Esti Hírlap, 1996. július (41. évfolyam, 134-156. szám)

1996-07-10 / 141. szám

^ H (Mu* é APTg/\321 KULTÚRA , . n':L( 1996. július 10., szerda | Három évtizeddel ez­­­előtt a a magyartanárom vezényelt az általános is­kola egyetlen fekete-fehér televíziója elé bennünket, Márkus László játékos nyelvtanórája megtekinté­sére. Most szívem szerint én ültetném képernyő elé az egész országot egy fe­kete-fehér dokumentum­film, a Dega Film Stúdió tavaly készített 60 perces összeállítása, a Duna Té­vében hétfőn és kedden látható zárójelentés át­gondolására. A magyar társadalom tragikus egészségi állapota valószí­nűleg mindenki számára nyilvánvaló, mégis, ezek a megrázó képsorok, az or­vosok, gyógyszerészek, szociológusok nyilatkoza­tai így együtt, „tömé­nyen”, kétségbeesett se­gélykiáltásnak tűnnek. A döbbenetes az, hogy nem látszik az alagút vége. A tizenkét-tizennégy órát dolgozó embereknek egy­szer csak figyelmeztető jelzéseket ad a szervezete, és ha ezeket nem vesszük komolyan, váratlanul le­fordulunk a székről, mint a film egyik hőse, s gon­dos kezek hiába igyekez­nek visszaterelni az élet­be, a magyar egészségügy­nek nincs kapacitása a re­habilitációra. Nagy baj, hogy az emberek túlnyo­mó része csak akkor gon­dol az egészségére, amikor már komoly gond van. Még nagyobb baj, hogy aki időben gondol az egészségére, annak sincs meg a lehetősége arra, hogy ne állandó stressz­ben éljen, s szabad idejét színvonalas, aktív pihe­néssel töltse. P. H. G. ifCXSJOS —11 f\­fi---------------I (Folytatás az 1. oldalról) — Nekem nagyon régi mániám és meggyőződésem, hogy bár a­­ színházakat az államnak kell fenn­tartania, de a jegybevételből és egyéb bevételi lehetőségekből a színháziaknak kell részesülniük, azaz nekik kell eltartaniuk magu­kat — kezdte érvelését a Vidám Színpad igazgatója. — Ezzel kap­csolatban az elmúlt évtizedben ne­kem nagyon sok vitapartnerem volt, többek között Kerényi Imre, a Madách Színház igazgatója, aki fantasztikus módon tud érvelni, és akivel remekül lehet vitázni. — Ön másfél évtizeddel ezelőtt már kidolgozta és sikerrel bevezet­te a vállalkozói színház gazdálko­dási rendszerét. — Amikor 1982-ben kísérleti gazdálkodásra átvettem a Vidám Színpadot, én már akkor tudtam, hogy az csak a kezdet! Azért is tet­szett nekem Kerényi Imre nyilat­kozata, amelyben azt mondja,­­ hogy bár a színházépület nem vál­ a hat magántulajdonná, de a prog­­­­­ram, az üzemeltetés privatizálható, is örülök, hogy így látja! . Én most csak néhány példát em­­­­­lítenék, hogy az elmúlt évek során­­­­mit tettünk mi a színházunk épü­­­­letmegóvása és felújítása érdeke­­i­­ben. Megépítettük a Kisszínházat ,­­egyetlen fillér önkormányzati tá­­n­mogatás nélkül, a Vidám Színpad a nézőterét felújítottuk egyetlen fil­­­­lér önkormányzati segítség nélkül, is tettük ezt azért, hogy megmutas­suk: lehet ezt a gazdálkodást más­ié­képp is csinálni.­­­­— Gondolom, nem a jegyárak-­­­­ból termelték ki mindezt... — A jegyekből ezt nem lehet ki- is termelni. Olyan helyzeteket terem-­n­tettem, hogy örömmel jöjjenek a fő szponzorok. Mi adtuk el először a­­­­színházi páholyokat, aztán csinál-­­­­tunk a Sulák- céggel egy nagy akci­ót, és egyáltalán mindig azon vol­tunk, hogy minket nem kell agyon­támogatni, csak hagyjanak ben­nünket önállóan gazdálkodni. — Most viszont létrehozzák a Vidám Színpad Közhasznú Társa­ságát... — Igen, de már most megsúgom: gondolkodásunkban és szándéka­inkban megint előbbre