Esti Hírlap, 1995. november (40. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-24 / 276. szám

’ 4 , . A . . . \n 1 1995. november 24., péntek ,háttér CIA . Miskolcon találkoznak Mától három napon át tanácskozik Miskolcon az MSZP kongresszusa. Ebből az alkalomból az alábbi kérdéseket tettük föl közéleti személyiségeknek és az utca emberének: — Számon tartja-e, hogy mától három napon át kongresszusoznak a szocialisták? — Ön szerint a párt irányítja-e a kormányt vagy megfordítva? — Kiket tart az MSZP-ben markáns személyiségnek? — Mit gondol, közülük ki támogatja és ki gáncsolja a miniszterelnököt? — Véleménye szerint mennyiben befolyásolhatja a kongresszus a kormányzat munkáját? — A hatalom döntésétől, vagy inkább a körülményektől függ-e, hogyan alakul az ország jövője? Egri László nyugdíjas — Figyelemmel kísérem a kongresszust. — Szerintem egyik sem irá­nyítja a másikat, mert mind­egyik el van foglalva a maga bajával. Vagy ha mégis meg­próbálnak egymásra hatni, ak­kor azt a másik nem veszi fi­gyelembe. — Kósáné nagyon határozott személy, de Csintalan Sándor és Szekeres Imre is meghatározó emberek. — Nem hiszem, hogy a pár­ton belül valaki is betartana Horn Gyulának. Inkább kint­ről gáncsolják. Főleg az ellen­zék. — Egy kongresszus nem akig, hogy nagy változás legyen. Én azt várnám, hogy hagyják abba a kormányon belüli torzsalko­dást, és több miniszter már ne mondjon le. Ezt intézzék el, és akkor az eddiginél több gondot tudnak majd fordítani a nemzet érdekeire. — Ide jöhetne az Úristen is, az se tudná jobban csinálni. A körülmények mindent megha­tároznak. Nagy Hedvig élelmiszer-technológus — Nem tudtam, hogy most lesz a kongresszusuk. — A párt feltétlenül befolyá­solja a kormányt, még akkor is így van ez, ha többször panasz­kodtak az elnökség meg a frak­ció tagjai, hogy csak utólag sze­reznek tudomást a kormány terveiről. — Először is Horn, aztán Csintalan és Szekeres. — Ha gáncsolnák a miniszter­elnököt, azzal saját helyzetüket rontanák. Az lehet, hogy kriti­zálják, de félreállítani nem akarják. — Befolyásolhatja a kong­resszus a kormány munkáját ta­lán abban, hogy jobban figyelje­nek a társadalom gondjaira, a szociális helyzet romlására. — Úgy vélem, úsznak az ár­ral. Nagyon kicsi a mozgáste­rük. Kényszerhelyzetek soroza­ta miatt hozzák az intézkedé­seiket. Például az áremeléseket. Szepesi Istvánné nyugdíjas — Igen. — Egyik se a másikat. Na­gyon rossz közöttük a kapcso­lat. Mindig marakodnak, ahe­lyett, hogy a lakosság érdekeit képviselnék. — Szekeres Imrét, Csintalan Sándort, Jánosi Györgyöt. — Csintalanból semmi jót nem nézek ki. Úgy gondolom, ő Horn ellen dolgozik, meg Jánosi is. — Új irányt kell hogy szabja­nak, mert ez már így nem mehet tovább. Azt kell nekik elérniük, hogy jobban foglalkozzon a kor­mány a lakosság gondjaival.­­ Elismerem, hogy a körül­mények nagyon rosszak, és azokon nehéz úrrá lenni. De eddig a hatalom önmaga is so­kat rontott a körülményeken a felelőtlen ígérgetésekkel, az alkotmányellenes törvények­kel. Ferge Zsuzsa szociológus: — Igen, pontosan tudom, hogy Miskolcon ülésezik az MSZP kongresszusa. Őszintén szólva, fogalmam sincs arról, hogy a párt irányít­ja-e a kormányt, vagy fordítva. Véleményem szerint azok a szocialista párt markáns egyé­niségei, akik a klasszikus szoci­áldemokrata párti értékeket tartják fontosnak. Akik számá­ra egyáltalán nem mellékes, hogy miként alakul a társada­lom szociális helyzete, milyen szerepe van a szociálpolitiká­nak: ide sorolom például Cse­­hák Juditot, Kovács Pált vagy Vitányi Ivánt. — Be kell vallanom, nem tu­dom, kik támogatják és kik gáncsolják a miniszterelnököt. — A kongresszus csak akkor befolyásolhatja a kormányzat munkáját, ha sikerül nyílttá tenni, s valamilyen formában tisztázni a fennálló konfliktust a monetarizmus — szigorú pénzügypolitika — és a szociál­demokrácia értékei között. Azt is tisztázni kell, hogy mi az ál­lam feladata a gazdaságban, a szociálpolitikában, és