Esti Hírlap, 1988. június (33. évfolyam, 129-154. szám)

1988-06-23 / 148. szám

STUTTGART PROTASZOVEKNAK TAPSOLT Tisztes távolból figyelték az olaszok a labdát Ál Európa-bajítoki címért: Hollandia—Szovjetunió A stuttgarti pályára kifutottak a csapatok. OLASZORSZÁG: Zenga — Baresi — Bergomi — Fer­­ri, Maldini — Donadoni, De Napoli, Giannini, Ance­­lotti — Mancini, Vialli. SZOVJETUNIÓ: Daszajev — Higyijatullin — Besszo­­nov, Kuznyecov — Alej­­nyikov. Litovcsenko, Zava­rov, Mihajlicsenko, Rác — Gocmanov, Protaszov. Pom­et sípszavára elkez­dődik a harc a döntőbe ju­tásért. A holland—nyugat­német elődöntő félidejével összevetve az első 45 perc színvonala sok kívánniva­lót hagyott maga után. En­nek oka elsősorban az, hogy szinte a kezdést je­lentő sípszó után esni kezdett az eső, és ez biztonságra, megfon­toltságra késztette mind­két együttest. A 2. percben Kuznyecov tekintélyt teremtő kemény belemenése Vialli ellen sárga lapot eredményezett. Az olaszok meglepődtek, mert az első negyedórában az öt szovjet középpályás hatalmas iramot diktált, több alkalommal is jól in­dították Protaszovot, aki például a 4. percben 20 méterről fölé bombázott. Negyedórán keresztül so­kat esett a színvonal, jó­részt a két tizenhatos kö­zött folyt a játék. Az ola­szok számára nem túl ked­vezően, mert egyszerűen nem tudták támadásba dobni két ékjüket. A 29. percben Litovcsenko 20 méteres, jobb alsó sarokba tartó lapos bombáját véd­te Zenga. Besszonov ka­pott sárga lapot kemény belemenésért, majd 30 má­sodperccel később Baresi is csatlakozott hozzá, mert az őt kicselező Alejnyikovot hátulról leterítette. A 36. percben Donadoni a jobb oldali oldalvonalról közép­re ívelt mintaszerű labdá­ját Vialli 6 méterről a bal kapufa mellé fejelte úgy, hogy Higyijatullin és Da­­szejev is tétlen szemlélője volt az esetnek. A kiugrás előtt a sántikáló Besszo­novot Gyemjanyenko vál­totta fel a szovjet együt­tesben. A félidő 0-0-ra végző­dött. Vicini olasz szövet­ségi kapitány­okkal lehe­tett elégedetlen Mancini teljesítményével, a szünet­ben a Sampdoria csatárát a veterán Altobelli váltot­ta fel, az 57. percben An­­celotti 18 méteres bombája a jobb felső sarok mellett csúszott el 30 centiméter­nyire. A szovjet együttes azt a taktikát választotta, amit a csoportmérkőzése­ken, „magára húzta” az ola­szokat, és gyors kiugra­tásokkal kereste a rése­ket. A 61. percben bebizonyo­sodott, ez az út járható. Igaz, ekkor kavarodás vé­gén Mihajlicsenko csúszta­tott Litovcsenko elé, aki két csel után jobbal, 7 mé­terről a bal alsó sarokba talált (1-0). Az olaszok mi mást is tehettek volna, ki­támadtak és a 63. percben ez újabb szovjet gólt ered­ményezett: ragyogó bal ol­dali gyors lefutás után Rác mintaszerűen tálalt Prota­szov elé, aki jobb külső­vel ugyanoda lőtt, ahová korábban Litovcsenko (2-0). A 65. percben az olaszok védőt áldoztak kö­zéppályásért, de Agostini helyett Maldini folytatta. Az olaszok kicsit kedvü­ket veszítették, de ha akar­tak is volna változtatni a játék képén, erre aligha lett volna módjuk, hiszen az öt szovjet középpályás kifogástalanul szűrte meg akcióikat, és távoli lövé­sekkel veszélyeztette Zenga kapuját. Az utolsó negyed­órában az olaszok olykor csak tisz­tes távolból figyelhették a labdát, helyenként macska-egér harc folyt, és a pártatlan nyugatnémet közönség tapssal jutalmazta a szov­jet labdarúgók mutatvá­ny­á­t. Nagyot tévedtek azok, akik azt tippelték, hogy a tegnapi elődöntőben a ko­rábbi három csoportmérkő­zésen