Esti Hírlap, 1996. július (41. évfolyam, 134-156. szám)
1996-07-10 / 141. szám
^ H (Mu* é APTg/\321 KULTÚRA , . n':L( 1996. július 10., szerda | Három évtizeddel ezelőtt a a magyartanárom vezényelt az általános iskola egyetlen fekete-fehér televíziója elé bennünket, Márkus László játékos nyelvtanórája megtekintésére. Most szívem szerint én ültetném képernyő elé az egész országot egy fekete-fehér dokumentumfilm, a Dega Film Stúdió tavaly készített 60 perces összeállítása, a Duna Tévében hétfőn és kedden látható zárójelentés átgondolására. A magyar társadalom tragikus egészségi állapota valószínűleg mindenki számára nyilvánvaló, mégis, ezek a megrázó képsorok, az orvosok, gyógyszerészek, szociológusok nyilatkozatai így együtt, „töményen”, kétségbeesett segélykiáltásnak tűnnek. A döbbenetes az, hogy nem látszik az alagút vége. A tizenkét-tizennégy órát dolgozó embereknek egyszer csak figyelmeztető jelzéseket ad a szervezete, és ha ezeket nem vesszük komolyan, váratlanul lefordulunk a székről, mint a film egyik hőse, s gondos kezek hiába igyekeznek visszaterelni az életbe, a magyar egészségügynek nincs kapacitása a rehabilitációra. Nagy baj, hogy az emberek túlnyomó része csak akkor gondol az egészségére, amikor már komoly gond van. Még nagyobb baj, hogy aki időben gondol az egészségére, annak sincs meg a lehetősége arra, hogy ne állandó stresszben éljen, s szabad idejét színvonalas, aktív pihenéssel töltse. P. H. G. ifCXSJOS —11 f\fi---------------I (Folytatás az 1. oldalról) — Nekem nagyon régi mániám és meggyőződésem, hogy bár a színházakat az államnak kell fenntartania, de a jegybevételből és egyéb bevételi lehetőségekből a színháziaknak kell részesülniük, azaz nekik kell eltartaniuk magukat — kezdte érvelését a Vidám Színpad igazgatója. — Ezzel kapcsolatban az elmúlt évtizedben nekem nagyon sok vitapartnerem volt, többek között Kerényi Imre, a Madách Színház igazgatója, aki fantasztikus módon tud érvelni, és akivel remekül lehet vitázni. — Ön másfél évtizeddel ezelőtt már kidolgozta és sikerrel bevezette a vállalkozói színház gazdálkodási rendszerét. — Amikor 1982-ben kísérleti gazdálkodásra átvettem a Vidám Színpadot, én már akkor tudtam, hogy az csak a kezdet! Azért is tetszett nekem Kerényi Imre nyilatkozata, amelyben azt mondja, hogy bár a színházépület nem vál a hat magántulajdonná, de a program, az üzemeltetés privatizálható, is örülök, hogy így látja! . Én most csak néhány példát említenék, hogy az elmúlt évek soránmit tettünk mi a színházunk épületmegóvása és felújítása érdekeiben. Megépítettük a Kisszínházat ,egyetlen fillér önkormányzati tánmogatás nélkül, a Vidám Színpad a nézőterét felújítottuk egyetlen fillér önkormányzati segítség nélkül, is tettük ezt azért, hogy megmutassuk: lehet ezt a gazdálkodást másiéképp is csinálni.— Gondolom, nem a jegyárak-ból termelték ki mindezt... — A jegyekből ezt nem lehet ki- is termelni. Olyan helyzeteket terem-ntettem, hogy örömmel jöjjenek a fő szponzorok. Mi adtuk el először aszínházi páholyokat, aztán csinál-tunk a Sulák- céggel egy nagy akciót, és egyáltalán mindig azon voltunk, hogy minket nem kell agyontámogatni, csak hagyjanak bennünket önállóan gazdálkodni. — Most viszont létrehozzák a Vidám Színpad Közhasznú Társaságát... — Igen, de már most megsúgom: gondolkodásunkban és szándékainkban megint előbbre tartunk, mint ahogy azt az önkormányzati törvény