Esti Kurir, 1925. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1925-01-30 / 24. szám

Péntek, 1925 január 30 Kertész Bandi Tegnap reggel összeesett az uccán és meghalt Kertész Endre, a Magyar Színház tagja. Har­mincöt éves volt. Most kint fekszik a Szve­e­nay uccai halottnézőben, hideg és örökre egy kedvű. Holnap, vagy holnapután eltemetik. Attól félek, hogy borzasztó kevés autó lesz kint a temetésén. Talán még külön villamos sem indul a Rókustól, nem lesz annyi nép Ámbár az is meglehet, — mert az élet nagyon különös, de a halál még különösebb — hogy most kimennek majd a temetőbe egy néhány tucatnyian azok közül is, akik az életben el­felejtettek vele megismerkedni. Most barátai patrónusai, mecénásai lesznek, talán elismeré­seket is hajigálnak utána a sírba. Ha elviselte szegény Bandi a sok keserűséget idefönt, ma­gával viheti odale még ezt is. Nem fogja job­ban meggörnyeszteni vállát az új mezőkön mint amennyire lenyomták sanyarú életében. * ’ Máshol szerepeket írtak volna rá és a szín­pad groteszk, nevettető figurája az életben ele­gáns,‘ ápolt, nagy gázsijú, körülrajongott úr lett volna. Nálunk minden második, harmadik darabban kapott néhány szavas szerepet. A kritika mindig felfedezte, a direkció sohasem vette észre. Felnőttek mellette mások, jelenték­telenebbek, kisebbek, gyengébbek, ő napról napra fakóbb lett és szürkébb. A színpadon kiragyogott. Azután lemosta a festéket, fel­vette kopott ruháját és egyetlen nyakkendőjét és lejött az Abbáziába. — Bandi, — kérdeztük tőle — játszol az új darabban? — Nem tudom­­— felelte. Pedig akkor már tudta. Nem játszott. Vagy ha igen, h­át játék volt az neki? Akiben izott és emésztett egy vad indulatú, olthatatlan sze­relem, akit tépett és mart belülről egy lobogó tehetség, aki nem élt másban és máshol, mint szerepben és a színpadon, azt nagynélka oda engedték az oltárhoz és elmondatták vele hogy a leves forró, vagy hogy a fogat előállt Nem panaszkodott. Szégyelte magát. Az igazi művészek botor és beteges szemérme le­fojtotta a hangot a mellébe. Csak elment min­den nap a színházba. És várt. Nem kérdezett nem érdeklődött. Hallgatott. Várta, hogy igaz­gató, rendező, szerző mikor jönnek oda hozzá az igazi, a nagy, a szívéből tépett szereppel. Nem úgy várta, öntudatosan, biztonsággal, ön­érzettel, gőgösen, hanem szívdobogtató sze­rénységgel és mégis reménykedve egy csudá­ban. . Tegnapig várt. Tegnap összeesett az uccán és meghalt. Akik látták—jelentéktelen kis epizódszerepei­ben azok ma is emlékeznek rá. A V­örös ma­lomban két percig volt a színpadon, a Kísérleti módszerben egy félóráig, a V­ademberekben öt­ven másodpercig, a Vörös emberben ... Keserű. Pillanatnyi szerepeiben, ha kiment a színről, mindig vártuk: mikor jön vissza? Mert vastag és tragikus humora, komikus figurája, arca, játéka megére­ztették az igazi, nagy komédiást. De nem jött vissza. Kint felejtették. Kifelei lettek a­­jelenetből, a felvonásból, a darabból. Moliéret játszotta, egyszer, régen, vidéki korá­ban. Hatalmas sikere volt. Ezzel jött fel Pestre De itt nem játszanak Moliéret és a Cyranót is csak a Nemzetiben adják. Nem ment vissza vidékre. Dacosan, de álmo­dozva itt akarta felverekedni magát. Persze, szegény, ahogy ő értette a verekedést. Szerep­pel és közönséggel. De a szerepet legyűrte egy óra alatt,­­a közönséget megfogta az első pilla­natban. Azután kellett volna következni az igazi­ csatának, ám ahhoz