Esti Kurir, 1925. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1925-01-01 / 1. szám
R \\ í ff/fit"—* mmmmL \ ^ Hu ........ ■ \ V| I ! i J - fV'J \ ,nI1gg|ÍE h %. '11!l iti,n|||!j||ji]iniiíI,1 i il ^ , '"“'''''''W'iiiiiiiiiiiita - - fi , ”- Mm teL —m iSTiKtMR ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 40.000 K, NEGYED FC\~77FT}ICFSZTC) ■ SZERKESZTŐSÉG: VI. ARADI UCCA S. 1. JZMÉVRE 120.000 K. EGYES SZÁM ÁRA : 2000 K. HÉTFŐN * J * TELEFON SZÁMOK: 196-19, 92-70, 98-70, 23-45, 122-82. 3000 K. JUGOSZLÁVIÁBAN 4 DINÁR, HÉTFŐN 5 D ACC IC Á R OI Y KIADÓHIVATAL , VII. KER., KERTÉSZ UCCA 24, 28 DINÁR. AUSZTRIÁBAN 2500 OSZTRÁK KORONA .''L. III. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1925 CSÜTÖRTÖK JANUÁR 1 ♦ 1. SZÁM. KI AZ ÁRULÓ (R. K.) A szociáldemokrata párt sajtója hetek óta válogatás nélkül, de elsősorban az én személyemet támadva, az ellenzéki front árulójának hirdette mindazokat, akik nem voltak hajlandók egy szerencsétlen, meddő taktikai harcban együtthaladni a szociáldemokrata párttal, vagy talán annak mostani vezetőségével. Ezzel a terrorisztikus jelenséggel szemben a polgári front érdekében szükségesnek tartottam figyelmeztetni a szociáldemokrata párt vezetőségének leghangosabb tagjait, hogy ha ellenzéki harcról van szó, akkor éppen ők vannak legkevésbé jogosítva árulásról beszélni. Ilyen vád elhangozhatik bárkinek az ajkáról, csak azoképp nem, akik a velük szövetségben lévő polgári frontot már egy ízben a legkritikusabb pillanatokban lelkiismeretlenül elárulták. Ez az árulás, megmondottam, 1021 decemberében történt. Ezt én jó ideig csak külső jelekből sejtettem. Mindazok a polgári politikusok, akik velem együtt 1921 decemberében a legerőszakosabb választások előestéjén a demokráciáért harcban állottak a dühöngő reakcióval, egy napon arra ébredtek, hogy a szövetséges front baloldala, a döntő küzdelem kialakulása előtt megingott. Ez volt az első pillanat, amikor éreznem kellett, hogy a szociáldemokrata párt akkori és jelenlegi vezetőinek egy része nem áll azon az erkölcsi magaslaton, amelyen államok kell azoknak, akik a magyar munkásság képviseletét vállalják. Ide ez az érzésem akkor, a féltve őrzött titkok idejében, csak sejtésen alapulhatott. Az az időpont, amikor kétségtelenül világossá vált előttem, hogy ezek az urak hűtlenül elárultak bennünket, később következett be. 1923 késő tavaszán egy cikk jelent meg valamelyik bécsi emigráns tollából a szociáldemokrata párt hivatalos sajtójában. A kormány retorzióképpen napokra betiltotta a lap megjelenését. Éppen ezek az urak voltak, azok, akik késő éjszakai órákban felkerestek és kértek, hogy interveniáljak a miniszterelnöknél az ügy békés elintézése iránt. Én két képviselőtársammal a kora reggeli órákban kerestem fel a miniszterelnök urat, aki a jelenlevők megdöbbenésére nyugodtan kijelentette, hogy a cikk megjelentetésével a szociáldemokrata párt vezetősége megszegte a választások előtt vele kötött megállapodást. Ettől a pillanattól kezdve, a sejtelem tudássá lett. Soha nem szóltam róla. Nem tartottam szükségesnek, hogy a szociáldemokrata pártban levő baloldali előretörést a volt vezérek árulásának leleplezésével elősegítsem. Ebben a pillanatban azonban ezt a baloldali előretörést épp ezek az urak képviselik, annak minden fegyverével és terrorjával. Eljött tehát az ideje, hogy ezzel a terroral szemben levezessem az álarcot az „intranzigens", a kormány felé megalkuvást, a tömegek felé pedig felelőtlen izgatást űző urakkal szemben. Ma már világos mindenki előtt, hogy 1921 decemberében, mialatt a választópolgárok belső lelkesedésüktől és fanatizmusuktól hajtva, a leghallatlanabb terror alatt a hatalomnak minden erőszakosságait szenvedték, vezéreik egy része meleg, fűtött szobában, tapétás ajtók mögött együtt ültek a hatalom kezelőivel, tárgyaltak, egyezkedtek és megegyeztek. A szociáldemokrata párt hivatalos lapja ma végre közli