Esti Kurir, 1925. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1925-01-27 / 21. szám

Kedd, 1925 január 21 Palingénia Szívós Zsigmond gyermektragédiája Forgách Rózsi kamaraszínházában­­Palingénia: Egy sokat emlegetett lepke­­fajta, amelynek nőstényét még soha ember­fia nem láthatta. Mert abban a pillanatban, amikor kibújik gumójából, már ott terem párja és a megtermékenyítés után szegény, holtan bukik le a fáról, amelyen megszüle­tett. Az a sok rejtelmesség, amely a palin­­génia születését, szerelmét és halálát körül­veszi, ott kísért minden gyermekleány életé­ben — példázza tragédiájában Szívós Zsig­­mond. A gyermekleány, aki éppen hogy meg­ismeri azokat a vágyakat és kívánságokat, amelyek a nő életét életté teszik, mindig kö­zel kerül a rejtelmes életű lepkefajához. Min­dig ott kísért a lehetőség, hogy amikor átéli azokat a perceket, amelyeket álmaiban, áb­rándjaiban csipkefinomaknak képzelt ,— a valóság brutalitásától összeroppan, elveszíti illúzióit, akaratát, nem tud tovább élni. A koraérett gyermek arcában mindig van valami megdöbbentő, fájdalmas tragikus vo­nás. És sohasem volt annyi koravén gyer­mek, mint mostanában. Szívós Zsigmond a wedekindi problémát hozta felszínre darab­jában. Lényegében nem mond sok újat. De ahogy megismétli azt, amit már hallottunk, a helyzetek és a figurák, a jelenetek annyi frissességet és ötletességet mutatnak, hogy egyik legtehetségesebb fiatal drámaírónknál kell tartanunk. Forgács Rózsi egy tizenöt­éves kislány szerepében teljes illúziót tudott kelteni. Kincses László ügyesen játszott egy tizenhatéves diákot. Mellettük Molnár József és Gáth-Geb­le­r Viktor járultak hozzá a da­rab sikeréhez. Szívós darabja után Scribe­­nek egyfelvonásos vígjátékát játszották.­­- Venczell Béla jubileuma. Szerdán, feb­ruár 28-án, Venczell Béla művészi működé­sének huszonötödik évfordulója alkalmából a Szöktetés a szerályból kerül színre az Ope­raházban. Az ünneplendő művészen kívül, aki Pistiii pasát játssza, Sándor Erzsi, Alpár Gitta (Blonde először), dr. Székelyhídi­, Gá­bor és dr. Dalnoky szerepelnek. * A francia akadémia köszönete Faludi Jenőnek. Az Institut de France, a párizsi­­ Akadémia nevében Reynier elnök levelét külön Faludi Jenőnek, az Unió Vezérigazga­tójának, amelyben a tudós társaság ,„Sas­fiók" háromszázadik előadására gratuláció­ját küldte el. A francia akadémia elnöke le­velében a többi között a következőket írja : — Az Institut de Francé tagjait mélyen meghatja az a rokonsze­nv, amely a nagy Rostand „Sasfiók" című művét kíséri Magyarországon. Megindított bennünket igazgató úrnak az a jószándéka, amely a francia kultúra irányában színházaiban minden tekintetben megnyilvánul. * Kamarazene-est. Vasárnap rendezte a Waldbauer-vonósnégyes negyedik bérleti ka­marazene-estélyét a Zeneakadémián, amely­nek széksorai nem teltek meg teljesen még arra a hírre sem, hogy — többek között — a Pisztrángötös is előadásra kerül, Fasen­­berger Szeverin közreműködésével. Az est újdonsággal kezdődött. Waldbauerék, aki Csehoszlovákiában is gyakran megfordulnak, műsorukba iktatták Schulhoff Ervin fiatal prágai zeneszerző Öt darab vonósnégyesre című művét. Igen érdekes alkotás. Kamara zenei kabaré, amely ha előkelő szálló hall­jában csendül fel, igen kellemesen elszóra­koztatja a zeneien művelt, teázó társaságot. Schulhoff úr modern fiatalember. Hajlama az eklektizálásra erős. Igényei nem nagyok, hogy művészi meggyőződés