engedi. Én drukkolok Kerényi Imrének, de lehet, hogy nem ő lesz az első, aki színházat fog privatizálni... — Ön többször hallatta hangját a Terézváros rekonstrukciójával vagy a Broadway-koncepcióval kapcsolatban... — Azért, mert én is azt vallom, hogy találjuk ki a Terézvárost. Úgy gondolom, a terézvárosi direktorok szívesen csatlakoznának egy ilyen mozgalomhoz. Már évekkel ezelőtt én is elkészítettem a magam Broadway-koncepcióját. Most ennek részleteiről azért nem beszélek, mert sok mindenen természetszerűleg túlfutott az idő. Azt viszont például jó lenne megvalósítani, hogy itt a Terézvárosban a színházak környékén lévő üzletek nyitva tartásukkal igazodnának a teátrumok esti-éjszakai látogatásához, így extraprofitra tennének szert, és abból támogatnák a színházakat, hiszen nekik köszönhetik a nagy jövedelmüket. Ezek az üzletek a színházakkal együtt felvirágoztatnák a Terézváros „pesti Broadway”-nek nevezett részét. — A Vidám Színpad szerencsés helyzetben van: hűtött nézőtérrel rendelkezik és nyáron az MTM- mel közösen rendezünk egy vígjátékfesztivált a Vidám Színpadon. Csütörtökön, pénteken és szombaton tartjuk az előadásokat. Csak néhány cím a júliusi műsorból: Üldöznek a nők, Ravasz asszony, Ön is lehet gyilkos! Augusztusban mutatjuk be Voith Ági, Harsányi Gábor és Dorogi Barbara főszereplésével a Bécsi gyors című vígjátékot. Szeptember közepéig tart a fesztivál, záró darabunk a Második nekifutás. w/ Deák Attila /{J\tuuJ^Ch. /Oo XiA A NÉGYSZEMKÖZT BODROGI GYULÁVAL v Találjuk ki a Terézvárost! l t - I BÁNFALVI ÁGNES BESZÉLGETÉSE VEREBES ISTVÁNNÁL A színház menedék magányosság ellen Verebes István szerkesztő, humorista, író, műsorvezető, színigazgató, rendező, filozófus. Papír szerint: színművész. — Eredetileg mi szerettél volna lenni? — Rendező. — Mindig? — Mindig. A Madách Gimnáziumban alapítottam egy színjátszókört, ma is működik — több mint harmincnégy éve — és Thália Stúdiónak hívják. De az első nyolctíz évben nem lehetett a szakmába férkőzni, csak színészként. Színészdiplomával Kaposvárra mentem, ahol már rendezhettem is. Eljátszhattam az első kamasz Tartuffe-öt, aztán elmentem a televízióhoz szerkesztőnek. Otthagytam a pályát. Csináltam húsz-huszonöt forgatókönyvet, azok nem mehettek, úgyhogy visszamentem Kaposvárra. Eljátszottam az egyetlen szerepet, amiért érdemes volt élni Dosztojevszkij Ördögökjében. — Egyetlen szerepért?! — Én nem vagyok színész. Nem is voltam, csak nem derült ki. Nem szerettem a színészetet. — Miért? — Szemérmes ember vagyok. Rezonőr. Engem sokkal jobban érdekel, hogy mit tudok magamból kihozni, ha nem engem látnak. Lehet, hogy ez kétkedésnek hat, de színesebb vagyok annál, hogy egyedül képviselni tudjam magamat. — Egr színész semmi másra nem hagyhat időt magának, mint a szerepeire... — Az igazi színész olyan, mint amilyen Márkus László volt. A színésznek nagyon valamilyennek kell lennie. Reggel felkel és a párnájának játszik, és játszik reggeltől estig. Másképp nem érdemes színésznek lenni, mert más öröm nincs benne. Pénz nincs, perspektíva úgyszintén. A színház maga a konfliktusok tárháza, de szerintem ma az egyetlen menedék a magányosság ellen. A színház bázis arra, hogy az emberek elfeledjék a mérhetetlen magányukat. Bemennek reggel kilenckor és együtt vannak délután kettőig. Közben mindig történik vlami. Emberi mondatokat hallanak. Feloldják az időt,, ami egyre inkább