Esti Kurir, 1925. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1925-01-01 / 1. szám

R \\ í ff/fit"—* mmmmL \ ^ Hu ........ ■ \ V| I ! i J - fV'J \ ,nI1gg|ÍE h %. '11!l iti,n|||!j||ji]iniiíI,1 i il ^ , '"“'''''''W'iiiiiiiiiiiita - - fi , ”- Mm teL —m iSTiKtMR ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 40.000 K, NEGYED FC\~77FT}ICFSZTC) ■ SZERKESZTŐSÉG: VI. ARADI UCCA S. 1­. JZM­ÉVRE 120.000 K. EGYES SZÁM ÁRA : 2000 K. HÉTFŐN * J * TELEFON SZÁMOK: 196-19, 92-70, 98-70, 23-45, 122-82. 3000 K. JUGOSZLÁVIÁBAN 4 DINÁR, HÉTFŐN 5 D ACC IC Á R OI Y KIADÓHIVATAL , VII. KER., KERTÉSZ UCCA 24, 28 DINÁR. AUSZTRIÁBAN 2500 OSZTRÁK KORONA .''L. III. ÉVFOLYAM.­­ BUDAPEST, 1­9­2­5 CSÜTÖRTÖK JANUÁR 1 ♦ 1. SZÁM. KI AZ ÁRULÓ (R. K.) A szociáldemokrata párt sajtója hetek óta válogatás nélkül, de elsősorban az én személyemet támadva, az ellenzéki front árulójának hirdette mindazokat, akik nem­ voltak hajlandók egy szerencsétlen, meddő taktikai harcban együtthaladni a szociálde­mokrata párttal, vagy talán annak mostani vezetőségével. Ezzel a terrorisztikus jelen­séggel szemben a polgári front érdekében szükségesnek tartottam figyelmeztetni a szo­ciáldemokrata párt vezetőségének leghango­sabb tagjait, hogy ha ellenzéki harcról van szó, akkor éppen ők vannak legkevésbé jogosítva árulásról beszélni. Ilyen vád el­­hangozhatik bárkinek az ajkáról, csak azoképp­ nem, akik a velük szövetségben lévő polgári frontot már egy ízben a legkri­tikusabb pillanatokban lelkiismeretlenül el­árulták. Ez az árulás, megmondottam, 1021 decemberében történt. Ezt én jó ideig csak külső jelekből sejtettem. Mindazok a polgári politikusok, akik velem együtt 1921 decem­berében a legerőszakosabb választások elő­estéjén a demokráciáért harcban állottak a dühöngő reakcióval, egy napon arra ébred­tek, hogy a szövetséges front baloldala, a döntő küzdelem kialakulása előtt megingott. Ez volt az első pillanat, amikor éreznem k­ellett, hogy a szociáldemokrata párt akkori és jelenlegi vezetőinek egy része nem áll azon az erkölcsi magaslaton, amelyen álla­mok kell azoknak, akik a magyar munkás­ság képviseletét vállalják. Ide ez az érzésem akkor, a féltve őrzött titkok idejében, csak sejtésen alapulhatott. Az az időpont, amikor kétségtelenül világossá vált előttem, hogy ezek az urak hűtlenül elárultak bennünket, később következett be. 1923 késő tavaszán egy cikk jelent meg valamelyik bécsi emigráns tollából a szo­ciáldemokrata párt hivatalos sajtójában. A kormány retorzióképpen napokra betiltotta a lap megjelenését. Éppen ezek az urak vol­tak, azok, akik késő­ éjszakai órákban felke­restek és kértek, hogy interveniáljak a mi­niszterelnöknél az ügy békés elintézése iránt. Én két képviselőtársammal a kora reggeli órákban kerestem fel a miniszterelnök urat, aki a jelenlevők megdöbbenésére nyugodtan kijelentette, hogy a cikk megjelentetésével a szociáldemokrata párt vezetősége megszegte a választások előtt vele kötött megállapodást. Ettől a pillanattól kezdve, a sejtelem tudássá lett. Soha nem szóltam róla. Nem­ tartottam szükségesnek, hogy a szociáldemokrata párt­ban levő baloldali előretörést a volt vezérek árulásának leleplezésével elősegítsem. Ebben a pillanatban azonban ezt a baloldali előre­törést épp ezek az urak képviselik, annak minden fegyverével és terrorjával. Eljött tehát az ideje, hogy ezzel a terroral szemben levezessem az álarcot az „intranzigens", a kormány felé megalkuvást, a tömegek felé pedig felelőtlen izgatást űző urakkal szem­ben. Ma már világos mindenki előtt, hogy 1921 decemberében, mialatt a választópolgárok belső lelkesedésüktől és fanatizmusuktól hajtva, a leghallatlanabb terror alatt a hata­lomnak minden erőszakosságait szenvedték, vezéreik egy része meleg, fűtött szobában, tapétás ajtók mögött együtt ültek a hatalom kezelőivel, tárgyaltak, egyezkedtek és meg­egyeztek. A szociáldemokrata párt hivatalos lapja ma végre közli azt a paktumot, amelyet a párt akkori vezetősége