lendületes, olykor egyérintéses, új támadási manőverekkel is próbálko­zó fiatal olasz válogatott meglepheti a kétségkívül idősebb erőkből álló, ruti­nosabb szovjet válogatot­tat. Már az első félidőben is úgy tetszett, hogy az öt középpályása révén a pá­lyának e részében mindvé­gig erőkülönbségre szert tevő szovjet legénység kényszeríti rá akaratát az esős idővel, a csúszós fűvel nem túl jó viszonyban levő itáliaiakra. Fordulás után két perc leforgása alatt két ragyogóan felépített szovjet akció kimondta a döntést: a Szovjetunió résztvevője a szombat délutáni döntő­nek. Valerij Lobanovszkij szovjet szövetségi kapi­tány: „Csodálatos csapat van a kezemben. A döntő előtt az aggaszt, hogy a hollandoknak egy nappal több pihenési lehetőségük van, mint nekünk. Remé­lem, szombatig megtalál­juk a módját annak, hogy a szovjet labdarúgók kipi­henjék magukat.” Azeglio Vicini olasz szö­vetségi kapitány: „A szov­jet válogatott fölénk nőtt, ezt nem lehet tagadni, ta­pasztalatban, erőben is alulmaradtunk. A második félidőben mindvégig ko­molyan aggódtam, hogy a két eredményes,­ úgyneve­zett kontratámadás után a továbbiak is hoznak-e újabb szovjet gólokat.. Szombaton tehát Hollan­dia és a Szovjetunió harcol az Európa-bajnoki címért a müncheni Olimpiai Sta­dionban. Góllövők 4 gólos: Marco van Bas­ten (holland). 2 gólos: Rudi Völler (nyugatnémet), Oleg Protaszov (szovjet). 1 gó­los: Emilio Butragueno, Ra­fael Gordillo, Miguel Gon­zalez Miebel (spanyolok), Andreas Brehms, Jürgen Klinsmann, Olaf Thon, Lo­thar Matthäus (nyugatné­metek), Michael Laudrup, Flemming Poulsen (dánok), Roberto Mancini, Gianluca Vialli, Alessandro Altobel­­li, Luigi de Agostini (ola­szok), Ray Houghton, Ron­nie Whelan (írek), Szergej Alejnyikov, Vaszilij Rács, Alekszej Mihajlicsenko, Viktor Paszulko, Genna­­gyij Litovcsenko (szovje­tek), Bryan Robson, Tony Adams (angolok), Wilhelm Kieft, Ronald Koeman (hollandok). /o / [v, s további 1,5 o/o-os jÉ kamatprémiumot R |1 Ez a kötvény tartós érték. || SAKK | Újra is döntetlen | A belforti sakk Világ Ku­­­­pán a 7. fordulóban Ribli ^ az exvilágbajnok szovjet ^ Karpovval ült asztalhoz, és ^ mérkőzésük 19 lépés után £ döntetlennel ért véget. £ Pontosztozkodás volt to-­­­vábbi négy partiban is, és­ csupán a nyugatnémet Hübner, valamint az iz-^ landi Hjartarson tudott^ győzni. A tizenhat nagy­ ^ mester részvételével zajló ^ viadalon az élen továbbra^ is a világbajnok szovjet^ Garri Kaszparov és honfi-­ társa, Elveszt áll. í . y Az állás: Kaszparov, El-^ veszt 5-5, Karpov, Hübner, ^ Szokolov, Szpasszkij 4-4. ^ Andersson, Beljavszkij. ^ Ljubojevics, Ribir 3,5-3,5,^ Short, Speelman 3-3, Ju­­­szupov 2,5 (1), Hjartarson.^ Nogueiras 2,5-2,5, Timman­ 1,5 (1) pont. TOTÓTIPPEK 1. Malmö— Karl-Marx-Stadt 1 2. Hannover—Den Haag: 1 3. Magdeburg—Lerdingen 1 2 4. Halle—Bröndby x 2 5. Cheb—Vejle 1 x 6. Tatabánya—Vienna 1 7. Norrköping—Haladás 1 8. Dunajska Streda— Young Boys 1x2 9. Kaiserslautern—Lodz 1 2 10. Admira W.