arra sarkall, hogy végtelenül elveszett és elesett legyél. Ráadásul csinálnak valamit, amit úgy hívnak, hogy színház. Pedig abszurdum, hogy négyötszáz ember bemegy egy helyre, három órán keresztül be van zárva és néz egy emelt térre, ahol játszanak neki egy történetet, amihez vagy van köze, vagy nincs. Mégis síri !) A fúznak, nevetnek és tapsolnak. Három óra ünnep. Más, mint a napi verkli. — Azt hiszem, minden generációnak szüksége van arra, hogy lássa Csehovot, Shakespeare-t, Dosztojevszkijt... — Ma már a színház valóban az értékek megőrzésének szinte az egyetlen helye. Ez a furcsa formáció még alkalmas annak a felmutatására, dokumentálására, hogy az elmúlt kétezer évben voltak nagy impulziók, nagy emóciók, nagy történetek. És ezeknek voltak és vannak nagy formátumú közvetítői. Különösen ebben a mai világban hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy kik vagyunk mi valójában. A Hamlet első mondata is így hangzik: „Állj meg, felelj, ki vagy.” Ez a lényege minden művészetnek, hogy megkérdezze, hogy te ki vagy. Tisztában vagy-e azzal, hogy amit tettél, teszel vagy tenni szándékozol, az rombol, vagy van értelme?... /t-coooi, pullok. x . xx. vx. tem a színészeiéi. Köze, vagy nincs, mégis siruui, vagy van e kalkus lászló rajza W"tn C^'^b-CA) "TTcX CL-V- tAit/j A " ^ Hat T)q( Of trLofe ixCtSl ' ___________________ ___________________________VAle\_ ihor: QUQ’-L'Mi- ? u VÁLJÚ - Főszerkesztő: Tarján Miklós Felelős szerkesztő: Kiss Pál Főszerkesztő-helyettes: dr. Lőkös Zoltán, Szerdahelyi Csaba Lapszerkesztők: Gajdics Ottó, Péli Elemér Vezető szerkesztő: Bonta Miklós (gazdaság) Kiadja: az Esti Hírlap Press Kft. Felelős kiadó: Szirtes József Hirdetési igazgató: Bálint Bea Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1146 Budapest, Thököly út 127. Tel./fax: 220-5797. Postacím: 1962 Budapest. Hirdetésfelvétel: Prestige Médiaügynökség 1146 Budapest, Thököly út 127. Tel./fax: 220-5784, 220-5785. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága. Árusításban megvásárolható a postai területi hírlap-kereskedelmi részvénytársaságok, valamint a Kiadói Lapterjesztő Kereskedelmi Kft. hírlapárusainál. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (Helír), 1900 Budapest XIII., Lehel u. 10/A, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Helir Postabank Rt. 219-98636, 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámára. Előfizetési díj: egy hónapra 470 Ft, negyedévre 1410 Ft, fél évre 2820 Ft, egy évre 5640 Ft. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Lendvai Lászlóné mb. vezérigazgató ISSN 0133—2201 r Bemutatkozik a Rátkai Márton Klub A Rátkai Márton Klub a 40. évadját fejezte be. A Művészeti Dolgozók Szakszervezete által alapított klub története három szakaszra osztható. 1955 decemberében kapta Rátkai Márton nevét a Petőfi Színházban, majd a Nagymező utcában működő színészklub. A hetvenes években a Mikroszkóp Színpad odaköltözésével alakították ki a „munkás— művész” koncepciót. Míg a szakszervezet vezetői úgy gondolták, hogy a munkás és a művész majd együtt fog szórakozni, a klubban dolgozók elsősorban a nem művész, de művészeti szakszervezethez tartozók klubjának tekintették. E rendkívül sikeres időszak jellemzője volt a rendszeres kiállítások szervezése, az ismert művészek emberi-közéleti arcának bemutatása mellett az is, hogy a fiatal művészeknek nyújtott lehetőségeket, illetve a színpad technikáját felhasználva az előadóművészet otthonává vált. Sok, ma már híres művész mutatkozott be először a klubban, illetve azóta legendássá vált produkció indult innen. Olyan filmeket mutattak be, amit másutt nem, vagy csak később láthatott a közönség. Tíz éven át egy pedagógiai kísérlet szervezője volt a klub, amelynek során a szakmunkástanulók olyan szépségeket sajátíthattak el, ami a tananyagból kimaradt. 