Esti Kurir, 1925. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1925-01-25 / 20. szám

Vasárnap, 1925 január 25 * A kolozsvári színház Bukarestben. A­­kolozsvári Nemzeti Színház Janovics Jenő igazgató vezetése alatt négynapos turnéra Bukarestbe megy, ahol a „Teatrul Popular" (Népszínház) színpadán fog játszani. Az első előadás, holnap, vasárnap lesz. A társu­lat ezen az estén először Móricz Zsigmond „A tanító"­ című egyfelvonásosát hozza színre. A darabban játszanak : Szentgyörgyi István, Latzkó Auróra, Cselle Lajos, Tóth K. Erzsébet, Kemény László, Forgács Sán­dor, Jr­gykó Ferenc és Mihály­fi László. Mó­ricz Zsigmond darabja után Jorga Miklós képviselő és egyetemi tanár háromfelvoná­­sos színművét,­„A legyőzött végzet"-et játsz­­szák. Hétfőn Carageie, a legjobb román dramatikusnak Budapesten is bemutatott „Napasta" című fegyencdrámáját játsszák Pór Lilivel, Mihály­fi Lászlóval és Forgács Sándorral, utána a „Tartufffe" kerül színre, a címszerepben Janovics Jenővel. Kedden, az utolsó estén, január 27-én az „Antóniá” -t mutatják be Pór Lilivel, Ihász Aladárral a főszerepekben. , * A jövő hét eseményei. A jövő hét péntek­jén tartjá­k­­meg Haskell amerikai rendező „Halló, Amerika !“ című tevéjének bemutatóját a f­őváro­si Operettszínházban. Több bemutatót Iieja is tartanak a héten. Mégis változatos estéik lesznek a színháznak. A Városi Szín­házban hétfőn a „Bohémélet-ben, szerdán „A szevillai bor­ély“-ban, szombaton a „Rigo­­retto“-ban Lotte Schöne vendégszerepel, az Operaházban pedig Schwarcz Vera énekel ked­den a „Tribadúr“-ban, csütörtökön az „Ál­­arcosbál“-ban ,és szombaton az „Aida -ban. Az Operaház a jövő hétfőn „A szöktetés a szerályból“ című operában ünnepli Venczell Béla­ operaházi működésének negyedszázados fordulóját.­­ A Nemzeti Színházban a Jókai­­centennárium alkalmából szombaton este színrehozzák Hevesi Sándor „Egy­ magyar nábob" című Jókai-drámáját. Az Unió is ünne­pel ; hétfőn lesz a „Marica grófnő" századik előadása, vasárnap délután pedig az „Árvácska megy~ ötvenedszer a Király­ Színházban. —­ Az Újpesti Blaha Lujza Színház csütörtökön be­mutatja Siarmath Imre és Zerkovitz Béla ,,Postás Katica" című operettjét. * Ben BlumenUtalt kérik fel a szombat­helyi színház felépítésére. Szombathelyről jelentik : A szombathelyi városi színház fel­­építésének tervével’ már’több ízben foglal­koztak az illetékes­ körök, ha, mind­járt nem is hivatalos from­ában. Ez azonban csak el­méletileg történt, mert a kivitelre pénzügyi nehézségek miatt még csak gondolni sem le­hetett. Az építkezés súlyos milliárdokat emésztene fel, azt pedig, mondanunk sem kell, a város semmi körülmények között sem tudná előteremteni, még abban az esetben sehi, ha nem ilyen nyomasztó gazdasági helyzetben kellene a költségvetést elkészí­teni Ekkor a városatyák közül valakinek az a gondolata támadt, hogy fel kell venni az érintkezést Ben Blumenthallal. Felmerült az a tény, hogy ajánlatot tesznek Ben Blu­men­­thalnak, hogy építse fel Szombathelyen is a városi színházat, aminek fejében hosszú időre megkapja Szombathelyen a színházi jogot. A városházán erről az ügyről még nem beszélnek hivatalosan, de úgy tudjuk, már megtették a lépéseket Ben Blumenthaléknál. * A Nyugat Asly-emlékünnepélye a Renais­­sar­ee Színházban. Nagy érdeklődés előzi meg a Nyugat január 25-iki matinéját, mely a leg­gazdagabb ünnepélye lesz Ady emlékének. Krúdy Gyula páratlanul vonzó intimitásokat mond el Ady