Esti Hírlap, 1996. február (41. évfolyam, 27-49. szám)

1996-02-27 / 47. szám

SZ­­ A­Y VIDÁM SZÍNI VÁLLALKOZÁS ' Bodrogi újabb kísérlete I -V. Csütörtökön dönt a Fővá­rosi Közgyűlés a Vidám Színpad ingatlanaként nyilvántartott lakások el­­adásáról. Amennyiben a képviselők bólintanak a hajlékok elidegenítési ter­vére, szabaddá válik a Vi­dám Színpad finanszírozá­sa előtt az út.­ ­ Szó sincs a Vidám Szín­­­­pad megszüntetéséről, mint­­ azt az előterjesztés nyelv­■ S használata sugallja — kö­­­­r­zölte érdeklődésünkre­­ J ’ Schmidtné Holló Erzsébet,­­ a színpad ügyvezető igaz-t­z gatója. A Vidám Színpad épületé- w ben és a színház kezelésében 3 jó húsz esztendeje — mint szamáron a fül — „rajtama­radt” néhány lakás. Hogy a lakókkal — pontosabban a lakásokkal — ne a színpad­nak kelljen bajlódnia, a fő­város terve alapján leválasz­tanák a színház vagyonáról az ingatlanokat. A Vidám Színpad örömmel lemond a nyolc lakásról. A színpad épülete megmarad, senki nem lakoltatná ki a művé­szeket. Az eddigi költségve­tési intézményi formát meg­szüntetve a színházat köz­hasznú társaságként működ­tetnék július elsejétől. Bod­rogi Gyula direktor az álla­mi támogatások mellett vi­szont szabad kezet kapna a fővárostól az előadások költségeinek előteremtésé­hez. Schmidtné Holló Erzsé­bet kifejtette: a közhasznú társaság bármilyen kultu­rális célra bérbe adhatná alkalmanként az épületet, amelyből aztán bevételt könyvelhet el. A Bodrogi— Schmidtné páros régóta ke­resi a színházi gazdálkodás szabadabb formáit. "Tisztá­ban vannak ugyanis azzal, hogy hiába kérnek az elő­adásokra több állami, illet­ve fővárosi támogatást. A közhasznú társaság létre­hozásától azt várják, hogy a főváros egyre csökkenő tá­mogatása ellenére is sikeres marad Budapest egyik leg­vidámabb színi vállalkozá­sa. bálint Aacia ­­yw _________vv­rsA^ ,_______________________ 1996. február 27., kedd MA ROBBAN A BKV-BOMBA / ^LCKc^j ^ Metrózunk mi még hetvenöt forintért... Bombasztikus híreket ígér­nek a BKV Rt. mai tájékoz­tatójára. A lapunk zártával egy időben tartandó ismer­tető egyik fő mondandója az idei újabb jegyáremelés... Korábbi tájékozódásaink alapján az biztosra vehető, hogy többek között a met­rón bevezetendő szakasz­jegy az egyik téma. Az eu­rópai nagyvárosok mintájá­ra ugyanis végre Budapes­ten is lehetővé válik, hogy a rövidebb távú utazásért ke­vesebbet, a hosszabbért többet fizetnek az utasok. Kérdés, hogy mennyi lesz a több és mennyi a kevesebb. Továbbá, hogy a BKV Rt. hogyan oldja meg az ellen­őrzést, amelynek technikai lehetőségeiről külföldről ugyancsak jó példákat kap­hatunk. Az is bizonyos, hogy a főváros utazóközönsége az idei évet sem ússza meg ár­emelés nélkül. Amint arról a fővárosi önkormányzat il­letékese tájékoztatta lapun­kat, az újabb jegyáremelés az év második felében vár­ható, s egy vonaljegy ára el­érheti a 70-75 forintot. Budapest tömegközleke­désének helyzete összefügg a részvénytársaság sorsá­val. A BKV Rt. újjászerve­zése (reorganizációja) jelent majd gyökeres