Esti Hírlap, 1996. szeptember (41. évfolyam, 177-197. szám)
1996-09-17 / 188. szám
r _ Arch ■•r''j VI ‡ 0 Vj bff O P* w | i 4 I ¥ v ij ¥ 51I «l A nyomulás profijai Az újságírókról szeretnek filmeket csinálni Hollywoodban, hisz a közönség mindig kíváncsi arra, hogy mi van a szerkesztőségekben, hogyan leplezik le a hazugságot a bátor riporterek. Mert természetesen csak az ilyen riporterekről érdemes filmet csinálni. Ám most a Hírek szerelmesei kicsit mást mutat meg. A riporter itt is bátor, de nem az igazság keresése, hanem a saját karrierje érdekében. Milan Kundera a nemrég megjelent Lassúság című regényében „táncosnak” nevezi ezt a fajtát, aki „nem ilyen vagy olyan társadalmi rendet akar ráerőltetnél a világra, hanem a színpadot akarja elfoglalni, hogy az énjét ragyogtassa. A színpad elfoglalásához azonban előbble kell taszigálnia a többieket.” Jon Avnet filmjének főhősnője is ilyen (Michelle Pfeiffer), egy nem különösebben értelmes szőke libácska, aki elhatározza, hogy tévésztár lesz. Efféle bátor, szőke hölgyekkel primlon mial a világon találkozhatunk a tévéstúdiókban. De maradjunk most Amerikánál. Mit tehet egy nem különösebben tehetséges kezdő riporternő, ha helyzetbe akar kerülni? Meghódít magának egy biztos pártfogót, aki tolja őt fölfelé a ranglétrán, így van ez mindenütt. És hát erről szól a Hírek szerelmesei is, hiába kreálnak végül ebből a bizonyos pártfogó és pártfogólt közötti kapcsolatból hollywoodi módra halhatatlan szerelmet. Bármennyire is szeretnék — én is, meg az alkotók is — , mégsem tudok együttérezni a bátor főhősnővel, mert nem az érvényesülő tehetséget látom benne, hanem a nyomulás fékezhetetlen profiját. Kicsit féltem tőle az újságírást. De egy kicsit ettől a filmtől is, mely valódi hőst akar csinálni a „táncosokból”. A pártfogót (később férjet) alakító Robert Redford is jobban tetszett nekem, amikor még igazi újságírót és igazi hőst játszott Az elnök embereiben il, •Y »xv ^ Y •i-A Robert Redford, a nyomulós libácska nagy pártfogó, és Michelle Pfeiffer. GRYLLUS DORKA VÉGTELEN SZABADSÁGA X03 Sokan óvták Lili szerepétől Gryllus Dorka neve az Érzékek iskolája című film óta már ismerősen cseng a fiatalok körében, annak ellenére, hogy az ifjú hölgy még csak harmadéves főiskolás. A nevezetes filmet, mely Esterházy Péter Tizenhét hattyúk című regényéből készült Sólyom András rendezésében, szeptember 26-ától fogják vetíteni a mozikban. A bemutató előtt kértünk interjút a fiatal színinövendéktől, aki Csokonai Lilit játssza az Érzékek iskolájában. — A Gryllus név elég ismert a magyar művészeti életben. Eleve elrendelt volt, hogy te is művészeti pályára lépsz? — Édesapám a Kaláka együttes tagja, édesanyám pedig rendező a Rádióban. Nem nagyon lelkendeztek, hogy színésznő akarok lenni, de én egyszer csak eléjük álltam, és azt mondtam, hogy na, akkor most eljött az idő... Aztán két évig jártam a Nemzeti Színház stúdiójába, s utána felvételiztem a színművészetire, ahol most vagyok harmadéves Benedek Miklós osztályában. — Mit szólt a főiskola és mit szóltak az osztálytársaid, amikor elvállaltad a főszerepet az Érzékek iskolájában? — A főiskoláról nem szoktak kiadni második év végéig senkit. Ez a forgatás persze nyáron volt, de akkor sem szoktak. A társaim, főleg a lányok nagyon rendesen viselkedtek, segítettek meggyőzni Benedek tanár urat, hogy elengedjen. Végül is beleegyezett, hiszen ő is tudta, hogy ez nagyon nagy lehetőség számomra. Aközül