Esti Kurir, 1925. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1925-01-28 / 22. szám
fSzerdar, 1925 január 28' oldal Rizs és hal—a világpolitika legégetőbb problémája!.. . Az Egyesült Államok és Japán versengése kritikus stádiumba jutott — Elkeseredett harc folyik a kínai piac megszerzéséért Megismétlődik az angol-német hajóprogram versenye New York, január h6. (Az Esti Kurír tudósítójától.) Német kor a fényválság, Mussolini diktatúrás erőlködése, egy-kétezer spanyol katona, aki otthagyja bőrét az afrikai homokon De Rivera(kedvéért: milyen kicsinynek látszanak ezek a problémáik innen, az óceán túlsó partjáról, ahol Európa, kisebb országainak ügyes-bajos dolgairól csak akkor vesznek tudomást, ha véletlenül királypuccsot kísértenek meg, vagy Denkel Lederer-féle förtelmeket kell elég szenzációsabbra dagasztani a publikum előtt! Ami Amerikában erjed most, az igazi világpolitika. Milliók és millók sorsa forr a nagy politika kohójában, földrészek térképe változhatik meg néhány hónapon belül s a Csendes-Óceán körül egy ij világ alakul ki. Talán tűzzel-vassal, talán ideigsfkáig való egyességgel, de előbb-utóbb itt a nagy leszámolás órája. Akik nem akarnak a vulkánon táncolni . . . Mi készül a Csendes-óceán mellett ? Az orosz-japán szerződés csak aláírásra vár. (Ezt a szerződést már aláírták jún. 19-én. A szerk. megjegyzése.) Hughes, aki esküdt ellensége az orosz szovjettel való kapcsolatnak, visszavonult a politikától, Londonban az admiralitás új hajóbázist, tervez Singaporéban, az angol gyarmatok kijelentik, hogy nem hajlandók megbízottakat küldeni a birodalmi konferenciára. A gyarmatoknak ez az állásfoglalása tisztára bizonyítja, hogy közömbösekké váltak az ó világ problémái iránt. Ez természetes is, mert életérdekeik másfelé szólítják őket Néma, de elkeseredett harc folyik most az Egyesült Államok és Japán közt a Csendes- óceán birtokáért, a német örökségért Janin és Kína elől mereven elzárkóznak az Egyesült Álamoa, pedig ezek a sokszázmilllós emberi hangyabolyok kénytelenek is utakat keresni. Rizs és hal kell a sárga emeneknek, amelyek Ausztrália északkeleti vsze felé törnek vagy a Csendes-óceán milja felé. ammelynek partvidéke enyhe kiitl"" és halban is gazdag. De Ausztrália nem akar tudni a kalifomesök beözönléséről. Brit-Columbia is követi példáját Kalifornia kívánságára pedig az Egyesült Államok már évekkel előbb megszavazták azt a törvényt amely a nunati vizeken a kereskedelmi forgalom lebapialitását a nemzeti hajóhad számára tartotta fenn és a japán bevándorlást teljesen megszüntette. Anglia is ,gyarmatainak sürgetésére fölutalta erősebb iramban a sineacorei hajóakciót, hogy a győzelem biztos reményével vegye föl a harcot a szívós, hajlékony sárgák hódító törekvéseivel szemben. A japán kivitel súlypontja: az emberexport Japán most igazán gigászi erőfeszítéssel dolgozik exportja fejlesztésén. Papírját, gyapjút, gyufáját kell exportálnia, de még ezeknél is sürgősebben : emberfölöslegeit. Vulkanikus, bizonytalan talajáról, melyet a földrengés megint megrázhat, a tejezetes erők kényszerítő hatalmaival kívánkozik el lakóinak zsúfolt fölöslege. Kevés neki még mindig az, amit meghódított. Kisfiától elszakította Formorát, Oroszországtól Koreát és Sahalin déli részét, Németországtól a Haischall-, Karolina- és a Mariann- szigeteket; a háború után befészkelték magukat Santungban, amely szemben Koreává valósággal kapuja a Jianai birodalomnak, és vannak Jfauwn'-satgelén, amelynek negyedmilliós lakossága közül több, mint százezer japán. 