Esti Hírlap, 1995. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-01 / 127. szám

1995. június 1., csütörtök BELFÖLDI­­ KRÓNIKA 1 ■ Az OTP mától 4 százalékkal emeli a lakáshitel kamatait. Az 1989—1993 között felvett kedvezményes hitelek kamatá­nak 28-ról 32 százalékra törté­nő­ emelkedése azonban nem terheli teljes egészében az adó­sokat, mert a kölcsönök felvéte­lének időpontjában 30—80 szá­zalékos állami támogatásban részesültek.­­ A kormány modernizációs vitaanyaga szerint egy mi­niszterelnök-helyettes lenne fe­lelős a gazdasági stratégia ki­dolgozásáért, s képviselné a ka­binetet az ÉT-ben, felügyelné a KSH-t és az Európai Ügyek Hi­vatalát. Kuncze Gábor koalí­ciós miniszterelnök-helyettes nem ért egyet a javaslattal, az azt alátámasztó érvelést hibás­nak tartja, s a megvalósításhoz szerinte alkotmánymódosításra volna szükség. ■ Elkészült a Nyugdíjbiztosí­tási Önkormányzat első ál­lásfoglalása az új nyugdíjrend­szer alapelveiről. Az elképzelés szerint a nyugdíj összege három részből állna: 30 százalék alap-, 60 százalék pontrendszeren alapuló munkanyugdíj és 10 százalék kiegészítő önkéntes biztosítás. Az állásfoglalás a jö­vő hét szerdáján kerülhet az önkormányzat közgyűlése elé. belföld Horn itt, Horn ott... Horn Gyula miniszterelnök is felszólalt tegnap a The Econo­mist londoni hetilap által rende­zett budapesti konferencián. A miniszterelnöki beszéd előtt Suha György sajtótitkár közölte az egybegyűlt magyar és külföldi üzletemberekkel, hogy a kiadott programoktól eltérően a minisz­terelnök csak mintegy negyed­óráig tud körükben tartózkodni. Ennek ellenére a kormányfő ki­csit megnyújtotta a találkozást és beszédében kifejtette, hogy a közép-európai régió számára hi­ányzik a nyugati kormányok konkrét közreműködése a vál­ságkezelésben és a fejlesztési programokban. Elmondta, hogy Magyarország a külföldi befek­tetések ösztönzését, állami ga­ranciákkal való támogatását és fejlesztési irányok megfogalma­zását várja a nyugati kormá­nyoktól. Utalt rá, hogy a politi­kai rendszer reformja után sok­kal nehezebb és fájdalmas gaz­dasági átalakítás áll a régió előtt, de Magyarország már kidolgozta modernizációs programját. A mi­niszterelnöki beszéd után Horn autóba ült, s egy újabb tanácsko­zás helyszínére száguldott. Suha lapunkkal közölte, hogy a prog­ramszervezésnél nem tudták összeegyeztetni az időpontokat, s Hárn azért hagyta ott az idő előtt feltüntetett időpontban a konfe­renciát, mert nem kívánta vára­koztatni a Parlamentbe érkező egyházi főméltóságokat. G.K.I.I Jó a kormány és az egyházak kapcsolata Tíz éven belül visszakapják ingatlanaikat az egyházak, az ország nehéz gazdasági helyzete miatt a pénzbeni kártérítés ha­táridejét viszont húsz évre eme­lik fel. Horn Gyula miniszterelnök a négy történelmi egyház vezető személyiségeit fogadta tegnap parlamenti dolgozószobájában. A tárgyalás után a miniszterelnök személyesen közölte az újság­írókkal, hogy szeptember 20-ig eldöntik az egyházak, hogy mely ingatlanokat kérik vissza termé­szetben a mintegy négy és fél ezerből, és jelzik azt is, hogy me­lyekért kérnek pénzbeni kárpót­lást. Horn közölte, hogy az egy­házak költségvetési támogatását illetően is megegyezés született, és a jövő évben is fenntartják a jelenleg érvényes finanszírozási rendszert. Az egyházak kézhez kapják a médiatörvény tervezetét is, majd konstruktív szellemben vitatják meg javaslataikat. Hárn kijelentette: tárgyalópartnerei nagyra értékelték a kormány és az egyházak kapcsolatát jellemző korrekt, jó viszonyt. Tiltakozik a város (Folytatás az 1. oldalról) A népjóléti tárca arra hivat­kozik, hogy ezek a kórházak ki­csik, és nem tudnak teljes szol­gáltatást nyújtani, ezért a me­gyeközpontokban lévő nagy egészségügyi intézményekbe kell az erőket koncentrálni. Raskó