Esti Kurir, 1925. február (3. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-06 / 29. szám

Péntek, 1925 február 6 NAGY HARCOK A TURUL SZÖVETSÉGBEN AZ AMNESZTIÁS KÖLTŐ MIATT A britanniás Zsabka Kálmán, mint a Turul Szövetség regése hirdeti az új ébredést -------------—a Zsabka Kálmán verseskönyvét a Turul Szövetség tagjai terjesztik — Az amnesztiás költő tótnak vallja magát verseskötetében Néhány hónappal ezelőtt piros-fehér-zöld színű plakát jelent meg­ Budapest utcáin, amelyen minden magyarázat nélkül egy mon­dat volt: „De, szolgák nem leszünk!..." Ez a rejtélyes mondat a plakát­­megjelenése után valósággal izgalomba hozta Budapest közönsé­gét és a járókelők találgatni kezdtek, hogy várjon az orosz szovjet valamilyen előrekü­l­­dött harsonája öltözött-e nemzetiszínű mezbe vagy pedig valamilyen politikai csoport indu­lását jelzi-e ez a szigorú felkiálltás. A talál­gatásoknak csakhamar­­véget vetett a rendőr­ség intézkedése, amely elrendelte a piros-fe­hér-zöld színű plakátok elkobzását és eltávo­lítását a falról. Egyben kiderült, hogy a hang­zatos felkiáltás mögött nem a szovjet és nem egy politikai párt előretörése ígérkezik, ha­nem ez egy új kötő bemutatkozásának külö­nös és újszerű formája. Ez­ a költő — ha költő — azonban csak az irodalomban isme­retlen még. Egyébként ismerős, mert ez a költő a kommunizmus utáni véres kilengésekben már közismert nevet szerzett magának. Ugyanis a költő­­— a „De szolgák nem le­szünk!" című verskötet szerzője — Zsabka Kálmán, a Soltra-gyilkosság amnesztiás szereplője, a Britannia körüli éjszakai atrocitások, du­hajkodások hírhedt legénye, akinek nevét e szomorú napok eseményei kapcsán minden újságolvasó ismeri. A plakátok lekaparása után mindenki el­feledkezett erről a futó eseményről, azonban Zsabka Kálmán, a kemény fiú, nem hagyta magát és gondoskodott arról, hogy a való­ban díszes és komoly költőket illető kiadás­ban megjelent verskötete piacot találjon. ..Mindent a hazáért !“ — hirdette Zsabka kötetének előszavában, mint — s ez nem volt megkapó, — hiszen a hazát kisajátítot­ták ők 1919 óta, —­a maguk felfogása sze­rint — minden eszközzel és minden módon. Meglepő csak az volt, hogy a kötetet a „Tu­rul Szövetség“ adta ki, tehát a magyar egye­temi hallgatók Magyarországi Bajtársi Egye­sületének Országos Központja. A Turul Szö­vetség ugyanis a MEFHOSz mellett az intran­­zingens egyetemi hallgatók egyik legerősebb és legnagyobb társadalmi szerve, amely diákjóléti és társadalmi propagandával in­dult a kommunizmus bukása után. Zsabka azonban úgy látszik, valamilyen kapcsolatot talált a Turul Szövetséggel és sikerült be­­férkőznie az egyetemi hallgatók egyesületébe, ahol kétségkívül fontos szerephez jutott ak­kor, mikor a Turul propaganda-esték egyik veze­tőjéül éppen az amnesztiás britannia­­fiút bízták meg. Ezzel egyidőben egyetemi hallgatók, a Turul Szövetség tagjai jelentek meg vidé­ken és Budapesten, akik 60.000 koronáért vesztegették Zsabka 131 oldalas versesköte­tét. Hír szerint a szövetségnek ez bizonyos anyagi bevételt jelentett, amennyiben az egyetemi hallgatók egyesülete min­den eladott Zsabka-példány után 6090 korona közvetítői díjat kapott. Ez magában nem kompromittáló valami, mert hiszen az egyetemi hallgatóknak kétség­kívül szükségük van új és új anyagi forrásra. Azonban az, hogy éppen Zsabka könyve kí­nálkozott üzletnek, természetszerűleg elriasz­totta a vásárlók egy részét, akik pedig jó­hiszeműen, szívesen támogatják a nyomorgó magyar egyetemi ifjúságot. Azonban közel­ről sem akadt annyi híve az új költőnek, mint a­mennyire számítottak és Zsabka sze­mélyesen igyekezett az üzletet — már a maga módszere szerint —­ fellendíteni. Fel­kereste ismerőseit, jóbarátait, hogy vegyék az új verseskönyvet, mert állás és