Esti Hírlap, 1996. március (41. évfolyam, 50-70. szám)
1996-03-18 / 61. szám
l RI JV n; irJ S£ ■ vj rr te í gl J Vi r'4 n; ■ i £ j / p' \ £ k-4 V. •“V, P' ) ál / T S • n:T á 7 3 ! r$3i EL AKARJÁK KERÜLNI A VITÁK. Kisebbségi magyar kurátorok Ha nem is ma dől el anak a nyolc helynek a sors, amelyet határon túli magyar személyiségek üthetnek majd be a Hunária Televízió Közalapítány kuratóriumában, éppen a kisebbségi magar szervezetek megállaodhatnak a delegálás miéntjéről. Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatalolitikai államtitkára és az Itala felügyelt Határon üli Magyarok Hivataláak az elnöke, Lábodyászló e napon látja venégül a nyolc régió kisebbéi vezetőit. A mai tanácskozás a politikai államtitkár kezdeményezésére jött létre, többek között azért, hogy elkerülhető legyen az olyasfajta vita, mint amilyen Szőcs Géza Fidesz általi jelölését kísérte a kuratórium felügyelőbizottságába. (Ismeretes, hogy az RMDSZ elnöke, Markó Béla tiltakozott az ellen, hogy a Fidesz a romániai magyar érdeképviselet véleményének figyelembevétele nélkül juttatta be az egyébként a Tőkésvonalhoz húzó költő-politikust a háromtagú testületbe.) A mostani előzetes egyeztetés — tudtuk meg Petróczi Sándortól, az államtitkár kabinetfőnökétől — azt a döntést is előkészíti, hogy a Duna Televíziót működtető közalapítvány kuratóriumában az egyes határon túli magyar szervezetek milyen súllyal képviseltessék magukat. Bár a tizenhét kuratóriumi helyből nyolc jut kisebbségi magyaroknak, és a régiók száma is éppen nyolc, valószínű, hogy nem minden régió kap konkrét helyet. Más a súlya egy kétmilliós, és megint más egy néhány tízezres nemzeti közösségnek. A majdan felálló kuratórium választja és számoltatja be a Duna Televízió elnökét, aki e médium műsorpolitikájáért egy személyben felel. Ugyanennek a testületnek a jóváhagyása szükséges a Duna Tv pénzügyi terveihez is. Petróczi Sándor hangsúlyozta: ez az első alkalom, amikor a határon túli magyarság képviselői magyar állami közjogi testület rendes tagjai lehetnek. Joó 1996. március 18., hétfőn* BELFÖLD 12. HETI PÉNZFORGÓ Tavast csökkennek a kamatok Az új pénzügyminiszter, Medgyessy Péter radikális inflációcsökkentő programja megteszi a hatását a pénzpiacon. Az év eleje óta tapasztalható folyamatos kamatcsökkentés az elmúlt héten tovább tartott. A Budapest Bank Rt. március ,13-ától egy százalékkal mérsékelte az Aquincum II/A kamatát, 26,5 százalékra, a Takarékjegy A/l kamata pedig 24 százalékos, míg a Takarékjegy B/l 24,5 százalékos lett. A postán forgalmazott, sávos kamatozású Ajándék értéklevél utolsó — 4-6 hónap, plusz egy napig terjedő — sávjának kamatát nagymértékben, 40 százalékról 33-ra csökkentették. Ugyanakkor a Citibank lakossági bankja, amely alig 10 hónapja kezdte meg működését, ügyfélkörének további kiépítésére törekszik. Napjainkban hatezer lakossági ügyfélszámlát kezelnek, május 2- ától pedig ügynöki hálózatot építenek ki. Munkatársaik minden, legalább 60- 80 ezres vidéki városban tevékenykednek majd. A fiókhálózat megnyitása helyett — Magyarországon elsőként — a telefonos ügyfélkiszolgálást fejlesztik ki. Az ügyfelek így anélkül adhatnak megbízást a banknak, hogy a pénzintézethez személyesen be kelljen menniük. Azonban a fióknyitásról sem mondanak le, még ebben az esztendőben Budapesten újabbat nyitnak meg. A Démász Rt., áramszolgáltató cég privatizációja során 37 ezer kárpótolt használhatja fel jegyét — közölték az ÁPV Rt.