Esti Hírlap, 1988. június (33. évfolyam, 129-154. szám)

1988-06-23 / 148. szám

Arafat Belgá­dban A jugoszláv államelnök­­ség meghívására Belgrád­­ba érkezett Jasszer Arafat. A Palesztinai Felszabadítá­­si Szervezet V. B. elnöke háromnapos jugoszláviai látogatása során várható­an a közel-keleti fejlemé­nyekről, mindenekelőtt a megszállt területeken ki­alakult helyzetről tanács­kozik vendéglátóival. Földcsuszamlás Peking, június 23. Kína déli részén egy földcsuszamlás következté­ben 7 ember meghalt, 17 eltűnt és 34 súlyosan meg­sérült — jelentette ma a Zsenmin Zsipao című kí­nai napilap. A földcsuszamlást trópu­si eső okozta. Csianghszi tartományban egy falu és mintegy négyhektárnyi te­rület került sár és kőtör­melék alá, s a faluban csaknem 60 ház rongálódott meg vagy dőlt össze. SZOVJET VÁLASZ A KANADAI Brit HATÓSÁGOK PROVOKATÍV LÉPÉSÉRE szakszervezeti Diplomaták kiutasítása Moszkva, június 23. Tam­á­ssy Sándor, az MTI tudósítója jelenti: A Szovjetunióban — vá­laszul a kanadai hatóságok provokációjára — kiutasították Kanada moszkvai nagykövetségé­nek két diplomatáját, to­vábbi három, korábban a szovjet fővárosban dol­gozó diplomatát pedig nemkívánatos személy­,­nek minősítettek, megtagadva tőlük a jogot, hogy a jövőben ismét be­utazzanak a Szovjetunióba. A szovjet válaszintézke­déseket tartalmazó emlé­keztető feljegyzést Alek­­szandr Besszmertnih szov­jet külügyminiszter-helyet­tes tegnap adta át Vernon Turner kanadai nagykövet­nek. A diplomáciai doku­mentumban emlékeztetnek arra, hogy a kanadai ha­tóságok durva és ellensé­ges akciót hajtottak végre az ottawai és montreali szovjet képviseletek több munkatársa ellen. Ezt az akciót az emlékeztető olyan nagyszabású provo­kációnak minősíti, amelynek célja, hogy megmérgezze a szovjet— kanadai kapcsolatok lég­körét, kárt okozva e kapcsola­toknak. Ezeket a lépéseket minden jel szerint előre eltervezték, s akkorra idő­zítették, amikor a kelet- nyugati kapcsolatokban va­lóban feltűnt a pozitív for­dulat lehetősége. A szovjet külügyminisz­térium alaptalannak minő­sítette és elutasította a szovjet képviselők ellen emelt vádakat, s a lehető leghatározottabban tiltako­zott a provokáció ellen. A szovjet fél ugyanakkor re­ményét fejezte ki, hogy kanadai részről felelősség­­érzetről és realizmusról tesznek tanúbizonyságot, s tartózkodnak a kanadai szovjet képviseletek nor­mális működésének továb­bi akadályoztatásától. NAPVILÁGRA KERÜLT A BIZALMAS JELENTÉS Maffiaméretű holland bűnbandák Fábián Ferenc, az MTI tudósítója jelenti: Hollandiában mintegy 250 szervezett bűnbanda garázdálkodik, közülük egyeseknek száznál több tagja van — közölte a hol­land rendőrség bizalmas jelentésére hivatkozva a brüsszeli La Libre Bel­gique. Bármennyire nehezen párosítható a szélmalmok, a tulipánmezők, a virágdí­szes falvak idilli képével, amelyet az emberek általá­ban Hollandiáról alkotnak, tény, hogy az országban rengeteg szervezett bűn­banda garázdálkodik. A rendőrség 189 bandát már felderített. A legtöbb — 50-80 banda — Amszterdam és Eindho­ven városában és körzeté­ben működik, s nagystílű lopásoktól, betörésektől és rablásoktól csempészésen, kábítószer-kereskedelmen át emberrablásig és gyil­kosságig minden „profil­jukba” tartozik. A rendőrség bizalmas je­lentése — aminek tartal­ma kiszivárgott — fo­kozta az amúgy is aggó­dó holland közvélemény nyugtalanságát. A holland kormány el­határozta: szigorú takaré­kossági politikája ellenére soron kívül 14 millió hol­land forintot ad a bűnül­döző szervek megerősíté­sére. A postás nem olvas... London egyik kerületében hosszabb időn át szokatlanul­­ ke­vés postai külde­mény került a címzettekhez. A gyors vizsgálat kiderítette, hogy a vétkes egy ír­­ni-olvasni nem tudó kézbesítő, aki a levelek egy részét jobb híján otthonában rak­tározta el. Külön rejtély viszont, hogy az analfa­béta postás mi­ként fejtette meg azoknak nevét és címét, akik még­is megkapták a nekik címzett küldeményeket. (mécs) KÖNNYŰ VOLT A NYOMOZÓKNAK A tolvaj véletlenül virágnyelven „üzent" A rendőrségnek ez alkalommal nem volt nehéz dolga nyo­mon követni a betörőt, aki „kirámolta” a ljusdali (Svédország) iskolát. A tolvaj egy rádiót, meg néhány apró használati tár­gyat csomagolt össze, s magával vitt egy nagy cserép virágot is. Kérdés, hogy a közmondásra gondolt-e (aki a virágot sze­reti .. .) vagy mint a Walt Disney-film Ferdinánd bikája, nem tudott ellenállni a virágnak. Tény, hogy a zsákmányt felpa­kolta biciklijére és elindult haza. Az út azonban rázós volt, s a cserépből lassan pergett a fi­ld. No meg az elsárgult levelek is hullottak, útjelzőként kí­sérve a biciklit. A rendőrségnek nem volt más dolga, mint kö­vetni a nyomot. Szó ami szó a világ igencsak költségessé válhatott, mert a lakásban nemcsak az iskolai betörés nyomait találták meg, hanem legalább öt másik hasonló bűncselekményét is. A 32 éves tolvajt elítélték, a virág pedig ismét ott díszült az iskola egyik ablakában. (bánki) vita London, június 23. A brit Szakszervezeti Főtanács (TUC) tegnapi döntése nyílt konfrontáció veszélyét vetíti előre a szigetország szakszervezeti mozgalmában. A TUC ve­zetése hivatalosan utasítot­ta az elektronikai ágaza­tokban dolgozók szerveze­tét (EETPU): hagyjon fel a sztrájkjogról eleve le­mondó kollektív szerződé­sek megkötésével. E kité­tel ugyanis ellenkezik a TUC elveivel. A TUC főtitkára, Nor­man Willis az EETPU ve­zetőivel folytatott hosszas vitája után közölte: július 7-ig adott határidőt a szervezetnek arra, hogy véget vessen a sztrájkjog kizárását elfogadó politi­kájának. Ellenkező esetben a szeptemberi hagyomá­nyos évi közgyűlésig a TUC felfüggeszti a „rene­gát” szervezet tagságát, a közgyűlésen pedig kizárá­sát javasolják a mozgalom­ból. Eric Hammond, az EETPU főtitkára nyilatkozatában eleve kizárta az ultimá­tum betartását, arra hi­vatkozva, hogy arról meg kell szavaztatni a dolgo­zókat is, s az legalább jú­lius 18-ig tart. ------------------------------------------------------------------------------- V._____________________ ........" 