Esti Kurir, 1925. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1925-01-28 / 22. szám

fSzerdar, 1925 janu­ár 28' oldal Rizs és hal—a világpolitika legégetőbb problémája!.. . Az Egyesült Államok és Japán versengése kritikus stádiumba jutott — Elkeseredett harc folyik a kínai piac megszerzéséért­­ Megismétlődik az angol-német hajóprogram versenye New York, január h6. (Az Esti Kurír tudósítójától.) Német kor a fényválság, Mussolini diktatúrás erőlkö­dése, egy-kétezer spanyol katona, aki ott­­hagyja bőrét az afrikai homokon De Rivera­­(kedvéért: milyen kicsinynek látszanak ezek a problémáik innen, az óceán túlsó partjáról, ahol Európa, kisebb országainak ügyes-bajos dolgairól csak akkor vesznek tudomást, ha vél­etlenül királypuccsot kísértenek meg, vagy Denkel Lederer-féle förtelmeket kell elég szenzációsabbra dagasztani a publikum előtt! Ami Amerikában erjed most, az igazi világpolitika. Milliók és millók sorsa forr a nagy politika kohójában, földrészek térképe változhatik meg néhány hónapon belül s a Csendes-Óceán körül egy i­j világ alakul ki. Talán tűzzel-vassal, talán ideig­­sfk­áig való egyességgel, de előbb-utóbb itt a nagy leszámolás órája. Akik nem akarnak a vulkánon táncolni . . . Mi készül a Csendes-óceán mellett ? Az orosz-japán szerződés csak aláírásra vár. (Ezt a szerződést már aláírták jún. 19-én. A szerk. megjegyzése.) Hughes, aki esküdt el­lensége az orosz szovjettel való kapcsolat­nak, visszavonult a politikától, Londonban az admiralitás új hajóbázist, tervez Singa­­poréban, az angol gyarmatok kijelentik, hogy nem hajlandók megbízottakat küldeni a birodalmi konferenciára. A gyarmatoknak ez az állásfoglalása tisz­tára bizonyítja, hogy közömbösekké váltak az ó­ világ problémái iránt. Ez természetes is, mert életérdekeik másfelé szólítják őket Néma, de elkeseredett harc folyik most az Egyesült Államok és Japán közt a Csendes- óceán birtokáért, a német örökségért Ja­nin és Kína elől mereven elzárkóznak az Egyesült Álamoa­, pedig ezek a sokszáz­­m­illlós emberi hangyabolyok kénytelenek is utakat keresni. Rizs és hal kell a sárga emeneknek, amelyek Ausztrália északkeleti vsze felé törnek vagy a Csendes-óceán milja felé. ammelynek partvidéke enyhe kii­­tl""­ és halban is gazdag. De Ausztrália nem akar tudni a kali­­fomesök beözönléséről. Brit-Columbia is kö­veti példáját Kalifornia kívánságára pedig az Egyesült­ Államok már évekkel előbb megszavazták azt a törvényt amely a n­u­­nati vizeken a kereskedelmi forgalom leba­­pialitását a nemzeti hajóhad számára tar­totta fenn és a japán bevándorlást teljesen megszüntette. Anglia is ,gyarmatainak sür­getésére fölutalta erősebb iramban a sinea­­corei hajóakciót, hogy a győzelem biztos reményével vegye föl a harcot a szívós, haj­lékony sárgák hódító törekvéseivel szem­ben. A japán kivitel súlypontja: az emberexport Japán most igazán gigászi erőfeszítéssel dol­gozik exportja fejlesztésén. Papírját, gyapjút, gyufáját kell exportálnia, de még ezeknél is sür­gősebben : emberfölöslegeit. Vulkanikus, bizony­talan talajáról, melyet a földrengés megint meg­­rázha­t, a tejezetes erők kényszerítő hatalma­i­­val kívánkozik el lakóinak zsúfolt fölöslege. Ke­vés neki még mindig az, amit meghódított. Kis­fiától elszakította Formorát, Oroszországtól Ko­reát és Sah­alin déli részét, Németországtól a Haischall-, Karolina- és a Mariann- szigeteket; a há­ború után befészkelték magukat Santungban, amely szemben Koreává­ valósággal kapuja a Jianai birodalomnak, és vannak Jfauwn'-satgelén, amelynek negyedmilliós lakossága közül több, mint százezer japán. 