Esti Kurir, 1925. február (3. évfolyam, 26-48. szám)
1925-02-04 / 27. szám
Szerda, 1925 február 4 3SíilCí5i£ Az Antónia harmadik előadása után Vasárnap este a Raimund-Theaterben Wien, 1925 febr. 1. Aki vasárnap reggel a nagyszerű bécsi kávé mellett végiglapozta az újságokat, csak az érezte, hogy Fedák Sári diadala milyen nagy. Az idegenek talán sehol sem érvényesülnek olyan nehezen, mint itt. Neves berlini, drezdai színészek és színésznők buknak, mert nem tudnak eléggé bécsiesek lenni. És Fedők magyaros kiejtése ellenére győzött! A premier lefolyásáról nem aktuális már beszélni. Csak egy-két jelenetben néhány szóval szeretnénk vázolni az Antónia nagy sikerét. Interjú a jegyszedőkkel A pénztárnál éppen kiakasztják az „Ausferkauft" táblát. A bécsi színházi múzeumból kerítették elő néhány nap előtt, ahol mint a régi jó idők kedves emlékét őrizték. Most szükség lesz rá újra. A földszint egyik jegyszedője mondja : — Ilyen siker a Raimund Theaterben még nem volt. — Kérem, én nem szoktam hőkölni, megmondom őszintén a véleményemet. Sok éve vagyok itt és az első előadás után tudom, hogy menni fog-e a darab, vagy sem. Az Antóniának legalább három hónapot adok. Az erkély középfolyosójának bejáratát egy kicsi, kövérkés és végtelenül kedélyes bécsi emberke őrzi. Bizalmatlanul hozzáfordulok. — Mondja, jó darab az Antónia ? Szemrehányóan tekint rám. — Hogy lehet ezt kérdezni ! Hiszen Bécsben már mindenki tudja, hogy évek óta nem volt ilyen siker. itt nem érintkezik az új emberekkel és nem Olvas újságot ? Borzasztóan elszégyeltem magam és igyekeztem gyorsan távozni. A karzaton Második felvonás eleje. Elöttem kedves fiatal pár ül. Fedák a Mandulafát énekli. Hasonlót nem hallottak ők még soha. A szöveget nem értik ugyan, de a melódia megkapja őket. A lány mondja: — Ez a dal bizonyosan a magyar Straussról való, olyan szép. És azután csendes áhítattal nézi Fedákot, csodaszép ruháját és mozdulatait. Barátjához simul boldogan. Bizonyosan nem gondol a fűtetln szobára és a fülledt, rosszul világított műhelyre, ahol minden este hatig a selyemruhákat vagy bársonyruhákat varrja előkelő dámáknak. A két kép közti szünetet áttapsolják. Alig hallani a cigánybanda játékát. Nagy a lelkesedés. Legjobban szeretnék megismételtetni az egészet. De a második képnek újabb szenzációi vannak. Fedák bécsi dala. A közönség öröme határtalan. Szívesen hallanák ezt is újra. A színpadon Fedák a szünetben németül beszél. Nem akar szerepéből kizökkenni. — El sem tudom hinni, hogy ez a nagy siker igaz. Reggel végigolvastam az újságokat és minden olyan, mint egy álom. Mit mondjak, hogy boldog vagyok, hogy a mennyországban érzem magam? Ez mind kevés. Csak annyit, hogy ez a pénteki este a legszebb eredménye és betetőzése 25 éves színésznői pályafutásomnak. Arra sétál Neugebauer és köszön. — Jó észtét. Fedék javítja kiejtését. Hiába, Barker kapitánynak még jobban meg kell tanulnia magyarul, hogy sikereket érjen el Antóniánál. A cigányprímás külön érdekessége a bécsi előadásnak. Szilágyi Imre dr. debreceni akadémiai tanár, aki az Antónia kedvéért vállalta el ezt a szerepet. Nem annyira temperamentumos, mint inkább úri, előkelő, finom cigány. Vonója kristálytisztán hozza ki a dalokat. —A XV., XVI. és