11 i ii in iimmmmt, mi. mmmmmmrnmmmmmnmmmmi 11 i ■ inMiHaiai Harc a centrumért Via a sorozatos választási csaták után összeül az új francia nemzetgyűlés. Az arányok megvál­toztak. Megszűnt a kétesztendős „politikai társbér­let” a szocialista párti államfő és a jobboldali kor­mány, illetve parlamenti többség között A jobbol­dal ugyan elvesztette többségét, de ezt — tizenhá­rom voks híján — a szocialisták és szövetségeseik sem szerezték meg. Mivel a kommunisták és a szocialisták között ki­­szélesedett a szakadék, az amúgy is középre nyitást ígérő Mitterrand-t matematikailag is szaván fogta a szituáció: az általa kezdeményezett kisebbségi kormány hosszabb távon csak úgy lehet igazán működőképes, ha valahonnét többé-kevésbé rend­szeres és megbízható segítségre számíthat. Ez a „valahonnét” értelemszerűen csak politikai középszféra lehet. Efelől nincs vita, a mikéntről an­nál több. Az elnöknek és minisztereinek az lenne a jó, ha a velük együttműködő centrum szervezeti formát is öltene. Erre az alkotmány lehetőséget biz­tosít, harminc tagon felül hivatalosan parlamenti csoport alakítható, bármilyen előjellel. Amikor a jobboldali UDF-pártszövetségből a minap kivált CDS nevű centrista csoport, úgy látszott, a folyamat megindult. A látszat egyelőre csalt, mert a CDS vezetője, Méhaignerie kijelentette, csoportja „nem lesz a ki­sebbségi kabinet támogatója”, célja „egy szélesebb kormány” kialakítása. Ezt szeretné Giscard exel­­nök, az UDF vezére is, tehát ez a két törekvés egyfajta „nagykoalíciót” vagy nagyobb koalíciót szorgalmaz a jobboldal, a közép és a szocialisták részvételével. Ennek Franciaországban azonban nincsen hagyománya. Barre exkormányfő ugyan­akkor olyan centrista formációt javasol, ami a nyugatnémet FDP-hez hasonlóan hosszabb távon is a mérleg nyelve lehetne. A­z új nemzetgyűlésről alkotható kép mozaikjai tehát lassan összeállnak. A Bourbon-palota bársonyszékeiben ülő honatyák többsége egyetért abban, hogy centrum nélkül nincs zökke­nőmentes törvényhozás. „Csak” éppen szinte vala­mennyi erő másfajta centrumot szeretne. Olyat, amit a saját képére formálhat. Harmat Endre ! Kontinensország 200. születésnapja (4.) Bumerángok a „ madárházba­n ” Ritka ország az, amely két évszázados történelme valamennyi csatavesztését, véráldozatát, háborús em­lékét egyetlen kegyeleti napon őrzi hagyományai­ban. Ausztráliában e nap április 25. A dátum még az első világháborúra utal: az ötödik kontinens akkor ak­tívan részt vett a harcok­ban, az antant oldalán csa­pataik az új-zélandi kato­nákkal együtt európai te­rületen küzdöttek, Anzac — Australia and New-Zeland Army Corps. — néven. Áp­rilis 25., a gallipoli partra­szállás, nyolc és fél ezer fő­nyi áldozat, húszezer sú­lyos sebesült emlékének napja. Az Anzac Day nem­zeti ünnep, az idén hétfőre esett­­ munkaszüneti nap volt. Sydney központjában, a Martin Place-on öltönyös, csokornyakkendős, ősz urak gyülekeznek. Mellü­kön kitüntetések, érdem­rendek. Kezükben virág­csokrok, koszorúk. Csonka zászlóaljak, rajok — a túl­élők maroknyi serege ez. Előttük papírmasé címer­pajzs, rajta egykori alaku­latuk száma. Koszorúznak, trombitaszóra menetelnek — aki nem éppen tolóko­csira szorul. Az Anzac­­emlékművet ellepik a ko­szorúk, a William streeti virágárusnál láttam: áruk 200-500 dollár között mo­zog. A csokrétákból ezernyi borítja el a szoborcsoport talapzatát. Kedden reggel ismét az emlékmű környékére vető­döm. Egyetlenegy levélke vagy leszakadt szirom sincs Bencze Szabó Péter jegyzetei immár a talapzaton. A ke­gyeleti nap elmúlt... Nem múlik el viszont — egész évben tart — a szü­letésnap. Üzletnek sem rossz a 200-as