1914-ben 1.600.000 tonna vot Japán kereskedelmi flottája, most már SiiOO.OOO-nál tart, hiszen 1914-ben 72.000 tonná­val gyarapították kereskedelmi hajóhadakat Japánnak ezzel az óriási enoszaporulatával szemben az angol­­szász faj a maglehetősen hát­térbe szorult. Ausztrália a német bir­tk­ok közül a Bemarrir-archipelagust, a Salamon-szigeteket, Új-Guineát kapta meg, a­­Somn­off-szigeteken pedig az Egyesült Államok és Új-Zéland osztoztak. Ha evés közben jön meg az étvágy, akkor Anglia és Amerika éhsége csak fokozódott. De túl az ausztráliai szigetvilág birtokán, legelsősorban Kína felé néznek a versengő hatalmak. Kína az ideáljuk, amelynek ipara egyáltalában nincs, ellenben bővelkedik nyers terményekben és álmodni sem tehet ki­­tűnőbb akvizíciókról, mint amilyen Kína megszerzése. Az American International Cor­poration, amely a világháború első évében alakult meg, valósággal elárasztja Kínát pa­pírral, szövettel, gépekkel, automobilokkal, amelyeknek készítésén az Egyesült Államok ipari centrumai sokmilliós munkással foglal­koznak. Hogyan dolgoznak a japán jelzálogbankok ? Itt Amerikában azonban nagyon jól tud­ják, hogy Japán nem hajlandó Kínát minden különösebb fáradság nélkül, ölhetett kézzel esengedni Amerikának, ő maga is 700 szá­zalékkal növelte meg kínai exportját, itt viszi piacra cukrát, textiltermékeit, gépeit, a japán bankok adják a jelzálogkölcsönöket a kínai vasútakra, távíróvonalakra, bányákra és erdőtermelésre. Sanghaj apró üzleteiben tízezer japán kereskedő árulja holmijait és Mandzsúria valósággal japán kolóniává vál­tozott át. Az élelmes japán, aki olcsó munka­bérért dolgozik és aki a kínai nyelvet is is­meri, természetszerűen kihasználja a szom­szédságot, hogy az amerikai kereskedelem­nek konkurrenciát teremtsen. De nem éri be ezzel: az elkövetkező nagy összeütközésre szövetségesekre van szüksége és egyben új területekre, ahová emberme­­veit letelepíthesse. Egy japán misszió tár­gyal Mexikóval, hogy a szomszédos Kalifor­nia északi zónájában koncessziót eszközöl­jön ki a japánoknak, akiknek eddig nem lehetett birtokot szerezniük. A pekingi szer­ződés értelmében Sah­alin északi részéből kivonulnak a japán csapatok, számszerűit negyvenezer katona, ezzel szemben Japán megkapja a nagy sziget hatalmas petróleum­­forrásait és szénbányáit, erdeit, halászterü­­leteit és így újabb hatalmi pozíciót teremt­het meg magának. Az amerikai sajtó izgalmai Amerikában féltékeny figyelemmel és égő feszültséggel kísérik Japán minden megmozdulását A lapok legelsősorban eze­ket az eseményeket kommentálják és azok a beszédek, amelyek az amerikai légi flotta tökéletlenségéről, a hajóhad felkészületlen­­ségéről szólnak, alapjában véve ki nem mondottan, de mégis a legnagyobb határo­zottsággal Japánra céloznak. Az erőgyűjtés mindkét részen egyaránt folyik és a mai viszonyok élénken emlékeztetnek a világ­­háborút megelőző esztendőkre, az angol és a német hadiflotta kiépítésének örült verse­nyére. A levegő egyre feszültebbé válik és ha az atmoszféra a nyomás maximumát éri el, előbb-utóbb meg fog indulni a harc az Egyesült­ Államok és Japán között. Hogy mikor kerül rá a sor a túlfeszített erő ki­robbanására, senki sem jósolhatja meg, de az események logikája világosan és határo­zottan ezt az utat­ jelöli meg... ! " Közvélemény szava: "Magyar ember csak magyar sört iszik !