-nél. A kárpótlásra jogosultak ily módon 5 milliárd forint névértékű kárpótlási jegyüket cserélhették át részvényre. A tervek szerint még a tavasszal egy, esetleg két újabb áramszolgáltató papírjainak cseréjére kerülhet sor, s ez alkalmat nyújthat arra, hogy a még mindig hatvanmilliárd forint feletti névértékű kárpótlásijegy-mennyiség, amelyet eddig nem cseréltek be, tovább fogyjon. B. M. P énteken, de nem a szerencsétlen 13-án, hanem 15-én, jaj éppen március idusán történt, hogy szép Budapestünk egyik utcáján elesett egy húszévesforma lány. Divatos bakancsának sarka megcsúszott a sáros járdán, s úgy elterült szegényke, mint a letört szárnyú pillangó. Éppen egy tócsába, amit még nem bírt felszippantani a tavaszi napocska. Honleányunk volt az elesett, hiszen haragtól hullámzó keble fölött kokárdát cincált a márciusi szellő, noha ennivalóan csinos pofikája inkább a délszaki hölgyekére emlékeztetett, de csak a szakszerű szoláriumozás okán. Noha ilyenkor nem közönyös az utca népe, a feltápászkodáshoz nem szorult segítségre. Mi az, hogy feltápászkodás! Kisportolt izmainak köszönhetően úgy talpra szökkent, hogy a kárörvendően röhögő srácokba belefolytódott a szusz, az idétlenül vihogó csitrik arcán megfagyott a mosoly. Aztán a talpra pattant honleány végignézett fekete foltokkal megcsúfolt zsemleszínű kabátján, s megindult visszafelé, hazafelé. Én külleméből úgy ítéltem meg, hogy a randevúra sietésnek hősi elesettje! Megőrülnék, ha valami csoda folytán kipattanna, hogy éppen a Szilvaxban lett volna a találkozó. De akárhol is I ______— lett volna, nyilvánvaló, hogy átmenetileg az bizony elmarad. Ám én rémeket látva ennek az egyszerű, mindennapos szerencsétlenségnek beláthatatlan következményeire is gondolok. Mert képzeletemben látom a valahol türelmetlenül ücsörgő fiút. Ahogy egyre sűrűbben pislant az órájára, és duplán érzékeli a rohanó perceket. Mindmind komorabb az arca. Majd minden reményét elvesztve fizet és feltápászkodik, miközben gondolatban alpári szavakat zúdít az előbb még hőn szeretett, de a jelek szerint hűtlenkedő teremtésre. Tudom, jól tudom, megkapja majd az engesztelő magyarázatot. De ugyan elhiszi-e? Hátha azt gondolja: rablómese, félrevezetés az egész. Hiszen egyes nők, ha görbe útra térnek, olyan meséket képesek kitalálni, hogy azok a történetek még a feketegazdaság ellen alakulandó nyomozó csoportnak is feladnák a leckét. Ha elmaradnak az újabb randevúk, abból logikusan következik, hogy fütyültek a puszis eljegyzésnek, a szüret utáni esküvőnek, s a százszemélyes lakodalomnak. És általuk nem gyarapodhat szegény kis hazánk egyre csökkenő létszáma. Hát nem és nem. Én ezt nem engedhetem! Üzenem a fiúnak, hogy március idusának délutánján honleányunk zsemleszínű kabátkájában csakugyan pocsolyába pottyant. A jövő szempontjából kötelességem ezt megüzenni! Mert ha ilyen szélbe dobható félreértés miatt netán nem gyarapítják édes hazánk lélekszámát, ugyan ki mered majd ráncos homlokkal a dodonai szövegű adóívek fölé? Ki nyúlkál konyakig a bőség kosarában, vagy ki tárja ki a tenyerét a munkanélküliség koldusfillérjeinek? Ki hallgatja torokban dobogó szívvel a kormány újabb és újabb stabilizációs terveit, ki lenne ott csak kíváncsian, vagy égig csapkodó lelkesedéssel egy ugrani készülő