Esti Hírlap, 1995. november (40. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-24 / 276. szám
1995. november 24., péntek (1) II I S ^1 I I I 1 JÉgj % C H j mJM«n!h)gfrB Steven Seagal új filmje Száguldó szakács „Olyan akcióhősöket szeretünk látni, akik sebezhetőek, akik érzékenyek, akik családos emberek, akik jóformán megérinthetők. Számomra a legértékesebb jutalom, ha valamit, amivel szemben a nagyközönségnek előítéletei vannak, sikerül olyasmivé változtatnom, hogy a legkülönfélébb emberek is élvezik” — nyilatkozta napjaink egyik legnagyobb akciófilmsztárja, Steven Seagal, aki újból színre lép a Száguldó erőd című filmben. :----------------Hogy mindabból, amit elmondott, mennyit valósít meg maga, az más kérdés. Nem hiszem, hogy akik filmjeit szeretik, azért kedvelik őt, mert olyan sebezhető és érzékeny. Nem erről híres ugyanis. Abban azonban biztosak lehetnek, hogy ha szerepel egy filmben, ott előbb-utóbb minden lángtengerré változik, harcaiba mindig szereti belekeverni az elemek küzdelmét (lásd Lángoló jég). Nem maradunk pirotechnikai bravúrok nélkül a Száguldó erőd című filmben sem, ahol világméretű csetepaté bontakozik ki, műholdakkal, lézerfegyverekkel és számítógépekkel. Steven Seagal pedig ismét megmenti a világot, ezúttal egy rohanó vonaton. A bevált recept szerint. Elvégre a filmben ő csak egy szakács. Cs. L. ■ Steven Seagal, a sebezhető akcióhős Fotó: Archiv Apropó pedig nincs! Hacsak az nem, hogy a hóvihar elől bemenekültem egy külvárosi kocsmába, s ott pillantottam meg egy férfiút, aki úgy hasonlított a költő Ladányira, ahogy az egypetéjű ikrek hasonlítanak egymásra. Zömök volt, az átlagosnál fél fejjel alacsonyabb, ahogy Ladányi Mihály. Arca kerek, pufók, mint még az egészséges Ladányié. Feje búbján ugyanúgy kopott meg a haj, szemüvege ugyanolyan okosan csillogott. S a legolcsóbb savanyú borból rendelt fröcscsöt, mint egykoron Ladányi Mihály. S ugyanúgy enyhén raccsoló szavakkal. Isten bizony, ha nem tudnám, hogy költőnk egykének született, esküdnék rá, hogy ez a férfi az ő ikertestvére. S ha jó barátként nem lettem volna ott, amikor befogadta a farkasréti föld, avagy hinnék a feltámadásban, az én emberemmel összekoccintjuk poharainkat, miközben azt motyogom: Egészségedre, Miska! Mi szól hozott erre? Ó, hányszor kérdeztem, s kérdeztük ezt tőle! Mert szegény olykor-olykor, illetve gyakrangyakran megjárta a maga kálváriáját. Dévaványa szülötteként, tizenhat verseskötettel segítette építeni a magyar irodalom soha be nem tetőzhető magas Déva várát. Kenyérkereső foglalkozása soha, a vers volt az ő kenyere. S olykor ettől is megfosztották. Mert különc, tehát egyéni versei okán olykor csókolgatta, de gyakran tüzes karddal üldözte a kulturális hatalom. S különc magatartása miatt is sokan csodálták, sokan megvetették. S azokban a hónapokban, mikor költőként katasztrófa sújtotta, rendszerint a hátországa is felbolydult. Kis kofferrel a kezében ilyenkor kiűzetett a családi otthon melegéből is. De nem volt igazi csövező, mert éjszakai menedékhely mindig akadt számára. Barátainál, mert azért mindig maradtak barátai. Albérleti kuckómba többször magam is becsempésztem, megosztván vele vacsorámat és egyetlen fekhelyemet. De nappal hol élt, és főleg hol alkotott? Kocsmára, preszszóra nem tellett neki, hiszen költeményei ilyenkor nem fiadzottak honoráriumot. Ám a zseniális Miska ezt is megoldotta zseniálisan. Télvíz idején valamelyik közkönyvtárban lebzselt naphosszat. Ott írogatott, olvasgatott és főleg melegedett. Ha pedig nyáron szakadt rá a balsors, beült egy