rajtam az egyik újságban kellett választani, hogy nyáron ülök a Balaton-parton és nem csinálok semmit, vagy forgatom ezt a filmet. — A Filmszemle alatt azt mondtad, hogy kicsit félsz a bemutatótól. — Most is félek tőle, hiszen akkor csak a szakma látta, de most a nagyközönség elé is kikerül. — És a szakma mit mondott? — Rosszat is, jót is, vegyesen. Van tíz ember körülbelül, akiknek a véleménye nagyon fontos nekem, őket mindig meg fogom kérdezni. — Kik ezek? — Nem mondom meg, ez az én titkom. — Édesapád köztük van? — Hát..., ő nagyon szeret engem, és azt szeretné, hogy boldog legyek, drukkol nekem... Fontos, amit mond, de ő mindig sokkal pozitívabban fogja megítélni, amit csinálok, mint mások. — Sokan óvtak ettől a szereptől, például a vetkőzések miatt? — Persze. Nagyon nagy dilemma volt. Épp most élegy kritikát a filmről, ahol azt írták, hogy korai még ez a vetkőzés. — És te mit gondolsz erről? — Én most már nem fogok azon tépelődni, hogy ez rossz vagy jó. Örültem, hogy ezt a szerepet eljátszhattam. Nagyon élveztem a forgatást, fantasztikus embereket ismertem meg. Nem bántam meg, hogy elvállaltam Lili szerepét. — Te milyennek láttad magad a filmben? — Az a baj, hogy az ember nem tudja objektíven nézni önmagát. Én például utálom nézni magam. Idegesít, nem tetszik. Voltak persze olyan képek Máthé Tibor felvételei között, amelyekre azt mondtam, hogy ilyen jó kép még nem készült rólam, de színészileg ezt így nem lehet megítélni. — Mit tanultál ettől a lánytól, egyáltalán szereted őt? — Igen, nagyon bírom. Ő úgy éli meg a szerelmet, hogy odacsap mindent, és azt mondja, hogy én ezt az embert akarom, és kész. De ebbe bele lehet halni, és ő is belehal, ha nem is fizikailag, de lelkileg. Esterházy Pétert egyszer megkértem a forgatáson, hogy mondjon valamit Liliről. Ő azt válaszolta, hogy Lili szabad, végtelenül szabad. Ez nagyon sokat segített. — De manapság nem szokás ilyen vadul megélni a szerelmet. — Nem. — Megváltozott az életed ettől a filmtől? — Olyan szempontból igen, hogy akadt egy-két munkám, hívtak forgatni, de amúgy nem történt nagy változás. — Hová hívtak forgatni? — Nyáron Sopsits Árpád Légyfogójában és Koltay Gábor Honfoglalás című filmjében játszottam. — És őrzel még valamit Liliből? — A film után egy kicsit még élt bennem, többször gondoltam arra, hogy ő vajon mit szólna egyes cselekedeteimhez, de most már visszazökkentem a saját világomba. -^|Csordás Lajos A rendező, Sólyom András felvétele Gryllus Dorkáról VÁSÁRY ÉS A CIMBORA ZENEKAR XII . Mikulás-koncert és új CD Öt esztendővel ezelőtt az egyik, Balatonalmádiban rendezett nemzetközi Cimbora-vakáció alatt a jelen lévő fiatal muzsikusokból létrejött egy alkalmi együttes, a Cimbora Zenekar. A nyári koncertezést két éve ősszel váltotta fel a rendszeres munka, amikor is az A -L együttes élére sikerült meg, nyerni Vásáry Tamást, az 7 F MRTV Szimfonikus Zenekar Jarának fő-zeneigazgatóját. A X? Megalakult a MRTV Ifjúsági v ''S Zenekara, s a fiatal muzsilkusok azóta a Tavaszi Feszeszztivál mellett már számos hazai és külföldi vendégszereplésen vehettek részt, gyakran láthatják őket a televíziónézők, és sokszor szerepelnek rendhagyó produkciókban is. Idei évadjuk is különleges koncerttel indul, hiszen szeptember 23- án az együttessel az American Piano Quartett lép a hangversenydobogóra, s világpremierként mutatják be az orosz zeneszerző, Peskanov két zongorára, nyolc kézre és zenekarra