sem sok. Amit ír, eléggé jól hangzik, néha hatásos, gyak­ran elmés, egy szemernyi költészet is kimu­tatható zenéjének komplikált spektrumában és nem utolsó jó tulajdonsága, hogy darab­jai, amikor még jóformán bele sem meleged­tek a muzsikusok, már véget is érnek. A kö­zönséget úgy meglepte Schulhoff mester mű­ve, hogy meglepetésében tapsolni is elfelej­tett. Eisenberger­­a Pisztrángötösb­en nem bi­zonyult eszményi kamarazenésznek. Gyak­ran hangsúlyozott nyersen, rikítóan, vérbeli szólista módjára. Schmitz nagybőgős szóla­mát finoman, feloldódva a mű gazdag költé­szetében, szólaltatta meg. Az est Beethoven /•moll vonósnégyesével ért véget. (f.ny.) * A „Csibi" a­­Magyar Színházban. A Magyar Színház e héten megkezdi Régis Gignouse és Jacques Théry „Fruit vert" című vígjátékának próbáit, amely Heltai Jenő fordításában „Csibi" címmel fog színre kerülni. A főszerepeket Bajor Gizi és Csortos Gyula játszók s Hegedűs Tibor rendezi a darabot. Hétfő A KÖ­VESS­Y-VÁR, amelyet azért építettek fel, hogy Kövessy Albert nemes emlékét őrizze, megválasztotta fejedelemasszonyait Bitter Irén, Mészáros Géza, Andor Zsigmond­né, Sólyom Janka és Somogyi Nusi személyében. A művész­nők a Kövessy-vártól a következő hivatalos ok­mányt kapták kinevezésükről : t.'dv a Várasszonynak­­ .4 Kövessy-vár magas kormánya önt várasszonnyá kiáltotta ki. Amikor ezt ön­nel tudatjuk, egyúttal bejelentjük, hogy szombaton, január 31-én a Newyork-bár­­ban az összes Méltóságok cincogó zailen­­ciumra gyűlnek össze. , »■* -Megjelenésére okvetlen számítunk, mert ellenkező esetben kalodába jut. .. Magas Vár kormány. * SZENES ERNŐ mondja Salamon Bélának : — Édes igazgatóm, nehéz a megélhetés, adj fizetésemelés!. — Hiába adok neked akár harmincmilliót is, az sem elég. — Tudod, mit kedves Béla, próbáld meg egy évre s ha nem elég, vissza az egész. ♦ A JÁNOS VITÉZ sorsára jut a „Nótás kapi­tány", — mondják a Fővárosi Operettszínház színészei — hiába veszik le a műsorról, hiába zárják el a közönség elöl, olyan operett ez, amelyet nem fognak elfelejteni és a közönség kérésére, mint a „János vitéz"-t, évenként fel kell majd eleveníteni. Ezt mondják a kulisszák mögött a színészek, a nézőtér­­közönsége pedig úgy látszik, ellent­­állást hirdet Blumenthal ellen: tegnap is, ■legnapc-től is, sőt pénteken is zsúfolásig meg­töltötte a­­színházat, hogy szeret­etét a magyar operett iránt ezzel is kimu­tassa. Volt nagy taps, lelkes éljenzés, kihívták a függöny elé a színészeket, meg a rendező Bródy Istvánt. A vasfüggöny elé Bitter Irén, Hadnay Tibor és Bródy István jöttek ki s a nagy lelkesedés hevében (színházak táján ez könnyen megy !) nyílt színen a közönség előtt Bitter Irén egy cuppanós csókot adott Bródy Istvánnak. A zenekar lusst húzott s a közönség zúgó Hogy volt! kiáltásokkal meg akarta újráztatni a nem várt jelenést. A második és a­­harmadik felvonás között azután Roboz Imre megnyugtatta a színésze­ket, hogy egyszer újból színreh­ozza majd „A nótás kapitány"-t. Ennek reményében egy kis kompánia, amelynek tagjai Bitter Irén, Uj­,­váry Lajos, Halmay Tibor, Hajdú Eta, Zátony Kálmán, Fejes Teri, Pataky Ferenc,­­ Tolnay Andor, Vincze Zsigmond voltak, búcsúünnepsé­get tartott, amelyen Bródy István a következő verset szavalta el: A NÓTÁS KAPITÁNYHOZ Mint hős küzdöttél száxkáenc csatában S md­P-Sdítotad, ,,Kapitány", a népet, Helyt állottál a rossz konjnktúrában, álost­rasztot hívnak, pihenőt te