—Luzern 1 2 11. Aarhus—Tirol 1 12. Grasshoppers— Pogon Szczecin 1 x 13. Karlsruhe—Vojvodina 1 Pótmérkőzések 14. MTK-VM—Grazer AK 1 15. Odense—Alkmaar 1 16. IFK Göteborg— Szlávi a Szófia i VITORLA. A nagyszabású kieli nemzetközi vitorlásregat­ta tegnapi­­versenynapján a férfi 470-es osztályban a Nyári testvérek 5. helyen értek cél­ba, s az összetettben negyedik helyen állnak. [glyitjaOSlü ( FELADJÁK? Mar jó ideje azt rebesgetik futballberkekben, hogy a ^ Ráckeve NB III-as csapata feladja, nem bírja tovább és ^ szeretne a megyei bajnokságban szerepelni. Ha azt vesz- ^ szük figyelembe, hogy mindennek elsősorban gazdasági % okai vannak, akkor nem kell meglepődnünk. Olyanok a gj viszonyok, hogy jó néhány sportklubnak alaposan össze­­ kell szednie magát, hogy talpon tudjon maradni. Ha vi­­­­szont arra gondolunk, hogy ismét bajba került egy kis­­z csapat, akkor minden futballbarátnak fáj a szíve, hiszen­­ egy szép település,­­lassan talán város is lesz) ismét­­ alább adta. Vagy adja, mert a hivatalos bejelentés még­­ nem hangzott el, de a jól értesültek szerint, már január 1 óta elhatározódott a csapat és az edző sorsa. Apropó, edzősors. Azt mesélik, hogy már tavaly is, és a persze idén tavasszal is, csak a helyi futballbarátok ki-­­ nyitott pénztárcája tette lehetővé a csapat NB III-as sze­­­­replését és a játékosok többsége (ez természetes, emberi­­ dolog), már más csapat után nézett, másutt érdeklődött.­­ Ilyen körülmények között igazán nehéz dolga volt Sinko­­­­vits Ferenc trénernek. A bizonytalan körülmények kö­­y­zepette a 11. helyen végzett a Ráckeve, 32 mérkőzésből­­ szerzett 27 pontjával, azaz közepes középcsapat volt az­­ egykori területi bajnokság Duna-csoportjában. Sinkovits­­ Ferenc néhány évet eltöltött már Ráckevén, nemcsak ezen­­ a pályán tartják jó szakembernek, sőt most már a lélek-­­­tan ismerőjének, hiszen mégis csak képes volt együtt­es tartani a csapatot ezekben a válságos tavaszi napokban.­­ Nagy dolog volt! Mint egy forgatókönyv olyan a dátumok időzítése: lejárt a tréner szerződése, nézhet munka után.­­ Erre mondják: edzősors . . . Nagy kár a Ráckevéért, és az edzőért. Nem kellene fel­­­ adni a harcot. Lehet, hogy nem is adják fel? Szabó Ferenc V _______________________ | \ A\\\\\ v\\\\\\\\\\^\M­\\\\\\\\\\\\\\\\W^^ z HONOSÍI KEGYEIÉRT Vívók a páston Jövőre ünnepli hetvenöt éves születésnapját a Ma­gyar Vívók Szövetsége, de magyar bajnokságot már jóval korábban rendeztek a sportágban. Ilyenformán előbb voltak a sportolók, azután szerveződött a ve­zérkar ... A hölgyeknek sokkal tovább kellett vár­ni, csak 1928-ban juthattak főszerephez, de addigra már sok nagy házi ver­senyt rendeztek. A magyar bajnokságoknak hosszú ideig igen jelentős rangja volt, úgyszólván lehetet­lennek számított, hogy mondjuk a kardvívó ma­gyar bajnoknak ne lett volna biztos helye a válo­gatottban. A változó idők­­ változó helyzetet terem­tettek, a rengeteg külföldi nagy verseny, Világ Kupá­ba számító pontértékű via­dal, válogatók, változtattak a korábbi szokásokon, s már nem bírt olyan jelen­tőséggel a magyar bajnok­ság, mint annakelőtte. Ki­csit degradálódott is az ér­téke. Milyen most? Felemás. Egyfelől vannak biztos he­lyek az olimpiai csapatban, másfelől válogató a ma­gyar bajnokság, de min­denképpen a szöuli tigris, Hodok­ jegyében zajlik. A szövetségben Hunyady Al­fonz arról tájékoztatott bennünket, hogy nagy me­zőnyök gyűltek össze a kü­lönböző fegyvernemekben, de a nevezések még nem zárultak le, ugyanis negy­vennyolc órával előbb kell leadni azokat, s ha a Posta késlekedik (volt már rá példa), azért nem zárják el a pástot a versenyzők elől. Mindenki nevezett, akik az olimpiára aspirál­nak. A ma kezdődő női tőr egyéni viadalra hatvan nevezés érkezett be, de még (lapunk zárta után) befuthat. Férfitőrre 67-en neveztek, a legnagyobb lét­számot párbajtőrben tart­ják nyilván, eddig 89 az indulók száma, kardban 52 a résztvevő. A négynapos egyéni ma­gyar bajnokságnak a régi Sportcsarnok ad otthont, bajnokot