1985-ben a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének akkori vezetői átadták a helyiségeket a Fővárosi Tanácsnak, így a klub ajelenlegi helyére, a Városligeti (korábban Gorkij) fasor 38.-ba költözött. Természetesen a megváltozott körülmények a klub munkáját is átalakították. A hagyományokat megőrizve igyekeztünk új elképzelésekkel a megváltozott közönséghez fordulni. 1989-ben önálló kulturális egyesületté váltunk, melynek öt művészeti területen működő szakszervezet és több mint kétszáz egyéni tagja van. Havonta rendezünk kiállítást. A képzőművészek mellett a következő évadban több fotográfust szeretnénk bemutatni. A Magyar Rádióval való jó együttműködésünk kapcsán rendszeresen jelentkezik a Gyurkovics Szalon, ahol a Kossuth-díjas író vendégei ismert emberek. Ez a program a hónap első csütörtökén jelentkezik. Szintén havonta jelentkező műsorunk a Szerelmem, színház. Szennyai Mária színésznő színházról beszélget egy „sztárral”, egy rendezővel és két kevéssé ismert színésszel. Hasonlóan nagy sikernek azok a programok, ahol művészcsaládokat mutatunk be. A Régen láttuk sorozatunkban olyan művészekkel találkozhat a közönség, akik most nincsenek előtérben. Régi barátja a klubnak a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság. Havonta találkozhatunk irodalmi műsoraikkal. Megtisztelő, hogy a Független Magyar Írók Szövetsége is otthonának tekinti klubunkat és összejövetelein valóban az élő irodalom jelesei vesznek részt. Az irodalomhoz kapcsolódik az az új soorzatunk, mely kéthavonta jelentkezik, és a vidéki irodalmi lapokat mutatja be. A komolyzene is kezd meghonosodni a klubban, amely elsősorban a kamaramuzsikálásra, az ária- és dalestekre alkalmas. Egy különleges estére invitálom már most az olvasót! Portisch Lajos sakknagymester Schumann- és Heine-dalokból állított össze egy estére valót, melyet szeptember 12-én mutat be a klubban. A könnyűzenei koncertek között a növendékhangversenyek vezetnek. A filmesek havonta, az utolsó szerdán találkoznak , a MOZGÓ-KÉP-TÁR-ban. ( Sikeres a Természetgyógyászat című lap klubja is. Terveink között szerepel, hogy különböző szerkesztőségekkel szeretnénk „klubot” létrehozni. Gondolkodunk azon, hogy a társasszórakozás régi formáit is felelevenítjük a Rátkaiban. Rendezvényeinkre a belépés díjtalan. Tagsági díjunk 300 forint évente. Az 1995/96-os évadban több mint 140 előadáson közel 10 ezer néző vett részt. Rátkai Márton mondta: „Hiszek a nevetés és a könny hatalmában, mert az ellensége a rettegésnek és a gyűlöletnek.” Zalka Ilona klubtitkár. ■ilypbsv---------------------------------------------------------------------------------------------------------------Eletet adni egy tárgynak A Budapest Bábszínház működésének legfontosabb feladata: a bábművészet megismertetése a legfiatalabb korosztállyal, a jövő színházlátogató, színházértő közönségével. Az utóbbi évek gyermekszínházi vérveszteségei miatt felelősségünk megnövekedett. A