éjszakai életéről. Bartók Béla ha­talmas műsort ad legújabb szerzeményeiből. Somlay Artúr és Pécsi Blanka Ady-verseket adnak elő. Simonyi Mária modern költőkről szaval. Kosztolányi Dezső legújabb novelláját olvassa­ fel. Jegyek már csak korlátolt számban a Nyugat könyvesboltjában és a színháznál. * Pethes Imre-em­lékünnep Vasárnap dél­előtt féltizenkettőkor a Budapesti ügyvédi Ka­marában (V., Szemere ucca 10) tartja a Pethes Imre­ Társaság első nyilvános ülését. Az ülés Pethes Imre emlékezetének van szentelve és egyúttal az új társaság törekvéseinek ismerteté­sére szolgál. Horváth Árpád megnyitója után Nagy Adorján mond emlékbeszédet Pethes Imréről. Abonyi Géza Ady-verset szaval, Hevesi­­ Sándor pedig, mint meghívott vendég, a mai színpadi problémákat ismerteti. A színművészet minden­­­aratját ezúton is meg­adja a vez­etőség . A SZÍNHÁZAK JÖVŐ HETI MŰSORA. Operaházi Hétfő: Nincs előadás. Kedd: Tru­badúr. Szerda : Tannhäuser. Csütörtök : Álar­cosbál. Péntek : Suzanne titka, Mályvácska ki­­rálykisasszony. Szombat: Aida. Vasárnap : Lak­­mé. Hétfő : Szöktetés a szerályból. Kedd : Jancsi és Juliska: Törpe gránátos. Nemzeti Színház. Hétfő: Antonius és Kleo­pátra. Kedd : Süt a nap. Szerda és hétfő d. u.: Egyenlőség. Csütörtök, vasárnap d. u.: Házas­ságok az égben köttetnek. Péntek : Vén gazem­ber. Szombat, vasárnap, hétfő este: Egy ma­gyar nábob. Kedd: Csalódások. Kamaraszínház : Hétfő, péntek : Nincs elő­adás. Kedd, vasárnap d. u.: Kandida. Szerda, hétfő : Új bálvány. Csütörtök : Bunda. Szombat: Árnyak. Vasárnap este és hétfő este: Örzse néni, stb. SggF IRODABÚTOROK A Mmr PÉNZ Z IKRÉNYEK HISSCf és TÁRSA ffi­­ Budapest, V. Alkotmány u. Iá Szombat RÁTKAI MÁRTON beszélt ! — Komolyan mondom, hogy élni is alig érek rá, annyi dolgom van. Délelőtt a Maricát pró­báljuk, délután írok, este játszóul. — Hogy mit írok ? Azt is megmondom. Revűt, egy nagy, sok képből álló revűt, Faragó Jenő társaságában. Már majdnem készen van az egész. Igaz, hogy erre a célra vásároltam egy kis amerikai írógépet is. Azon kopogok egész délután, de ha éjszaka eszembe jut va­lami jó gondolat, bizony nem restellem és fel­kelek, hogy abban a múmiában papírra ves­sem, mert másnapra elröpül. — A revü itt Pesten, a pesti utcán, a pesti házak összeszorult levegőjében játszódik le tele jókedvvel, vidámsággal, nálaszóval, muzsi­kával. A Városi Színházban fog színre kerülni, előreláthatóan május 15-én az én vendégszerep­lésemmel. Úgy szeretném, hogyha Sziklai Jó­zsef is, meg Latabár Árpád is, meg Szirmai Imre is játszhatnának benne, dehát a jó Isten tudja, mit hoz a jövő. Csak annyi bizonyos, hogy én minden körülmények között ott leszek Sebestyén Gézánál.* ZERKOVITZ BÉLA meghívott, hogy hallgas­sam meg új operettjének, a „Búzavirágának muzsikáját, amelynek szövegkönyve Bús Fe­kete László, a Magyar Színházban annak idején nagy sikert aratott színművéből készült,­­ — Hallgassa meg a muzsikát, — mondja Zerkovitz — mielőtt karmester nyúlt volna hozzá. Remélem, nem fogják elrontani. Sokáig gondolkoztam rajta, hogy a „Búzavirág" című színműből készült operettünknek milyen címet adjak, de bizony nem tudtam véglegesen meg­állapodni magammal. Végre a szőkébb címado­mányozó bizottság az­ „Utolsó nóta" címet adta, de hogy a múlt héten annyi herce-hurca ért, így hát nem fogadtam el ezt a címet sem. — Hol van még az „Utolsó nóta" ? Hiszen még annyi nóta van bennem, hogy egy pilla­natra fel akarom haragos ellenfeleimet ,olyan reményekkel biztatni, mintha már az utolsóra készülnék. F. LÁNYI IRMA hozta nekem ezt a verset: Az élet. Az egyiknek komédia, A másiknak tragédia, Harmadiknak mind a kettő, így rendelte a Teremtő. Egyszer sírunk keseregve. Máskor kacagva, nevetve Éljük boldogan napunkat, Elfeledve minden búnkat. Boldog az, ki jól kacaghat, Az is boldog, aki sírhat, Csak annak fáj kegyetlenül, Aki nevet, de sír belül. * GÁRDONYI LAJOS, a Belvárosi Színház tehetséges, vagy mint az Unió jelentéseiben olvasom, „falrengető humorú“ tagja a „Fej vagy írás" főpróbáján fogadott színésztársával, Rubiniyi Tiborral húsz Sphinx-cigarettában, hogy nem lesz sikere — Húsz az egyhez,­­— mondta Gárdonyi — hogy egyetlenegy tapsot sem fogok kapni. Rubinyi viszont azt erősítette, hogy igenis, nagy lesz a siker. Gárdonyi, Lakatos László kitűnő darabjában estéről-estére nagyszerű sikert arat és a kö­zönség bizony nyu­tszini tapsokkal köszöni meg ennek a fiatal színésznek istenáldotta humorát. Szóval, hát éppen itt volt már az ideje, hogy a húsz cigarettát átadja Rubinyi Tibornak. Ámde a mai létminimumos korszakban húsz cigaretta, sprerint Shix-cigaretta, nem­­kicsiség és ezért Gárdonyi húzta-halasztotta a fogadás teljesítését, amíg végre tegnap este egy kis csomag érkezett a Belvárosi Színházba Gár­donyi Lajos címére. A csomagban egy doboz cigaretta volt a következő levél kíséretében : „Kedves Gárdonyi ! Értesültem a fogadásról. A közönség is, én is eldöntöttük, hogy a fogadást Ön elvesztette és Rubinyi nyerte meg. Mellékelten küldök hatvan darab Sphrins-cigaretttát, adja át Rubi­­nyinak. Ön háromszor többet vesztett ciga­rettában, mint amennyit gondolt. Üdvözli Faludi Jenő."* AZ EZEREGY ÉJSZAKA álomvilágba illő gyönyörű képeit varázsolja elénk a Fővárosi Operettszínház a „Halló, Amerika" című revü­­jével, amelyből ma délelőtt már ruhapróbát tar­tottak Szabolcs Ernő igazgató és itaskell ame­rikai rendező vezetésével. A ruháka­t Berkovits Bandi, az ismert szabó­cég tulajdonosa adta fel az angol és magyar kisasszonyokra és bizony olyan sikere volt, hogy a nézőtér benfentes pub­likuma még meg is tapsolta. A vadonatúj selyemruhák káprázatosan ra­gyogtak és a színház belső emberei boldog örömmel nézegették a tarka-barka koszttü­möket. — Ezekből elesünk vagy tíz esztendeig, — mondták. FÉLD MÁTYÁS, a ligeti Föld Matyi, tegnap megjelent az Unió irodájában, ahol nagy örömet keltett persze a derék Ma­tyi megjelenése, aki azóta nem volt az Uniónál, amióta Faludiék át­vették Beöthyéktől a négy színházat. Jobbra-balra kérdezgették Matyit, minek kö­szönhetik a látogatást. Matyi azonban rejtelmes volt és titokzatos, mint az Operaház előtti sphinx és nem árult el semmit terveiből, Feldet bevezetőik Faludi Jenőhöz és miután a párná­zott ajtót elfelejtették bezárni, az előszobában a következőket sikerült kihallgatni: — Olvasom a lapokban, hogy nyitva tartasz egész nyáron át, édes Jenőkér.­ — mondta Feld Matyi panaszos hangon, — és­ így minden re­mény megvan arra, hogy élt ki sem tudom nyitni a műintézetet a ligetben. De hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon, hoztam neked egy revűt. Én magam írtam, sa­ját kezemmel, a címe: „Ez kell Pestnek /'* Faludi vezér a Matyi-féle revűt ütve­ le s Feld Mátyás a ligeti színház igazgatója odakünn a folyosón szemhunyorgatva ravaszul a követ­kezőket súgta nekünk : — Azt mondtam bent, de erről nem kell szólni senkinek, hogy miután megtudom, hogy az Unió-színházak