Esti Kurir, 1924. november (2. évfolyam, 234-256. szám)

1924-11-05 / 234. szám

Előfizetési díj: egy hóra 40.000 K negyedévre . ,V.... 120.000 K Egyes szám ára: 2000 kor., hétfőn 3000 kor, Jugoszláviában 4 dinár, hétfőn 5 dinár, Ausztriában .... 2500 osztrák korona. Főszerkesztő: RASSAY KÁROLY Szerkesztőség: V., Vilmos császár-út 78.1. ént- Telefon: 157-21, 201-21, 183-44, 122-84. Kiadóhivatal: V. ker., Ferenc József­ tér 5., Gresham-palota Telefon: 128-57. Végre ! Ami nem sikerült esztendők tapo­­gatódzása, kísérletezése, próbálkozá­sa­ után, az, úgy lehet, végre mégis tető alá kerül. Az Országos Szabadelvű Klub tegnapi bokréta ün­nepélye a reménység zöld lombjával integet felénk. Az alap lerakva, a fa­lak állanak és csak betetőzésre vár már a feladat: az egész szabadelvű polgárság összefogásából megterem­teni a szabadelvű eszme és demokra­tikus gondolat diadalát. Fontosságában és jelentőségében messze túl­emelkedik a tegnapi klub­­alapítás más társadalmi egyesületek születésén. Programot is kapott teg­napi avatásán a klub, de minden pro­grammal egyforma értékű, minden programmal egyformán ékesszóló az a névsor, amely az új klub vezetőit, idignitáriusait foglalja egybe. Díszes és előkelő ez a lista és díszen és elő­kelőségen túl: csupa olyan férfiúnak nevét mutatja, aki az alkotó munka embere és a szabadelvűségnek föltét­­len hive. Hive nem szavakban,, nem frázisokban és nem taktikából, de szívvel és lélekkel elkötelezett kato­nája a demokratikus gondolatnak, az emberi jogok teljességének és an­nak az eszmének, amely csak a dol­gozó polgárok összefogásában tudja elképzelni a jövő és új Magyarország erőteljes kiépülését, összefogni a divergáló erőket — hangzott el tegnap a szó, amely jel­szava és direktívája lehet az új klub­nak, Magyarország liberális, polgári klubjának. És mára válaszul, már­­fel,üti fejét a­­ kétkedés: merre fog, hova fog menni ez az alakulás? Nos, megnyugtathatjuk a kétkedőket és azokat is, akik mindenáron kétkedni szeretnének. Ennek a tömörülésnek csak egy útja lehet és ez az út oly világos, oly egyenes, hogy senki előtt, aki az alkotó szabadelvűség hi-­ ve,­bővebb magyarázásra nem szorul. Ezen a nyílegyenes után fog masí­rozni­­ Magyarország szabadelvű pol­gársága; az, amelyet az újonnan alakult klub már eddig is összefogott és az is, amely csak a jövőben fog csatlakozni hozzá. Kanyargó ösvé­nyek, amelyek rejtett célok felé ve­zetnek két oldalt a jobb és baloldali szélsőségek hináros talaján: nem fognak senkit elcsalogatni, nem fog­nak senkit elcsábítani. A divergáló trók­ összefogása csak az erők össze­fogását, jelenti és nem a forradalom­­és ellenforradalom romantikájában élő túlzókét, akik­ nem erőt, de erő­­veszteséget, nem erősödést, de elerőt­lenedést jelentenek minden olyan ala­kulás számára, amely­ építeni akar és polgári nyugalmat teremteni az or­szág meghajszolt, idegetépett­ polgár­sága számára. Mert azok a divergáló erők­, ame­lyek e klubban összefogtak, csak lát­szólag és csak mesterséges befolyá­sok nyomán divergálnak. A szabad-’­elvűség nüanszproblémái és az érdek­képviseleteket egymástól elválasztó határmesgyék eltűnnek, elmosódnak, semmivé válnak abban a pillanatban, mihelyt egy széles mederben folyik össze a sok kis patak, hogy­ hatalmas, víztömegével, nyugodt, de minden gátat áttörő erejével folyóvá egye­sülve lerontsa mesterséges zsilipek akadályát. Szabadelvű frakciók, amelyeket árnyalatok választanak el egymástól és érdekképviseletek, ame­lyek mind a maguk rétegének bo­ldo­gulásáért küzdenek, csak rá kell, hogy eszméljenek igaz céljaikra,­­végső révükre és akkor az egy út magától adódik, mert hiszen a cél közös és különbség csak abban van, hogy honnan nézik és honnan látják. Ami a vezéreknek nem sikerült, amit a vezérektől hiába vártak, azt végre tegnap megtette maga a társa­dalom, megtette a szabadelvű polgár­ság. Félrelökött minden odahajított gerendát ,és lebontott minden, harag és személyeskedés téglájából épített kőfalat. Nyílást vágott és a nyilason keresztül elénkvilágít a messzire futó egyenes, céltudatos út. A társadalom koncentrációja a szabadelvűség je­gyében: ez van az új épület homlo­kára