kereset hiányában szüksége van erre a pénzre. Ez természetesen nem elég ahhoz, hogy Zsabka megélhetését biztosítsa. Ezért az amnesztiás költő egy napon megjelent Sziránkó Gézánál, a „Házvezetőnők és Háziasszonyok Lapjá“­nak kiadójánál, — aki ugyancsak összeköt­tetésben van a Turullal — hogy itt is elhe­lyezzen néhány könyvet. Körülbelül 15 pél­dányt átadott Sziránkónak, aki a különös című lapja Síp uccai kiadóhivatalában he­lyezte el a „De szolgák nem leszünk!" köte­teit. Zsabka, mint földijénél, több ízben meg­jelent Sziránkónál, apróbb kölcsönöket, tá­mogatást kért, azonban végül is a földi meg­unta a dolgot és bejelentette Zsabkának, hogy nem támogatja tovább. Január 26-án Zsabka ismét felment a sípuccai helyiségbe, ahol csak Józsa Dánielnél, Sziránkó társát találta. A megszorult ember kérte az asz­­szonyt, hogy adjon neki valami előleget a verskötetekre, mert rendkívül nagy szüksége van pénzre. Józsáné tiltakozott az újabb köl­csönkérés ellen és kijelentette Zsabkának, hogy Sziránkó utasítására nem adhat neki több pénzt. Erre Zsabka kétségbeesett hely­zetére hivatkozott, erőszakoskodni kezdett, majd tiszti be­csületszavára kapott is 500.000 korona kölcsönt Józsánétól, aki a pénzt nyugta ellenében átadta Zsabká­nak, hogy azt 48 órán belül fizesse vissza Sziránkónak, minthogy ez az összeg a ki­­adóhivatal pénzre. A tiszti becsületszó­ m negyvennyolc óra elmúlt, sőt elmúlott egy hét is, Zsabka Kálmán azonban nem je­lentkezett többet a „Házvezetőnek és Házi­asszonyok Lapjának" kiadóhivatalában. Erre Sziránkó Géza, aki egyébként is benfentes a Turul Sajtóterjesztő Vállalatnál (ez a Turul­ Szövetség egyik alvállalata) nap-nap után megjelent a Sajtóterjesztő irodában, hogy pénzét visszakövetelje. Ebben a különös és kicsit rejtélyes munkát végző hivatalos he­lyiségben azonban nem fogadták olyan szí­vesen Sziránkó Gézát, mint annakelőtte. Ha reggel jött Sziránkó, úgy azt válaszolták, hogy Zsabka­ még nem volt itt. Ha délután jött, Sziránkó, úgy azt válaszolták, hogy már elment. A szerencsétlen ember már han­gos jeleneteket rögtönöz az egyetemi Indi­gótok által vezetett könyv- és lapterjesztő üzemben — azonban minden hiába. Pénzét n­­m tudta visszakapni. Pedig felmutatta a Zsabka aláírásával ellátott nyugtát is, mely szó szerint a következőket mondja : Korona 500.000, azaz Ötszázezer koronát, mely összeget Józsa Dánielnétől 48 órára kölcsönképpen átvettem — elismerem és nyugtatom. Budapest, 1926 január 26. Zsabka Kálmán. Bemutatta Sziránkó a nyugtát és bejelen­tette azt is, hogy Zsabka tiszti becsületszavát adta, hogy a pénzt 48 órán belül visszafizeti. Levelet kap a Turul Fővezérsége Minthogy Sziránkó minden fáradozása hi­ábavalónak bizonyult, február 3-án írásban fordult Sziránkó Géza a Turul Szövetséghez, most már a szövetség fővezérségéhez — mint legfőbb szervhez — hogy a „De szolgák nem leszünk!" című könyvre felvett kölcsönt visz­­szakapja. Ez az érdekes írás szó szerint a kö­vetkezőket mondja: .4 Turul Szövetség­nek. Fővezérségének, Budapest. Tisztelettel kérem a tek. Fővezérséget, szíveskedjék tudomásul venni, hogy Zsab­ka Kálmán úr, aki tudomásom szerint a Turul Szövetség kötelékébe tartozik, a velem társas viszonyban levő Józsa Dánielné úr hölgytől tiszti becsületszavára és kardbojt­jára fogadott feltétellel 500.000 koronát vett kölcsön azzal, hogy azt 48 órán belül visszatéríti. Mivel Zsabka Kálmán több­szöri személyes felszólításom dacára immár hét napon keresztül ezen becsületbeli tar­tozását kiegyenlíteni nem hajlandó, kény­telen volnék a rendelkezésemre álló törvé­nyes lépéseket megtenni. Mégis a Turul Szövetségre való tekintettel ehhez az eszköz­höz csak végső esetben óhajtok fordulni, te­hát tisztelettel kérem a tek. Fővezérséget, szíveskedjék valamilyen