1914-ben 1.600.000 tonna vot Japán kereskedelmi flottája, most már SiiOO.OOO-nál tart, hiszen 1914-ben 72.000 tonnával gyarapították kereskedelmi hajóhadakat Japánnak ezzel az óriási enoszaporulatával szemben az angolszász faj a maglehetősen háttérbe szorult. Ausztrália a német birtkok közül a Bemarrir-archipelagust, a Salamon-szigeteket, Új-Guineát kapta meg, aSomnoff-szigeteken pedig az Egyesült Államok és Új-Zéland osztoztak. Ha evés közben jön meg az étvágy, akkor Anglia és Amerika éhsége csak fokozódott. De túl az ausztráliai szigetvilág birtokán, legelsősorban Kína felé néznek a versengő hatalmak. Kína az ideáljuk, amelynek ipara egyáltalában nincs, ellenben bővelkedik nyers terményekben és álmodni sem tehet kitűnőbb akvizíciókról, mint amilyen Kína megszerzése. Az American International Corporation, amely a világháború első évében alakult meg, valósággal elárasztja Kínát papírral, szövettel, gépekkel, automobilokkal, amelyeknek készítésén az Egyesült Államok ipari centrumai sokmilliós munkással foglalkoznak. Hogyan dolgoznak a japán jelzálogbankok ? Itt Amerikában azonban nagyon jól tudják, hogy Japán nem hajlandó Kínát minden különösebb fáradság nélkül, ölhetett kézzel esengedni Amerikának, ő maga is 700 százalékkal növelte meg kínai exportját, itt viszi piacra cukrát, textiltermékeit, gépeit, a japán bankok adják a jelzálogkölcsönöket a kínai vasútakra, távíróvonalakra, bányákra és erdőtermelésre. Sanghaj apró üzleteiben tízezer japán kereskedő árulja holmijait és Mandzsúria valósággal japán kolóniává változott át. Az élelmes japán, aki olcsó munkabérért dolgozik és aki a kínai nyelvet is ismeri, természetszerűen kihasználja a szomszédságot, hogy az amerikai kereskedelemnek konkurrenciát teremtsen. De nem éri be ezzel: az elkövetkező nagy összeütközésre szövetségesekre van szüksége és egyben új területekre, ahová embermeveit letelepíthesse. Egy japán misszió tárgyal Mexikóval, hogy a szomszédos Kalifornia északi zónájában koncessziót eszközöljön ki a japánoknak, akiknek eddig nem lehetett birtokot szerezniük. A pekingi szerződés értelmében Sahalin északi részéből kivonulnak a japán csapatok, számszerűit negyvenezer katona, ezzel szemben Japán megkapja a nagy sziget hatalmas petróleumforrásait és szénbányáit, erdeit, halászterületeit és így újabb hatalmi pozíciót teremthet meg magának. Az amerikai sajtó izgalmai Amerikában féltékeny figyelemmel és égő feszültséggel kísérik Japán minden megmozdulását A lapok legelsősorban ezeket az eseményeket kommentálják és azok a beszédek, amelyek az amerikai légi flotta tökéletlenségéről, a hajóhad felkészületlenségéről szólnak, alapjában véve ki nem mondottan, de mégis a legnagyobb határozottsággal Japánra céloznak. Az erőgyűjtés mindkét részen egyaránt folyik és a mai viszonyok élénken emlékeztetnek a világháborút megelőző esztendőkre, az angol és a német hadiflotta kiépítésének örült versenyére. A levegő egyre feszültebbé válik és ha az atmoszféra a nyomás maximumát éri el, előbb-utóbb meg fog indulni a harc az Egyesült Államok és Japán között. Hogy mikor kerül rá a sor a túlfeszített erő kirobbanására, senki sem jósolhatja meg, de az események logikája világosan és határozottan ezt az utat jelöli meg... ! " Közvélemény szava: "Magyar ember csak magyar sört iszik ! A Szent István Porter sár bármely külföldi márkát feltúrnál!" Állandóan friss csapolásban a következő helyeken: . A Belvárosi Söröző VII., Rákóczi út 1 Bíró Dénes IV., Vámház körút 16 Érd József m, Thököly út 4 Erdélyi Borozó VI., Dalszínház u. 8 Frenrtisz István A Gellért-szálló Keszey Vincze VTL, Rákóczy út 44 Posch Ferenc ATI., Dohány ucca 20 Posch Károly vm, József körút 3 Páczer János vm., Népszínház u. Patz Antal AT., Hajós ucca 31 Stefánia Étterem VT., Teréz körút 15 Sturm Ferenc v., Berlini tér 4 Szabó Lajos va. Rákóczi út 88 Szt. István Étterem I., Alagút utca 5 Winkler István II., Margit körút 2 Média- és ultimo-fzleteket terveznek a tőzsdén Miről tárgyal Frey alelnök Berlinben A tőzsde alelnöke, Frey Kálmán kormányfőtanácsos néhány nap óta Berlinben időzik és ottartózkodását azzal hozták összefüggésbe, hogy a gabonahalár üzletet tanulmányozza. Ez a hír élénken foglalkoztatta a tőzsde közönségét és jól tájékozott helyről ez Ügyben a következő információt kapta az Esti Kurír munkatársa: — Többízben kijelentették az utóbbi időben illetékes helyről, hogy a gabonahatárüzlet reaktiválásának még nem érkezett el az ideje és így nagyon