Esti Kurir, 1924. november (2. évfolyam, 234-256. szám)
1924-11-05 / 234. szám
Előfizetési díj: egy hóra 40.000 K negyedévre . ,V.... 120.000 K Egyes szám ára: 2000 kor., hétfőn 3000 kor, Jugoszláviában 4 dinár, hétfőn 5 dinár, Ausztriában .... 2500 osztrák korona. Főszerkesztő: RASSAY KÁROLY Szerkesztőség: V., Vilmos császár-út 78.1. ént- Telefon: 157-21, 201-21, 183-44, 122-84. Kiadóhivatal: V. ker., Ferenc József tér 5., Gresham-palota Telefon: 128-57. Végre ! Ami nem sikerült esztendők tapogatódzása, kísérletezése, próbálkozása után, az, úgy lehet, végre mégis tető alá kerül. Az Országos Szabadelvű Klub tegnapi bokréta ünnepélye a reménység zöld lombjával integet felénk. Az alap lerakva, a falak állanak és csak betetőzésre vár már a feladat: az egész szabadelvű polgárság összefogásából megteremteni a szabadelvű eszme és demokratikus gondolat diadalát. Fontosságában és jelentőségében messze túlemelkedik a tegnapi klubalapítás más társadalmi egyesületek születésén. Programot is kapott tegnapi avatásán a klub, de minden programmal egyforma értékű, minden programmal egyformán ékesszóló az a névsor, amely az új klub vezetőit, idignitáriusait foglalja egybe. Díszes és előkelő ez a lista és díszen és előkelőségen túl: csupa olyan férfiúnak nevét mutatja, aki az alkotó munka embere és a szabadelvűségnek föltétlen hive. Hive nem szavakban,, nem frázisokban és nem taktikából, de szívvel és lélekkel elkötelezett katonája a demokratikus gondolatnak, az emberi jogok teljességének és annak az eszmének, amely csak a dolgozó polgárok összefogásában tudja elképzelni a jövő és új Magyarország erőteljes kiépülését, összefogni a divergáló erőket — hangzott el tegnap a szó, amely jelszava és direktívája lehet az új klubnak, Magyarország liberális, polgári klubjának. És mára válaszul, márfel,üti fejét a kétkedés: merre fog, hova fog menni ez az alakulás? Nos, megnyugtathatjuk a kétkedőket és azokat is, akik mindenáron kétkedni szeretnének. Ennek a tömörülésnek csak egy útja lehet és ez az út oly világos, oly egyenes, hogy senki előtt, aki az alkotó szabadelvűség hi- ve,bővebb magyarázásra nem szorul. Ezen a nyílegyenes után fog masírozni Magyarország szabadelvű polgársága; az, amelyet az újonnan alakult klub már eddig is összefogott és az is, amely csak a jövőben fog csatlakozni hozzá. Kanyargó ösvények, amelyek rejtett célok felé vezetnek két oldalt a jobb és baloldali szélsőségek hináros talaján: nem fognak senkit elcsalogatni, nem fognak senkit elcsábítani. A divergáló trók összefogása csak az erők összefogását, jelenti és nem a forradalomés ellenforradalom romantikájában élő túlzókét, akik nem erőt, de erőveszteséget, nem erősödést, de elerőtlenedést jelentenek minden olyan alakulás számára, amely építeni akar és polgári nyugalmat teremteni az ország meghajszolt, idegetépett polgársága számára. Mert azok a divergáló erők, amelyek e klubban összefogtak, csak látszólag és csak mesterséges befolyások nyomán divergálnak. A szabad-’elvűség nüanszproblémái és az érdekképviseleteket egymástól elválasztó határmesgyék eltűnnek, elmosódnak, semmivé válnak abban a pillanatban, mihelyt egy széles mederben folyik össze a sok kis patak, hogy hatalmas, víztömegével, nyugodt, de minden gátat áttörő erejével folyóvá egyesülve lerontsa mesterséges zsilipek akadályát. Szabadelvű frakciók, amelyeket árnyalatok választanak el egymástól és érdekképviseletek, amelyek mind a maguk rétegének boldogulásáért küzdenek, csak rá kell, hogy eszméljenek igaz céljaikra,végső révükre és akkor az egy út magától adódik, mert hiszen a cél közös és különbség csak abban van, hogy honnan nézik és honnan látják. Ami a vezéreknek nem sikerült, amit a vezérektől hiába vártak, azt végre tegnap megtette maga a társadalom, megtette a szabadelvű polgárság. Félrelökött minden odahajított gerendát ,és lebontott minden, harag és személyeskedés téglájából épített kőfalat. Nyílást vágott és a nyilason keresztül elénkvilágít a messzire futó egyenes, céltudatos út. A társadalom koncentrációja a szabadelvűség jegyében: ez van az új épület