Esti Kurir, 1925. február (3. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-13 / 35. szám

Péntek, 1925 február 13 zsákbitt: A TURUL SZÖVETSÉG NAPTÁRAIT ÁRUSÍTJÁK ÜGYNÖKÖK A VIDÉKEN Rövidesen a tábla elé kerül a Diáknyomot eny­hítő Akció nevében elkövetett csalások ügye Zischler Endre kéményseprő, mint a t­urul­ naptárak finanszírozója . Kivel szövetkeznek az egyetemi hallgatók ? Néhány héten belül a budapesti királyi­­Ítélőtábla elé kerül egy ügy, melynek szálai még 1922-re nyúlnak vissza, mikor a magyar főiskolai hallgatók nyomorának enyhítésére­­­megalakult a „Magyar Diáknyomorenyhítő ■'Akció". Az akkor nagy port vert ügynek hat­­vádlottja volt, akik közül ötöt a szolnoki ki­rályi törvényszék elé állított az ügyészség, a hatodik, Angyal József, azonban megszökött és csak ír -­, egy más ügy miatt került is­mét a Mar­k uccai törvényszék fogházába.­­A Diáknyomorenyhítő Akció nevében elkö­vetett visszaélések bírósági tárgyalása an­nak idején nem került nyilvánosságra, mert a tárgyalással egyidejűleg folyt le a szol­noki királyi törvényszék előtt a cson­grádi bombaper főtárgyalása is, "amelynek szenzációi elnyomták az 1922-ig "­visszanyúló csalási halmaz ügyét. De most, hogy rövidesen a tábla elé kerül a több, mint 100 csalással és sikkasztással vádolt fiatalemberek ügye, i­smét az aktualitás előterébe kerül az Or­­■rszágos Diáknyomorenyhítő Akció és ennek­­megbízottai, akik a magyar diákok, egyetemi­­hallgatók nevében követték el a visszaélések­­Sorozatát. A vádirat a visszaélésekről " .A szolnoki királyi ügyészség 4570/1924. szám alatt adta ki a vádiratot a csalás és magánokirath­amisítás bűntetté­vel, illetve vétségével terhelt Búzás Miklós és társai ügyében. JA vádirat indokolása szerint a magyar főiskolai­­hallgatók nyomorának enyhítésére 1922-ben megalakult­­a Magyar Diáknyomorenyhítő Akció, amelynek budapesti főosztálya levelezőlapok és ■képek árusításával igyekezett e célra pénzt sze­rezni. A budapesti főosztály elnökének, Lehner­­Károly orvosszigorlónak Schreder István vá­rosi tisztviselő azt az ajánlatot tette, hogy a tu­lajdonában lévő rézkarcokat és műlapokat az akció megbízottai által árusítani fogja és a meg­­­ál­lapított 1000 korona egységár 25 százalékát átengedi az akció vezetőségének. •Ezt az ajánlatot Lehnerék elfogadták és 1922 augusztus 22-én megkötötték Schröderrel a szer­ződést. A belügyminisz­ériumtól megkapták az­­Árusításra vonatkozó engedélyt, amely húsz pél­dánya a nyomorenyhítő akció egy-egy meg­bízottjához került. Mire használták a belügyminisztérium engedélyeit Schreder a lapokban közzétett hirdetés útján­­keresett megbízottakat és először Angyal József egyetemi hallgatót, majd később Kúzás Miklóst,­­Zischler Endrét, Kovács Antalt és végül Bárok Konrádot szerződtette 40 százalékos jutalék el­lenében a karcok és műlapok árusítására. Angyal Józsefnek és az akció vezetőségének Schrederhez intézett leveléből megállapítható — mondja a vádirat­, hogy Schreder a szerződés­től eltérőleg más tárgyakat is árusított és ezért az akció vezetősége 1923 július 10-én értesítette Schredert, hogy a szerződést megszűntnek tekinti és 48 órán belül számoljon el a pénzzel. A végleges elszámolásra azután 1923 október 2-áig kapott halasztást Schröder, azonban erre a határidőre sem tudott elszámolni, de még a belügyminisztérium által kibocsátott húsz igazolványt sem