Esti Kurir, 1925. február (3. évfolyam, 26-48. szám)
1925-02-06 / 29. szám
Péntek, 1925 február 6 NAGY HARCOK A TURUL SZÖVETSÉGBEN AZ AMNESZTIÁS KÖLTŐ MIATT A britanniás Zsabka Kálmán, mint a Turul Szövetség regése hirdeti az új ébredést -------------—a Zsabka Kálmán verseskönyvét a Turul Szövetség tagjai terjesztik — Az amnesztiás költő tótnak vallja magát verseskötetében Néhány hónappal ezelőtt piros-fehér-zöld színű plakát jelent meg Budapest utcáin, amelyen minden magyarázat nélkül egy mondat volt: „De, szolgák nem leszünk!..." Ez a rejtélyes mondat a plakátmegjelenése után valósággal izgalomba hozta Budapest közönségét és a járókelők találgatni kezdtek, hogy várjon az orosz szovjet valamilyen előreküldött harsonája öltözött-e nemzetiszínű mezbe vagy pedig valamilyen politikai csoport indulását jelzi-e ez a szigorú felkiálltás. A találgatásoknak csakhamarvéget vetett a rendőrség intézkedése, amely elrendelte a piros-fehér-zöld színű plakátok elkobzását és eltávolítását a falról. Egyben kiderült, hogy a hangzatos felkiáltás mögött nem a szovjet és nem egy politikai párt előretörése ígérkezik, hanem ez egy új kötő bemutatkozásának különös és újszerű formája. Ez a költő — ha költő — azonban csak az irodalomban ismeretlen még. Egyébként ismerős, mert ez a költő a kommunizmus utáni véres kilengésekben már közismert nevet szerzett magának. Ugyanis a költő— a „De szolgák nem leszünk!" című verskötet szerzője — Zsabka Kálmán, a Soltra-gyilkosság amnesztiás szereplője, a Britannia körüli éjszakai atrocitások, duhajkodások hírhedt legénye, akinek nevét e szomorú napok eseményei kapcsán minden újságolvasó ismeri. A plakátok lekaparása után mindenki elfeledkezett erről a futó eseményről, azonban Zsabka Kálmán, a kemény fiú, nem hagyta magát és gondoskodott arról, hogy a valóban díszes és komoly költőket illető kiadásban megjelent verskötete piacot találjon. ..Mindent a hazáért !“ — hirdette Zsabka kötetének előszavában, mint — s ez nem volt megkapó, — hiszen a hazát kisajátították ők 1919 óta, —a maguk felfogása szerint — minden eszközzel és minden módon. Meglepő csak az volt, hogy a kötetet a „Turul Szövetség“ adta ki, tehát a magyar egyetemi hallgatók Magyarországi Bajtársi Egyesületének Országos Központja. A Turul Szövetség ugyanis a MEFHOSz mellett az intranzingens egyetemi hallgatók egyik legerősebb és legnagyobb társadalmi szerve, amely diákjóléti és társadalmi propagandával indult a kommunizmus bukása után. Zsabka azonban úgy látszik, valamilyen kapcsolatot talált a Turul Szövetséggel és sikerült beférkőznie az egyetemi hallgatók egyesületébe, ahol kétségkívül fontos szerephez jutott akkor, mikor a Turul propaganda-esték egyik vezetőjéül éppen az amnesztiás britanniafiút bízták meg. Ezzel egyidőben egyetemi hallgatók, a Turul Szövetség tagjai jelentek meg vidéken és Budapesten, akik 60.000 koronáért vesztegették Zsabka 131 oldalas verseskötetét. Hír szerint a szövetségnek ez bizonyos anyagi bevételt jelentett, amennyiben az egyetemi hallgatók egyesülete minden eladott Zsabka-példány után 6090 korona közvetítői díjat kapott. Ez magában nem kompromittáló valami, mert hiszen az egyetemi hallgatóknak kétségkívül szükségük van új és új anyagi forrásra. Azonban az, hogy éppen Zsabka könyve kínálkozott üzletnek, természetszerűleg elriasztotta a vásárlók egy részét, akik pedig jóhiszeműen, szívesen támogatják a nyomorgó magyar egyetemi ifjúságot. Azonban közelről sem akadt annyi híve az új költőnek, mint amennyire számítottak és Zsabka személyesen igyekezett az üzletet — már a maga módszere szerint — fellendíteni. Felkereste ismerőseit, jóbarátait, hogy vegyék az új verseskönyvet, mert állás és kereset hiányában