XVII. század magyar zenéjével foglalkozom főképen, — meséli. Bécsben zenetörténeti hangversenyeket is tartottam és a magyar muzsika propagálására nagyszerű alkalom az Antónia. "Az osztrák közönség legszélesebb rétege ismeri meg a hazai muzsikát. As Antónia hódított és diadalt aratott a bécsi Raimund-Theaterben, Mariahilf és Gumpendorf határánál.w. i.J -----------------———’ A jíu^cny xnSg&éá ■ ■■■— ....... Kedd KONDOR IBOLYA írja nekem Amerikából: .......Színházba sokat járok. Tegnap az Astor Theatre-ban, New York egyik legelőkelőbb revüszínházában jubiláns századik előadása volt az „Insanity" című bohóságnak. A közönség úgy kacagott, hogy valósággal zengtek a falak, én voltam az egyetlen, aki nem tudtam nevetni. Nem tudtam nevetni azért, mert szakadatlanul az járt az eszemben, mit tudna az amerikai közönség, meg mit tudnék én kacagni akkor, ha a főszerepet nem az amerikai színész, hanem a mi Salamon Bélánk játszotta volna. Előadás után a Hotel Hargrave vakító eleganciával berendezett halljában meg is mondtam ezt az Ajzó Színház igazgatójának, aki hamar fölírta Salamon Béla címét. Ezért, ha Salamon néhány nap múlva meghívást kap Amerikából, ne csodálkozzanak odahaza." * NAGY BAJ AM AZ, ha egy színésznő azt hiszi, hogy nem neki való az a szerep, amit az igazgatóság reáosztott. Akkor aztán szalad fűhöz-fához vagy elpanaszolja, milyen rettentően nem neki való szerepet kapott az új darabban. Legutóbb a Belvárosi Színház Fodor László darabjának próbáján jutott eszébe Tóth Böskének, hogy az a szerep, amelyet az igazgatóság reáosztott, olyan, amelyet ő nem tud eljátszani. — Csak nem gondoljátok — mondta, — hogy eljátszom egy kokott szerepét! És máris visszaadta a szerepkönyvet. Lakatos László erre a következőket mondta a szelíd szőkeségű Tóth Bőskének : — Böske, jól figyelj ide. A „Ki babája vagyok én“-ben úgy végződik a szereped, hogy te kijelented : — Más pályára megyek. — S mi leszel ? — kérdezi tőled úrnőd, Titkos Ilona. — Kokott, — fejeled röviden, máris kímélsz a színpadról s többé vissza se jötssz. — Szóval beígéred a közönségnek, hogy kokott leszel. Énre jött az új darab, s mit, hogy beválthasd ígéretedet, odaadtuk neked a kokott szerepét. De hogy mind a kettőnknek igaza legyen, tudod mit, úgy fogjuk intézni a dolgot, hogy Fodor László darabjában, utolsó jelenésed alatt, amikor kő,mész a színpadról, azt mondod majd : — Tisztességes asszony leszek. Rendben van ? — Rendben, — mondta Tóth Beeke és elfogadta a szerepet. * MI TAGADÁS, a Blaha Lujza Színház díszletraktáraiban szörnyen elszaporodtak az egerek. Bodó úr, a színház derék gondnoka, nem győzte a fejét törni azon, mi módon lehetne kiirtani a huncut kis állatkákat a felett fülek birodalmából. Mi történt azonban egyszerre ? Egyetlenegy egérke sem mutatkozott a Blaha Lujza Színház fajai közülit, a díszletraktárban. De hát így sem volt rendjén, mert most Bodó újból törhette a fejét azon, miért szaladtak el az egérkék ? Végre megoldották a rejtélyt. Kiderült, hogy a Blaha Lujza Színház díszletraktárában várja a legközelebbi premiert a „Szularan" — vadmacskája, amelyet — mint ismeretes — az operettben tanúnak idéznek meg Absolon király elé. Az egerek természetesen nem vették észre, hogy a Tadmacsika