tudta az akció vezetőségé­nek viszaszolgáltatni. Az Országos Diáknyomorenyhítő Akció felje­lentésére a szolnoki ügyészség Schreder Istvánt, Búzás Miklóst, Zischler Endrét, Kovács Antalt és Bárok Konrádot — mint az akció megbízottait — csalás címén letartóztatta. Dr. Fekete István orvos, aki 1923 júniustól novemberig az akció igazgatója volt, elmondotta, hogy a nevezettek az akció nevében tovább TABARIN VIII., RÁKÓCZI ÚT 63. telefon: J. 21 16. Telefon: J. 21­ 16. Ma záróra reggel 8 órakor n vagy konfetti-, hólabda-, szerpentíncsatat gyűjtenek és különböző levelekben értesítik egymást, hogy a budapesti központ rájött a visz­­szaélésekre, tehát jó lesz vigyázni. Egy levélre hivatkozik itt a vádirat, amelyben Schröder ál­lítólag bevallja, hogy tudomása van arról, mi­szerint a terheltek az akció nevében készpénzt és természet­beni adományokat gyűjtenek, ezt azonban az akció vezetősége előtt titkolni kell, mert ezekkel az adományokkal nem akarnak elszámolni. Ilyen célzattal több millió koronát és rengeteg búzát vettek fel a megbízottak, akik természetesen sem a természetbeni, sem a pénz­adományokat nem adták át a nyomorenyhítő akciónak. Búzás, Bárok és Zischler azt állították, hogy Schredernek tudomása volt a munkájukról és a biai, orosházai, békéscsabai, gyulai, kisújszál­lási és karcagi gyűiötésről Schredernek el is számoltak. Mindemellett azért a terheltek bűnösségüket elismerték, úgy hogy az eljárás megindítható ellenük. A nagyobbára foglalkozásnélkü­li fiatal­emberek mindenütt egyetemi hallgatóknak adták ki magukat és a náluk lévő igazolványok felmutatásával elhitették a hatóságokkal és magánszemélyek­kel, hogy a Diáknyomorenyhítő Akció részére gyűjtenek. Ezzel maguknak és részben Schre­­dernek az adományok megtartásával jogtalan vagyoni hasznot szereztek és így cselekményük kimeríti a Btk. 50 és 3­0 szakasza szerint minősülő csalás bűntettét, elejtve vétségét. Nem fogadható el terhelteknek az a védeke­zése, — írja továbbá a vádirat —, hogy jó­hszeműen meg voltak győződve arról, hogy a gyűjtés a Diáknyomorenyhítő Akció beleegye­zésével és annak javára folyik. A birtokukban lévő igazolványokból ugyanis tudniok kellett, hogy csak rézkarcok árusítására vannak fel­­jogosítva és nem gondolhatták azt sem, hogy Schreder Istvánt az akció vezetősége feljogosította, hogy a gyűjtés eredményéből 40 százalékot, tehát feltűnően nagy részt juttasson nekik, akik nem is voltak főiskolai hallgatók. Jóhiszemű eljárásukat kizárja az, hogy az illetékes közigazgatási hatóságokat és a sértet­teket egyetemi hallgatókként mutatkozva be, a gyűjtésnek oly lényeges előfeltételére nézve ejtették tévedésbe, amely feltétel nélkül a gyűjtés nem is sikerült volna. — A vádemelés eszerint minden irányban indokolt, — végzi a vádirat — s a vizsgálati fogság fentartását a szökés veszélye teszi szük­ségessé. A szolnoki törvényszék elítéli a vádlottakat 1921 szeptember 19-én és 20-án tartotta meg a szolnoki királyi törvényszéken Bodnár Ferenc elnöki tanácsa a tárgyalást. A vádat Tyápai Ede dr. királyi ügyész képviselte. A két napig tartó tárgyaláson felvonult a Diák­­nyomorenyhítő Akció nevében elkövetett so­rozatos visszaélések egész légiója. Kiderült, hogy a becsületes és nemes célt szolgáló akció nevében közel 300 esetben vettek fel a vádlottak vidéki városokban pénzt és búzát, amellyel azután nem számoltak el, így