templom hűvös csarnokának utolsó padjába, s ott írta a költeményeit a helyiséghez méltó áhítattal... De mégis apropó! Mindezekről újabb keletű történet jutott eszembe. Nemrégen a körzeti orvosi rendelőben jártam, ahol érkezési sorrendben kéri a doktor úr a következőt. Megfigyeltem: egy meglehetősen kopott kis öregember után következtem volna. De amikor rákerült a sor, ő nem mozdult. Figyelmeztettem, hogy ő következik. — Én csak kicsit melegedni jöttem — súgta, egy égre kiáltó sóhaj kíséretében. Simon Lajos ■ Ladányi, a csöves Helyenként hófehér, egyébként azonban világossárga alapszínű Citroen áll magányosan a Várfok utca egyik háza előtt, amiben persze nem is lenne semmi különös. A fehér foltok a novemberi hótól származnak, sárga már a sokadik átfestés után lett a huszonhárom éves járgány, s hogy ott áll, ahol áll, annak az az oka, hogy éppen abban a házban működik a Várfok Galéria, amelyet a kocsi tulajdonosa, Szalóky Károly hozott létre öt évvel ezelőtt. Mindenesetre maga a négykerekű is jelzi, hogy az alagsori helyiségben nem borozó és nem szitanyomó kisiparos dolgozik: oldalán, farán, s persze elejének domborulatán is valódi műalkotásokat hordoz. Négy kortárs magyar művész képeit. A motorháztető El Kazovszkij, a két hátsó sárvédő Regős István, a két első Szirtes János, a bal oldal Szotyory László, a jobb Gerber Pál keze, pontosabban ecsetje nyomát viseli. Igazi kollektív műalkotás, mint tulajdonképpen maga a galéria is, amely előtt láthatóan a kortárs magyar műkereskedelem szebb jövőjére várakozik. Az intézmény tulajdonosa ugyanis azzal a céllal alakította galériává az egykori szenespincét, hogy ott a kortárs művészet valódi értékeit mutassa be, s persze adja is el, ha arra mód kínálkozik. Mivel azonban a kortárs művek kereskedelme nálunk még gyerekcipőben jár, az ilyesféle tevékenység inkább missziónak, mintsem kereskedelmi sikerrel kecsegtető vállalkozásnak számít, miközben a jelenben népszerűsíti, a jövő számára menti meg a manapság leginkább a közöny, a kontraszelektív kulturális politika által fenyegetett értékeket. Az indulás óta huszonnyolc művész mutatkozott be a Várfok Galériában, több mint félszáz tárlatot rendeztek itt. Az 55., születésnapi kiállítást annak a Bodóczky Istvánnak a munkáiból rendezik, akit elsősorban művészi színvonalú sárkányai után ismer a nagyközönség, s aki persze festőnek sem utolsó. Ő volt az új galéria első kiállító művésze öt évvel ezelőtt. K Andor Ernő ■ -■ Az ötéves Várfok Galéria a kortárs művészetért Sárkányok, sárga Citroennel Aggódó angyal — kép Regős István Várfok galériabeli kiállításáról Fotó: Archív kultúra Az első kaposvári színész Három Mujkó táncolt egyetlen előadásban Az idén ünnepli negyvenedik születésnapját a kaposvári színház. A negyvenből 36 évet töltött a társulatnál az 51 kilós, 150 centis Komlós István (becenevén Pici), aki — bár most egyik délutáni laptársunk szerkesztőségi titkára —, örök szerelmével, a színházzal sem szakított, most is játszik a „Furcsa pár”-ban. — Az 1955-ös év elején a Szent István körúton sétáltam, amikor Sugár László jött velem szembe, akit fél órája neveztek ki a kaposvári színház igazgatójának. Nincs kedved lejönni Kaposvárra ? — kérdezte. Vitatkoztam kicsit a szüleimmel, aztán igent mondtam. Másnap délelőtt a Madách titkárságán elém tették a szerződést, így lettem én az első kaposvári színész, 1150 forinttal kötöttem a vezető színészi szerződést. — Híres művészek fordultak meg a társulatnál, Somogyban, mégis ön maradt a legnépszerűbb. — Somogyország fővárosából mentem nyugdíjba, nemcsak