hogy a tizenöt­húsz ember közül, akik a lap szerkesztőségében több­kevesebb rendszerességgel megfordultak, már csak mi hárman vagyunk élet­ben: az emlékező szerző, Gy. barátunk és jóma­gam. Tehát: mi lettünk a „nagy öregek”, legalábbis a Fényszóró nagy öregei. Dehogyis az ötven- vagy százforintos nyugdíjbetét ösztönöz minket. Inkább az, hogy elbüszkélkedhes­sünk: rendszeresen beszél­gethettünk a lap első fő­­szerkesztőjével, Balázs Bé­lával, aki hosszú (német és szovjet) emigrációja után akkor frissiben tért haza, s addig csak távoli legenda volt számunkra. Most ott ült, mindig ele­gánsan, vakítóan fehér kézelőjű ingben, nyakken­dőben, kétsoros sötét öl­tönyben, és hite volt, meg­győződése volt, szerkesztői szenvedélye volt. Hogy lapterveket készíthettünk, később, az új szerkesztő­vel, Békeffi Istvánnal, ak­kor már európai hírű víg­játék- és dalszövegíróval, akiről kiderült, hogy lapot is tud csinálni, s hogy a leghumánusabb viselkedé­sű és a legbűbájosabb modorú ember volt, akit valaha ismertem. (Hideg volt mindig a szerkesztő­ségben azon az első béke­télen, ezért az értekezlete­ket Békeffi Pistáék Vas utcai lakásán tartottuk. Békeffiné Turay Ida sze­mélyesen főzte nekünk a kávét.) Hogy időnként esz­mét, tréfát és még plety­kát is cserélhettünk a min­dig derűs nagy költővel, Zelk Zoltánnal, s a pesti humor olyan monumentá­lis képviselőivel, mint a poétának és konferanszié­nak is jelentős Darvas Szilárd, meg a mindenki­nél eredetibb stílusú, min­denkit az asztal alá cseve­gő Királyhegyi Pál. Igen, erről akartunk mi­­ tulajdonképpen be­szélgetni ezen a délelőttön, ott, a bíróságon is, és leg­inkább azon kívül. Erre akartunk emlékezni, és igazából egyikünket sem érdekelte, feltehetően ma­gát Gyurit sem, hogy az SZTK két hónappal többet vagy kevesebbet ismer majd el a munkában töl­tött éveiből. Már csak azért sem, mert K. Gy.-nek esze ágá­ban sincs nyugdíjba men­ni. Se most, se később. Soha. Barabás Tamás A Székesfehérvári Szabad Élet Termelőszövetkezet­nél megkezdték a 800 hek­tárnyi vetésterületen be­érett kukorica betakarítá­sát. Ezzel párhuzamosan 200 hektárnyi területről a silókukoricát is vágják. (MTI .Fotó: Rabáczy Szilárd) KORSZERŰBB TAKARÉKSZOLGÁLAT Pénzkivétel memóriakártyával A pénzforgalom gyorsí­tása, a ta­karékszolgálat korszerűsítése végett ha­zánkban teljesen újszerű szolgáltatás, az aktív me­móriakártya bevezetését tervezi a Posta. Az új szolgáltatás alapos előké­szítő munkálatokat igényel, s hosszabb kísérletet, hogy a lakosság megismer­hesse, kipróbálhassa a pénzügyietek e merőben szokatlan lebonyolítását. Az új szolgáltatás alapja az aktív memóriakártya: egy kis lap, amelyben egé­szen apró mikroszámítógép van beépítve, ami több ezer adat — köztük a ta­karékbetétkönyvben le­kötött összeg — tárolására képes. Az 1989-ben kez­dődő kísérlet színhelyéül Egert választották, ahol körülbelül tízezer takarék­betétkönyv-tulajdonos van. A város postahivatalait számítógéppel szerelik fel, s valamennyit egy közpon­ti komputerrel kötik össze. Mindenhol elhelyeznek kártyaolvasó, -azonosító berendezéseket, így lehető­vé válik, hogy a takarék­­könyvből bárhol lehessen pénzt kivenni. A város különböző pont­jain hat bankjegykiadó készüléket szerelnek fel — ötöt külső utcai falra —, ezekből a memória­kártya segítségével éjjel­nappal kivehetnek pénzt az ügyfelek. A Posta a betétkönyv-tu­lajdonosokra bízza, részt kívánnak-e venni — a be­tétben levő összes pénzük­kel, vagy annak egy ré­szével — a kísérletben. Eddig már több külföldi céggel folytatott tárgyalá­sokat a Magyar Posta a mem­ór­iak­ár­ty­ás pénzforga­lomhoz szükséges eszközök beszerzéséről. A kísérlet előreláthatólag egy eszten­dőn át tart. Ha kedvezőek a tapasztalatok, rövid időn belül az egész országban általánossá teszik e mód­szert. (MTI) Értékelemzéssel többletjövedelem Üzemgazdászokból, köz­gazdászokból, termelésirá­nyítókból alakítottak mun­kacsoportot a kisújszállási Nagykun Tsz-ben a gaz­dálkodási, termelési szín­vonal megőrzésére, illetve fejlesztésére. Elsőként a tízezres sertéságazat hely­zetét, eredményességét ve­tették vizsgálat alá, s meg­állapították, hogy az állo­mány minőségjavítása, a takarmányozásban és ener­giafelhasználásban rejlő tartalékok feltárása révén, évi kétmillió forint többlet­­jövedelem érhető el. Az el­ső ágazati értékelemzés ta­pasztalatait a tervek sze­rint a gazdálkodás más te­rületén is felhasználják. A következő vizsgálat tárgya a melioráció — talajjaví­tás, vízrendezés — lesz. ­ VILÁGON ELŐSZÖR Térkép a napenergia eloszlásáról A földfelszínt elérő és ott hasznosuló napenergia­­mennyiség tér- és időbeli eloszlásának térképezésére tudományos módszert dol­goztak ki az MTA Föld­rajztudományi Kutató In­tézetének szakemberei. A világszerte egyedülálló el­járás jól hasznosítható a naperőművek telepítésénél, az üvegházak elhelyezésé­nél, valamint a vetésszer­kezet és a növénykultúrák tábla­határainak meghatá­rozásánál. A kutatók a Somló­­hegységet érő napenergia vizsgálata alapján fej­lesztették ki a föld bár­mely területén alkalmaz­ható módszert. A modell­területen egymás­tól függetlenül meghatá­rozták azokat a tényező­ket, amelyek befolyásolják a napenergia tér- és idő­beli eloszlását. A földrajzi szélesség, hosszúság, vala­mint a nap évi és napi já­rásának ismeretében meg­állapították, hogy a légkör felső határára érkező ener­giamennyiség mekkora há­nyada jut el a földfelszín­re. Ezt követően feltérké­pezték a vizsgált terület domborzatának lejtését és annak égtáji irányát. Fi­gyelembe vették azt is, hogy a földfelszín — a földhasznosítás módja miatt — a napsugárzás milyen hányadát nyeli el, illetve veri vissza a lég­térbe. Mindezek alapján mate­matikai számításokkal joblban meghatározták, hogy a térség egyes te­rületein mennyi energia hasznosul. A kutatók jól áttekinthető szemléletes térképen ábrá­zolták a napenergia elosz­lását és annak mennyisé­gét. A térképek hozzásegít­hetik a kutatókat ahhoz, hogy a napjainkban mind gyakrabban előforduló szélsőséges időjárás okait feltárják, s ezeket a lehe­tőségekhez mérten csök­kentsék. (MTI) lstTffi­r&ifj. , 1987. október 1., hétfő

Next