változást a főváros forgalmában. A je­lenleg már közlekedő het­ven zöldbusz s a közeljövő­ben felújítandó harminc csuklós villamos javít a helyzeten. M. Á. Drágább jegy — szigorúbb ellenőrzés? FOTÓ: NÉMETH GABRIELLA PRÓBAPER A PANNON GSM ELLEN PRÓBAPER A PANNON GSM ELLEN • Suttyomban telepített antenna A lakók tiltakoznak a Pan­non GSM által a hűvösvöl­gyi Hímes utcába telepített adótorony ellen. Jól tudják, hogy szükség van rádiótele­fonra, hisz az ott élők közül is sokan használják a mo­dern technika e vívmányát. Nem mindegy azonban, hogy valaki maga dönt arról, él-e a lehetőséggel, esetleg azon az áron is, hogy árt az egészségének, vagy mások kényszerítik ebbe a helyzet­be. A készülékek, s az anten­na által kibocsátott sugárzás veszélyezteti az egészséget, károsan befolyásolja a vér­képző szervek működését. Épp ezért mindenütt gondot jelent az átjátszók telepítése. Az építők igyekeznek is minél job­ban „eltüntetni”, minél magasabbra emelni az an­tennákat. Nos, épp ez a Hímes utcaiak baja. Mert láttak már olyat, hogy egy magas épület tete­jére helyeztek el egy anten­nát, de olyat, hogy 30 méter­re legyen a házaktól, még nem! Arról nem is beszélve, hogy az egész kivitelezés suttyomban kezdődött meg. Több helyre szeretett volna már betelepülni a Pannon GSM, de a Hímes utcaiak nem kértek belőlük. Végül aztán az egyik lakó a Pan­non GSM rendelkezésére bo­csátotta a telkét, ahol azon­nal megkezdődött az építke­zés. Természetesen!?) engedély nélkül, ráadásul a szom­széd kerítésétől fél méter távolságra. ív Mit tehet ilyenkor az ál­lampolgár? Cj Elmegy a kerületi önkor­mányzathoz, elmondja ba­­ját-baját, ám ahelyett, hogy az engedély nélküli bejelen­téssel foglalkoztak volna az ügyintézők, megmondták a panaszosnak, írásban tegyen bejelentést, s majd történik valami. Történt is. A Pannon GSM utólag megkapta az engedélyt, annyi különbséggel, hogy a jogszabálynak megfelelően a telekhatártól három mé­terre kellett építenie az an­tennát. Mindezt úgy, hogy a kör­nyék lakóinak beleegyezé­sét nem kérték, nem tájé­koztatták őket a beruhá­zásról. A Hímes utcaiak a Belügy­minisztérium Közigazgatási Hivatalánál fellebeztek a kerület döntése ellen. Egy időben a Pannon GSM ellen­­kérelmet nyújtott be — köz­érdekűségre hivatkozva. Vé­gül az elsőfokú határozatot másodfokon is jóváhagyták. Kiss Attila, a cég műszaki előkészítő csoportjának ve­zetője alaptalannak érzi a lakók aggodalmát. A Telefonhálózatot csak szigorú szabályok szerint le­het telepíteni, s ezeket mi mind betartottuk — mondja Kiss Attila. — A felkért szakemberek elvégezték a méréseket, de sehol nem mértek egészséget károsító sugárzást. Tárgyaltunk a te­lektulajdonosokkal, s igye­keztünk eloszlatni aggályai­kat, pótolni a meglehetősen hiányos ismereteiket. Hozzá kell tenni azonban, hogy minket kötelez a koncessziós szerződés, s ennek értelmé­ben megfelelő számú vonalat kell biztosítanunk. Egyéb­ként a Pannon GSM komoly összeget fizetett, s joggal várhatja el az állami szer­vektől, hogy támogassák munkájában. A lakók máshogy látják a dolgot. Túri Dániel, az egyik Hímes utcai ingatlantulajdonos eleve kétségbe vonja az úgyne­vezett szakértők mérési eredményét.