néked. A kardodat most rejtsd a hüvelyébe S hallgasson el a nótás hegedű. Most odaáll a huszárok helyébe A sok csillagos-csillogó revü . . . De jól vigyázz, a trombita majd zendül. Kiadót fújnak, lehet egy-kettőre. A kapitány ajkán út nóta csendül. Akkor, huszárok, ismét csak csere!. • • Most pihenőre, tartalékba mentünk. A szép nótákat eltettük a jégre, Ide, amit százkilencszer énekeltünk. Átmegyünk k­i­ a Királyhágón végre. Átmegyünk, .. . át . . . és elhozzuk a csákót, Amely még mindig odaát maradt, S majd viszed százzal, előbbre a zászlót Nótás kapitányi... Alljuk a sarat!... * A RENDEZÉS TECHNIKÁJÁRÓL kevés szín­igazgató mondott még rövidebben tömör véle­ményt, mint Faragó Ödön, a Kassai Színház igazgatója, akit a „Prágai Magyar Hírlap" mun­katársa megkérdezett, hogy a Shakespeare-da­­rabok­at, a Lear király-t, meg a Szentivánéji ál­mot új rendezésben mutatja-e be a Felvidék ma­gyar közönségének. Faragó az újságíró kérdésére így felelt: — Naná! Majd kőkorszakbeli rendezést csi­nálok ! KIRÁLY ERNŐ holnap este hát újból fellép azon a színpadon, amelyen elkezdte fővárosi szereplést*­. Király Ernő újból játszani fog régi diadalainak színhelyén, ahol annyi tapsot kapott a Szibill-ben, a Leány vásár-ban, a Sztambul ró­­zsájá-batn, a Kis gróf-ban, A csá­rdáskir­álynő­­ben. Király Ernőt Kolozsvárról hozták fel Pestre s első nagy sikerét a Víg özvegy-ben aratta, mint Danilovics Dan­ilo. Aztán jött a másik­ szerep, a harmadik, a negyedik és Király Ernő rövidesen kedvenc színésze lett a pesti közönségnek. Utol­jára a kom­mim után a Kársáéig tündéré­ben lé­pett fel, de huszonöt előadás után nézeteltérése támadt Beöthy László igazgatóval is megvált a Király­ Színháztól. A Marica grófnő ma délelőtti próbáján a szín­pad egyik sarkában beszélgetek Király Ernővel. — Nem hiszed — mondja, — milyen boldog­­ság újból visszatérni arra a színpadra, amelynek levegőjében arattam első igazi, nagy, komoly sikeremet. A pályámról írem tudok én sokat be­szélni, elég, ha adatokat mondok, ez mhidra f­el­mond helyeslem. Szóval a Király-Szín­h­ázba­n a Farsang tündéré­ben játszottam utoljára 1919 telén. Innen a Városi Színházba kerültem, ahol eljátszottam nyolcvanszor az­ Ezüst sirály-t, majd Bécsben, a Carl-Theaterben ugyanott az opertin­et kétszázszor, talán újból a Városi Szín­házban még negyvenszer. Ezután Amerikába utaztam, ahonnan négy hónap u­tán visszatértem a Városi Színházba és nyolcvanszor eljátszottam a Diadalmas asszony főszerepét. Újból elutaztam Amerikába, nyolchónapi otttartózkodás után visszajöttem s a Városi Színházban megint el­játszottam a Diadalmas asszony főszerepét negy­venszer. Ezután jött­ egy kis pihenés, majd a Ma­rina grófnő Bécsben, a Theater an der­­Viesi­ben, azután úgy volt, hogy Kosáry Emma part­ner, ő leszek a berlini Metropol-Theater-ben is. Ámde akkor már Faludi úrral szerződést kötöt­tem és igy soha nem tudhattam, hogy mikor hívnak haza. • Mont hát ile vagyok s holnap este abban a isztinházban, amelyet a legjobban szeretek, elját­szom a Marica grófnő tiszttartóját az eredeti megírásban.