kasírozott és ijedtűikben most messze elkerülik a színház tájékát. * MEGÍRTAM, hogy Sziklay Józsefet, a Városi Színház művészét Berlinbe hívják vendégszerepelni. Sziklay a meghívásra annak idején azzal válaszolt, hogy egyelőre semmi körülmények között nem mehet, ha azonban számot tartanak rá, még a jövő szezonra is, úgy írjanak, szívesen leszerződik három-négy hónapra, már csak azért is, hogy világot lásson. A berlini ügynökség válasza tegnap megérkezett. Megírják Száklayraik, hogy ez év októbenétől kezdődően február 15-éig hajlandók őt szerződtetni a Theater an der Zoo-ban színrekerülő nagy párisi revü főszerepének eljátszására. * MOSTANÁBAN, úgy látszik, nehéz színdarabot írni s egy ember már nem is elég ahhoz, hogy egész estét betöltő darabot megírjon. Egysze-másra érkeznek hozzánk a hírek, hogy ennek vagy annak a színháznak új darabját hárman vagy négyen írták. Most aztán eljött hozzánk a „Csibi", amely a Magyar Színházban fog szinre kerülni és amelyet már nem is hárman, nem is négyen, hanem öten írtak. Megnyugtatásunkra szolgáljon, hogy az öt szerző között ott találjuk Alfred Savoir-t is, aki a „Csibi" ötletét adta. * EGY IDŐ ÓTA a mozik a képek között nem egyszer színészeket is szerepeltetnek műsoruk tarkítására. A színészek és a színigazgatók között létrejött szerződésnek azonban van egy pontja, amely kimondja, hogy a színészek más színházakban és kabarékban nem léphetnek fel. A kollektív szerződés még abban az időben készült, amikor a mozidirektorok még csak nem is gondoltak arra, hogy az isteni Asta Nielsen, vagy a karcsú Psylander mellett még a mi színészeinket is felléptessék. Ma tehát az a helyzet, hogy színészeink a legnagyobb lelki nyugalommal fellépnek a moziban, miután a kollektív szerződés a moziban való szereplést nem tiltja el. Az igazgatók azonban most az egyszer színpadnak minősítették a mozi deszkáit is és legutóbb tartott ülésükön kimondották, hogy a Budapesti Színészszövetség, tagjai mozisban sem szerepelhetnek. ♦ A FÉSZEKBEN a minap nagy közönség ülte körül Farkas Imrét, a mai időik legdivatosabb operettlibrettiistáját, aki három óra hosszat szakadatlanul a zongora mellett ült és gyönyörű magyar dalokat játszott. Farkas Imrét a Fészek közönsége megtapsolta, pedig nem is sejtették, hogy a szerző új operettjét játszotta el, amelyet jövőre a Fővárosi Operettszínház hoz színre. Az operett címe a „Jamfao", itt, Pesten játszódik le abban az időben, amikor a „Jambo, jambo, funiculi, funicula" volt a legdivatosabb nóta itt mutálunk. * Amíg a Karamazovok eljutnak odáig.. • Az orosz regény igazi kultusza Németországban van, hiszen Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov, Turgenyev, Arcubajev, Gorkij már száz és százezer példányban forogtak német olvasók kezében, amikor nálunk is észbekaptak a kiadók és lázas egymásutánban kezdték megjelentetni az orosz regények ciklikus kiadásait. A háború után valósággal betört Budapestre az orosz dráma; először a Vígszínház kezdte adni Csehovot, majd a Nemzeti Színház is megpróbálkozott a „Karamazov testvérek" -kel. Dosztojevszkij monumentális regényének magyar dramatizálása a lehetőség határain belül a legjobbat nyújtotta, mert formai hűséggel is ragaszkodott a regény dialógusaihoz és