ellenzéki párt kormányt búcsúztató kaján demonstrációján? S végezetül ki esne hanyatt szép Budapest utcáján? Akár máciusban, akár októberben? Talán én? Vén csontjaimat ismerve, annak siralmas következménye lenne. De nemcsak rám nézvést, hanem az üres perselyét csörgető társadalombiztosításra is. Simon Lajos Szép lány, hanyatt fekve A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGNAK KELL DÖNTENIE Hamis okirat, áltulajdonos és slendrián földhivatal (Folytatás az 1. oldalról) Az ügyben föltáruló kuszaság az egyszerű, jóhiszemű ingatlantulajdonosok számára félelmetesnek tetszhet. Pedig eredetileg szimpla esetről volt szó: férj és feleség építkezés útján szert tett egy 60 négyzetméteres kis házra. Ezt — félmillió forint kölcsön ellenében — rövid időre jelzálogjoggal terhelték meg. A földhivatal a jelzálogjogot nem jegyezte be, sőt — bár ezt 48 órán belül meg kellett volna tennie —, széljegyzetként sem tüntette föl, hogy a zálogjogi kérelem bejegyzésre vár. Az ingatlan tehát tehermentesnek látszott. Erről — egy hatóság hajdanvolt ügyintézőjének kérelmére — kiadták a tulajdoni lap másolatát. A dokumentumra azután egy vállalkozó kedvű polgár saját írógépével rápötyögte, hogy mostantól ő a tulajdonos. A szerzés jogcímét azonban lehagyta a papírról. A hamis okirat is kiváló szolgálatot tett azonban, amikor az áltulajdonos újsághirdetésre felkeresett egy tőkeközvetítő irodát. Másfél millió forintra volt szüksége, mert ingatlant akart vásárolni. A szerződést meg is kötötték azzal, hogy az ingatlanra bejegyzik a tőkét szolgáltató polgár jelzálogjogát. Amennyiben pedig a kölcsönvevő nem fizetné vissza tartozását, az ingatlan a hitelező tulajdona lesz. Az áltulajdonos ugyanakkor aláírt egy kérelemet is, mely szerint hozzájárul, hogy a jelzálogjogot a hitelező nevére bejegyezzék. A földhivatal teljesítette a kérést, bár — az elsőfokú ítélet szerint — ügyintézője láthatta volna, hogy a ház nem azé, aki önmagát tulajdonosként feltüntetve a bejegyzést kéri. Nem kifogásolták azt sem, hogy a szerződést és a kérelmet olyan személy vitte be, aki nem azonos a tulajdonossal. Ráadásul az illetőnek meghatalmazása sem volt. Miután a másfél milliós terhet simán és gyorsan sikerült bejegyeztetni a más ingatlanára, kiderült: az adós nem törleszti a havi 8,2 százalékos kamattal felvett kölcsönt. Aki a hitelt adta, természetesen a földhivatalhoz fordult arra hivatkozván, hogy az ingatlan most már az övé. Ekkor érte a meglepetés: a szerződés jogszabályba ütközik, mert a hitelt felvevő személy sosem volt az épület tulajdonosa. Sőt, a tényleges tulajdonos ingatlanát 500 ezer forinti összegű jelzálogjog terheli. A megyei földhivatal kötelezte a szabálytalanságokat elkövető helyi hivatalt, hogy a hibás bejegyzéseket törölje és a nyilvántartásban állítsa helyre az eredeti állapotot. pénzétől megfosztott polgár kezdeményezésére büntetőeljárás indult a kölcsönt felvevő áltulajdonos és ügyintézője ellen. A gyanúsítottak között van a földhivatal alkalmazottja is. Az ettől független kártérítési perben a megyei bíróság a közrehatás arányában marasztalta el a földhivatalt, illetve a tulajdoni lapot meghamisító külcsönfelvevőt és segítőjét. E két utóbbi alperes csak hellyel-közzel jár el a tárgyalásokra — most épp egyikük lakcímét kutatják. A földhivatal álláspontja az, hogy alapvetően a két magánszemély felel. Kéri, hogy