* A VÁROSI SZÍNHÁZBAN ma délelül* meg­jelent egy olasz úr: maestro Mascagni meg bizonya, aki magával hozta Olaszországból a „Si“ című opera szövegkönyvét és partitúráját A milánói signor megtárgyalta az opera elő­adását Sebestyén Gézával és miután valami kis pénz­ i­s kellett neki, Sebestyén Géza hát Sebestyén Dezsőhöz, a színház gazdasági igaz­gatójához utasította. Itt is volt egy kívánsága az olasznak: szerette volna, -.ha egy karmester elzongorázza az olasz operát. Véletlenül azon­­ban a színháznak egyetlenegy karmestere ige­n volt jelen, csak éppen a ve­ndégdrigens Sebes­tyén György. Sebestyén Dezső hát megkérte Ferenczy Frigyes főrendezőt, hogy vigye be az olasz urat a zongoraszobába Sebestyén György karmester úrhoz. A derék olasz nagy titokban a következőket súgta künn a folyosón Ferenczy fülébe : — Micsoda ország ez, kérem ? Hogy külön­böztetik itt meg az embereket, hiszen maguk­nál az egész világ Sebestyén. Megyek a mű­vészi igazgatóhoz: Sebestyén, megyek a gaz­dasági igazgatóhoz : Sebestyén, megyek a kar­mesterhez : Sebestyén. Itt azután igazán meg lehet bolondulni,,. * EGY ÖRDÖNGÖS KÉK tegnap kiírta a Bel­városi Színház kapujára: Theatrum elegantissimum. Az ismeretlen kéznek igaza vo­lt, mert való­sággal csodálatraméltó az az elegancia, ami a Belvárosi Színház nézőterén esténként uralko­dik a ,,Fej vagy írás” előadásán. A hölgyek es­télyi ruhában és az urak még az utolsó sorok­ban is szmokingban ülnek.­­Csak egyetlen néző van egyszerű zakkóban a „Fej­vagj- Írás" előadásán, a szerző: Lakatos László. Én ráérek szmokingot húzni majd akkor is, — mondja Lakatos, — ha már nem lesznek zsúfolt házaim. MOSZJO GANDERA-tól, a legudvariasabb színpadi szerzőtől, ma hatalmas csomag érke­zett a Belvárosi Színház címére Párizsból. Gan­­dera dr. Bánya/­­Sándor párizsi színházi ügynök útján a „Ki babája vagyok én" minden szerep­lőjének küldött egy gyönyörű, díszkötéses köny­vet: Gandera Félix összegyűjtött műveit. Ma megy­ vissza Párizsba a válasz, amelyben Belvárosiék megüzenik azt is, hogy köszönetü­­ket személyesen majd Titkos Ilona fogja tolmá­csolni a jövő hónapban. Kardos István. * Pethes Imre Via lekezelő. A Pethes Imre Társaság vasárnap délelőtt ülést tartott Pethes Imre emlékezetére. Horváth Árpád elnöki meg­nyitója után Rogy Adorján­­mondott emlékbe­­szédet Pethes Imréről, majd Baló Elemér el­­sza­vazta Ady Endrének „Az én hadseregem" című költeményét. Ezután Hevesi Sándor ,,A mai nemzedék színpadi problémái" címen tar­tott érdekes előadást. * Both Klári a Renaissance-Színhásbasz. A Renaissance-Színház ebben a szezon­ban színrshozza a Birabhegu „Fátyolos hölgy"* című vígjátékát. Az új darab címszerepér­e­­a Renaissance-Szín­ház igazgatósága Botit Klárit, a Belvárosi Színház tagját szerződ­tette, akinek a Unió igazgatósága szabadsá­got adott. Eb­ben a szezonban egyébként a Belvárosi Színház is hoz Birabeau-darabott A „Talállak egy meztelen nőt" című víg­játékot fogja színre ho­zni. * Szalamit; Pulay Matiki. -Úgy volt, hogy a Botha Lujza Színházban színrekerülő „Szalámit" című daljáték címszerepét Vágó Boriska énekesnő fogja játszani. Ez a terv most megváltozott s az U­i­g igazgatósága Pulay Matild operaénekesnőt szerződtette a Szulamit szerepének eljátszására. Abigail Harmath Hilda, Absolon Kádár Jenő lesz, s a daljáték február elején kerül színre. r: Kodály Zoltán. Szombat este Kodály műveit hallgatta a Zeneakadémia termét meg­töltő díszes hallgatóság. Kálmán Oszkár a közismert Adym­, hol vagy?