­­ Ez a két cég abból él, hogy a Pannonnak és a Wes­­telnek végez méréseket. Nyilvánvaló, hogy olyan eredményeket hoz ki, ame­lyek megfelelnek a megren­­­delőnek, különben aligha is lenne munkája. Egy másik lakó azonban a mérés tényét is megkérdője­lezi. Mint mondta, egyetlen-­­­­egyszer jártak kinn a szak­­emberek, s olyan helyen g-t mértek, ahol legkisebb a su­­gárzás.­­ A Hímes utcaiak nem ad­ják fel, s a bíróságon kere­sik igazukat. Igaz, a hazai jogtörténetben­­ még nem fordult elő ilyen bírósági eljárás, így akár­­ próbapernek is tekinthető az ügy- CC — Nyilvánvaló, hogy erő­­ből intézkedik a Pannon GSM, mert mellette állnak a JT hivatalok — mondja Túri Dániel. — De ki képviseli ,­­ akkor az állampolgárok jo­­gait? Most már csak a bíró- -y*- A­ság döntésében bízunk. Ha el­veszítünk, itthagyjuk a kör­nyéket.­ ­ Fiedler Anna Mária V\ KÖZÜK VAN EG­YMÁSHOZ • k­­O­lt! Nap Klub a Józsefvárosban­­ Öt év telt el azóta, hogy Templom Józsefné, sétálgat­ván Réka unokájával a VIII. kerületi Nap utcai lakótele­pen, megígérte a kicsinek, hogy az elszomorítóan elha­nyagolt játszóteret igazi ját­szóhellyé „varázsolja”. Az ígéretet tett követte és rövid időn belül partnerek is akadtak a változtatáshoz, a környezet rendbetételéhez, pedagógus, újságíró, gyerek­könyvtáros és egy pszicholó­gus-szociológus személyében. A közös munka során meg­erősödött az elhatározás: ne legyen alkalmi az együttgon­dolkodás, a gyerekeknek szervezett programok. A kö­zösségi élet helyszínéül a pol­gármesteri hivataltól kapott közösségi helyiség szolgál ma is (Leonardo da Visici u. 31. fszt. 2.). A szülőknek szerve­zett Gordon-tréninggel, a gyerekeknek kézműves- és szabadidős foglalkozásaival megalapozták a Nap Klubot. A klub fenntartására szer­veződött a Nap Alapítvány 1992-ben, és önkéntesei se­gítségével tudatosan mérte fel a környéken lakók közös­ségi igényeit. A tizenévesek­nek szervezett „Beszélges­sünk” című foglalkozások hívták fel figyelmüket a la­kótelepen élő gyerekek sú­lyos mentális és szociális problémáira, a családok élet­módzavarára, az egyre sú­lyosbodó anyagi és megélhe­tési gondokra. Ekkor hatá­rozták el, hogy erőiket a megelőzésre, főleg a csalá­dok és gyerekek „segítésére” fogják fordítani. Tehetséggondozó és kéz­műves-foglalkozásokat, ki­rándulásokat, szülőklubokat hoztak létre. Kialakulóban van a családsegítő műhe­lyük. Nemrégiben képviselő­ik eljutottak egy civil szerve­zetekről szóló tanácskozásra Walesbe. Kapcsolatban áll­nak pedagógusnak készülő és rekreációt tanuló egye­temistákkal, főiskolai hall­gatókkal, családsegítő köz­pontokkal, civil szervezetek­kel. A kapcsolatteremtés esz­köze számukra saját lapjuk, a Nap­lap is. Olyan termelői kisközös­séget szeretnének létrehozni, amelynek jövedelme vissza­forgatható lehetne. Az első lépést ezért 1994 decemberé­ben tették meg, a