szüksége van erre a pénzre. Ez természetesen nem elég ahhoz, hogy Zsabka megélhetését biztosítsa. Ezért az amnesztiás költő egy napon megjelent Sziránkó Gézánál, a „Házvezetőnők és Háziasszonyok Lapjá“nak kiadójánál, — aki ugyancsak összeköttetésben van a Turullal — hogy itt is elhelyezzen néhány könyvet. Körülbelül 15 példányt átadott Sziránkónak, aki a különös című lapja Síp uccai kiadóhivatalában helyezte el a „De szolgák nem leszünk!" köteteit. Zsabka, mint földijénél, több ízben megjelent Sziránkónál, apróbb kölcsönöket, támogatást kért, azonban végül is a földi megunta a dolgot és bejelentette Zsabkának, hogy nem támogatja tovább. Január 26-án Zsabka ismét felment a sípuccai helyiségbe, ahol csak Józsa Dánielnél, Sziránkó társát találta. A megszorult ember kérte az aszszonyt, hogy adjon neki valami előleget a verskötetekre, mert rendkívül nagy szüksége van pénzre. Józsáné tiltakozott az újabb kölcsönkérés ellen és kijelentette Zsabkának, hogy Sziránkó utasítására nem adhat neki több pénzt. Erre Zsabka kétségbeesett helyzetére hivatkozott, erőszakoskodni kezdett, majd tiszti becsületszavára kapott is 500.000 korona kölcsönt Józsánétól, aki a pénzt nyugta ellenében átadta Zsabkának, hogy azt 48 órán belül fizesse vissza Sziránkónak, minthogy ez az összeg a kiadóhivatal pénzre. A tiszti becsületszó m negyvennyolc óra elmúlt, sőt elmúlott egy hét is, Zsabka Kálmán azonban nem jelentkezett többet a „Házvezetőnek és Háziasszonyok Lapjának" kiadóhivatalában. Erre Sziránkó Géza, aki egyébként is benfentes a Turul Sajtóterjesztő Vállalatnál (ez a Turul Szövetség egyik alvállalata) nap-nap után megjelent a Sajtóterjesztő irodában, hogy pénzét visszakövetelje. Ebben a különös és kicsit rejtélyes munkát végző hivatalos helyiségben azonban nem fogadták olyan szívesen Sziránkó Gézát, mint annakelőtte. Ha reggel jött Sziránkó, úgy azt válaszolták, hogy Zsabka még nem volt itt. Ha délután jött, Sziránkó, úgy azt válaszolták, hogy már elment. A szerencsétlen ember már hangos jeleneteket rögtönöz az egyetemi Indigótok által vezetett könyv- és lapterjesztő üzemben — azonban minden hiába. Pénzét nm tudta visszakapni. Pedig felmutatta a Zsabka aláírásával ellátott nyugtát is, mely szó szerint a következőket mondja : Korona 500.000, azaz Ötszázezer koronát, mely összeget Józsa Dánielnétől 48 órára kölcsönképpen átvettem — elismerem és nyugtatom. Budapest, 1926 január 26. Zsabka Kálmán. Bemutatta Sziránkó a nyugtát és bejelentette azt is, hogy Zsabka tiszti becsületszavát adta, hogy a pénzt 48 órán belül visszafizeti. Levelet kap a Turul Fővezérsége Minthogy Sziránkó minden fáradozása hiábavalónak bizonyult, február 3-án írásban fordult Sziránkó Géza a Turul Szövetséghez, most már a szövetség fővezérségéhez — mint legfőbb szervhez — hogy a „De szolgák nem leszünk!" című könyvre felvett kölcsönt viszszakapja. Ez az érdekes írás szó szerint a következőket mondja: .4 Turul Szövetségnek. Fővezérségének, Budapest. Tisztelettel kérem a tek. Fővezérséget, szíveskedjék tudomásul venni, hogy Zsabka Kálmán úr, aki tudomásom szerint a Turul Szövetség kötelékébe tartozik, a velem társas viszonyban levő Józsa Dánielné úr hölgytől tiszti becsületszavára és kardbojtjára fogadott feltétellel 500.000 koronát vett kölcsön azzal, hogy azt 48 órán belül visszatéríti. Mivel Zsabka Kálmán többszöri személyes felszólításom dacára immár hét napon keresztül ezen becsületbeli tartozását kiegyenlíteni nem hajlandó, kénytelen volnék a rendelkezésemre álló törvényes lépéseket megtenni. Mégis a Turul Szövetségre való tekintettel ehhez az eszközhöz csak végső esetben óhajtok fordulni, tehát tisztelettel kérem a tek. Fővezérséget, szíveskedjék valamilyen módot