számot kell vetni, hogy miért zuhant a párt népszerűsége. Fel kell mér­ni az ígéretek és a valóság kö­zötti szakadékot, s azt, hogy mennyit árthat a társadalom­nak a kapkodás. — Úgy vélem, a hatalom döntésétől és a körülményektől egyaránt függ, hogy hogyan alakul az ország jövője. Beke Kata oktatási közíró — Tudom, hogy most van a miskolci MSZP-kongresszus. — Arra azonban nem tudok válaszolni, hogy párt irá­nyítja-e a kormányt, vagy for­dítva. Úgy érzem, hogy nem egységes és nem­ koncepciózus az irányítás, idális az lenne, ha a kettő szerepe egységes, követ­hető, racionális lenne.­­ Sajnos a jelenlegi magyar politikai palettán, s ez vonatko­zik a kormánypártokra és az el­lenzékre egyaránt, nincs nagy­szabású politikai személyiség. Bár volna! Hozzá kell tennem azonban, nem biztos, hogy ez a politikusaink hibája, hiszen a rendszerváltás óta eltelt évek nem voltak elegendők ahhoz, hogy kitermeljék a nagyszabású politikai egyéniségeket. — Fogalmam sincs arról, hogy ki az, aki gáncsolja vagy támogatja a miniszterelnököt. — Irreális lenne, ha a jelenle­gi kongresszus befolyásolná a kormányzat munkáját. Jó len­ne, ha nem arról szólna a napi politika, hogy ki milyen plat­formhoz tartozik, hanem arról, miként lehetne az egyre mé­lyebbre zuhanó ország sorsán javítani. — Fontosak a kongresszus döntései, de tudomásul kell venni az adott körülményeket. Nem volt még olyan kormány, amely úgy tudott volna változ­tatni a helyzeten, hogy figyel­men kívül hagyta volna az adott helyzetet. Mindaz, amit mostanában hallunk, például az új közgazdasági irányvonal, nem több szerintem egy hókusz­pókusznál, és épp ezért nem is hiszek benne. Dr. Kéri László politológus * — Természetesen tudom, hogy most tartja kongresszusát az MSZP, és erről ki is fejtet­tem nézeteimet az egyik orszá­gos napilapban. — Hogy pontosan a párt irá­nyítja-e a kormányt vagy for­dítva, ezt nagyon jó lenne tud­ni. Őszintén szólva irányításról itt aligha lehetne beszélni, ez­zel túlbecsülnénk a jelenlegi helyzet szereplőit. Talán in­kább úgy fogalmaznék, hogy a kormány vonszolja magával a pártot. — Meglehetősen nehéz defi­niálni, hogy kik lehetnek a meghatározó személyiségek. Esetleg azok, akik sokat szere­pelnek, sokat hallatják hangju­kat? Úgy vélem azonban, hogy a párt ismert emberei nem annyi­ra politikai személyiségek, mint inkább a véletlen teremtette politikusok. Olyan ember, aki valóban meghatározná az MSZP életét, nem jelent meg a politikai platformon.­­ Meg vagyok arról győződ­ve, hogy a helyzet és az épp na­pirenden lévő ügyek befolyásol­ják, hogy kik állnak a minisz­terelnök mellett, vagy kik lép­nek fel ellene. Mondok egy pél­dát, hogy érthető legyen a ma­gyarázat. Arról van szó, hogy ha Kelet-Magyarországnak kell támogatás, akkor a szabolcsi, borsodi MSZP-sek támogatják a miniszterelnököt. Nincsenek tehát fix dolgok, csupán érdek­mezők vannak, amelyeknek vagy megfelel, vagy nem felel meg a kormány döntése.­­ A kongresszus annyiban befolyásolhatja a kormányzat munkáját, amennyiben alkal­mas fórumot teremt ahhoz, hogy az MSZP szembenézzen az elmúlt másfél év hibáival, számot vessen azzal, miként alakítható ki­­ -működőképes munkamegosztás a párt, a kor­mány és a frakció között. Min­denesetre úgy vélem, hogy amit az eltelt másfél év alatt nem si­került megoldani, azt három nap alatt aligha fogják.­­ Nem hiszem, hogy a kor­mány döntésétől függne az or­szág jövője, hiszen rendkívül kicsi a mozgástere. Kérdés, fel­fedezik-e azt a szűk folyosót, amelyen járhatnak a jelenlegi körülmények között. B. B. — F. A. M. ■ Fotó: Fazekas István/Esti Hírlap­­4 ­ 1989. október 7. — Budapesten az MSZMP rendkívüli kongresszusának második napján — 1202 küldött igen szavazatával, 159 ellenében és 38 tartózkodás mellett — kimondták a Magyar Szocialista Párt meg­alakulását. 