valószínűtlen, hogy a tőzsde alelnöke ebben az ügyben időznék Berlinben. Mindenesetre igen jó lett volna, ha funkcionált volna a határüzlet, mert ebben az esetben nem lett volna ilyen szélsőséges kilengés a gabonatőzsdén. Nem hiszszük azonban, hogy abban az esetben is, ha az alelnök tanulmányozza is a határüzletet, hamarosan sor kerülhetne annak megvalósítására, mert ennek ezer akadály állja meg útját. A hír onnan eredhetett, hogy illetékes körökben komolyan foglalkoznak azzal a tervvel, amelyről az Esti Kurír már régebben említést tett, hogy tudniillik az értékpapírpiacon be akarják vezetni a kétheti határidőre szóló üzleteket, az úgynevezett media- és ultimédiarendszert bizonyos papírkategóriákra vonatkozólag. Újabb kavarodás az aranypiacon Egy-két nap óta nyugodtabb volt a tőzsdén a nemesfémek piacának üzletmenete, a má azonban megint nagyobb kavarodás keletkezett és az osztrák, meg a magyar veretű arany között ismét kiszélesedett a differencia. Ugyanakkor, amikor az osztrák aranyért csak 295—296.000 koronát akartak fizetni, a magyar veretű húszkoronásért 314.000 koronát is ígértek. Ez az árfizetés azonnal szállítható aranyra vonatkozott, mert jellemző az egész üzletmenetre, hogy a ma vagy holnap szállítandó húszkoronás magyar aranyok között is differencia keletkezett. A holnap szállítandó magyar aranyért ugyanis csak 310.000 koronát fizettek, vagyis a prompt áruért 4000 koronával többet, mert a sikerek eltűntek, márpedig akiknek sürgősen ki kell fizetni a vasúti fuvardíjakat, kénytelenek voltak, hozzálátni, az eddig halasztgatolt vételhez. A német-francia vámháború Berlin, jan. 27. (Az Esti Kurír tudósítójától.) A német— francia vámháború. Németország és Franciaország között tudvalevőleg január el0-e óta nincs vám- és kereskedelmi szerződés, mert az a legtöbb kedvezmény, amelyet Németország a versaillesi békeszerződés értelmében a franciáknak biztosítani kénytelen volt, január 1-én lejárt és a vám- és kereskedelmi szerződés megkötésére irányult tárgyalások, a francia vámtarifa miatt eredménytelenül végződtek. Az volt a vélemény Franciaországban, hogy Németország kénytelen kelletlen el fogja fogadni a francia minimális tarifákat és hogy a francia követkedéseket mindenben teljesíteni fogja, Németország azonban ezt nem tette meg, a tárgyalásokat félbeszakította. Ez igen nagy veszteség a franciáknak, éppen az elsasi export miatt és most abban reménykednek, hogy az új Luther-kormány majd vissza fog riadni attól, hogy kormányzását egy Franciaország ellen irányuló vámháborúval kezdje meg és hogy ennek folytán majd engedékenyebb tesz, mint az előző kormány volt. A legnagyobb akadály az, hogy Franciaországnak tulajdonképpen nincs is még készen az új vámtarifája. A vámtarifajavaslat ugyan a parlament előtt fekszik, de azt húsvét előtt nem is kezdik tárgyalni, s az év vége előtt szó sem lehet arról, hogy ez a vámtarifa törvényerőre emelkedjék. Németország tehát nem akar most szerződést kötni azzal a tudattal, hogy esetleg egy év múlva, amikor az új francia vámtarifa törvényerőre emelkedik, a most kötendő kereskedelmi szerződést meg kell változtatni. Mindenesetre igen nagy nehézségek vannak és egyelőre nem is lehet arra gondolni, hogy egy ideiglenes rendezésnél egyéb történhessék. Rejtélyek a tusi vállalat ügyei körül. Évek óta panaszolja a közönség, hogy a budapesti közlekedés olyan drága, mint sehol a világon. A budapesti autótaxi 8500-szoros tarifával dolgozik akkor, amikor a bécsi autótaxi tegnap óta csak 4, illetve 5000-szeres tarifával s amikor ott készülnek 3000-t autótaxikat is beállítani a forgalomba. Nálunk az állam és a főváros urai soha nem mulasztják el, hogy a közönség megnyugtatására legalább kéthetenként akciót ne jelentsenek be a drágaság letörésére, dacára annak, hogy a drágításban ők maguk járnak elől. De a közönség kétségbeesve látja, hogy azok a rengeteg összegek, amelyek haszonrészesedés címén a városi pénztárakba folynak, azok tulajdonképpen egy feneketlen hordóba ömlenek, ahonnan nyom