írva, messzire világító betűkkel. És mi úgy látjuk, az alap oly jó és oly erős, a falak oly biztosak és oly egységesek, hogy most csak ráesz­mélni kellett az új feladatra és az eredmény, a szabadelvű és demokra­tikus gondolat győzelme, amely be­tetőzi a falakat és otthont, biztos ott­hont teremt Magyarország polgársá­gának, ez az eredmény nem késhet már rövid ideig sem. Ez a biztos remény a mi üdvözle­tünk az Országos szabadelvű Klub számára. Nagyatádi Szabó István özvegyének nem tetszett a temetési pompa Nem tudott belenyugodni, hogy férje nem egyedül az ő halottja Külön búcsúztatót kért a paptól a család számára . A különvona­­ton már arról beszéltek a kisgazdák, hogy megbántották nagyatádi * Szabó emlékét Erdőcsokolya, november 4. (Az Esti Kurír kiküldött munkatár­sától.) Még most sem akarják elhinni. Rokonai és barátai, akik ott lépdeltek a halottaskocsi után, álltak a sírnál könnyes szemmel, fel-feltörő zokogás­sal, meg-megrázták a fejüket. Lehetet­len,­ hogy­ meghalt volna. Olyan erős, olyan egészséges, olyan friss volt,, mintha élete teljében lenne. Alig né­hány napja és ott állt közöttük: fé­nyes kék szemével átölelte, szeretőn, simogatva a falut, ahol született, amelynek minden köve ismerőse, ro­kona volt,-­­ahol nyugodt 'nörömben akarta kipihenni azokat az izgalma­kat,­fáradalmakat, amelyek az utolsó években osztályrészül­­ jutottak neki. Néhány napja csak­ boldogan sütké­rezett a falu őszi csendjében, ott ült az egyszerű, paraszti ízléssel berende­zett nappali szobában, családja köré­ben és mesélt. Tréfás történeteket­, jó­ízűen,­­ mosolyogva. Történeteket a Házból, a pesti életről, a klubokról.­­ Bizalmas tárgyalásokról, fontos po­litikai eseményekről sohasem mondta el véleményét. Még leányainak, a ve­jének­­sem. Úgy érezte mindig, mintha eskü kötné, hogy ezekről a tárgyalá­sokról ne mondjon semmit. Mindig megrázkódott, sehogysem tudta meg­érteni, amikor meghallotta, újságban olvasta, hogy a másik, aki részt vet­t­­ ezeken a bizalmas tanácskozásokon, elárult belőlük valamit a nyilvános­ságnak. Okos­, józan és mérsékelt volt. Volt, egy erénye­s igazi magyar pa­raszterény­t, amely politikai pálya­futásában igen nagy szerepet játszott. Hallgatni tudott. Amikor nem volt rá szü­kség, sohasem nyilatkozott, senki­nek sem mondta el véleményét. Ami­kor a faluban régi barátai, iskolás­­pajtásai, munkástársai, akikkel együtt dolgozott az erdőn, akikkel együtt vágta téli időben a fákat, akikkel együtt kapált és szántott a mezőn* gyakran megkérdezték tőle egyes hát­térben rejlő kérdésekről a véleményét* sohasem mondott semmit. Az Eskütt­­ü­gy, amelynek hire természetesen ide is elvetődön, egy időben izgalomban, lázban tartotta a volt miniszter szülő­faluját. A faluban, érdekes, megoszlot­tak a vélemények. Voltak, akik esküd­ni mertek, hogy teljesen ártatlan, egy­ szó sem igaz azokból a rágalmakból, amelyeket feléje szórtak. Voltak azon­ban, akik kételkedtek benne.­­?,s egé­szen különös ez: a faluban, ahol min­denkit ismert, ahol mindenki gyer­mekkora óta apró szokásaiban ismerte a vezért, voltak, akik elhitték a váda­kat! I v ' • .. • 1 ' ■ • \ • * ,­­ RAVASZ LÁSZL­Ó református püspök Nagyatádi Szabó István koporsójánál gyászbeszédet mond Erdőcsokonyán. Ara 2000 korona.. ■n Nagyatádi türelmetlenül várta az Eskütt-per tárgyalását Nagyatádi Szabó István csak a családjának beszélt az Eskütt-ügyről — Azt szeretném már — mondotta —, hogy a bíróság elé kerüljek. Tisz­tázni szeretném m­aga. Évek óta egy­re gyűrűzik körém a vád, hogy anyagi haszonért eladtam a becsületem. Hát, ez nem igaz. Bizonyítani akarok. Bi­zonyítékokat fogok felmutatni, hogy­ mennyire alaptalanok, fondorlatosak ezek a vádak. Azok eszelték ki, akik el akarták gáncsolni terveimet. Pedig ezt nem­ fogják tudni elérni. Amíg én élek, nem. Meglesz a földreform, mert meg kell, hogy legyen. Ház és föld kell a népnek és én minden erőmmel azon leszek, hogy itt a faluban és az ország minden falujában ház és föld jusson a földnélkülieknek. Amikor szóba hozták a faluban, hogy az Eskütt-per nyári tárgyalásán nem engedték Nagyatádit nyilatkozni, Szabó­ István, aki akkor lent tartózkod

Next