Esti Hírlap, 1996. február (41. évfolyam, 27-49. szám)

1996-02-27 / 47. szám

_ ____________ KUTAS FEKETE HÉTFŐJE Szénné égett busz­a alatt Fekete zászló leng Kutas határában. Az 1600 lelkes falu történetének legször­nyűbb óráit éli. A kutasiak tegnap megtanulták tisztel­ni a menetrend szerinti, 616 méter hosszú gyorstehervo­­natot. Hat órával a balesetet követően is szinte a teljes község kint volt az átjáró mellett, többen meleg teát, szendvi­cset osztottak a szolgálatot teljesítő rendőröknek, tűz­oltóknak, mások csak könnyes arccal néztek ma­guk elé. Volt olyan falubéli, akit orvosi ellátásban kel­lett részesíteni, hiszen ami­kor meghallotta a hírt, ro­hant saját fiát, vejét keresni a busz maradványai közt, a töltés mellett. Amikor nem találta, megkönnyebbülésé­ben összeesett... A Volán-autóbusz is me­netrend szerinti járat, Nagyatád felől érkezik mindennap 12 óra után né­hány perccel Kutasra. A legtöbbször az Atádon ta­nuló, s már végzett gyere­keket viszi haza Kutasra, Nagybajomra. Gyakori uta­sok a buszon az idősebbek is, akik orvoshoz járnak be a nagyvárosba. A tegnap déli buszon is feltűnően sok fiatal utazott. A csattanás 12 óra után néhány perccel következett be, s F. Istvánná ért először a helyszínre. — Én itt la­kom, a bakterházzal szom­szédos épületben, s a hatal­mas zajra azonnal kirohan­y­tam. Szinte semmit sem lát­tam a nagy füsttől. A vonat még mozgott, igaz, egyre lassabban, s a sorompó is fönn volt. Amikor kiértem, akkor próbálták leengedni. Rögtön éreztem, hogy nagy a baj, s egyből a fiam jutott eszembe, akinek ilyenkor kell hazaérnie. Rohantam előre, a moz­dony irányába, s minden­hol jajgató, letépett test­részű, vérző­ emberek fe­küdtek, de én nem tud­tam rájuk figyelni, csak a fiamat kerestem. Amikor a mozdonytól úgy 50 méterre lehettem, újabb hatalmas robbanást hallot­tam. Akkor gyulladt ki a mozdony és a busz eleje. Még hallottam az emberek jajgatását, aztán többre nem emlékszem, én is el­ájultam. A fiam életben maradt... — mondja még mindig könnyesen hat órá­val a baleset után. — A pol­gármester Gyuri hozta ké­zen fogva, hogy nyugodjak meg. Azóta a fiammal kö­zösen segítünk a tűzoltók­nak, a mentőknek és a rendőröknek. Hoztunk ne­kik teát, mert tudja, én itt lakom közel, a Petőfi 25.­­ben, sőt mondtam, hogy aki mosakodni, fürödni akar, az is jöjjön be hozzánk, meg az is, aki csak kicsit mele­gedni óhajt. Dr. Ütő Imre, Kutas kör­zeti orvosa is szívesen me­legedne, hiszen az elsők kö­zött ért a tragédia színhe­lyére, s még este 8 órakor is segített az Atádról, Pécsről, illetve Budapestről érkezett kollégáinak. A borzalomról nem szívesen beszél. Mint mondta, még gyakornokko­­rában látott utoljára ennyi vért. — Amikor kiértem a sín mellé, mindenütt elsze­nesedett emberi testrészek, csonkolt sérültek, a moz­dony alá gyűrt buszban jaj­gató emberek, kizuhant ál­dozatok. A legvadabb ame­rikai horrorfilm sem produ­kálhatna véresebb jelenete­ket — mondja, miközben a mentést irányító rendőr alezred­essel közösen intéz­kedik az utolsó emberi test­részek összegyűjtéséről. Egyed György, a polgár­­mester sem mozdul a ron­csok mellől, a szerencsét­lenség után azonnal lezárt vasúti átjáróban ügyel. Mindenkihez van egy-két nyugtató szava, legfeljebb az újságírókat nézi egy kis­sé morcosabban. Amikor a baleset okairól kérdezem, szótlanul mutat a sorompó­ra, s a fejét rázza. — Ilyen még nem volt Kutason — mondja. Arról is beszámol, hogy az áldozatok családjá­nak még a tegnapi nap fo­lyamán rendkívüli segélyt