Esti Hírlap, 1995. december (40. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-21 / 299. szám
SF|Ylbxm 1995. december 21., csütörtök Házi farkasok Edward Albee Nem félünk a farkastól című darabját mutatta be a Radnóti Színház a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházzal közös produkcióban. A mű immáron modern klasszikusnak számít, azaz ma már senki sem tekinti botrányosnak a jobbára részeg szereplők csúnya beszédét. Annak idején, a hatvanas évekbeli magyaroszági ősbemutatón ez még komoly felháborodást, izgalmat váltott ki. Azóta hallottunk sokkal különbeket is, így megtanultuk, hogy a csúnya beszéd tekintetében nincs alsó határ. Ami pedig a történet érdemi részét illeti: a gyűlölet és szeretet dialektikus együttélése a házasságok többségében alaphelyzetnek számít. És nem annyira fontos, hogy mily keserves társadalmi háttér motiválja a boldogtalan házasfelek torzsalkodásait: a lényeg maga a torzsalkodás. Ezt persze már Strindberg óta tudjuk, csak épp az ütközet hétköznapiságát fogjuk fel nehézkesen. A rossz házasságban még mindig költészetet látunk, és ezt az érzésünket erősítette a mostani előadás, melyet Gothár Péter rendezett lendületesen, sok-sok színpadi eszközzel tarkítva. A szereplők nagy mennyiségű pattogatott kukoricával bombázzák egymást, a kellékesek pedig gondosan preparált hányásnyomokat varázsoltak a ruhákra. Mindez hangulatos aláfestése a drámának, mely végül mégiscsak a tehetetlen érzelmek háborújáról szól. És mint ilyen, elképzelhetetlen lenne remek, beleérző színészi alakítások nélkül. Két házaspár csatázik a csipetnyi színpadon. Az idősebb párt Csomós Mari és Bálint András kelti életre, míg a fiatalok gondjait Nagy Mari és Csankó Zoltán párosa jeleníti meg. Csomós Mari Marthaalakításában érzünk valami különleges finomságot. Ez az asszony mintha végig megőrizné eleganciáját, nincs benne semmi vidékies, semmi divatozó közönségesség. Mindez a színésznő alkatából is következik. Ragaszkodik férjéhez, van benne némi emberi melegség. Csomós Mari alakítása a darab szívbéli vonalát erősíti. Ebben kitűnő partnere Bálint András, az ő általa megformált férjjel akár harmonikus házasságban is lehetne élni. A fiatalabb házaspár helyzete sem reménytelen. Csak függetlenségi ábrándjaikat kellene feladniuk. Kérdés, hogy ezt hajlandók-e megtenni. Ez persze már egy másik történet is lehet. \ Szekrényesy Júlia , Csomós Mari, Nagy Mari és Csankó Zoltán hármasa Fotó: Németh Gabriella/Esti Hírlap kultúra Tizenéves díjazottak Költők parkolópályán selnek, a mívesen megformált mondatok már nem képesek közösséget teremteni, mint régen. Még akkor sem, ha — mint a tegnap indított költők esetében — a közlendőt a költői tradíciók tiszteletben tartásával, a nyelvi hagyományok megőrzésével bocsátják szárnyra, nem próbálnak mindenképpen nyelvet és formát újítani. Hiába az optimizmus („az embernél előbb a líra nem hallhat meg”), ott tartunk, hogy a jövő olajbotrányok és bankcsődök szélárnyékában lopózik a jelenbe, és könyvtárak, párfős társaságok akolmelegében lapul egészen addig, míg tegnappá nem nemesülhet. lukács ■ Tegnap este családias hangulatban — és ez nagy mértékben a rendezvényt kísérő sértő érdektelenségnek köszönhető — osztották ki a várbeli Litea könyvesboltban a harmincévesnél fiatalabb, első kötetes költők Gérecz Attila-díját. A Stádium Alapítvány és a Magyar Írószövetség közös kitüntetését idén rendhagyó módon két fiatal kapta: a tizenkilenc éves Oravecz Péter és az egy évvel idősebb Szentmártoni János. A váci börtönben az ötvenes évek elején kialakult Füveskert költői műhely tragikus sorsú képviselőjéről, Gérecz Attiláról talán még az irodalomtanárok egy része sem tudja, hogy kicsoda, mit remélhet hát egy ma induló poéta? — tette fel a csöppet sem költői kérdést Pomogáts Béla, az írószövetség elnöke a Mindenség-kalitka és az Útszéles magány című köteteket értékelve, és borúlátását maguk a szerzők is megerősítették. Mert hiába a génjeikbe kódolt parancs az írásra, ha azok