környékbe­li kézművesek munkáiból rendeztek kiállítást és vá­sárt_____''UT^uskás Ildikó, te? &D' X' ^ Ne az utca legyen az élet tere FOTÓ: FAZEKAS ISTVÁN Tbl i ^ 4J­-VI Pénz a patikamérlegen elnöke ezzel szemben azt mondja, korábban már bíró­sági úton bebizonyították, hogy a patikáknak egészség­­ügyi ellátási feladataik van­nak. Mivel a tulajdonjogra ezzel az érveléssel tettek szert a Népjóléti Minisztéri­ummal szemben, most nem kérdéses, kié legyen, azaz hol költsék el a gyógyszertárak privatizá­ciós bevételét. Nehezebb a szoros kapcsola­tot megállapítani a Pharma­­fontana Gyógyszerellátó Vállalat Rt. helyzete és a bu­dapesti polgárok ellátása között. Az egészségügy fővá­rosi felelősei úgy gondolják, ebben az esetben is jár a tu­lajdonrész a vagyonból. Egy másik elképzelés sze­rint a fővárosi tulajdonú kórházi ingatlanok eladási értékének egyne­gyedét azonnal megkap­nák a főváros büdzséjéből és az egészségügyi szük­ségletekre fordítanák. Az idén várhatóan egyet­len, már üres épületet tud­nak majd értékesíteni. Ha ezt az 1996-os év végéig nem veszik meg, az értékesí­tési ár fennmaradó három­negyed részét is át kell utal­ni Budapest egészségügyi kasszájába. Ezekből a pénzekből egyebek között több szakre­ndelő és kórház kaphatna támogatást értékes új gépek és műszerek vásárlásához jövőre. K. O. A patikaprivatizáció teljes összegét az egészségügyben használná fel a főváros ille­tékes bizottsága. A pénz helye azért sem mindegy, mert az előrejel­zések szerint 1996 sikeres gyógyszertár-értékesítési esztendőnek ígérkezik. Az eredeti tervek az 1,67 milli­árd forintra számított éves bevételen felül jelentkező többletet adnák (ez összesen 2,3 milliárd forint) az egész­ségügyi ágazat fejlesztésére. Dr. Kupper András, az egész­ségügyi és sportbizottság al­ Szigeti nemecselek Fekete Zoltán csecsemőt a ’60-as évek vége felé a mamája egy szép tavaszi délelőtt betette a babakocsi­ba, és kitolta a Margitszigetre. Akkoriban a nem iga­zán jómódú pesti családok egyik kedvelt sétálóhelye volt a Sziget. A papa átölelte a mama vállát, ahogy együtt tolták a kocsit, a nap simogatóan átsütött a babakék napellenzőn, minden ideálisnak tűnt, olyan valószínűtlennek. Aztán eltelt egy-két év, s a mama adott egy százast Fekete Zoltán iskoláskorú gyermekének és azt­ mond­­ta, menjek ki a Szigetre a Béla bácsihoz, adjam oda neki a pénzt. Béla bácsi akkoriban az Úttörőstadion egyik korosztályos futballcsapatának volt az edzője, aki már várt rám. Rögtön betett a csapatba, én vol­tam a jobb bekk, szaladgáltam fel s alá a vonal mel­lett, s emlékszem, ott lőttem az első igazolt gólomat is. Aztán megint eltelt egy-két év, s a mama már egy ezrest adott, hogy vegyek bérletet a Sportba, hiszen valamennyi gimnazista osztálytársam oda járt. A ma­ma nem tudta, de ma már talán sejti, hogy akkoriban mi nem úszóleckékre költöttük a pénzt, sokkal in­kább a csajokat szíröltük. Ahogy szálltak ki a vízből, ahogy napoztak, mindig lestoppoltuk őket, mondván: ha egyszer nekünk ilyen nőink lesznek... Két nyál­­csorgatás közt egy-egy jót fociztunk a dühöngőben.