azt a paktumot, amelyet a párt akkori vezetősége részéről Peyer Károly, Propper Sándor és Farkas István írtak alá. Amit én hiába sürgettem, az egyszerre megtörtént a miniszterelnöknek a bécsi sajtóban közzétett fenyegető nyilatkozatára. A paktumot aláírt uraknak egyszerre fontos lett, hogy ők adják elő annak belső indító okait és a kísérő jelenségeket. Mintha féltek volna attól, hogy a liberális blokk feje fölött megkötött tudás-szerződésnek a másik szerződő fél részéről történt megvilágítása talán egyéb vonatkozásokat is napvilágra hozhatott volna. Ez a szerződő felek dolga. Intézzék el egymás között. Amit el állítottam, hogy a szociáldemokrata párt akkori vezetőinek egy része a választási küzdelem előestéjén a polgári ellenzéket, sőt az emigrációban levő vezéreit is elárulta, azt ma már nemcsak az akkori vezető urak mai hallgatása és dadogó gorombáskodása, de a közzétett paktum minden betűje igazolja. Árulás történt, nem egy gyönge pillanatban, hanem a kormánnyal napokig folytatott hideg, számító, részletekre kiterjeszkedő titkos tárgyalások során. És a tények teljes megvilágítása mellett ma már felelek azoknak az uraknak is, akik reklamálják tőlem, hogy miért voltam biokban 1922 októberében ezekkel az urakkal és hogy miért tekintem most már hosszabb idő óta bizonyos rezerváltsággal a harcos taktikai fogadkozásaikat. 1922 októberében okom volt sejteni, hogy az illető urak árulást követtek el, de nem voltjogom ezzel a váddal még befelé sem elintézni megbízhatóságuk kérdését. 1923 késő tavaszán, mint ezeknek az uraknak fölkért megbízottja, kerültem abba a helyzetbe, hogy öntudatos fellépésemre a miniszterelnöknek módjában volt szemembe vágni a megkötött paktum tényét. Ettől a pillanattól kezdve nemcsak jogom, de kötelességem is volt óvatossággal is kezelni azokat a törekvéseket, amelyek a polgári ellenzéket a szociáldemokrata párt belső válságainak elhárítása céljából szélsőséges harcokba akarták vinni. Én elkönyveltem magamnak a jövőre nézve a tanulságokat. Ebbe a pillanatban immár módja van minden polgári politikusnak, de a polgári fronttal őszinte, becsületes szövetséget kereső munkásságnak is, eldönteni, indokolt-e a föltétlen meghódolás a szóban levő urak taktikai követelései előtt. Ára 1000 korona A ÚJÉVI INTERJÚ A PÉNZÜGYMINISZTERREL .......... •""osi/l/l/l/t——---------- Bud János pénzügyminiszter nyilatkozik legközelebbi munkaprogramjáról Délelőtt tíz órakor már jön in a pénzüdvniihtzter elősióbája. . 1 való állaim. ka • -nini. ‘7 tanácsc '•••h, kepviselök, *huségek és mag 'árjái hogy csonkamagyarországlege.foglaltabb embere: Bud János réti: •'■J^ui.ints:ter elé kerülhessenek. Azazonban megtörik Dömét Aurél min *cr| titkár buzgó hozzáértésén: mimu iligat, jegyez, telefonál, „illeték ? i'vhoz" utasít és ime — csak azok maradi.. . akiknek valóban feltétlenül i/'minzterrel kell értekezniük. Az állató pénznyomda tisztelgő igazgatósága távasik a pénzügyminiszteről, amidőn az Esti Kurír munkatársa kerül sorra. Bud János a belső pénzügyminiszteri szoba hatalmas íróasztalánál ül, szemben fele, falon, a tizennyolcévá Ferenc József életnagyságú portréja. — őszintén megvallom — válaszolt Bud miniszter az első, feltett kérdésre, — nem szeretek a sajtónak gyakran nyilatkozni, mert a pénzügyi kérdések folytonos portraktálása zavaró hatást gyakorolhat. Mindazonáltal a nyilvánosság tájékoztatása céljából sajtókonferenciákat tervezek. Legközelebb január 8-ika körül fogom a sajtó munkásait az aktuális kérdésekről informálni. Január első hetében ugyanis sorozatos ankétek lesznek, amelyek fontos kérdésekkel fognak foglalkozni. Költségvetési beszédemben a pénzügyi kormányzatnak majdnem minden részletkérdésére kitértem. A pénzügyminiszternek takarékoskodnia kell a szóval. — A nagyközönséget — vetjük közbe — most legközelebbről a forgalmi adó revíziójának kérdése érdekli. Az érdekeltségek már hónapok óta sürgetik a