szélesen terjengő epikus előadási módját transzponálni tudta a dráma lihegő, feszült hangjára. Annál meglepőbb most a „Hamburger Kammerspiele ” legújabb próbálkozása, amely szintén a Kara- Amazov testvérek tragikus összeomlását viszi , színpadra, de egy megdöbbentően önkényes , újítással. A „Verdeutschung" ördöge nem hagyta nyugodni a német Artur Sakheira-et, akinek úgy látszik, egyetlen komoly ambíciója az volt, hogy Dosztojevszkij litáni neve mellett az ő epigoni névjegye is mint társszerzőé, vagy — ahogy a franciák mondják — „adaptateur‘‘-é szerepeljen. Amit ez a törtető német úr elkövetett, az nemcsak szentségtörés Dosztojevszkivel szemben, hanem katasztrófáiig félreértése . színpadnak. Sakheim megtartja a kéjvágyó, züllött apa figuráját, a három Karamazov fiút is, de az apából nála Hasberg lesz, Dimitrijből, Ivánból és Alojsából pedig Günther, Frank és Clemens. Grusenka és Katja német „Frauleinek”, az az orosz liszt, akihez Grusenka a gyilkosság éjszakáján elmenekült, a lengyel menyhérti , ötlettel filmrendező szerepében ágál, a sztarec bizánci figurájából pedig egy modern rézemörfilozófust teremt. A darabból így igazi tartalma, lelke sikkadt el: az orosz miliő, az orosz levegő, Dosztojevszkij alakjai a színpadon csak mint orosz emberek érthetők: ezt az egész cselekményt német miliőbe átültetni annyit jelent, mint meghamisítani a darab szellemét, hiszen , német környezetbe áttéve, nemcsak érthetetlen, hanem valósággal kacagtató az a merészség, amely nem számol az orosz talajból fakadó adottságokkal. A rendező megpróbálkozott életet vinni a holt vállalkozásba, a premier közönsége tapsolt, de a kulisszák mögött igaz könnyeket sírt a dráma múzsája ... 4 Hangversenyek. A Kamarazenekar hétfői estjének minden száma zenei esemény volt. Előadták Hans Gal „Nyitány egy bábátékhoz" című művét. Hans Gál a bécsi Musikhistorisches Institut tanára. Nyitánya finom, elmés, megjelenítő erejű, nemcsak megcsinálásában, de elgondolásában is mai, modern zene. Utána Respighi „Négy antik tánc"-át mutatta be a zenekar. Kor- , más, finoman archaizáló, ötletes, színes, kompozíciók, nemes újkor régi korsókban. A műértő éppúgy el tud gyönyörködni bennük, mint a zenei szempontból kevésbé művelt közönség. Jámbor Ági Bach d-moll zongoraversenyét játszotta gazdag pianista-készséggel. Ez általat leány költő, Szigeti József Mozart d-dúr hegedűversenyével remekelt. Eszményi tisztán, elragadó lendülettel, déli temperamentummal, meleg kezdésivel, utolérhetetlen eleganciával, mennyei humorral játszott. Az volt az érzésünk, hogy ez az interpretálás kongeniális. Az est Debussy Gyer ’mekszoba című szvitjének sikerült előadásával ért véget. A nagy és előkelő, mert nagyrészt hozzáértőkből álló közönség meleg tapsokkal jutalmazta Komor Vlmos karmestert. Ugyanekkor a Vigadóban Wolski Williams tartotta hegedűestéjét. Az amerikai származású művész Hubay Jenő tanítványa volt és ez kul ,túráit tónusán, lírájának megindító szépségén, előadásának eleganciáján meg is látszik. F. Sohasem volt oly érdekes és tartalmas a Képes Mozivilág, mint e héten, catinak ellenére, hogy a lap árát hatezer koronára szállították le. Bőven foglalkozik írásban és képben a hét minden számottevő magyar és külföldi