Kertész Bandi gyönge sett. Itt udvarolni, ott hízelegni, ennek kedve­set mondani, annál könyörögni: ez a falat nem m­ent le a torkán. Gőgös volt, mint egy trónja­­vesztett király. . . . Úgy volt egyszer, hogy az új darabban nagy szerepet kap. A szerző megígérte neki, meg­ is esküdött rá: -­ Csak te játszhatod, Banditám. Neked irtam­. Hazavitte a darabot. Másnap már tudta be­téve és gondolkodott, meditált, vitatkozott, h­ogy így kell megcsinálni, úgy kell megcsinálni. Harmadnap lejött este a kávéházba, És össze­veszett a pincérrel. A hús hideg volt és zsíros. Kertész egészen elsápadt a haragtól. A víz is langyos volt és állott. Negyednap olvastuk m­em­ mondta­, hogy a szerepet másnak ad­ták ... Biztos, hogy a betegségének, vagy halála okának van a hivatalos kórtan szerint igen cifra, latin neve.­ Szerették. Igazán,­ önzetlenül. Senkitől sem kért semmit, ötletes volt és jókedvű, ér­tette a tréfát. Ugrattatta magát, alig mondott valakiről egy rossz szót. Szerették. Senkinek sem állt az útjában, inkább ő segített, ha tu­dott. Nem kért , nem adtak neki. De valami örök gyerekséggel hitt a józanságban, a szívek­ben, talán még most is hisz, ott kint, a Szvete­­nov uccában. Az arcára rangokat szalajtatott a sok keserűség, a lelkén sohasem akarta észre­venni a barázdákat. Azt hitte, akkor más sem látja ... ... De talán nem is volna szabad annyit mond Szombat és vasárnap d. u. fél 4 órakor Gyermekelőadás a legjobb, budapesti gyermekművészek felléptével a MM SZIDHdHI _ .Rendkívül mérsékelt helyárak____ mn—Tm——m—m­»-1—7 n­­—r « 1IMIM m dani róla, talán senkit sem érdekel. Egy színész, akinek a neve keveset szerepelt a színlapon, még kevesebbet a színházak hivatalos kommü­nikéiben. Aki látta , összeverte a tenyerét, ne­vetett rajta egy jóízűt, még gondolt rá egy-két pillanatig, azután elfelejtette. Ki marad árva utána ? Senki. Mit hagy itt ? Semmije sem volt. Egy vastag átmeneti kabát, egy széles karimájú kalap, meg egy vékony­­nádpálca. Ez volt, a rajta levő ruhán kívül, ta­lán minden ingó és ingatlan vagyona. Kitava­szodik , a kabát már az ócskásnak sem kell. A kalap ? Fanyar és borzasztó gondolatoktól van megfertőzve, titkára senki sem kiváncsi. A pálca­­ lobogóját vesztett, árva és szomorú zász­lórúd, groteszk és szegényes, mint árva Bandi volt. Itt akarta letűzni ezt a vékony pálcát, ennek a kegyetlen városnak az aszfalt­földjébe és tit­kon, álmában szőtte-szőtte a selymes zászlót hozzá és hímezte rá a dicsőséget. De itt rossz szél fúj. Ahányszor megpróbálta árva Bandi , annyiszor kiszakította kezéből a gyenge sely­met és elhordta messzire, előre. Most utána ment sok hímzésének. Nagyon nagy az aratás mostanában. Itt is, ott is csak eldől valaki, a szívéhez kap, vagy a fejéhez, egyet szól, vagy még annyit sem és vége. Szinte rá sem érünk elbúcsúzni az egyik­től és már a másik koporsóján kalapálnak. Fiatal emberek, erősek, jövőre várók. De nem érdemes sokat filozofálni. Lám, akár­ki megy is el , csak úgy, mint árva Bandinál, a színházban este előadás van és talán ez a legszomorúbb az egészben.. Ha csak­ a sok meztelen ittmaradt­­zászlórúd (akár izmos dárda, akár groteszk sétapálca), egyszer életre nem kel lobogó selymével és be nem lengi ezt a szomjas földet. Bálint Imre - Lumpaeius Vagabundus a Király-Szín­házban. A Király­ Színház személyzete a nyugdíjintézet javára színrehozza Nestroy híres bohózatát, a Lumpaeius Vagabundus-t. A főszerepeket­ Rátkai Márton, Latabár Ár­­p­ád­ és_Borgss_ Géza játsszák.