­ A Szent István Porter sár bármely külföldi márkát feltúrnál!" Állandóan friss csapolásban a következő helyeken: . A Belvárosi Söröző VII., Rákóczi út 1 Bíró Dénes IV., Vámház körút 16 Érd József m, Thököly út 4 Erdélyi Borozó VI., Dalszínház u. 8 Frenrtisz István A Gellért-szálló Keszey Vincze VTL, Rákóczy út 44 Posch Ferenc ATI., Dohány ucca 20 Posch­ Károly vm, József körút 3 Páczer János vm., Népszínház u. Patz An­tal AT., Hajós ucca 31 Stefánia Étterem VT., Teréz körút 15 Sturm Ferenc v., Berlini tér 4 Szabó Lajos va. Rákóczi út 88 Szt. István Étterem I., Alagút utca 5 Winkler István II., Margit körút 2 Média- és ultimo-f­zleteket terveznek a tőzsdén Miről tárgyal Frey alelnök Berlinben A tőzsde alelnöke­, Frey Kálmán kormány­­főtanácsos néhány nap óta Berlinben időzik és ottartózkodását azzal hozták összefüggés­be, hogy a gabona­halár üzletet tanulmá­nyozza. Ez a hír élénken foglalkoztatta a tőzsde közönségét és jól tájékozott helyről ez Ügyben a következő információt kapta az Esti Kurír munkatársa: — Többízben kijelentették az utóbbi idő­ben illetékes helyről, hogy a gabonahatár­­üzlet reaktiválásának még nem érkezett el az ideje és így nagyon valószínűtlen, hogy a tőzsde alelnöke ebben az ügyben időznék Berlinben. Mindenesetre igen jó lett volna, ha funkcionált volna a határü­zlet, mert eb­ben az esetben nem lett volna ilyen szélső­séges kilengés a gabonatőzsdén. Nem hisz­­szük azonban, hogy abban az esetben is, ha az alelnök tanulmányozza is a határüzle­­tet, hamarosan sor kerülhetne annak meg­valósítására, mert ennek ezer akadály állja meg útját. A hír onnan eredhetett, hogy il­letékes körökben komolyan foglalkoznak az­zal a tervvel, amelyről az Esti Kurír már régebben említést tett, hogy tudniillik az ér­tékpapírpiacon be akarják vezetni a kétheti határidőre szóló üzleteket, az úgynevezett media- és ultimédiarendszert bizonyos papír­­kategóriákra vonatkozólag. Újabb kavarodás az aranypiacon Egy-két nap óta nyugodtabb volt a tőzs­dén a nemesfémek piacának üzletmenete, a má azonban megint nagyobb kavarodás ke­letkezett és az osztrák, meg a magyar veretű arany között ismét kiszélesedett a differen­cia. Ugyanakkor, amikor az osztrák aranyért csak 295—296.000 koronát akartak fizetni, a magyar veretű húszkoronásért 314.000 ko­ronát is ígértek. Ez az árfizetés azonnal szállítható aranyra vonatkozott, mert jel­lemző az egész üzletmenetre, hogy a ma vagy holnap szállítandó húszkoronás ma­gyar aranyok között is differencia keletke­zett. A holnap szállítandó magyar aranyért ugyanis csak 310.000 koronát fizettek, vagyis a prompt áruért 4000 koronával többet, mert a sikerek eltűntek, már­pedig akiknek sür­gősen ki kell fizetni a vasúti fuvardíjakat, kénytelenek­­ voltak, hozzálátni, az eddig ha­­lasztgatolt vételhez. ­ A német-francia vámháború