módot nyújtani e kellemetlen ügy simább elintézésére. Vagyok a tek. Fővezérségnek kész híve, bajtársi üdvözlettel Szilánkó Géza. Február 3-áról kelt ez a gépírásos levél, de ma, február 5-én sem kapta meg Szi­lánkó a pénzt, annak ellenére, hogy szemé­lyesen is megjelent a Turul Sajtóterjesztő irodában, hogy az 500.000 koronát vala­hogy behajtsa. Zsabkát azonban nehéz meg­találni. Ő a Turul Szövetség hivatalos regőse és szavalója, aki hol Budapesten, hol vidéken szerepel és a „De szolgák nem leszünk"­­ című Petőfi-kivonatait és utánérzéseit szavalja. Kecskeméten, Nyíregyházán, Szolnokon és Balassagyarmaton arat sikereket Zsabka, míg Budapesten Sziránkó Géza hajszolja az 500.000 koronáját, amelyet sehogy sem tud megkapni. A költő elszólja magát A verseskönyv 60.000 koronába kerül, de úgy látszik Sziránkónak nem ér ennyit, mert sem 15, sem egy példányt nem haj­landó ebből megvásárolni. Nincs érzéke az irodalomhoz, reális ember, aki ragaszkodik az 500.000 komához. Pedig nem is érdekte­lenek ezek a versek. Az előszóban Zsabka mély lírai vallomást, tesz arról, hogy miért indította útnak ezt a verseskötetet. El­mondja, hogy a hontalanság keserű kenye­rét eszi, de a súlyos megpróbáltatások da­cára is megmaradt olyannak, amilyen volt, hitében erősnek,a harcában keménynek és a szolgaság, hontalanság és gyalázat elleni lázadásban szilajnak, vakmerőnek és min­denre elszántnak, mint Kopány, a fajtáját védő és érte fellázadó őspogány vezér. Zsabka általában szereti a­­ hosszú léleg­zetű mondatokat, mert az előszóban egy-egy mondat nyolc-tízsoros bekezdésig húzódik. Bevallja, hogy könyve megjelenését már eleve meg akarták gátolni, azért, mert ma­gyar és mert gyűlöletet és bosszút hirdet az ellenséggel szemben. De őt a mindenható pénz csáb­ló fénye nem tudja elkápráztatni és a jött-ment lelketlen és hazát nem ismerő kufárok kigyósimaságú láthatatlan keze nem tudta­ belefojtani a posványba. „De szolgák nem leszünk !“ dörög ism­ét a jól kihangsúlyozott bombaszt az előszó­ban, amelyben végül is megmondja, hogy könyvét legelsősorban a keresztény és meg­alkuvást nem ismerő magyar egyetemi és főiskolai ifjúságnak ajánlja. Azután a versek következnek. Az elsőnek a címe : „Fiúk" és a szerző a Magyar Egye­temek és Főiskolák Országos Nemzeti Szö­vetsége lobogója alatt harcoló és megalku­vást nem ismerő bajtársaknak­­ ajánlja. Ebben a bevezető versben azonban már egy kis baj van. Zsabka Kálmán őszintén és spontánul, mint egy lírikushoz illik, be­vallja eredetét. ..Fiúk — azt vélitek, hogy én magyar vagyok? Nem, koldus cimborák, bennem tót vér lobog.“ Azután . ..Fiúk — ne h­igyjétek szívemről, hogy magyar. Tót az, mint a vérem! —• tőletek mit akar?“ Hát így van ez, mikor a fajvédők, a bri­­tannia-beli híres gascogni legények önvallo­másig lágyulnak. Ezek után már valóban nem tudjuk, hogy Magyarországon ki­­ a magyar?. Ha Zsabka is bevallja önmagáról, hogy jót, mit mondjanak azok, akikről Zsab­­káék mondják, hogy nem magyarok?... Sok, sok lüktető hazafias vers után „kéj­­utazók" címen ír verset Zsabka, az amnesz­tiás költő és ennek mottójában a követke­zőket mondja: „Üzenet annak a „magyar“ politikusnak, aki a hazájukat vesztett és hontalanul buj­dosó székelyeket egyszerűen kéjutazóknak nevezte.­ . . Az 51. oldalon „Dáridó" című nyolc -szakaszos versét „a nyugati felkelés hős vezéré­nek, Héj­jas Ivánnak ajánlja dacos büszkeséggel és rajongó szeretettel". Egy másik versének címe „Ébredj magyar". Ebben Zsabka Berzsenyi után jónak látja ismét felrázni a nemzetet nagy tunyaságá­ból. Azt mondja, hogy: „Ébredj magyar, a haza veszélyben, Csúf árulás tombol a szívében. Vörös krém­ és gyilkos pártviszályok, Fojtogatják a csonka országot. " Ébredj magyar, megkondult az óra, Kiálts halált a honárulókra!