avatnak női párbajtőrben is. A ver­senyek reggel kilenckor kezdődnek, döntők délután négy órakor, holnap férfi­­tőrben találkozik a me­zőny. A mai női tőr csatá­rozásnak az ad jelentősé­get, hogy az bar­modok­ jegyében zajlik, de csak a formákat illetően, mert a csapat már kialakult, s azon aligha változtat a szö­vetségi kapitány. De indul viszont „Hodorin kívül” a magyar bajnoki cím vé­dője, a fiatal Lantos Gab­riella. Igazán szöuli kérdés, a kardvívásban és párbajtőr­vívásban lesz, ott ugyanis még meg lehet győzni a kapitányt arról, hogy a hiányzó helyekre kiket vá­lasszon. Ezt meg is fogja tenni, hiszen vasárnap le­zárul a magyar bajnokság, és hétfőn összeül a szövet­ség elnöksége, hogy végle­gesítse a szöuli listát. Ha nem is mindenkinek, de azért van miért küzdeni egyes, még Hodori kegyei­re pályázó vívónak. L r. a. POLORAJATSZÁS Meg minden lehetséges... BÍRÓK VESZÉLYESSÉGI PÓTLÉKA? A vízilabda-rájátszás az FTC—Újpesti Dózsa mér­kőzésén ismét bebizonyoso­dott, hogy a pólóbírók is rászolgálnak a veszélyessé­gi pótlékra. A Fradi és Dó­zsa hívei, ugyanis egyvala­miben jutottak konszenzus­ra: hogy a játékvezetők tendenciózusan kedven­ceik ellen fújják a mécs­eset. Pedig nem úgy indult a találkozó, hogy vízben és parton különösebb viták lesznek, 3-0-ás és 5-2-es Fradi-vezetésnél erősen bo­­rongós hangulat uralkodott a lilaberkekben. Aztán jöt­tek Gáspár és Bene góljai, 5-5-nél pedig már az egyet­len nagyobb méretű Dózsa­­zászlót is elő merte venni a gazdája. Huszonöt perces előjáték után a negyedik negyed kö­zepén dőlt el a mérkőzés. 7-7-es állásnál sorozatos blokkok, sarokdobások, új­rakezdődő támadóidők után már úgy tűnt, hogy a jú­niust a Dózsa kapuja előtt töltik a csapatok, mikor Pető emberelőnyös gólja vezetéséhez juttatta a Fra­dit. A válaszelőny kima­radt, majd az exdózsás Var­ga bombája után 9-7 ke­rült az eredményjelző táb­lára. A Dózsa bizonyítván, hogy nemcsak levezetni fu­tott be a rájátszás négyes mezőnyébe, még felzárkó­zott, de három másodperc­cel a lefújás előtt kapufá­ra húzták a labdát, így ma­radt a 9-8-as FTC-győze­­lem. A Ferencváros mellett a rájátszás is csatát nyert már az első körben, hiszen emberemlékezet óta először állóhelyek is elkeltek a Komjádi uszodában. A má­sik ágon idegenben Szolno­kon győzött a Tungsram 8-7-re azzal, hogy a har­madik negyedet 5-1-re hoz­ta. Az elődöntők folytatása — vagy befejezése — szom­baton 12 órakor a lámpa­gyári uszodában és 19-kor a Komjádiban következik. (ballai) Mészárosék fája Újabb egyéves szerző­dést kötött Mészáros Fe­renc, a Vasas és a magyar válogatott korábbi kapusa. A 38 éves futballista a portugál első osztályú baj­nokságban szereplő Setu­­bal játékosa marad. Igen elégedettek vele, nagysze­rű „portásnak” tartják, csak a 16-oson kívüli tevé­kenységét róják fel neki. Ugyanis az elmúlt szezon­ban hét sárga lapot ka­pott, amikor mint alkalmi mezőnyjátékos vágtázott a támadások elhárítására. A nemrég befejeződött baj­nokságban az újonc Setu­bal a nyolcadik helyen végzett, az elkövetkezendő idényben az ötödik helye­zés megszerzése a cél, azaz szeretnének részt venni az UEFA Kupában. Mészáros „Bubu” 38 meccsen 30 gólt kapott, ez egyike a legkevesebbnek kapustársai között, s most, amikor röpke pihenőre ha­zatért, igaz örömére szol­gál, hogy két fia közül a nagyobbik (13 éves) is a kapus posztját választotta, tehát nem szakad meg a családi hagyomány. Az al­ma nem esik messze a fájától. (sz. f.) 1988. június 23., csütörtök

Next