részéről Peyer Ká­roly, Propper Sándor és Farkas István ír­tak alá. Amit én hiába sürgettem, az egy­szerre megtörtént a miniszterelnöknek a bécsi sajtóban közzétett fenyegető nyilatko­zatára. A paktumot aláírt uraknak egy­szerre fontos lett, hogy ők adják elő annak belső indító okait és a kísérő jelenségeket. Mintha féltek volna attól, hogy a liberális blokk feje fölött megkötött tudás-szerződés­­nek a másik szerződő fél részéről történt megvilágítása talán egyéb vonatkozásokat is napvilágra hozhatott volna. Ez a szerződő felek dolga. Intézzék el egymás között. Amit el­ állítottam, hogy a szociáldemokrata párt akkori vezetőinek egy része a választási küz­delem előestéjén a polgári ellenzéket, sőt az emigrációban levő vezéreit is elárulta, azt ma már nemcsak az akkori vezető urak mai hallgatása és dadogó gorombáskodása, de a közzétett paktum minden betűje igazolja. Árulás történt, nem egy gyönge pillanatban, hanem a kormánnyal napokig folytatott hi­deg, számító, részletekre kiterjeszkedő titkos tárgyalások során. És a tények teljes megvilágítása mellett ma már felelek azoknak az uraknak is, akik reklamálják tőlem, hogy miért voltam biok­ban 1922 októberében ezekkel az urakkal és hogy miért tekintem most már hosszabb idő óta bizonyos rezerváltsággal a harcos taktikai fogadkozásaikat. 1922 októberében okom volt sejteni, hogy az illető urak árulást követtek el, de nem volt­­jogom ezzel a­­ vád­dal még befelé sem elintézni megbízhatósá­guk kérdését. 1923 késő tavaszán, mint ezek­nek az uraknak fölkért megbízottja, kerül­tem abba a helyzetbe, hogy öntudatos fellé­pésemre a miniszterelnöknek módjában volt szemembe vágni a megkötött paktum té­nyét. Ettől a pillanattól kezdve nemcsak jo­gom, de kötelességem is volt óvatossággal is kezelni azokat a törekvéseket, amelyek a polgári ellenzéket a szociáldemokrata párt belső válságainak elhárítása céljából szélső­séges harcokba akarták vinni. Én elkönyveltem magamnak a jövőre nézve a tanulságokat. Ebb­e a pillanatban immár módja van minden polgári politikus­nak, de a polgári fronttal őszinte, becsüle­tes szövetséget kereső munkásságnak is, el­dönteni, indokolt-e a föltétlen meghódolás a szóban levő urak taktikai követelései előtt. Ára 1000 korona A ÚJÉVI INTERJÚ A PÉNZÜGYMINISZTERREL .......... •""osi/l/l/l/t——----------­ Bud János pénzügyminiszter nyilatkozik legközelebbi munkaprogramjáról Délelőtt tíz órakor már jön in a pénzüdvniihtzter elősióbája. . 1 való ál­laim. ka • -nini. ‘7 tanácsc '•••h, kep­­viselök, *hu­ségek és mag 'ár­jái hogy c­sonkamagyarország­­lege.fog­laltabb embere: Bud János réti: •'■J^ui.ints:­­ter elé kerülhessenek. Az­­azonban megtörik Dömét Aurél min *cr| titkár buzgó hozzáértésén: mimu iligat, jegyez, telefonál, „illeték ? i'vhoz" utasít és ime — csak azok maradi.. . akik­nek valóban feltétlenül i/'min­zterrel kell értekezniük. Az állató­ pénznyomda tisz­telgő igazgatósága táv­­asik a pénzügymi­­niszteről, amidőn az Esti­ Kurír munka­társa kerül sorra. Bud János a belső pénz­ügyminiszteri szoba hatalmas íróasztalánál ül, szemben f­ele, falon, a tizennyolcévá Ferenc József életnagyságú portréja. — őszintén megvallom — válaszolt Bud miniszter az első, feltett kérdésre, — nem szeretek a sajtónak gyakran nyilatkozni, mert a pénzügyi kérdések folytonos portrak­­tálása zavaró hatást gyakorolhat. Mindazonáltal a nyilvánosság tájékoztatása céljából sajtókonferenciákat tervezek. Leg­­közelebb január 8-ika körül fogom a sajtó munkásait az aktuális kérdésekről infor­málni. Január első hetében ugyanis sorozatos ankétek lesznek, amelyek fontos kérdésekkel fognak foglal­kozni. Költségvetési beszédemben a pénz­ügyi kormányzatnak majdnem minden részletkérdésére kitértem. A pénzügymi­niszternek takarékoskodnia kell a szóval. — A nagyközönséget — vetjük közbe — most legközelebbről a forgalmi adó revíziójának kérdése érdekli. Az érdekeltségek már hónapok óta sürgetik a forgalmiadó jelenlegi rendsze­rének