Esti Kurir, 1924. szeptember (2. évfolyam, 182-204. szám)
1924-09-02 / 182. szám
1924. szeptember 3., szerda. 1924. szeptember 3., szerda. Húsz millió ember néz szembe hozzávetőleges számítás szerint Oroszországban az éhhalállal. Már hivatalos jelentések is elismerik, hogy az orosz birodalom egyes részeit „az éhség fenyegeti“, a hivatalos jelentés a fenyegetett területet öt millió deszjatinra és lakosságát két millió emberre teszi. De ezek a számok természetesen hazudnak, Oroszországból érkező jelentések és levelek arról adnak számot, hogy az ország a legnagyobb katasztrófák egyike előtt áll, amelyek szomorú történeteiben valaha is érték. Borzalmasságukban hihetetlennek hangzó hírek érkeznek a szovjetköztársaságból. A fenyegetett vidékeken százezerszámra hagyják el parasztok falujukat és tanyájukat és nekiindulnak, kenyeret keresve, az ismeretlen és szinte reménytelen steppéknek.Hosszú vonulásukat szomorú jelek mutatják: elhullott állatok rothadó hullája és fehérlő csontja. A menthetőnek látszó ingóságok egy darabig ott vándorolnak a családfő, asszony és meglettebb gyermekek hátán, azután a fáradtság mind mélyebbre görnyeszti a vállakat, mind mélyebbre vág a sajgó húsba a vékony kötél és a kétségbeesés szürke alkonyt óráiban elkeseredett mozdulattal hajítják az úttalan út szélére a fazekat, párnát, ruhaneműt. És itt-ott félreül a menetből valaki, csendesen, vergődve kínjában, vagy kiáltozva és sikongva a fájdalomtól és elátkoz mindent és vivődik, napokig a ragályos betegséggel. Gyöngék, fáradtak és lerongyolódottak, kiaszottak és vértelenek és a ragály szörnyű hulláma elönti őket tizével, százával és ezrével és nincs segítség. Ott maradnak, szélről, temetetlenül, ha csak nincs a hosszú, végeláthatatlan sorban még annyi megmaradt erő három-négy osztályosukban, hogy feltámadjon bennük az emberiség. Százezrével bandukolnak céltalanul tévelygő szemmel és céltalanul tévelygő lábbal és mint a vonuló sáskahad, mindenéletet, füvet, gyökeret és hullott falevelet fölesznek. Borzalmas hírek kelnek szárnyra kannibáli kielégítéséről az éhségnek, betegség, halálos fáradtság és a bestiális éhség versenyt pusztítják a szomorú had halálosan szánalmas katonáit. És még ezzel sem érkeztek el a kétségbeesett cselekvés határáig, mert akik erősek és izmosak és akiken betegség, kimerültség és éhség nem tud olyan hamar erőt venni, hogy ellenállás nélkül döntené őket a halál országútjának árkába, azok összeállnak, rablóbandákká verődnek. Botokkal, husángokkal, kövekkel és valami megmaradt fegyverekkel megtámadják az útba eső falvakat és az utolsó szem ennivalóig kirabolnak mindent. Mint a fekete rémület jár előtte a fosztogató tábornak a hír és a falvak lakói megpróbálnak minden erejükkel védekezni. Kancsuka, cséphadaró, öreg vagy eldugott fegyver, kézigránát és itt-ott egy géppuska is támad a kétségbeesett és szánalmas hordára és élethalál-harcot vívnak: az egyik tábor, amely élete árán is ennivalót akar szerezni és a másik, amely élete árán is meg akarja védelmezni a szegény család betevő falatját. Ahol sikerül az ostrom, ott a falu lakossággá maga is kezébe veszi a vándorbotot és beáll a gyilkos sorba. A szovjet kormány megpróbál segíteni, ahogy tud. Egyelőre csak ígéretekkel. Felhívásokban közli a lakossággal, hogy a fenyegetett vidékeknek nincs okuk katasztrófától tartani, mert az államnak nagy gabonakészletek állnak rendelkezésére, amelyet szét fog osztani, azonkívül húsz millió rubelt bocsát a pénzügyi népbiztosság az éhezők rendelkezésére, hogy ezzel csillapítsa az imminens veszedelmet. Azonfelül kötelezni akarják a jobbtermésű vidékeket, hogy termésük egy részét szintén a nélkülözőknek bocsássák rendelkezésükre, míg az éhségsújtotta vidékek lakosságának adóját el