szerint ez kényelmes és rendkí­vül igazságtalan megoldás, amellyel a vidéki polgárokat is­mét csak másodrendű állampol­gárokká degradálják. A tüntetők arra próbálják meg felhívni a figyelmet, hogy ez a kicsi kórház is működtethető gaz­daságosan, ráadásul az ott élők számára az orvos és a kórház töb­bet jelent, mint egy egészségügyi intézmény, ahol futószalagon fog­lalkoznak a beteggel. Adott eset­ben a mentő is pénzbe fog kerül­ni. Csak Sopronba vagy Győrbe mehetnének. És olyan települé­sekről van szó, amelyek 70-80 ki­lométernyi távolságra vannak ezektől a városoktól. És télen — mivel a környék a leginkább hó­fúvás sújtotta terület — gyakran el vannak vágva a külvilágtól. Raskó György úgy véli: alapos revízióra szorulna a kormány koncepciója, amelynek végrehaj­tásával 8 ezer kórházi ágy szűn­ne meg. Hiszen korántsem biz­tos, hogy az érintett kis kórhá­zak legfeljebb elfekvőként mű­ködnének, aminek a fenntartása tényleg luxus. Éppen ezért a tün­tetők nem csupán az utcán han­goskodnak majd: írásban is be­nyújtják véleményüket, kérésü­ket a kormánynak. Cs. E. ■ g­y­ajdan a virilista, a legtöbb adót fizető polgár automatikusan tagja lehetett a helység képviselő-testületének, ám például a helybeli legényegyletnek nem. Ott ne­ki is ugyanúgy el kellett viselnie a felvétellel já­ró procedúrát, mint bárki másnak. Ha bejutott, akkor sem élvezhetett előnyöket. A két világháború IKÁfsvdX'sv* között hozzávetőleg is CLK­'CoA. 15 ezer egyesület —­­ ma civil szerveződés­nek mondjuk — működött a már csonkolt Magyarországon. Budapesten ezek közül a harmincas években 2300—2400 tevékenyke­dett. Az országos taglétszám a 3 milliót köze­lítette, ezeknek majdnem fele a fővárosi egye­sületek munkájában vett részt. A különféle körök, egyletek voltak a helyi közélet fóru­mai, amelyek rendezvényeit nem hivatásos népművelők, hanem lelkes, áldozatkész Mlm­i­k, urak szervezték, nemegyszer idejükön kí­vül, pénzüket is áldozva. Az egyletek ugyanis az állami kasszából egy lyukas húszfillérest sem kaptak. Rendezvényeik bevétele képezte jövedelmüket. Színielőadások, bálok, táncis­kolák, társas vacsorák belépődíja, az italmé­rés haszna és a különféle játékok (kártya, kugli, rex, biliárd stb.) használati díjai hozták össze a fenntartáshoz szükséges pénzt. No és az adományok. Valószínűleg azért, mert a maguk urai vol­tak, nem tetszettek a mindent központosítani, felügyelet alá vonni akaró Rákosiéknak, ők ugyanis a negyvenes évek végén rendeletileg fölszámolták ezt a civil mozgalmat. A székhá­zak ajtajára lakat került sok-sok pecsétviaszos, hivatalos lenyomattal. Mára ezeket a la­katokat az önkor­mt­­­­ányzás igényének­­a rozsdája megette, a­­ tiltó pecsétek föltö­rettek, és egyre több civilnek mondott szervezet jön létre. Ám közü­lük többen országos gondokat akarnak a nya­kukba venni, mintha maguk volnának a kor­mány, nem egy meg éppen világmegváltásra szerveződött, miközben nem ismeri a közvetle­nül közelükben élők legsajátosabb gondjait, vá­gyait, esetleges rossz közérzetük okait. Jó volna tehát kicsit a régiekre is figyelni és tanulni tőlük. Az ő egyleteik a demokrácia, az önszerveződés, a közösségi élet gyakorlóiskolái voltak, méghozzá önköltségen. Jó volna ismét megtanulni és alkalmazni a szólást: Magad, uram, ha szolgád nincsen! Magad, és nem kun­csorogni önkormányzatnál, kormánynál. Ma­gad, uram, és ha megfogadnánk ezt a bölcs mondást, akkor talán enyhülne a manapság oly sokat kárhoztatott közöny, és igazi tulajdo­nunkká válna az, ami eddig is a miénk volt: sa­ját önszervező életünk. Bujdosó Bálint ■ Magad, uram Stratégiaváltás „Szerencséseknél” Álljon meg egymillióért! (Folytatás az 1. oldalról) A Szerencsejáték Rt. novem­berben munkába állt új vezetésé­nek változtatnia kellett a költ­séggazdálkodási és