írt művét. A zeneakadémiai esten Kaposi Gergely dirigálja az együttest. Ő a karmestere a zenekar őszi turnéjának is, amelynek során három alföldi városban, Csongrádon, Békéscsabán és Kiskunfélegyházán adnak hangversenyt, majd a Vajdaságban is fellépnek, Zentán és Szabadkán mutatkoznak be a közönségnek. Ezekkel a koncertekkel a CD-felvételükre készülnek, hiszen novemberben Vásáry Tamás vezényletével elkészítik első lemezüket, amelyen Delibes-, Fouré-, Mozart- és Schubert-művek szerepelnek. Finnországból decemberben maga a Mikulás érkezik hozzánk, s tiszteletére az együttes a Néprajzi Múzeum aulájában ad hangversenyt. Egy hétre rá a Budapest Kongresszusi Központban az egész napos gyermekprogramban vesznek részt, amit a televízió felvesz, s természetesen ebben az évben is rendeznek karácsonyi koncertet. Az Operaházban 22-én Tokody Ilonával lépnek fel, az est első részében pedig Vásáry Tamás Érdi Tamással játszik négykezest. A következő esztendő is izgalmasan kezdődik, hiszen a tervek szerint a kiváló orosz brácsaművésszel, Jurij Basmettel adnak koncertet a Tavaszi Fesztiválon. A fellépések sorában a Budapesti Búcsú is szerepel, emellett terveznek egy közös hangversenyt Rost Andreával, s egy erdélyi körúton is részt vesznek majd. Sőt ha minden az elképzelések szerint alakul, jövő nyáron a Cimbora-táborban, az együttes betanul egy teljes operát, vagy a Rigolettót vagy a Varázsfuvolát, s ezt a produkciót fiatal művészekkel a Szegedi Szabadtéri Játékokon is előadnák, sőt lehet, hogy a későbbiekben a darab az Operaház repertoárjára is felkerül. R. Zs. Zárkózott Leonardo, bohém Caravaggio A Szaturnusz a melankolikusok bolygója. A reneszánsz korában alakult ki az a nézet, mely szerint a művész igazi szaturnuszi alkat: szemlélődő, tűnődő, elmélkedésre hajló, magányos és kreatív. Az évszázadok során számos (vagy inkább számtalan) nem épp hízelgő jelzőt kaptak a művészek. Egocentrikus, szeszélyes, neurotikus, fegyelmezetlen, megbízhatatlan, tékozló, kicsapongó, munkamániás embereknek tartották őket, akiket csak a festmény, a szobor, az épület érdekel, amin dolgoznak. Mások, mint a „normális” emberek, mondták. Rudolf és Margot Wittkower A Szaturnusz jegyében című, az Osiris Kiadónál megjelent könyvében annak jár utá-na, miben gyökerezik ez a hiedelem. Korabeli dokumentumokból, szerződésekből, jegyzőkönyvekből, l’ÉSi naplókból, levelekből, önéletrajzi írásokból izgalmas, sokszínű kép rajzolódik ki a művész személyiségének változásairól — az ókortól a francia forradalomig. A szerzők elemzik művész és mecénás kapcsolatát, alkotó és alkotás viszonyát, személyiség, jellem és mű hármasát. Megtudhatjuk, hogyan igazodtak el festők, szobrászok és építészek a szerelem és a törvény útvesztőiben. Szó esik különc és finom modorú, elfeledett és híres mesterekről: Michelangelo „lelki bánatáról és rosszkedvéről”, a zárkózott Leonardóról, a bohém Caravaggióról. Fösvény, tékozló, koldusszegény és dúsgazdag, zseniális és őrült, vidám és melankolikus, öngyilkosságba menekülő alkotókat ismerhet meg jobban művészettörténész és művészet)kedvelő. Sajó Yvette /\~L *r $M*kWWc __________________________________CaNa^ kL _____________________•__________^_______iW0^ 1996. szeptember 17., kedd ^________________________KULTÚRA • SZÓRAKOZÁS ___________________tstittda* k A humor inflációs korsza--xjkát éljük, így kényszerűségből ma leszállítottuk komikai igényeinket. Galla Miklós és Dózsa