a színházat, hanem azon keresztül a közönséget is megszerettem. — Akkor játszott ott Komlós István, amikor a Csiky Gergely az ország egyik legjobb színháza lett. — Abban az időben megváltozott a profil, hiszen a prózára, a kísérletezésre állt rá a színház, a zenés műfaj háttérbe szorult. — Ezt hogy élte meg? — Kicsit rosszulesett, de megszoktam. A kisebb szerepeket is el kell játszani. A közönség hiányolt. Lépten-nyomon azt kellett magyaráznom, hogy most nem olyan a színház, mint régen volt. — Melyik volt a legemlékezetesebb főszerepe a több mint százból? — Sallós Gábor volt a negyedik kaposvári direktor. Gondolta, bemutatjuk a Szelistyei asszonyokat. Mujkót három színészre osztotta, Csorba Istvánra, Latabár Kálmánra és rám. Telt ház volt mindig, mert a közönség mindhármunkkal meg akarta nézni. Nyolcvan előadást ért meg. Ez akkor nagyon soknak számított, hiszen kétszer annyi bemutató volt egy évadban, mint most. Van egy rész a harmadik felvonásban, ahol két táncos lány húzza a színpadra a vonakodó Mujkót. Az utolsó előadáson Latabár játszotta Mujkót, de Csorba Pistával mi is beöltöztünk a jelmezbe. A két táncos lány helyett mi húztuk be Latyit, aki a cukorbaja miatt rosszul látott, színpadon kívül állandóan monoklit hordott. Morzsolgatni kezdte a kezünket, érezte, hogy nem női kéz. Amikor kimentünk a világosra, kihúzta a monokliját a mellényzsebéből, s meglátta két Mujkókollégáját. Szívember volt, és potyogtak a könnyei a meghatottságtól, hogy megtiszteltük azzal: statisztáltunk neki. B.A.P. ■ ÍIX)Újsol Komlós „Pici” István: Én vagyok az első kaposvári színész Fotó: Király J. Béla I (Jisi Aid Spity dj) _____Gufffrium KÉPI ÉS HANG ! Ne legyen szép? Nem lehet Pilinszkyről mindig újat mondani. Nem volt igazán új mondanivalója Szakács Sára Pilinszkyportréfilmjének sem, amit tegnap este vetített a Duna Tv. Ennek ellenére szép volt a film, derék összegző munka, s kifejezetten szépek voltak az emlékezések közben elhangzó versekhez illusztrációként szolgáló lírai képbetétek (pocsolyák, lépcsők, temetők). Hadd ragadjak meg a szépségnél, mert erről eszembe jut a műsor egyik részlete, nevezetesen az, amit Domokos Mátyás mondott a költő Harmadnapon című kötetének megjelenési körülményeiről. A könyv annak idején, 1959-ben csak azért jelenhetett meg, mert Király István támogatta a kiadását. A megjelenésnek azonban feltételei voltak: alacsony példányszám, s egy furcsa kitétel, hogy a kötet „ne legyen szép”. Ez a három szó még ma is megrázó, annyira tisztán kifejez valami lehetetlen szörnyűséget. Valamit, ami ez a század volt. Pilinszky ne legyen szép? A költő ne legyen szép? A szép ne legyen szép? X. L. ■ FILM | TOP 10 I '■Ilii nini at November 16—22. 1. Domb és Dwibfer (Flamex) 2. hét, nézőszám: 54 324 (11 moziban)/összesen: 7096. 2. A hálózat csapdájában (Intercom) 2. hét, nézőszám: 15 330 (6 moziban)/összesen: 45 626. 3. Apolló 13 (UIP-Duna Film) 3. hét, nézőszám: 8810 (5 moziban)/összesen: 85 655. 4. Nell, a remetelány (Mokép) 1. hét, nézőszám: 3901 (2 moziban). 5. Rettenthetetlen (InterCom) 4. hét, nézőszám: 3519 (3 moziban)/összesen: 44 153. 6. Maszk (Flamex) 35. hét, nézőszám: 1904 (2 moziban)/összesen: 152 752. 7. Shop-Stop (Mokép) 1. hét, nézőszám: 1489 (1 moziban). 8. Casper (UIP-Duna film) II. hét, nézőszám: 1485 (6 moziban)/összesen: 118 627. 9. Dolores Claiborne (UIPDuna Film) 3. hét, nézőszám: 1121 (1 moziban)/összesen: 4372. 10. Keserű méz (Flamex) 11. hét, nézőszám: 770 (2 moziban)/összesen: 18 908. Listánk a Budapest Film fővárosi adatai alapján készült.