tartunk, mint ahogy azt az önkormányzati törvény engedi. Én drukkolok Ke­rényi Imrének, de lehet, hogy nem ő lesz az első, aki színházat fog privatizálni... — Ön többször hallatta hangját a Terézváros rekonstrukciójával vagy a Broadway-koncepcióval kapcsolatban... — Azért, mert én is azt vallom, hogy találjuk ki a Terézvárost. Úgy gondolom, a terézvárosi direktorok szívesen csatlakoznának egy ilyen mozgalomhoz. Már évekkel ezelőtt én is elkészítettem a magam Broadway-koncepcióját. Most en­nek részleteiről azért nem beszé­lek, mert sok mindenen természet­szerűleg túlfutott az idő. Azt vi­szont például jó lenne megvalósí­tani, hogy itt a Terézvárosban a színházak környékén lévő üzletek nyitva tartásukkal igazodnának a teátrumok esti-éjszakai látogatá­sához, így extraprofitra tennének szert, és abból támogatnák a szín­házakat, hiszen nekik köszönhetik a nagy jövedelmüket. Ezek az üzle­tek a színházakkal együtt felvirá­goztatnák a Terézváros „pesti Bro­­adway”-nek nevezett részét. — A Vidám Színpad szerencsés helyzetben van: hűtött nézőtérrel rendelkezik és nyáron az MTM- mel közösen rendezünk egy vígjá­tékfesztivált a Vidám Színpadon. Csütörtökön, pénteken és szomba­ton tartjuk az előadásokat. Csak néhány cím a júliusi műsorból: Ül­döznek a nők, Ravasz asszony, Ön is lehet gyilkos! Augusztusban mu­tatjuk be Voith Ági, Harsányi Gá­bor és Dorogi Barbara főszereplé­sével a Bécsi gyors című vígjáté­kot. Szeptember közepéig tart a fesztivál, záró darabunk a Második nekifutás. w/ Deák Attila /{J\­­­tuuJ^Ch­. /Oo XiA A NÉGYSZEMKÖZT BODROGI GYULÁVAL v Találjuk ki a Terézvárost! l­ t - I BÁNFALVI ÁGNES BESZÉLGETÉSE VEREBES ISTVÁNNÁL A színház menedék magányosság ellen Verebes István szerkesztő, humorista, író, műsorveze­tő, színigazgató, rendező, filozófus. Papír szerint: színművész. — Eredetileg mi szerettél volna lenni? — Rendező. — Mindig? — Mindig. A Madách Gim­náziumban alapítottam egy színjátszókört, ma is műkö­dik — több mint harminc­négy éve — és Thália Stúdió­nak hívják. De az első nyolc­tíz évben nem lehetett a szakmába férkőzni, csak szí­nészként. Színészdiplomával Kaposvárra mentem, ahol már rendezhettem is. Eljátsz­hattam az első kamasz Tar­­tuffe-öt, aztán elmentem a televízióhoz szerkesztőnek. Otthagytam a pályát. Csinál­tam húsz-huszonöt forgató­­könyvet, azok nem mehettek, úgyhogy visszamentem Ka­posvárra. Eljátszottam az egyetlen szerepet, amiért ér­demes volt élni Dosztojevsz­kij Ördögökjében. — Egyetlen szerepért?! — Én nem vagyok szí­nész. Nem is voltam, csak nem derült ki. Nem szeret­tem a színészetet. — Miért? — Szemérmes ember va­gyok. Rezonőr. Engem sok­kal jobban érdekel, hogy mit tudok magamból ki­hozni, ha nem engem lát­nak. Lehet, hogy ez kétke­désnek hat, de színesebb vagyok annál, hogy egyedül képviselni tudjam maga­mat. — Eg­r színész semmi másra nem hagyhat időt magának, mint a szerepei­re... — Az igazi színész olyan, mint amilyen Márkus Lász­ló volt. A színésznek na­gyon valamilyennek kell lennie. Reggel felkel és a párnájának játszik, és ját­szik reggeltől estig. Más­képp nem érdemes színész­nek lenni, mert más öröm nincs benne. Pénz nincs, perspektíva úgyszintén. A színház maga a konfliktu­sok tárháza, de szerintem ma az egyetlen menedék a magányosság ellen. A színház bázis arra, hogy az emberek elfeledjék a mér­hetetlen magányukat. Be­mennek reggel kilenckor és együtt vannak délután kettő­ig. Közben mindig történik vlami. Emberi mondatokat