1989. október 8—10. — A tanácskozás az MSZP I. kongresszusaként folytatódott. A párt elnökévé Nyers Rezsőt választották meg. Elfogadták az MSZP alapszabályzatát és a programnyilatkozatot, amely leszögezte, hogy a párt célja a demokratikus szocializmus, a vegyes tulajdonon alapuló piacgazdaság, amelyet békés, demokratikus úton, a társa­dalom és a gazdaság működőképességét fenntartva kíván elérni. 1989. november 21. — A Fővárosi Bíróság bejegyezte a Magyar Szocialista Pártot. 1990. március 25., április 8. — A szabad országgyűlési választásokon az MSZP 535 064 szavazattal 10,89 százalékot ért el, és 33 mandátumot szerzett a 386 tagú parla­mentben. 1990. május 26-27. - Az MSZP II. kong­resszusán Budapesten Horn Gyulát választot­ták pártelnökké. Meghatározták a párt politi­kai arculatát: az MSZP szociáldemokrata jel­legű, a demokratikus szocializmus értékeit valló és megvalósító szocialista párt. 1990. július 1. — A párt Jászai Mari téri központi székháza az Országgyűlés Hivatalá­nak kezelésébe került. 1990. szeptember 30. és október 14. — Az önkormányzati választásokon az MSZP a kö­vetkező eredményeket érte el: a 149 telepü­lésen tartott listás választásokon 10,1 száza­lék, 198 mandátum; a 10 ezer vagy kevesebb lakosú településen 1,1 százalék, 229 képvi­selő; az egyéni választókerületekben 2,6 szá­zalék, 54 képviselő; Budapesten 38 588 sza­vazattal 7,25 százalék, 5 mandátum. 1990. október 18. — Az MSZP elszámolt a 8 milliárd 700 millió forintnyi pártállami va­gyonnal. 1990. november 9—11. — A párt siófoki kongresszusán „Még nem késő” címmel állásfoglalást fogadtak el az ország hely­zetéről. 1992. május 15—17. — Szegeden, a párt III. kongresszusán ismét Horn Gyulát válasz­tották elnöknek. A résztvevők módosították az alapszabályt, majd politikai nyilatkozatot fogadtak el. 1992. szeptember 16. — A Szocialista In­­ternacionálé berlini kongresszusán a Magyar Szocialista Pártot megfigyelői státusban fel­vették a Szocinternbe. 1993. augusztus 26. — Az MSZP elkészí­tette és nyilvánosságra hozta cselekvési programtervezet. 1993. november 28. — Az MSZP orszá­gos pártértekezletét tartották Budapesten, ahol Horn Gyula pártelnököt kérték fel az MSZP budapesti listájának vezetésére. Nyilvánosságra hozták a szocialisták rövid távú politikai programtervezetét, melynek címe „A modern, demokratikus Magyar­­országért”. 1994. február 27. — Az MSZP Budapesten tartott kongresszusán elfogadták a párt vá­lasztási programját és az országos listát. A választással kapcsolatban felhívást fogadtak el, amelyben hangsúlyozták: az MSZP olyan kormány meghatározó ereje kíván lenni, amely modern, demokratikus Magyarországot formál, politikáját a szakértelemre, a terhek igazságos elosztására építi. 1994. május 8., 29. — Az országgyűlési képviselő-választásokon az MSZP a szavaza­tok 32,99 százalékát kapta meg, és jelöltjei 149 egyéni választókerületben győztek. Ezzel a 386 tagú parlamentben 209 mandátumot szereztek, ami abszolút többséget (54,15 százalék) jelent. 1994. június 4. — A párt Budapesten tar­tott rendkívüli kongresszusán — titkos sza­vazással — 96 százalékos többséggel Horn Gyula pártelnököt választották miniszterel­nök-jelöltnek. A kongresszus egyúttal elhatá­rozta, hogy koalíciós tárgyalásokat kezdemé­nyez az SZDSZ-szel. 1994. június 24. — Horn Gyula, az MSZP, és Pető Iván, az SZDSZ elnöke aláírták a két párt közös kormányzásának elveit és szabá­lyait tartalmazó koalíciós megállapodást. 1994. július 15. — Megalakult a Horn­­kormány. 1994. december 11. — Az önkormányzati választásokon, a 3100 településen összesen 106 MSZP-s polgármestert választottak, s a pártok közül az MSZP kapta a legtöbb szava­zatot. 1995. június 10. — Az MSZP országos vá­lasztmánya — egyetértve az elnökség javas­latával — november 24—26-ra Miskolcra hívta össze a IV. kongresszus második fordu­lóját. 1995. október 27. — Az MSZP Országos Elnöksége azt javasolta a novemberi kongresszusnak, hogy 1996 tavaszára hívja össze a tisztújítással is foglalkozó V. kong­resszust.­ ­ Megválasztásukkor még teljes volt a győ­zelem Fotó: Archív [iro^Sn -

Next