“ Bár az összhang és a rímek körül van egy kis baj, — amit Császár Elemér professzor úr is­­elismerne — a forma sem egészen új, dehát Zsabka Kálmánnál nem is a formán és a csiszoláson van a hangsúly, hanem az „ere­deti" zamatos mondanivalón. Hogy végezzünk e szokatlan könyvkriti­kánkkal — mely egy tiszti becsületszó elle­nére nem fizetett 500.000 korona kapcsán került csak napvilágra — „Művészhaj" című versét olvassuk még el. A magát tótnak valló költő ebben a versében azt mondja, hogy azért hord művészhajat, mert üres a zsebe. A Petőfi-centennárium alkalmával kiadott olcsó Petőfi-kötetek úgy látszik, mégis talajra találtak és a fajvédő körökben tanultak is be­lőle — persze, nem hazaszeretet, őszinteséget és lírát,­­hanem csak hangokat, rossz után­zathoz.­­ • Zsabka Kálmánról, úgyis, mint amnesztiás költőről, úgyis mint Sziránkó Géza adósáról, egyelőre ennyit tudtunk elmondani. Gál Imre. Legújabb és legtökéletesebb Espresso olasz kávéfőzőgépek kávéházak, bárok és vendéglők részére kaphatók Bíró és Társa, Podmaniczky ucca 43. 5. oldal A német fajvédő sajtó rágalomhadjárata a baloldali politikusok ellen ■ ........ Sajtóháború a németországi pénzügyi botrányok körül Berlin, február 5. (Az Esti Kurír tudósítójától.) A nemrégi­ben kipattant Barmat-hek­imnyha a német közélet számos szereplő férfia, igen magas­rangú tisztviselő és előkelő személyiségek voltak belekeverve. Jobb és baloldaliak egy­aránt. De mert sokkal gyakoribb eset, hogy a nap-nap után napfényre kerülő panamák­ban a reakció harcosai vannak kompromit­tálva, a fajvédő sajtó kapva-kapott a ritka alkalmon, hogy ezúttal a másik oldalnak is van­­mit szemére vetni. Az egész német sajtó most az egymásután leleplezett panamák titkait szellőzteti. A fajvédő orgánumok ki­zárólag a Barmat-afférrel foglalkoznak s a centrum és a szociáldemokraták egyéb lelep­lezéseik felett azzal térnek napirendre, hogy azok egyszerű figyelemés terelé­si kísérletek. A Barmat-ü­ggyel kapcsolatban legutóbb a német nemzetiségi Tag heves támadást inté­zett Slöfle volt postaügyi miniszter ellen, mint akinek főszerepe volt a Barmat-fivérek­­nek nyújtott olcsó hitelek kiutalásában. A Tag szerint Höfle eljárásában nagy része volt Kat­­zenberger dr.-nak, a centrum­párt volt főtitkárának is, mint aki az Erda­lur­, a Barmai-fivérek vál­lalatához igen közel állt. A centrumpárt lap­ja, a Germania, szokatlanul kemény hangon utasítja vissza ezeket a támadásokat. Azt írja, hogy a Tag-nak ez a híre körülbelül a leg­­alávalóbb, amit a német nemzeti sajtó eddig a Barmat-affér kiaknázása terén produkált. Katzenberger dr. sohasem volt az Erda al­kalmazottja, mert mióta megszűnt a ce­nt­­rumpárt főtitkára lenni, azóta szakadatlanul a Germania kiadóvállalatának­­ igazgatója. Éppoly kevés köze van a Barmat-ügyhöz, mint ezen hazugságok kieszelőjének az igazsághoz. A fajvédő sajtó ezúttal bizonyí­tékot szolgáltatott amellett, hogy a Barmat-ügyet kizárólag csak politikai uszítás céljaira használja ki, s e célja elérésére a legpiszkosabb eszközök­től sem retten vissza. A Germ­ania ezután kifejti, hogy jogában volna ugyan a Tagtól helyreigazítást köve­telni, de olyan emberek, akik nem akarják magukat beszennyezni, még helyreigazítás­­­sokkal sem közeledhetnek ehhez a pestises sajtótermékhez. Reméli, hogy a Tag ezekért c. szándékos sértésekért sajtópert indít a Germania ellen. Ilyen áttérek ma tucatjával fordulnak elő a német lapokban. A legtöbb, esetben azon­ban nem lesz belőlük még sajtóper sem. A fajvédő sajtó emberei óvakodnak a porosz bíróságoktól és legfeljebb a bajor bírák elé merészkednek. Azok előtt nem kell bizonyí­­tani, amint azt a nap-nap után­ meghozott furcsa ítéletek mutatják. Moseli édes Schaumburg-Lippe herceg udvari pincészete VILLANY

Next