folyósítottak, s a helyszínre érkezett Lotz Károly és Kuncze Gábor miniszterek is azonnali segítséget ígér­tek az áldozatok hozzátar­tozóinak. Ma délelőtt 11 óráig ti­zenkét áldozatot sikerült azonosítania a rendőrség­nek. Jelen pillanatban mindössze egy, Kutason lé­vő holttestnek nincs sze­mélyazonossága, a Somogy megyei rendőrség kéri és várja a hozzátartozók je­lentkezését. A baleset sé­rültjei közül Kaposvárott hetet ápolnak, közülük ket­tőt az intenzív osztályon. Dr. Berecz István ügyeletes orvos szerint az intenzív osztályon fekvő két beteg állapota súlyos, életve­szélyes, válságos. Az egyiküknek, egy 23 éves fiatalembernek nyílt agysérülése van, az orvo­si team elkeseredetten küzdött az életéért, de ma reggel beállt nála az agyhalál. A másik egy 13 éves fiú, sú­lyos égési sérüléseket szen­vedett. A sebészeten dr. Be­recz beszámolója szerint öt sérültet ápolnak, akiknek állapota súlyos, de nem élet­­veszélyes. A Kaposvárra be­szállított további két égési sérültet ellátták, majd haza­engedték. Életveszélyes sérültből a pécsi Honvéd Kórházba is jutott. Ahogy az ügyeletes orvos lapunknak beszámolt róla, a beteg állapota a ma délelőtti órákban is válságos volt, mivel testén súlyos égé­si sebek vannak, ezért a bel­ső sérülések vizsgálata a szo­kásosnál lassabban folyik. A nagyatádi kórház bal­eseti osztályán ápolt négy sérült állapota súlyos, ám csak egyiküké életve­szélyes. Itt egy kilenc hóna­pos kislány életéért is küz­denek az orvosok. A rendőrség és a MÁV szakembereinek azonnal in­tézkedniük kellett a baleset után, hiszen a felsővezeték leszakadt, a tartóoszlopok mindenhol kidőltek. Kapos­vár és Gyékényes között állt a közlekedés. Az intézkedő rendőrök el­mondták, a balesetet kö­vető legfontosabb feladat­ az emberi testrészek eltá­volításával egy időben a forgalom helyreállítása. A szerencsétlenség miatt egyébként több személyvo­nat is késett, ezeket más út­vonalon mentesítő vonatok­kal pótolták, míg a Gyéké­nyesen át Budapestre tartó Kvamer expresszt a Balaton felé irányították át. Érdekes, hogy a baleset napján ezen a vonalon ez volt az egyetlen tehervonat, melyet menetrend szerint elindítottak. A vonat veze­tője, aki karcolás nélkül megúszta a tragédiát, el­mondta: 15 méterre az átjá­rótól látta, hogy a sorompó nincs leengedve, próbált fé­kezni, de nem sikerült. C. Csabáné sorompókezelő, aki Kutas állomásépületé­ben egyedül szolgált, a rendőröknek elmondta, hogy miután a diszpécser közölte vele: Nagybajomról kétórás késéssel elindult a vonat, azonnal szaladt le­engedni a sorompót, de ak­kor a teherszerelvény már az átjáróban volt. Szemta­núk szerint a fiatal vasutas hölgy csak az egyik sorom­pót engedte le, s nem azt, amerről a busz érkezett. Mivel a sorompót négy perccel a vasút érkezése előtt kell leengedni, a rend­őrség a kezelőt őrizetbe vette. A Volán is gyászol. A busz vezetője több mint húsz éve dolgozik a válla­latnál, s főnökei szerint a legmegbízhatóbb sofőrök közé tartozott. Fekete Zoltán A helyszínen a mentés tizenkét órát tartott FOTÓ: CZAGÁNY BALÁZS A tragédia áldozatai Nagyné Vognonics Edit (42, Kisbajom), Ko­vács Sándorné (53, Lábod), Gottlas Kálmánná (42, Balatonföldvár), Kincses Károly (48, Ka­posvár), Pintér Sándor (69, Kutas), Göncz Jó­zsef (70, Kutas), Wágner Jánosné (48, Kutas), Bicsák Barbara (13, Kisbajom), Bogdán Margit (Kisbajom), Id. Harangozó László (80, Kisba­jom), Kozlár Mariann Ildikó (18, Nagykorpád), Horváth Béla (51, Szabás). A tragédia egyik ál­dozatát lapzártánkig nem