­­ Aztán amikor Fekete Zoltán egyetemista begőzölt­­ a vizsgaidőszakban, fogta magát és kiült a Szigetre, s valahova a partra kedvenc könyveivel, s kiszellőz- t tette az agyát. A csend, a város kézzelfogható távol­­i­sága mindig nyugtatólag hatott. Innen látszik Buda és látszik Pest is, itt ingyen lehetett álmodozni és sokáig. Ide el lehetett hozni az első szerelmet, hogy kézen fogva sétáljunk, itt lehetett tandemezni, s mi tagadás, hatalmasakat csókolózni az Arany János-i fák alatt.­­ Ez utóbbit még ma is megtehetjük. Ám hogy med­dig, ki tudja? A Szigetet — amely jelenleg a fővárosé, s közigazgatásilag Angyalföldhöz tartozik — állító­lag el akarják adni. Pénzügyi mágusok kiszámolták, hogy a Sziget talán legismertebb épületének, a Casi­­nónak a felújításához is kellene vagy egymilliárd fo­rint. Ennyi pedig senkinek nincs. Még a fővárosnak sem. Kézenfekvő a megoldás: maszekosítani. Ez je­lentősen javítaná a szűkös önkormányzati költségve­tést, feltehetően kicsinosítaná a pusztulófélben lévő Casinót is. Csak minket, budapestieket nem kérdez­nek meg. Pedig 1908-ban éppen azért vette meg a fő­város 11 millió koronáért József főhercegtől a Szige­tet, hogy a lüktető, zsúfolt városban legyen­ egy hely, ahova ki lehet menni, ahol kicsi és nagy önfeledten örülhet. Nem véletlen, hogy a sokat szapult Tanács­­köztársaság talán egyetlen olyan rendelete, amely ki­állta az idők próbáját, éppen a Margitszigetről szólt: ingyen látogathatóvá tették a város büszkeségét. Most jönni fog egy tulaj, aki talán bezárja a mién­ket. Vehetünk újra jegyet, hogy babakocsit tolhas­sunk, hogy focizhassunk, hogy csókolózhassunk. Vajon készül-e már a századvégi Nemecsek Ernő, hogy megvívja harcát a Sziget grundjaiért? Fekete Zoltán ott lesz a csapatban... Fekete Zoltán fiú Qj V­­r Szegények kalauza Fővárosi Szociális Kalauz címmel a Főpolgármesteri Hivatal első ízben — jelen­tős civil szervezeti közremű­ködéssel — bocsátja kiadvá­nyát ingyenesen a lakosság rendelkezésére. A hajléktalanok egyhar­­mada a fővárosban él. A ka­lauz bemutatja a számukra kialakított 3900 helyet, s az 1300 értelmi fogyatékos, pszichiátriai beteg befoga­dására alkalmas szociális otthonokat is. Felsorolja az ingyenkonyhák, gondozási központok, gondozóházak, nyugdíjasházak, családsegí­tők, szociális foglalkoztatók adatait. Külön szól a kórhá­zakról és a klinikákról. Az olvasó megtudhatja, hogy kik, milyen formában jogo­sultak a különböző pénzbeli ellátásokra, jövedelemkiegé­szítésekre, segélyekre, ter­mészetbeni vagy szakosított ellátásokra. Budapesten — csak ön­­kormányzati pénzen — évente 390 ezer személy ré­szesül valamilyen szociális ellátásban. Czellecz Anna, a kiad­ványt szerkesztő és kiadó Motiváció Mozgássérülteket Segítő Alapítvány még ez évben jelentkezik egy újabb bővített kiadással, nonprofit szervezetek címével. Aki szeretne bekerülni a máso­dik kötetbe, jelentkezhet a kiadvány szerkesztőinél. H. F. VA J­­­A-l

Next