akarják engedni. Az igéinek természetesen csak íge retek egyelőre és végrehajtásukat az éhezők nem tudják bevárni. A húszmillió rubel lassan indul útjára, az éhség pedig fölperzselte a tűzhelyeket, ellepte, elöntötte a falvakat és tanyákat, százezernyi orosz parasztok indulnak neki a reménytelen steppéknek . . . Holnap kezdik meg a törvényszéki orvosszakértők Eskütt elmeállapotának megfigyelését Az óvadékot apja birtokára kebelezték be • Eskütt találkozása Minich professzorral A büntetőtörvényszéken Töreky Géza dr. kúriai bíró tanácsa tegnap döntött Eskütt Lajos ama kérelme tárgyában, hogy adják vissza neki tizenöt millió koronás óvadékát, ezzel szemben ezt az összeget, mint óvadékot kebelezzék be apja birtokára. A bíróság teljesítette Esküit kérését és az összeg telekkönyvi bekebelezése után visszaadni rendelte a letett tizenöt millió korona óvadékot. Esküit Lajos különben tárgyalása óta minden délelőtt ott van a törvényszéken és nagy érdeklődés veszi körül. Védekezik az ellene megjelent, — szerinte — sugalmazott támadások ellen és tagadja, hogy ő a minap nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszterrel személyesen akart volna beszélni. — Mindössze az történt — úgymond, — hogy a védő fönt járt az igazságügyminisztériumban s amíg én lent várakoztam rá, az újságírók azt hitték, hogy én Nagyatádira lesek, aki ekkor szintén a minisztériumban tartózkodott. Ma délelőtt szintén ott volt a folyosón, amikor arra jött Minich Károly dr. egyetemi tanár, törvényszéki orvosszakértő, akitől Eskütt megkérdezte, hogy mikor kezdik meg vele az orvosi vizsgálatot. * — Jó, hogy itt látom magát — mondotta Minich dr. — A vizsgálatot holnap kezdjük meg, tehát 11 órakor jelenjen meg szobámban. — Ott leszek — mondotta Eskütt. Értesülésünk szerint az orvosi vizsgálat két hétig fog tartani s ezután az orvosszakértők az iratokkal együtt beterjesztik véleményes jelentésüket a Tóreft-tanácsnak. Nagyatádi Szabó István Eskütt Lajos „A véres Csorba—Mattyasovszky-párbajjal a tisztikar figyelmen kívül hagyta Nagy Pál tábornok parancsát”4 Bács Vilmos a párbaj lovagias következményeiről Több tekintetben szenzációs az a súlyos kimenetelű kardpárbaj, amelyet tegnap délután vívott a Ludovika Akadémia vívótermében Mattyasovszky László alezredes Csorba Erásmél miniszteri osztálytanácsossal. A felek Nagy Pál gyalogsági tábornok, a honvédség főparancsnokának ismeretes parancsa miatt kerültek szembe egymással. Mattyasovszky alezredes Schweitzer Rezső őrnaggyal megbízottja volt Csicsery-Ziónay István vezérkari alezredesnek Csorba Emánuellel támadt lovagias ügyében és mert Csorba egyik megbízottjaként Rácz Vilmos dr.-t nevezte meg. Mattyasovszky és Schweitzer Nagy Pál tábornok ismeretes parancsára hivatkozva, egyoldalú jegyzőkönyvvel intézték el az ügyet. Ez lett a 141-ik ilyen elintézetlen ügy. Csorba Emánuel azonban hírlapi nyilatkozatban kifogásolta ezt az elintézést, mire most már a megbízottak, Mattyasovszky alezredes és Schweitzer őrnagy provokálták őt. így került össze Csorba Emánuel Mattyasovszky alezredessel. Noha Csorba Emánuel ezúttal egyik segédéül Kiár Zoltán dr. főorvost nevezte meg, aki szintén szerepelt már az egyoldalúan elintézett ügyekben, Mattyasovszky alezredes segédei őt most már nem kifogásolták és súlyos feltételű párviadalt ajánlottak. A jegyzőkönyveket, bár erre szigorú parancsa van a tisztikarnak, nem terjesztették fel a honvédfőparancsnoksághoz. A párbaj lezajlott, nehéz lovassági kardokkal, bandázs nélkül, végkimerülésig és Mattyasovszky alezredes az első összecsapásnál homlokán 11 centiméter hosszú, a csonthártyáig hatoló és a halánték ütőerét átmetsző vágást kapott, mely az orrsövényt is keresztülvágta. Az alezredest rendkívül súlyos sebével betegszállító