kötelezett­ségvállalási gyakorlaton, ki kel­lett küszöbölnie az üzleten kívüli szempontokat a vállalat gazdál­kodási gyakorlatából. Pongrácz hangsúlyozta, hogy sikerült meg­szabadulniuk az előző idők alap­­tevékenységétől idegen, gazda­ságtalan befektetések zömétől, s ezek a tételek tovább nem terhe­lik sem a céget, sem a fogadókat. A vezérigazgató a jövőt illetően kifejtette, hogy a keresletcsök­kentő hatásokat a piac sziszte­­matikusabb kiépítésével, a foga­dási kínálat bővítésével, új játé­kok bevezetésével, a sorsolások sűrítésével, a közönség jobb ki­szolgálásával, az eladási helyek számának megnövelésével kíván­ják kiküszöbölni. Ebben össze­gezhető a Szerencsejáték Rt. új stratégiájának lényege. Pongrácz elmondta, hogy a fo­gadási kínálat bővítésének jegyé­ben már az idén új játékok beve­zetését, illetve előkészítését terve­zik. A Magyar Olimpiai Bizottság­gal együttműködve olimpiai sors­jegyet bocsátanak ki, az ősz folya­mán pedig egy új bukmékertípusú számsorsjáték indul. Az ötös lottó húzása 1995. június 4-től vissza­kerül a Magyar Televízió 1-es csa­tornájához. A sorsolás élő közvetí­tésének új időpontja vasárnapon­ként 9 óra 54 perc lesz. Június fo­lyamán egy tizenkét héten át tartó játékot indítanak útnak, melyet a televízió a lottósorsolást kísérő műsor keretében közvetít. A játék jelmondata: „Álljon meg egymilli­óért!” Lényege: aki az adott hétre érvényes lottósorsjegyet tart ma­gánál, és a találomszerű kiválasz­tás esetén őt kérdezik meg az rt. ügyintézői, hogy rendelkezik-e ér­vényes lottószelvénnyel, igenlő válasz esetén egymillió forintos értékpapír boldog tulajdonosa le­het. G. K. I. ■ csücsoén M­H . _______„ ^ Ki lesz a semleges ? Többévi gúnyolódásunk után még a végén elfogadnak egy médiatörvényt, ami nem is nagyon rossz. Sőt első olvasatra egészen jónak mondható. Szakszerű, komolyan vehető, szépen, ugyanakkor kellő fiskalitással fogalmazott, tehát nem fogható rá, hogy keszegcsomagolásra rendelt zsírpapírra törvénykez­­nek az urak. Ha jól tudom, akkor mindenhol a világban úgy van, hogy egy médiasztár csak egy csatornán sztárkodhat, s ha jól sejtem, ez lesz az egyetlen olyan nagyajtó, melynek kiska­pus változatán már dolgoznak a dologban pénzügyileg érintet­tek. Mégsem őket akarom a törvény pallosa alá vonni, inkább az érdekelne, kik lesznek a semlegesek. A készülő törvény nagy, sőt első közelítésben megjegyezhe­tetlen számú közfunkciót létesít. Többféle ügyelő, felügyelő, el­lenőrző, őrző, óvó és tanácsnoki testület lesz. Ebben, mint min­dig, ha az emberiség egy kis szeletkéjéről volt szó, emberek ül­nek majd. Valószínűsíthetően pénzért, ami úgyszintén nem ter­mészetellenes, hiszen milyen alapon várható, hogy sporthorgá­szat, udvarlás, futballmeccs vagy egy jó könyv olvasása helyett csak úgy ingyen nyakkendőzzék fel magukat fáradt, mert sokat élt emberek, s akkor még nem mondtak egy okosat sem, csak szívják egymás füstjét és ülnek a széken. A kitüntetett közszereplők delegálására különböző pártok, testületek jogosultak. A szocialisták majd delegálnak egy felfe­lé ívelő agitpropost, a kisgazdák egy magángazdálkodót, az MDF egy hivatalából kipenderített, ma már csak szabadidős nemzetmentőt, kinek kije van. Viszont kiket delegálnak a tár­sadalmi szervezetek, meg az úgynevezett állami hivatalok? Eh­hez, mint annyi mindenhez, ha éppen demokrácia készül, úgy­nevezett független értelmiségiekre lenne szükség. Persze nem a törvényhozóknak, nekik isten ments, hanem elvben. Ezzel gond lesz. Ha azt mondom, tartok tőle, hogy ezen nagyszerű kezdemé­nyezés is kivérzik a konkrét egyedek egészen konkrét cezaro­­mániáján, valamint a kiválasztás elvein, akkor enyhén fogal­mazok, mert valójában nem tartok tőle, hanem biztos vagyok benne. Független értelmiség ugyanis nincs a mai Magyarországon. Az