a vádirat szerint Biár. 1923 szeptembe­rében 13 esetben vettek fel pénzt és búzát. Orosházán ugyancsak 1923 szeptemberében Ugyanaz a Magyar Egyetemek és Főisko­lák Országos Turul Szövetsége — amelyik Zsabka könyvét kiadta — nyújtott alkalmat a diáknyomorenyhítő akció nevében elköve­tett csalások miatt elítélt Zischler Endrének újabb működési lehetőségre. Zischler Endre egy Wolff Árpád nevű emberrel együtt fel­kereste a Turul Szövetséget, hogy a Turul neve alatt 1925-re naptárakat adjanak ki. Háromféle naptárt terveztek, gazdasági, elő­­jegyzési és zsebnaptárt, amelyeknek kiadási költségeit Zischler és Wolff fedezik, az el­adás után pedig a Turul bizonyos százalék­részesedést kap. A naptár előállítási költsége 4000 koronába kerül, 25.000 koronáért adják el és ebből az összegből 30 százalék az eladóé, a többi pedig Zischler és Wolff zsebére megy, a Turul 10—15 százalékos részesedése után. Zischlernek érthetetlen módon sikerült a­­­rullal megkötni a szerződést és 1925 elején megjelentek a Turul naptárai, ame­ly esetben vettek fel a Diáknyomorenyhítő Akcióra 5000—40.000 koronás összegeket és 10—80 kilogram búzát. Mezőtúron 1923 augusztusában hasonló összegeket és hasonló mennyiségű búzát 21 esetben, Gyulán ugyan­ekkor Zischler Endre és Angyal József 31 esetben, Békéscsabán Kovács Antal és Zisch­ler Endre 29 alkalommal, Makón 22 esetben, Hódmezővásárhelyen 5 helyen, Fegyverneken 1923 októberében 10, Törökszentmiklóson 12 esetben vettek fel már 25—100.000 koro­nás összegeket és 50 kilogramtól 3 mázsa súlyig­­Tizát. Kisújszálláson 69 esetben, Karcagon 123 esetben sikerült a neve­zett fiatalembereknek a Diáknyomor­­enyhítő Akció nevében a belügyminisz­­t­ium igazolványa alapján búzát és pénzt szerezni, amellyel — a vádirat szerint — nem számol­tak el. Ez 1922-ben és 1923-ban milliárdos­ értéket jelentett, mert hiszen egy-egy féltől gyakran 80—100.000 koronát és egy-két mázsa búzát is sikerült szerezniük. A tárgyaláson nem sikerült megállapítani, hogy a hat vádlott mire fordította a pénzt és hol értékesítette a rengeteg búzát. Egyébként pedig csak Búzás Miklós, Kovács Antal, Zisch­­ier Endre, Bárok Konrád és Schreder István ügyét lehetett letárgyalni, amennyiben Angyal József egyetemi hallgató még­ a tárgyalás előtt megszökött. Kétnapi tárgyalás után hozta meg a szol­noki királyi törvényszék ítéletét, mely sze­rint Búzás Miklóst 1 évi és 6 hónapi, Bárok Konrádot 11 hónapi, Kovács Antalt 11 hónapi, Zischler Endrét egy évi és Schreder Istvánt ugyancsak egy évi fog­házra ítélte, amiből egyes vádlottaknál a vizgsálati fog­sággal bizonyos időt kitöltöttnek vett. An­gyal ügyében a bíróság nem ítélkezhetett, minthogy­ tartózkodási helyét nem sikerült megállapítani. A vádlottakat a királyi tör­vényszék szabadlábra helyezte, ellenben az ügyész fellebbezése alapján az ügy most ke­rül a királyi táblára, amely dönteni fog az elsőfokú bíróság ítélete után. Elhelyezkednek a kiszabadult vádlottak Az Országos Diáknyomorenyhítő Akció visszaéléseiben szereplő fiatalember kisza­badulásuk után új elhelyezkedést, új kere­seti forrást kerestek. Mindegyik másutt, de lehetően régi ismeretségének felhasználásval igyekezett könnyű megélhetést találni. S bár a Diáknyomorenyhítő­ Akció nevében történt csalások miatt elítélte őket a szol­noki törvényszék, kiszabadulásuk után már ismét az egyetemi hallgatók, a