Berlin, jan. 27. (Az Esti Kurír tudósítójától.) A német— francia vámháború. Németország és Fran­ciaország között tudvalevőleg január e­l0-e óta nincs vám- és kereskedelmi szerződés, mert az a legtöbb kedvezmény, amelyet Né­metország a versaillesi békeszerződés értel­mében a franciáknak biztosítani kénytelen volt, január 1-én lejárt és a vám- és keres­kedelmi szerződés megkötésére irányult tár­gyalások, a francia vámtarifa miatt ered­ménytelenül végződtek. Az volt a vélemény Franciaországban, hogy Németország kény­telen kelletlen el fogja fogadni a francia­­ minimális tarifákat és hogy a francia köve­t­k­edéseket mindenben teljesíteni fogja, Németország azonban ezt nem tette meg, a tárgyalásokat félbeszakította. Ez igen nagy veszteség a franciáknak, ép­pen az elsasi export miatt és most abban reménykednek, hogy az új Luther-kormány majd vissza fog riadni attól, hogy kormány­zását egy Franciaország ellen irányuló vám­­háborúval kezdje meg és hogy ennek foly­tán majd engedékenyebb tesz, mint az előző kormány volt. A legnagyobb akadály az, hogy Franciaországnak tulajdonképpen nincs is még készen az új vámtarifája. A vámtarifajavaslat ugyan a parlament előtt fekszik, de azt húsvét előtt nem is kezdik tárgyalni, s az év vége előtt szó sem lehet arról, hogy ez a vámtarifa törvényerőre emelkedjék. Németország tehát nem akar most szerződést kötni azzal a tudattal, hogy esetleg egy év múlva, amikor az új francia vámtarifa törvényerőre emelkedik, a most kötendő kereskedelmi szerződést meg kell változtatni. Mindenesetre igen nagy nehézségek vannak és egyelőre nem is lehet arra gondolni, hogy egy ideiglenes rendezésnél egyéb történhes­sék. Rejtély­ek a tusi vállalat ügyei körül. Évek óta panaszolja a közönség, hogy­ a budapesti közlekedés olyan drága, mint sehol a vilá­gon. A budapesti autótaxi 8500-szoros tari­fával dolgozik akkor, amikor a bécsi autó­taxi tegnap óta csak 4, illetve 5000-szeres tarifával s amikor ott készülnek 3000-t­ autótaxikat is beállítani a forgalomba. Ná­lunk az állam és a főváros urai soha nem mulasztják el, hogy a közönség megnyugta­tására legalább kéthetenként akciót ne je­lentsenek be a drágaság letörésére, dacára annak, hogy a drágításban ők maguk járnak elől. De a közönség kétségbeesve látja, hogy azok a renget­eg összegek, amelyek haszon­részesedés címén a városi pénztárakba foly­nak, azok tulajdonképpen egy feneketlen hordóba ömlenek, ahonnan nyom nélkül és minden haszon nélkül folynak ki, ami ami jót jelent, hogy mindazok az áldozatok, amelyeket az állam és a város polgárságától hatalmi szóval kicsikar, kárba vesznek. Fő­leg a város gazdálkodása az, ami ebből a szempontból elsősorban esik kifogás alá, mert az államnál még legalább az a mentség van, hogy pénzügyi ellenőr ül a nyakán. Joggal lehet kérdezni, hol vannak és mire költi a város azokat az összegeket, amelye­ket neki az autótaxivállalat fizet Hol mu­tatja ki azokat az összegeket. .A haszonré­­vedést miért nem valorizálják, s miért enge­dik meg azt, hogy a szorzószámot a taxivál­­lalat emelje anélkül, hogy a haszonrészese­dés összegét valorizálva fizetné a városnak. Nem akarunk senkit gyanúsítani, hisz nincs is módunk betekinteni abba a gazdálko­dásba, amelyik ott folyik, de