tudták azonosítani. _____________BELFÖLD________________________________________________1996. február 27., kedd "A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG ELŐTT A SZAJOLI SZERENCSÉTLENSÉG ÜGYE «Pistikém, mehettek, áll a váltóút!" A Legfelsőbb Bíróság dr. Pálinkás György vezette büntetőtanácsa ma, lapunk zártakor kezdi meg a fel­lebbezési tárgyalást a sza­­joli vasúti szerencsétlenség ügyében. A katasztrófa — mint emlékezetes — 1994. de­cember 2-án történt, a dél­utáni csúcsforgalom ide­jén. A Törökszentmiklósról érkező 613-as számú gyorsvonat 4 óra 45 perc­kor szabad­­ezést kapott, s — mert nem kellett meg­állnia — az előírás szerinti 110 kilométeres sebesség­gel érkezett a száj­eli állo­másra. Akkor még senki sem gondolta, hogy jó né­hány utasa számára ez a hely a végállomás lesz: 31 ember, köztük több 17-19 éves diák a helyszínen meghalt. Hatan élet­­veszélyes, 15-en súlyos, 30- an nyolc napon belül gyó­gyuló sérülést szenvedtek. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság ítélete sze­rint a szajoli állomás a kö­vetkezőképpen fogadta a gyorsvonatot. Az előző te­hervonat menesztése után Szűcs Ferenc váltókezelő egyenes irányból egyszerűen elfelejtette kitérőre állítani a váltót. A komplikált csomópont­ban akkor még csak hato­dik alkalommal teljesített egyedül szolgálatot. A vasúti vizsgát is mindössze két hónappal azelőtt tette le, de úgy, hogy a szabály­­talanul megalakított bizott­ság jóvoltából kedvére pus­kázhatott. Szűcs a gyorsvonat érke­zésekor fényjelzést adott két munkatársának, Farkas István tolatásvezetőnek és Illyés Ferenc kocsirendező­nek a soron következő tola­tás elvégzésére. Farkas a rádión meg is kérdezte: „Tényleg mehetünk?” A váltókezelő így válaszolt: „Pistikém, mehettek, áll a váltóút!” Az ítélet szerint az ezután következő 4,5-6,5 másod­percben Illyés cigarettára gyújtott, Farkas pedig a váltótorony jelzését figyelte ahelyett, hogy a tolatásra koncentrált volna. Nem vették észre: kitérő helyett egyenes irányban haladnak, ráadásul a mozdony „fel­vágja”, megrongálja a vá­gányt. A 613-as gyorsvonatot, amely négy óra 42 perckor Törökszentmiklósról indult Szajol felé, az állomás bejá­ratánál — Szűcs Ferenc in­tézkedésére — szabad jelzés várta. A mozdonyvezető nem lassított. Úgy ítélte meg, minden rendben van, a váltó egyenesben áll. Csupán az utolsó másod­percben, 40-50 méter tá­volságról döbbent rá, hogy ez csak a látszat, de fékezni már nem tudott — a szerelvényt a végzet irányította. A gép erős teste megrán­dult, a vezető elesett, az el­ső kocsi a mozdonnyal együtt egyenes irányban haladt tovább. Nem sokkal később azonban magától lefékeződött, miután a sze­relvény többi része le­szakadt róla. A második kocsi jobbra kisiklott, s az állomásépület falát át­törve a váróteremben állt meg. Közben teljesen összeroncsolódott. A harmadik kocsi balra sik­lott ki. A negyedik is kilen­dült, majd a közeli emeletes lakóházba futott be, s ott roncsként állt meg. Az ötö­dik követte a negyediket, de közben kidöntötte a felsőve­zetéket tartó, vasbetonba épített acélszerkezetet is. Mind az öt vasúti kocsit kiselejtezték. A MÁV kára több mint 350 millió forint. A részvénytársaság utóbb engedélyezte, hogy a komp­likált csomópont váltótor­nyában egy munkatárs he­lyett kettő teljesítsen szol­gálatot. A bíróság Szűcs Ferenc váltókezelőt öt és fél évi, Farkas István tolatásve­zetőt kétévi, Illyés Ferenc kocsirendezőt pedig más­fél évi fogházbüntetésre ítélte. Kötelezte őket, hogy a 626 ezer