nyújtani e kellemetlen ügy simább elintézésére. Vagyok a tek. Fővezérségnek kész híve, bajtársi üdvözlettel Szilánkó Géza. Február 3-áról kelt ez a gépírásos levél, de ma, február 5-én sem kapta meg Szilánkó a pénzt, annak ellenére, hogy személyesen is megjelent a Turul Sajtóterjesztő irodában, hogy az 500.000 koronát valahogy behajtsa. Zsabkát azonban nehéz megtalálni. Ő a Turul Szövetség hivatalos regőse és szavalója, aki hol Budapesten, hol vidéken szerepel és a „De szolgák nem leszünk" című Petőfi-kivonatait és utánérzéseit szavalja. Kecskeméten, Nyíregyházán, Szolnokon és Balassagyarmaton arat sikereket Zsabka, míg Budapesten Sziránkó Géza hajszolja az 500.000 koronáját, amelyet sehogy sem tud megkapni. A költő elszólja magát A verseskönyv 60.000 koronába kerül, de úgy látszik Sziránkónak nem ér ennyit, mert sem 15, sem egy példányt nem hajlandó ebből megvásárolni. Nincs érzéke az irodalomhoz, reális ember, aki ragaszkodik az 500.000 komához. Pedig nem is érdektelenek ezek a versek. Az előszóban Zsabka mély lírai vallomást, tesz arról, hogy miért indította útnak ezt a verseskötetet. Elmondja, hogy a hontalanság keserű kenyerét eszi, de a súlyos megpróbáltatások dacára is megmaradt olyannak, amilyen volt, hitében erősnek,a harcában keménynek és a szolgaság, hontalanság és gyalázat elleni lázadásban szilajnak, vakmerőnek és mindenre elszántnak, mint Kopány, a fajtáját védő és érte fellázadó őspogány vezér. Zsabka általában szereti a hosszú lélegzetű mondatokat, mert az előszóban egy-egy mondat nyolc-tízsoros bekezdésig húzódik. Bevallja, hogy könyve megjelenését már eleve meg akarták gátolni, azért, mert magyar és mert gyűlöletet és bosszút hirdet az ellenséggel szemben. De őt a mindenható pénz csábló fénye nem tudja elkápráztatni és a jött-ment lelketlen és hazát nem ismerő kufárok kigyósimaságú láthatatlan keze nem tudta belefojtani a posványba. „De szolgák nem leszünk !“ dörög ismét a jól kihangsúlyozott bombaszt az előszóban, amelyben végül is megmondja, hogy könyvét legelsősorban a keresztény és megalkuvást nem ismerő magyar egyetemi és főiskolai ifjúságnak ajánlja. Azután a versek következnek. Az elsőnek a címe : „Fiúk" és a szerző a Magyar Egyetemek és Főiskolák Országos Nemzeti Szövetsége lobogója alatt harcoló és megalkuvást nem ismerő bajtársaknak ajánlja. Ebben a bevezető versben azonban már egy kis baj van. Zsabka Kálmán őszintén és spontánul, mint egy lírikushoz illik, bevallja eredetét. ..Fiúk — azt vélitek, hogy én magyar vagyok? Nem, koldus cimborák, bennem tót vér lobog.“ Azután . ..Fiúk — ne higyjétek szívemről, hogy magyar. Tót az, mint a vérem! —• tőletek mit akar?“ Hát így van ez, mikor a fajvédők, a britannia-beli híres gascogni legények önvallomásig lágyulnak. Ezek után már valóban nem tudjuk, hogy Magyarországon ki a magyar?. Ha Zsabka is bevallja önmagáról, hogy jót, mit mondjanak azok, akikről Zsabkáék mondják, hogy nem magyarok?... Sok, sok lüktető hazafias vers után „kéjutazók" címen ír verset Zsabka, az amnesztiás költő és ennek mottójában a következőket mondja: „Üzenet annak a „magyar“ politikusnak, aki a hazájukat vesztett és hontalanul bujdosó székelyeket egyszerűen kéjutazóknak nevezte. . . Az 51. oldalon „Dáridó" című nyolc -szakaszos versét „a nyugati felkelés hős vezérének, Héjjas Ivánnak ajánlja dacos büszkeséggel és rajongó szeretettel". Egy másik versének címe „Ébredj magyar". Ebben Zsabka Berzsenyi után jónak látja ismét felrázni a nemzetet nagy tunyaságából. Azt mondja, hogy: „Ébredj magyar, a haza veszélyben, Csúf árulás tombol a szívében. Vörös krém és gyilkos pártviszályok, Fojtogatják a csonka országot. " Ébredj magyar, megkondult az óra, Kiálts halált a honárulókra!