megszüntetését és ezt az akciót a kormánypárti képviselők is támogatják. Mi a terve excellenciádnak a forgalmiadó revíziója tekintetében ? , Költségvetési beszédemben — vála­szolta a pénzügyminiszter — kifejtettem az okokat, amelyek miatt a forgalmi adó reví­ziója elhúzódott. Lehetetlennek tartottam ugyanis, hogy a költségvetési év közepén en­nél a fontos adónemnél, amelynek a szaná­lásban nagy jelentősége van, rendszerválto­zást eszközöljünk. Ezt könny­ít a v­it ... . követelni, a felelős pénzügyminiszternél azonban igen nehéz a helyzete, mert vigyázni­a kell a bevételekre, hogy az államháztartás egyensúlyának felnt­ tartásában zavar ne álljon be. Ez ügybe­­ annyi konkrétumról beszélhetek, hogy január 7-ikén sorozatos­an kétezés kez­dődik, amelyben magam is részt veszek és meg fo­gom hallgatni az érdekeltségeknek, az OMKE-inak, az OMGE-nak, a GyOSz-na­k a Kereskedelmi és Iparkamarának összes­­ fogásait. Csak ezeknek a panaszoknak és az orvoslás módjaira teendő előterjesztéseknél meghallgatása után leszek abban a helyzet­ben, hogy az új adórendszerről nyilatkoz­hassam. Munkatársunk ezután a pénzügyminiszter legközelebbi mun­kaprogramja iránt érdeklődött. Erre vonatkozóan Bud a következőket mondotta : — A jövő év elejét természetesen a költ­ségvetés parlamenti tárgyalása fogja igénybe venni, de már ezzel egy időben megteszem az előkészületeket az 1920 —26. évi arany-költségvetés összeállí­tására. Súlyt helyezek ugyanis arra, hogy az a költségvetés idejekorán kerüljön a parla­ment elé, vagyis arra törekszem, hogy az a költségvetés még az 1924—­25. költségvetés­év befejezte, tehát 1925. július elseje elől törvényerőre emelkedhessek. Tervbe vetten továbbá olyan intézkedéseket, amelyek a pénzügyi adminisztrációnak az egész vonalon való megjavítását célozzák. Ebből a szempontból különösen kiemelem az állampénztáraknak adóhivata­lokká való átalakítását, aminek eredménye azt jelenti, hogy ezután járásonként lesz elsőfokú pénzügyi hatóság, amely közvetlen kapcsolatot teremt a gazdasági elemekkel Már az újév­ elején gondoskodni kívánók arról, hogy az adókivetések az év első felében fel­tétlenül megtörténjenek. Ezzel azt hiszem, nagy lépést tehetek a vég­leges rendezés felé, mert el fogjuk érni azt hogy a bevételek egyetemlegesen folynak bi és így nem lesz szükséges túlzott fizetések, kötelezni egyes gazdasági egyediket olyan időpontban, amikor ők is legjob­b­­zik a gazdasági élet súlyát. Munkatársunknak ezután még egy tos kérdése volt a pénzügyminiszteri­l. Szóvátettük az általános nagy tőkeszegénységet és rámutattunk arra, hogy a magyar köz­­gazdasági élet rá rám szorulva a külföld segítségére. Nincs-e veszedelem abban?, —, kérdeztük, — hogy adópolitikánk miatt a külföldi tőke nem igen mer érdeklődni magyar vállalkozások iránt. Erre vonatko­zóan a pénzügy­miniszter ennyit mondott: — Foglalkozom az adó- és illetékpol­itika revíziójával, a­b­ban egyelőre még csak terv, részle­­tekről tehát korai volna beszélni. Lloyd George a munkáspárt ellen­ ­ London, december 31. ^" Esti Kus­r tudósítójának távirata.G­eorge tegnap Carnarvonban beszédet ■t, amely főleg a munkáspárt ellen "■zt hangoztatta, hogy­ még sohasem te­t kormány annyit a maga pozíció­ja m­egerős­ése és az ország érdekében, m­­ajd, a munkáspárti miniszteri eln■ teljesítményekre lett volna hi-i­nkáspárt túlságosan büszke ' a liberálisokt ' támogat­ásf. A­­ bölcsességnél aiya okozta;i munkáspárt ve:. Hígét. Ré­­k-e Amerika a Ru4 sjövedel i?l '.ondon, dee-Már elifi­zető anno' flfl jegyzéknél angol k. JU leszól az au­nynak c ejti fogását .-ο//■ zen hdH Amerika i Rohr-n a Daives-t n befoltyo ve rt Daily M színűt a állapítja, V Ameril ínyét nem támogatja törvé­­­­yes alap, I azonban a­­ kormány lehetségesnek mondja, I .­ kívánságot méltányosság alapján figyelembe vegyék. Meg 192­0 szíkr­yi’-íh­y - Január 7-én sorozt I ankétezés kezdődik a tá­t adó rémz­­ ó­fa céljából — A ő tervezi át az állampénztárakat !

Next