Esti Kurir, 1924. október (2. évfolyam, 205-230. szám)

1924-10-01 / 205. szám

6- oldal rm A jugoszláviai magyarság és A Nép A Bács megyei Napló -vezércikkben foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a jugoszláviai belügyminiszter megtil­totta, hogy magyar sportolók hat hó­napon át jugoszláv területre beutazási engedélyt kaphassanak. Ehhez a betil­táshoz félhivatalosan azt a magyará­zatot fűzik, hogy egy szegedi és a Bu­dapesten megjelenő A Nép című napi­lap a szegedi vasutas futballcsapatnak suboticai vendégszereplése alkalmából azt írták, hogy az itt járt szegedi fut­ballisták elé virágot és piros-fehér-zöld kokárdákat szórtak a s­uboticai magya­rok, akik meghatottan, zokogva bo­rultak rájuk. „Ha ezekből a tudósítá­sokból — írja a Bácsmegyei Napló — egyetlenegy szó, egyetlenegy betű igaz lenne, vagy ha csak olyan egyetlen je­lenség merült volna fel, amiből a leg­­bizarrabb fantázia, a le­gvérmesebb kép­zelőtehetség, vagy r­faeli színezésre túlozhatta volna a sajtóközleménye­ket, talán érthetőnek hihetne tartani a betiltást és érthetőnek­­a magyar lapok szenzációját. De mindebből semmi nem történt és semmi nem történt olyasmi, amit túlozni, kiszínezni, eseménnyé nagyítani lehetne. Magyarország bel­politikai eseményeiről nincs ítéletünk — folytatja tovább a Bácsmegyei Napló —, de nem egyszer tettük már szóvá azokat a meggondolatlanságo­kat, melyeket a magyarországi közélet felelőtlenjei a magyar kisebbségek ro­vására elkövettek. Sokszor megírtuk már: elég nekünk a magunk baja, ne súlyosítsák azzal, hogy olyan kijelen­téseket tegyenek, olyan szenzációkat koholjanak, melyek talán a trianoni Magyarország tényekkel nem számoló elbusultjaiban felidézik részeg illúziók egy-két pillanatig tartó mámorát, de amelyek azután kemény intézkedések­kel és szigorú tilalmakkal nehezednek rá a magyar kisebbségekre.“ Csak ennyit akartunk elmondani ’A Nép igazmondásáról s arról, hogy milyen véleménnyel vannak a jugo­szláviai testvéreink „A Nép“-ről. OLCSÓN ás­sági iPál8 jSLgi vásárolhat valódi perzsa JlLIU&O ff® magyar, perzsa argama • P­aksmünster szőnyegeket selyemfényű makettátvetőket. Somogyinál Izoba utca 22. fHoHó-utca saroké 6412 Apró holttest a pesti aszfalton Rengeteg ember álldogál a délelőtti órákban a Dob- és a Csengery-utca sarkán a gödrös, épületmaradványos üres telek szélén. Kishivatalnoknők, cselédlányok, munkásasszonyok, pálin­kásbutikok legényvendégei és utca­sarki leányok verődtek itt reggel óta össze és századszor ismétlik el az újonnan érkezőnek: — Igen, igen, itt találták a kisfiú hulláját. ...Az imént vitte el a rend­őr... De a szó a vékonyhangú utcagyere­keké, ezek túlharsogják a felnőtteket, mert ők mindent láttak és hallottak, sápadt és öreges pesti aszfaltgyerme­kek, ez a szenzáció is mindenekelőtt az övék. — Kérem, az úgy volt, — adja elő izgultan egy tízéves leányka, aki anyja réklijében szaladt az utcára — hogy már éjszaka hozták ide azt a hullát. Az anyja hozta ide, de nem volt neki nyughatása otthon, hát itt járkált az utcában fel és alá. Nézte, hogy mikor találják meg. Hát azután reggel lejöt­tek „a gyerekek”” játszani és ketten bele is léptek a hullába. Akkor el­szaladtak a gyerekek rendőrért, az fel­irt mindent... négynapos fiucska volt, de a népek aszondták, hogy már két napja is halott lehet, mert kék foltok voltak rajta. Az anyja „kicsavarta a nyakát”*. — Igen, — ordít közbe egy hétéves fiú — be is vallotta az asszony, hogy már két napja otthon volt neki hol­tan... — Hallgass! — parancsol rá a kis­lány — én mondom! Hát azután a rendőr őrizte a hullát és meglátta, hogy egy asszony mindig csak sétál és akkor megkérdezte az asszonyt, hogy mit csinál itt és akkor az asszony min­dent bevallott. Hogy az ő gyereke volt, meg ő a Vörösmarty­ utcában lakik, de a házszámot meg a nevét olyan halkan mondta, hogy azt csak a rend­őr hallotta, mi nem tudjuk. Az asszony nagyon félt, csak úgy reszketett . . . Nem sírt, de vacogott a foga ... — No, — mondja egy egyenruhás sveszter — hát az olyan, aki nálunk a kórház kapujában fojtja meg a gye­rekét, amikor elbocsátjuk gyerekágy után, mint tegnap is!... — Hiába, — mondja egy tüdővészes munkásasszony, — kérem, drága az élet, azután ezek egymagukban küz­denek ... — Nem hallgat el, asszonyság, szól rá ridegen egy aranyfogú, rövid­hajú, kendőzött nő rózsaszínblúzban, aki most libbent át a kapu alól. —• Kérem, ilyen dolgot mívelni, megfoj­tani a saját gyerekét, ez mégis csak erkölcstelenség. És az utca szegény, kifestett lánya büszkén hordozza körül tekintetét: végre ő is lecsaphat valamire, hogy az­­ erkölcstelenség. (d. zs.) Feledi Pál Ili­ás! motork­erék­páron MSZBOL-OLIJJal megjavítja a pályarekordot és 5001 cm3-es motorkerékpáron erősebb gépe-­t két verve, a svábhegyi verseny győz­tese QELLÁSI VALTER a 350 cm3 III kategória győztese. Minden típus raktáron! Vezérképviseletet: Hungária Automobilgyár Rt Tavaszmező­ utca 6. Tel.: József 72-77. |Mfifiii verseny.1!­­&€€€€«€€€€€€€€€€€€€«# 1 Zsolnay Frigyes § I ftliiuMaiiÉi 1 & -------­­| Győztes $ a 3 literes versenykategóriában. $ I PmMfltifMár | | Győztes | és a 150 cm- es kategóriában. | Magyar Áitalános Gépgyár r.­1. | A Rustro-Daimler- Mág-Puch « Magyarországi eladási központja: jg V«„ Liszt Ferenc-tér 9­­vő Telefon: 5—72. Ál­­tó­sz 10(b ÓN tfS é f I | I IIl 11 1924. október 1., szerda. •Jirur&'Sr­ •L'Cr 99 9 J Autóárverés. 24 HP. 6 személyes modern francia gyártm. dynamó vill. 5 új amerikai gumival, üzemképes. Húszmillió kikiáltási árért késedelmes vevő ter­hére és veszélyére a K. T. 351 § alapján 1024 október hó 1-én szerdán d. e. 11 órakor VII. Damjanich-u. 5 közben jöttömmel el fog árverez-’ tetni. Fényűzési adót, vételi illetéket a vevő fizeti. Dir. IShorer Géza kir. közjegyző. | E |B | || m /. kategória második helyezettje. || | U e tó x T lu­fó k­e­r­e­s fte­d c­ím­i r­t. | I­V. kerület, Dorottya­ utca . szám. $1______________________________________________________________________________________________________ _* Vezérképviselet, 1

Next