nem zárnak a nyárom, hát én barátságból nem nyitom ki a színházamat, mert nem akarom, hogy az Unió miattam „kész" le­gyen. Már pedig ha én nyitva tartok és jön a márkás Feld-revü", akkor hozhatnak ide Has­­kellt, meg akárkit, mindenki-­ megbukik. Nem azért mondta Rózsavölgyi polgármester egyszer az apámnak, az öreg Föld Zsigának : „Ha a Föld az Isten kalapja, úgy Matyi a bokréta rajta /■“ — Hát mondja, maga tudja, lehet egy ilyen népszerű bokrétát, mint én, letörni ? Inkább nekik is át­írom a revűt és magamnak is én írom a revűt. — Így egy gond, de két haszon. Vígszínház: Hétfő, szerda, péntek, vasárnap este: Ezüstlakodalom. Kedd, csütörtök, szom­bat : Délibáb. Vasárnap délután: Tükör­folyosó. Városi Színház: Hétfő: Bohémélet. Kedd, péntek és hétfő este: Krizantém. Szerda : Sze­villai borbély. Csütörtök, hétfő d. u.: Cigány. Szombat : Rigoletto. Vasárnap d. u.: Túl a nagy Krivánon. Vasárnap este : Iglói diákok. Itenaissasec Színház: Hétfő, szerda, csütör­tök, szombat, vasárnap este: Waterlooi csata. Kedd és hétfő : Szeretni. Vasárnap délután : Csókoljon meg. Hétfő délután: Haláltánc. Fővárosi Operettszínház: Péntek, szombat, v­asárnap d. u. és este: Halló, Amerika­­ a többi napokon nincs előadás. Király Színház: Egész héten minden este: Marica grófnő. Vasárnap d. u.: Árvácska. Hétfő d. u.: Három a kislány. Magyar Színház: Hétfő, szombat: A vörös ember. Kedd, szerda, csütörtök, péntek, vasár­nap este és hétfő este : Altona. Vasárnap d. u.: A mosómód. Hétfő d. u.: A kis ford. Belvárosi Színház. Hétfő, szerda, szombat: Ki babája vagyok én. Kedd, csütörtök, péntek, vasárnap este, hétfő este: Fej vagy írás. Va­sárnap d. u. : Az olasz asszony. Hétfő d. u. : Mihály­iné két lánya. Blaha Lujza Színház: Egész héten minden este és hétfő délután: Postás Katica. Vasárnap d. u. : Fügefalevél. Újpesti Blaha Lujza Színház: Hétfő és va­sárnap d. u.: Nótás kapitány. Kedd : Göre Gá­bor. Szerda : A kék postakocsi. Csütörtök, pén­tek, szombat és vasárnap este : Postás Katica. Terézkörúti Színpad : Hétfő : Nagy Endre és Salamon Béla felléptével Samu­ és az új mű­sor. Kedd : Bemutatóelőadás, ünnepnap dél­utánonként : Gyermekelőadás. Apolló Színház : Egész héten minden este és ünnepnap d. u.: Medgyaszay Vilma felléptével az új műsor. Vidám Színpad: Békeffi-kabaré. Egész héten minden este és ünnepnap délután : A tanár úr nem tud. A váratlan vendég és az új műsor. Royal Orfeum: Egész héten minden este: Ó, régi szép idők. Varietéműsor. Elsején a feb­ruári műsor bemutatója. Uj hwt®Févuh,ázt nyílt VII., Wesselényi ucca 24 Klem. Házak, ebédlők, úlirao­­bik, kárpitosárnik nagy választékban. Készítenél SI.Krtman * műasztalos. Ezüstlakodalom Paul Géraldy színműve a Vígszínházban Egy finom polgári család csendes tragé­­diája játszódik le előttünk. Nem is játszó­­dik, csak van, legfeljebb, ha­ folydogál. Az Ezüstlakodalom csak annyiban színdarab, hogy színpadon előadva nem unalmas, vagy legalább is, többnyire nem unalmas; az apró, finom hangulati árnyalatok megrög­zítése és biztos kézzel való összeillesztése mindig átlendíti az ember figyelmét az ese­­ménytelen, sőt „lelki fejlődés" nélküli ré­szeken. Géraldy e darabja, akárcsak híres verseskötete, a Tói et moi, nem egyéb, mint a polgári élet egy csomó idilljénnek sorozata — civilizált idilleké, amelyekben feszült a levegő az idegek fojtott, alig hallható zú­gásától s amelyekben a nyugalmat és csendet csak a passzív, a haragudni és