kocsin kellett a helyőrségi kórházba szállítani. Állapota válságos. A Csorba— Mattyasovszky párbajról Rácz Vilmos dr. a következőket mondotta az Esti Kurír munkatársának: — A 46. §. előírja, hogy a párbaj jegyzőkönyvet a főparancsnokhoz dön 7. oldal. tésre kell fölterjeszteni, ez azonban ez ügyben nem történt meg. Ebből én arra következtetek, hogy most már a tisztikar tagjai is látják, hogy Nagy Pál, akinek egy csomó elintézetlen ügye van és aki az őt ért sértésekért elégtételt nem kért, nem lehet kompetens lovagias ügyekben való döntésre. — Ezt a véleményemet alátámasztja az is, hogy a tisztek Kiár Zoltánt segédnek elfogadták, aki pedig Nagy Pál álláspontja szerint ugyanazt a sértést követte el, mint én és aki ellen épp úgy, mint ellenem hivatalból üldözendő bűncselekmény miatt folyik eljárás. De nemcsak elfogadták őt segédnek, hanem azzal a ténnyel, hogy a Ludovika Akadémia termében aktív törzstisztek között ő vezette a párbajt, ezzel még külön tiszteletben is részesítették azt az embert, aki pedig Nagy Pált személyileg a nagy nyilvánosság előtt a legsúlyosabban megsértette. Azzal, hogy Csorbától Mattyasovszky nevében elégtételt kértek anélkül, hogy felhozták volna a Csicsery-Rónai alezredessel éppen Mattyasovszky által jegyzőkönyvileg elintézetlennek kijelentett ügyét, magukévá tették a mi (Csorba volt segédeinek) álláspontját, hogy nem Csorbának, hanem az ő ellenfelének, Rónai ezredesnek az ügye tekintendő elintézetlennek. Díszmagyar és fehér mellény A parlamenti ellenzék képviselői tegnap délelőtt megjelentek az ország házában, hogy átadják a házelnöknek a nemzetgyűlés összehívását kérő ívet. Néhány percig várakozniok kellett az elnökség tanácskozótermében és érdeklődve nézegették a volt házelnökök galériáját. Húsz hatalmas — inkább a méreteiben, mint művészi értékében hatalmas — festmény, húsz házelnök, valamennyi komoly és méltósággal teljes, valamennyi diszmagyarban. Az unalmasan sorakozó színfoltokból előnyösen válik ki Tisza István gróf markáns arcéle — Benczúr Gyula munkája —, de talán a legfeltűnőbb Karlovszky Rakovszky Istvánja, aki úgy ül ott hátraszegett nyakkal, mint Arany János sorainak — mint komor bikának ... — ambiciózus illusztrációja. Ő a huszadik a sorban. És a huszonegyedik, az utolsó — Caal Gaszton, aki Glatz Oszkár ecsetje alól kikerülve, csak a napokban érkezett meg az elnöki tanácskozóterem zöldtapétás falára. A nemzetgyűlés második elnöke ezzel a lépésével alaposan megtréfálta húsz derék és méltóságos elődjét, akik kivétel nélkül díszmagyarban feszítenek a falon, komolyan, tekintélyesen, szinte megközelíthetetlenül, míg a zsakettben és — borzasztó! — fehér mellényben áll elénk, evikkeres arcán fanyar mosollyal és a kezében dárdányi — ceruzával. A parlamenti tisztviselők, akiknek a tüdeje nem bírja még el a demokratikus szelek levegőjét, eleinte át sem akarták venni ezt a , minden tradíciót megcsúfoló képet*", viszsza is küldték és megkérték Glatz Oszkárt, legalább annyit tegyen meg, hogy a fehér mellényt fesse be feketére... De a művész nem volt hajlandó utólag beleavatkozni ebbe a toalettkérdésbe, érintetlenül visszaküldte a képet és Oaal Gaszton evikkeres arcán ma talán még fanyarabb a mosoly és még hegyesebben áll ujjai között a ceruza. A demokrata és szociáldemokrata képviselők pedig, akik a nemzetgyűlést jöttek összehivatni, ámulattal adóznak neki, aki feudális nagyúr létére igy ,megcsúfol minden tradíciót..." Milyen idők, milyen idők! (vm.) —- i Magyarország Benzin -Olaj Pilis olajkereskedelmi r.1. legolcsóbb legjobb legtakarékosabb kötésre ciszternában, hordóban vagy kannában díjmentesen tárolva házhoz szállítva vagy kocsiba töltve. Budapest, V., Balaton utca I0. Telefonszám 164—45. Sürgönyeim Föleolaj. c94 J