kíváncsisága apad vészesen, akiknek írnak. Meg kell találni azokat a szigeteket, amelyeken még van igény a versre — fogalmazódott meg a kiút, de a gyerekember költők a már befutott pályatársak kinyújtott kezére is számítanak, hogy fel tudjanak kapaszkodni arra a szintre, ahonnan már valamennyivel járhatóbbnak tűnik a járhatatlan. Igazuk van: igen pazarló módon bánunk a tehetségekkel, a költők már csak egymással fele Oravecz Péter Mindenség-kalitka című kötetének borítója Carlo Mariani Andromeda című festményének részlete látható Fotó: Archív -------------DK / — Radnóti Dallasban Ozsváth Zsuzsanna és Frederick Turner, a dallasi egyetem professzorai kapták idén az Akadémia Füst Milán Fordítói Díját, Radnóti Miklós verseinek míves angolra fordításáért. A díj alapjául szolgáló kötet, mely a Tajtékos ég (Foamy sky) címet viseli, még 1992-ben jelent meg, s 100 költeményt tartalmaz. Ozsváth Zsuzsanna 1980 óta tanít Dallasban, s Radnóti versein kívül Karinthy, Benei Zsuzsa és Fabó Kinga műveit is fordította. Radnóti verseivel a holocaust című tantárgy keretében ismerteti meg a hallgatókat, s tevékenységének köszönhetően ma már disszertációk, szakdolgozatok készülnek nagy költőnk munkásságáról Dallas- ban. (VOJ-PÜXÁI-OO1 Frederick Turner, a másik fordító ismert költő Amerikában, a Canyon Rewiew szerkesztője, kitűnő ismerője Kelet- Európa költészetének, s nagy rajongója Radnóti verseinek. Mint megtudtuk, másik szenvedélye Shakespeare, csordás ■ Szinkronszobrok az érzelmekről (CD) Tanuld meg önmagad! Teáskannát, kerékpárt, citromot, kulcslyukat vagy akár fenyőfát is mintázhatnak a karok és a törzsek, s a színpadon felnőttek és gyerekek alakulnak tárgyakká. Az érzelmeket is ábrázolják, a fájdalmat, az örömet, az undort és a gyűlöletet szinkronizáló csoportok születnek a pódiumon. A Gecse Aréna Stúdió „Karácsonyi hajvívásán” ezekntíj feladatokat is teljesítenie kellett a négy-induló csapatnak, amelyek tagjai közön akadtak óvodások, általános iskolások, gimnazisták és felnőttek is. Erre az alkalomra ugyanis az lett a jelszó, hogy „Használd magad nem rendeltetésszerűen”, és „Azzá válhatsz, ami igazán lenni akarsz”. A rögtönzött színházi játékokon kívül a háncsfigurákkal díszített fenyőfa alatt, az ünnepi gyertyák fényében Szvorák Katalin népdalénekes is tanított néhány karácsonyi éneket a versenyzőknek és a közönségnek, sőt dedikálta most megjelent albumát. A nézők között pedig ez alkalommal nemcsak szülők és barátok foglaltak helyet, hanem számos művész is kíváncsi volt erre a különleges, év végi műsorra. A Gecse Aréna Stúdió évek óta várja személyiségfejlesztő, önismereti színházi játékokkalazokat, akik betöltötték már az öt évet, de még nem érték el a nyugdíjaskort, és a kulisszák világa mellett önmagukra, környezetükre is kíváncsiak. A stúdiót Gecse Joli hozta létre, aki bár a bölcsészkaron végzett, öt esztendőn keresztül volt színművésze a kaposvári Csíki Gergely Színháznak. Hat évvel ezelőtt kezdett a Harlekin gyermekstúdióban tanítani, és ott jött rá, hogy a gyerekeket a színházon belül elsősorban önmagukra kell megtanítani. Arra kell bátorítani őket, hogy fedezzék fel saját egyéniségüket, s merjék vállalni magukban a jót és a rosszat egyaránt. Az embereket is főleg szituációértésre és -működtetésre kell nevelni, arra, hogy adott helyzetekben lássák meg a dolgok lényegét, célirányosan oldják meg a feladatokat. Gecse Joli létrehozta hát a saját iskoláját, amely 1990-ben a Fiatal Művészek Stúdiójában kapott helyet. Tavaly sikerült végre saját helyiséghez jutnia, s azóta a Szondi utcában a színház, a dráma és az irodalom eszközeivel fejleszti a gyerekeket és a felnőtteket. A stúdió két kulcsszava: hatékonyság és hitelesség. Szeretettel várnak ide mindenkit, akit érdekel az alkotás, imád játszani, szívesen lépne ki a szürke, unalmas hétköznapokból, szereti megvizsgálni a szokásostól eltérő oldalról is a dolgokat, és persze kíváncsi a színházi titkokra. R. Zs. ■ MH? | HOL? § ASK-Forrás karácsonyi hangverseny