forgalmiadó jelenlegi rendszerének megszüntetését és ezt az akciót a kormánypárti képviselők is támogatják. Mi a terve excellenciádnak a forgalmiadó revíziója tekintetében ? , Költségvetési beszédemben — válaszolta a pénzügyminiszter — kifejtettem az okokat, amelyek miatt a forgalmi adó revíziója elhúzódott. Lehetetlennek tartottam ugyanis, hogy a költségvetési év közepén ennél a fontos adónemnél, amelynek a szanálásban nagy jelentősége van, rendszerváltozást eszközöljünk. Ezt könnyít a vit ... . követelni, a felelős pénzügyminiszternél azonban igen nehéz a helyzete, mert vigyáznia kell a bevételekre, hogy az államháztartás egyensúlyának felnt tartásában zavar ne álljon be. Ez ügybe annyi konkrétumról beszélhetek, hogy január 7-ikén sorozatosan kétezés kezdődik, amelyben magam is részt veszek és meg fogom hallgatni az érdekeltségeknek, az OMKE-inak, az OMGE-nak, a GyOSz-nak a Kereskedelmi és Iparkamarának összes fogásait. Csak ezeknek a panaszoknak és az orvoslás módjaira teendő előterjesztéseknél meghallgatása után leszek abban a helyzetben, hogy az új adórendszerről nyilatkozhassam. Munkatársunk ezután a pénzügyminiszter legközelebbi munkaprogramja iránt érdeklődött. Erre vonatkozóan Bud a következőket mondotta : — A jövő év elejét természetesen a költségvetés parlamenti tárgyalása fogja igénybe venni, de már ezzel egy időben megteszem az előkészületeket az 1920 —26. évi arany-költségvetés összeállítására. Súlyt helyezek ugyanis arra, hogy az a költségvetés idejekorán kerüljön a parlament elé, vagyis arra törekszem, hogy az a költségvetés még az 1924—25. költségvetésév befejezte, tehát 1925. július elseje elől törvényerőre emelkedhessek. Tervbe vetten továbbá olyan intézkedéseket, amelyek a pénzügyi adminisztrációnak az egész vonalon való megjavítását célozzák. Ebből a szempontból különösen kiemelem az állampénztáraknak adóhivatalokká való átalakítását, aminek eredménye azt jelenti, hogy ezután járásonként lesz elsőfokú pénzügyi hatóság, amely közvetlen kapcsolatot teremt a gazdasági elemekkel Már az újév elején gondoskodni kívánók arról, hogy az adókivetések az év első felében feltétlenül megtörténjenek. Ezzel azt hiszem, nagy lépést tehetek a végleges rendezés felé, mert el fogjuk érni azt hogy a bevételek egyetemlegesen folynak bi és így nem lesz szükséges túlzott fizetések, kötelezni egyes gazdasági egyediket olyan időpontban, amikor ők is legjobbzik a gazdasági élet súlyát. Munkatársunknak ezután még egy tos kérdése volt a pénzügyminiszteril. Szóvátettük az általános nagy tőkeszegénységet és rámutattunk arra, hogy a magyar közgazdasági élet rá rám szorulva a külföld segítségére. Nincs-e veszedelem abban?, —, kérdeztük, — hogy adópolitikánk miatt a külföldi tőke nem igen mer érdeklődni magyar vállalkozások iránt. Erre vonatkozóan a pénzügyminiszter ennyit mondott: — Foglalkozom az adó- és illetékpolitika revíziójával, abban egyelőre még csak terv, részletekről tehát korai volna beszélni. Lloyd George a munkáspárt ellen London, december 31. ^" Esti Kusr tudósítójának távirata.George tegnap Carnarvonban beszédet ■t, amely főleg a munkáspárt ellen "■zt hangoztatta, hogy még sohasem tet kormány annyit a maga pozíciója megerősése és az ország érdekében, majd, a munkáspárti miniszteri eln■ teljesítményekre lett volna hi-inkáspárt túlságosan büszke ' a liberálisokt ' támogatásf. A bölcsességnél aiya okozta;i munkáspárt ve:. Hígét. Rék-e Amerika a Ru4 sjövedel i?l '.ondon, dee-Már elifizető anno' flfl jegyzéknél angol k. JU leszól az aunynak c ejti fogását .-ο//■ zen hdH Amerika i Rohr-n a Daives-t n befoltyo ve rt Daily M színűt a állapítja, V Ameril ínyét nem támogatja törvéyes alap, I azonban a kormány lehetségesnek mondja, I . kívánságot méltányosság alapján figyelembe vegyék. Meg 1920 szíkryi’-íhy - Január 7-én sorozt I ankétezés kezdődik a tát adó rémz ófa céljából — A ő tervezi át az állampénztárakat !