nélkül és minden haszon nélkül folynak ki, ami ami jót jelent, hogy mindazok az áldozatok, amelyeket az állam és a város polgárságától hatalmi szóval kicsikar, kárba vesznek. Főleg a város gazdálkodása az, ami ebből a szempontból elsősorban esik kifogás alá, mert az államnál még legalább az a mentség van, hogy pénzügyi ellenőr ül a nyakán. Joggal lehet kérdezni, hol vannak és mire költi a város azokat az összegeket, amelyeket neki az autótaxivállalat fizet Hol mutatja ki azokat az összegeket. .A haszonrévedést miért nem valorizálják, s miért engedik meg azt, hogy a szorzószámot a taxivállalat emelje anélkül, hogy a haszonrészesedés összegét valorizálva fizetné a városnak. Nem akarunk senkit gyanúsítani, hisz nincs is módunk betekinteni abba a gazdálkodásba, amelyik ott folyik, de feltűnő, hogy a szorzószám emelkedik, a város haszonrészesedése nem valorizáltatik, s a taxivállalat mégis csak egy minimális nyereséget mutat ki a mérlegben. Hova tűnnek azok az összegek, amelyeket a taxivállalat keres, s ki az, aki megelégszik ezekkel a mérlegekkel anélkül, hogy kissé utánajárna annak, hogy ezek a számok tényleg megfelelnek-e a valóságnak? Kevés üzlet a alappiacon. A magpiacon még mindig csak elvétve fordulnak elő nagyobb üzletkötések, sőt a múlt hét óta akadtak olyan napok is, amikor az árakról való tájékózódás is egyike volt a legnehezebb feladatoknak. A csekély forgalom oka, hogy külföldi relációban egészen minimális az üzlet és hogy a belföldi mezőgazdasági helyzetről való ellentétes vélekedés folytán szintén tartózkodnak az üzletkötéstől. Az árutulajdonosok nem adnak el, akiknek pedig szükségük lenne a különböző magvakra, nem vásárolnak, mert még nem tudják, hogy szükség lesz-e és milyen mértékben kiszántásokra. A jelenlegi árak a következők : Kendermag 5500—6000, lenmag 6000—6500, tökmag 5009—5200, coriander 4000—4300, mák 19.000— 20.000, Dió 13.000—14.000, napraforgó 3100—3500, fehérhere 30—35.000, biborhere 4000— 4200. Baltacím 5500—0000, muhar 2300 —2500, csillagfürt 2500—2700, cirokmag 2000 — 2100, fehérbab 4300—1400. A magyar export megnehezítése Romániaisa. A Romániába irányuló magyar kereskedelmet újabb veszedelem fenyegeti Eddig is igen nagy nehézséggel kellett megküzdeniök azoknak a magyar vállalatoknak, amelyek Romániába árukat adtak el.. .Az évek óta tartó moratórium, a külföldi követeléseknek Romániában történt zár alá vétele, a román államvasutakon uralkodó áldatlan állapotok igen megnehezítették azt, hogy ipari termékeink Romániába jussanak. Ezekhez a bajokhoz most még egy újabb is járult. A román pénzügyminiszter ugyanis utasította az összes vámhivatalokat, hogy ha egy román importőr, exportőr vagy speditőr árat vámoltat el, követeljék tőlül annak igazolását, hogy semmiféle adóhátralékban nincsenek. E nélkül az igazolvány nélkül nem szabad a vámhivataloknak az árut elrámolniuk. Ez a magyar exportőrök számára majdnem lehetetlenné teszi, hogy Romániába árukat küldjenek, mert nem áll módjukban ellenőrizni, hogy az elvámolás feltételei fentorognak-e s mindig ki vannak téve annak a veszedetemnek, hogy az áruk a román vámhivatalokban fognak feküdni, a címzett azokat nem kapja meg, tehát az eladó sem juthat a pénzéhez, vagy csak igen nagy huzavonák és veszteségek után. Az OMMKE értekezlete a Máv fuvardíjak aranyban való fizetése ügyében. Az OMKE ma délután értekezletet fog tartani abban az ügyben, hogy a MÁV nem akarja elfogadni az osztrák vezető aranyokat s így érzékeny károkat okoz a szállítási szakmának. Az OMKE eljárt már ebben azügyben a kereskedelmi miniszternél, de eljárása eredménytelen maradt. A mai értekezlet fogja majd megállapítani azt az eljárást, amelyet az érdekképviseletnek a jövőben folytatnia kell. A forgalmi adó kérdése a kamara előtt- a Kereskedelmi Kamara most tárgyalja le szakmánként a forgalmi adókulcs kérdését, amely ügyben részletes propozíciót fog a minisztérium elé terjeszteni. A tárgyalások nemsokára bevégződnek, hogy az ügy végleges elintézését ne késleltessék.