hallanak. Feloldják az időt,, ami egyre inkább arra sar­kall, hogy végtelenül elve­szett és elesett legyél. Ráadá­sul csinálnak valamit, amit úgy hívnak, hogy színház. Pedig abszurdum, hogy négy­ötszáz ember bemegy egy helyre, három órán keresztül be van zárva és néz egy emelt térre, ahol játszanak neki egy történetet, amihez vagy van köze, vagy nincs. Mégis sír­­i !) A f­­­úz­­nak, nevetnek és tapsolnak. Három óra ünnep. Más, mint a napi verkli. — Azt hiszem, minden generációnak szüksége van arra, hogy lássa Csehovot, Shakespeare-t, Doszto­jevszkijt... — Ma már a színház való­ban az értékek megőrzésé­nek szinte az egyetlen helye. Ez a furcsa formáció még al­kalmas annak a felmutatá­sára, dokumentálására, hogy az elmúlt kétezer évben vol­tak nagy impulziók, nagy emóciók, nagy történetek. És ezeknek voltak és vannak nagy formátumú közvetítői. Különösen eb­ben a mai világban hajla­mosak vagyunk elfelejteni, hogy kik vagyunk mi való­jában. A Hamlet első mon­data is így hangzik: „Állj meg, felelj, ki vagy.” Ez a lényege minden művészetnek, hogy megkér­dezze, hogy te ki vagy. Tisztában vagy-e azzal, hogy amit tettél, teszel vagy tenni szándékozol, az rom­bol, vagy van értelme?... /t-coooi, pullok. x . xx. vx. tem a színészeiéi. Köze, vagy nincs, mégis sir­­uui, vagy van e kalkus lászló rajza W"tn C^'^b-CA) "TTcX CL-V- tAit/j A " ^ Hat T)q( Of trLofe ixCtSl ' ___________________ ___________________________VA­l­e\_ ihor: QUQ’-L'Mi- ? u V­ÁLJÚ - Főszerkesztő: Tarján Miklós Felelős szerkesztő: Kiss Pál Főszerkesztő-helyettes: dr. Lőkös Zoltán, Szerdahelyi Csaba Lapszerkesztők: Gajdics Ottó, Péli Elemér Vezető szerkesztő: Bonta Miklós (gazdaság) Kiadja: az Esti Hírlap Press Kft. Felelős kiadó: Szirtes József Hirdetési igazgató: Bálint Bea Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1146 Budapest, Thököly út 127. Tel./fax: 220-5797. Postacím: 1962 Budapest. Hirdetésfelvétel: Prestige Médiaügynökség 1146 Budapest, Thököly út 127. Tel./fax: 220-5784, 220-5785. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága. Árusításban megvásárolható a postai területi hírlap-kereskedelmi részvénytársaságok, valamint a Kiadói Lapterjesztő Kereskedelmi Kft. hírlapárusainál. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (Helír), 1900 Budapest XIII., Lehel u. 10/A, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Helir Postabank Rt. 219-98636, 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámára. Előfizetési díj: egy hónapra 470 Ft, negyedévre 1410 Ft, fél évre 2820 Ft, egy évre 5640 Ft. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Lendvai Lászlóné mb. vezérigazgató ISSN 0133—2201 r ­Bemutatkozik a Rátkai Márton Klub A Rátkai Márton Klub a 40. évadját fejezte be. A Művészeti Dolgozók Szak­­szervezete által alapított klub története három sza­kaszra osztható. 1955 decemberében kap­ta Rátkai Márton nevét a Petőfi Színházban, majd­ a Nagymező utcában műkö­dő színészklub. A hetvenes években a Mikroszkóp Színpad odaköltözésével alakították ki a „munkás— művész” koncepciót. Míg a szakszervezet vezetői úgy gondolták, hogy a munkás és a művész majd együtt fog szórakozni, a klubban dolgozók elsősorban a nem művész, de­­ művészeti szakszervezethez tartozók klubjának tekintették. E rendkívül sikeres időszak jellemzője volt a rendsze­res kiállítások szervezése, az ismert művészek embe­ri-közéleti arcának bemu­tatása mellett az is, hogy a fiatal művészeknek nyúj­tott lehetőségeket, illetve a színpad technikáját fel­használva az előadóművé­szet otthonává vált. Sok, ma már híres művész mu­tatkozott be először a klubban, illetve azóta le­gendássá vált produkció indult innen. Olyan filme­ket mutattak be, amit má­sutt nem, vagy csak később láthatott a közönség. Tíz éven át egy pedagógiai kí­sérlet szervezője volt a klub, amelynek során a szakmunkástanulók olyan szépségeket sajátíthattak el, ami a tananyagból ki­maradt. 