­mellett példát­lan sikert aratott egy új Ady-dallal. A Sírni, sírni gyönyörű sorait sokan ültették át zené­be, de eddig siker nélkül. Kodály bensőséges, mély lírája a dal második felében megköze­líti az immár világhírű Psalmus Hungaricus komor, patetikus szépségét. Marschalkó Ró­zsinak is, vígtárgyú dalok mellett, Ady-dallal volt különösen nagy sikere. Valósággal ese­ményszámba ment Kentner Alajos, külföld­ről Visszatért fiatal zongoraművész szereplése, aki a dalok zongorarészét szólaltatta meg. Keze alat minden valóra vált, amit Kodály leírt. Kodály joggal hárította át sikere nagy­részét a zseniális fiatal muzsikusra és a többi előadóra. Amit Kentner, mint a zongoraszá­­mok előadója adott, az tüneményes, lenyű­göző hatású volt. Aki játékát hallotta, annak meg kellett értenie, meg kellett szeretnie a Kodály-m­uzsikát. Marschalkó Rózsi egy nép­­dalgyűjteményből énekelt még egy csokorra valót, majd a Waldbau­erékből alakult vo­nóshármas előadta a Szerenádot. Világsikerei és a világhírnév megszerzése után immár Budapest is megszereti a jelenkornak talán legnagyobb muzsikusát, Kodály Zoltánt. * Tiszifaaprllé villanyerőre berendezve' jutányoson azonnal Utc' beadOc-Hrtekeréz: ttei-* gely, Y., Oar.átt. u. tb. PREMER A TERÉZKÖRÚTI SZÍNPADON TMi*~| 11. oldal A Színházi Élet bécsi magyar estéje Európa egyik legnagyobb és legragyogóbb terz­inét töltötte meg zsúfolásig 22-én, csütörtökön este Bécs magyar közönségének szine-java. Incze Sándor hetilapja, a Színháztiíd­ tartotta mostre­­estélyét a wieni Grosses Konzerthaus nagytermé­ben. Az estély megkezdése előtt a hatalmas elő­csarnokban ezer főnyi ember állt sorfalat a pénz­tár előtt, ahol kizárólag a Színházijáét előfizetői kaptak jegyet, teljesen ingyen. Több, mint háromezer ember volt a terem­ben, amikor az ajtókat lezárták, és Félix Salten német, majd Heltai magyar bevezető beszéde el­hangzott. A műsor első szereplője Kolbay Ildikó, Kurucz János zongorakísérete mellett magyar dalokat énekelt. Karinthy Frigyes humoreszkje után Székely Mihály, az Operaház baritonistája, majd Prasinszky Pepi és Brada Rezső, az Opera táncművészei következtek. Sebestyén Géza Petőfi­nek a „Csárda romjain" c. költeményét sza­valta. Márkus-Szoyer Ilike a 9 éves koloratur­­énekesnő a közönség elragadtatása mellett éne­kelt a Hoffmann meséiből és a Denevérből rész­leteket. Péchy Blanka nagy sikerrel előadott Ady költeményei után Kálmán Oszkár, az Opera ba­ritonistája egy új Kodály-dalt énekelt, Márkus Dezső zongorakísérete mellett. Az­ első rész vé­­é­gén „Az audencián" című egyfelvonásost Rózsa­hegyi Kálmán, Fehér Gyula és Szőke Sándor játszották nagy sikerrel. Rózsahegyit a közönség tomboló lelkesedéssel ünnepelte. A második részben Németh Juliska sanzonjait tapsolták­­percekig, majd Beregi Oszkár kuruc versei következtek. Beregi a közönség ünneplését egy Ady-vers elszavalásával köszönte meg. Anday Piroska gyönyörűen énekelt dalai­­ után Jászai Mari lépett a színpadra. A nézőtéren mindenki felállt, zúgó lapsorkán és éljenzés fogadta a ma­, gyár színjátszás nagyasszonyát, aki egy Petőfi­­egy Ady- és egy Kiss Ferenc-verset adott elő. Nádor Jenő a János vitézből énekelt részleteket, majd a­­Gérfi-h­ázaspár­ egyfelvonásosa, ,nA_szív­ , teled asszony" zárta be a műsort, ami után a közönség hosszan tapsolta a Gór­­-pár ragyogó művészettel előadott jelenetét és az egész mű­sort. • A konferanszier tisztét ötletesen látta el Iljú- C­sányi Zsolt, a zongorakísérete­ket pedig Kurucz János, dr. Székely és Márkus Dezső. Az estély rendezésének munkáit a Színházi Élet szerkesz­tőségéből Incze Sándor főszerkesztő, Balla Ernő és Gelléri Andor szerkesztők végezték. A gyö­nyörű estélyt reggelig tartó bankett követte.

Next