forintos bűnügyi költ­ségből 70-70 ezer forintot fizessenek meg az állam­nak. Az ügyész a váltókezelő büntetését tudomásul vette, a másik két vádlott ügyé­ben súlyosbítást kért , ők egyébként nem ismerték el bűnösségüket. A vádlottak enyhítésért, illetve felmen­tésért fellebbeztek a Leg­felsőbb Bírósághoz . JKulcsár Anna Csak roncsok maradtak FOTÓ: CZAGÁNY BALÁZS ROKONOK KÖZT. Természetes Az aktuális környezetvé­delmi feladatokat és az Eu­rópai Unióhoz való csatla­kozás lehetőségeit vitatta meg a másfél napos mun­kalátogatáson Budapesten tartózkodó finn kollégájá­val Szili Katalin, a Környe­zetvédelmi és Területfej­lesztési Minisztérium poli­tikai államtitkára. Az államtitkár asszony arról tájékoztatta lapunkat, hogy tegnap két és fél órán keresztül vitatták meg a közös információs és kör­nyezetpolitikai kérdéseket, és az 1996—97-re vonatko­zó együttműködés feltétel­­rendszerét. Szili szerint a finn természetvédelmi ille­tékes főleg azokat a gya­korlati kérdéseket vázolta, amelyek hozzájárultak Finnországnak európai unióbeli tagsága elnyerésé­hez. Részletesen tanulmá­nyozták az „ezer tó orszá­gának” vízgazdálkodással kapcsolatos eredményeit, a két ország természetvédel­mi gyakorlatában felhasz­nálható oktatáspolitikai kérdéseket, valamint a kör­nyezetbarát technológiák átvételének lehetőségeit. Az államtitkár asszony felhív­ta a figyelmet, hogy az elő­zetes együttműködési hatá­rozat alapján a két ország még szorosabbá kívánja fűzni az intézményközi kapcsolatokat is. G. K. I. KÖZELEBB PÁRIZSHOZ Visszarakják a sínpárokat A Malév járatainak esetle­ges bővítésről, Párizs— Bécs—Budapest gyorsvas­út létesítéséről, a hírközlé­si kapcsolatok bővítéséről és a közlekedési miniszte­rek májusban hazánkban rendezendő konferenciájá­ról tárgyal ma Franciaor­szágban Lotz Károly. Lotz francia kollégájá­val, Francois Fillonnal két­oldalú megállapodást ír alá, melynek értelmében a franciák a posta, a távköz­lés és a frekvenciagazdál­kodás területén átadják szabályozási és technikai tapasztalataikat, valamint segítenek az Európai Unió elvárásaihoz igazítani rendszerünket. Anna-Marie Idrac ál­lamtitkár asszonnyal a Malév járatbővítési tervei­ről beszélnek. A légitársa­ság szeretne gépeket indí­tani Lyonba, Nizzába és Marseilles-be. A találkozó­kon megvizsgálják egy Pá­rizs—Bécs—Budapest gyorsvasút létrehozásnak tervét. Ehhez magyar terü­leten jelentős felújítási munkákra lenne szükség, s a franciák szeretnének eb­ben részt vállalni. A gallok már most is az egyik legna­gyobb befektetők a magyar út- és vasútfejlesztésben. Ők építették az M1-es új szakaszát, általuk készül az M15-ös és M5-ös, két cégük pályázott az M7-re. Lotznak tárgyalni kell azonban a szekszárdi Du­­na-hídról és a kapcsolódó 9-es főútról, mivel a meg­bízást elnyert francia vál­lalat még mindig nem biz­tosította az építkezés pénz­ügyi hátterét. Szintén évek óta folynak tárgyalások a Budapest—Kelebia vasút­vonal felújításáról és a má­sodik sínpár megépítéséről. A dolog érdekessége, hogy a második sínpárt az első világháború után a fran­ciák szedték fel. A miniszter, aki idén az Európai Közlekedési Mi­niszterek Konferenciájá­nak (CEM) elnöke, találko­zik a szervezet francia fő­titkárával, Gerhardt Aur­­bachhal, akivel áttekintik az európai közlekedés helyzetét, valamint a CEM május 28.—30. között Bu­dapesten tartandó értekez­letének előkészületeit. A konferenciára félszáz mi­nisztert várnak a világ minden részéről, köztük Lotz kanadai és amerikai kollégáját. rockenbauer

Next