lesz ma este fél nyolckor a Zeneakadémia nagytermében. A népszerű művekből összeállított koncert szólistái Horgas Eszter fuvola-, Vigh Andrea hárfa- és Várjon Dénes zongoraművészek, valamint a Budapesti Vonósok és az Angelica leánykar. A hangverseny műsorán Vivaldi, Bach, Handel, Pescetti, Haydn, Chopin, Liszt, Debussy és mások művei szerepelnek. * Férfi + nő fesztivál lesz december 23-án a csillaghegyi Banán-klubban. A rendezvényen férfiak és nők fogják elmondani, leírni, megmutatni, lerajzolni, mozogni, fújni, húzni és venni a hasonló vagy egészen másmilyen — bennünk élő — képet Férfiról és Nőről. Fellépnek: Szárnyak Színháza, Melis László, Goda Gábor és az Artus, stb., a műsort pedig Soma + egy férfi tartja kézben. €stiffír£u/1 *3 KÉP ÉS HANG Kívánós Aki még meg akar érteni valamit, az igencsak végéhez közeledő 1995-ös évből, az ne habozzon televízióját az A3-ra hangolni. Persze nem mindegy mikor, de a nap nagy részében élvezhetjük a Music Box számítógépes kívánságlistáját. A dolog módszertanilag pofonegyszerű: a delikvens megjegyzi a neki tetsző videoklip kódszámát, amelyet egy megadott telefonszámon továbbít. Ha megállíthatatlan fecseghetnékünk támad, a kívánt klip mellett ezt is könnyen megtehetjük, persze nem muszáj. Az igazságnak tartozunk még annyival, hogy megemlítjük, ez az egész nem csak modernül, de meglehetősen tisztességesen van kitalálva. A kínálati lista - bár korántsem teljes: például igencsak hiányzik Frank Zappa néhány örökbecsű darabja - korrekt, s szerény megfigyelésem szerint 50-70 percen belül a mi kívánságunk is országos méretűvé válik. Ez az arány lehetne jobb is, de még ragyogóan emlékszünk az átkos hétfő délutánjaira, amikor 2-től 5-ig lesték a kívánságainkat, de hiába kérte a teljes baráti köröm, mintegy 200 levélben a Bonnet/ M. Raszputyinját, helyette mindig a Barna lány a körben jött. Azaz, mégsem mindig, mert példának okáért, Brezsnyev halála napján úgy, ahogy volt, elmaradt a kívánságműsor, mondván, ezen a napon nem illik kéregetni. Az A3-on a számítógép uralja a kívánságteljesítőket, nem a politika. S ez így van jól, hiszen ma már a világnak abban a felében, ahol egy minőségi számítógép beszerzésére nem kell egy generációnyit sprórolni, szóval ott, már nemcsak videoklipeket, hanem urambocsá! alsógatyát is rendelhetünk, színre, számra való tekintet nélkül. Akár a Brezsnyev-szervek halálának napján is. Fekete Zoltán ■ UDO ’Ti'. JT rjj ' a moziban Menő malac A Babe című amerikai film főhőse egy igazi, élő kismalac. Az ember első látásra megszereti. Zabálnivaló. A film története azonban, jaj, nagyon bugyuta. Röviden elbeszélve annyi, hogy a kismalac megnyer egy juhászkutyaversenyt. Erőltetett, buta mese. Ilyenkor értékeli csak igazán az ember Fekete István eredeti állattörténeteit, melyekben az állatok, ha beszélnek is, azért megőrzik a saját jellemüket. Amerikában és Ausztráliában azonban sajnos nem ismerhetik Fekete István könyveit, így kénytelenek például Dick King- Smith műveihez fordulni, aki angol nyelvterületen elismert meseíró, állítólag hetven könyvet írt már állatokról. A Babe is az ő Juhászmalac című regényéből készült. Azt hiszem, a történetnél itt fontosabb a látvány. Ugyanis, mint köztudott, állatokkal a legnehezebb forgatni. Elmesélek néhány kulisszatitkot. Először is, a főszerepet nem egyetlen malac játszotta, hanem hat, melyek állandóan váltották egymást. A többi állat mind különféle hangokra volt beidomítva, a birkák például sípra, a kacsák berregőre. Amikor egyszerre szerepeltek a kamera előtt, az olyan volt, mint mikor egy zenekar hangol. A maszkmester mindennap parókát ragasztott a malacokra, kifestette Babe szempilláit, táskás szemeket varázsolt Ferdinándnak, az életunt kacsának, és közben állítólag így motyogott maga elé: Ki gondolta, hogy ide jutunk? De a fáradság, úgy tűnik, megérte, a film váratlan sikert aratott, olyannyira, hogy a gyártó a címet sem engedte magyarítani a hazai forgalmazónak, így maradt nálunk is az eredeti: Babe. Cs. L. ■