a Legfelsőbb Bíróság őket kötelezte a kár viselésére. /Cs Kulcsár Anna KIVONUL-E NAPIREND ELŐTT AZ MSZP? Vége a „hatpártinak (Folytatás az 1. oldalról)._ Elképzelhető, hogy a továbbiakban pusztába kiáltott szónak tekintik Torgyán József szavait, s nem reagálnak rájuk. Sokakban megfogalmazódott, hogy a kisgazdapártelnök napirend előtti felszólalásai alkalmával egyszerűen kivonulnak az ülésteremből, bár ez eddig nem volt divat a szocialisták körében — hangsúlyozta a frakcióvezető-helyettes. Nyilvánvalóvá kell tenni az emberek előtt, hogy Torgyán József követeléseinek nincs realitása, ezek — Toller szerint — „egy megbomlott elme víziói csupán”. Korábbi törvényalkotói munkája során az MSZP mindig hatpárti egyezségre törekedett a társadalom egészét, a demokráciát érintő kérdésekben — mint például a médiaügyben —, ám a kisgazdák ezt a szellemiséget felrúgták, ezért a Torgyán József vezette FKGP-t nem tekintik partnernek a parlamentben. Mint a frakcióvezetőhelyettes megfogalmazta, a kisgazdák viselkedése megkérdőjelezi az együttműködést. Ha a szocialista honatyák úgy döntenek, a jövőben nem reflektálnak szavaira, a többpárti egyeztetésekre pedig nem hívják meg a kisgazdaképviselőket. F. A. M. fi NYILVÁNVALÓ JOGHÉZAGRÓL VAN SZÓ Uszítás, de nem izgatás (Folytatás az 1. oldalról) Az osztályvezető ügyész szerint a garázdaság szabálysértését az követi el, aki olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen. A transzparens felirata az adott körülmények között minden valószínűség szerint kimerítette a kihívó közösségellenesség fogalmát és alkalmas volt megbotránkozás és riadalom keltésére is. Konkrét ügyről lévén azonban szó, ennek pontos megítélése a szabálysértési hatóság, ez esetben a rendőrség feladata. Az elsőfokú határozat ellen természetesen jogorvoslatot kérhetnek az elmarasztalt polgárok. Látszólag komplikáltabb az az eset, amikor egy nagygyűlés résztvevői kötelet követelnek a miniszterelnöknek. Az osztályvezető ügyész álláspontja szerint ugyanis ez nem lehet a Btk.ban megfogalmazott közösség elleni izgatás, mert azt csak valamelyik nemzetiség, nép, felekezet, faj vagy a lakosság egyes csoportjai ellen követhetik el, egyetlen személy ellen nem. A köztársasági elnök által kezdeményezett új törvény módot adna ugyan gyalázkodás megállapítására, de ez a jogszabály március 15-én még nem volt hatályban, ráadásul egy személy ellen ez sem követhető el. Dr. Nyilasi Gyula szerint nyilvánvaló joghézagról van szó. Figyelemre méltó, hogy az első magyar büntető törvénykönyv, az 1878. éviV. törvénycikk, az úgynevezett Csemegikódex például annak idején büntetni rendelte, ha valaki bűntett vagy vétség elkövetésére hívott fel másokat. Most nincs ilyen rendelkezés, sőt törölték a Btk.-ból hivatalos személy megsértését is. A néhai Antall József miniszterelnök még ez utóbbi címen tehetett feljelentést, amikor korrupcióval vádolták meg a kormányát. A március 15-ei ominózus kitétel tehát uszító jellegű ugyan, de — mert nem csoport ellen irányul — nem közösség elleni izgatás. Hanem csupán a Btk. szerinti becsületsértés vétsége vagy a polgári törvénykönyvben szabályozott személyiségi jog megsértése. Mindebből pedig az következik, hogy a sértett maga dönti el, kezdeményez-e eljárást a történtek miatt. K. A. Azi -s Dilemma A nagyobbik kormánypárt most azon gondolkodik, kiutálja a társaságból