feltűnő, hogy a szorzószám emelkedik, a város haszon­részesedése nem valorizáltatik, s a taxivál­lalat mégis csak egy minimális nyereséget mutat ki a mérlegben. Hova tűnnek azok az­ összegek, amelyeket a taxivállalat keres, s ki az, aki megelégszik ezekkel a mérlegek­kel anélkül, hogy kissé utánajárna annak, hogy ezek a számok tényleg megfelelnek-e a valóságnak? Kevés üzlet a alappiacon. A magpiacon még mindig csak elvétve fordulnak elő nagyobb üz­letkötések, sőt a múlt hét óta akadtak olyan napok is, amikor az árakról való tájék­ózódás is egyike volt a legnehezebb feladatoknak. A csekély forgalom oka, hogy külföldi relációban egészen minimális az üzlet és hogy a belföldi mezőgazdasági helyzetről való ellentétes véle­kedés folytán szintén tartózkodnak az üzletkö­téstől. Az árutulajdonosok nem adnak el, akik­nek pedig szükségük lenne a különböző mag­vakra, nem vásárolnak, mert még nem tudják, hogy szükség lesz-e és milyen mértékben ki­szántásokra. A jelenlegi árak a következők : Kendermag 5500—6000, lenmag 6000—6500, tökmag 5009—5200, coriander 4000—4300, mák 19.000— 20.000, Dió 13.000—14.000, napraforgó 3100—3500, fehérhere 30—35.000, biborhere 4000— 4200. Baltacím 5500—0000, muhar 2300 —2500, csillagfürt 2500—2700, cirokmag 2000 — 2100, fehérbab 4300—1400. A magyar export megnehezítése Románia­­isa. A Romániába irányuló magyar keres­kedelmet újabb veszedelem fenyegeti Eddig is igen nagy nehézséggel kellett megküzde­­niök azoknak a magyar vállalatoknak, ame­lyek Romániába árukat adtak el.. .Az évek óta tartó moratórium, a külföldi követeléseknek Romániában történt zár alá vétele, a román államvasutakon uralkodó áldatlan állapotok igen megnehezítették azt, hogy ipari termé­keink Romániába jussanak. Ezekhez a ba­jokhoz most még egy újabb is járult. A ro­mán pénzügyminiszter ugyanis utasította az összes vámhivatalokat, hogy ha egy román importőr, exportőr vagy speditőr árat vá­moltat el, követeljék tőlül­ annak igazolását, hogy semmiféle adóhátralékban nincsenek. E nélkül az igazolvány nélkül nem szabad a vámhivataloknak az árut elrámolniuk. Ez a magyar exportőrök számára majdnem le­hetetlenné teszi, hogy Romániába árukat küldjenek, mert nem áll módjukban ellen­őrizni, hogy az elvámolás feltételei fentorog­­nak-e s mindig ki vannak téve annak a ve­­szedetemne­k, hogy az áruk a román vámhi­vatalokban fognak feküdni, a címzett azo­kat nem kapja meg, tehát az eladó sem jut­hat a pénzéhez, vagy csak igen nagy huza­vonák és veszteségek után. Az OMMKE értekezlete a Máv fuvardíjak aranyban való fizetése ügyében. Az OMKE ma délután értekezletet fog tartani abban az ügy­ben, hogy a MÁV nem akarja elfogadni az osztrák vezető aranyokat s így érzékeny káro­kat okoz a szállítási szakmának. Az OMKE el­járt már ebben az­­ügyben a kereskedelmi mi­niszternél, de eljárása eredménytelen maradt. A mai értekezlet fogja majd megállapítani azt az eljárást, amelyet az érdekképviseletnek a jövőben folytatnia kell. A forgalmi adó kérdése a kamara előtt- a Kereskedelmi Kamara most tárgyalja le szak­mánként a forgalmi adókulcs kérdését, amely ügyben részletes propozíciót fog a miniszté­rium elé terjeszteni. A tárgyalások nemsokára bevégződnek, hogy az ügy végleges elintézését ne késleltessék.

Next