homlokára írva, messzire világító betűkkel. És mi úgy látjuk, az alap oly jó és oly erős, a falak oly biztosak és oly egységesek, hogy most csak ráeszmélni kellett az új feladatra és az eredmény, a szabadelvű és demokratikus gondolat győzelme, amely betetőzi a falakat és otthont, biztos otthont teremt Magyarország polgárságának, ez az eredmény nem késhet már rövid ideig sem. Ez a biztos remény a mi üdvözletünk az Országos szabadelvű Klub számára. Nagyatádi Szabó István özvegyének nem tetszett a temetési pompa Nem tudott belenyugodni, hogy férje nem egyedül az ő halottja Külön búcsúztatót kért a paptól a család számára . A különvonaton már arról beszéltek a kisgazdák, hogy megbántották nagyatádi * Szabó emlékét Erdőcsokolya, november 4. (Az Esti Kurír kiküldött munkatársától.) Még most sem akarják elhinni. Rokonai és barátai, akik ott lépdeltek a halottaskocsi után, álltak a sírnál könnyes szemmel, fel-feltörő zokogással, meg-megrázták a fejüket. Lehetetlen, hogy meghalt volna. Olyan erős, olyan egészséges, olyan friss volt,, mintha élete teljében lenne. Alig néhány napja és ott állt közöttük: fényes kék szemével átölelte, szeretőn, simogatva a falut, ahol született, amelynek minden köve ismerőse, rokona volt,-ahol nyugodt 'nörömben akarta kipihenni azokat az izgalmakat,fáradalmakat, amelyek az utolsó években osztályrészül jutottak neki. Néhány napja csak boldogan sütkérezett a falu őszi csendjében, ott ült az egyszerű, paraszti ízléssel berendezett nappali szobában, családja körében és mesélt. Tréfás történeteket, jóízűen, mosolyogva. Történeteket a Házból, a pesti életről, a klubokról. Bizalmas tárgyalásokról, fontos politikai eseményekről sohasem mondta el véleményét. Még leányainak, a vejéneksem. Úgy érezte mindig, mintha eskü kötné, hogy ezekről a tárgyalásokról ne mondjon semmit. Mindig megrázkódott, sehogysem tudta megérteni, amikor meghallotta, újságban olvasta, hogy a másik, aki részt vett ezeken a bizalmas tanácskozásokon, elárult belőlük valamit a nyilvánosságnak. Okos, józan és mérsékelt volt. Volt, egy erényes igazi magyar paraszterényt, amely politikai pályafutásában igen nagy szerepet játszott. Hallgatni tudott. Amikor nem volt rá szükség, sohasem nyilatkozott, senkinek sem mondta el véleményét. Amikor a faluban régi barátai, iskoláspajtásai, munkástársai, akikkel együtt dolgozott az erdőn, akikkel együtt vágta téli időben a fákat, akikkel együtt kapált és szántott a mezőn* gyakran megkérdezték tőle egyes háttérben rejlő kérdésekről a véleményét* sohasem mondott semmit. Az Esküttügy, amelynek hire természetesen ide is elvetődön, egy időben izgalomban, lázban tartotta a volt miniszter szülőfaluját. A faluban, érdekes, megoszlottak a vélemények. Voltak, akik esküdni mertek, hogy teljesen ártatlan, egy szó sem igaz azokból a rágalmakból, amelyeket feléje szórtak. Voltak azonban, akik kételkedtek benne.?,s egészen különös ez: a faluban, ahol mindenkit ismert, ahol mindenki gyermekkora óta apró szokásaiban ismerte a vezért, voltak, akik elhitték a vádakat! I v ' • .. • 1 ' ■ • \ • * , RAVASZ LÁSZLÓ református püspök Nagyatádi Szabó István koporsójánál gyászbeszédet mond Erdőcsokonyán. Ara 2000 korona.. ■n Nagyatádi türelmetlenül várta az Eskütt-per tárgyalását Nagyatádi Szabó István csak a családjának beszélt az Eskütt-ügyről — Azt szeretném már — mondotta —, hogy a bíróság elé kerüljek. Tisztázni szeretném maga. Évek óta egyre gyűrűzik körém a vád, hogy anyagi haszonért eladtam a becsületem. Hát, ez nem igaz. Bizonyítani akarok. Bizonyítékokat fogok felmutatni, hogy mennyire alaptalanok, fondorlatosak ezek a vádak. Azok eszelték ki, akik el akarták gáncsolni terveimet. Pedig ezt nem fogják tudni elérni. Amíg én élek, nem. Meglesz a földreform, mert meg kell, hogy legyen. Ház és föld kell a népnek és én minden erőmmel azon leszek, hogy itt a faluban és az ország minden falujában ház és föld jusson a földnélkülieknek. Amikor szóba hozták a faluban, hogy az Eskütt-per nyári tárgyalásán nem engedték Nagyatádit nyilatkozni, Szabó István, aki akkor lent tartózkod