jubileum. A város gyarapodik: a világ Sydney épülését-szépülését szemléli. Ismerősöm mesé­li: nyolc-tíz éve a város néhány részét még poros betonkaszárnyák uralták. Ma viszont már havonta nőnek ki a földből a 25, 30, 50 emeletes felhőkarcolók. S azért aggódott a város: II. Erzsébet látogatására elkészül-e az új épületpro­duktum a Darling Har­­bourban. A kikötő valóban kedves. Illetve csak az volt. Mert a fű, fa, virág most már kőedények zabolájába kényszerült, az üde víz sza­bályozottan, furfangos szö­­kőkút-spirálokban zubog lefelé a kikötő sétányán. Voltaképpen üzletház az ügyes építészeti megoldás­sal emelt zöld üvegű, ma­dárházra emlékeztető épü­letkolosszus. Három szint­jén ezernyi butikos kínálja bazári portékáját, a város­ra utaló, a bicentenáriu­­mot idéző trikók tömkele­gét, bumerángok mázsáját, amelyek — gyanítom — eldobhatatlanok. Kajla kengurukat, üvegszemű koalákat, matricákat, jópo­fa rekvizitumokat szerez­het be itt az ilyesmit ked­velő. És kínálja az épület a munkalehetőségek gar­madát is. Ehelyütt épp a portál hiányzik, amott bur­kolni kellene, megint má­sutt nem a kútból, hanem a rosszul illeszkedő csőből szökik föl a víz. És jaj! Két nap múlva jön a királynő, hogy ünnepélyesen felavas­sa a Darling Harbour! Ám rögvest­­fölemelik a mun­kások bérét, háromszoro­sát kapja hirtelenében az, aki nonstop környékcsino­sítást válla! Lehet, ez már a jólét mércéje — nem to­longanak az ajánlatra. Majd’ minden második vé­dősisakos, kezeslábasba bújt munkás ázsiai szárma­zású, nagyon is új ausztrál, vagy talán csak most fo­lyamodik állampolgársá­gért. Természetesen gyakran találkoztam távolba sza­kadt honfitársainkkal is. Építész házaspár , '56-osok. Akkoriban egy építő­ipari vállalatnál dolgoztak idehaza. Friss diplomával a zsebükben, ahogy mon­dani szokás, kalandvágyból indultak útnak. Anélkül, hogy életútjuk, sikereik bemutatásával igazolni próbálnák (határát) lépésük helyességét, hétköznapjaik­ról szerényen szólnak, azt mondják: „Köszönjük, jól megvagyunk itt”. Mindket­ten átlag tíz órát dolgoz­nak naponta saját tervező­irodájukban. Ám ami szá­momra különösen érdekes: a férfi — hobbiból?! — a sydneyi magyar rádió munkatársa. Ez az adó szombatonként sugároz ki­­lencvenperces műsort. Egyiket — a stúdióból — végighallgathattam. Objek­tív hírkalauznak, érdekes kulturális tallózásnak ta­láltam. Kellemes orgánu­­mú, hibátlanul artikuláló­beszélő erdélyi­ magyar szí­nésznő olvasta a híreket, építész ismerősöm a zenei szerkesztést vállalta magá­ra. Igaz, a stílus kissé le­ragadt, nagyjából a Jaj, ci­ca...! és az Akácos út színvonalán. De a Mára­ Sándor halála alkalmából összeállított emlékműsorok háttérzenéje — már mai magyar kortársművekből készült válogatás volt. Persze, nemcsak a ma­gyar adás használja az ult­ramodern stúdiórendszert. Hatvannégy nemzet, nem­zetiség szerkesztőgárdája dolgozik pontos időbeosz­tással, a CBS társaság be­rendezéseivel — grátisz. Unalmas is a rádiózás Ausztráliában. Átlag ki­­lencvenkét percenként más-más nyelven monda­nak híreket, s azok közép­pontjában mindannyiszor az adott hallgatóságot érin­tő események, s a hirdeté­sek, amelyeknek mindenki számára érdekesnek kell lenniük. (Következik: Brisbane bája.)

Next