hiszékeny és könnyen félreverhető magyar tanuló­­ifjúság felé gravitáltak. Többé-kevésbé mindnek sikerült így új el­helyezkedést találni, Zsichler Endre volt ké­ményseprő pedig komoly üzleti alapon kö­zeledett már az egyetemi hallgatókhoz. Íveket ma is ügynökök terjesztenek vidéki városokban. Alig van Csonka-Magyarorszá­­gon község vagy város, ahol ne jelentek volna meg a Turul ügynökei, akik 25.000 koronáért, sőt fel­ül fizet­és ellenében ne ter­jesztenék a Békessy Sándor nevével jelzett és a MOB nyomdájában megjelent füzeteket. A Turul szolgálati jeggyel látja el ügynökeit Hogy ezek az ügynökök teljes sikerrel és zavartalanul működhessenek, a Turul Sajtó­­vállalat ellátta őket szolgálati jeggyel is. Ez a szolgálati jegy szó szerint a következőket mondja : MEFON Turul Szövetség. Gazdasági c. főkincstár........... Szolgálati jegy. Budapest, 1924 november 17-én. Megbízom X. Y urat, egyetemi hallgató bajtársat, hogy a MEFON Turul Szövetség által kiadott nap­tárakat ........ vármegye területén ter­jessze. Utasítom a vele találkozó bajtársakat, hogy őt munkájában (kalauzolás stb.) lehet­.-­­ségükhöz mérten támogassák. Kmf. Kerekes Jenő, első íródeáké Ilyen szolgálati jeggyel látták el a Tu­rulék ügynökeiket, akik ,végigjárva a vi­déki városokat, terjesztették a naptára­kat. A naptárban a többi között Zsabka Kálmán versei mellett nagyon hangzatos és jól meg-­­­formulázott­ előszó is van, amely 1925-ben, az­ 1920-as hangon igyekszik vidéken elő­fizetőket és híveket szerezni a naptárba. ...­ magyar hazafias szeretet­ nevében bo­csátjuk útjára e naptárt. Tanuld meg magyar népem, hogy ezek a törekvései a „tányérsapkás" diá­koknak , a bajtársaknak­­ és nem az, amit az idegen, közénk beékelődött, nemzetpusztító, görbeorrú, kajlafülű elem­ek ü­völtenek“. ..És mi máris jó példával akarunk elöle járni. •• E naptár jövedelméből a családi tűz­helyet nélkülöző, szegény, lerongyoló­dott és menekült diákoknak fogunk me­leg, ajándékokkal teli, kedves karácso­nyi estét teremteni''. Ez az utolsó passzus ismét megingat­ja a ki­jét bennünk a Turul Szövetséggel szemben, amely — ha nem vigyáz­---ugyancsak áldo­zatul esketik azoknak az embereknek, akik 1922-ben az Országos Diáknyomorenyhítő Akció cégére alatt tarolták végig a vidéki v­á­­rosokat. Ez nem puszta kombináció, mert hiszen a Turul azzal a Zischler Endre volt kéményseprővel kötött szerződést a naptárak kiadására, aki az Országos Diáknyomoreny­­hítő Akció ügyében már egy esztendőt töltött a szolnoki királyi ügyészség fogházában. Egy, hatalmas, huszonegy oldalas vádirat alapján beszélünk, amely történelmi okmánynak is beillik és amelyben annak a Zischler Endrének neve olda­lanként szerepel —­ aki most kétségkívül jelentős hasznot húz abból, hogy a Tu­rul Szövetség szolgálati jegyével ellátott ügynökei 25.000 koronáért, vagy felü­l­­fizetésért terjesztik vidéken a Turul naptárait, Zsabka Kálmán verseivel és­ a fajvédő termí­­nusz technikuszokkal hangszerelt előszóval.. Gál Imre: Az ESTI KURÍR tábora: a sungyas* polgárság Spors-MÉ espressó feketekávéi®, ma egy fogalém­, ízés illír muzsikál A nyomorenyhítő­ akció ügyében csalással vádolt Zischler szerződik a Turul Szövetséggel RIcPERT REZSŐ nemzetgyűlési képviselő és­ GRUN BÉLA dr. ügyvéd, aki BOROS LÁSZLÓ­ dr. védője volt az ismeretes sajtóperben, elhagy­­­ják a törvényszék épületét 5. oldal

Next