Budapest Bábszínház nagytermében a klasszikus művek korszerű bábszínpadi feldolgozása, a komplex színházra való nevelés a cél, mindezt a társművészetek (képzőművészet és zene) segítségével, neves színházi és filmrendezők bevonásával kívánjuk elérni. A Játszótér elnevezésű stúdiótermünkben olyan műveket játszunk, amelyek a bábjátékos és a közönség intimebb kapcsolatát igénylik, felbontják a hagyományos színházi formát. Az erősen szimbolikus ihletésű, felnőtteknek szóló produkciók helyszíne is a Játszótér. Előadásaink létrehozásakor építeni kívánunk az országos és világsikerei miatt méltán híres nagy múltú jogelődtől örökölt hagyományokra. A tradíciók ápolásának szükségessége mellett, nyomon kell követnünk a világ változásait tükröző új státusokat is. Színházunk az elmúlt két évad során részt vett több országos és határon kívüli fesztiválon, vendégjátékon. Jó néhány előadásunk kritikai- és közönségvisszhangja a megszokottnál is pozitívabb mérleget mutat. A Budapest Bábszínház Akár hiszed, akár nem című produkciója 1995-ben a XIV. Országos Színházi Találkozón nagy sikerrel szerepelt, a zsűri egybehangzó döntése értelmében különdíjban részesült. A Janikovszky Éva történeteire készült játékot Lengyel Pál alkalmazta bábszínpadra és az előadást is ő rendezte. Az idei, Szabadkán megtartott nemzetközi gyermekfesztiválon A Varázsfuvola című marionett játékunk a legjobb előadás (rendező: Meczner János) és a legjobb képzőművészeti munka díját nyerte el (tervező: Koós István). Az UNIMA (a bábjátékosok világszövetsége) Budapesten rendezte meg június 23. és 30. között 17. kongresszusát és a világfesztivált. Egy hétre a fővárosnak lett az otthona a világ minden táján működő bábművészeknek. A konferencia a mai művészet esztétikájával, a különböző kultúrák egymásra hatásával foglalkozott; nemcsak az elmúlt évek mérlegét vonta meg, de megszabta a következő évezred kezdetéig a még végrehajtandó tennivalók körét is. A fesztiválon a műfaj legjelesebb képviselőnek 150 előadását Budapest különböző színházaiban láthatták a szakemberek és az érdeklődők. A nagyszabású rendezvény részeként utcaszínházi produkciók, kiállítások és bábfilmek színesítették a programot. BUDAPEST NYÁRI OPERA- ÉS BALETTFESZTIVÁL 1996. augusztus 8-17. Helyszín: MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ 1061 Budapest, Andrássy út 22. Az előadások kezdete: 19 óra Augusztus 8. — Donizetti: Lammermoori Lucia Augusztus 9. — Operagála Verdi és Puccini: operarészletek Augusztus 10. — Verdi: Otelló Augusztus 13. —Verdi: Otelló Augusztus 14. — Operagála Verdi és Puccini: operarészletek Augusztus 15. — Donizetti: Lammermoori Lucia Augusztus 16. — Balettgála a bécsi Staatsoper balettművészeinek fellépésével Augusztus 17. — Balettgála a bécsi Staatsoper balettművészeinek fellépésével A rendezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják Jegyárak: 1260—3540 Ft A fesztivál egész idejére páholyok bérelhetők reklámszolgáltatás ellenében " Jegyek kaphatók: V. I. P. Arts Management: H-1054 Budapest, Báthory u. 22. Telefon: (36-1) 302-4388, (36-1) 302-4389, fax: (36-1) 111-9291.' Operaház szervezési osztálya: 132-7914,111-9017 Operaház pénztára (az előadások napján): 153-0170 fő Szállodák portáján és a szokásos jegyárusító helyeken tv* Sztárvendégek: Moises Parker * Pier Giorgio Morandi Áj lap Margareta Vakulina Oleg Kulko * Bécsi Opera Balettegyüttese At"'