__ * -Sebes-tyén Géza újabb öt évre megkapta a miskolci városi színházat. Sebestyén Géza miskolci megbízottja, Sebestyén Mihály szín­házigazgató tegnap aláírta Miskolc városá­val a színház bérletére az új szerződést, amely öt évre szól. Hodobay Sándor polgár­mester Sebestyén Mihály igazgatót tegnap délután magához kérette és legteljesebb bi­zalmáról biztosította őt. Ebből az imponáló energiából —­ mondotta a polgármester Se­bestyén Mihálynak — a kultúra nagy ügye érdekében ne engedjen és vigye a színház ügyeit tovább is olyan lelkesedéssel­, mint eddig. * A Teréz­körúti Színpad nagy műsora. A Terézkör­úti Színpad tegnapi bemutatója során a színház női tagjairól emlékeztünk meg, pedig a nagy műsor sikere nemcsak az előadott dara­bok értékén, nemcsak a női tagok kiválóságán, hanem a konferáló Nagy Endrétől végig a leg­kisebb szerepet betöltő művészig, mindenkinek a vállán nyugszik. Míg a művésznők az új gárda, az új tehetségek kis csoportjaként szere­pelnek, a férfiak már mind régi sikerű művé­szek. A két vendégművész: Kabos Gyula és Petites Sándor,­ azután Salamon Béla, Czobor, Vígh Miklós, Szenes Ernő, Rónay, Gergely, László, Barsay, Fenyő és a színház főrendezője, s egyike a’ legötletesebb humorú színészeink­nek Herczegh Jenő. Ezek a művészek könnyen viszik diadalra Lányi Viktor, Nagy Endre, Sze­nes Béla ötletes műsorát. * A Szinyei-Merse Pál társaság értesítője. Most jelent meg a Szinyei-Merse Pál társaság kiadásában a­ társaság első számú értesítője. Ez közli a Társaság alapító levelét, a Társaság tagjainak névsorát, beszámolót az eddigi öt esztendőről, alapszabályokat, ügyrendet, az alapító leveleket és az 1925. évi ülésrendet. A társaságnak 46 rendes tagja van. * Az Irány­i-Grü­nwald és Kisfaludy Stróbl kiállítás utolsó hete. Az Ernst-­múzeum nagy­szabású kiállítása, mely iránt a közönség kö­rében egyre fokozódó érdeklődés nyilvánult meg, már csak e héten marad nyitva. A kiállítás vasárnap, február 1-én zárul. A múzeum azon­nal hozzáfog Rudnay Gyula és Pásztor János kiállításának megrendezéséhezz­­ - A ancgolf ——■ Csütörtök PÉCHY ERZSI, amikor nem akadt dolga teg­nap este a színpadon, a „Halló Amerika 1* házi főpróbáján, lejött a nézőtérre, ahol elbe­szélgettünk. — Remekül töltöttem az időt oda fönn a Tát­rában és mondhatom magának, ha nem kötött volna ígéretem, hogy a revüben föltétlenül ját­szani fogok, a tél végéig fenmaradtam volna ötútta füreden. — Bódi­ztam, korcsolyáztam, síeltem, szán­­káztam, hógolyóztam, meg hóembert csináltam a Magas-Tatra métere­s havából. De persze ezt az üdülést se úsztam meg anélkül, hogy fel ne kellett­ volna lépnem, ezúttal nem színpadra, hanem hangversenydobogóra. — A kassai magyarok rendeztek egy hang­versenyt, amelyen én is részt vet­tem­. Őszinte, nagy sikerem volt, tizenhét magyar dalt kellett elénekelnem, de még a tizenhetedik ötévi is alig engedtek le a színpadról. — A revű­­ . . . — A revű? Hát mit mondjak ? Nem monda­nék igazat, ha azt mondanám, hogy nagyon a kedvemre való. Én operettszínésznőnek készül­tem, az is akarok maradni, ez az új műfaj, amely, hallom, az egész világon mindenütt mér­hetetlen diadalokat arat, nem nekem­ való. De most az egyszer belevágtam, igazgatóim ké­résére.