Gergely tegnap esti műsora a TV1-en kielégítő volt, mert legalább nyomokban emlékeztetett arra, amit a műfajtól elvárunk. Mai angol szerzők jelenetecskéit, villámtréfáit élvezhettük magyaros ízekkel) fűszerezve. A szerzők a mindennapi élet kínos pillanatait ábrázolják, például: a vendég- tallói pincér utálatos, a popsztár X s hülye, az irodalomrajongó X. nem tud olvasni, sőt enyhén gyengeelméjű. Ilyen és ehhez hasonló épületes jelenségeken szórakozhattunk. Valószínűleg nem a humoristákban van vogt a hiba, hanem bennünk. Olyan gépiesen és unalmasan élünk, hogy semmiképp sem tudunk megfelelő alapanyagot szolgáltatni a nevettetőknek. A komikum leleplező erejű lehet, amikor a pompázatos felszíne mögött felfedezi lelki rugói- matlanságunk szomorú jeleit. Ennek legegyszerűbb képlete a helyzetkomikum, azaz a hasraesés, a pofozkodás, az ugra- etás, a tortadobálás. Ilyet is lát-athattunk, az élő céltáblája ezúttal a tudományos körülmérnyeskedés volt. Tehát nem Ab magán a helyzetkomikumon kellett derülnünk, hanem a A- fontoskodó magyarázaton. Megtettük, de sajnos semmivelfelszabadult örömet nem érezhetünk. Pedig az elméletírók ezt mi is előírják azoknak, akik a ko-mikum befogadására vállal- xvakoznak. Szekrényesy Zatfvr/V Zv~" XAAX rOU % Minden vagy semmi -d Ha létezik igazi kortárs magyar festészet, az október harmincadikáig az új Galamb utcai Cávid Galériában megtekinthető. A kiállító El Kazovszkij, aki az Art-mozihálózat viszonyag újdonsült és nehéz helyzetű mozijának, a Cirko-Gejzírnek a belsejét tervezte és kivitelezte. Installációi bálványállat-figurákkal, szürke, piros, fekete színekkel ejtik ámulatba a filmrajongókat. A családias klubmoziba persze nem fértek be többméteres szobrok, a mostani kiállítás színhelye azonban erre éppen alkalmas: nem lakásszerű galériáról van szó, hanem nagy terekről és felületekről, amelyekben a színek és a formák kibontakozhatnak. A festőnőt új tárlatának nyitónapján kiállítása „keletkezéséről” faggatuk. — Szeretem ezt a galériát, s örülök, hogy ők kértek fel munkáim bemutatására. A fehérmárvány-padló megmaradt, a falak fehérek, nagyok, a helynek mégis kicsit ipari jellege van. Nem olyan lakályos, leginkább ez tetszik benne. Emeletes csendéletek címmel készítettem ide egy sorozatot, válogatásom is ebből a címből indult Purgatórium XXXVII. ki. Gyakran használom ezt a címet: ez talapzatot, kiemeltséget jelent, egymásra rakott tereket. A munkát augusztusban kezdtem el, először elméletileg építettem fel a rendszert, s ez nem képi forma, olyasmi, ami engem éppen érdekel, valójában a /-n , dolgokhoz való viszonyaim felr rögzítése. ^ — Úgy tudom, installációi ú °V Berlinből érkeztek. — Igen, ott egymásba ka- C Ty paszkodva, sűrítve állítottuk . r ki őket, ötöt-hatot együtt. Itt viszont sorban követik egy----C X mást, mint egy terített asz-iV c talon. Az installáció nekemj%. ^ olyan, mint egy villanyvasút, ^ mint egy játék, sokfélekép- T pen fel lehet építeni. ^ — Honnan jön ez a színvilág? t ä — Minden más mellett, azt hiszem, a szín a legke- vésbé tudatos, az állapot, az ' ' alkat lenyomata. Ez az, ami a leginkább impulzív, hul- ' ’ lámzó: a színek visszatérnek , és eltűnnek. Vj” — Hogyan érinti a piac, a jÉ W* képeladás kérdése? X? ^ — Szívesen adok el múzegramnak és gyűjtőnek, bár maga a folyamat egy picit irritáló: hogy pénzre kell y fordítani az alkotást, egy- ^J / szerűen kínos. Megállapo- ^ ' dás, kompromisszum kérdé- ^ b se, mi mennyibe kerül, ezt J • X persze mindig újra ki kell Íó L találni, de valójában egy ! A műalkotásnak nincs ára: X vagy minden, vagy semmi. yA Féj /yt A színészdoki nassol — Verebély ma nem rendel!!! — jelenti ki harsogó baritonján a Vidám Színpad portása... Ugyanis váratlanul toppantam be a színházba, gondoltam, csinálok egy beszélgetést Verebély Ivánnal, a népszerű komikussal, akiről tudni, hogy félti egészségét, s olykor rászoruló barátait is kisegíti orvosságokkal, s ha kell, lázat mér, pulzust hallgat, szóval általános „orvos”... Szerencsém volt... — a doki ott ült kedvenc gyógyszerei között, miközben Lórán Lenke nyújtotta rá éles nyelvét, hosszú ááát mondván. — Kérem a következőt! — nézett máris rám. — Már megint beteg vagy? Megkínálhatlak egy friss Algopirinnel? . nnnek a — negyven év szinpaai Rajz, szöveg: ivanus imszio -------------------------------------------------------------------------- ^VOvÁ ^ nV G—*. I j/Crrt ^ 0 — Oh, nem, köszönöm. Ezúttal privátként kereslek, vagyis megkérdezném, milyen alakításodnak örvendhetünk legközelebb „másodállásodban”, a színházban. — Betegeimhez szóló tanácsaim mellett olykor-olykor játszom is... — Negyven év színpadi működésed után mit tudsz még felmutatni? — Három gyönyörű gyermekem van... Napjaim felét velük töltöm el... De azért a színházra is van időm, mostanában egy fergeteges vígjátékban játszom, címe: Család ellen nincs orvosság. Hol is játszódhatna a sztori, ha nem egy kórházban, tolószékben? Partnereim: Gálvölgyi János, Csala Zsuzsi, Straub Dezső... — A nyáron külföldön szerepeltem Kása Andrissal, séta közben kiszúrtam egy ötemeletes csarnokot. Felnézünk az épületre, melynek minden emelete gyógyszerekkel van megtöltve. Andris megszólal: — Ha felmennénk, mekkorát tudnál te itt nassolni... Rajz, szöveg: Kallus László ------------------------------------------------V ( IC) 101 Víg évad A Tolsztoj-regény nyomán készült Háború és béke című színjáték bemutatójával indul az idei vígszínházi évad. Ezt követi a Pesti Színházban a Dandin György. A Házi Színpadon Spiró György Dobardan című tragédiájának bemutatójára készülnek. Ez a néhány éve született mű a délszláv háború menekültjeinek a sorsával foglalkozik. Az idei műsorterben szerepel még Labiche Florentin kalap című komédiája, Hasek Svejkje, Spiró György színpadi változatában, Anouilh Colombe című játéka. Különleges művészi vállalkozásnak ígérkezik a Faust bemutatása a Házi Színapadon. Maria Callas életéről szól a Mesterkurzus, melyet Kútvölgyi Erzsébet főszereplésével visznek színre. Továbbra is nagy hangsúly esik a kortárs dráma bemutatására. Megismerkedhetünk egy fiatal ír szerző, Martin McDonaghis darabjával, a kanadai Michel Tremblay tizennégy női szereplőt felvonultató művével. A Budapesti Kamaraszínházzal közös produkcióban viszik színre Korognai Károly színjátékát. Kornis Mihály pedig, aki az idei évadtól irodalmi tanácsadóként a színházhoz szerződött, új darabot ír. A téma Kádár János lesz, a premier február vége felé várható. A Házi Színpadon a tavalyi évadban nagy sikert aratott a Trisztán és Izolda, illetve a Baal, ezeket az előadásokat most átviszik a Pesti Színházba, a bemutatók október 6-án, illetve október 27-én lesznek. A Vígszínház előadásait évadonként mintegy három-négyszázezer néző látogatja. A felmérések szerint a fiatalok is nagyon szeretik ezt a nagy hagyományú társulatot, mely most kezdi 101. évadját. Sz. J.