művészével a színház és a film terén, úgy hogy Lenkei Zsigmoms népszerű hetilapja valóban egyetlen a maga nemében. Mindenütt kapható. ■ * Egy magyar nábob. A Nemzeti Színház igazgatója a Jókai centenárium során első volt, amely ünnepi előadást rendezett. Ezúttal színre hozta Hevesi Sándor: Egy magyar nábob című öt képből álló színművét, amelyet a kitűnő író és nagyszerű színpadismerő rendező Jókai hasonló című regényéből alkotott. A színdarab ezelőtt már befutotta a siker útját a Magyar Színházban, s tárgya, korrajza, nyelvezete, a cselekmény és érdekessége még a centenárium nélkül is újból vonzó műsordarabja volna a színháznak. Igaz, hogy mi Jókai emlékét olyan darabbal kezdtük volna ünnepelni, amelyet Jókai írt, de belenyugszunk abba is, hogy a Szigetvári vértanúk és az Aranyember csak ezután jönnek. A Magyar nábob előadása a Nemzeti Színházban nem jobb, mint volt a Magyar Színházban. Érdemes színészi munkát láttunk Gál Gyulától, N. Tasnády Ilonától és Uray Tivadartól. Ráday Dénes rendezése minden igényt kielégít. * „A nótáskapitány" vasárnap délután. A Vígszínház igazgatósága először azt tervezte, hogy a „Halló, Amerika !“-t vasárnap délutánonként is színrehozza. Ez a terv azonban most megváltozott, amennyiben a jövő vasárnap délutánjától kezdődően már újból Farkas Imre operettje, „A nótás kapitány" kerül színre vasárnap délutánonként. * Kotányi Nelly zeneiskolájában (V., Vilmos császár út 16.) beiratások a második félévre 3—10-ig bezárólag. * Kertész Endre temetése. Vasárnap délelőtt helyezték örök nyugalomra a rákoskeresztúri temetőben Kertész Endrét, a Magyar Színház tragikus körülmények között elhunyt tagját. A temetésen a Magyar Színház nevében Tarnay Ernő, a Színészszövetség nevében pedig Kompáthy Gyula mondott búcsúztatót. Szem nem maradt könnyezetlenül annak a színésznek temetésén, akinek életében csak barátja volt és aki harminchatesztendős korában az ucca kövezetén menekült ki a nagy komédiából, az életből. Hangverseny a numerus clansus áldozatai javára. A Központi Zsidó Diáksegítő Bizottság február hó 2-én (vasárnap) esti 19 órakor a Zeneakadémia nagytermében előkelő művészi színvonalú hangversenyt rendez a külföldön nyomorgó zsidó főiskolai hallgatók megsegítésére. A bizottság a hangverseny keretében megfelelő művészi formában áldoz Jókai Mór halhatatlan emlékének. Közreműködnek: Berger Pál, Bloch Erzsébet, Burger Erzsi, Gábor József, Gál Gyula, Halász Gitta, Hajós László (Wien), Herz Lilly (Wien), Székely Mihály, Zahler Erzsi. Jegyek 20.000—120.000 korona árban (vigalmi adó nélkül) a Diáksegítő Bizotság irodájában kaphatók. (VII. Síp ucca ,12. II. 26. naponta 10—12 óráig.) * A Kamaraszínház újdonsága. A Kamaraszínházban most keddhez egy hétre lesz bemutatója Barrie Alice „A kandallóhoz" című vígjátékának, melynek főszerepeit P. Márkus Emília, Radó Mária, Beleznay Margit, Nagy Adorján, Abonyi, Gyergyay és Vándory Margit akadémiai növendék játsszák. Az újdonságot Horváth Árpád rendezi. li. oldal APOLLÓ SZInJáT MA PREMIER! irt Bumatcu rimmiamm, Városi Színház Pénteken, február hó 6-án először és a következő napokon: Jusszlegény, szegény jusszlegény... Török Rezső és Magyar László magyar daljátéka wv A Jegypénztár telefónjai József 22-92