* KERTÉSZ ENDRE halálának szomorú híre tegnap déli tizenkét óra után érkezett meg az Unió irodájába. A hírt mélységes megdöbbenés­sel fogadták s pillanatok múlva az Unió-színhá­zak tagjaitól csak úgy hemzsegett a központi iroda előszobája, ahol mindenki a tragikus vé­get ért színészről beszélt. Mindenkinek volt va­kam­i kis anekdotája, története, mindenki tudott valamit Kertész Endre életéb­ől. Ki Kolozsvárott, ki Szegeden, ki pedig Buda­pesten játszott egy színpadon azzal a színész­­­szel, aki tegnap délben az utca kövezetén me­nekült ki az élet sodrából. ♦ A SZÍNHÁZ hatalmas gépezete nem pihen. Mit már a Magyar Színház próbatáblájára kiír­ják azoknak- a színészeknek a nevét, akik Ker­tészt szerepeiben helyettesítik majd az esti elő­adásokon.♦ A HIRDETŐOSZLOPOS­ sárga plakátjain ol­vasom : Vörös ember. Ikkró : Kertész Endre. Mukamód : Szekeres : Kertész Endre. Ez minden, ami egy színész életéből fen­mm­arad egy hétig, amikor a régi plakátokra rá­kerül az új, amelyen Kertész Endre neve már soha többé nem szerepel. A KÖVESSY-VÁR legkisebb rangú katonája a zarándok. Amikor valakit befogadnak a vár falai közé, zarándok lesz és csak hos­szú idő múlva nevezik ki lovaggá, ha jól viseli magát. A napokban, mint megírtam, öt színésznő várasszonyi kinevezést kapott és Siller Irénhez Vig Miklós vitte el a kinevezési okiratot és a meghívót a szombat esti összejövetelre. Biller Irén természetesen nagy örömmel fo­gadta a meghívást és ezt mondta Vig Miklós­nak : — Föltétlenül elmegyek kedves Miklós, de remélem, maga lesz a lovagom. Biller Irén nem is sejtette, hogy Vig Miklós­ban mekkora szomorúságot keltett ez a kijelen­tés, és bizony szégyenkezve mondta : — Sajnos, Lyavos művésznő, én­ csak a zarátt, dóka lehetek ... Biller Irén erre vár történelmi szempontból egy nagy fontosságú kijelentést tett : — Ha én azt mondom, hogy lovagom, akkor nem tévedek. Víg Miklós most reménykedve sarja, hogy Biller Irén kijelentésén­ek m­egfesz-e az ered­ménye.* SIMONYI MÁRIA betegsége at'alt' freddom, cú maradi a­­„Szeretni" előadása és Edgere ,,Halitánc“-ot adták. Amikor Simonyi Mária m­e­ghallasta, hogy a „Szeretni" helyett a­„Ha­láltánc" megy, betelefonált a szín­házba. — Igaz, hogy be-regc­sikedem, — tapadta a te­le­fonba — de annyira még nem vagyok, hogy a „Halá’.tánc­­ot kelljen műsorra tűzni. * AZ UTÓBBI IDÜHÉN a dj Sk­orcs­nak való­sággal fő ,a fejük, ha egy-egy reprízt hoznak mert Díszes azt át kell formálni, legalább vala­mennyire is az új közönség ízlésére. Mort legutóbb' Faragó Jer.ű a Szulamitot dol­gozta át, még p­edig c’yna formában, hogy a három lány közül az elson­ca, Rebekára.!, sze­repát alaposan m­egbővített­e, szóval szubcell­­szereppé a féfrfi-okn­ál. A szarepát Somogyi Nus kapta m­eg, aki.­."', azonban r.lár akkor volt jó néhány vidéki vendégszereplés szerződése és így ' Vei'amik­éppen­­ nem írhatta elválkt­­l *ezil a szerepet. Falud! direktor Somogyi Nősít való­sággal csemegével:' csaí-vigaite, de nem használ! semmit, Som­ogyi Nc­si ez egyszer mm vállalta a szerepet. Erre tagnap a Szutemit Rebeká­jává kin­yrópV.­f. Békássy Jaasyí, a­­színház második szubjett’je.♦ HARCTÉRI JELENTÉS a Fővárosi Operett­­színház írótárjáról A szerda esti próba kezdődött 7 óra 40 perckor. „ .. „ ,, végződött 11 ó­ra 42 perckor. Összecsapás nem történt. 