gyű­lölni és tülekedni fáradt emberek gesztusa adja meg; hogy „ennek pedig így kell lennie." A darab­­ hangulata , tehát közhely, ha diszkrét és emberien fájó és igaz közhely, is — mégpedig nemcsak elmondva az,­ hanem­­megcsinálva is. Miről van itt szó? Egy apá­­ról s egy anyáról, akinek fáj, hogy fia és lánya felnő. Tulajdonképen nem többről, mert — s ez éppen a szép a darab­ban —■ a gyerekek nem is tesznek egyebet csak felnőnek. A fiú nem csinál kártyaadós­ságot, nem sikkaszt, nem bukik meg a vizs­gán — a leány nem szökik meg egy mozi­­színésszel, nem­ követelődző, nem kerül többe, mint a többi osztályabeli leány. Ren­des, jó gyerekek mind a ketten. Az egyik férjhez megy egy derék mérnökhöz, a másik szeretője lesz az anyja egyik barátnéjának, majd egy színésznőnek. Ez minden vétkük. És ennyi is elég ahhoz, hogy kiszakítsa őket addigi életükből, idegenné tegye őket szüleik közt. Hiába jóság és gyermeki sze­retet ott, ahol egyszer fellépett az unalom. Hiába akarnak gyengédek lenni szüleikhez, ha minden érdeklődésük, egész lényük a szülők életéből kieső dolgok felé hajtja őket. Hiába próbálnak a szülők is hol küzdeni ez ellen, hol meg belekapcsolódni s felolvadni gyerekeik új életében: csak idegesítik, csak elvadítják a fiatalokat. S hiába értenek meg végül mindent, Inába nyugosznak bele a meg­­változhatatlanba; fáj ez a magánosság, fáj ez az elhagyatottság; nagy, sötét, üres folt m­ara’d lelkükben,’ akár' á 'far fakó Tapétá­ján, ’ amikor a pohárszéket átszállítják a fiatal­ házaspár­­lakásába. Az apa meghal, az áttya egészen­ magára marad s egészen magára marad régi barát­­néja is, a szép, gyermektelen elvált asszony, akivel a fiúnak egyszer viszonya volt s aki­vel emiatt az anya össze is veszett. A fiú már régóta ismét csak a „nénit" látja a szép asszonyban. Az asszonyok kibékülnek egymással, megbékülnek sorsukkal. Ilyen az élet, ennek így kell lennie. Felvethetné az ember a kérdést: komo­lyak-e egyáltalában a darab problémái? Le­­het-e együtt háborognunk és keseregnünk az anyával azon, hogy fiának viszonyai vannak? Lehet-e együtt búsulnunk az apával, amiért leánya nem az ő szemével nézi az olasz festők képét, hanem férjéével? Persze, hogy nem lehet. De hiszen éppen az a da­rab érdeme, hogy ezt mindenki tudja ben­ne, aki nem tudja, rájön. És hiába tudja- és hiába jön rá. A fájdalom: fájdalom v­r. joga van hozzá, hogy megénekeljek. * Hogy milyen ez a m­egéneklés? Mint minden e darabban: finom. Kedvesen, bájo­san, melegen, meghitten, hogy ne mondjam; előzékenyen és udvariasan finom, mint egy fehér csipketerítő,’ vagy mint egy csésze angol tea; nem pedig úgy, mint — mondjuk — egy Velasquez-kép. Géraldy a zsúrok költője. Könnyű, elegáns, érzelmesen mosolygó, ízléses. Innen nagy népszerűsége (tudniillik a külföldön) ő a legvérbelibb, legigazibb szalon-költő; nem kevesebb és nem is több ennél. De azoké a szalonoké, amelyek valahogy mégis csak leszármazottai a tizennyolcadik század szalonjainak; amelyek, ha nem ne­­velnek is Voltaire-ket, legalább megértik őket. Azoké, amelyeknek levegőjét a mé­lyebb kultúra ízével és szagával átitatta a több évszázados társas élet, amelyekben kö­högni és meghajolni sem lehet tartalom és jelentőség nélkül, mert minden gesztushoz, minden formalitáshoz emlék és élmény fű­ződik, mint a Versailles-i park minden 11. oldal Kis Komédia !RcaiBB*BaiKHmiBnaBBBcaccBaii!rttl Hétfőn, január 26-án Rott Sándor első fellépte betegsége során.

Next