a fajta elegáns magatartás, hogy nevem adom, tudásom adom, az­tán ha nem kell, megyek, ez olyan embereket tételez fel, akik kel­lően sikeresek, erkölcsösek és gazdagok. Csakhogy akik úgy vi­selkedtek az elmúlt bárhány évben, hogy nyugodtan rábíznám a törvényemet, többnyire nem vitték semmire. Legfeljebb híres, de hivatalból legfeljebb tudomásul vett középegzisztenciák lettek. Itt, kérem szépen, többet keresett Varga Domokos György, mint Eörsi István, Nahimi Péter, mint Spiró György, hogy nevesítsem a dolgokat. Az alaptétel nem változott, elkötelezettség nélkül nincs támogatás, csak az utcák és házszál­lo­sok változtak meg. Ezért nem hiszem, hogy egy jó törvényt végre is tudnak majd hajtani, akik hozták. A választás a belső körből történik. Ott meg nem függetlenek vannak. Ilyen egyszerű. Kár, hogy ilyen ne­héz. Nagyon kár. Egy jó végrehajtás fonto­sabb, mint egy jól megfogalmazott törvény­hely. No de kivel? / _____________^ ^^»iposhegyi Péter B_________________ Fizethetnek a munkaadók (Folytatás az 1. oldalról) Hódi Zoltán, a vasasok alel­­nöke lapunk kérdésére elmondta: a parlament elfogadta azon igé­nyüket, hogy a 144, illetve 200 óránál magasabb túlórakeretet csak több munkaadóval vagy munkaadói képviselettel, ágazat­­szerűen kötött kollektív szerző­déssel lehet meghatározni. Herczog László munkaügyi államtitkár-helyettes viszont ar­ról számolt be tegnap a sajtó képviselői előtt, hogy a fekete­munka letörésével ezentúl min­den munkavégzésnél kötelező lesz az írásos szerződés. Július 1- jétől új szabályok alapján fizetik a táppénzt, a munkatörvény­könyv módosítása ugyanakkor csak szeptemberben lép hatály­ba. Az átmeneti időre a munka­adó az átlagkereset szerint fizeti a táppénzellátást, mégpedig a betegség első huszonöt napjáig. Az első öt napra a betegnek nem jár térítés, erre az időre csak sza­badság vehető ki. Az új törvény véget vetett a háromnapos, orvo­si igazolás nélküli betegszabad­ság intézményének is. Az átme­neti idő az esztendő végéig tart, idén még 25 nap helyett 20 napig fizetnek a munkaadók táppénzt, míg a táppénz nélküli betegsza­badság ideje nem 5, hanem 3 na­pig tart. Hódi Zoltán szerint a kor­mány szigorítani akarja a kor­kedvezményes nyugdíjba vonu­lás lehetőségét is. A szakszerve­zetek azért nem értenek egyet a Horn-kabinettel ez ügyben, mert szerintük a javaslat nem segíti a foglalkoztatást, és a nyugdíj előtt álló munkanélküliek gondjait sem orvosolná. A T. Ház a nyug­díjszabályok átfogóbb módosítá­sának idejére elhalasztotta dön­tését. A minisztériumban tegnap elmondták: az előnyugdíj decem­ber 31-ig akkor is érvényben ma­rad a mai feltételek mellett, ha a parlament később elfogadná a módosítási szabályokat. bálint ■ Főszerkesztő: ACZÉL GÁBOR Felelős szerkesztő: dr. Kéri Tamás Főszerkesztő-helyettes: D. Horváth Gábor Lapszerkesztők: Bisztricsány Julianna, Császár László, Fekete Zoltán Képszerkesztő: Dudás Dénes Szerkesztőség: Vili., Blaha Lujza tér 3. Postacím: 1962 Budapest Ügyeletes szerkesztő: 138-4062 Telefon: 138-2399, 138-4300 Telefax: 138-4550, 138-4058 Kiadja: a Hírlapkiadó Rt. Felelős kiadó: dr. Dajka József 1085 Budapest Vill., Blaha Lujza tér 3., Telefon: 138-4889 Terjeszti a Magyar Posta Rt., a Hírker Rt., Az N­H Rt., a Regionális részvénytársaságok és alternatív terjesztők. Előfizethető bármely hír­lapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál. (Helir) 1900 Budapest XIII., Lehel u. 10/A közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Helir Postabank Rt. 219-98636, 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámára. Előfizetési díj: egy hónapra 470 Ft, negyedévre 1410 Ft, fél évre 2820 Ft, egy évre 5640 Ft. Nyomja a Marquard Színes Nyomda Kft., Budapest Felelős vezető: Bartha Tamás igazgató ISSN 0133—2201

Next