“ Bár az összhang és a rímek körül van egy kis baj, — amit Császár Elemér professzor úr iselismerne — a forma sem egészen új, dehát Zsabka Kálmánnál nem is a formán és a csiszoláson van a hangsúly, hanem az „eredeti" zamatos mondanivalón. Hogy végezzünk e szokatlan könyvkritikánkkal — mely egy tiszti becsületszó ellenére nem fizetett 500.000 korona kapcsán került csak napvilágra — „Művészhaj" című versét olvassuk még el. A magát tótnak valló költő ebben a versében azt mondja, hogy azért hord művészhajat, mert üres a zsebe. A Petőfi-centennárium alkalmával kiadott olcsó Petőfi-kötetek úgy látszik, mégis talajra találtak és a fajvédő körökben tanultak is belőle — persze, nem hazaszeretet, őszinteséget és lírát,hanem csak hangokat, rossz utánzathoz. • Zsabka Kálmánról, úgyis, mint amnesztiás költőről, úgyis mint Sziránkó Géza adósáról, egyelőre ennyit tudtunk elmondani. Gál Imre. Legújabb és legtökéletesebb Espresso olasz kávéfőzőgépek kávéházak, bárok és vendéglők részére kaphatók Bíró és Társa, Podmaniczky ucca 43. 5. oldal A német fajvédő sajtó rágalomhadjárata a baloldali politikusok ellen ■ ........ Sajtóháború a németországi pénzügyi botrányok körül Berlin, február 5. (Az Esti Kurír tudósítójától.) A nemrégiben kipattant Barmat-hekimnyha a német közélet számos szereplő férfia, igen magasrangú tisztviselő és előkelő személyiségek voltak belekeverve. Jobb és baloldaliak egyaránt. De mert sokkal gyakoribb eset, hogy a nap-nap után napfényre kerülő panamákban a reakció harcosai vannak kompromittálva, a fajvédő sajtó kapva-kapott a ritka alkalmon, hogy ezúttal a másik oldalnak is vanmit szemére vetni. Az egész német sajtó most az egymásután leleplezett panamák titkait szellőzteti. A fajvédő orgánumok kizárólag a Barmat-afférrel foglalkoznak s a centrum és a szociáldemokraták egyéb leleplezéseik felett azzal térnek napirendre, hogy azok egyszerű figyelemés terelési kísérletek. A Barmat-üggyel kapcsolatban legutóbb a német nemzetiségi Tag heves támadást intézett Slöfle volt postaügyi miniszter ellen, mint akinek főszerepe volt a Barmat-fivéreknek nyújtott olcsó hitelek kiutalásában. A Tag szerint Höfle eljárásában nagy része volt Katzenberger dr.-nak, a centrumpárt volt főtitkárának is, mint aki az Erdalur, a Barmai-fivérek vállalatához igen közel állt. A centrumpárt lapja, a Germania, szokatlanul kemény hangon utasítja vissza ezeket a támadásokat. Azt írja, hogy a Tag-nak ez a híre körülbelül a legalávalóbb, amit a német nemzeti sajtó eddig a Barmat-affér kiaknázása terén produkált. Katzenberger dr. sohasem volt az Erda alkalmazottja, mert mióta megszűnt a centrumpárt főtitkára lenni, azóta szakadatlanul a Germania kiadóvállalatának igazgatója. Éppoly kevés köze van a Barmat-ügyhöz, mint ezen hazugságok kieszelőjének az igazsághoz. A fajvédő sajtó ezúttal bizonyítékot szolgáltatott amellett, hogy a Barmat-ügyet kizárólag csak politikai uszítás céljaira használja ki, s e célja elérésére a legpiszkosabb eszközöktől sem retten vissza. A Germania ezután kifejti, hogy jogában volna ugyan a Tagtól helyreigazítást követelni, de olyan emberek, akik nem akarják magukat beszennyezni, még helyreigazítássokkal sem közeledhetnek ehhez a pestises sajtótermékhez. Reméli, hogy a Tag ezekért c. szándékos sértésekért sajtópert indít a Germania ellen. Ilyen áttérek ma tucatjával fordulnak elő a német lapokban. A legtöbb, esetben azonban nem lesz belőlük még sajtóper sem. A fajvédő sajtó emberei óvakodnak a porosz bíróságoktól és legfeljebb a bajor bírák elé merészkednek. Azok előtt nem kell bizonyítani, amint azt a nap-nap után meghozott furcsa ítéletek mutatják. Moseli édes Schaumburg-Lippe herceg udvari pincészete VILLANY