1985-ben a Művé­szeti Szakszervezetek Szö­vetségének akkori vezetői átadták a helyiségeket a Fővárosi Tanácsnak, így a klub a­­jelenlegi helyére, a Városligeti (korábban Gor­kij) fasor 38.-ba költözött. Természetesen a megválto­zott körülmények a klub munkáját is átalakították. A hagyományokat meg­őrizve igyekeztünk új el­képzelésekkel a megválto­zott közönséghez fordulni. 1989-ben önálló kulturális egyesületté váltunk, mely­nek öt művészeti területen működő szakszervezet és több mint kétszáz egyéni tagja van. Havonta rendezünk ki­állítást. A képzőművészek mellett a következő évad­ban több fotográfust sze­retnénk bemutatni. A Ma­gyar Rádióval való jó együttműködésünk kap­csán rendszeresen jelent­kezik a Gyurkovics Szalon, ahol a Kossuth-díjas író vendégei ismert emberek. Ez a program a hónap első csütörtökén jelentkezik. Szintén havonta jelentkező műsorunk a Szerelmem, színház. Szennyai Mária színésznő színházról be­szélget egy „sztárral”, egy rendezővel és két kevéssé ismert színésszel. Hasonló­an nagy sikernek azok a programok, ahol művész­családokat mutatunk be. A Régen láttuk sorozatunk­ban olyan művészekkel ta­lálkozhat a közönség, akik­­ most nincsenek előtérben. Régi barátja a klubnak a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság. Ha­vonta találkozhatunk iro­dalmi műsoraikkal. Meg­tisztelő, hogy a Független Magyar Írók Szövetsége is otthonának tekinti klu­bunkat és összejövetelein valóban az élő irodalom je­lesei vesznek részt. Az iro­dalomhoz kapcsolódik az az új soorzatunk, mely két­havonta jelentkezik, és a vidéki irodalmi lapokat mutatja be. A komolyzene is kezd meghonosodni a klubban, amely elsősorban a kama­ramuzsikálásra, az ária- és dalestekre alkalmas. Egy különleges estére invitálom már most az olvasót! Por­­tisch Lajos sakknagymester Schumann- és Heine-da­­lokból állított össze egy es­tére valót, melyet szeptem­ber 12-én mutat be a klub­ban. A könnyűzenei kon­certek között a növendék­­hangversenyek vezetnek. A filmesek havonta, az utolsó szerdán találkoznak , a MOZGÓ-KÉP-TÁR-ban. ( Sikeres a Természetgyó­gyászat című lap klubja is. Terveink között szerepel, hogy különböző szerkesz­tőségekkel szeretnénk „klubot” létrehozni. Gon­dolkodunk azon, hogy a társasszórakozás régi for­máit is felelevenítjük a Rátkaiban. Rendezvénye­inkre a belépés díjtalan. Tagsági díjunk 300 forint évente. Az 1995/96-os évadban több mint 140 előadáson közel 10 ezer né­ző vett részt. Rátkai Márton mondta: „Hiszek a nevetés és a könny hatalmában, mert az ellensége a rettegésnek és a gyűlöletnek.” Zalka Ilona klubtitkár. ■ilypbsv---------------------------------------------------------------------------------------------------------------­Eletet adni egy tárgynak A Budapest Bábszínház működé­sének legfontosabb feladata: a báb­művészet megismertetése a legfiata­labb korosztállyal, a jövő színházlá­togató, színházértő közönségével. Az utóbbi évek gyermekszínházi vérveszteségei miatt felelősségünk megnövekedett. A