9. oldal Tárt karokkal várom Mészáros Lojzi árváját—üzeni Rákosi Szidi Az Esti Kurír tegnapelőtti száma megírta, hogy a Színművészeti Akadémiából kicsap­­ták, vagy, mint a hivatalos írásban írták, az iskola előadásainak látogatásától felmentet­ték Mészáros Katót, Mészáros Alajosnak, a Nemzeti Színház négy évv­l ezelőtt elhunyt tagjának leányát. E híradásunk nyomán Rá­kosi Szidi asszony ma az Esti Kurír szerkesz­tőségébe a következő üzenetet küldte: — Nagy szomorúsággal veszem hírül, hogy Mészáros Alajos boldogult színésztár­sam kislányát elzárták annak lehetőségétől, hogy a színészi mesterségre kiképezze ma­gát. Öreg asszony vagyok, hamar kicsordul a könny a szememből, de most erős aka­rok maradni és könnyeim árját megállí­tom azzal, hogy­ arra kérem magukat, küld­jék el hozzám a kis Katót, mert én férf­iatokkal várom Mészáros Lojzi leányai iskolámba. Majd én is,, meg tanárnőm,­ Dittrichné is tanítgatjuk a kislányt, amíg ő is el nem röpül közülünk, mint boldo­gult édesapja, meg nagynénije, Herky Lili. — Mert hát bizony szegény L­ojzi is itt járt az én iskolámba. Amolyan kis ember­ke volt, mindig vicceltünk is vele. • — Mi lesz a színpadon. Lojzi, ha nem éred föl a sajókunket, — mondogattuk neki, de ő csak szelíden mosolygott két kék sze­mével. — Berky Lili is hozzám járt iskolába. Gyönyörűszép lány volt. Nagy örömöm telt benne. De azok a huncut direktorok hamar el is vitték tőlem, alighogy két szót tudott szavalni, alighogy megtanult egy kicsit da­­nolni, már elszerződtették. — Hát ha az apa nálam járt iskolába, meg a nagynéni, akkor majd csak tudok helyet szorítani ennek a kis árva madár­kának is. . . Hegedűs Gyula ü­gyében ma este dönte­nek a Vígszínházban. Ismeretes, hogy He­gedűs Gyula és a Vígszínház között bizonyos nézeteltérések merültek fel nemrégiben He­gedűs Városi Színház-béli vendégjátéka miatt. Ennek a következménye volt az, hogy Hegedűs fel akarta bontani szerződését. A békéltető tárgyalások napok óta folynak már, de eddig nem vezettek eredményre. A végső tanácskozás ma este lesz és úgy hall­juk, Hegedűs továbbra is megmarad a Víg­színház kötelékében, hacsak a mai tanács­ ,­kozás nem ad új fordulatot az ügynek. * Maeterltnek misztériuma a Zeneakadé­mián. A Zeneakadémiában február 2­1-én rendkívül érdekes előadást tartanak. Baló Elemér, Gárdos Kornélia, Forgács Anna és Tubay Sári szereplésével Keleti Artúr fordí­tásában színrehozzák Maurice Maelerlinck „Tintagiles halála" Című zenés­­ misztériu­mát. A misztériumot Keleti Márton rendezi, díszleteit Pályi Dezső tervezi­. A misztérium kísérőzenéjét Dosztler Gábor szerezte.­­­ Hangverseny: Krausz Ilonka zongoramű­vésznő, Sz­lfn­ely Aratódnak, a Zenaakadémia tanárénak kiváló tanítványa, aki legutóbb növendékhangversenyeken tűnt fel, önálló zon­­goraestét adott tegnap az Akadémián. Intelli­genciájával, zenei fejlettségével és nagyvonalú­­ságra való hajlamával tűnt ki. Kiváló műsort állított egybe. Bach: D-dúr pre­diuma után Moz­art-­szonátát játszott, majd az Eroica-variá­­ciókat. Szünet után, Chopin h-moll szonátáját és Liszt Xll­ ik rapszódiája következett. Szép­számú közönség ünnepelte. (—é) * Eredeti bemutató a szegedi színházban. A szegedi színház e hónap 29-én eredeti bemu­tatót tart. Színre kerül „Hercegnőm, imádom magát !“ című h­áromfelvonásos operett, amely­nek szövegét Ur György írta, zenéjét pedig Takács Ágoston szerezte. lilllillillltililllM j Kék Madár [ j] VI, Nagymező ucca 30, §|§L JP Minden este ||~ f inon l«s { ^ *5 világhírű Jazzbandje ~ VA klizlins­ég táncol, H? Moseli édes Schaumburg-Lippe herceg udvari pincészete VILLANY .................... l\ I I I I Hl I

Next