a szalonképtelen vendéget. Keresztülnéz rajta, mintha ott sem lenne, nem hallja, amit mond, nem látja, amit csinál, párbajra pedig végképp nem áll ki vele, hiszen nem párbajképes. .. Az ötlet nem éppen eredeti, hiszen mindez megtörtént már. Az 1994-es választások után megalakult parlament napirend előtti műsorai úgy zajlottak le, hogy a legambiciózusabb ellenzéki frakcióvezető — amúgy pártelnök is — előadta aktuális magánszámát, a kormánypártokban azonban a harsány derűn vagy a kínos feszengésen kívül más reagálást nem váltott ki Torgyán (mert hiszen róla van szó, kiről másról)... Úgy gondolta ugyanis a hetvenkét százalékos többség, nem bocsátkozik rangon aluli szócsatába, nem cáfol, nem magyarázkodik, hiszen akinek van ítélőképessége, úgyis értelmezni tudja az elhangzottakat. Végül is, bölcs a magyar közvélemény... A bölcs közvélemény azonban egyre nagyobb érdeklődéssel fordult a napirend előtti felszólalások főszereplője felé, a mosoly lassan lehervadt az arcáról, amellyel eddig valamiféle politikai cirkusz aktumként szemlélte a kolerikus kisgazdát, kezdte komolyabban hallgatni, s miután a féligazságok másik felét sose hallotta — a kormánypártok arisztokratikus elzárkózása miatt —, lassan kezdte azt hinni, a fél az egész... Mire a parlamenti karéj nagyobbik része még jobban fészkelődni kezdett, s lassacskán, kényszeredetten, de taktikát váltott. Mert azért már kezdte mértéken felül is irritálni az a sortűz, amely nemcsak napirend előtti felszólalások, hanem interpellációk puszta címének 1 7'' heteken át történő ismétlésével érte.Ugyanis a parla- snt menti házszabály értelmében akár hónapokig is elhang tágozhat kérdés formájában: igaz-e, hogy emikszperzé Lyb kirabolta a Nemzeti Bankot?" Hogy nem igaz, azt egyszer majd délután fél négy és háromnegyed négy között megtudhatja a tisztelt közvélemény, de hát addig is...) A kormánypártok tehát úgy gondolták vagy egyéves előkelő távolságtartás után, hogy mégis látnak, hallanak és beszélnek. Ki komolyra, ki viccesre vette a figurát, de az a szellem mintha már kiszabadult volna a palackból. Vagy legalábbis kezdene kitüremkedni... Kiderült ugyanis — éppen a múlt csütörtökön a Kossuth téren tartott ünnepi „harag napján” —, ma már korántsem arról van szó, szalonképtelen-e, s ha igen, mily mértékben a T. társaság egyik tagja. Sokkal inkább arról, hogy a közéletben megjelent sok-sok botrány közepette ismertté vagy inkább hírhedtté tette magát egy figura, aki évekig a közvélemény-kutatások utolsó helyét mondhatta magáénak. Ám nem csüggedt, s lám, ahogy nehezebb és nehezebb lett a helyzet, úgy tűnik, felvirradt az ő csillaga. Amely baljós csillag egy leendő anakronisztikus társadalomra vetíti fényét, egy nem túlságosan kifinomult csoport irányította diktatúrára, ahol persze a „rend” uralkodik, ahol visszaállítják a halálbüntetést, ahol intézményesítik a gyűlöletet, ahonnanvérgőzös eszmék bugyborékolnak felfelé, miközben bort, búzát és békességet ígérnek a népnek. Persze volt már ilyesmi a történelemben, Európában is, a harmincas évek elejének bohém Berlinjében jókat mulattak egy ágáló, bajuszos figurán. Akihez fogható remélhetőleg nem születik már a Glóbuszon, de paródiái megjelennek időnként. S valóban nagy dilemma, hogy észre kell-e őket venni egyáltalán... Gyémánt Mariann & (T £h k ClLf \zr u"-1 -t' ^ I C/ rpm& 1 jNQ\fl l* ' 1 rui m &hbk c