Budapest Bábszínház nagyter­mében a klasszikus művek korszerű bábszínpadi feldolgozása, a komp­lex szín­házra való nevelés a cél, mindezt a társművészetek (képző­művészet és zene) segítségével, neves színházi és filmrendezők bevonásá­val kívánjuk elérni. A Játszó­tér elnevezésű stúdióter­münkben olyan műveket játszunk, amelyek a bábjátékos és a közönség intimebb kapcsolatát igénylik, fel­bontják a hagyományos színházi formát. Az erősen szimbolikus ihle­tésű, felnőtteknek szóló produkciók helyszíne is a Játszó­tér. Előadása­ink létrehozásakor építeni kívánunk az országos és világsikerei miatt méltán híres nagy múltú jogelődtől örökölt hagyományokra. A tradíciók ápolásának szükségessége mellett, nyomon kell követnünk a világ vál­tozásait tükröző új státusokat is. Színházunk az elmúlt két évad során részt vett több országos és határon kívüli fesztiválon, ven­dégjátékon. Jó néhány előadásunk kritikai- és közönségvisszhangja a megszokottnál is pozitívabb mér­leget mutat. A Budapest Bábszínház Akár hiszed, akár nem cím­ű produkció­ja 1995-ben a XIV. Országos Szín­házi Találkozón nagy sikerrel sze­repelt, a zsűri egybehangzó dönté­se értelmében különdíjban része­sült. A Janikovszky Éva története­ire készült játékot Lengyel Pál al­kalmazta bábszínpadra és az elő­adást is ő rendezte. Az idei, Szabadkán megtartott nemzetközi gyermekfesztiválon A Varázsfuvola című marionett játé­kunk a legjobb előadás (rendező: Meczner János) és a legjobb képző­­művészeti munka díját nyerte el (tervező: Koós István). Az UNIMA (a bábjátékosok világ­­szövetsége) Budapesten rendezte meg június 23. és 30. között 17. kongresszusát és a világfesztivált. Egy hétre a fővárosnak lett az ott­hona a világ minden táján működő bábművészeknek. A konferencia a mai művészet esztétikájával, a különböző kultú­rák egymásra hatásával foglalko­zott; nemcsak az elmúlt évek mér­legét vonta meg, de megszabta a következő évezred kezdetéig a még végrehajtandó tennivalók kö­rét is. A fesztiválon a műfaj legjele­sebb képviselőnek 150 előadását Budapest különböző színházaiban láthatták a szakemberek és az ér­deklődők. A nagyszabású rendez­vény részeként utcaszínházi pro­dukciók, kiállítások és bábfilmek színesítették a programot. BUDAPEST NYÁRI OPERA- ÉS BALETTFESZTIVÁL 1996. augusztus 8-17. H­elyszín: MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ 1061 Budapest, Andrássy út 22. Az előadások kezdete: 19 óra Augusztus 8. — Donizetti: Lammermoori Lucia Augusztus 9. — Operagála Verdi és Puccini: operarészletek Augusztus 10. — Verdi: Otelló Augusztus 13. —Verdi: Otelló­­ Augusztus 14. — Operagála Verdi és Puccini: operarészletek Augusztus 15. — Donizetti: Lammermoori Lucia Augusztus 16. — Balettgála a bécsi Staatsoper balettművészeinek fellépésével Augusztus 17. — Balettgála a bécsi Staatsoper balettművészeinek fellépésével A rendezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják Jegyárak: 1260—3540 Ft A fesztivál egész idejére páholyok bérelhetők reklámszolgáltatás ellenében " Jegyek kaphatók: V. I. P. Arts Management: H-1054 Budapest, Báthory u. 22. Telefon: (36-1) 302-4388, (36-1) 302-4389, fax: (36-1) 111-9291.' Operaház szervezési osztálya: 132-7914,111-9017 Operaház pénztára (az előadások napján): 153-0170 fő Szállodák portáján és a szokásos jegyárusító helyeken tv* Sztárvendégek: Moises Parker * Pier Giorgio Morandi Áj la­p Margareta Vak­ulina Oleg Kulko * Bécsi Opera Balettegyüttese At­"'

Next